R2-D2 írásai 1.0

.




Beszélnünk kell Kevinről




Nem is bánom, hogy pár nap eltelt a megtekintése óta, mert legalább leülepedett az a felkavaró dráma, amit ez a mozi nyújt. Talán kicsit összeszedettebben tudok így nyilatkozni a filmről - ami az év, vagy az évtized filmje is lehetett volna, ha maradéktalanul kihasználják a benne lévő potenciált.

A történet szerint… na, itt az első gond. Ez is egy film, amiről SEMMMI konkrétumot nem szabad elmondani. A mozi szerkezete eleve úgy van felépítve, hogy az idő előrehaladtával csomagolódjon ki az egész, a néző maga hámozza ki a cselekményt a flashbackekből, a gyakran túlvizionált képekből, utalásokból. Legyen elég annyi, hogy ez egy anya és egy fiú története, egy megdöbbentő családi dráma, ahol minden szónak, jelenetnek különös súlya van a történet egészét tekintve. Összességében ugyan jócskán vannak hitelességi problémáim vele – ezeket később -, normális világban az egész csupán egy kegyetlen fikció  lehetne, de sajnos az elmúlt évek eseményei arra döbbentettek rá, hogy ez bármikor valósággá válhat. És ettől lesz ez igazán kemény. Ráadásul – egy pici személyes kötődés ismét -, egy volt kollégám kisfia körülbelül hasonló dolgokat produkál, mint itt a kis Kevin. Borzasztó nehéz lehet egy ilyen gyerekkel együtt élni, de ők sem – hasonlóan a filmbeli Evahoz – merik vagy akarják meglépni a legtörvényszerűbb megoldást… és itt el is gondolkodhatunk a film egyik nagyon fontos aspektusáról: hol a szülői szeretet határa? Mi kell ahhoz, hogy a Kevinhez hasonló beteg gyerekeket a megfelelő helyre adjuk? Mennyit szenvedhet egy anya a gyermekéért?? Mik a szülők felelősségei egy ilyen torzult jellem kialakulásában? Kőkemény kérdések – amik azonban elsősorban gyerekes nézőknek szólnak. Amúgy is úgy érzem, az egész mozi azokat tudja igazán megérinteni, akik már neveltek gyereket – ezzel a Kevin úgy lett rétegfilm, hogy nem is igazán akart az lenni.

Viszont a gyerekes szülők kapásból fenn fognak akadni néhány dolgon, ami számukra a mozi hitelességét nagymértékben aláássa. Kezdjük az elején: ilyen nincs. Ilyen egyszerűen nincs, hogy egy nem kívánt terhesség magzatra vetített ellenszenve a csöppség által visszaforduljon és minden gonoszságával az anyára szálljon. Ilyen csak az ómenes filmekben van, ahol viszont a főszereplőt Damiennek hívták, nem Kevinnek. Aztán olyan sincs, hogy a teljesen nyilvánvaló fizikai tünetek után nem viszi el pszichiáterhez a gyereket a szülő. Addig mennék, amíg ki nem derül, mi a baja a gyereknek. Az is illúzió, hogy csupán szeretettel kell az ilyenekre reagálni: ahogy mondta Kevin: „Ez volt az egyetlen őszinte tetted”… nos, abból kellett volna több. S végül – ne kenjünk már mindent a gyerekre – az is abnormális, hogy Eve, a gyerekkocsiban üvöltő baba sírásásnak túlharsogása miatt útépítő munkások mellé áll… anyám… először furcsa is volt, hogy mindezt egy női rendező írta és rendezte, de aztán – ha jól láttam – minden világos lett: ilyet csak egy gyermektelen nő tud kitalálni…

De még így is borzasztó erős lett a mozi. Egyszerűen azért, ami történik benne, no meg az odáig vezető út apró állomásai által. Nem könnyíti a megértést, de kifejezetten jót tesz a filmnek az össze-vissza szabdalt idősík, a rengeteg flashback, amiket az induláskor talán nem is tudunk hova tenni. Ezzel kapcsolatban két dolgot kell mindenképp kiemelni. Mielőtt az elején minden teljes káoszba fulladna, a tízedik perc környékén elcsattan egy pofon – nos, az ott, iszonyat hatásos volt. Onnantól kezdett engem az egész igazán érdekelni, érdekelni, mi is van még ebben a filmben… a másik meg az, hogy végig hiányoltam két karaktert a filmből, de hogy hova lettek, az csak a legvégén lepett meg. Sőt, az lepett meg csak igazán… Olyan szívesen megírnám, világgá kürtölném, mi a film lényege, de nem tehetem. Egyszerűen nem működik, ha nem magad hámozod ki a narancsot a héjából…

A vizualitás néha túlságosan stilizált mivolta engem egyáltalán nem zavart, Tilda Swinton egyszerűen zseniális Eva szerepében. A férjét játszó Jon C. Reilly remek karakterszínész, itt sem volt ez másképp. A kis Kevin – naná, hogy Damienhez viszonyítva!!! – nekem nem tetszett annyira, a nagy Kevin (Ezra Miller) viszont ezzel a keleties vonással, az emo-s beütéssel szuper volt. Az egész mozi hangulata nagyon ott van, a sejtelmesség – ha nem tudsz semmit róla – kiválóan működik. Néhány jelenet borzasztóan hatásos (néhány erősen hatásvadász – paradicsom, stb..), a téma kegyetlen(ül) valós, a legnagyobb kérdésre azonban ez a mozi sem képes válaszolni (ami kérdés egyébként elhangzik a moziban is):

"-Miért?
-Azt hittem, tudtad."

Hát nem, bazzeg. Pedig szívesen megtudtam volna…



80%



.

R2-D2 írta:

Beszélnünk kell Kevinről

Nem is bánom, hogy pár nap eltelt a megtekintése óta, mert legalább leülepedett az a felkavaró dráma, amit ez a mozi nyújt. Talán kicsit összeszedettebben tudok így nyilatkozni a filmről - ami az év, vagy az évtized filmje is lehetett volna, ha maradéktalanul kihasználják a benne lévő potenciált.

Olyan szívesen megírnám, világgá kürtölném, mi a film lényege, de nem tehetem. Egyszerűen nem működik, ha nem magad hámozod ki a narancsot a héjából…

80%

"SPOILER!" ?

Kár, hogy már túl régen láttam ahhoz, hogy igazán érdemben tudjak róla beszélgetni, azt meg még továbbra is tartom, hogy elég volt egyszer látnom. De...

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Beszélnünk kell Kevinről

Kár, hogy már túl régen láttam ahhoz, hogy igazán érdemben tudjak róla beszélgetni, azt meg még továbbra is tartom, hogy elég volt egyszer látnom. De...

Spoiler:

.

A fenébe, most akkor egyetértesz velem, vagy sem?

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

A fenébe, most akkor egyetértesz velem, vagy sem?

Spoiler:

Kicsit megzavarodtam ; mivel is "kéne" egyetértenem ?

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

Red lights

„Rodrigo Cortés, az Élve eltemetve díjnyertes író/rendezője újabb feszült hangulatú thrillert szállított, melynek befejezése sokáig ott visszhangzik majd a fejekben.” – Igen, b+. Hogy mi is ez az egész.

60%

"Pihenésképpen" pár mondat a Gyilkos médiumról.
Abszolút egyetértek az írásod minden szavával, kivéve a végső pontszámot, mert nekem a film irritálóan zavaros, feleslegesen szürreális, részben értelmetlen, részben meg a csavarok helyett "tekergetésnek" ható ötletbörzével izzadságszagúvá tett második fele miatt a 40%-ot is csak nehezen akarózik megadni. Szörnyű, ahogy az addig lineárisan haladó, érdekes drámákat és helyzeteket felépítő film a közepétől éles váltásokkal cikázva próbál a film eljutni a fináléig, de szétesik az egész, és amikor a -vélhetően fehérített homokkőből épített...- mosdóban elindult a bunyónál hatodszor is csak egy "Miapicsaez?!"-re futotta tőlem, akkor döntöttem el, hogy bűvészek ide, médiumok oda, ezt a filmet én még egyszer meg nem nézem, és erre csak rásegített a dagályos közhelygyűjtemény, amivé a két főszereplő gigászinak ígérkező párharcát degradálták.
.

Niwrok írta:

Kicsit megzavarodtam ; mivel is "kéne" egyetértenem ?

és a %-al? Értem azt, hogy végül is nem rossz film ugye?

Az, hogy nem akarod többet látni az azért van-e mert nem tetszett, vagy azért mert kényelmetlen?

Amúgy a logikád is jó (szokás szerint), csupán csak a gyereknevelés élményének meglétének hatása a nézőpontkülönbség oka kettőnk között (ez hülyén hangzik, remélem érted)

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Kicsit megzavarodtam ; mivel is "kéne" egyetértenem ?

és a %-al? Értem azt, hogy végül is nem rossz film ugye?

Az, hogy nem akarod többet látni az azért van-e mert nem tetszett, vagy azért mert kényelmetlen?

Amúgy a logikád is jó (szokás szerint), csupán csak a gyereknevelés élményének meglétének hatása a nézőpontkülönbség oka kettőnk között (ez hülyén hangzik, remélem érted)

Vagyúúúgy ! A százalék az oké, talán még egy kicsit több is beleférne, mert egy jól összerakott, elgondolkodtató film egy mindig aktuális témáról, ahol a színészekre abszolút nem lehet panasz. A "nemtetszett" így "logikailag" kilőve .

A "kényelmetlen" érdekes kérdés... de azt hiszem, az sem... A "kényelmetlen"-t, ha tudom, próbálom úgy értelmezni, hogy "olyan (személyes vagy a környezetemben tapasztalt) probléma, észrevétel, amivel nehezemre esik a szembenézés", és inkább kihívást látok ezekben, hogy a "vakfoltokra", a feltételes, tanult reflexekre, és azok okaira magyarázatot tudjak találni.

Inkább azért nem tervezem újranézni (bár persze az efféle beszélgetések tehetnek róla, hogy ne így legyen ), mert "feleslegesnek" tartom ezt megtenni. A téma miatt eleve nem raknám be szórakozási célzattal, abban meg úgy érzem, megtaláltam a "kirakósokat", amiket megtalálhattam, össze tudtam illeszteni őket, amennyire én elégedett vagyok velük, megvan a logikai sor "A" és "B" pont között. Nem érzek kihívást a filmben, nem érzem, hogy újat tudna adni vagy mondani egy második megtekintés.

Inkább úgy fogalmaznék, hogy másfajta tapasztalatokat gyűjtöttünk az életben, és ezért látjuk máshogy a dolgokat, így Kevin és Eve "kapcsolatát" és annak okait is... ami így természetes .
.

R2-D2 írta:

Hajsza a győzelemért

100%

Mindig kilógok a sorból én csak 90%-ot adok rá.
Nagyon lekötött, nagyon jó, de...
- sajnos én csak szinkronos "példányt" kaptam belőle és ott marhára idegesített Niki akcentusa, vagyis az ahogy magyarul hangzott.
- Én Nikinek drukkoltam, nekem Ő a szimpibb (nem igaza nem tudok dönteni), de néha túl pátoszos volt és azon agyaltam, ha Niki látja ezt, elhiszi , mit gondol magáról?
- 70-es évek, oké, jók a ruhák, kocsik, minden, kell is érzékeltetni, de a hdr szín hatása nekem már túl sok. Tudom ez a divat mostanában és féltékeny is vagyok a jó fotókra, én meg nem tudok ilyeneket csinálni, mert az én régi gépen ezt még nem tudja. Sokszor elegem van belőle, itt is ezt éreztem, de szerintem csak nekem volt vele problémám.
- tökéletes autós filmet szerintem nem fognak soha csinálni.

De azért nagyon ajánlott film, nálam biztosan többször nézős lesz.


.

R2-D2 írta:

Gravitáció

A varázslat kihat az értékelésemre is, így simán megadom a 95%-ot. Különben extrák nélkül csak 85% lenne, ahogy elsőre is volt.

extrákat nem láttam, így nálam csak 60-70%.
32"-os tv néztem, sajnos nem szobába való ezt igazán csak széles vásznon szabadna nézni.
Az eleje nagyon idegsítő volt, a pörgés, a zajok, már már rosszul voltam.
Nekem teremtés történet nem jött le, én csak azt éreztem a végén, hogy milyen pici, szánalmasan gravitációhoz, oxigénhez kötött lények vagyunk a világban.
Túlélési ösztönnel hajtva majdnem a vágyott anyaföldön hall meg a hősnő jelképezve törékenységünket.

Spoiler:

Aki látta az extrákat is és vagy ért hozzá a zsilipet mindig így nyitják ki, hogy kicsapódik az ajtó majdnem katapultálva a kezelőjét, mert kissé röhejesnek tűnt a második zsilip ajtó nyitása, az elsőnél még rágtam a körmömet, de a másodiknál is ugyanígy csinálni. Lehet így kell.

.

Tchabee!

Kimondottan örülök, hogy aktívvá tetted magad itt,remélem, gyakrabban elő is fordul majd.

A Gravitáció nehéz eset, én is látom a film hibáit, de most már máshogy is tudok rá tekinteni. Az mindenmestre tény, hogy ez igazából moziban adja magát.
A Rushban viszont nincs nézetkülönbségünk, ha már azt írod egy filmre, hogy többször nézős, már kiválónak mondható... Niki elhiszi magáról, aktív részese volt a film készítésének, én épp ezért inkább Hunt véleményére lennék kíváncsi.

R2-D2 írta:

Tchabee!

Kimondottan örülök, hogy aktívvá tetted magad itt,remélem, gyakrabban elő is fordul majd.

A Gravitáció nehéz eset, én is látom a film hibáit, de most már máshogy is tudok rá tekinteni. Az mindenmestre tény, hogy ez igazából moziban adja magát.
A Rushban viszont nincs nézetkülönbségünk, ha már azt írod egy filmre, hogy többször nézős, már kiválónak mondható... Niki elhiszi magáról, aktív részese volt a film készítésének, én épp ezért inkább Hunt véleményére lennék kíváncsi.

A Rushban a kedvenc jelenetem a lerobbanós, stoppolós. Imádom az Alfákat! Megértem a tifosikat.
A 70-es években olaszból kaptunk reklám esőkabátokat a tesómmal. Papírszerű anyagból volt, könnyen el is szakadt, fotó szerű mintázata volt, mindenféle szponzor logókkal. Ferrari volt, az enyém hátán Regazzoni volt a felirat. Nagyon menő volt, főleg akkoriban. Jó rég fertőzött vagyok.

tchabee írta:

Nagyon menő volt, főleg akkoriban. Jó rég fertőzött vagyok.

Én Senna halála után kigyógyultam. Még talán Villeneuve-ot láttam, aztán snitt.

.





Gyilkos Joe




Nem szívesen puffogtatom feleslegesen a Bolondokat a bolondokházába!  (copyright by R2) szállóigémet, de erre a filmre muszáj. Én ennyi szabadon lévő elmebeteg, idegesítő karaktert még nem láttam filmen – ahol ennél több volt, az már a zárt osztályon játszódott…

No. Vedd a Texasi láncfűrészesben lévő családot (mínusz Bőrpofa) és add hozzájuk a Nem vénnek való vidék bérgyilkosát - kb. ez a mozi alaphelyzete, még ha icipicit eltúlzott is ez a kép. Innentől kezdve ember legyen a talpán, aki ezt élvezni tudja maradéktalanul, sokáig gondolkodtam rajta, hogy keresek egy pontot, ahol talán lehet rajta nevetni, de ahogy közeledett a vége, egyre kevesebb esélyem maradt rá. A Gyilkos Joe borzasztóan beteg, már-már aberrált film, igazából célja és mondanivalója nincsen, akármire is próbál hasonlítani, messze túllőtt minden célon. William Friedkin – az Ördögűző, a Félelem ára, A francia kapcsolat rendezője!!!! – ezúttal számomra egy élvezhetetlen filmet csinált, vénségére lehet, jobb lett volna ha már nem is csinál semmit (ilyet meg pláne nem) …

Már ahogy indul az egész: Chris (az egyik főszereplő) szakadó esőben, folyamatos kutyaugatás közepette dörömböl egy lakókocsi ajtaján, mintha az élete múlna rajta. Mintha valaki kergetné, vagy valakit meg akarna menteni. Aztán ajtót nyit neki egy szőrös pinában és egy pólóban levő nő – akiről kiderül, hogy a mostohaanyja… mi van??  Majd kiderül, hogy az egész felhajtás csak azért történt, hogy apjával elmenjenek egy sztriptízbárba, ahol megbeszéljék, hogy megölik az anyját. Mármint Chrisét (az apja exét). Ugyanis az életbiztosításból pénzhez juthatnak, amire ebben a filmben aztán tényleg mindenkinek szüksége van – ennél jobban csupán észre lehetne szüksége mindenkinek. Mert persze az amatőr felbérlők találkozása a profi bérgyilkossal balul sül el, a mozi csavarja viszont nem szól akkorát, mint kellene – ellenben (tekintve, hogy a bérgyilkos sem normális) van benne egy KFC-szopós jelenet, amitől majdnem lefordultam a székről. Anyám…

Az egészet tulajdonképp McConaghey miatt és a Mielőtt meghaltam miatt néztem meg -  egyúttal nem akarom Remora kenni a dolgot, bár kétségkívül motiváló volt a régebben írt ajánlója is. Sajnos nekem nagyon nem jött be a mozi, egy hatalmas idiotizmusként éltem meg – felfedezve benn Tarantinos és Guy Richie-s vonásokat -,a min menet közben kínosan szenvedtem.  Egyet azonban el kell ismernem: a színészek kiválóan hozzák azokat a félkegyelműeket, akik bőrébe bújtak, legyen ez akár a segghülye apa, akár a bacakurva mostohaanya, akár a gyermeki ártatlanság álcája mögé búvó buta lány, de ide tartozik a környezetét és tetteit felmérni képtelen fiú is. A díszes társaság koronájaként pedig ott van Joe, (nem az óriásgorilla) a bérgyilkos. Eleve már milyen hülyeség az, hogy ő nyomozó, másodállásban pedig bérgyilkos… szóval ott van ő, aki egy ideig kellően hideg, számító, félelmetes és profi – hogy aztán a fináléban minden korábban felépített képet összedöntsön magáról. Különösen azzal a csirkecombos jelenettel… Így jött hát össze a film végére minden bolond egy kis lakókocsiba – mert sok jó bolond kis helyen is elfér – már csak az ajtóra kellett volna kifüggeszteni, hogy Zárt osztály.

Aztán rájuk gyújtani az egészet.



20%



.

.





Amíg alszol



Amikor minap egyik barátom elkezdett mesélni egy filmről, amiben egy faszi álmában mindenféle dolgot tesz egy nővel, rögtön eszembe jutott Niwrok ajánlója Megszerzés után nem is sokat vártam a megnézéssel – bár azért ez megint nem az a film, ami elé bármilyen hangulatban leülsz (már csak a spanyol nyelv miatt sem) – és számítottam rá, hogy valami qrva jót kapok majd, de a végeredmény minden várakozásomat felülmúlta…

Egy férfi ébred egy nő mellett egy ágyban. Reggel öt óra, korán megy dolgozni… nincs ebben semmi meglepő. Teszi a dolgát portásként egy társasházban, mindenkihez van egy-egy szava. A gyanú ott kezd ébredni bennünk, amikor is ezek a szavak nem a megszokott nyálas-udvarias módon és hangnemben szólalnak meg, hanem inkább bántó szándékkal… Kiderül ugyanis, hogy a főhős, Cézár (mint a majom a PotA-ből, LOL) gyógyíthatatlanul boldogtalan, s ebbéli állapotában mindenkinek ártani akar, hogy más se legyen az. A hét folyamán aztán egyre mélyebben merülünk Cézár elmebeteg világába, s őszinte megdöbbenéssel szemléljük, mit képes megtenni azért, hogy az örök vidám Clara arcáról lefagyassza a mosolyt. Egészen elképesztő gonoszság övezi ezt az embert, szinte a nyakát is ki tudnánk tekerni azok után, amik kiderülnek róla…

A legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy mindezek után még szorítani is képesek vagyunk érte. Nem tudom, hogy érték el az alkotók, lehet, a főhős betegsége ébreszt tudatalattinkban szánalmat, vagy esetleg jól elhelyezett elrejtett képkockákkal hatnak agyunkra (amolyan Harcosok klubja módon), de amikor Cézár szorult helyzetbe kerül, szinte szurkolunk neki, ússza meg. Sokszor bizony már szégyelltem magam, hogy állhatok egy ennyire szemét ember pártján, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Lehet, a mindenkiben szunnyadó Sötét Oldalamat érintette meg a film? Vagy csak bennem van ez így? Lehet, tudat alatt én is boldogtalan vagyok, és saját lelki szegénységem kivetülését láttam Cézár alakjában a vásznon??? Nem tudom. Van egy szomszédom, ő inkább lehetne Cézár – nem tudtam, hogy bennem is van ilyen beleélési képesség… Amit ez a lelki sérült portás tesz, az semmi mértékben nem elfogadható: tulajdonképp maga a megtestesült gonosz, ilyen paraszt, rosszindulatú ember talán nincs is a földön: ha Clara elleni merényleteket leszámítjuk, még akkor is ott van a kutyás öregasszonynak mondott búcsúmonológja. Iszonyat bunkóság… (bár igaz…) ezek után persze megint felmerül a korábbi tézisem: bolondokat a bolondokházába!!

De Cézár aztán nem ott köt ki. Sőt. Ahogy csomagolódik ki a sztori, egyre megdöbbentőbb képet kapunk az öt hónapos ténykedéséről, annak eredményéről – de mivel ez a mozi nem hordja a hollywoodi elvárások kötöttségét, bizony, sok tekintetben egészen váratlan fordulatok történhetnek benne. Még mikor a hurok szorul, akkor is más történik, mint a megszokott… de nem is igazán akarom ragozni, tessék megnézni és elmerülni Cézár beteg világában.

Tulajdonképp sok rosszat nem is tudok róla írni. Talán ami néha legjobban zavart, az az a hihetetlen profizmus és képesség (kémia- és fizikaismeret), amivel egy ilyen portást felruháztak – no meg az a tudat (ami csak később derül ki), hogy őportássága hol és milyen körülmények között rejtőzött észrevétlenül hónapokon át. Esetleg a csodás menekülése a szorult helyzetéből, meg talán a kislány érdekes hozzáállása a dolgokhoz. Aztán még talán az öregasszony a kórházban, mert úgy tűnik, mintha fontos karaktere lenne a mozinak, de számomra nem volt az. De ezek is bőven tűréshatáron belül vannak, az élvezhetőséget, a lényeget egyáltalán nem befolyásolják. Az senkit ne riasszon vissza, hogy viszonylag lassan indul be az őrület, az első fél óra tulajdonképp egyfajta tapogatózásnak is felfogható, mintha egy titkos kívülálló megfigyelné, mennyire tudod magad cézárosítnai. S ha már cézár: az őt játszó Luis Tosar legutóbb a nemkevésbé remek Ismeretlen földben tűnt fel, nagyon jó színész, megjelenése pedig feledhetetlenné teszi. A Clara-t játszó Marta Etura pedig már feltűnt A lehetelenben is - dekoratív külseje ellenére azonban szégyenszemre csak most szembesültem ezzel.

Az Amíg alszol egy egészen kiváló thriller, döbbenetesen valószerű eseményekkel és személyekkel és egy betegesen remek antihős figurával. Legnagyobb erénye, hogy mentes mindazon kliséktől, amiket az amerikai filmek próbálnak lenyomni a torkunkon – az újkori filmgyártás újabb spanyol remeke. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle remake…



85%

R2-D2 írta:

Amíg alszol

Az Amíg alszol egy egészen kiváló thriller, döbbenetesen valószerű eseményekkel és személyekkel és egy betegesen remek antihős figurával. Legnagyobb erénye, hogy mentes mindazon kliséktől, amiket az amerikai filmek próbálnak lenyomni a torkunkon – az újkori filmgyártás újabb spanyol remeke. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle remake…

85%

Mivel Európai filmterméséből jó ideje a spanyolok állnak hozzám a legközelebb, így nekem mindig van hangulatom egy jó spanyol filmre ... talán éppen az általad is említett ok miatt.

Örülök, hogy bejött ! Érdekes, hogy nálad milyen gondolatokat hozott elő, engem szimplán csak a hideg rázott Cézártól, vagy max. egy ideges heherészésre futotta az aljasságának az abszurditásától... bár, hogy lehetnek ilyen emberek, azt nem tartom elképzelhetetlennek.

Tosartól tudom ajánlani a Celda 211-et is... na, abból például már tervben is van a remake   .
.