R2-D2 írásai 2.0

.






Éjjeli féreg





Hát ez rohadt jó volt… ahhoz képest, amire számítottam, ahhoz képest, ahogy az egészre lélekben készültem, hogy az általam nem igazán kedvelt Mocsok volt a példa, a viszonyítási alap, toronymagasan túlteljesítette elvárásaimat: teljesen más súlypontokkal ugyan, de az elmúlt időszak legkellemesebb meglepetését szolgáltatta - ez a kibaszott jó thriller...

Igen, nem véletlen, amit írtam. Lehet, hogy szimpla önvédelmi mechanizmus, de nekem az Éjjeli féreg ELSŐSORBAN egy kegyetlen jól megcsinált izgalmas mozi, és csak utána jön a második szinten Lou Bloom (Jake Gyllenhaal) karaktere, illetve a harmadikon a média mocskos hírvilágának görbe tükre. Talán pont ebből kifolyólag kivételes módon Lou korántsem lett számomra annyira negatív figura, mint azt bárhol a filmmel kapcsolatban olvasom: meglehetősen egyedi és talán megbotránkoztató is leszek a filmmel kapcsolatos értékelésemben, de nekem a közvélemény által féregnek titulált főszereplő következetessége, céltudatossága, racionalitása, kitartása a maga módján kimondottan tetszett. De erről picit később…

A mozi első percei már beszívtak. Az egész éjszakai hangulat, ahogy Lou épp kerítésdrótot próbál lopni, majd az esete a biztonsági őrrel, qrva jó indítás. L.A. éjszakai fényei, a felütés hangulata Michael Mann fénykorába is elment volna, a képi világ simán Collateralt idézi, megütve annak szintjét is. Lou, mint piti, csóró bűnöző persze némi idegenkedést és meg nem értést kiváltott belőlem, de aztán, ahogy alkalmazkodott az élethez, ahogy próbálta minden helyzetből a legjobbat kihozni, az nagyon tetszett. Önmagában az egész felvezetés a hármas gyilkosságig kiváló, mindig egy picivel több, mindig éreztetik velünk, hogy fokozódik a tét – a hogy a nagy durranás igazából még hátra van. Lou kis hatalmi játékai, ahogy kontroll alatt tartja az eseményeket, az tök jó volt– s lehet, beteg vagyok, meg egy szadista barom, de kimondottan érdekeltek a balesetek, amiket Lou felvett (akár magam is megnéznék egy ilyet). Minden, ami történik, számomra teljesen hiteles és hihető, semmi olyan jelenet nincs, amire icipicit is húztam volna a számat. Talán annyi, hogy néha szerintem túlságosan elnézőek voltak a tűzoltók és a rendőrök a helyszínre érkező privát filmesekkel, a hiénákkal: viszont miután nem ismerem az USA (meg a magyar) vonatkozó jogi viszonyokat, erről nem tudok érdemben ítélkezni. Csupán úgy gondolom, én, ha helyszínelő lettem volna, elzavartam volna a halál faszára a kamerásokat. Demokrácia és szabadság ide vagy oda…

Mire elérkezünk a házas jelenethez, teljesen beleéltem magam az eseményekbe. Az a behatolás, az a felvétel, annak a feszültsége egyszerűen zseniális, mint ahogy az éttermi jelenettől a mozi gyakorlatilag minden perce. Végre egy normális, hiteles autós üldözés, végre egy jól felépített (bár kitalálható) megdöbbentő fordulat. Az egész annyira össze van rakva, annyira valósághű, annyira feszült, hogy én nagyon rég nem izgultam ennyire filmen. Komolyan: a szívem kalapált, a tenyerem izzadt, ezt biza nagyon rég éreztem… úgy meg pláne, hogy végig ott parázslott Lou szemében a szándék arra a bizonyos dologra, csupán idő kérdése volt, mikor és hogyan lépi azt meg. Aztán ahogy csinálta – az zseniális.

És akkor Lou. Most mindenki vegye le a fejemet, de ez a figura számomra majdnem végig vállalható volt. Az ilyen esetekben nálam mindig az dönt ez filmben, én magam megcsinálnám-e adott szituban azt, amit a karakter megtesz… nos, Lou esetében nagyon sokáig igen. Röhej, de a fináléig leginkább talán az óra esete volt a legmegrázóbb számomra, ugyanis azt céltalannak érzetem: viszont utána, bármit is tett, minden tette, gondolata, minden egyes mozdulata végtelenül hideg vérrel kiszámított és racionális volt. Igazából köze nincs elmebeteg Robertsonhoz (ha már Mocsok), sokkal inkább tudom Francis Underwoodhoz mérni: Louban ugyanannak a politikai gusztustalanságnak minden rezdülése, határozottsága és töretése megvan – csak épp a médiában hasznosítja. Jó kis ellenfél lenne kettőjükből egy Kártyavár évadban… A kérdés már csak az, ugye, hogy az olykor galamblelkű kis robot hogy tudott azonosulni ezzel a törtető faszival. Nos, a dolog egyszerűbb, mint gondolnánk. A lényeg nekem egy ilyen figuránál a megalázás. Az ok nélküli megalázás. Önmagában a törtető és hatalomra, elismerésre vágyó és azt el is érő karakterekkel nincs bajom, akkor vesztem el velük a mentális kapcsolatot, amikor ok nélkül bántanak valakit. Akár szóban, akár tettben. Amikor a megszerzett hatalommal, tekintéllyel a karakter visszaél, s az a bizonyos „gonosz” dolog nem közvetlenül szolgálja a célját. Márpedig itt – bármilyen kegyetlenül is hangzik – még Rick (Riz Ahmed) szerepe is törvény- és szükségszerű Lou céljainak elérésében. Lou egyszerűen NEM ENGEDHETTI meg, hogy bármi eltérítse ettől, nem lehet gyenge – tegye a kezére a szívét mindenki: hát nem így működik a világ??? Amúgy is: Lou és tettei kismiskák a napi életben lezajló hatalmi harcok, a gazdasági és politikai közegben lezajló felemelkedések és leszámolások eseményei között. Lou egy kibaszott kemény, de végtelenül racionalista figura, aki autodidakta módon képes önmagát feltornászni arra a helyre mit kitűzött célnak. Magam sem csináltam volna máshogy. S még valami. Szerintem – s erről gondolom lesz vitánk is – ő nem feltétlenül élvezte azt, amit csinált. Nem nekrofil módon közeledett a hullákhoz, hanem szimplán az adott hír leghatékonyabb verzióját akarta elkészíteni… persze, a munkáját szerette, de nekem a „szadizmusa” nem jött át. Ja, hogy ez kegyetlen? Ez csak az élet…

Az élet. Hmmm.  A mozi egyik hangsúlyos – bár számomra egyáltalán semmi újat nem mutató, így hatásában is messze legérdektelenebb rétege a híradós világ bemutatása: a média mocska az Éjjeli féreg nélkül is nap, mint nap beköltözik a képernyőre, elég csak bekapcsolni egy bulvárhíradót. A múltkor direkt néztem, 30 percig nem volt más benne, mint halál, gyilkosság, baleset, stb. Sőt, ha nincs elég napi anyag, akkor elővesznek évekkel korábban történteket, s úgy tálalják, mintha friss lenne (legutóbb pont a Lamborghinis hírre kaptam fel a fejemet) – majd a végén bemondják, hogy mindez nem is most történt. De ide sorolhatnám a színészek, politikusok pofájába belemászó kötözködő oknyomozókat, az összes paparazzit. Arról, hogy hírértéke csak a negatív hírnek van, talán nem is kellett volna külön filmet csinálni, azt az Éjjeli féreg nélkül is tudtuk. Az Éjjeli féreg legnagyobb erőssége a témában, hogy adódik a kérdés: a szabadúszó kamerás-e  a mocskosabb, vagy az, aki átveszi az anyagot, fizet érte, majd adásba adja ( a film, és a mindennapos TV-s tapasztalataim alapján magam részéről utóbbi). Egyébként a mozi egyik csúcsjelenete nálam is az volt, mikor bepillantottunk az élő adás hátterébe…

Jake Gyllanhaal zseniális (ahogy általában), a forgatókönyv közel hibátlan. A felvetett média téma kicsit felmelegített káposztának tűnt számomra, de Lou figuráján keresztül bejutva az oroszlán barlangjába ritka élmény volt. A kiváló nyugtalanító zenével megspékelt történet végletekig izgalmas és feszült, az éjszakai nagyváros hangulata is bámulatos. Túl sok hibát nem is tudok találni, talán a kontrollálatlan idővonal lehet zavaró (csak tapogatózhatunk, mikor, mennyi idő alatt is történnek a dolgok, így összevágva meglehetősen homogén és talán túlságosan lineáris), no meg a már említett túlságosan közel engedés zavart. Bár… egy olyan országban, ahol élőben közvetítik az autós üldözéseket… lehet, ez a valóság.

Lounál meg sokkal nagyobb férgek futkosnak a vásznakon és a TV képernyőin. Igaziban is (politikusok és talpnyalóik) és fikcióban is (elég csak a Lannisterekre meg az Underwoodokra gondolni) egyaránt.



85%



.

R2-D2 írta:

Éjjeli féreg

Jake Gyllanhaal zseniális (ahogy általában), a forgatókönyv közel hibátlan. A felvetett média téma kicsit felmelegített káposztának tűnt számomra, de Lou figuráján keresztül bejutva az oroszlán barlangjába ritka élmény volt. A kiváló nyugtalanító zenével megspékelt történet végletekig izgalmas és feszült, az éjszakai nagyváros hangulata is bámulatos. Túl sok hibát nem is tudok találni, talán a kontrollálatlan idővonal lehet zavaró (csak tapogatózhatunk, mikor, mennyi idő alatt is történnek a dolgok, így összevágva meglehetősen homogén és talán túlságosan lineáris), no meg a már említett túlságosan közel engedés zavart. Bár… egy olyan országban, ahol élőben közvetítik az autós üldözéseket… lehet, ez a valóság.
Lounál meg sokkal nagyobb férgek futkosnak a vásznakon és a TV képernyőin. Igaziban is (politikusok és talpnyalóik) és fikcióban is (elég csak a Lannisterekre meg az Underwoodokra gondolni) egyaránt.

85%

Majdnem minden alkalommal elmondom, hogy az én szokásom a filmeket pszichodrámaként nézni, ezért legtöbbször ezeket a szempontokat emelem ki, de attól még a filmek ezer más dologról is szólnak. Ez is például szerintem is rohadt jó thriller volt, jó autós üldözésekkel, tényleg feszült volt szinte minden perce, a médiát is jól hozta, hangulatos volt meg minden, szívdobogás, izzadó tenyér pipa , na és ahogy René Russo színezte, "utómunkázta" a híreket, főleg real-time, az állati volt! Ezért is mondtam, hogy ez volt Dan Gilroy első, de remélem nem utolsó rendezése. Annyira jó volt, hogy ha nem épített volna Lou figurájára, akkor is tetszett volna. Örülök, hogy neked is tetszett, mert hát ez volt a cél, jó, hogy nem húzta le a "nemszeretem karakter" élmény, mert egyszerre féltem és számítottam rá... csak nem értem . Annyi karaktert utáltál már, erre pont Lou ...

És akkor Lou .

Látod, ez a különbség: engem is zavart az óra, de nem félretettem azzal, hogy "céltalan", hanem beillesztettem, és hirtelen kiderült, hogy úgy is lesz értelme, ha az órához igazítok mindent! Hogy már az óránál is a cél látszik, csak az sokkal ijesztőbb, mint egy "szimpla" opportunista faszfej útja a ranglétrán. Mert nem azért tartom féregnek Lout, mert gyakorlatias, elszánt, kitartó, racionális, törtető vagy mert tehetséges, felkészült manipulátor, de még azt is tudom az "élet farkastörvényének" venni, hogy valaki ilyen drasztikus módszerekkel állítja félre az akadékoskodó konkurenciát meg a zsarolókat. Kegyetlen? Ja, ilyen az élet! Survival of the fittest. Olyat sem írtam le, hogy "nekrofil", de hogy valami módon örömöt okozott neki a halál, az nekem tuti. Nekem Lou-ról mindig az a képkocka ugrik be, ahogy száguldott haza a kocsival valami felvétel után, és annyira nem bír magával, hogy megáll az út közepén, és ott nézi vissza, amit felvett, és épp csak rá nem ránt ott helyben a gyönyörűségtől. De persze, lehet, hogy ezt csak én láttam bele, és Lou egyszerűen csak szenvtelen, érzelemmentes és közönyös volt mások halála, bántalmazása, szenvedése iránt, és egyszerűen attól csöppent el, hogy milyen fasza felvételt csinált, és ez majd mekkora lökés lesz a karrierjének  ...

Ennyi erővel viszont senki sem ítélhető el, mert a maga szempontjából mindenkinek igaza van, mindenkinek minden tettének van oka és célja, különben nem csinálnánk, legfeljebb senki más nem látja azt, csak aki éppen csinálja. Még a bolondoknak is. De az emberek még akkor sem tesznek meg mindent, mert csak be szokott lépni valamiféle erkölcsi korlát, valami kis empátia egy fajtárs vagy élőlény iránt, mindenkinél máshol, de belép, különben, ahogy a "vicc" szól, az utcák tele lennénk hullákkal meg terhes nőkkel. Ezt lehet gyengeségnek tekinteni, hiszen a kegyetlen világban az is, és akkor Lou ennek a világnak a csúcsragadozója, mert nála sehol nem lép be ez a korlát, azaz teljesen és tökéletesen gátlástalan. Nálam ez a szociopata definíció szerint. Ahogy egyszer hallottam, "a pszichopata nem tudja, mi a különbség jó és rossz között; a szociopata tudja, csak leszarja".

Nekem meg akkor ezért lehet a fejemet venni, ha már ez a "divat", mert ilyen vonatkozásban gyengének és gyávának tartom magam. A gyengeségem miatt meg jobban megijedek egy olyan embertől, aki még az ösztönök szintjén sem rendelkezik gátlásokkal, mit egy Robertson őrmestertől, aki ugyan szétcsúszott az őrülettől és a drogtól, és minden képmutatást és gyengeséget kihasznál maga körül, de nem tud annyira szétcsúszni, hogy ne elsőként ugorjon egy haldoklónak segíteni, vagy egy Underwoodtól, aki emberek ezreinek életével, megélhetésével játszik egy szavazatért, de este hazamegy, és kiderül, hogy képes törődni valakivel saját magán kívül is.

Spoiler:

Akkor már inkább ezt tartom "önvédelmi mechanizmusnak" . Hogy tudod és érzed, hogy ez egy rohadt jó film, és nem akarod csak azért lehúzni, mert "nálam a nemszeretem karakterek nemszeretem filmet eredményeznek". Csak hogy szerethesd a filmet, még Lout is hajlandó voltál "megszeretni", elfogadni, nehogy csorbuljon a szabály .  

Szerintem Lounál nem sok nagyobb féreg futkos a vásznon és a tévében, csak még ahhoz sem volt elég empátiája és szociális érzéke, hogy a politikusok közé bekússzon. És csak mert ezért nem volt lehetősége "nagyban játszani", attól nem lesz kisebb féreg. Attól, mert valaki titokban rúg agyon egy kóbor kutyát, miért tartanám kisebb féregnek, mint azt, aki milliárdokat sikkaszt, aztán meg lelép a pénzzel? Na, mondjuk aki még ki is áll a nyilvánosság elé, és kérkedik vele, meg pökhendi módon egyértelművé teszi, hogy úgysem tud senki semmit tenni vele, mert csak a "nemzetárulók" nem hiszik el, hogy az a pénz neki csak úgy "lett"... az egy más tészta... ott már megvan a léc. De. A politikusoknak van családja, barátai, vagy legalább szövetségesei, még Underwoodnak is ott volt Claire, bármilyen érzelemszegény kapcsolatban éltek is, akikért teszik azt, amit; ráadásul Underwood még ha manipulált előtte is, aljas és gátlástalan "csak" bosszúból lett, azt követően, hogy zavarni kezdte, valaki őt nézi sakkbábúnak.

De miért és kinek tevékenykedett Lou? Mi volt a célja? Te azt mondod, az, hogy összejöjjön egy tisztességes megélhetés, saját céget alapíthasson, azt vezethesse, és ennek érdekében átgázolt pár emberen meg feláldozott párat, amorálisan, de gyakorlatiasan, és ennyi. Én meg úgy látom, hogy nála ez nem cél volt, hanem eszköz, és a cél más...
.

Niwrok írta:

Éjjeli féreg


Nekem Lou-ról mindig az a képkocka ugrik be, ahogy száguldott haza a kocsival valami felvétel után, és annyira nem bír magával, hogy megáll az út közepén, és ott nézi vissza, amit felvett, és épp csak rá nem ránt ott helyben a gyönyörűségtől. De persze, lehet, hogy ezt csak én láttam bele, és Lou egyszerűen csak szenvtelen, érzelemmentes és közönyös volt mások halála, bántalmazása, szenvedése iránt, és egyszerűen attól csöppent el, hogy milyen fasza felvételt csinált, és ez majd mekkora lökés lesz a karrierjének  ...


De miért és kinek tevékenykedett Lou? Mi volt a célja? Te azt mondod, az, hogy összejöjjön egy tisztességes megélhetés, saját céget alapíthasson, azt vezethesse, és ennek érdekében átgázolt pár emberen meg feláldozott párat, amorálisan, de gyakorlatiasan, és ennyi. Én meg úgy látom, hogy nála ez nem cél volt, hanem eszköz, és a cél más...
.

Huh, szép válasz volt...

A két kiemelt idézet ugyanakkor alapjaiban kifejezi nézőpontbeli különbségünket is (amellett, hogy megegyezhetünk: nagyon jó lett a film   )...

Spoiler:

Azt írod, Lou tettei nagyobb célt szolgálnak. Na jó, de mit? Önkielégülést?

R2-D2 írta:

Éjjeli féreg

Huh, szép válasz volt...

A két kiemelt idézet ugyanakkor alapjaiban kifejezi nézőpontbeli különbségünket is (amellett, hogy megegyezhetünk: nagyon jó lett a film   )...

Spoiler:

Azt írod, Lou tettei nagyobb célt szolgálnak. Na jó, de mit? Önkielégülést?

Rossz helyen kopogtatsz . Én a bosszúálló, önbíráskodó főhősöktől sem nézek el szó vagy fenntartás nélkül bármit és bárhogy . A Törvénytisztelő polgárt is például azért utáltam meg, amit és ahogy az egyszerű irodistákkal csinált.

Spoiler:

Máshogy látjuk Lout, mert más a személyiségünk. És ezzel élünk együtt tovább .
.

Niwrok írta:

Éjjeli féreg

Máshogy látjuk Lout, mert más a személyiségünk. És ezzel élünk együtt tovább .
.

Akkor ezt megbeszéltük. Örülünk, hogy mindkettőnknek tetszett a film.

Egyébként, most, hogy kétszer is elolvastalak, kezdek elszörnyedni magamon, hogy igazándiból mennyire nem zavartak Lou tettei. Nem állítom, hogy abban a szituban, ott és akkor én is úgy viselkednék - de ezek szerint bizonyos aspektusban jóval érzéketlenebb vagyok, mint Te. Legalábbis a hullákkal. Talán mert azokkal még nem talalkoztam.  

Ja, és Russo: azért, mert annak, ott már nem kellett volna megtörténnie. Az szimplán szemétség és aljasság volt.

R2-D2 írta:

Éjjeli féreg

Egyébként, most, hogy kétszer is elolvastalak, kezdek elszörnyedni magamon, hogy igazándiból mennyire nem zavartak Lou tettei. Nem állítom, hogy abban a szituban, ott és akkor én is úgy viselkednék - de ezek szerint bizonyos aspektusban jóval érzéketlenebb vagyok, mint Te. Legalábbis a hullákkal. Talán mert azokkal még nem talalkoztam.  

Jepp . Ahogy olvastalak, és ahogy lelkesedtél a filmért, a "nemszeretem-szállóige" tudatában, engem eleve ennek a szörnyülködésnek a hiánya zavart. De végül csak sikerült "kiharcolnom" .

Ahogy mondani szoktam, azok is lehetnek nagy és maradandó filmélmények, amiken keresztül új dolgokat tudunk meg magunkról. Akkor is, ha ezek nem kellemesek ...
.

.





Barátunk, Superman / Bekas




1990, Irak. Két évvel vagyunk az iraki kurdok ellen intézett vegyi támadás után, ami több tízezer civil áldozatot követelt. Még élt Szaddam Husszein, aki majd hamarosan lerohanja Kuvaitot is, ezzel gyakorlatilag kirobbantja az első Öböl háborút. Igaz, enélkül a minimális történeti ismeret nélkül is neki lehet vágni a Barátunk, Superman (ejj, a magyar cím megint milyen ecebóca, a film eredeti címe Bekas) című svéd-finn-iraki filmnek, de kétségkívül segít megérteni és elfogadni azokat a körülményeket, amikben apró főhőseink élnek.

Zana és Dana árvák. Szüleiket talán épp ez a vegyi támadás ölte meg (bár ez így konkrétan nincs kimondva), nincstelenül, pénz nélkül, fedél nélkül tengetik életüket egy kurd faluban. Egyetlen bevételi forrásuk az időszakos cipőpucolás, amiből kapott pár dinárnyi jussukból telik talán élelemre. Kölcsön kapott vödörben, egy háztetőn tisztálkodnak – kb. hetente egyszer -, amiből ilyenkor nem mindegy, milyen sorrendben használod el a vizet. Szórakozásuk nem sok van, a falu szélén esetleg egy focimeccs, meg hébe-hóba egy filmvetítés, amire azonban pénz nélkül lehetetlen bejutni. Viszont a két kiskölök van annyira talpraesett, ez nem probléma nekik: a „mozi” tetején lévő kisablakon át ámulattal figyelik Superman kalandjait. Sokat mondjuk, nem láthatnak belőle, mert elég hamar elzavarják őket, viszont arra pont elég volt ez az inger, hogy elhatározzák: elmennek Amerikába, megkeresik Supermant, aki feltámasztja szüleiket és elűzi a gonosz Szaddam Husszeint az országból. Pénz, papírok nélkül meglehetősen reménytelen vállalkozás, de a fiúk naivitása és lelkesedése nem ismer határt, így egy Michael Jacksonnak elnevezett szamár hátán nekivágnak az útnak. Ami az idősebb szerint egy, max. két nap…

No. Ez nagyjából a szinopszis, legalábbis a film kiindulópontja. Ennél azonban sokkal, de sokkal több ez a film: egyszerre egy végtelenül gyermeteg és aranyos kis road-movie, ugyanakkor egy megdöbbentő és hiteles tabló arról a korról, helyszínről. Természetesen engem az utóbbi fogott meg és döbbentett meg igazán, ugyanakkor azt mindenképp hozzá kell tennem, hogy képtelen voltam a kőkemény drámák érzelmi mélységeibe zuhanni – pedig a háttér mindezt előidézhette volna -, mert a vásznon volt ez a két kissrác, akik annyi élettel, vidámsággal töltötték meg a filmet, amennyivel csak lehet. Így, bár a valóság nyomasztó árnya, a Huszein-rezsim brutális fenyegetése végig érezhető volt a háttérben, kevésbé volt fontos, mint az, hogy mi történik ezzel a két ördögfiókával. Mi történik a két testvérrel, akik egy qrva kemény világban csak és kizárólag egymásra számíthatnak, milyen akadályokon kell magukat keresztülverekedni céljaik elérése érdekében. Hogy tud-e a 10 éves Dana vigyázni 6 éves öccsére, úgy, hogy közben bizony megérinti az első szerelem érzése is. Van-e akkora felelősség benne, hogy nem engedi el kistesója kezét, egyáltalán a két kissrác felfogja-e, hogy ők, ott milyen reménytelen és kiszolgáltatott helyzetben vannak. S végül: sikerülhet-e két izgága kölöknek átszökni a határon saját erejükből, vagy óhatatlanul szükségük van-e a felnőttek segítségére?

A Bekas lehetne egy kőkemény dráma, de nem az. Az egész moziból süt az életösztön és a vidámság, főleg a kisebbik fiú, Zana karakterén keresztül. Kérem, amit ez az amatőr kis színészpalánta művel, az szenzációs – de egyben végletekig idegesítő is. Gyakorlatilag az első perctől kezdve kiabál. Úgy kommunikál, hogy kiabál. Kiabál a focimeccsen, a szamárral, a tesójával mindenhol. Borzasztó magas hangon, szinte már ripacskodva: egyszerűen nem lehet komolyan venni a figuráját, de nem is lehet nem szeretni. Minden mondata, mozdulata élmény: vagy széles vigyor, vagy a kicsorduló könnycseppek az eredménye. Modern szóval talán azt lehetne rá mondani, hiperaktív – szerintem inkább csak a veszteségit dolgozza így fel -, mindenesetre egy mai európai családban maga lenne a megtestesült ördög. Az a figura, aki mindig, minden csínyben vastagon benne van, de közben olyan ártatlan, mint a ma született bárány. S ha már ártatlanság: a Bekas egyik legmegdöbbentőbb vonatkozása számomra az volt, amikor a fiúk gyermeteg naivitásán túl kicsit betekintést kapunk az egyszerű emberek világnézetébe, butaságába – boldog tudatlanságába. Allah majd mindent megold, aztán kész…

A közel-keleti környezet, a kopár háttér ismét bejött. A mozi drámai elemei, amik a fiúk útjaihoz kapcsolódnak, nagyon jók lettek, s bizony, kétszer is sikerült megkönnyeztetniük. Lehet erre azt mondani, hogy ez már giccses, de szerintem pont attól tud működni az ilyesmi mozi, ha manipulatív módon hatással van ránk. Nem csak az a steril, köldöknézős, dokumentarista jellegű alkotás – a képek, beállítások itt bőven hozzák ezt a hangulatot is -, hanem az igazi, érzelmekkel, katarzissal felturbózott történet. Akinek ez giccs (olvastam ilyet), annak lelke rajta. Én szerettem ezt a két rosszcsontot, akik elindulnak szamárháton Supermanhoz Amerikába. Mert a térképen megnézték, hogy az csak egy arasz – miközben Afrikából mérték Európát.  

Nem azt mondom, hogy most mindenki rohanjon megnézni ez a mozit, mert annyira azért nem ütős. Néha kicsit leül, néha túlságosan idegen a mi kultúránktól (mondjuk a cipődobálásos részek jók), Zana kétségkívül lehet zavaró. Társadalmi-történelmi drámai vonalon bizony jócskán kiaknázatlan maradt, sőt e szempontból az egész mozi meglehetősen ingerszegény – már csak a környezete miatt is. Cserébe viszont jóval könnyedebb, játékosabb, szórakoztatóbb, mint amire esetleg számítani lehet – különleges. Igen, azt hiszem, ez a jó szó rá. Különleges. És immár (részben) iraki filmet is láttam – köszi TM az ajánlást!




80%



.

R2-D2 írta:

Barátunk, Superman / Bekas

Nem azt mondom, hogy most mindenki rohanjon megnézni ez a mozit, mert annyira azért nem ütős. Néha kicsit leül, néha túlságosan idegen a mi kultúránktól (mondjuk a cipődobálásos részek jók), Zana kétségkívül lehet zavaró. Társadalmi-történelmi drámai vonalon bizony jócskán kiaknázatlan maradt, sőt e szempontból az egész mozi meglehetősen ingerszegény – már csak a környezete miatt is. Cserébe viszont jóval könnyedebb, játékosabb, szórakoztatóbb, mint amire esetleg számítani lehet – különleges. Igen, azt hiszem, ez a jó szó rá. Különleges. És immár (részben) iraki filmet is láttam – köszi TM az ajánlást!

80%

Amúgy is megnéztem volna pár napon belül, hiszen a közvetítéseddel az ajánlás hozzám is eljutott, és eredetileg is jól hangzott, így meg csak még jobban .
.

Hej, de örülök!
Most érzem, hogy milyen az, amikor itt emotikonolgattok amiatt, hogy ajánljátok egymásnak az ínyencségeket.

Szeretem ezt a két kiskölyköt én is, olyan keserédes az egész hangulata a filmnek. Ugyanakkor az egzotikus helyszín engem is befolyásol, már most csomagolnék, ha lehetne odautazni, mert így "messziről" szépnek tűnik, de legalábbis másnak, mint a megszokott környezet és az újdonság iránti kíváncsiság elnyomja a realitást, hogy bizony ott mekkora nyomorban élnek emberek. Bár ez is relatív, mert ki tudja, hogy az odaszületetteknek milyen igényszintük van. Persze most nem a filmbeli fiúkról beszélek, nekik szinte semmilyük nem volt, hanem arról a "szabadságról", hogy ha gondolsz egyet, akkor egy batyuban elfurikázhatod az addigi életed ingóságait bárhová, mindenféle röghöz kötöttség nélkül. A kaland, a felfedezés - ezek olyan gyermekkorban kialakuló vágyak, amiket jólesik újra megérezni felnőtt magunkban.

A filmet még 2013 őszén mutatta be a Vertigo Média.
Egyébként érdemes átbogarászni a bemutatóikat, mert vannak még itt csemegék szép számmal!

Közel négy év alatt 90 filmet mutattak be, aminek talán az egyhatodát jelentették meg DVD-n, a többi csak úgy eltűnt. Ezek közül néhányról már volt itt szó, de a zöme még parlagon hever.
Most azt tervezem - szeretem a szisztémákat - hogy elkezdem a legrégebbitől, és haladok előrefelé.
Már ha hozzáférhetők egyáltalán, mert ezt a filmet is tök régóta hajtom. Eddig csak külföldi oldalon volt meg, és mindig elterveztem, hogy majd elviszem lemezen, de akkor még nem értettem a felirat-időzítéshez. Most már igen, viszont az angol és a német felirat sem számít teljesen jó mankónak a film élvezetéhez, így elküldtem egy harmadik barátomnak is, aki majd idővel, egyszer csak lefordítja magyarra és akkor majd újra átélhetem én is a filmélményt.

téglagyári megálló írta:

Hej, de örülök!
Most érzem, hogy milyen az, amikor itt emotikonolgattok amiatt, hogy ajánljátok egymásnak az ínyencségeket.

Szívesen és én köszönöm! Jó volt. Jobb, mint jó néhány sokmillió dolláros produkció.

téglagyári megálló írta:

A filmet még 2013 őszén mutatta be a Vertigo Média.
Egyébként érdemes átbogarászni a bemutatóikat, mert vannak még itt csemegék szép számmal!

Vannak ám...

A Nimfomániásra, meg a Csak isten bocsáthat megre azért nem vagyok büszke tőlük...

De jó a lista, fogok róla böngészni.

téglagyári megálló írta:

A filmet még 2013 őszén mutatta be a Vertigo Média.
Egyébként érdemes átbogarászni a bemutatóikat, mert vannak még itt csemegék szép számmal!
Közel négy év alatt 90 filmet mutattak be, aminek talán az egyhatodát jelentették meg DVD-n, a többi csak úgy eltűnt. Ezek közül néhányról már volt itt szó, de a zöme még parlagon hever.

Tetszik ez a Vertigos lista, majd egyet-kettőt szemezgetek róla.

Nekem hasonló forgalmazó a Cirko Film. Ők is elég széles palettáról válogatnak a nemzetközi piacon (például a Leviatánt is ők hozták be), és kb. még ilyen arányban sem jelentetik meg azokat DVD-n .
.

Szívesen!

A Cirko-listát pedig én köszönöm!

.






A torony /Ta-weo





Nem volt rossz. Sőt. Ahhoz képest, ahonnan jött, ahhoz képest, hogy „csak” egy remake, kifejezetten szórakoztatott. A kezdeti idegenkedés és idiotizmusa ellenére a végére még azokat a bizonyos könnyeket is el ő tudta csalni belőlem… igaz, ehhez szükség volt a legtipikusabb hollywoodi sablonokra, de a fene se bánja. Működött, és kész.


Meglehetősen későn jutottam a filmhez, pedig már Niwrok másfél evvel ezelőtti írása óta látókörömben volt az A torony. Jó ideig sehol nem találtam (mint kiderült, túlságosan vak voltam), de ami késik, nem múlik: szükségszerű volt, hogy a gyerekkori kedvencem, az örök klasszikus Pokoli torony után újból egy tűzbe borult felhőkarcolón töltsek két órát. Legnagyobb örömömre ez a koreai mozi aztán úgy nyúlt a feldolgozandó alapanyaghoz, hogy képes volt valami újat is belevinni a történetbe, egyszerre tiszteleg az 1974-es előd előtt, illetve építi bele a 09.11 örökségét is. Sőt, ha kicsit megerőszakolom a párhuzamot, talán még a Die Hard első epizódja is felsejlik a karácsonyozás miatt. Ráadásul az embernek Dél-Koreáról nem feltétlenül a katasztrófafilmek ugranak be, ha valahol megemlítik filmiparukat – így még inkább értékelendő az a munka, látvány és ötlet, amit e filmbe belefektettek.

A szöuli Tower Sky (nem túl eredeti név, az biztos) Korea legmagasabb épülete, ahol épp szentestére készülnek.  A mozi első fél órája elmegy a kötelező karakterismertetéssel, valamint az épület hiányosságainak, problémáinak felvillantásával. Teljesen sablonosan építkezve, tulajdonképp kliséhegyeken keresztül merülünk el a történetben: megismerünk egy gyermekét egyedül nevelő apukát, aki az épület technikai igazgatója, titkos szerelmét, a roppant csinos gazdasági vezetőnőt. Egy lottónyertest és családját – a Tower Sky ugyanis nem meglepő módon luxusépület -, a végtelenül racionális nagygórét. A takarítónőt, aki egy hisztis milliomos picsa zsebkutyájának szarát is kénytelen feltakarítani, meg a konyhán az abszolút lúzer srácot és annak undok főnökét. Bepillantást nyerhetünk a helyi tűzoltóság életébe, ahova épp újonc érkezik (egyébként itt már lehet fogadni, ő hal-e meg a tűzben, vagy a feleségéhez kivételesen hazainduló parancsnok), s ahol újfent a megszokott panelekből építkező történet és szereplőismertetés zajlik. Az első fél óra, olyan, mint egy olcsó hollywoodi B kategóriás film, minden tipikus figura feltűnik a sakktáblán – számomra mégis volt két óriási különbség e mozi és az álomgyári termékek között. Az egyik az, hogy fél óra után sem tudtam, ki kicsoda, a szokásos, európai szemnek egyforma keleti arcvonások meglehetősen érdektelenné tették a filmet – ami majd a sok korom miatt később csak fokozódik. Így írásomban sem neveket, sem színészeket nem fogok megnevezni, mert nem is tudtam megjegyezni őket… A másik meg: az első fél óra inkább hasonlított egy kibaszott burleszkre, az a sok idióta jelenet a konyhában, a szerelmespárral, az a daloló hanghordozással inkább idegesített, mind magába szívott volna.

Aztán elérkezünk magához a balesethez, ami a tüzet idézi elő – és az kimondottan tetszett. Eleve már a sznobizmushoz köthető helikopteres jelenetsor nagyon jó, aztán az ebből kialakuló katasztrófa tök életszerű és hiteles volt. Innentől jóformán semmi bajom nem volt a filmmel, végig egy izgalmas, látványos, pörgős katasztrófafilmbe csöppentem, ahol a korábban megismert figurák pontosan a korábban felvezetett jellemeik szerint cselekednek. Ugyan nagyjából tudni lehet, ki hal meg és ki nem, mégis, az eseményeknek van feszültsége és súlya. A történet nagyjából követi a Pokoli torony sztoriját, de kétségkívül van benne valami keleties spiritualitás is, a beépített új elemek, mint pl. a másik épület, az összekötő híd, a dőlés pedig kimondottan jót tettek a történetnek. Tény, hogy egetverő újdonságot és meglepő fordulatokat nem tartogat a mozi, de amit kínál, azt maximálisan lehet élvezni – végül is ez csak egy katasztrófafilm, aminek illik (részben) happy enddel végződni, amiben illik karaktereket feláldozni, aminek végén illik egymás nyakába borulni a szétszakadt pároknak, családoknak. Ennek ilyennek kellett leni, ez csak így működik: szégyen, vagy nem szégyen, ennyi idős fejjel igenis elkönnyeztem magam a legvégén, mikor a zárszámadásra került sor. Az először még idegenül futkosó  sok idegen kis sárga a végére képes volt hatni rám.

Katasztrófafilmként természetesen nem mehetünk el szó nélkül a technikai megvalósítás mellett sem. Igaz, hogy nem egy ILM, meg egy WETA, de az egész látvány rendben van. Jó, néhány jelenet meglehetősen gyors, tele van vágással, hogy ne nagyon lehessen látni, mi történik, de az épület látványa, az éjszakai Szöul, a tüzek, az üvegfolyosó, a lezúduló víz mind-mind jól sikerült jelenet. A robbanásoknak van ereje, a tűz terjedése is hiteles (többször eszembe jutott a Lánglovagok is), az összedőlő épület porfelhője meg olyan, mint NY-ban volt - sajnos volt rá minta… Érezhetően a koreaiak nem sajnálták a pénzt és a munkát a filmből, igyekeztek hitelessé és izgalmassá tenni az egészet: 2012-ben pontosan ezt várom el egy nem hollywoodi szuperprodukciótól. Mert tény, hogy ez vállaltan egy kópia, de annak legalább hibátlan. Figurái következetesek, látványa rendben van, érzelmileg megérint – soha rosszabb két órát.

Csak most azt nem tudom, ezek után mikor lesz időm újranézni a Pokoli tornyot, a WTC-t, meg a Lánglovagokat…  




75%



.

R2-D2 írta:

A torony /Ta-weo

Nem volt rossz. Sőt. Ahhoz képest, ahonnan jött, ahhoz képest, hogy „csak” egy remake, kifejezetten szórakoztatott. A kezdeti idegenkedés és idiotizmusa ellenére a végére még azokat a bizonyos könnyeket is el ő tudta csalni belőlem… igaz, ehhez szükség volt a legtipikusabb hollywoodi sablonokra, de a fene se bánja. Működött, és kész.

75%

A fene se gondolta volna, hogy te még erre emlékszel, és a listádon tartod ! Ahogy így visszaolvastam, pont és vélemény szempontjából is gyakorlatilag pariban vagyunk, koreai katasztrófafilm létére egész jó, főleg a baleset maga és annak a körítése, és a burleszkes hisztériából tudtál volna te is visszavenni.

Őrizgetsz még ilyen "csontvázakat a szekrényedben", vagy ez most véletlenül bukkant elő ?
.

Niwrok írta:

Őrizgetsz még ilyen "csontvázakat a szekrényedben", vagy ez most véletlenül bukkant elő ?
.

Titok!

Szoktam visszanézni xpresst is, van ötletem.