Kritikák, gondolatok a filmek világából |
| | R2-D2 írásai 3.0 | |
|
+7Gyulus Dylan83 andrew1975 téglagyári megálló mesterjani Mr. White Weide 11 posters | |
Szerző | Üzenet |
---|
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Vas. Dec. 17, 2017 5:14 pm | |
| - R2-D2 írta:
- .
Star Wars: Az utolsó Jedik
„ Engedd el a múltat!”
Hát, kedves Disney, lópikula a valagadba. Nem akarom és nem is fogom elengedni, számomra ez a világ, amit a kisegér égisze alatt Star Wars néven építgettek, egyre messzebb és messzebb kerül attól, amiről én gyerekkorom óta ábrándoztam. És az egész még csak nem is az azóta egyre lejjebb csúszó (most már nem adnék rá 70%-ot) EP VII-tel kezdődött, hanem a TCW kinyírásával és a korábbi EU törlésével, viszont az igazán mélyütés egyértelműen az egyik kedvencem indokolatlan kiírása volt két éve, ami mellé egy elképzelhetetlenül lehetetlen és hihetetlen, unalmas és idióta világot teremtettetek az új trilógia kezdetére.
Magyarázat nélküli Rendek, és trendek, világok (és ez által filmek) szinte teljes tagadása – annak ellenére, hogy a kockáknak sikerült bele magyarázni néhány dolgot – abszolút félresikerült életutak- és helyzetek, semmiből feltűnő hatalmas erejű gonosz(ok). Olyan képességekkel, amikkel a jóval korábban élő, Erőt kívülről-belülről ismerő Jedik és Sithek sem bírtak, még a nagy és és imádott Darth Vader (számomra egyébként már csak Anakin) sem tudta megállítani a lézerpisztoly lövését a levegőben. Persze, 3D-ben qrva jól nézett ki, hogy a kamera meg tudja kerülni, de Kylo, és főleg Snoke a semmiből jött – ha meg mindehhez hozzávesszük, hogy jön a galaxis segglyukának tartott Jakkuról egy lány, és majdnem simán kinyírja Anakin unokáját… nos, az ékesen bizonyítja az átgondoltság teljes hiányát. De ez még mind csak hagyján, ahogy a három hőst totál értelmetlenül szétszórták a messzi-messzi Galaxisban, majd ahogy nyilvánvalóvá vált a koncepció, hogy valami úton-módon meg kell tőlük szabadulni… nos főleg utóbbit már nem vette be a gyomrom.
Mindezek fényében tessék vizsgálni az értékelésem: ez az EP VIII tök logikus folytatása egy nekem nem tetsző, félresikerült útnak és koncepciónak – s mint ilyen, elfogadom bár, de nem tudom és nem is akarom teljes szívből szeretni. Nem tudok maradéktalanul szeretni egy olyan filmet, amiben valaki, akit az egész franchise-ban talán legjobban kedvelek, csak a dramaturgia és a dráma kedvéért belehal egy levitációba, ahol megint olyan képességek kerülnek elő képzetlen személyekből, amiknek semmi alapja nincs (és ez által egy teljesen agyament szintre emelnek bizonyos jelenetet) és amiben van egy csavar/fordulat, amitől maga alá pisil a fél világ meg a hardcore fanok, de közben én a fejemet fogtam tőle…
Ráadásul van néhány értelmezhetetlen húzás Rian Johnson részéről (akit mellesleg nem tartok sokra), amit még az új trilógia keretein belül sem vesz be a gyomrom. Az egy dolog, hogy néhány új, eddig ismeretlen figura csak meghalni jön képbe, de hogy Snoke minden eddigi szerepét szinte teljesen feleslegessé tették, valamint az, hogy Rey múltját ilyen formában magyarázzák, az szerintem egy nagy középső ujj Abramsnak és a rajongóknak. Azoknak a rajongóknak, akik két éve mindenféle teóriákat találnak ki kettejük eredetére, akik tűkön ülve várták a magyarázatokat.
Ha csak ezt a filmet nézem, önállóan, mint egy Disney kalandfilm, akkor azt mondom, kiválóan szórakoztam, ha ki tudnám kapcsolni elvárásaimat és saját elképzelésemet a történet más irányáról – no meg, ha meg tudnám bocsájtani megint azt, amit itt elkövettek, akkor azt mondhatnám, az Az utolsó Jedik egy jó film. Nagyon jó film. De én én vagyok, egy rigolyás, konzervatív, saját igazát kereső, vén SW fasz, így engem ez annyira nem nyűgözött le.
70%
Másnak talán jobban jön a békéltetés ... Mert mindent észben tartva, amit írtál (az elképzeléseket, a világról szóló ismereteket és ezek kidobását is) is azt mondom, hogy ez az a film, amilyen a mostani körülmények között lenni tud. Mert az a film, amit te talán vártál a Birodalmat a galaxisből kisöprő Nagy Hármassal vagy mivel, az legkésőbb a 2000-es évek elején lett volna reális, azóta elkéstek vele. A mostani trilógia húsz évvel később egyetlen dolgot tud: lezárást adni azoknak a karaktereknek, akiket sokan megkedveltek, kb. úgy, mint a Logan, és hogy mennyire az utolsó órában vannak még ehhez is, azt Carrie Fisher hirtelen halála mutatta meg. Ebben meg még az is benne van, hogy a Disney dilettáns módon, fejőstehénként áll az egészhez, de van, amit nem lehet a nyakukba varrni... - Spoiler:
Mert keresheted te a magad igazát, de azt nem hiszem el, hogy nem látod meg, hogy Luke nem a levitálásba halt bele, hanem például abba, hogy a fél galaxison keresztülküldte a tudatát az Erőn át, majd még ott materializálódott is egy időre (Kylonak vélhetően feltűnt volna, ha egy hologrammal kardozik). Hogy bármennyire is kielégítőbb lett volna azt hallani, hogy Rey valahogy Luke elpottyantott gyereke, vagy nem tudom, milyen magyarázatot vártak a rajongók, de éppen ezzel tér vissza a sorozat a gyökereihez, egy Anakin nevű kisfiúhoz, aki ugyanolyan világ segglyuka helyen lett az erő birtokosa, mint a Jakku. Hogy a Jedi Rend az akkori formájában annyira elzárta magát az Erőtől és annak megismerésétől, kizárólag annak kordában tartását tűzve ki célul, mert minden mást kockázatosnak titulálták, hogy egy Sith nagyurat nem vettek észre a saját orruk előtt... és ezt a bizonyítottan haszontalan tudást a félbolond Yoda is hisztérikus kacagással gyújthatja fel. Hogy fura a megalapozottság hiányával vádolni egy olyan sorozatot, amelyik úgy kezdte magát, hogy 4. rész, és mert lehetett tudni, hogy az a középső trilógia kezdete, azt is lehetett tudni, hogy a 6. rész nem zárulhat a totális hepienddel, mert akkor igencsak unalmas lenne az utána következő három.
Mert szerintem ha ennek vége lesz, akkor onnantól nincs tovább ebben az irányban. Ha a IX. rész teljes győzelemmel szárul, akkor vége, és vége is kell lennie. Akkor onnantól van egy keretsztori, és azon belül kell megtalálni az új történeteket, amik ezt bővíteni tudják... ahogy a könyvek is tették. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Vas. Dec. 17, 2017 6:43 pm | |
| - Niwrok írta:
Star Wars: Az utolsó Jedik
Mert mindent észben tartva, amit írtál (az elképzeléseket, a világról szóló ismereteket és ezek kidobását is) is azt mondom, hogy ez az a film, amilyen a mostani körülmények között lenni tud. Mert az a film, amit te talán vártál a Birodalmat a galaxisből kisöprő Nagy Hármassal vagy mivel, az legkésőbb a 2000-es évek elején lett volna reális, azóta elkéstek vele. A mostani trilógia húsz évvel később egyetlen dolgot tud: lezárást adni azoknak a karaktereknek, akiket sokan megkedveltek, kb. úgy, mint a Logan, és hogy mennyire az utolsó órában vannak még ehhez is, azt Carrie Fisher hirtelen halála mutatta meg. Ebben meg még az is benne van, hogy a Disney dilettáns módon, fejőstehénként áll az egészhez, de van, amit nem lehet a nyakukba varrni...
- Spoiler:
Mert keresheted te a magad igazát, de azt nem hiszem el, hogy nem látod meg, hogy Luke nem a levitálásba halt bele, hanem például abba, hogy a fél galaxison keresztülküldte a tudatát az Erőn át, majd még ott materializálódott is egy időre (Kylonak vélhetően feltűnt volna, ha egy hologrammal kardozik). Hogy bármennyire is kielégítőbb lett volna azt hallani, hogy Rey valahogy Luke elpottyantott gyereke, vagy nem tudom, milyen magyarázatot vártak a rajongók, de éppen ezzel tér vissza a sorozat a gyökereihez, egy Anakin nevű kisfiúhoz, aki ugyanolyan világ segglyuka helyen lett az erő birtokosa, mint a Jakku. Hogy a Jedi Rend az akkori formájában annyira elzárta magát az Erőtől és annak megismerésétől, kizárólag annak kordában tartását tűzve ki célul, mert minden mást kockázatosnak titulálták, hogy egy Sith nagyurat nem vettek észre a saját orruk előtt... és ezt a bizonyítottan haszontalan tudást a félbolond Yoda is hisztérikus kacagással gyújthatja fel. Hogy fura a megalapozottság hiányával vádolni egy olyan sorozatot, amelyik úgy kezdte magát, hogy 4. rész, és mert lehetett tudni, hogy az a középső trilógia kezdete, azt is lehetett tudni, hogy a 6. rész nem zárulhat a totális hepienddel, mert akkor igencsak unalmas lenne az utána következő három.
Mert szerintem ha ennek vége lesz, akkor onnantól nincs tovább ebben az irányban. Ha a IX. rész teljes győzelemmel szárul, akkor vége, és vége is kell lennie. Akkor onnantól van egy keretsztori, és azon belül kell megtalálni az új történeteket, amik ezt bővíteni tudják... ahogy a könyvek is tették.
. Még ha értelmileg el is fogadom az érvelésed, érzelmileg semmiképp. - Spoiler:
Az rendben van, hogy nem lehet rájuk építeni egy új trilógiát, de én 30 év múltán nem is a Nagy Hármas világmegváltó tetteit akartam nézni. Attól, hogy eltelt ennyi idő, nem lenne törvényszerű, hogy sorban kinyírják őket, sem Han, sem Luke (ahogy valószínűleg sem Leia) halálát nem éreztem feltétlenül szükségesnek. Lehetett volna egy olyan világ, amiben nem egy új Birodalom lövöldöz egy új Halálcsillaggal egy új Lázadók Szövetségére, hanem mondjuk mindegyikük tiszességben megöregedett, életben van, de nem aktív főszereplő. Abból is ki lehetett volna hozni jó sztorit, ráadásul úgy, hogy nem kell kukába dobni a komplett EU-t... mert lehetett voln annak egyenes következménye. És még akkor is ki lehet őket írni, de ilyen dramaturgiával, ennyire szükségtelenül nem. Ha mindehhez hozzáveszem gyakorlatilag a komplett PT hanyagolását, nem csoda, hogy haragszom az új trilógiára. Egyre inkább gondolom azt, hogy tényleg totál felesleges volt ezt, így, folytatni. A legtöbbet egyébként erről pont Mark Hamill véleménye mond el (linkelve xpressen), aki maga is mást várt saját karakterétől. Persze, hogy most már minden rajongó magyarázza a bizonyítványt, hogy saját rajongásának tárgya csak ne tűnjön föl rossz színben, de ez megint olyan, hogy az alkotók, írók nagy ívben leszartak mindent, a profit és a disneysedés oltárán. Ha kell, kapásból mondok három olyan történetet, amiben mindhárman életben maradnak, vagy úgy halnak meg, hogy annak van létjogosultsága. De sem engem, sem a SW korábbi íróit erről nem kérdezték meg. Az Erőről meg... arról már beszéltünk személyesen is, mennyire béna volt a Jedi rend, de számomra semmi nem indoklja, hogy Luke fülét-farkát behúzva üljön egy szigeten évtizedekig. Tanulmányozta az Erőt, a Jedi rendet, tudta, mi ment félre, tudta, mit kellene csinálni Kylo felemelkedése után. És ha úgy dönt, vele együtt haljon ki a Jedi rend, azzal pont az Egyensúlyt borítja fel, hisz ott marad a Sötét Oldal Snoke-kal és Kyloval. Róluk ugyanis tud, míg Reyről nem. De a legfontosab: utálom őket, hogy minden kedvencemet kinyírták. Ennyi.
És még ehhez jön hozzá a burleszkszerű idióta infantilizmus. . | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Vas. Dec. 17, 2017 11:31 pm | |
| - R2-D2 írta:
- Niwrok írta:
Star Wars: Az utolsó Jedik
- Spoiler:
Mert keresheted te a magad igazát, de azt nem hiszem el, hogy nem látod meg, hogy Luke nem a levitálásba halt bele, hanem például abba, hogy a fél galaxison keresztülküldte a tudatát az Erőn át, majd még ott materializálódott is egy időre (Kylonak vélhetően feltűnt volna, ha egy hologrammal kardozik). Hogy bármennyire is kielégítőbb lett volna azt hallani, hogy Rey valahogy Luke elpottyantott gyereke, vagy nem tudom, milyen magyarázatot vártak a rajongók, de éppen ezzel tér vissza a sorozat a gyökereihez, egy Anakin nevű kisfiúhoz, aki ugyanolyan világ segglyuka helyen lett az erő birtokosa, mint a Jakku.
Még ha értelmileg el is fogadom az érvelésed, érzelmileg semmiképp.
- Spoiler:
Attól, hogy eltelt ennyi idő, nem lenne törvényszerű, hogy sorban kinyírják őket. Ha mindehhez hozzáveszem gyakorlatilag a komplett PT hanyagolását, nem csoda, hogy haragszom az új trilógiára. Az alkotók, írók nagy ívben leszartak mindent, a profit és a disneysedés oltárán. De a legfontosabb: utálom őket, hogy minden kedvencemet kinyírták. Ennyi. . "Maxi egyetértek" . Az utolsó meg sajnos mindig pocsék érzés, azzal nincs is mit tenni ... Ma az egyik haverral szinte késhegyre menő vitát folytattunk az elrontott és hiányzó dolgokról... gyorsan elolvad az előny, ma már erre sem adnék 8,5-et. Minél többször idéztem fel a filmet, annál dühösebb lettem arra, hogy a kaszinós kiruccanás csak azért történik, hogy egy basz háromszor felvillanjon a bioakármi-szkennermonitoron, ezzel jelezve, hogy Finnék átjutottak, hogy a legnagyobb blődséget mondjam. Viszont ő is előhozta ezt a Rey származása dolgot, amire megadtam a neked is írt választ... és éppen ezért vagyok egyre biztosabb benne, hogy azért ilyen súlytalan az összes főszereplő, még részben Rey is, mert nem ők a lényeg, hanem Kylo... így jön ki a szép ritmus a három generációnyi Skywalkerrel... Vagy hozzá hasonlóan ezt te is kizárólag patriarchális rendszerben és öröklésben tartod elképzelhetőnek ? Közben mondtam neki, ha azt szeretné, hogy Rey valami módon Luke leszármazottja legyen, de ne csak valami félúton elpottyantott fattyú, hogy akkor hogyan lenne mindez lehetséges. Ő nem tudott ilyet mondani... Te hogy állsz a kérdéshez ? - R2-D2 írta:
- Spoiler:
Az Erőről meg... arról már beszéltünk személyesen is, mennyire béna volt a Jedi rend, de számomra semmi nem indokolja, hogy Luke fülét-farkát behúzva üljön egy szigeten évtizedekig. Tanulmányozta az Erőt, a Jedi rendet, tudta, mi ment félre, tudta, mit kellene csinálni Kylo felemelkedése után. És ha úgy dönt, vele együtt haljon ki a Jedi rend, azzal pont az Egyensúlyt borítja fel, hisz ott marad a Sötét Oldal Snoke-kal és Kyloval. Róluk ugyanis tud, míg Reyről nem.
Indokolni nem indokolja, de lehet, nem is tehetett mást... hiszen nem "ült" évtizedekig, hanem tanítványai voltak. Próbálta feléleszteni az ő Rendjét, és csak Kylo "elanakinosodása" után ítélte teljes kudarcnak a dolgot, de a saját személyes kudarcának. Addigra meg már bőven lehet, hogy a "Felkelők" is igencsak megcsappantak, és esélyét sem érezte szembeszállni egy olyan másik Renddel, amelyik elől már csak menekülni és elbújni lehet... És ahogy írtad, nem ő az első, aki a remeteségben találta meg önmagát... Amúgy azt, amit leírtam a "kivetítésről", az a te ismereteid szerint mennyire működőképes? Viszont az Erőt ennyire azért nem lehet szerintem lebecsülni, hogy azzal vége, felborul az Egyensúly... Fel volt borítva az már előtte is, aztán visszabillent, onnan meg majd megint vissza fog... merthogy ez az Egyensúly lényege. Szerintem már Rey semmiből felbukkanása is ennek az eredménye. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: A szolgálólány meséje S1 Hétf. Dec. 18, 2017 3:40 pm | |
| . A szolgálólány meséje S1Megmondom őszintén, már egy hete végeztem vele, és idő hiányában nem is terveztem hosszabban írni róla, de aztán megint belefutottam több olyan írásba a neten, amik ezt az egészet politikai és/vagy ideológiai alapon kisajátítják – csak ekkor, ezek hatására néztem utána, mi is ez az egész és kinek a fejéből pattant ki a piros ruhás mozgó lámpabúrák ötlete. Számomra eddig csak szimplán szar volt az egész (külön jutalmat érdemelnék, hogy végig bírtam nézni), nem is akartam igazán foglalkozni vele, miért… csak ennyi ellenzéki médiaömlengés és egyértelmű állásfoglalás után kíváncsi voltam, honnan ered az a beteg gondolat, hogy ezt a világot éljük, élhetjük hamarosan. Nos, az egyik portálon az alábbit találtam: „1985-ben a Nyugat a konzervatív eszmék és a tradicionális vallási értékek előretörésének időszakát élte – Amerikában Ronald Reagan, Nagy Britanniában pedig Margaret Thatcher politikai nézetei keltettek aggodalmat azokban, akik szerették volna, ha tovább folytatódik a hatvanas-hetvenes évek feminista hulláma és szexuális forradalma. Margaret Atwood is közéjük tartozott (hazájában, Kanadában szintén konzervatív vezetés váltotta a nyolc évig uralkodó liberális kormányt 1984-ben), így aztán egyfajta figyelmeztetésként megírta A szolgálólány meséjét, mondván: nagyon szélsőséges esetben ez történhet, ha hátramenetbe kapcsoljuk a világot, és visszavesszük az emberektől (esetünkben főleg a nőktől) az azt megelőző évtizedekben nekik adott szabadságjogokat.”Hát persze drágám. Minden bizonnyal. Jön egy neked nem tetsző irányzat és már könyvet írsz róla, hogy a nők (legalábbis egy részük) tenyészállatok lesznek – ráadásul szép számmal találsz majd követőket, még 30 évvel később is. Miért is van az, hogy aki a szabad gondolkodásáról papol minden nap, az fogadja el a legnehezebben a számára a nem tetsző világot, ideológiát? De oké, legyen így… viszont akkor kedvesem, írhattál volna valami olyat, ami nem szinte az elsőtől az utolsó percig egy unalmas, érzéketlen, mindenféle elgondolás, háttértörténet nélkül megtámogatott fos, amiben legalább megpróbálod megindokolni, miért és hogyan alakul ki egy középkori dizájnú világ egy modern környezetben – és legfőképp ennek mi értelme van? Hogyan és miként is hagyhatja ezt a világ – ha már ennyire konkrét időhöz és helyhez kötötted az egészet… ugyanis az édeskevés a picit gondolkodni vágyó néző számára, hogy a saját konzervativizmusod elleni utálatodat egy bigott vallási diktatúrába csomagolod azzal ijesztgeted sajátjaidat, hogy ha nem tér vissza Woodstock, akkor ez lesz… A promóképek pirosruhás, lámpabúrafejű (bocsi, nincs jobb szavam rá) apácáit látva kicsit meglepődtem, mikor az első percekben egy korunkban játszódó autós üldözést látunk, aminek következtében a nőt és gyerekét elkapják, távolban pedig egy nem mutatott kivégzést hallunk, lövések formájában. Csak néztem, hogy akkor most hol is vagyok, hisz eddig minden jel arra mutatott, hogy valami középkori sorozatot fogok látni, amiben szegény szolgálólányokat majd jól elnyomják – erre nem, mert hamar kiderül, hogy itt egy külön világ létesült, dzsipek, gépfegyverek mellett imádkozó sáskákat imitáló, apácakurvák mászkálnak az utcákon és tetszik szét lábukat havonta valami idegennek. Annyira szürreális és abszurd az egész, hogy csak nehezen ébredtem fel a sokkból… de miután a felütés, az első rész szinte kizárólag kérdőjeleket termelt, egy ideig érdeklődéssel figyeltem, mi értelme is van az egésznek. Tettem ezt annak ellenére, hogy ez az „Áldott legyen méhed gyümölcse!” meg az „Ő szeme előtt!” mondatok rendszeres ismételgetése bizony nem fokozta lelkesedésem. Mindazonáltal érdekelt, hogy ha már valaki kitalált egy ilyen ígéretesnek tűnő alaphelyzetet, hogyan is építi fel az egészet, milyen reális és hihető háttértörténetet talál ki annak, hogy nők, látszólag önként , Isten dicsőségére havonta szétteszik a lábukat. Nem áll szándékomban túl sokat írni a történetről, hisz nagyrabecsült kollégám pár hete már igyekezett beavatni titeket ebbe a sorozatba – én inkább próbálom elmagyarázni, hogy nálam (egyébként sok más, agyondicsőített mai sorozattal egyetemben) miért lett ez akkora blama. A legfőbb indoknak alaphelyzetben ugye a túlságosan bigott környezetnek kellene lenni, általában az az, ami úgy érzelmileg fel tud húzni – ám itt, ezúttal lényegesen kevesebb szerepet játszott ez, mint korábban. Persze kissé értetlenül néztem a sok idióta köszöngetést, de miután a vallási fanatizmus szinte kizárólag Lydia kiképzőtisztnőre (Ann Down zseniális alakítása) korlátozódik, elég volt őt utálnom a sorozatban és minden vallásutálatomat kiéltem. Szóval, legmeglepőbb módon nem ez, ami zavart… sokkal inkább minden más. Először is: én nem akarom bántani Elisabeth Moss színésznőt June szerepében, de az egész sorozatban szinte rossz volt őt néznem. Egyszerűen számomra a színésznő ronda, kifejezetten nem tetszik, ahogy kinéz – a kamera pedig sokszor perceket képes rajt időzni. Bármelyik másik lány, egy sokkal dekoratívabb lány sokkal közelebb tudta volna hozni hozzám az A szolgálólány meséjének tragédiáját, akár Ofglen, akár a néger Moira, de még a félszemű Janine is. Kétlem, hogy ennek az lenne az üzenete, hogy lám, lám, a csúnya nőket is elviszik megerőszakolni, szerintem ez nem volt szándékos… de azért csak kellemesebb egy férfi szemnek egy vonzóbb lány látványa. Így majdnem ott tartottam, hogy nem is igazán érdekelt, mikor dugják/verik meg szegényemet. Alapból van tehát egy hendikepp, ami a hangulatot és a beleélést negatívan befolyásolja, viszont állítom, hogy ettől még lehetett volna jó az egész. Mikor elkezdték a flashbackekkel magyarázni Gileád kialakulását, komolyan érdekelni kezdett a sori, vártam egy igazán ütős és drámai magyarázatot mindarra, amit látok… aztán ez az érdeklődés abba is maradt. Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy vagy nincs mögötte semmi koncepció (a "nem születik több gyerek-zároljuk a nők számláit-rúgjuk ki őket-csináljunk a gyerekesekből tenyészkancát" nekem nem elég), vagy csak nem akarják normálisan elmondani, mindenesetre ahogy a sorozat fókuszt vált és a Waterford családra kezdünk koncentrálni, mély unalomba fullad minden. Túl sokat időzünk a ház falain belül, miközben nem történik semmi, sem az úrnő kontra szolgálólány hatalmi harca, sem a parancsnok titkos társasjátéka nincs rendesen kidolgozva. Előbbi olyan, mint a szélkakas, így nem igazán vehető komolyan, utóbbi értelmére meg még nem jöttem rá – hacsak az nem volt, hogy egy kis Scrabble növeszti a potenciált. Én ennél sokkal több flashbacket és háttérinfót vártam volna – de nem csak a hogyanról (az is kérdéses, egy félkatonai csoport hogy tudta mindezt végrehajtani), hanem a miértről is. Mert azt gondolom, hogy az írónő azon kívül, hogy jól utálta a vallási szálat, sokat nem gondolkodott a háttéren. Ha csak azt nézem, a The philosophersben volt egy hasonló gondolatkísérlet, mikor is az egyik bezárt csajnak az emberiség túlélése érdekében mindenkivel össze kellett volna feküdni, s már ott sem volt nagy lelkesedés érte. Maga az ötlet tehát számomra nem olyan új (oké, ez a régebbi, de ezt láttam később), ugyanakkor sokkal drámaiabban lehetett volna ezzel foglalkozni… és legfőképp nem ilyen birka módon. Mert az egész évadnak a legbosszantóbb tulajdonsága valahol mégiscsak az, hogy túlságosan húzza a néző idegeit az ellenállás kirobbanásával, túlságosan is beletörődöttnek mutatja a karaktereket. Mielőtt leveszitek a fejemet, értem, hogy a vázolt világban ennek, így volt létjogosultsága, hogy a kitalált diktatúra, az erőszak ezt hozta… de érzelmileg totál nem mindegy, a nézőt mennyire húzzák föl és hagyják szarban a végére. Mint egy gigászi petting, aminek a végén aztán nincs semmi – itt a cliffhanger maga a semmi – megnyugtató talán annyi lehet mások számára, hogy bejelentették a második évadot, úgyhogy talán valamit láthattok az ellenállásból, a lázadásból is. Én biztosan nem, mert ezzel kiszálltam… Kalap kaki az egész, egy újabb, teljesen feleslegesen agyonhype-olt sorozat, ami igazából sehonnan nem tart sehova, ami egy totál agyrém disztópiát próbál ideológiai és politikai okokból hihetővé tenni és fenyegetővé beállítani. Ha bárki széles e Földön azt elhiszi, hogy ez megtörténhet, az vagy hülye, vagy szimplán annyira elfogult bizonyos vezetőkkel, irányzatokkal szemben, hogy az beteges. Közben meg tudjuk, mi megy az arab világban a nőkkel kapcsolatban – anélkül, hogy most itt mindenféle mélyebb integrációs témába belemennék – tessék mondani, az nem baj? 40% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 30, 2019 5:40 pm-kor. | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Hétf. Dec. 18, 2017 3:59 pm | |
| Star Wars: Az utolsó Jedik - Niwrok írta:
"Maxi egyetértek" . Az utolsó meg sajnos mindig pocsék érzés, azzal nincs is mit tenni ...
Ma az egyik haverral szinte késhegyre menő vitát folytattunk az elrontott és hiányzó dolgokról... gyorsan elolvad az előny, ma már erre sem adnék 8,5-et. Minél többször idéztem fel a filmet, annál dühösebb lettem arra, hogy a kaszinós kiruccanás csak azért történik, hogy egy basz háromszor felvillanjon a bioakármi-szkennermonitoron, ezzel jelezve, hogy Finnék átjutottak, hogy a legnagyobb blődséget mondjam. - Niwrok írta:
- Viszont ő is előhozta ezt a Rey származása dolgot, amire megadtam a neked is írt választ... és éppen ezért vagyok egyre biztosabb benne, hogy azért ilyen súlytalan az összes főszereplő, még részben Rey is, mert nem ők a lényeg, hanem Kylo... így jön ki a szép ritmus a három generációnyi Skywalkerrel... Vagy hozzá hasonlóan ezt te is kizárólag patriarchális rendszerben és öröklésben tartod elképzelhetőnek ?
Közben mondtam neki, ha azt szeretné, hogy Rey valami módon Luke leszármazottja legyen, de ne csak valami félúton elpottyantott fattyú, hogy akkor hogyan lenne mindez lehetséges. Ő nem tudott ilyet mondani... Te hogy állsz a kérdéshez ? Kicsit most megzavarodtam, kicsit összekeverted két gondolatodban Anakint és Reyt, illetve Anakint és Kylot... Valahol én sem vártam, hogy Rey Luke lánya legyen (akkor már inkább Ben testvére, ahogy az EU-ban), de az meg túl PT-re hajazó lenne... bár, nem vagyok most már abban sem biztos, hogy Abrams eredetileg nem úgy gondolta. S hogy Rian jobbat nem tudott kitalálni, mint hogy senkié... De egy igazán kreatív írói csoportnak ennél jobb ötlet is eszébe juthatott volna. Ennél még a midchloriánok is jobb, de simán lehetett volna bármelyik, 66-os parancsot túlélő Jedi lánya. - Niwrok írta:
Amúgy azt, amit leírtam a "kivetítésről", az a te ismereteid szerint mennyire működőképes?
Ez új, ilyenről még nem hallottam... de ahogy írtam, ő az egyetlen, akitől ebben a korban ezt elfogadom. Volt elég ideje és módja tanulmányozni az Erőt, valahol szükségszerűen az utóbbi idők egyik legerősebb Jedijévé kellett, hogy váljon - és pont ezért nem értem, miért nem tett semmit, mikor Snoke hatalomra került. Ja, mert biztosan tudta, hogy a forgatókönyvíróknak eszükbe jut, hogy, bocsi, ja, mégse... És egyébként pont ezekből kiindulva nem értem, nem logikus és nem törvény/szükségszerű, hogy belehaljon. Viszont, ahogy szoktam volt mondani: mi, nézők, rajongók sokszor sokkal komolyabban vesszük a film fordulatait, jeleneteit, mint ahogy azt az írók szánták. Itt is ezt érzem. . | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Hétf. Dec. 18, 2017 11:07 pm | |
| - R2-D2 írta:
A szolgálólány meséje S1
Mikor elkezdték a flashbackekkel magyarázni Gileád kialakulását, komolyan érdekelni kezdett a sori, vártam egy igazán ütős és drámai magyarázatot mindarra, amit látok… aztán ez az érdeklődés abba is maradt. Elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy vagy nincs mögötte semmi koncepció (a "nem születik több gyerek-zároljuk a nők számláit-rúgjuk ki őket-csináljunk a gyerekesekből tenyészkancát" nekem nem elég), vagy csak nem akarják normálisan elmondani, mindenesetre ahogy a sorozat fókuszt vált és a Waterford családra kezdünk koncentrálni, mély unalomba fullad minden. Túl sokat időzünk a ház falain belül, miközben nem történik semmi, sem az úrnő kontra szolgálólány hatalmi harca, sem a parancsnok titkos társasjátéka nincs rendesen kidolgozva. Előbbi olyan, mint a szélkakas, így nem igazán vehető komolyan, utóbbi értelmére meg még nem jöttem rá – hacsak az nem volt, hogy egy kis Scrabble növeszti a potenciált. Én ennél sokkal több flashbacket és háttérinfót vártam volna – de nem csak a hogyanról (az is kérdéses, egy félkatonai csoport hogy tudta mindezt végrehajtani), hanem a miértről is. Mert azt gondolom, hogy az írónő azon kívül, hogy jól utálta a vallási szálat, sokat nem gondolkodott a háttéren.
40%
Már azért megérte írnod róla, hogy megtudjam, ez ennyire nem jött be neked, mert én úgy azért 5,5-6 köré saccoltam volna... De legalább magadtól nézted, nem az én ajánlásomra . Az meg, hogy hülye vagy elfogult lennék-e, persze nem úgy gondolva, hogy holnap erre kel fel a Nap... sokkal könnyebb lenne elfogadnom vagy kizárnom ezt, ha ez tényleg csak egy eltúlzott disztópia lett volna, és nem lennének történelmi példák, hogy ez, a vallási mázzal nyakon borított elnyomás, a szekularizmusból az egyházi államhatalomba visszarendeződés lehetséges. Mondjuk Iráné negyven éve, amit írtam is, vagy ami például a törököknél készül kialakulni... még ha így látszatra könnyű is ráhúzni, hogy erre csak az iszlám világ képes, a keresztény semmiképpen. Ettől még az A szolgálólány meséjére tényleg nem jó, nálam is ugyanazon pontok mentén, amiket leírtál. Sokkal jobban érdekelt volna a világ, a kialakulása, mint az, hogy Waterfordék mit kavarnak a négy fal között a rabszolgájukkal, rém hosszan elnyújtott snitteken... Még talán egy évadnyi esélyt adok neki, ahogy például a Mr. Robotrnál is tettem, de aligha fogok rohanni vele... . | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Hétf. Dec. 18, 2017 11:26 pm | |
| - R2-D2 írta:
- Star Wars: Az utolsó Jedik
- Niwrok írta:
Viszont ő is előhozta ezt a Rey származása dolgot, amire megadtam a neked is írt választ... Közben mondtam neki, ha azt szeretné, hogy Rey valami módon Luke leszármazottja legyen, de ne csak valami félúton elpottyantott fattyú, hogy akkor hogyan lenne mindez lehetséges. Ő nem tudott ilyet mondani... Te hogy állsz a kérdéshez ?
Kicsit most megzavarodtam, kicsit összekeverted két gondolatodban Anakint és Reyt, illetve Anakint és Kylot... Valahol én sem vártam, hogy Rey Luke lánya legyen (akkor már inkább Ben testvére, ahogy az EU-ban), de az meg túl PT-re hajazó lenne... bár, nem vagyok most már abban sem biztos, hogy Abrams eredetileg nem úgy gondolta. S hogy Rian jobbat nem tudott kitalálni, mint hogy senkié... De egy igazán kreatív írói csoportnak ennél jobb ötlet is eszébe juthatott volna. Ennél még a midchloriánok is jobb, de simán lehetett volna bármelyik, 66-os parancsot túlélő Jedi lánya.
Nem kevertem, ő tényleg azt szerette volna, hogy Rey valahogy legyen Luke gyereke . Én mondtam neki, hogy legfeljebb Leia és Han lánya lehetne, hogy Anakin-vonalon maradjuk (pedig nem is tudtam, hogy a könyvekben így volt ), de az meg azért nem tetszett neki, mert akkor Rey nem Skywalker lenne, hanem Solo, mert nála az Erő öröklődése csak apai ágon elképzelhető ... Azt amúgy ki mondta, hogy a látomások Rey származásáról, amiket Kylo elmondott a lánynak, azok valósak, és nem esetleg valaki másnak a mesterkedései ? ... - R2-D2 írta:
Viszont, ahogy szoktam volt mondani: mi, nézők, rajongók sokszor sokkal komolyabban vesszük a film fordulatait, jeleneteit, mint ahogy azt az írók szánták. Itt is ezt érzem.
Most lehet, hogy én emlékszem rosszul, de ez az oldal nem éppen ezek miatt lett blog helyett fórumnak elindítva ... még ha így "kettecskén" sajnos ritkán is tudjuk akként működtetni ? Hogy egy kicsit tovább lássunk a forgatókönyvírók meg a rendezők orránál ? . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Hétf. Dec. 18, 2017 11:35 pm | |
| Star Wars: Az utolsó Jedik - Niwrok írta:
...de az meg azért nem tetszett neki, mert akkor Rey nem Skywalker lenne, hanem Solo, mert nála az Erő öröklődése csak apai ágon elképzelhető ...
Ez butaság. - Niwrok írta:
- Azt amúgy ki mondta, hogy a látomások Rey származásáról, amiket Kylo elmondott a lánynak, azok valósak, és nem esetleg valaki másnak a mesterkedései ? ...
Igen, ez benn van a pakliban, egy remek menekülőút a jövőre nézve. Már csak az a kérdés, hogy ezek után ki tudja Reynek elmondani az igazat? - Niwrok írta:
Most lehet, hogy én emlékszem rosszul, de ez az oldal nem éppen ezek miatt lett blog helyett fórumnak elindítva ... még ha így "kettecskén" sajnos ritkán is tudjuk akként működtetni ? Hogy egy kicsit tovább lássunk a forgatókönyvírók meg a rendezők orránál ?
. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Hétf. Dec. 18, 2017 11:39 pm | |
| - Niwrok írta:
A szolgálólány meséje S1
Az meg, hogy hülye vagy elfogult lennék-e, persze nem úgy gondolva, hogy holnap erre kel fel a Nap... sokkal könnyebb lenne elfogadnom vagy kizárnom ezt, ha ez tényleg csak egy eltúlzott disztópia lett volna, és nem lennének történelmi példák, hogy ez, a vallási mázzal nyakon borított elnyomás, a szekularizmusból az egyházi államhatalomba visszarendeződés lehetséges. Mondjuk Iráné negyven éve, amit írtam is, vagy ami például a törököknél készül kialakulni... még ha így látszatra könnyű is ráhúzni, hogy erre csak az iszlám világ képes, a keresztény semmiképpen.
Igen... csak itt megint az van, hogy USA-ból lett Gileád, a jelen körülmények között. Na ez az, amit nem tudok elképzelni... pláne, mert hogy jön egy Trump vagy Bush. . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Szuperexpressz Hétf. Dec. 25, 2017 7:50 pm | |
| . SzuperexpresszTöbb olyan mozi is él emlékeimben, ami anno a nyolcvanas években óriási hatással volt rám, így nagy örömmel repülök rá, ha valahol fel-fel bukkan közülük valamelyik a neten. A nyolcvanas évek "nagy" japán filmjei közül legutóbb a Szuperexpresszbe futottam bele a nettékában - és a magyar felirat hiánya ellenére szépen, két nap alatt meg is néztem... s hogy miért két nap? Nos, mert meglepő módon az eredeti, 155 perces japán verzióhoz volt szerencsém, s csak most, kis utánajárással derült ki, anno, akkor, mennyire is szanaszét vágták a filmet világszerte. Az indavideon elérhető, hazánkban 1982-ben bemutatott változat is csak 98 perces, de nem jártak jobban az angol, francia, sőt az amerikai piacok sem. Annyi időm nem volt, hogy tételesen össze is hasonlítsam a két vágást, úgyhogy csak arra tudok hagyatkozni, amit erről olvastam: a „gonosz merénylők” komplett háttértörténet és az esetleges politikai vonatkozásokat kivágták belőle… A Szuperexpresszről (angol címe The BulletTrain) első blikkre annyit kell tudni, hogy 1975-ben készült, hozzánk akkori jó szokás szerint 7 évvel később jutott el, s hogy bármennyire is elfelejtettek erre hivatkozni, ez a mozi lehetett az 1994-es Féktelenül alapja. Pontosabban: a Féktelenül írói miden bizonnyal láthatták ezt, s ha a mai modern trendeknek megfelelően értelmezzük a két filmet, a Speed kvázi tekinthető a The Bullet Train remake-jének is… már ha csupán a teljesen azonos alapötlet miatt egyáltalán összevethető, viszonyítható egymáshoz két történet, amikben a mozgó jármű bizonyos sebesség alá csökkenve levegőbe repül. A kettő közötti 20 év ugyanakkor rengeteg mindent meghatároz, utóbbi természetesen sokkal jobb technikával, sokkal inkább hollywoodi módon képes izgalmat és katarzist generálni – viszont azt gondolom, utóbbi nem létezne előbbi nélkül, s hogy előbbi jobban reagált a világ (Japán) akkori rezdüléseire. S hogy mire gondolok? 1964-ben, a tokiói olimpiára időzítve adták át azt a Tokido Sinkanszen vasútvonalat Japánban, a világ első nagysebességű vasúti vonalát, ami filmünkben szerepet kap, s ami akkor talán hivatott volt a szigetország technikai fejlettségét demonstrálni, s ami egyúttal elindította a nagysebességű közlekedés világméretű fellendülését, valamint új lendületet adott a vasúti iparnak. Hát persze, hogy mint olyan, egy jó író számára kiváló alapot nyújt egy feszült thrillerhez, amiben a japánok akkori szimbólumát éri fenyegetés, s amiben hősök nélkül, a szorgos, lelkes, becsületes dolgozók oldják meg a lehetetlennek tűnő helyzetet. A Sinkanszen kifejezés egyébként szigorúan véve csak a vasúti vonalat jelöli, a rajta közlekedő vonatok neve Super Express – meglepő módon ezúttal a magyar cím jobb, mint az eredeti. Filmünkben a kissé bumfordi orrú, ún. 0-s sorozatú, első generációs szerelvényre helyez bombát egy kis csoport, ami akkor lép működésbe, ha az amúgy 210-al száguldó szerelvény sebessége 80 km/óra alá csökken. A vasúttársaság válságstábja rögtön kalkulál, hogy minél több idejük legyen megoldani a helyzetet, így a 109-es járatot utasítják, hogy vegye vissza 100-ra a sebességet - így lesz kb. 8 órájuk a bomba hatástalanítására, míg a szerelvény kénytelen lesz megállni (hisz ne felejtsük el, ez egy sziget, ráadásul a vonal is véges), illetve lesz 8 órájuk elkapni a tetteseket. Ez az alaphelyzet, innen indítunk, s már rögtön az elején – talán az amerikai sablonoktól kissé eltérő módon – meg is ismerhetjük az elkövetőket: a korábbi mérnök Okitát (Ken Takakura, ld. még Fekete eső) és segítőit, Kogát (Kei Yamamoto) és Hiroshit (Akira Oda). A mozi nagy mértékben fókuszál egyébként a bűnözők motivációira, múltjára, a hosszabb változat pont attól lesz igazán értékes – ámde kétségkívül kicsit lassabb – hogy az ember majdnem kényelmetlenül érzi magát a remek háttérrajzok miatt, miközben szurkol Okitáéknak a sikerükért. Mert ők nem gyilkosok, csupán váltságdíjat szeretnének – s annak is jó oka van, miért pont így és ennyit… már-már Robin Hoodi beütéssel. A bűnözők – nevezzük őket az egyszerűség kedvéért így – tehát nem unszimpatikus emberek, fel is hívják a vasúttársaságot, ami egy rövid, ámde hatásos demonstráció után hajlandó is fizetni… a baj csak az, hogy rendőrség is színre lép, a rendőrségnek meg az a dolga, hogy elkapja a rosszfiúkat. A jófiúk oldalán kapásból két (de a 109-esel együtt három) szálat is kapunk, s valahol mindegyiknek más, de jól érthető motivációja van: a vasúttársaság ügyeletes „tisztjének”, Kuramochinak (Ken Utsui) az, hogy hatástalanítsa a bombát és megmentse az 1500 utas életét, a rendőrségnek már említett elkapás, míg a mozdony személyzetének, a mozdonyvezető Aokival az élen (Sonny Chiba) meg az, hogy valahogy uralja az egyre inkább kitörni készülő pánikot. A Szuperexpressz a négy történeti szál váltakozásával, egymásra hatásával, érdekek, események keresztezésével éri el azt a nem mindennapi bravúrját, hogy 42 évvel később, két és fél óra játékidő ellenére egy kifejezetten izgalmas és feszült élményt képes biztosítani. A vonat, mint helyszín talán nem is annyira fontos, mint azt a cím sugallaná, de persze a szembe jövő szerelvény (ld. még Száguldó bosszú), vagy az átpakolás egy másik szuperexpresszről a közelgő szemaforral remek és feszült jelenetsor… akkor is az, ha anno nagyon sokan túl amerikainak tartották. Thrillerként meglehetősen nagy szerepet kap Okitáék elkapása, a pénz átadása, az egész nyomozás… és megmondom őszintén, nagyon kellemes meglepetésként ért ennek a szálnak az összetettsége, kidolgozottsága. Nem is emlékeztem rá, milyen jól felépítettek karakterei, mennyire izgalmas is tud lenni az autós/motoros üldözés, vagy mennyire is jó és hiteles a táska megszerzése. Az egész krimi vonal kifejezetten emlékezetes, ha meg ehhez hozzáveszem, hogy ebben a verzióban tényleg volt idő mindenre – a bűnözők majdnem bocsánatot kérnek azért, hogy nekik robbantaniuk kell – egy különleges élményt kapunk. Tetszett, ahogy birkóztak még az egy oldalon álló felek is, tetszett, ahogy – bár meglehetősen teátrális módon, de erről kicsit később – a vonaton kialakuló feszültséget, kétségbeesést, pánikot bemutatták, tetszett, ahogy Okita, mint a legfőbb antagonista a filmben, mennyire ember tud maradni a végéig. Sajnáltam a veszteségeket, együtt aggódtam az utasok életéért – na jó, nem, mert ugye képtelenség a 24-et leszámítva, hogy egy bomba fel is robbanjon – és együtt éreztem Kuramotchival, aki a végén nem igazán értette, miért is használják még mindig nevét, arcát a tévében. Mindezek mellett pedig egy remek kis korrajz az akkori Japánról, amire akkor, a nyolcvanas években még csak tátott szájjal bámultam, ma már pedig értékelem a 70-es évek nosztalgiáját… és igen, ez egyébként egy fontos kulcsszó is. Aki követi írásaimat, az tudhatja, hogy hajlamos vagyok némi részrehajlásra is korábbi kedvenceim újraélésénél, ugyanakkor azt mindig is elismertem, hogy nem minden film öregedett jó az elmúlt 30-40 évben. Ez viszont igen, ezt minden negatívuma ellenére jó volt látni… A legeslegjobban újfent maga a japánsága zavart. Eredeti nyelven nézve kínos, már-már röhejes volt az az artikulálás, amit a színészek dialógus címén előadtak… el nem hiszem, hogy a való életben is így kiabál mindenki mindenkivel. Mindezt pedig úgy, hogy nagyon sok jelenetben az arcizmuk sem rezdül… lehet, ez valami japán belső piacon értékelendő stílus, gesztus, de ennyi filmmel a hátam mögött néha inkább paródiának éreztem. A szinkronos magyar változatban mindez eltűnik – de mellé eltűnik a film egyharmada is. Aztán itt van még a technika kérdése: tudom, hogy nem lenne szabad, de képtelen vagyok 2017 végén elvonatkoztatni a technikai elvárásoktól egy filmnél, márpedig trükkileg, látványilag néha bizony rendesen alulteljesít a mozi. Néhány jelenetéről lerí, hogy terepasztalon vették föl, néhány vágás, trükk nem sikerült igazán. A párbeszédek meg végletekig egyszerűek, olyannyira, hogy még egy angolul középszinten értő ember is tök simán elboldogul a filmmel – ez nem egy Kártyavár, vagy egy Építész beszédje a Mátrixból. Mondjuk.. ezt akár még pozitívumnak is vehetem, ha már egyszer normális minőségű, feliratos/szinkronos változatról nem is álmodozhatunk. Ha viszont azt veszem, hogy mindezek ellenére, 35 évvel első megtekintése, és 42 évvel készülte után totál jól éreztem magam rajta, nem csak nosztalgiából adok rá ennyit, hanem mert egy jó filmnek tartom még mindig. Nem gondolom, hogy most mindenki rohanni fog megnézni, de aki egy kis jó 70-es évekbeli hangulatú thrillerre vágyik és nem feltétlenül ragaszkodik Hollywoodhoz, bátran tegyen vele egy próbát. Frissebb a film, mint gondolnátok, ráadásul kicsit a Speed is más értelmet kap. 80% .
A hozzászólást R2-D2 összesen 5 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 30, 2019 5:51 pm-kor. | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Hétf. Dec. 25, 2017 10:01 pm | |
| - R2-D2 írta:
Szuperexpressz
Több olyan mozi is él emlékeimben, ami anno a nyolcvanas években óriási hatással volt rám, így nagy örömmel repülök rá, ha valahol fel-fel bukkan közülük valamelyik a neten. A nyolcvanas évek "nagy" japán filmjei közül legutóbb a Szuperexpresszbe futottam bele a nettékában - és a magyar felirat hiánya ellenére szépen, két nap alatt meg is néztem... s hogy miért két nap? Nos, mert meglepő módon az eredeti, 155 perces japán verzióhoz volt szerencsém, s csak most, kis utánajárással derült ki, anno, akkor, mennyire is szanaszét vágták a filmet világszerte. Az indavideon elérhető, hazánkban 1982-ben bemutatott változat is csak 98 perces, de nem jártak jobban az angol, francia, sőt az amerikai piacok sem. Annyi időm nem volt, hogy tételesen össze is hasonlítsam a két vágást, úgyhogy csak arra tudok hagyatkozni, amit erről olvastam: a „gonosz merénylők” komplett háttértörténet és az esetleges politikai vonatkozásokat kivágták belőle…
Ha viszont azt veszem, hogy mindezek ellenére, 35 évvel első megtekintése, és 42 évvel készülte után totál jól éreztem magam rajta, nem csak nosztalgiából adok rá ennyit, hanem mert egy jó filmnek tartom még mindig. Nem gondolom, hogy most mindenki rohanni fog megnézni, de aki egy kis jó 70-es évekbeli hangulatú thrillerre vágyik és nem feltétlenül ragaszkodik Hollywoodhoz, bátran tegyen vele egy próbát. Frissebb a film, mint gondolnátok, ráadásul kicsit a Speed is más értelmet kap.
80%
A sok "koppintós" meg csalódást keltő újkori vacak után te is valami kipróbált régire vágytál ? Még van egy-két film a fejemben a mostanában látottak közül, amikből kevés volt még csak "jó" is, úgyhogy én is nemrég vettem elő egy újranézést, ami ugyan nem ilyen antik, de majdnem egy évtizede várta, hogy újranézzem . . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Hétf. Dec. 25, 2017 10:16 pm | |
| - Niwrok írta:
A sok "koppintós" meg csalódást keltő újkori vacak után te is valami kipróbált régire vágytál ?
Igen, bár ez most annyira nem volt szándékosan "régire vágyás". Az igazság, hogy rátaláltam már egy ideje, csak kellett hozzá hangulat meg idő, hogy egy ilyen hosszú mozit, eredeti japán nyelven, angol felirattal megnézzek - de nem bántam meg, hogy megvártam a "kellő pillanat"- ot... Már csak a Földrengés Tokióban-ba kellene "valahol" belefutnom... | |
| | | Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
| Tárgy: Egyenesen át / Flatliners Kedd Dec. 26, 2017 2:56 pm | |
| - R2-D2 írta:
- Niwrok írta:
Egyenesen át (2017)
Ha erről egy filmet csinálnának, egészen érdekes lenne: beraksz egy jó drámát, és húsz év technológiai fejlődésének segítségével a másik végén kijön egy közepesen szar horror. Egyszer már megígértem, hogy újranézem... most egy lépéssel közelebb "löktél" ehhez .
. Azt komolyan várom... bár nem lesz olyan, mint 27 évvel ezelőtt volt (ld még A jófiú), meg mindaz a személyes kötődés, szeretet biztos hiányozni fog, ami nálam megvolt, de remélem, hogy találsz benne kapaszkodót...
Ez volt a film, ami felhívta rá ismét a figyelmem, de természetesen nem a lelketlen remake-et néztem meg, hanem az eredetit újra . Merthogy ezt már ugye legalább láttam a 90-es évekből, de sok érzésem vagy gondolatom nem maradt meg vele kapcsolatban, így az akkori és a mostani élmény összehasonlítása helyett az volt a kérdés, hogy felnőtt fejjel hogyan hat rám mindaz, amit az Egyenesen át ad... persze azon a közhelyen kívül, hogy a fiatalok a halállal extrémsportolnak. Azt rövidre is zárnám, hogy a rendezése nekem nem jött be, túl retró, túl Schumacher. A színészek viszont most is jók voltak, még ha nekem inkább Julia Robertshez is húz a szívem a négy közül (Tóth Enikővel párban különösen), és még utána is Kevin Bacon jönne a listán ... Nem csak alakításban jött ez ki, de drámában is az ő jeleneteik voltak jobban kidolgozva, mélyebben megírva, Nelsonnál például jobban megérintett, amikor a kutyáját láttam, mint amikor a kapucnis gyerek jött negyedszer összeverni. Merthogy a bűntudatot és a motivációkat viszont szépen összehozták, az mindenképpen nagy pozitívuma a filmnek (ezért is furcsa, hogy hiába tér el jelentősen hangulatában a régi és az új, mindkettőt ugyanaz a Peter Filardi írta, aki ezeken kívül nem is csinált nagyon mást), nem csak azt értve ez alatt, hogy miért mennek bele ebbe az orosz rulettbe, miért versenyeznek egymással érte, de azt is, hogy amit "elhoznak" onnan magukkal, attól hogyan és miért akarnak megszabadulni. Becsvágy, empátia, félelem, dac és lelkiismeret-furdalás tényleg ritkán talál ilyen szépen egymásra. 8/10 . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 Kedd Dec. 26, 2017 4:58 pm | |
| - Niwrok írta:
Egyenesen át (2017)
... természetesen nem a lelketlen remake-et néztem meg, hanem az eredetit újra . Merthogy ezt már ugye legalább láttam a 90-es évekből, de sok érzésem vagy gondolatom nem maradt meg vele kapcsolatban, így az akkori és a mostani élmény összehasonlítása helyett az volt a kérdés, hogy felnőtt fejjel hogyan hat rám mindaz, amit az Egyenesen át ad... persze azon a közhelyen kívül, hogy a fiatalok a halállal extrémsportolnak.
Azt rövidre is zárnám, hogy a rendezése nekem nem jött be, túl retró, túl Schumacher. A színészek viszont most is jók voltak, még ha nekem inkább Julia Robertshez is húz a szívem a négy közül (Tóth Enikővel párban különösen), és még utána is Kevin Bacon jönne a listán ... Nem csak alakításban jött ez ki, de drámában is az ő jeleneteik voltak jobban kidolgozva, mélyebben megírva, Nelsonnál például jobban megérintett, amikor a kutyáját láttam, mint amikor a kapucnis gyerek jött negyedszer összeverni. Merthogy a bűntudatot és a motivációkat viszont szépen összehozták, az mindenképpen nagy pozitívuma a filmnek (ezért is furcsa, hogy hiába tér el jelentősen hangulatában a régi és az új, mindkettőt ugyanaz a Peter Filardi írta, aki ezeken kívül nem is csinált nagyon mást), nem csak azt értve ez alatt, hogy miért mennek bele ebbe az orosz rulettbe, miért versenyeznek egymással érte, de azt is, hogy amit "elhoznak" onnan magukkal, attól hogyan és miért akarnak megszabadulni. Becsvágy, empátia, félelem, dac és lelkiismeret-furdalás tényleg ritkán talál ilyen szépen egymásra.
8/10 . De jó! Örülök, hogy újranézted és örülök, hogy tetszett. Kb. erre is számítottam tőled, teljesen reális és jogos a pontszámod - vélhetően, ha nem kötődnék hozzá (és az egész korszakhoz) ennyire, magam sem adnék rá ennyi idősen többet. Úgyhogy maxi meg vagyok elégedve. A színészekről annyit, hogy az ugye alap, hogy mindig is Kevin Bacon volt ebben a filmben a No1 számomra, Kiefer "csak" a 24-el tudta magát igazán szívembe lopni. Úgyhogy, ez is teljesen rendben van részedről... tessék megnézni az összes 24-et és más lesz a sorrend! . | |
| | | R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
| Tárgy: Jumanji: Vár a dzsungel Szer. Dec. 27, 2017 12:06 pm | |
| . Jumanji: Vár a dzsungelNem tudom, van-e olyan, aki ne hallott volna még a Jumanjiról, az 1995-ben készült családi kalandvígjátékról, Joe Johnston rendező egyik legjobb alkotásáról: a Robin Williams főszereplésével készült mozi mai szemmel nézve is egy eszméletlenül szórakoztató darab (amiben nem kicsi érdeme van magának a főszereplőnek), egy igazi családi film, a maga vicces, izgalmas, ötletes, látványos jeleneteivel. S ha már a legutóbbi bejegyzésemben pont a filmek öregedéséről beszéltem, azt kell mondjam, a Jumanji filmként, történetként semmit nem öregedett, egyedül a technikai megvalósításai azok, amik – főleg HD minőségben – kívánnivalót hagynak maguk után. Az új mozi előtti éjjel úgy gondoltam, kicsit bele-belenézek a régibe, hogy ráhangolódjak a folytatására – aztán az lett a vége, hogy szépen a TV előtt ragadtam… Ugye… van ez a társasjáték, a Jumanji. Hogy mi az eredete, honnan származik, ki készítette és ki játszott vele először, azt nem tudjuk (jó kis spin-off/prequel anyag), de ha mondjuk, azt gondoljuk az egészről, hogy valami démoni eredetű és az talán ősidők óta létezik, akkor könnyebb lesz majd elfogadni az új filmben is az átalakulását. Szóval, az immár kétrészes történetünk szerint ugye először 1869-ben ásták el, vélhetően az akkor már pórul járt játékosok. Aztán 100 évvel később a kis Alan Parrish mindössze egy véletlen dobás után eltűnik a föld színéről, beszívja őt a játék, ami játékot majd 26 év múlva Peter és Judy játszik végig - ebből áll az első rész sztorija. Amíg a játékosok nem érnek célba, minden dobásnál a dzsungel egy szeglete költözik Brantford városkába, egyre komolyabb (és viccesebb) következményekkel. A játékot azonban végig kell játszani, hisz a használati útmutató szerint amikor valaki a célba ér – már ha túléli – minden visszaáll eredeti állapotába: az időközben keletkezett károk miatt túl sok lehetőség meg úgy sincs. Óriási erénye a filmnek, hogy egyszerre bájos, humoros és izgalmas, néha már-már félelmetes, valahogy nagyon jó arányban keverték össze a különböző zsánereket… nekem hatásában, stílusában leginkább a Szörnyecskékre hasonlít, az volt hasonlóan szórakoztató. És ugye annak is volt második része… Azon lehet ugyan megint mérgelődni, hogy egy újabb lezárt (ez speciel nem igaz, mert az első rész végén pont megtalálják a társast) sztorit porol le Hollywood, hogy megint csak egy újabb folytatást volt képes kiizzadni magából, s tulajdonképp nem is nagyon tudok ezzel vitába szállni. Jómagam is tartottam tőle, milyen is lesz ez az egész, az előzetesek alapján egy Utazás a rejtélyes szigetre- Indiana Jones- Jurassic park koppintásnak tűnt, túl sok eredeti ötlet nélkül, de valami azt súgta, hogy ha sikerül az eredeti Jumanjiból annak szellemiségét átemelni, akkor csak nem lehet olyan rossz. A végeredmény aztán az, hogy nem is lett: máshogyan, más súlypontokkal, totál mai korra írva, de ugyanúgy remek kikapcsolódás, ez is igazán poénos, izgalmas, látványos családi kalandfilm – amiben megkockáztatom, Robin Williams karakterének méltó örököse lett Dwayne Johnson is… bármennyire is szentségtörésnek hangzik ez. Első érzésre ugyan a régebbi film jobbnak tűnik, valahogy közelebb áll az emberhez a városba betörő csorda, mint a csorda közé zuhanó avatárok – de aztán az ember visszagondol a kellemes percekre és azt mondhatja, hogy ez a különbség tényleg csak egy parányi. A legnagyobb kérdés persze az, hogyan lesz a fa társasjátékból videojáték – és szereplőink hogyan kerülnek bele a játékba. Az van, hogy a tengerpartról összeszedett játékkal igazából az aktuális, retro videojátékot nyomó tini 1996-ban már nem akar játszani, ezért félredobja – a játék meg démoni erejét kihasználva átalakul egy kornak megfelelő adatkártyává. Jön a szokásos dob, az Alex nevű fiú meg kíváncsiságból csak beleteszi a konzolba… és ugyanúgy eltűnik, beszívja a játék, mint anno a kis Alan Parrisht. Remek kapcsolódási pont, s az igaz, hogy első blikkre némi utánérzése van a nézőnek, hogy megint ugyanazt fogja kapni – de aztán hamar gondoskodik róla a mozi, hogy ne így legyen. 20 ével később négy gimis tini sorsába kapcsolódunk be – volt vád a filmmel kapcsolatban, hogy túlságosan is közhelyes sztereotípiákat használ, de nekem rohadtul bejött a négy karakter által képviselt típus. Pláne úgy, hogy az írók olyan dolgokat bele tettek velük kapcsolatban, mint Martha vitája a tesitanárnővel a tesióra szükségességéről, vagy Bethany telefon és instagramm függősége. Spencer „kockasága” még talán a legkevésbé túltolt dolog, Frigo viszont, mint nagy darab, rossz tanuló jó sportoló feka srác megint csak telitalálat. Nem titok – az előzetesek erre építenek – ők négyen lesznek azok, akik majd megtalálják a 96-ban félredobott játékkonzolt, választanak maguknak avatárt… és cseppennek (na jó, zuhannak) bele a játékba: egészen pontosan magába Jumanjiba, a dzsungelbe. Ahol ugye Alan Parrish is volt 26 évig (egészen szívszorító és kiváló a megemlékezés van róla és így Robin Williamsról)… Az sem titok, hogy némi félreértés miatt az avatárválasztásnál nemcsere is történik, így nem elég, hogy a korábban homlokegyenest más karakterű személyiségek kénytelenek alkalmazkodni jelenlegi fizimiskájukhoz és képességeikhez, hanem egy férfitestbe záródott női figurát is lehet, kell kezelni. Az írók meg, ha már ilyen szépen feldobták maguknak a magas labdát, szépen le is ütik annak minden pattanását: a Jumanji - Vár a dzsungel legtöbb, legjobb poénja mind ezekből a fura karaktercserékből, avatárokból származik. Qrva jó poénok, vicces élethelyzetek – külön dicséret, hogy még a nemiséggel kapcsolatos gondolatok is tök jól befogadhatóak a fiatalabb korosztály számára is. Annyira nem ártatlan és kedves ez a mozi, mint mondjuk elődje volt, de hát ott 8-10 éves gyerekek voltak a főszereplők, itt meg felnőtt testbe záródott kamaszok, azok gondolataival. Ha eltekintünk a jogosan elvárt és kötelező akciójelenetektől, a látványos üldözésektől, a robogó állatcsordától, a Jumanji 2 legfontosabb üzenete valahol mégiscsak az lett, hogy minden karakter az avatárja által kapott képességét majd használja a való életben is. Tételesen végig lehetne menni mindegykőjükön, kit miért és hogyan változtatott meg a játék, de a leginkább azzal tudom érzékeltetni, amit a hülyepicsa Bethany mondott a film kétharmadánál: „Amióta nincs telefonom, képes vagyok önálló gondolatokra is.” Remek kis mögöttes tartalom egy amúgy teljesen szórakoztatásra készített moziban, lehet, nem is tűnk fel minden mindenkinek így fel, de én a telefon- és kitárulkozó közösségi média ellenességemmel rögtön ráharaptam a témára. Úgy, hogy közben azért egyáltalán nem unatkoztam, mert hol a szédítő akció ragadott magával, hol pedig a figurák buddy moviekban megismert egymás közötti poénkodása késztetett hangos nevetésre. Nagyon jó ritmusa és hangulata volt az egésznek, remek színészekkel, akik nagyon jó és jól megírt karaktereket. Vérbeli blockbuster az egész, igazi színes, szagos mozi… amit minden hibájával együtt is élveztem. Jobban, mint a… eh, hagyjuk. S ha már hibák: ha annak vehető, akkor talán a legfurább az egészben, hogy ez nem az a Jumanji, ami volt 22 éve. Volt valami báj a korai moziban, annak minden bénaságával, ez csak nyomokban tartalmazza mindazt: teljesen más stílusú és jellegű a humora, kevésbé burleszkes és esetlen, sokkal inkább karakter és dialóg központú. Az a kedves mese felnőtt, más korosztálynak és máshogy szól. Aztán az is igaz, hogy hiába vagyunk magában a Jumanjiban, valahogy jobban jött ki, mikor Jumanji jött hozzánk, annak a fizikai valójában is volt tétje. Itt, a három élettel – még ha néha kifejezetten vicces és ötletes is a halál – tulajdonképp kicsit elvették az események súlyát… no persze, fel lehet tenni a kérdést, mi van akkor, ha a játékban harmadszor is meghalsz. Az írók nem vették a bátorságot (vagy az alaposságot) ahhoz, hogy erre kitérjenek, mint ahogy arra is kíváncsi lettem volna, mi értelme is volt a zöld kő birtoklásának. De aztán ez utóbbival úgy voltam, hogy ez csak egy játék, amiben értelmetlen küldetésen kell helyt állni a főhőseinknek… nem foglalkoztam vele tovább. Azzal talán inkább, hogy a mozi icipicit (talán egy negyed órát) hosszabb a kelleténél, a közepén túl sok az alibi beszélgetés meg séta az amúgy extra gyönyörű környezetben/díszletben/CGI-ben. Meg hát ugye a motoros jelenettel a fináléban... nos, igaz, hogy vannak ilyen hill climb versenyek, de talán ez kicsit sok volt, még egy videojátékban is. Az idei év utolsó mozija ezek ellenére/mellett egy nagyon pozitív élmény volt, fura koncepciója ellenére tényleg méltó utódja a Jumanjinak. Más, komolyabb, aktuálisabb… de hát 2017-et írunk, nem? 80% Ui: Még egy apróság, ami a főcím zenéje alatt jutott eszembe: mekkora poén lett volna már, ha a srác nem Metallica pólót visel, hanem mondjuk Guns’n’ Roses pólót, esetleg Welcome to the Jungle logósat??? .
A hozzászólást R2-D2 összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Júl. 30, 2019 6:07 pm-kor. | |
| | | Ajánlott tartalom
| Tárgy: Re: R2-D2 írásai 3.0 | |
| |
| | | | R2-D2 írásai 3.0 | |
|
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
|