Niwrok írásai 2.0

.
13 okom volt / 13 Reasons Why S1




Ahogy a Stranger Things esetében, úgy ezt is addigra sikerült megnéznem, amire már a második évad is kijött, R2 meg már a lelkére beszélt mindenkinek, hogy ki ne hagyja az elsőt. Én meg, ahogy akkor, úgy most sem nagyon tudok majd mást leírni, csak máshogy... de ráhangolódásként jó az, ha még egyszer előkerül az első évad és vele a sorozattörténelem talán legerősebb szlogenje.

"Tizenhárom okom volt, hogy megöljem magam, és ha ezt a kazettát hallgatod, az azt jelenti, hogy te vagy az egyik."

Nagyjából ezzel a mondattal indul az a hangfelvétel, amit a középiskolás Hannah hagyott hátra azoknak az embereknek, akiket valamikor a barátainak, a szerelmeinek, a családjának és az ismerőseinek nevezett, egy-egy kazettaoldalt dedikálva nekik, és ami hol magyarázat, hol vád arra vonatkozóan, amit tett. A régimódi kazettákhoz két szabály is jár: hogy sorban végig kell őket hallgatni, és hogy utána át kell adni a csomagot a sorrendben következőnek... különben a kazettákból egy letétbe helyezett példány a hatóságokhoz és a nyilvánossághoz kerül. És aki már hallotta a felvételt, az nem akarna ilyet... Így hiába halt meg, attól még Hanna az egyik főszereplő, a narrátor, sokkal nagyobb befolyással a körülötte élők mindennapjaira, viselkedésére a halálában, mint életében. A másik központi karakter pedig Clay, a kicsit félszeg srác, aki aktuális hallgatóként kísérője, emlékeivel idegenvezetője, képzeletével pedig illusztrátora a kazettáknak. Aki ugyan Hannah barátja volt, még szerelmes is volt belé, de ezt nem vagy rosszul hozta a lány tudomására, így a kapcsolatuk nagyon szorossá sosem tudott válni. És most, ahogy hallgatja a lányt -mindenkinek a fejére olvasva a bűneiket, a tévedéseiket, a hazugságaikat, a közömösségüket és a hibáikat, amivel megbántották, és amivel összeadódva azt okozták, hogy Hannah ne lásson más kiutat, csak a halált-, egyre erősebb benne a tehetetlen düh, a bűntudat és a bizonytalanság. Clayre fókuszálva így egyre sokasodnak a kérdések arról, hogy ki tud még a kazettákról, kik vannak rajta, kik hallgatták már azt végig, hogy közülük sokan miért igyekeznek megakadályozni, hogy ő végighallgassa, aztán arról, hogy Clay maga miért kerülhetett rá, ő mit követett el... és arról is, hogy mert Hannah is ember volt, őt is félrevihették az érzései, az előítéletei.

"Elkövetni"... már ennek a szónak is milyen súlya van, nemhogy annak, hogy egy ilyen vádirat keretében egy fiatal lány halálának sokadrangú, de mégiscsak vádlottai lehetünk. Részesei egy sértő megjegyzéstől kezdve a nyílt fizikai erőszakon át az egyszerűnek tűnő passzivitásig, a megszégyenítéstől a cserbenhagyáson át a bántalmazásig, amihez még csak szándékosság sem kell. Hiszen úgy igazán senkit nem ismerünk annyira, hogy pontosan tudjuk, milyen szavak vagy tettek milyen reakciókat váltanak ki belőlük, ahogy azok a reakciók is elég kiszámíthatatlanok, hogy mit szól a közösség, ha az illető kis piszkos ügyei napvilágra kerülnek. Mert az emberek együttélésének régóta része a képmutatás és a megítélés fontossága, főleg egy olyan, amúgy is teljesítménykényszertől terhes környezetben, mint tinédzserkorban az iskola, még ha ez inkább csak tény, mint mentség. A csúfolódás, a kiközösítés és a megbélyegzés bármennyire része a múltnak is, azt azért nem nehéz belátni, hogy amikor egy kényelmetlenebb információ a közösségi oldalak segítségével nem napok, hetek, hanem percek alatt fut végig egy sokkal szélesebb közösségen, válik puszta megosztássá például egy gúnyos megjegyzés, pletyka vagy egy fénykép/videó továbbadása, és kvázi anonim lehet szekálni bárkit, akkor nem igazán lehet arról beszélni, hogy "De a mi időnkben is volt ilyen, csak mi nem voltunk ilyen puhányak, mint ezek a mai fiatalok.", mert azzal már meg is lehet érkezni a "safe space"-től az áldozathibáztatásig terebélyesedő mocsárba. Az utolsó kazettáknál pedig, ahol már konkrét köztörvényes bűncselekmények vádjai kerülnek elő a titkolózások és a hazugságok homályából, még ennyi mozgástér sem marad a dilemmázásra.

Ez pedig mind szóba kerül, néha csak egy mellékszál erejéig (mint a srácok közötti bátorságpróba a sörrel), néha egy teljes epizódot rászánva egy barátság megromlására, és amitől a téma sokkal lényegesebb, mint annak az egyébként hangulatos és minőségi megvalósítása. Bármilyen jó is Dylan Minnette alakítása, vagy érződik ki mosolyai mögül a tragédia felé vezető út Katherine Langford alakításában, jön át az egészen a szülők önvádja és gyásza, egy diák titkának kiderülésétől való félelem, vagy ahogy az iskola tanárai az intézmény hírnevével és jogi felelősségével foglalkoznak a legtöbbet, az egész megjelenésben, a nyomok előkerülésének izgalmában és a dráma összetettségében is az tűnik ki legjobban, hogy ez esszencia létére és kimenetele ellenére is mennyire ismerős. Nem mindenki volt részese egy ember halálának, de mindenkit bántottak már és bántott meg másokat. Hogy talán nem az a lényeg egy ilyen esetről hallva, hogy egy "Gyenge volt." kíséretében megrántsuk a vállunkat, hanem az empátia a körülöttünk élők iránt. A sorozat pedig azon túl, hogy mielőtt bármi történne, már a krízisvonalak fontosságára hívja fel a figyelmet, szinte Terápiás mélységben sulykolja (néha már-már zavaróan) a "Hogy vagy?" kérdést és a figyelő, türelmes hallgatás fontosságát éppúgy, mint hogy az ember néha merje azt válaszolni "Nem jól.". Mert ez a sorozat nem olyan, hogy csak megnézed, aztán annyi, legalábbis velem nem úgy volt, hanem velem maradt, mert beszél és beszéltet egy problémáról, de általánosságban is tartalmas lenyomata az emberi kapcsolatok mibenlétének.

A 13 Reasons Why-nak legfeljebb a tempójára és a logikai ugrásaira lehet némi panaszom, de ez következik annak a feladatnak a nagyságából, amit felvállalt. Lehet, hogy ugyanezt 8 részben is össze lehetett volna foglalni, és a szereplők viselkedése szempontjából következetesebben, de a szerkezet (karakterenként egy rész) és a sok érintett apróság, plusz ahogy a lassabb részek helyet engednek a látottakon való gondolkodásnak, megbocsáthatóvá teszik ezt a hibát. Rég nem láttam sorozatot, ami ennyire vitaindító, ami ennyire mai (a nemi erőszak kérdésében fél évvel megelőzte a #metoo-t), emberi, és aminél tényleg nem csak szórakoztatás volt fontos, hanem a társadalmi, közösségi mondanivaló is.


9/10
.

Niwrok írta:

.
13 okom volt / 13 Reasons Why S1


Ahogy a Stranger Things esetében, úgy ezt is addigra sikerült megnéznem, amire már a második évad is kijött, R2 meg már a lelkére beszélt mindenkinek, hogy ki ne hagyja az elsőt. Én meg, ahogy akkor, úgy most sem nagyon tudok majd mást leírni, csak máshogy... de ráhangolódásként jó az, ha még egyszer előkerül az első évad és vele a sorozattörténelem talán legerősebb szlogenje.

"Tizenhárom okom volt, hogy megöljem magam, és ha ezt a kazettát hallgatod, az azt jelenti, hogy te vagy az egyik."


A 13 Reasons Why-nak legfeljebb a tempójára és a logikai ugrásaira lehet némi panaszom, de ez következik annak a feladatnak a nagyságából, amit felvállalt. Lehet, hogy ugyanezt 8 részben is össze lehetett volna foglalni, és a szereplők viselkedése szempontjából következetesebben, de a szerkezet (karakterenként egy rész) és a sok érintett apróság, plusz ahogy a lassabb részek helyet engednek a látottakon való gondolkodásnak, megbocsáthatóvá teszik ezt a hibát. Rég nem láttam sorozatot, ami ennyire vitaindító, ami ennyire mai (a nemi erőszak kérdésében fél évvel megelőzte a #metoo-t), emberi, és aminél tényleg nem csak szórakoztatás volt fontos, hanem a társadalmi, közösségi mondanivaló is.


9/10
.

Ennek nagyon örülök!!! Kicsit tartottam tőle, ismerve némileg kritikusabb hozzáállásod a YA műfajjal kapcsolatban, de tök jó, hogy neked is bejött!!! És amúgy nekem azóta is "velem maradt", tök sokszor jut eszembe az egész...

Sajnos, a második évadról túl sok jót nem olvastam eddig, de majd meglátom - ha lesz mindenhez felirat.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
13 okom volt / 13 Reasons Why S1

A 13 Reasons Why-nak legfeljebb a tempójára és a logikai ugrásaira lehet némi panaszom, de ez következik annak a feladatnak a nagyságából, amit felvállalt. Lehet, hogy ugyanezt 8 részben is össze lehetett volna foglalni, és a szereplők viselkedése szempontjából következetesebben, de a szerkezet (karakterenként egy rész) és a sok érintett apróság, plusz ahogy a lassabb részek helyet engednek a látottakon való gondolkodásnak, megbocsáthatóvá teszik ezt a hibát. Rég nem láttam sorozatot, ami ennyire vitaindító, ami ennyire mai (a nemi erőszak kérdésében fél évvel megelőzte a #metoo-t), emberi, és aminél tényleg nem csak szórakoztatás volt fontos, hanem a társadalmi, közösségi mondanivaló is.

9/10

Ennek nagyon örülök!!! Kicsit tartottam tőle, ismerve némileg kritikusabb hozzáállásod a YA műfajjal kapcsolatban, de tök jó, hogy neked is bejött!!! És amúgy nekem azóta is "velem maradt", tök sokszor jut eszembe az egész...  

Sajnos, a második évadról túl sok jót nem olvastam eddig, de majd meglátom - ha lesz mindenhez felirat.

A YA-nak csak azzal a részével volt tele a tököm, amikor az Alkonyatnak meg az Éhezők Viadalának farvizén kéthetente jöttek a tinimessiásos sci-fi, boszorkányos, világmentő meg mit tudom én milyen hülyeségek, és a dömpingben alig volt más film, amit nézni lehetett. Mondjuk úgy, hogy hasonló volt velük a viszonyom, mint neked a képregényfilmekkel   . Önmagában az, hogy valami tinikről, "fiatal felnőttekről" szól, miért is kellett volna zavarjon?

A 13 Reasons Why meg ugyan lehet, hogy "YA", és alapvetően egy reménytelen szerelem történeteként íródott, de sokkal több volt benne annál, és sokkal szélesebb közönséget sikerült talán megszólítania. Aki most iskolás/középiskolás azt azért, ami meg régen volt az, azt meg azért.

Nem is szaroztam vele, én már lassan be is fejezem a második évadot, és bár sok hibája kijött így, hogy egyben néztem a kettőt, voltak/vannak rendesen hullámvölgyek a sztoriban, de az alakítások és a drámák ugyanolyan jók, és még megkönnyeztetnie vagy megdöbbentenie is sikerült egyik-másik jelenetnek. Szerintem még a héten jövök vele...   .

.

.
13 okom volt / 13 Reasons Why S2




Bármilyen jó sorozatok is készülnek mostanában, a legtöbbnek van egy alapvető csapdája: a folytatás nem feltétlenül azért készül el, mert az íróknak még van mondanivalója, hanem mert a siker kiköveteli azt. Különösen igaz ez akkor, amikor egy könyv feldolgozásról van szó, és kifutva az alapanyagból a forgatókönyvek érezhető visszaesést produkálnak, mert a szabad kéz nem mindig jár együtt kellő kreativitással. A 13 Reasons Why első évada a maga nemében és tartalmában is különleges élmény volt, így annak befejezése után rögtön tovább folytattam a másodikkal, tudva, hogy abba a stáb már Jay Asher könyv-támasza nélkül vágott bele.

Öt hónap telt el azóta, hogy Hannah Baker öngyilkos lett, és négy azóta, hogy a magnókazettákon hátrahagyott vallomása és vádbeszéde felforgatta a barátai, a családja és a középiskolája életét... a sok kisebb titok és bűn mellett leginkább az a rész, hogy Hannah-t megerőszakolta az egyik iskolatársa, Bryce. Csakhogy az azóta eltelt időből nagyon úgy tűnik, a felforgatás kifulladt. Bár a Hannah által szabott feltételeknek, Tony szerepének és Clay igazságérzetének köszönhetően diákok, tanárok és szülők is tudatában vannak a felvételek tartalmának, azt az ügyvédek segítségével és egyeseknél a látszat fenntartásának szándékával annyira sikerült szőnyeg alá söpörni, hogy az egész ügyből talán éppen Bryce-nak lett a legkevesebb hátránya. A zaklatások ügye is csak Hannah szüleinek közbenjárására jut el a polgári bíróságra, ami lehetőséget teremt arra, hogy ismét előkerüljenek a kazettán elhangzottak. Szinte mindenki, aki kapcsolatban állt Hannah-val, idézést kap a tárgyalásra... de még gyakorlatilag el sem kezdődnek a vallomástételek, amikor az érintettek fenyegető üzeneteket és titokzatos fotókat kezdenek kapni. Úgy néz ki, valaki nagyon nem akarja, hogy Hannah igazsága váljon az általánosan elfogadottá... míg más éppen azon igyekszik, hogy ne csak ez az egy ügy kapjon nyilvánosságot.

Mivel Hannah kazettái az iskolába kerülésétől a haláláig terjedő időszakot teljes egészében lefedték, a stábnak a múltat illetően csak az ezek közötti rések lefedésében, az ott akár meg sem említett események "feltárásában" volt mozgástere, ami egy évet tekintve elég bőséges volt... és ezt ők ki is használták, hol jól, hol meg nagyon nem. Nem lehet tizenhárom 30 perces, meghatározott céllal készülő hanganyaggal lefedni egy élet minden mozzanatát, de ez a "hézagolás" ilyen formában csak arra jó, hogy azt erőltesse, Hannah nem az a kis szendeség volt, akinek a kazetták alapján tűnt, ezzel párhuzamosan pedig azt, hogy Clay mennyire szemellenzős és vak volt (mondjuk róla már legutóbb is kiderült, hogy semmit nem vesz észre maga körül, ld. Tony). Minden érmének két oldala van persze, de különösen otromba akkor, amikor korábbi eseményeket is felrúgnak vele, arra számítva, hogy az előző évadról a nézőknek már csak homályos emlékei vannak, vagy amikor sorozatosan forgatják ki a néző feltevéseit, csak hogy az ilyen "meglepetésekkel" mutassák, semmi sem úgy volt, mint ahogy Hannah előadta. Félúton például kiderül, hogy Hannah a kazettán fél mondatban elintézett nyári szünet alatt nemcsak összejött titokban egy sráccal (mármint "titokban" andalogva sétáltak a városban meg ilyenek), de úgy végigszexelték a nyarat Hannah szobájában, mint ha rajtuk múlt volna az emberi faj fennmaradása... Egy ilyen után hadd tartsam már furcsának azt a zokogós pánikrohamot, amit Hannah levág akkor, amikor Clay még éppcsak elkezdte tapizni az ominózus suliindító bulin, ahogy az is, hogy erről a kazettákon egy szó említés nincs. Még rosszabb ez akkor, amikor az is megkérdőjeleződik, hogy Hannah miért is csinálta a kazettákat, és hogy mi volt ebben Tony szerepe.

Ugyanilyen durva ecsetvonásokkal dolgoztak az írók (igen, ez egy képzavar), amikor továbbgondolták az első évad eseményeit. Vannak köztük egészen működőképesek, például ahogy Alex kínlódik az öngyilkossági kísérletének következményeivel, és ahogy ezen keresztül egyre jobban összehaverkodnak Zach-kel. Nem rossz az a vonal sem, hogy Justinból egy drogos hajléktalan lett az elmúlt hónapok alatt, csak sajnos olyan béna burleszkekbe torkollik, mint amikor Clay szülei napokig nem vesznek észre semmit abból, hogy Clay a szobájában bújtatja Justint, akinek közben elvonási tünetei vannak a herointól. Vannak teljesen felesleges szálak is, például ahogy a múltkor még vállvetve harcoló Baker-szülőket belehajszolták egy különélésbe, előkészítve a válásukat. Vannak, amihez akkor is ragaszkodnak, amikor ez rémesen kínos, mondjuk amikor Hannah a puszta hangja helyett most Clay látomásaként kíséri a történteket, megtestesítve a belső dilemmázásait, és ez kb. annyira hangulatos, mint Magdi anyus szelleme a BK-ban. Végül vannak, amiket dühítő mértékben semmibe vesznek, például hogy a kis csokornyakkendős kukkoló Tyler már a múltkor összekészített egy egész szép arzenált egy iskolai lövöldözéshez (ami megint csak egy ultraaktuális téma lett volna az USA keretei között), de most még azért futtatják egy kört lázadó punkokkal... mert a közhiedelem szerint csokornyakkendősök nem mészárolják le az osztálytársaikat, csak punkok meg videojátékosok, ugyebár...

Ez utóbbi volt talán a legnagyobb keserűségem, mert tudva Tyler pakkjáról egy nagyon izgalmas sztorit tudtam volna elképzelni arról, hogy most már Hannah kazettáinak ismeretében mennyire változik meg a Liberty High légköre ahhoz, hogy előbb felismerjék, amikor valaki végletes dologra készül... csak éppen ezúttal nem önmaga, hanem mások ellen fordulva. Ehelyett a második évad leginkább szerkezetében kötődik az elsőhöz, egy kazetta helyett egy bírósági vallomás tesz ki egy epizódot (pontosabban 12-t a 13-ból), és vannak olyanok, akik a saját oldalukat elmondva megtörnek, és zokogva ismerik el a hibáikat, beszélnek a titkaikról, meg vannak olyanok is, akik saját mentésükre gátlás nélkül ott mocskolják Hannah-t, ahol tudják. Ehhez csapták hozzá a fenyegető üzeneteket és a képeket, de mert azokat két mondatban lezárják, így túl sokat nem tesznek a sztorihoz egy enyhe "Tudom mit tettél tavaly nyáron"-hangulaton kívül. Emiatt kicsit olyan volt az egész, mintha ugyanazt nézném meg még egyszer, csak most konkretizálták, hogy ki mit gondolt a kazettákról, de ezt nagyjából eddig is lehetett tudni. Viszont továbbra is voltak nagyon erős jelenetek, az utolsó rész eleje például igazi telitalálat (még ha olyan szomorú és súlyos témáról szól továbbra is elsődlegesen, mint a nők ellen elkövetett szexuális zaklatás általános jellege), a finálé előtt pedig a film legérzelmesebb jelenetét is megkaptam.

Annyiból nem rossz a folytatás, hogy egy teljesebb képét adja Hannah Baker ügyének, mint tette azt az előző évad vége, ahogy a szereplők életének alakulásába is érdekes betekintést ad, továbbra is napirenden tartva több fontos témát. A baj az, hogy ehhez most nem pusztán rosszul összetákolt sablonok érintésével vezet az út, hanem önismétlésen, Hannah szavainak hiteltelenítésén, Clay korábbi tetteinek értelmetlenné tételén és a srác őrületbe hajszolásán... valamint jó pár irritáló böszmeségen keresztül is. De azért még mindig több okom volt jónak tartani, mint rossznak.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
13 okom volt / 13 Reasons Why S2

Annyiból nem rossz a folytatás, hogy egy teljesebb képét adja Hannah Baker ügyének, mint tette azt az előző évad vége, ahogy a szereplők életének alakulásába is érdekes betekintést ad, továbbra is napirenden tartva több fontos témát. A baj az, hogy ehhez most nem pusztán rosszul összetákolt sablonok érintésével vezet az út, hanem önismétlésen, Hannah szavainak hiteltelenítésén, Clay korábbi tetteinek értelmetlenné tételén és a srác őrületbe hajszolásán... valamint jó pár irritáló böszmeségen keresztül is. De azért még mindig több okom volt jónak tartani, mint rossznak.


7,5/10
.

Azért ez nem annyira "taszító", mint amit máshol írnak. Köszi, mindenképp nézem, csak meg kell várnom a feliratot.

Amúgy meg... még az is lehet, hogy az általad említett, folymatos nézésnél előkerülő hiányosságok nálam, egy év szünet után nem játszanak majd akkora szerepet.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
13 okom volt / 13 Reasons Why S2

Annyiból nem rossz a folytatás, hogy egy teljesebb képét adja Hannah Baker ügyének, mint tette azt az előző évad vége, ahogy a szereplők életének alakulásába is érdekes betekintést ad, továbbra is napirenden tartva több fontos témát. A baj az, hogy ehhez most nem pusztán rosszul összetákolt sablonok érintésével vezet az út, hanem önismétlésen, Hannah szavainak hiteltelenítésén, Clay korábbi tetteinek értelmetlenné tételén és a srác őrületbe hajszolásán... valamint jó pár irritáló böszmeségen keresztül is. De azért még mindig több okom volt jónak tartani, mint rossznak.


7,5/10
.

Azért ez nem annyira "taszító", mint amit máshol írnak. Köszi, mindenképp nézem, csak meg kell várnom a feliratot.
Amúgy meg... még az is lehet, hogy az általad említett, folyamatos nézésnél előkerülő hiányosságok nálam, egy év szünet után nem játszanak majd akkora szerepet.

Amennyire én olvastam, aki "taszítónak" tartja, az általánosságban az utolsó rész egyetlen jelenetének "szükségtelen brutalitása" miatt teszi ezt. Mivel a nézői bázist a tinédzserek jelentik, ez valahol érthető is.


.

.
Templomosok / Knightfall S1




Már a SIX című sorozat kapcsán is beszéltem arról, hogy az eredetileg ismeretterjesztőként funkcionáló csatornák közül is egyre többen gyártanak tévésorozatokat, hiszen ez most egyértelműen akkora piac, amiből senki nem szeretne kimaradni. Ebből a körből bár a Vikingek is elég régóta a "polcomon" van, a múltkori Pilgrimage kapcsán ez a -nálunk az HBO-n vetített- sorozat került elő, ami a templomos lovagok történetéből idéz meg pár részletet... kb. úgy, ahogy arról egy bulvárlap tudósítana.

15 év telt el azóta, hogy Akkó ostromával véget értek a XIII. századi keresztes hadjáratok. A templomosok párizsi rendjének vezetője, Godfrey, és helyettese és egyben a nevelt fia, Landry irányítása alatt a szervezet Isten szolgálatában és a szegényekről való gondoskodásban találta meg a templomosok új célját, de lelke mélyén minden lovagnak lélekölő feladat ez, hiszen ők a harcmezőn szeretnének bizonyítani, kiköszörülni a vereségük, visszavonulásuk okán esett csorbát. A pápa, VIII. Bonifác érdeke is egy Jeruzsálemért indított hadjárat, de az európai uralkodókat túlságosan lekötik az egymás közötti viszályok, viszont egyre kevésbé látják szívesen a pápai seregnek is beillő templomosokat a küszöbükön. Az egyetlen kivétel talán IV. Fülöp francia király, akit szoros barátság fűz Landry-hez, a többieket pedig általános vélekedés szerint egy olyan szintű ereklye felbukkanása győzhetne meg egy újabb hadjárat elindításában, mint a Szent Grál. Landry egy, a templomosok körében megesett haláleset kapcsán információhoz jut arról, hogy a Grál talán Franciaországban lehet, ez és az ezzel párhuzamosan zajló események azonban mind a Fülöphöz, mind a pápához való kapcsolatát olyan próbatétel elé állítják, amik akár a teljes templomos rend bukásához, üldöztetéséhez vezethetnek... és ahogy a történelemből tudható, vezetett is.

Noha a tévésorozatok a témától és a gyártótól függetlenül is elválnak egy dokumentarista illusztrációtól, ha már a History keze volt a dologban, én arra számítottam, hogy legalább egy kicsit következetesen építenek a történelmi eseményekre, összefüggésekre. Ehelyett a stáb a ponyvaregények leguniverzálisabb hozzávalóit vették elő ("vallás, arisztokrácia, szex és rejtély"), és nagyjából abban a stílusban lett mindez elmesélve, ahogy ezeket egy mondatban össze lehet foglalni ("Úristen! -szólt a grófné- Terhes vagyok! Vajon kitől?"). Bár szép lassan kerülnek fel az udvari és egyházi intrikák sakktáblájára a figurák, a templomosrend tagjai, IV. Fülöp, aztán Johanna, a királyné és a lányuk Isabella, VIII. Bonifác pápa, majd az angol és a katalán követek, a kapcsolat közöttük egy-két kivételtől eltekintve nagyon felszínes. Az például, hogy Bonifác jó pár részen keresztül csak egy mosolygós bácsi, aki kerítőként vesz részt abban, hogy Isabella és hercegi udvarlója végre egymáséi lehessenek, szinte már zavaró volt... pedig sokat lehetett volna színesíteni a sztorin azzal, hogy jobban foglalkoznak a motivációikkal. Ebben szerepe lehet annak is, hogy azért elég sok szállal kell zsonglőrködni; legalább tíz fut párhuzamosan, olyanok is, mint egy novíciussá lett parasztfiú bosszúja és a királyi tanácsnok szarkavarása, nem is beszélve az olyan klisékről, mint a titkos fülke mögüli kukkolás, a mérgezés és a házasságtörés.

Viszont a kicsit közhelyes, lapos hozzávalókból összerakva a végeredmény alapvetően szórakoztató lett. A templomosok és Landry Grál utáni nyomozása nekem Dan Brownt idézte a jelekkel meg az utalásokkal... főleg mert úgy néz ki, sok kérdésre a válasz az árvaházban felnőtt Landry múltjában kell keresni. Ráadásul Landry az, akinek a vállára rápakolták a drámát, így egyszemélyben, hiszen egyszerre érik konfliktusok a becsülete, az értékrendje, a hite, a hűsége és az emberi kapcsolatai oldaláról, amik odáig fajulnak, hogy a végén már azt is megkérdőjelezi, hogy a Grál megérdemel-e egyáltalán ennyi áldozatot, ha ennyi hátsó szándék és hatalomvágy jár a nyomában. Mindenesetre az érdekes volt, ahogy a tíz rész egyetlen dologra, az utolsó három másodpercben megmutatott kis levélkére futott ki, az évadok közti időszakban kellemes találgatnivalót hagyva a rajongóknak. A többiek, bármilyen meghatározóak is, igazából mind csak mellékszereplők, akiken keresztül Landry jellemének újabb és újabb aspektusa kerül terítékre, ezért kevés olyan van, aki önmagában is emlékezetes volt. Utálék egy karakter volt, de például ilyen volt Isabella, aki egy igazi kis viperaként mérgezte a levegőt a királyi családban, meg még DeNogaret-t tudnám talán kiemelni... ami egy ekkora volumenű sorozatban azért nekem kevés. Nagyjából ugyanígy voltam a külsőségekkel is: a látványvilág és a kellékek sokasága jó, a színészi alakítások is megfeleltek, de azért nem mondanám egyikre sem, hogy emiatt aztán mindenképpen meg kell nézni ezt a sorozatot.

Nekem talán kicsit túl könnyed volt a sorozat hangvétele, már ami az erotikus-romantikus-titokzatos lovagregények sablonjait illeti. A szövevényességre és a fordulatokra nem lehet panaszom, de ha jobban kihasználják a történelmi alaphelyzetben ott levő lehetőségeket, akkor nem csak minden második résznél csettintettem volna elégedetten, miután minden akciódúsabb-pörgösebb részre jut egy lelkizősebb-ármánykodósabb-nyomozósabb... vontatottabb.


7/10
.

Niwrok írta:

Vonat Busanba - Zombi expressz


Annak mondjuk nagyon tudtam örülni, hogy azon túl, hogy a koreai beszédnek van egy kicsit visongós jellege, amit néha túlripacskodnak a színészek, olyan hisztériás karikatúrákat, mint az eddigi koreai filmekben, nem találkoztam.

Akadt pár kellemesen újszerű ötlet (van egy-két olyan hátránya ezeknek a zombiknak, amit a túlélők elég jól ki tudnak használni, lehetőséget adva némi rejtőzködésre és az abból eredő feszültségre), jobb jelenet (rögtön az elején tetszett az őzes), érdekes háttérelem (a dél-koreai belpolitikai helyzet nem túl nagy ismeretében is elég morbid az, ahogy az emberek a "zavargásokról" beszélgetnek), vagy ügyesen megvalósított beállítás, amiktől ez több lett, mint a sokadik sablon katasztrófafilm. Nekem azért nem ez lett az év horrorja.


7/10

Időközben lett magyar címe is...

Nekem kifejezetten tetszett. Persze, nem az év horrorja, de ahonnan jött, ahhoz képest teljesen rendben van. A vonat, mint helyszín, baromi jó (néha kicsit Snowpierceres), tök sok feszültséget tud adni önmagában az, hogy nem igazán tudsz hova futni. Az egész apokaliptikus környzet remek, és azon is elgondolkodtam, hogy ilyen agresszív vírussal és zombikkal egyáltalán mennyi a globális túlélés esélye. Volt benn néhány üdítően meglepő fordulat (első megálló, pl), néhány karakter kifejezetten jó lett. A főszereplő srác is jól ki van találva, a nagyképű, egoista faszból milyen kis hős lett. A vonattársaságos faszit játszó színésznek meg sikerült a célt elérni, rohadt irritáló volt végig. Szerintem a látvány is rendben volt, ami bajom a zombikkal volt, az nem a sminken múlt...

... sokkal inkább a szinte röhejes mozgásukon és viselkedésükön. Komolyan, többször felnevettem, mikor valamelyik felébredt és elindult, létük minden volt, csak nem félelmetes: ugyanakkor tetszik ez az újkori Holtak hajnala/ Z világháborús gyors mozgású fertőzöttek ötlete. Ami még zavart, az a hisztérikus koreai viselkedés, az a sivítozás, ami sajnos a keleti filmek jó részét jellemzi - különösen igaz ez az anatagonista viselkedésére.

De összességében kifejezetten tetszett, a vége meg... nos, egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy sikerül megismételni a Köd megdöbbentő érzelmi sokkját - de aztán nem voltak hozzá elég bátrak. Ha meglépik, akkor most szerintem 95%-oat adok rá. Így "csak"



80%


.

Niwrok írta:

.
Templomosok / Knightfall S1

Nagyjából ugyanígy voltam a külsőségekkel is: a látványvilág és a kellékek sokasága jó, a színészi alakítások is megfeleltek, de azért nem mondanám egyikre sem, hogy emiatt aztán mindenképpen meg kell nézni ezt a sorozatot.

7/10
.

Ez tervben volt, csak rengeteg minden van ezen kívül is, ami talán jobban érdekel. De egyszer szakítok rá időt.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Vonat Busanba - Zombi expressz

Akadt pár kellemesen újszerű ötlet (van egy-két olyan hátránya ezeknek a zombiknak, amit a túlélők elég jól ki tudnak használni, lehetőséget adva némi rejtőzködésre és az abból eredő feszültségre), jobb jelenet (rögtön az elején tetszett az őzes), érdekes háttérelem (a dél-koreai belpolitikai helyzet nem túl nagy ismeretében is elég morbid az, ahogy az emberek a "zavargásokról" beszélgetnek), vagy ügyesen megvalósított beállítás, amiktől ez több lett, mint a sokadik sablon katasztrófafilm. Nekem azért nem ez lett az év horrorja.

7/10

Időközben lett magyar címe is...

De összességében kifejezetten tetszett, a vége meg... nos, egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy sikerül megismételni a Köd megdöbbentő érzelmi sokkját - de aztán nem voltak hozzá elég bátrak. Ha meglépik, akkor most szerintem 95%-oat adok rá. Így "csak"

80%

Már múltkor, a Bullet Trainnel is mutattad, hogy Ázsia és a vonatok neked jó párosítás .

.

Niwrok írta:

Vonat Busanba - Zombi expressz

Már múltkor, a Bullet Trainnel is mutattad, hogy Ázsia és a vonatok neked jó párosítás   .

.

Ja, és abban is úgy beszéltek, mint a hisztis ovisok...  



.

Niwrok írta:

.
A hely


Kevés olyan kihívás akad a filmes világban, mint amikor mindössze pár négyzetmétert kell tartalommal, feszültséggel és érzelmekkel megtölteni másfél órában, és Genovesenek pontosan ez sikerült másodszor is.

A film másik oldalán ott van a titokzatos, az egész filmet végigevő férfi, akinek mindössze akkor látjuk az emberi oldalát, amikor a bisztrót vezető Angela záróra környékén beszélgetni próbál vele, megtudni róla minél többet, és talán egy kicsit flörtölni is vele. Az ő szerepe, funkciója és megjelenése lehet a film másik folyamatosan a nézőben motoszkáló kérdése, hiszen ő maga úgy tesz, mintha csak közvetítője lenne egy hatalomnak, ugyanakkor azzal, hogy az asztal mellett ülve is mindent tudni látszik a külvilágról, magát is a hatalom birtokosává teszi. Nem nagyon lehet eldönteni, hogy valóban képes-e megtenni azokat a dolgokat, amiket ígér, vagy csupán kihasználja az emberekben a remény miatt ott levő hitet a hiedelmekben, babonákban, és a dolgok akár maguktól is megtörténnének vagy megtörténhetnek, és a lényeg csak a rosszra, az erkölcstelenre való csábításban és annak visszautasításában van.

A Hely sztorija nem olyan hétköznapi és életszerű ugyan, mint a Teljesen idegeneké, misztikus hangulata ellenére viszont ugyanolyan izgalmasan, hitelesen, és néha viccesen játszik az emberi lélek sötét oldalának titkaival és vágyaival.


8,5/10

Juj, Niwrok, köszi az ajánlót!!      

     

Ez rohadt jó volt, biztos helye lesz év végén a másik listámon... szinte tökéletes volt az egész, remek dramaturgia, nagyszerű drámák és egymásba fonódó történetek, minimalizmusa és csupán dialógusokra építkező szerkezete ellenére kiváló mozi...

... csupán egy dologban bicsaklott meg nálam: túl későn (a fináléban) jött a válasz (??) arra, hogy a faszi mit keres ott éjjel-nappal és hogy tudhat ennyi mindent a világról és az eseményekről. Persze, ez a feloldás önmagában zseniális, de nem először fordul elő velem egy film nézése közben, hogy a kezdeti ámulat átvált egy idő után kényelmetlen fészkelődéssé, mikor azon tűnődöm, mindaz, amit látok, az hogy lehet...

Konkrétan: az első, második, sokadik ámulatomból felocsúdva egyre jobban zavart az a képtelenség, hogy a Férfi egyfolytában ott ül a bárban és semmi magyarázat nincs rá, hogy lehet az (záróra, alvás, stb...). Oké, értem, hogy off screen alszik, pisál, kakál, fürdik, mint Jack Bauer a 24-ben, de az idő múlásának totális kihagyása a képből nálam azt a fura érzést adta, hogy ő mindig, folyamatosan ott van. Akár záróra után is.

Aztán persze a legeslegvégén kerestem az államat, a "Megoldható" után, de addigra icipicit eltávolodtam a hitelességtől.

De amúgy zseniális, méltó párja a Teljesen idegeneknek.



85%



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
A hely

A Hely sztorija nem olyan hétköznapi és életszerű ugyan, mint a Teljesen idegeneké, misztikus hangulata ellenére viszont ugyanolyan izgalmasan, hitelesen, és néha viccesen játszik az emberi lélek sötét oldalának titkaival és vágyaival.

8,5/10

Juj, Niwrok, köszi az ajánlót!!  
Ez rohadt jó volt, biztos helye lesz év végén a másik listámon... szinte tökéletes volt az egész, remek dramaturgia, nagyszerű drámák és egymásba fonódó történetek, minimalizmusa és csupán dialógusokra építkező szerkezete ellenére kiváló mozi...

85%

Szívesen, mint mindig .

Spoiler:

Egyébként ha nem akarod, nem kell az "egyéb" listára "száműznöd", mert ez mozis bemutató volt Magyarországon még márciusban, csak én most jutottam el rá.

.

.
Jurassic World 2.




Noha alapvetően szeretem a dinós franchise-t, úgy alakult, hogy mélyebb nyomot csak a Jurassic Park és a Jurassic World hagyott bennem; a Jurassic Park 2. és 3. részét minden ingerenciám ellenére sem néztem meg soha az elejétől a végéig. Valahogy nekem a Jurassic Park megmaradt annak a filmnek, amiben egy épülő vidámparkban elszabadulnak az őshüllők, aztán "a hűha" után jött "a futás meg a sikítás". Most, az új Jurassic World kapcsán kellett rájönnöm, hogy ez jól is volt így, és hogy az igazi "hűha" nélkül nekem a töredéke élményt nem jelentik a dinoszauruszok.

A könyveket is olvasva ugyanis a filmekben is leginkább azt a felelőtlenséget keresem, azt a bármikor összeomló kockázatvállalást, ami egy ilyen park létrejöttéhez vezet. Ahol komolyan gondolja bárki, hogy nemcsak be lehet idomítani egy 18 méter testhosszú, 5 tonnás delfinutánzatot trükkökre, de azt is, hogy egyszer sem fog félresikerülni az ugrás, a nézőtéren ülők százait lapítva szét. Nekem sokkal inkább ebben testesül meg a Jurassic Park, mint magukban a dinókban... ezért is mondtam mindig, hogy Hammond parkja mellett engem egy kicsit jobban érdekel Malcolmé. Maga a felvezetés még teret is engedett ennek az elképzelésnek, hiszen mind az előző részben sugallt hadászati dinófejlesztés, mind az itt bevezetésnek szánt állatvédelmis anomália ugyanezekben a kockázatokban gyökerezett. Azt már egy kicsit nehezebb volt megugrani, hogy az előző részben látott kékharisnya karriermaca hogyan lett hippi állatvédő aktivista, főleg úgy, hogy neki nem csak romantikus ideái vannak a cuki dinókról, hanem a lábuk között szaladgált halálfélelemben, de sajnos elég gyorsan kiderült, hogy ebben a filmben egyetlen kérdést semmiképpen nem szabad feltenni... azt, hogy "De miért?".

Nem szabad foglalkozni például azzal, hogy ha sokat ér egy dinó, és tudomásom szerint a Jurassic World volt az első helyszín, amiből a teljes nyilvánosság is tudomást szerezhetett a dinókról, akkor miért nem próbálkozott senki milliárdos műgyűjtő, csempész meg sznob fegyverbuzi azzal, hogy "kimentsen" közülük párat a dinók elszabadulása óta eltelt három év alatt... hogy miért kellett megvárni, hogy kinőjön ott egy tűzhányó. A vulkános szakasz a filmben ugyanis minden egyes elemében annyira buta, hogy a forgatókönyvírók és J.A. Bayona rendező azt is elfelejtették közben, hogy ennek a filmnek a dinókról kell szólnia, és inkább  leforgatták egy dinós díszlet előtt a Pompeii 2.-t. Miközben ugyanis az idős, naiv tudósbácsival és a környezetével megalapozzák, hogy miért is kell a korábbi főszereplőket meg még két sikongató idiótát beleerőszakolni a forgatókönyvbe, a zsoldosok meg a tűzhányó oldalában összepakolják a mindenféle dinókat, a valódi fenyegetést nem az őshüllők jelentik, hanem a láva. Az a láva, aminek ebben a filmben legtöbbször csak fénye van, a hője csak a dinókra hat, és amiben néha a dinók is szerepet kapnak, de szinte csak annyira, hogy azok is pánikolnak a láva miatt. A katasztrófafilmek persze amúgy sem a pengeéles logikájukról híresek, és a látvány megvan benne, de még az alapvető igyekezet és a próbálkozás látszata is hiányzik a következetességre. Így aztán amíg az első részről a park látványosságai jutnak eszembe, a másodikról elsőre az a kép ugrik be, ahogy a dinókra méretezett kábítólövedék hatását magáról 10 másodperc alatt teljesen lerázó Owen a béna hernyómozgásával megpróbál bevetődni egy farönk mögé a láva elől   . De ugyanilyen jól kifejezi az egésznek a komolyságát az, hogy a bánatosan síró dinó után a teherautójából kinéző, vörös hajú, zubbonyban is elég nőies Claire-t nem veszi észre egy raktérnyi zsoldos, csak később, a kastélynál egy olyan, akit az éji sötétben teljesen elvakítanak a teherautók lámpái.

Hja, "kastély"... A második szakasz annyival volt jobb nekem, hogy a láva helyett is mindent elborító hülyeségek helyét átvették az olyan "C" kategóriás filmes sablonok, mint a szupertitkos árverés, manökenek helyett ketrecbe zárt dinókkal a kifutón. Persze itt sem lehet megúszni, hogy az étellifttel akár a szupertitkos laborba is le lehessen jutni, vagy hogy a szuperveszélyes dinó ketrecének valahogy nyitva kell maradnia, de szigorúan szörny- és horrorfilmes szempontból nem volt rossz. Bayona itt érzi magát elemében, ehhez van meg igazán a filmes eszköztára, hogy az emberek rettegve bújkáljanak a hatalmas karmával kaparászó, cicergő dinó elől. Ha nem akarta volna sokszor komédiába hajlóan feloldani a feszültséget, ragaszkodva ahhoz, hogy ez egy családi film, akárhány embert is tépnek cafatokra és nyomnak agyon benne, akár még jó is lenne... továbbra is észben tartva, hogy itt a dinó inkább olyan, mint egy random démon, csak éppen egy dinó alakjában. A keserűségem inkább az volt, hogy aki eddig többször adta bizonyságát, mennyire jól ért a drámai helyzetek képi kifejezéséhez (említve akár a Lehetetlent, akár a zseniális Szólít a szörnyet), az hogy engedhette el Lockwood titkát mindössze kétszer tíz másodpercben egy közömbös vállrándítással. Mert az azért megérdemelt volna többet, már csak azért is, mert ez teljesíti ki a JW2 fő hangulati elemét, vagyis hogy a pánik és az újrakotyvasztott szuperdinó terrorja mellett is nem a fenyegetés érzékeltetése vagy a "hűha" a dinók szerepe ebben a filmben, hanem a sajnálat és a szánalom kiváltása... Mert csak ezeket egyensúlyba hozva nem tűnt volna agyforraló ostobaságnak az a jelenet, ami előkészíti a harmadik rész dinópokalipszisét.

Amikor az előző részről írtam, azzal zártam a gondolataimat, hogy az összes abszurditása mellett is lendületes volt annyira a közönségcsalogató dinópark, hogy az egyetlen dolog, amit nem "hittem el" belőle, azok Claire cipői voltak. Ezzel a filmmel az a bajom, hogy a dinók létezése volt benne a legkevésbé hülyeség...


5,5/10
.

Niwrok írta:

.
Jurassic World 2.

Amikor az előző részről írtam, azzal zártam a gondolataimat, hogy az összes abszurditása mellett is lendületes volt annyira a közönségcsalogató dinópark, hogy az egyetlen dolog, amit nem "hittem el" belőle, azok Claire cipői voltak. Ezzel a filmmel az a bajom, hogy a dinók létezése volt benne a legkevésbé hülyeség...


5,5/10
.

Annyira nem láttuk máshogy, alkalmanként borzasztóan buta volt az egész - ezúttal én voltam engedékenyebb, ahogy olvaslak, valamivel közelebb áll szívemhez az egész franchise.

"Persze itt sem lehet megúszni, hogy az étellifttel akár a szupertitkos laborba is le lehessen jutni"

Ezt nem is említettem...


.