Niwrok írásai 2.0

.
Szeretet nélkül / Loveless / Nelyubov




Az Oscar-díjjal kapcsolatban nem csak a "Legjobb film"-kategória jelöltjeit szoktuk sorra venni, de sokszor szemezgettünk a "Legjobb idegen nyelvű film"-ek közül is. Lehet, hogy csak a Négyzet kiábrándító volta miatt, de idén azért annyira nem sietett egyikünk sem ezzel, a Nelyubov is csak egy külön ajánlás miatt került rá a listámra.

Zsenya és Borisz házassága tizenévnyi együttélés után zátonyra futott, a válóper régóta folyamatban van. Az együttélésükhöz inkább csak a látszat fenntartása miatt ragaszkodnak (a férfi munkahelyén a vezetőség nagyon szigorú, ortodox pravoszláv elveket vall a családi állapotra vonatkozóan), de ez csak annyit jelent, hogy minden estén álomba veszekszik magukat. Már mindketten kialakították a külön párkapcsolatukat, ami Borisznál egy babát váró barátnőt, Mását jelenti, a nőnél meg Antont, aki képes biztosítani a nőnek azt az élményt és kalandot, amit a bürokrata Borisz mellett nem kapott meg. Ha csak rajtuk múlna, akkor alig várnák, hogy a közös tulajdonként birtokolt moszkvai lakástól megszabadulva egymásnak is hátat fordíthassanak... és hogy nem tehetnek így, annak végső oka Aljósa, a fiuk. A gyerek, akiről egyikük sem nagyon vesz tudomást a szidalmazáson kívül, akire egyiküknek sincs szüksége, akinek egyikük új életében sincs helye, és akitől mindketten legszívesebben megszabadulnának.

Ezzel a szinopszissal a cselekmény fő pontjai mellett azt is próbáltam érzékeltetni, amilyen hangulata a filmnek van. Elsőre ugyan Aljósát ismerjük meg, ahogy egyedül megy haza a kihalt erdőn át a háttérben a panelrengeteggel, és a szüleiről, a kapcsolatukról és a válásról csak később szerzünk tudomást... viszont utána annyira Zsenya és Borisz kerül középpontba, hogy egy időre meg is feledkeztem róla. És ezzel bele is estem a szülők csapdájába, akik ugyanígy viselkednek. A film ezen a páron keresztül nem csak egy rossz házasságot akar bemutatni, hanem társadalmi jelenségekkel is foglalkozik, Zsenyában megtestesítve az önmegvalósító, modern, egyben mélységesen sértődött karrieristát, aki csak addig néz fel a mobiljából, amíg dolgozik vagy a szépségszalonban múlatja az időt, Borisz részéről meg a vallási-ideológiai oldalra helyezte az író a hangsúlyt, annak képmutatását is elővéve, vagyis hogy nem az a fontos, hogy mi van otthon, csak az, hogy ebből a szomszédok, munkatársak mit látnak, mit tudnak. Közben a történet egy jó családdrámához mérten évtizedekre is visszanyúlik egy-egy mondatával, abból is kirajzolódik, hogy mennyire is volt meghatározó az elvárások és a körülmények szülte kényszer ennek a házasságnak a létrejöttekor, amin már csak a habot jelentik az olyan jelenetek, mint a Zsenya anyjánál tett látogatás. Annyi kapaszkodó akadt az első órában egy kiüresedett, ámbár soha nem túl tartalmas házasság végnapjairól, és a környezetről, amiben mindez létezik, hogy még én is nagyjából a film közepén gondolkodtam el csak a film legfontosabb kérdésén.

A sztori mellett a film stílusa már nem annyira jött be, részben talán azért, mert nem tisztán orosz, hanem orosz-francia koprodukció. Ez röviden abban jut kifejezésre, hogy a cselekményvezetés és a párbeszédek nagyon erőteljesek, enyhe szélsőségükben is életszerűek (sajnos hallottam már ilyen családokról, nem egyről), nem egy némaságában is egészen brutális jelenet akad benne (egy legalábbis biztosan; az igazi érzelemrobbanás szavak nélkül is)... viszont az ebből eredő feszültséget sokáig kitartott természeti képek, romos épületekről készült felvételek sokasága, és a mindennapi élet kis tevékenységei szabdalják szét, olykor a kellemetlen unalomig. Néha persze elgondolkodtatóak ezek, mert kaparni kezdi az ember agyát, hogy ezt az erdőt mi a rossebért kell ilyen hosszan mutatni, és befészkeli magát, hogy milyen jól kifejezi ez Aljósa magányosságát... de azért a buszmegállóshoz hasonló jelenetekből bőven lehetett volna vágni még ezzel együtt is. A maradék is képes lett volna átadni például azt, hogy kinek is igazán fontos Aljósa, ahogy az is, hogy ki mit visz magával akkor, ki miben változik meg, amikor ez a kezdetektől rozsdás házasság végleg széthullik.

A válás során problémaként, teherként kezelt gyerek(ek) témája, amiből a franciáknak csak egy debil és undorító vígjátékra futotta, az oroszoknál éppen jó volt egy remek drámára. Olyanra, ami ugyan az erős indítást követően egy bő fél órás szakaszra kicsit egyhangúvá vált, de azért a nehéz téma, a társadalomrajzért és a pár erőteljesebb jelenetért így is simán érdemes volt megnézni.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Szeretet nélkül / Loveless / Nelyubov

A válás során problémaként, teherként kezelt gyerek(ek) témája, amiből a franciáknak csak egy debil és undorító vígjátékra futotta, az oroszoknál éppen jó volt egy remek drámára. Olyanra, ami ugyan az erős indítást követően egy bő fél órás szakaszra kicsit egyhangúvá vált, de azért a nehéz téma, a társadalomrajzért és a pár erőteljesebb jelenetért így is simán érdemes volt megnézni.


7,5/10
.

Ezzel most beelőztél.

Most terveztem a napokban, már régóta vár a sorára, csak ehhez is hangulat kell, ami még nem volt meg. De hamarosan...


.

Niwrok írta:

.

Fekete Párduc


Akik régebb óta olvassák a FilmFórumot, szépen végigkövethették, hogy az eltelt évek alatt a kezdeti lelkesedés és néhány fellángolás után a Marvel mozis univerzuma iránti érdeklődés hogyan állt bele a földbe a kvázi-fináléra, az Infinity Warra mifelénk.

A Fekete Párduc egy jól megcsinált eredetsztori, ami ugyan nem mentes az MCU-t nálam egyre jobban felemésztő idétlen humortól, de akadtak benne normálisabb karakterek, cselekmény, háttér, és ezt csak kiegészítette a CGI-látvány, nem uralta. Még Doctor Strange-et kéne kicsit gatyába rázni, és úgy már nem is tűnik olyan lehetetlennek a dolog, hogy a vele együtt összeálló Állatos Osztag (miért, egy Párduc, egy Pók és egy Hangya mi lenne más   ? Talán még egy rossz vicc bevezetője, ahogy bemennek a kocsmába   ), a poszt-Vasember Bosszúállók legalább minimálisan érdekelni fog.


8/10

.

R2-D2 írta:

Amúgy... kicsit csináltál kedvet hozzá, elismerem. Lehet, megnézem, a Holland Pókkal együtt... bár utóbbi karaktert kifejezetten rühellem.


.

No. Ezen is túlvagyok. Igaz, két nap alatt, mert első nap bealudtam rajta, de túlvagyok.

Voltak kritikus pillanatok. A koreai akciójelenetnél nagyon komolyan gondolkodtam rajta, hogy abbahagyom, az valami eszméletlenül béna, idegesítő és engem irritáló lett. Aztán a másik ilyen, hogy van olyan jelenet, mikor az összes néző szereplő tulajdonképp egy cirkuszi majom (kihívás), az a rángatózás, az valami félelmetesen gagyi és sztreotip. Aztán... hiába van megmagyarázva, hogy hogyan alakult ki Wakanda, de ha egy rakás majom közé lezuhan egy meteorit, abból hogyan lesz hi-tech civilizáció??? Volt egy kapszula a meteoritban, hogy hogyan kell felhasználni a vibrániumot?? S végül, ha az új király kinyitja a világ számára Wakanda kapuit - mégis mit vár a világtól?

Amúgy még egész jól el is voltam vele, néhány ötlet nagyon tetszett, a sci-fis vonal a sok kütyüvel amúgy is a gyengém. Az jó volt. Nem értettem, de most már tudom, miért és miből van a természetfeletti erő és ruha, legalább ez tiszta. A látvány baszott jó, a karakterek szintén - tényleg egy válogatott néger-sztárparádé. Ha nem modod, Michonne-t meg nem ismertem volna így, kopaszon.

Ettől függetlenül ez csak egy tucat Marvel mozi nálam, láttam, hogy lássam mindet, de ez sem adta vissza a kezdeti mérsékeltebb lelkesedésem sem.


70%

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.

Fekete Párduc


Akik régebb óta olvassák a FilmFórumot, szépen végigkövethették, hogy az eltelt évek alatt a kezdeti lelkesedés és néhány fellángolás után a Marvel mozis univerzuma iránti érdeklődés hogyan állt bele a földbe a kvázi-fináléra, az Infinity Warra mifelénk.

A Fekete Párduc egy jól megcsinált eredetsztori, ami ugyan nem mentes az MCU-t nálam egyre jobban felemésztő idétlen humortól, de akadtak benne normálisabb karakterek, cselekmény, háttér, és ezt csak kiegészítette a CGI-látvány, nem uralta. Még Doctor Strange-et kéne kicsit gatyába rázni, és úgy már nem is tűnik olyan lehetetlennek a dolog, hogy a vele együtt összeálló Állatos Osztag (miért, egy Párduc, egy Pók és egy Hangya mi lenne más   ? Talán még egy rossz vicc bevezetője, ahogy bemennek a kocsmába   ), a poszt-Vasember Bosszúállók legalább minimálisan érdekelni fog.


8/10

.

R2-D2 írta:

Amúgy... kicsit csináltál kedvet hozzá, elismerem. Lehet, megnézem, a Holland Pókkal együtt... bár utóbbi karaktert kifejezetten rühellem.


.

No. Ezen is túlvagyok. Igaz, két nap alatt, mert első nap bealudtam rajta, de túlvagyok.

Voltak kritikus pillanatok. A koreai akciójelenetnél nagyon komolyan gondolkodtam rajta, hogy abbahagyom, az valami eszméletlenül béna, idegesítő és engem irritáló lett. Aztán a másik ilyen, hogy van olyan jelenet, mikor az összes néző szereplő tulajdonképp egy cirkuszi majom (kihívás), az a rángatózás, az valami félelmetesen gagyi és sztreotip. Aztán... hiába van megmagyarázva, hogy hogyan alakult ki Wakanda, de ha egy rakás majom közé lezuhan egy meteorit, abból hogyan lesz hi-tech civilizáció??? Volt egy kapszula a meteoritban, hogy hogyan kell felhasználni a vibrániumot?? S végül, ha az új király kinyitja a világ számára Wakanda kapuit - mégis mit vár a világtól?

Amúgy még egész jól el is voltam vele, néhány ötlet nagyon tetszett, a sci-fis vonal a sok kütyüvel amúgy is a gyengém. Az jó volt. Nem értettem, de most már tudom, miért és miből van a természetfeletti erő és ruha, legalább ez tiszta. A látvány baszott jó, a karakterek szintén - tényleg egy válogatott néger-sztárparádé. Ha nem modod, Michonne-t meg nem ismertem volna így, kopaszon.

Ettől függetlenül ez csak egy tucat Marvel mozi nálam, láttam, hogy lássam mindet, de ez sem adta vissza a kezdeti mérsékeltebb lelkesedésem sem.


70%

Hát... ez van .

A koreai jelenethez már egyszerűen nem tudtam több figyelmeztetést írni, hogy jelezzem, az mennyire szar, de ezek szerint kevés volt... még szerintem is rosszabb még egy FFnél is, pedig hát... Szegény Shurit például annyira megutáltam akkor, hogy most is, amikor a Végtelen háborúban előkerült, és anélkül, hogy bármi irritálót csinált volna, vagy 10 fokot hűlt a lelkesedésem tőle.

A többi meg... sajnos Hollywoodban így képzelik el még mindig a "fekete-afrikai kultúrát", és nem hallottam nagy tiltakozásokról vagy dühöngésekről a nézők részéről, hogy hát ez azért már sok... A fehér turista ennyit akar látni belőle, a fekete meg ezt tudva már nem egy helyen feláll az iPod mellől, amikor jön a turistabusz, eljátssza a folklórműsort, és utána visszaül az iPod mellé... kicsit sarkítva. Volt mostanában egy-két cikk arról, hogy a NatGeo volt kénytelen visszaszívni pár évvel ezelőtt különleges törzsi kultúrákról forgatott filmjeit, mert kiderült, hogy színjáték volt az egész, már eleve onnantól, hogy a forgatócsoportokat is beszopatták a kijelölt idegenvezetők a pénzért. Néhány dologban nekem is bántotta ez a szemem, például hogy miért kell a felhőkarcolóknak úgy kinéznie, mint ha vályogból és kecskeszarból gyúrták volna azokat, és a graffitiket sem véletlenül emeltem ki...

... ha viszont jól emlékszem, a vibránium nem csak maga a fém volt, hanem annak a kisugárzása is, amiről el tudtam képzelni, hogy ez is befolyásolta a környéken élők fejlődését. És úgy kapszula sem kellett, mert akinek kő van a közelében, az abból próbál szerszámot csinálni, akinek bambusz, az abból... akinek meg vibránium, az azzal kezd kísérletezni, hogy mire jó .

.

.
Deadpool 2.




Még azok közül is, akik amúgy nem rajongnak az altesti és alpári humorért, vagy éppen a tökük tele a képregényes dömpinggel, sokan valami frissként élték meg két éve a Deadpool moziba érkezését. Nem is csak azért, mert ebben a műfajban eddig tabunak számított a 18+ besorolás, vagy mert annyira kidolgozott volt a sztorija (az ugyanis gyakorlatilag nem volt neki egy esetlen túszszabadításon kívül), hanem mert a Ryan Reynolds vezette csapat annyi lelkesedéssel és rajongással vette körbe a karaktert, ami ritka a filmek között. A folytatásnak így a legfontosabb kérdése az volt, hogy amikor a rajongás mellé betársul a hideg profizmus, akkor mennyit sikerül megőrizni belőle.

Talán az a legpontosabb, ha úgy mondom, hogy sokat, de nem eleget... Mert az, amikor Deadpoolt hagyják poénkodni, amikor egy-egy kifigurázással visszautalgatnak az előző részre, amikor folytatják az egész mozis-képregényes kultúrának beszólogatást (továbbra is Wolverine/Logan-nal és a Zöld Lámpással az élen), amikor Vanessa oldalán bemutatják Wade érzékenyebb oldalát és kettejük "őrült, dilis szerelmét", végül amikor az akciójelenetek vannak, akkor az új Deadpool kiváló szórakozás. Biztosan azért is, mert ezek idézik fel leginkább az első rész dinamikáját és azt a meglepetést, hogy egy képregényfilm nem csak patikamérlegen és tervezőasztalon kimért szórakoztatóipari termék tud lenni, és a nosztalgia már ilyen rövid távon is tényező lehet... de azért is, mert ezek a dolgok tényleg működnek, nekem nem fulladtak még ki, mert nem nyújt ugyan mást, csak máshogy teszi (kicsit úgy, mint a jó zsánerfilmek).

Másrészt azért nem is csak arról szól ez, hogy "bezzeg régen...". Múltkor minden elég Daredevil-központú volt (az akkori két segítő X-Men is csak arra volt jó, hogy most két poénért meg egy bunyóért vissza tudják hozni őket), így kellett pár új elem, új szereplő és egy normálisnak szánt történet, és az új elemek között is akadtak olyan részek, amit nagyon bírtam. A két jó előre beharangozott szereplők, azaz Kábel és Domino mindketten jók: előbbi a stílusával, a karórájával a fegyvereivel közelebb hozza az egészet a Marvel-univerzumhoz hangulatban, mint múltkor az a Helicarrier-roncs, Doms pedig a zseniális képességével írta be magát az emlékezetembe (na jó, azzal IS), ami a sokoldalúsága, a környezethez való alkalmazkodása miatt jelentett érdekességet. Tűzököl ugyan bénácska lett, az őt alakító srácot (Julian Dennison) viszont megkedveltem a Vademberek hajszájában, és ugyanígy az igazgató játszó színész (Eddie Marsan) korábbi szerepei és egy-két belőle faragott vicc mentették meg a Xavier prof. iskolájának egyfajta inverzeként keletkezett egész mutáns-javítóintézetes vonalat. Bírtam továbbá a fő ellenfél köré épített bizonytalanságot, és ahogy ténylegesen megjelenik, akkor van annyira fenyegető a puszta jelenléte, hogy még a korábban egymás ellen hadakozó karaktereket is egy oldalra tudta hozni. Végül én is csak megerősíteni tudom azt, amit olvastam pár helyen, vagyis hogy a második stáblistás jelenet a valaha volt legjobb ezek közül... és semmi "talán" meg "egyik", hanem "A" legjobb... persze némi előzetes ismerettel a képregényfilmekről   . És a másik jellegzetességben is üti ez a mozi az előzőket: van jobb cameo a filmben, mint Stan Lee-é.

Így amikor jó a Deadpool, akkor nagyon jó, de ha rossz... akkor abban is jócskán végletes. Most például, hogy van sztori, nem csak hogy azt érzem, nem hiányzott volna, de szinte mindegyik jelenete az időhúzásról szól és arról, hogy gyenge, erőltetett alapot teremtsen a poénokra, a Szupercellás-börtönös annyira, hogy már elsőre is utáltam az egész jelenetsort. Emellett bármilyen infantilis meg zsibbasztó is volt múltkor Deadpool, a poénjai gyors, frappáns riposztok voltak, mint egy vicc-géppuska; itt viszont "muszáj" volt olyan jeleneteket is írni, amik percekre nyújtanak el egy elsőre is béna viccet, mert a lábasban az Elemi ösztönös poénig tudtam megtalálni a humort, az X-Force első eresztésében meg egyetlen pillanatig sem, azt is gyorsan megutáltam. Mindkettővel csak annyit értek el, hogy a múltkor még kedvelhető, pörgős tempó hullámvasúthoz vált hasonlatossá, amin tudtam felszabadultan visongani és fröcsögve röhögni, de sokszor csak a gyomrom kavarta fel, vagy éppen majd elaludtam rajta.

Egy mondatban nekem úgy foglalható össze a két Deadpool-mozi közötti különbség, hogy amíg az első lelkesedésből készült, addig a második pénzből... annak minden előnyével és elvárásával együtt. A stábtagok nem szakadtak el sem a figura személyiségétől, sem a hangulattól oly nagyon, viszont most már tele tudták tömni olyan jelenetekkel, amikre korábban nem futotta, és amik Hollywood nagykönyvében a siker zálogaként szerepelnek... nálam meg mostanra a sablonosságnak és a dögunalomnak.


8/10

Niwrok írta:

.

Deadpool 2.

Mindkettővel csak annyit értek el, hogy a múltkor még kedvelhető, pörgős tempó hullámvasúthoz vált hasonlatossá, amin tudtam felszabadultan visongani és fröcsögve röhögni, de sokszor csak a gyomrom kavarta fel, vagy éppen majd elaludtam rajta.

Egy mondatban nekem úgy foglalható össze a két Deadpool-mozi közötti különbség, hogy amíg az első lelkesedésből készült, addig a második pénzből... annak minden előnyével és elvárásával együtt. A stábtagok nem szakadtak el sem a figura személyiségétől, sem a hangulattól oly nagyon, viszont most már tele tudták tömni olyan jelenetekkel, amikre korábban nem futotta, és amik Hollywood nagykönyvében a siker zálogaként szerepelnek... nálam meg mostanra a sablonosságnak és a dögunalomnak.


8/10
.

Most tényleg teljesen felesleges írnom erről (lehet majd a későbbi újranézésnél), ugyanis szóról szóra ugyanezt tudnám írni.

Vannak a filmnek eszméletlen jó pillanatai, olyan halálos dumái, hogy tényleg önfeledten visítasz rajta, persze feltételezve, hogy ismered mindazon filmeket, kapcsolatokat, amiket Deadpool említ. Az abszolút csúcs a stáblistás jelenet, az valami fenomenális lett, de én pl az X-házban eltöltött tolószékes jeleneteten is röhögtem, vagy pl az Elemi ösztönös kispöcsös poénon...

Aztán vannak nagyon fárasztó és/vagy néha már erőltetetten vulgáris részei, a főcím sem annyira szellemes, mint korábban volt. A történet, a dramaturgia, a karakterek összecsiszolása bizony hagy némi kivetnivalót maga után (én pl az X-Force-on nem tudtam nevetni, rém erőltetett lett), és én bizony kényszeredettnek érzem az X-menhez csatolását is a házban. Mi van, mindenki szabin van??? (Oké, ott az a szobás jelenet, de az inkább az erőltetettséget sugallta). Az autós akciójelenet mintha a Párducból jött volna, és én is pontosan úgy érzem, ahogy Te: ez már pénzből és pénzért készült, míg az első lelkesedésből pénzért.

Viszont a film a végén képes volt meghatni is, annak ellenére, hogy a kis seggdugasz azért túl könnyen lett más.

Egyszer majd leírom bővebben.


80%



,


.

Niwrok írta:

.
Szeretet nélkül


Az Oscar-díjjal kapcsolatban nem csak a "Legjobb film"-kategória jelöltjeit szoktuk sorra venni, de sokszor szemezgettünk a "Legjobb idegen nyelvű film"-ek közül is. Lehet, hogy csak a Négyzet kiábrándító volta miatt, de idén azért annyira nem sietett egyikünk sem ezzel, a Nelyubov is csak egy külön ajánlás miatt került rá a listámra.

A válás során problémaként, teherként kezelt gyerek(ek) témája, amiből a franciáknak csak egy debil és undorító vígjátékra futotta, az oroszoknál éppen jó volt egy remek drámára. Olyanra, ami ugyan az erős indítást követően egy bő fél órás szakaszra kicsit egyhangúvá vált, de azért a nehéz téma, a társadalomrajzért és a pár erőteljesebb jelenetért így is simán érdemes volt megnézni.


7,5/10
.

Érdemes volt bizony! Nem azt mondom, hogy elementáris erejű élménnyel lettem gazdagabb, sőt, orosz filmet is láttam már sokkal jobbat, de a befejezése annyira sokkoló és nyugtalanító, hogy szerintem még mindig hatása alatt vagyok. Erre azért nem számítottam.

Tulajdonképp nagyon tetszett, ami lehúzta kicsit, az pont az általad is említett túlnyújtott snittek tömkelege. Már az eleje tarrbélás volt, nagyon sok felesleges üresjárat tarkítja a filmet, amitől kicsit művésziesebbnek, talán filozofikusabbnak tűnik. Na de ami a képek között van, az zseniális.

A két fő karakter, azok viszonya sokkolóan életszerű, borzasztóan jól megírt figurák és viselkedések. Egyik jobban irritált, mint a másik, de összességében leginkább az anya húzott fel - no meg a nagyi, bár annak is (utólag végiggondolva) kifejezetten fontos jellemformáló szerepe van. Miután pedig magam is átéltem hasonló korban ezt a szitut, valahol különösen megérintett. Az igaz, hogy én anno a veszekedésekből semmit nem hallottam, épp ezért sokkolóbb volt, mikor apu elment, de szegény Aljosa szerepét totál át tudtam érezni... pontosabban át tudtam volna, ha minden úgy zajlott volna, ahogy nálam. De nem, a Szeretet nélkül jó nagyot csavar az egészen, a mozi második fele már-már egy thriller, és minden várakozással ellentétben messze nem úgy végződik, ahogy az egy amerikai filmben lenne...

Eszméletlen jók a párbeszédek, amik részben az orosz (de amúgy más országot is) társadalmi, politikai, hatósági beágyazódottságot hivatottak érzékeltetni, részben meg a két, válófélben lévő ember közötti egyre mélyülő szakadékot. Az ember, rengeteg filmmel a háta mögött, végig abban bízik, hogy arról szól a film, hogy a baj majd összehozza apát meg anyát - aztán mikor rájön, hogy ezt a szakadékot már nem lehet áthidalani, akkor már késő. Ebben a képben pedig a kissrác szerepe, ahogy róla beszélnek, ahogy hozzáállnak, hab a tortán - így pedig, bármennyire is furán hangzik, minden válásos hercehurca ellenére mégis csak ő lesz a főszereplő, annak ellenére, hogy kb 10 perc játékidőt kap.

Szerintem még nem készült ennyire húsbavágóan friss film a csellengőkről, a Szeretet nélkül a felszín (ami brutálisan jó dráma) alatt egy sokkal mélyebb, tartalmasabb mondanivalóval és réteggel rendelkezik, ami miatt tényleg érdemes megnézni. Kár azért a sok hosszú, unalmas jelenért, amivel lassítják a cselekményt, mert azok nélkül most az év egyik legütősebb filmjéről beszélhetnék.

Ja, és tök jó volt látni a hétköznapi, negatív/pozitív sztereotípiáktól mentes Oroszországot, amiben azért nagyjából ugyanúgy élnek az emberek, mint a (fehér) világban bárhol. Mindenki azt a kibaszott okostelefont tapizza.


80%



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Szeretet nélkül

A válás során problémaként, teherként kezelt gyerek(ek) témája, amiből a franciáknak csak egy debil és undorító vígjátékra futotta, az oroszoknál éppen jó volt egy remek drámára. Olyanra, ami ugyan az erős indítást követően egy bő fél órás szakaszra kicsit egyhangúvá vált, de azért a nehéz téma, a társadalomrajzért és a pár erőteljesebb jelenetért így is simán érdemes volt megnézni.

7,5/10

Érdemes volt bizony! Nem azt mondom, hogy elementáris erejű élménnyel lettem gazdagabb, sőt, orosz filmet is láttam már sokkal jobbat, de a befejezése annyira sokkoló és nyugtalanító, hogy szerintem még mindig hatása alatt vagyok. Erre azért nem számítottam.

A két fő karakter, azok viszonya sokkolóan életszerű, borzasztóan jól megírt figurák és viselkedések. Egyik jobban irritált, mint a másik, de összességében leginkább az anya húzott fel - no meg a nagyi, bár annak is (utólag végiggondolva) kifejezetten fontos jellemformáló szerepe van. Eszméletlen jók a párbeszédek, amik részben az orosz (de amúgy más országot is) társadalmi, politikai, hatósági beágyazódottságot hivatottak érzékeltetni, részben meg a két, válófélben lévő ember közötti egyre mélyülő szakadékot. Az ember, rengeteg filmmel a háta mögött, végig abban bízik, hogy arról szól a film, hogy a baj majd összehozza apát meg anyát - aztán mikor rájön, hogy ezt a szakadékot már nem lehet áthidalani, akkor már késő.

Szerintem még nem készült ennyire húsbavágóan friss film a csellengőkről, a Szeretet nélkül a felszín (ami brutálisan jó dráma) alatt egy sokkal mélyebb, tartalmasabb mondanivalóval és réteggel rendelkezik, ami miatt tényleg érdemes megnézni.

80%

Örülök . Ugyanaz az eredmény, kicsit más úton, ahogy szoktad mondani .

Bármilyen szokatlan volt is a vége, nekem igazán a nagyis jelenetig tetszett jobban a film, a befejezésre kicsit ellaposodottnak éreztem. Ez abból is fakadhat, hogy bennem fel sem merült, hogy itt lehet pozitív, "áthidalós" vég, hiszen ezek ketten nem csak egymást nem szerették, hanem a fiukban is a döglött kapcsolatukat látták testet ölteni. Hogy együtt maradjanak a szülők, az csak azért lett volna jó, mert együtt négy ember helyett csak kettő életét tették nyomorúságossá... illetve sajnos háromét. Nekem inkább a befejezés bizonytalanságából eredt a bizalmam, mégpedig hogy a srácnak annál, hogy a szüleivel marad, csak jobb kell legyen...

Mindemellett a film elején volt a számomra legemlékezetesebb pillanat, amiért még a lassú életképeket is más szemmel tudtam nézni...

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Szeretet nélkül

Mindemellett a film elején volt a számomra legemlékezetesebb pillanat, amiért még a lassú életképeket is más szemmel tudtam nézni...

Spoiler:

.

Most, hogy mondod, nem tudtam, mi a furcsa benne, de tényleg, a "sok" szexjelenet, meg az ilyenek, amiket írtál, tették franciássá az orosz filmet. Ha belegondolsz, az Otthon sem tökéletes, de abból pont az ilyen töltelék-európaifilmes snittek hiányoztak, attól lehetett olyan oroszos, olyan kőkemény. Jó, lehet, az meg tényleg túl oroszos volt... ahogy amúgy a Leviathán is.

Tényleg, ebben ittak vodkát?? Csak borozni láttam a csajt. Az is olyan franciás...

Ahogy írtam, én pont fordítva éltem meg a finálét,

nekem elképzelhetetlen volt,:

.

R2-D2 írta:

Szeretet nélkül

Ahogy írtam, én pont fordítva éltem meg a finálét,

nekem elképzelhetetlen volt,:

"A maradék is képes lett volna átadni például azt, hogy kinek is igazán fontos Aljósa, ahogy az is, hogy ki mit visz magával akkor, ki miben változik meg, amikor ez a kezdetektől rozsdás házasság végleg széthullik."

Kemény, mert az utolsó két jelenet fejezte ki azt, hogy ez a két ember egy ilyen, mások számára "tragikus" esemény hatására sem változott egy fikarcnyit sem. Lehet azt mondani, hogy a tizenéves házasság ennyire megnyomorította őket, de a lényeg, hogy bármennyire is szabadulni akartak a házasságukból, azt gondolva, hogy attól jobb lesz, attól még az új házasságban is ugyanazt csinálták, ugyanazok voltak. Zsenya például hiába várta, hogy az izgalom meg a kaland majd kitölti a kapcsolatukat, de ezt sem lehet a végtelenségig, a végére meg egy szavuk sem lesz egymáshoz.

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Szeretet nélkül


Kemény, mert az utolsó két jelenet fejezte ki azt, hogy ez a két ember egy ilyen, mások számára "tragikus" esemény hatására sem változott egy fikarcnyit sem. Lehet azt mondani, hogy a tizenéves házasság ennyire megnyomorította őket, de a lényeg, hogy bármennyire is szabadulni akartak a házasságukból, azt gondolva, hogy attól jobb lesz, attól még az új házasságban is ugyanazt csinálták, ugyanazok voltak. Zsenya például hiába várta, hogy az izgalom meg a kaland majd kitölti a kapcsolatukat, de ezt sem lehet a végtelenségig, a végére meg egy szavuk sem lesz egymáshoz.

Spoiler:

.

És basszus... a szomorú és az igazán kemény az, hogy mennyi ilyen van szerte a világban - még a cuivilizáltabbak között is...

Végülis... tényleg helye volt a legjobb ötben, a magyar csodánál mérföldekkel jobb. De a Négyzetnél is. Még kettő hátravan.


.
.

R2-D2 írta:

Végülis... tényleg helye volt a legjobb ötben, a magyar csodánál mérföldekkel jobb. De a Négyzetnél is. Még kettő hátravan.  

Stipi-stopi a libanoni !!
Azt már leszedtem, ha lesz megint kedvem egy Az ügyfélhez, meg is nézem.

.

.
A hely / The Place




Bár elég bőséges az olasz Paolo Genovese filmográfiája, számunkra csak a 2016-os Teljesen idegenek után került "radarra", és nem csak a mienkére, hiszen sorra jelentik be a különböző országok filmesei, hogy remake-t forgatnak belőle (magyar is lesz). A sajátos szabály mentén zajló, fokozatosan elfajuló baráti vacsora nem pusztán friss ötlet volt, hanem aktuális is. Ilyenkor mindig kérdéses, hogy egy ilyen emlékezetes darab után az író/rendező hogyan tud felnőni a saját maga teremtette elvárásokhoz... ami Genovese esetében jelen írás tárgya volt.

A Hely olyan, mint sok más kávézó és bisztró Rómában. Egyedül az teszi különlegessé, hogy egy idősebb, kissé mogorva férfi ezt a helyet használja irodaként. Nem sokat tudni sem róla, sem a módszereiről, de mégis elterjedt a híre, és tucatjával jönnek hozzá az emberek, mert úgy tudják róla, hogy képes teljesíteni az emberek kívánságait. Aki igazán szeretne valamit, az mindenfajta gátlás vagy következmény nélkül elmondhatja ezt a férfinak, aki ezt követően kiad egy feladatot a kérelmezőnek, és ha azt pontosan végrehajtja, akkor teljesül a vágya. Lehet ez egy szeretett rokon elvesztésének megakadályozása, egy betegség visszafordítása, egy régi hiba eredményének kijavítása vagy éppen egy vágyott nő megszerzése... úgy tűnik, a férfinak mindezek felett hatalma van. A kérdés csak az, hogy feltételt ki képes teljesíteni, mert a kérés súlyosságától, képtelenségétől függően az nem egyszer valakinek a bántalmazását vagy halálát jelenti.

Kevés olyan kihívás akad a filmes világban, mint amikor mindössze pár négyzetmétert kell tartalommal, feszültséggel és érzelmekkel megtölteni mésfél órában, és Genovesenek pontosan ez sikerült másodszor is. Múltkor a baráti vacsora helyszínén, most pedig a bisztró asztala körül zajlik szinte folyamatosan a dráma. Sorra érkeznek az ügyfelek, tárják fel pitiáner, abszurd vagy éppen tragikus kéréseiket, majd ahogy megtudják, mit kell tenniük, hol ellenkeznek, hol alkudoznak, hol ígérgetnek, de gyakran csak azért jönnek, hogy a feladat teljesítésének üteméről beszámoljanak. Közben meg az erőszak többször is egészen morbid formát ölt, és biztos vagyok benne, hogy ahhoz is tehetség kell, hogy egy robbantásos merénylet lehetőségénél legyen a leghangosabb a nevetés egy mozi nézőterén. Mindenesetre a  feszültséget fenntartani két módon sikerült; először is az üzlet során elhangzó kérések furcsaságával (hogyan is lehetne egy mesén kívül olyat kívánni, hogy legyen egy nő szebb, vagy hogy egy hitehagyott apáca visszataláljon Istenhez?), másrészt azzal, hogy a párhuzamosan zajló szálak időnként összefonódnak, akár egy véletlennek köszönhetően, vagy azért, mert a férfi így rendezi azokat. Utóbbi pedig a nézőt is találgatásra készteti, hogy milyen sorsok fogják keresztezni egymást, illetve hogy ki lesz az, aki végül tényleg végrehajtja, amit kiszabott rá a férfi... már ha van a nézőnek kedve erre a szereplőket látva, ugyanis a szimpátia ritka vendég lesz az olyan karakterek között, mint az apa, aki a saját gyereke életének megmentéséért cserébe egy másiknak a megölésére készül.

A film másik oldalán ott van a titokzatos, az egész filmet végigevő férfi, akinek mindössze akkor látjuk az emberi oldalát, amikor a bisztrót vezető Angela záróra környékén beszélgetni próbál vele, megtudni róla minél többet, és talán egy kicsit flörtölni is vele. Azon kívül a férfi tárgyilagos és sokszor teljesen szenvtelen, egyszerre viselkedve pszichológusként és egyfajta guruként, aki egy nagy, fekete könyvbe jegyzetel azokról a dolgokról, amiket az ügyfelektől hall, akiket az érzéseikről és a részletekről kérdez, ugyanakkor ezt a könyvet csapja fel a feladatok kiosztásakor is, mintha abban lenne megírva, hogy kinek mit kell tennie a kívánsága bekövetkezéséért. Az ő szerepe, funkciója és megjelenése lehet a film másik folyamatosan a nézőben motoszkáló kérdése, hiszen ő maga úgy tesz, mintha csak közvetítője lenne egy hatalomnak, ugyanakkor azzal, hogy az asztal mellett ülve is mindent tudni látszik a külvilágról, magát is a hatalom birtokosává teszi. Nem nagyon lehet eldönteni, hogy valóban képes-e megtenni azokat a dolgokat, amiket ígér, vagy csupán kihasználja az emberekben a remény miatt ott levő hitet a hidelmekben, babonákban, és a dolgok akár maguktól is megtörténnének vagy megtörténhetnek, és a lényeg csak a rosszra, az erkölcstelenre való csábításban és annak visszautasításában van. Így pedig könnyű lenne rávágni, hogy a férfi a kérései alapján az Ördög lenne, ahogy az egyik szereplő rá is kérdez, ahogy azt a Fausttól a Bájkeverőig felvetették már oly sokan. Ahhoz viszont Genovese rendezése és Valerio Mastandrea alakítása kellett, hogy a férfi megtörtsége, állandó fáradtsága, kimértsége és talányossága a végéig bizonytalanságban tartsa a kilétének szimbolikájáról a nézőt.

A Hely sztorija nem olyan hétköznapi és életszerű ugyan, mint a Teljesen idegeneké, misztikus hangulata ellenére viszont ugyanolyan izgalmasan, hitelesen, és néha viccesen játszik az emberi lélek sötét oldalának titkaival és vágyaival.


8,5/10

Niwrok írta:

.
A hely / The Place


A Hely olyan, mint sok más kávézó és bisztró Rómában. Egyedül az teszi különlegessé, hogy egy idősebb, kissé mogorva férfi ezt a helyet használja irodaként. Nem sokat tudni sem róla, sem a módszereiről, de mégis elterjedt a híre, és tucatjával jönnek hozzá az emberek, mert úgy tudják róla, hogy képes teljesíteni az emberek kívánságait. Aki igazán szeretne valamit, az mindenfajta gátlás vagy következmény nélkül elmondhatja ezt a férfinak, aki ezt követően kiad egy feladatot a kérelmezőnek, és ha azt pontosan végrehajtja, akkor teljesül a vágya. Lehet ez egy szeretett rokon elvesztésének megakadályozása, egy betegség visszafordítása, egy régi hiba eredményének kijavítása vagy éppen egy vágyott nő megszerzése... úgy tűnik, a férfinak mindezek felett hatalma van. A kérdés csak az, hogy feltételt ki képes teljesíteni, mert a kérés súlyosságától, képtelenségétől függően az nem egyszer valakinek a bántalmazását vagy halálát jelenti.


A Hely sztorija nem olyan hétköznapi és életszerű ugyan, mint a Teljesen idegeneké, misztikus hangulata ellenére viszont ugyanolyan izgalmasan, hitelesen, és néha viccesen játszik az emberi lélek sötét oldalának titkaival és vágyaival.


8,5/10
.

Dollár, kanna, szerelem... 13 bűn...  

Köszi, ezt mindeképp jegyzem, nagyon jól hangzik!!!


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A hely / The Place

A Hely sztorija nem olyan hétköznapi és életszerű ugyan, mint a Teljesen idegeneké, misztikus hangulata ellenére viszont ugyanolyan izgalmasan, hitelesen, és néha viccesen játszik az emberi lélek sötét oldalának titkaival és vágyaival.

8,5/10

Dollár, kanna, szerelem... 13 bűn...  
Köszi, ezt mindeképp jegyzem, nagyon jól hangzik!!!

A 13 bűn nekem is eszembe jutott közben, és jó tipp, a Kanna is benne van valamennyire... bár itt nem önmaguknak kell ártani, "csak" a lelkiismeretüknek és az elveiknek.

.