Niwrok írásai 2.0

.
Punisher S1




Amikor a Daredevil S2 kapcsán írtam az ott vendégszereplő Frank Castle-ről, azaz Punisherről, külön kiemeltem, hogy az évad legjobb jelenetei, az akciók és a drámák is egyaránt, hozzá (pontosabban hozzá és Matthez kötődtek), legalábbis a tárgyalásig. Mivel én azzal az évaddal másfél éves csúszásban voltam, így amire néztem, már lehetett tudni, hogy készül a Punisher spin-off, aminek eddigi egyedüliként úgy tudtam nekiállni, hogy teljesen felzárkóztam az előzményekből.

Ami nem is ártott, mert itt azért erősen ismerni kell a Daredevilben látottakat ahhoz, hogy értelme legyen az első tíz percnek és a visszatérő mellékszereplőknek. Például annak, hogy miután Frank pépesre lőtte, robbantotta, rúgta és ütötte mindazokat, akiket a családja tragédiájában felelősnek tartott, a sokadik megjátszott halála után ismét visszavonult, hogy városi remeteként temesse el Punishert. De nagyon úgy néz ki, hogy a bandatagok, akik a mészárlást rendezték, csak végrehajtók voltak a "véletlen" lövöldözésben, és az igazi felelősöket Frank múltjában kell keresni. Legalábbis erre utalna az a titokban készült videofelvétel, ami még Frank afganisztáni missziója során készült egy feltételezett kém kihallgatásáról és kivégzéséről, amit most egy szintén rejtőzködő, volt NSA-ügynök juttat el neki, miközben harmadik félként az FBI kötelékéből Madani ügynök folytat nyomozást a társa halála miatt, ami szintén kapcsolódik ahhoz az ügyhöz.

Punisher annyira mindig is kilógott a többiek közül, hogy neki semmi szuperereje nincs, azon kívül, hogy zseniálisan jó katona, ami a feszültségtől, az agyában doboló vértől és adrenalintól megállíthatatlan és gátlástalan gyilkológéppé teszik őt... hivatalosan az ártatlanok védelmében. Ezzel párhuzamosan hiába a Marvel-logo, ennek képregényfilmként minden kapcsolata megszakadt az eredeti kiindulási ponttal, a Bosszúállókkal és a mutánsokkal, már utalás szintjén sem jelenik meg Thor vagy a Vasember, itt most nincs különleges képessége senkinek. Ez jó lehetne abból a szempontból, hogy akinek így tíz év után csömöre van a Marveltől, az nyugodtan elvonatkoztathat ezektől, és láthat egy sima katonás filmet a CIA és a többi hárombetűs mocskos ügyeiről, titkos összeesküvésekről, drogcsempészésről, ezt fedezendő pedig ártatlanul megölt és meghurcolt emberekről... akikért egyszemélyes rögtönítélő bíróságként Frank Castle áll bosszút. Viszont ez azt is jelenti, hogy egy sima katonás filmet fog látni a fentiekről, amikből tizenkettő egy tucat, és amik a téma és a lehetőségek korlátozottsága miatt (nincs az a film, amiben a nyolcadik izgalomtól csöpögni próbáló lövöldözés és verekedés nem lesz halálosan unalmas) inkább filmként tudják megállni a helyüket. Mindebből úgy próbált sorozatot csinálni a stáb, hogy meghagyták a Marvel sorozatokra jellemző drámát, moralizálást és lelkizést. De bármennyire is szemléletes volt, amit például Frank és David átéltek azzal, hogy a világ halottnak hitte őket, a családjukat pedig így vagy úgy mindketten elvesztették, jóval több és szükségtelenebb volt ezekből, mint eddig; például hogy előbbinek beletekintünk a visszatérő álmaiba és rémálmaiba, utóbbi pedig folyton kigúvadt szemekkel bámulja a "házi-mozit", próbálva legalább rejtett kamerákon keresztül a családja részének maradni... és ebben a mennyiségben, öt-hat óra ilyen után a kezdeti kíváncsiság is közönnyé fakult.

Akkor már érdekesebb volt az ezzel párhozamos cselekményszál, ami ugyan pár helyen hurkolja, egy ponton pedig összefut Frank hadjáratával katonai hierarchia mentén, de alapvetően független attól. Ilyen filmekkel is lehet persze találkozni, háborús drámákkal a poszttraumás sokkban szenvedő, a leszerelésüket vagy a sebesülésüket követően a "rendszer" által magukat elhagyottnak, kisemmizettnek érző katonákkal, akik hiába kaptak valamilyen hangzatos plecsnit a mellkasukra és akár egy szépen beállított fotót valamelyik elnök vagy szenátor oldalán, abból hónapokkal később már nem kerül kenyér az asztalra. A radikalizálódó, a katona félelmével, feszültségével és "kísérteteivel" semmit kezdeni nem tudó környezetében, és emiatt a társadalmi rendszerekben is fokozatosan csalódó Lewis története is ismerős lehet, de annak aktuálpolitikai vonatkozásaival (az USÁ-ban egyre inkább napirenden levő fegyvertartás kérdése itt is előkerül, pro és kontra egyaránt), továbbá Daniel Webber alakításával (akire úgy tűnik, ráégett ez a merénylő-szerep, hiszen eddig egyedül a 11.22.63-ban volt nagyobb szerepe, Lee Harvey Oswaldként) ettől a vonaltól azért jóval többet kaptam, mint a CIA-s szarkavarástól és vérfürdőtől.

Mert azért talán látszik, ezzel a sorozattal sem az elemei, a külsőségei vagy a minősége miatt volt bajom, meg hát ennyi bizalmam azért már van a Netflix sorozataival kapcsolatban. Az teljesen egyértelmű, hogy Jon Bernthalhoz tökéletesen illik a karakter, akár amikor vértől vöröslő fejjel üvölt bele fröcskölve valakinek az arcába vagy csak a világba, vagy amikor rezzenéstelen arccal osztja a fejlövéseket, de ott van a dilemmában is, hogy mi lesz, ha olyan kiskatonával kerül szembe a végrehajtás során, aki csak rosszkor van rossz helyen, és a lenyelni próbált könnyekben is, amikor Maria és a gyerekek eszébe jutnak. Mellette még két szereplőt emelnék ki, mert a Billy Russot alakító Ben Barnes azért ismertebb arcnak számít a színészek között, a másik pedig Karen Page (azaz Deborah Ann Woll), ugyanis mindig izgalmas őt látni, ahogy most már újságíróként dolgozva is mindig ott van a gesztusaiban, az elharapott mondataiban, a félrekapott tekintetében az a tény, hogy embert ölt. Ami pedig a sorozat jobb trükkjeit, érdekesebb jeleneteit illeti, nekem a legjobban a szenátor elleni merénylet bemutatása és felgöngyölítése tetszett, amit a Nyolc tanú módjára oldottak meg.

Úgy érzem, hogy a mozifilmek után a Marvel a tévésorozatokkal is elkezdett besokallni azzal, hogy beálltak a négyhavonkénti ritmusra... vagy én tőlük, hogy egy év alatt faltam be a két és fél évnyi anyagot. Az biztos, hogy az amúgy is töretlenül csökkenő élményfaktor itt érte el a mélypontját azzal, hogy az adrenalinpumpálóan pörgősnek és véresnek ígérkező (és eddig annak is látszó) karakter bosszútól görcsbe rándult szájában szinte megalszik a tej a tizenháromból nyolc részben (talán még az Iron Fist is szórakoztatóbb volt a maga röhejes módján, még ha igénytelenebb és idétlenebb is). Lehetne azt mondani, hogy ez az építkezés kell a fináléhoz, és egy sorozat amúgy is ilyen, de egyfelől nem, még a Marveleken belül sem, másrészt meg nem igazán tudom szó nélkül hagyni, hogy a 10. volt az első rész, amit ha a tévében elcsípnék, akkor szívesen nézném újra, és nem kapcsolnék el onnan azonnal. Még ezzel együtt sem ezt tartom a legrosszabb Punisher feldolgozásnak (az a Thomas Jane főszereplésével készült film volt és lesz), pedig...


6,5/10
.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

A stanfordi börtönkísérlet

Nem deja vu, még csak nem is remake, hogy erről írok, hanem az eddig talán legismertebb német feldolgozás és annak amerikai koppintása után végre az USÁ-ban is eszébe jutott valakinek, hogy ha már az eddigi filmek egy regényből születtek, akkor az amúgy jól dokumentált kísérlet is megérdemelne egy filmváltozatot.


8/10

Először is, köszi az ajánlót, jómagam csak a német moziról és annak remake-jéről hallottam, úgyhogy mindenképp új információ volt már e filmnek léte is. Ha nem írsz róla, én még mindig meg lennék róla győződve, hogy ez az a remake...

Jó volt, tényleg, de számomra a német Kísérlet az egy és igazi. Persze, ennek személyes, nosztalgikus okai is vannak, de valahogy ez az új mozi azzal, hogy nagyobb hangsúlyt helyez Zimbardora és a "kutatókra", valahogy kevéssé lesz "karcos". Ugyan kifejezetten érdekes, tanulságos és megdöbbentő volt az is, ahogy Zimbardo maga is a kísérlet részévé vált a börtönigazgató szerepében, de nekem azzal, hogy tulajdonképp több ember is kiszállhatott menet közben, icipicit vesztett a kísérlet az erejéből.

Elgondolkodtam közben, én mennyire alkalmazkodtam volna a helyzethez - vélhetően vagy totál szerepjátéknak tekintettem volna és egy büdös szót nem szólva végignyomom az egészet, vagy... én lettem volna az első, aki nekimegy annak a fasznak. Érdekes amúgy, amit a srác (az igazi) a legvégén mondott: ő a szerepében a saját kísérletét folytatta: mikor szólnak neki, hogy ez már sok. Hááát... nem szóltak. Érdekes lenne megnézni egy összevágott változatot a két moziból.  

A 80% nekem is jó lesz, kicsit talán alulról érintve.

Azt hittem, már megint a Fórum rakoncátlankodik, amikor feltöltve a Punishert azzal jött az oldal, hogy új hozzászólás van ...

Fel sem tételeztem, hogy ez a film riválisa lesz a Kísérletnek nálad . Inkább én is csak érdekesnek találtam, hogy milyen alapokra épül maga a kísérlet, ami, ahogy mondtam, már attól teljesen más hangulatú lesz, hogy az egyikben fősulis hippik vannak, a másikban meg felnőtt férfiak, amitől a hatalom és az erőszak szintje is más a kettőben. Ez inkább a pszichológiáját emelte ki a helyzetnek, ahogy maga a kísérlet is (például a szülők behozásával), a Kísérlet meg a szélsőségeit és a brutalitását.

De mint két nézőpontja ugyanannak a dolognak jó volt.

.

Niwrok írta:

.
Punisher S1

Úgy érzem, hogy a mozifilmek után a Marvel a tévésorozatokkal is elkezdett besokallni azzal, hogy beálltak a négyhavonkénti ritmusra... vagy én tőlük, hogy egy év alatt faltam be a két és fél évnyi anyagot. Az biztos, hogy az amúgy is töretlenül csökkenő élményfaktor itt érte el a mélypontját azzal, hogy az adrenalinpumpálóan pörgősnek és véresnek ígérkező (és eddig annak is látszó) karakter bosszútól görcsbe rándult szájában szinte megalszik a tej a tizenháromból nyolc részben (talán még az Iron Fist is szórakoztatóbb volt a maga röhejes módján, még ha igénytelenebb és idétlenebb is). Lehetne azt mondani, hogy ez az építkezés kell a fináléhoz, és egy sorozat amúgy is ilyen, de egyfelől nem, még a Marveleken belül sem, másrészt meg nem igazán tudom szó nélkül hagyni, hogy a 10. volt az első rész, amit ha a tévében elcsípnék, akkor szívesen nézném újra, és nem kapcsolnék el onnan azonnal. Még ezzel együtt sem ezt tartom a legrosszabb Punisher feldolgozásnak (az a Thomas Jane főszereplésével készült film volt és lesz), pedig...


6,5/10
.

Nem leszel népszerű (megint).

Niwrok írta:

A stanfordi börtönkísérlet


Fel sem tételeztem, hogy ez a film riválisa lesz a Kísérletnek nálad . Inkább én is csak érdekesnek találtam, hogy milyen alapokra épül maga a kísérlet, ami, ahogy mondtam, már attól teljesen más hangulatú lesz, hogy az egyikben fősulis hippik vannak, a másikban meg felnőtt férfiak, amitől a hatalom és az erőszak szintje is más a kettőben. Ez inkább a pszichológiáját emelte ki a helyzetnek, ahogy maga a kísérlet is (például a szülők behozásával), a Kísérlet meg a szélsőségeit és a brutalitását.

De mint két nézőpontja ugyanannak a dolognak jó volt.

.

Ez a lényeg, másik nézőpontnak tényleg tök jó volt.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Punisher S1

Az biztos, hogy az amúgy is töretlenül csökkenő élményfaktor itt érte el a mélypontját azzal, hogy az adrenalinpumpálóan pörgősnek és véresnek ígérkező (és eddig annak is látszó) karakter bosszútól görcsbe rándult szájában szinte megalszik a tej a tizenháromból nyolc részben...

6,5/10

 Nem leszel népszerű (megint).  

Olvassa ...

Amit kiemeltél bekezdést, azt az elején leginkább neked szántam, hogy mivel ez már a legkevésbé sem úgy néz ki, mint egy Marvel, az akció, a dráma és a konstans bosszú hátha behúz... de ahhoz képest, hogy olyannak ígérték, ami letépi az ember fejét, a felében még a hajamon sem éreztem, hogy megborzolta volna a szellő. És akkor hogy mondjam, hogy nézd meg egy olyan, érintőlegesen, de összefüggő sorozatoknak a sokadik évadát, ami szerintem neked bejönne, de amiben az első hat-nyolc részen "túl kell lenni", hogy a maradék, az rohadt jó legyen?

Megint leginkább dühös vagyok, hogy a kreált keretek miatt miért kell mindennek rosszabbnak lennie, mint amit a lehetőségek és az előzmények indokolnának. Tudom, hogy a Netflix tud jobbat, tudom, hogy a Punisher jó karakter, hogy Bernthal tökéletes a szerepre, de például hiányzik a tempó (az nekem nem az, hogy az epizódok 90%-ában csak túráztatjuk a motort, aztán a maradékban akarják legyorsulni a teknőst, mert ez már a mesebeli nyúlnak sem jött be), és nagyon hiányoznak az eredeti mellékszereplők Frank mellől. Ez egyfelől érthető, hiszen Frank az emlékei között hordja a meghatározó "mellékszereplőit"... de attól még hiányoznak az olyan klasszis figurák, mint amilyen Jessicánál volt Trish, vagy Mattnél Karen. Mert bár vannak tényleg brutális elemei David történetének, ahogy "read-only" üzemmódban él a családjával... ettől a kettőtől messze van...

Ettől még várom a következő évadot... de lehet, hogy most nem árt egy hosszabb távollét ettől a csoporttól...

.

Niwrok írta:

.

1945


1945. augusztusában Szentes jegyző-boltos, a családja és a környékbeli falusiak nagy napra készülnek, a Szentes fiú esküvőjére. Az ünnepi előkészületeket azonban két férfi érkezése bolygatja fel, két zsidóé, akik a vasútállomásról két, a papírok szerint illatszeres ládával a falu felé indulnak egy fuvaros kíséretében. Az egy órás út alatt, megelőzve az utazókat, futótűzként terjed a faluban a jövevények híre, és annak nyomán a fenyegetettség, hiszen a deportált helybéli zsidók vagyonát a jegyző és a komái rég felosztották egymás között, hallgatólagos cinkosságban, pecsétes papírokkal, és arról a többségnek esze ágában sincs lemondani. A régi sérelmek, a bűntudat és a kapzsiság egyre csak fokozódnak a lakodalom pálinkagőzében, miközben mindenki azt találgatja, miért jöhettek ezek ketten, és hogyan lehetne mielőbb megszabadulni tőlük, és ebből a bizonytalanságból mindenki máshogy látja a kiutat...

Aki esetleg már lepillantott, az joggal kérdezheti, hogy ennyi dicséret után akkor mire fel az alacsony pontszám. Nos, azért, mert ez lehetett volna jó... de nem lett az. Mindezt ugyanis sikerült majdnem kiherélni a zsibbasztóan unalmasra, pontosabban szinte teljesen sterilre és érzelemmentesre vett színészi játékkal, a hangalámondással is felérő párbeszédekkel (Szabó-Kimmel Tamás és Rudolf Péter beszélgetését az aratásnál színitanodák "Így ne!"-óráin kéne mutogatni elrettentő példaként), és a folytonosságot, következetességet igencsak nélkülöző cselekményvezetéssel, ahol többször is azt éreztem, a szereplők nem mozognak az egyes jelenetek között, hanem teleportálnak ide-oda. Sokszor nem érződik az átvezetés az egyes snittek között, nem mindig tiszta, hogy ki mit miért csinál, amire lehetne válasz a helyzetből adódó zavarodottság, de még csak az sem érződik eléggé. A forgatókönyvíró/rendező Török Ferenc (most is) sokkal több figyelmet fordít a művészi beállításokra, a hosszan kitartott képekre (amiket Tarr Béla szelleme leng leginkább körbe...), mint az egyébként kitörni kész érzelmek feltárására. Így aztán van, hogy hosszú másodpercekig tud elidőzni a kamera a közeledő lovaskocsin, a tűzön rotyogó pörköltön vagy egy esőben ázó csigán, és az is, hogy a felakasztott apját a pajtában megtaláló gyerek azzal az érzelmi töltettel szól be az anyjának a házba, mintha csak arról tudósítaná, hogy megjött az ószeres a lomokért.

Minden adott volt ebben a filmben ahhoz, hogy baromi hatásos, a II. világháborúból még fel sem ocsúdó Magyarország sok kétségét, elfojtott érzelmét, napvilágra kerülő titkát bemutató dráma legyen... de a stáb minden igyekezete mellett, talán éppen annak következtében leginkább az a művészet benne, hogy hogyan sikerült ezt ennyire elrontani...

5/10
.

Háát, ezt is megértük... egy magyar film lényegesen jobban bejön, mint neked...

Örömmel olvastalak, mert nekem is ugyanezen pontok mentén egyre jobban tetszett a film. Remek volt a '45-ös korrajz, tök tetszettek (a nyilván sztrereotíp) karakterek. A jegyző kicsit Rákosis, a zsidók nagyon zsidók, de az egész, ahogy az akkori vidék ábrázolva van, zseniális. Tök tetszett, ahogy készültek a lakodalomra, ahogy mindenki barát, mindenkinek pálinkát, stb... Aztán ahogy futótőzként terjedt a hír, hogy visszajönnek, ahogy a félreértések és a félelem egyre nagyobb pánikot váltanak ki, ahogy sorra derülnek ki a múlt nem túl dicső tettei, az is bejött. A zene ráadásul tök jó hangulatkeltő eszköz ebben, nem csak a Dunkirk tud ilyet...

... szóval ezek után kicsit meglepődtem az utolsó bekezdéseden és a pontszámon (anno fél éve, mikor először olvastalak, ez nem maradt meg). Én egyáltalán nem érzem ezt elrontottnak, de én még mindig magamon hordozom a 70-80-as évek Jancsó filmjeinek sebeit, úgyhogy az általad említett hibák nekem fel sem tűntek: akkor mind ilyen volt, ez meg azoknál sokkal jobb. Jó, a kis magyar fekete-fehér nihill benn van (de nem számottevően), valóban lehetne kicsit több érzelem a színészekben - bár a jegyző qrva jó - valóban néha picit művészieskedő, de mindez bőven belefért. Nekem tök jól átjött a szitu, a rettegés, jó volt a "fordulat" benne, s meglepő módon néha még humorra is futotta... legalábbis a korábbi hasonló stílusú magyar mozikkal ellentétben ezt képes voltam tegnap éjjel, 3 óra előző ájszakai alvás után széles vigyorral nézni.

Nekem tetszett. Nem egy Veszettek, de tetszett. Igaz, én még máshogy tekintek a magyar mozikra, de inkább ez, mint egy Hajnal Tímea, vagy Üvegtigris, vagy Valami Amerika. Nekem valahol a Szürke senkik és a Drága Elza! között van.

Jön még a Jupiter, ami elérhető.  



75%



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

1945

Minden adott volt ebben a filmben ahhoz, hogy baromi hatásos, a II. világháborúból még fel sem ocsúdó Magyarország sok kétségét, elfojtott érzelmét, napvilágra kerülő titkát bemutató dráma legyen... de a stáb minden igyekezete mellett, talán éppen annak következtében leginkább az a művészet benne, hogy hogyan sikerült ezt ennyire elrontani...

5/10

Háát, ezt is megértük... egy magyar film lényegesen jobban bejön, mint neked...

Örömmel olvastalak, mert nekem is ugyanezen pontok mentén egyre jobban tetszett a film.

... szóval ezek után kicsit meglepődtem az utolsó bekezdéseden és a pontszámon (anno fél éve, mikor először olvastalak, ez nem maradt meg). Én egyáltalán nem érzem ezt elrontottnak, de én még mindig magamon hordozom a 70-80-as évek Jancsó filmjeinek sebeit, úgyhogy az általad említett hibák nekem fel sem tűntek: akkor mind ilyen volt, ez meg azoknál sokkal jobb.

75%

Nekem ez a korszak, a Jancsó-Tarr-stb. is kimaradt a filmek közül, inkább csak egy-egy foszlány van meg abból a kevésből, amit láttam... így én most, amikor már a magyar filmgyártás lerázni látszik ezt a hagyatékot (nehéz küzdelem az, ld. moziajánlók), akkor élem meg azt, amit te akkoriban. És bár vannak elemek, amit tetszenek vagy elfogadhatóak, az összkép és az érzelmek, a hangsúlyozás és a következetesség efféle hanyagolása már a hangulat ellen van erősen.

A téma és a korszak ellenben van annyira jó, hogy hamarosan a könyvet is olvasni fogom belőle.

.

.
The Cloverfield Paradox




Az energiaválság miatt a globális háború szélére sodródott Föld utolsó reménye a kétségbeesett öldöklés elkerülésére hat ember kezében van. A Cloverfield űrállomás személyzetének feladata, hogy a Shepardnak elnevezett berendezést üzembe helyezve, a kozmikus sugárzás kiaknázásával kvázi korlátlan energiaforrást biztosítsanak a bolygó nyolcmilliárd lakójának. Bár vannak, akik szerint a módszer akár dimenzionális katasztrófát is okozhat, a kockázatot a többség jelentéktelennek tartja az elérhető eredményhez képest... a gond csak az, hogy az nagyon nem akar jönni. A Shepard kísérletei sorozatos kudarcba fulladnak, mert nem sikerül stabilizálni az előállított sugarat, ami az űrállomáson egyre gyakrabban vezet az összezárt tudósok között konfliktushoz, de magán a Földön is a diplomáciai-politikai helyzet gyújtópontra jutásához... és ezek eredőjeként már az is felmerül egyesekben, hogy a sikertelenség szabotázs eredménye. A kudarcok miatt további finanszírozás hiányában az utolsó lehetőségeit kapja meg a legénység, amikor az egyik próba során bekövetkezik mindenki legrosszabb rémálma, ami alapvetően fogja a Föld és a Cloverfield sorsát is befolyásolni... akár többét is...

Annyira nem ismerem a hátterét a most már háromtagúra bővült Cloverfield-univerzumnak, hogy ezt most hogyan kell elképzelni, de mert három teljesen különböző műfajú filmről van szó, így hajlok arra, hogy inkább csak antológiának tekintsem azokat, ahol a Cloverfield csak utalás szintjén köti össze a részeket (mint a Homályzónában)... na meg persze a szörnyek. Aki nem látta -és mert tíz éves filmről van szó, könnyen előfordulhat-, az első Cloverfield egy kézikamerás menekülés krónikája volt, ahol bulizó fiatalok próbáltak elfutni a felhőkarcoló-méretű szörny elől, míg a második alig két éve (Cloverfield Lane 10) egy föld alatti bunkerről és a benne folyó pszichológiai drámáról/thrillerről szólt, ahol sokáig nehéz volt megítélni, hogy a fenyegető fickó miért is ragaszkodik hozzá, hogy két társa meg se próbáljon kimenni a felszínre. Most meg itt van a Cloverfield Paradox, ami talán a tavalyi Űrviharral és Élettel mutatja a legszorosabb rokonságot, hiszen a film 90%-a az űrállomás bezártságában zajlik, ahol a hat kozmonauta szakértő próbálja kitalálni, hogyan is javíthatnának azon a helyzeten, amit a Shepard utolsó bekapcsolása előidézett, miközben azért nem tagad meg tőle némi lélektani drámát sem, hogy mindemellett párhuzamosan fusson egy szűk körű játszma, hiszen az egymásra utalt résztvevők egyre kevésbé tudnak és akarnak bízni a többiekben, főleg a bizarr felfedezések és a későbbi halálesetek fényében.

Míg azonban a helyzet tényleg jó kis parára adna lehetőséget, esetleg ötletes nyomozásra egy abszurd helyzetben, vagy a Jensennel kapcsolatos dilemma kaphatott volna többet, mint öt perc, ezalatt nem tudtam nem észrevenni, hogy elsődleges fontossága mégiscsak annak van, hogy az űrállomás egy elvarázsolt kastélyként legyen bemutatva. Bármennyire is akármit meg lehet indokolni az alaphelyzettel, egy idő után kicsit unalmassá vált a sokadik "váratlan" és képtelen meglepetés, aminek a kifutása legtöbbször olyan, mintha az űrállomás akarna a lakói ellen fordulni. Voltak persze ötletesebb csavarok (például a "megtalált" levelezés), ahogy kissé idétlenek is (ld. Mundy karja), de az alapvető hangulat inkább egy űrbeli Végső állomást eredményezett, mint hogy ez lett volna a multidimenzionális Mentőexpedíció. Ehhez jött hozzá, hogy az események felszínességén túl néha tényleg lekapcsol a sztori a felszínre, a Földre, de az ottani kórházas-gyerekes jeleneteknek semmi jelentősége a sztori szempontjából, így ahogy van, felesleges is.

Ahogy a sztori, úgy a megvalósítás is kicsit felemás lett. Egyfelől látványos maga az űrállomás, hangulatosak a belső terei, ahogy a külső felvételek animációja is alapvetően tetszetős (persze nem vetekszik nagy költségvetésű hollywoodi produkciókéval), és a színészek között is akadtak ismertebb, kedveltebb arcok (Daniel Brühl, Elizabeth Debicki, Chris O'Dowd). Az más kérdés, hogy a látványvilág ettől még nem tudja lerázni a "tévés" hatást, és az is látszik, hogy a színészek sem ezért az alakításukért akartak Oscart vagy egyáltalán bármilyen díjat kapni, már ami a beleélést és az erőteljességet illeti.

Ahhoz képest, hogy ez a film tényleg a semmiből jött (három nappal ezelőtt még azt sem tudtam, hogy létezik), egy estére éppen még örültem is neki. Közben meg megint ott van a kisördög, hogy legalább az a film legyen egy kicsit több ésszel felvértezve, amelyikben tudósok próbálnak rájönni egy olyan kérdésre, ami nem csak az ő életük, hanem másik nyolcmilliárdé is múlik... és ne csak a néző szemét tornáztassa. Ezzel együtt sem ez a film fogja megváltani a világot, de a Cloverfieldek közé simán belefér.


7/10
.

Niwrok írta:

.
The Cloverfield Paradox

Ahhoz képest, hogy ez a film tényleg a semmiből jött (három nappal ezelőtt még azt sem tudtam, hogy létezik), egy estére éppen még örültem is neki. Közben meg megint ott van a kisördög, hogy legalább az a film legyen egy kicsit több ésszel felvértezve, amelyikben tudósok próbálnak rájönni egy olyan kérdésre, ami nem csak az ő életük, hanem másik nyolcmilliárdé is múlik... és ne csak a néző szemét tornáztassa. Ezzel együtt sem ez a film fogja megváltani a világot, de a Cloverfieldek közé simán belefér.


7/10
.

Most Te előztél meg. Én tudtam róla, a héten terveztem nézni (aztán majd meglátjuk, mikor lesz hozzá felirat), bár... most, hogy írtál róla annyira nem sürgős. Egyébként kifejezetten érdekel, űrben játszódó sci-fiként mindenképp. Köszi, így legalább roppant frissek vagyunk.



Na de az, amiről én írok most...


.

.
Vakfolt


A múltkor látott film (az OtherLife) kapcsán jutott eszembe a Vakfolt (azért is említettem ott), ami az első infók szerint inkább lelkesedésből készült, mint tehetségből, és amiről úgy egy éve olvastam, meg akkor néztem is előzetest, de látni nem sikerült. Ha már az OtherLife olyan lett, amilyen, kíváncsi lettem, hogy magyar "vetélytársa" mennyire áll helyt, és némi meglepetéssel bukkantam rá, hogy már ez is a youtube-on nézhető filmek táborát gyarapítja...

A sztorinak -főleg az OtherLife után közvetlenül- nagy feneket nem kerítenék: a főszereplőnek egy baleset következtében megsérül a testvére -itt éppen a húga-, és hogy a kezelésére pénzt szerezzen, nemrég kirúgott informatikusként el kell vállalnia egy olyan munkát, ami már első látásra is veszélyes és törvénytelen, másodikra pedig még halálos is. Egy titkos képlet körül kavarognak a dolgok, ami betenne egy rakás olajcégnek, és ennek megszerzéséhez az eszköz egy szembe ültetett kamera. Van ehhez mindig keményen néző gyilkológép, rejtélyes manipulátor, politikai szál, a Fekete Özvegyre hajazó bérgyilkosnő, futószalagon érkező öltönyösök és vicces mellékszereplő, akinél ez a szupertitkos akció éppen egybeesik a régóta tervezgetett házassági évfordulójával.

A linkelt kritikának akkor az a kérdés volt a konklúziója, hogy minden próbálkoznak olyannal az emberek, amihez láthatóan nem értenek? Részemről az a válasz, hogy azért, mert esetleg az a hobbijuk. És hobbifilmnek a Vakfolt nem rossz... néha még jó is. Persze ha egy teljes mozijegy árát elkérték volna érte, nem így gondolnám (ja, mert ezt Pesten vetítették a mozik...), de akkor is csak azért, mert a hobbifilm ne akarjon úgy kinézni és viselkedni, mintha nagy költségvetésű film lenne; kvázi ez az egy kritériuma van. Mert akkor aztán kilátszik a gagyi, és az arcodat a kezedbe temetve, sírva röhögöd végig, ahogy a szakadt Astrával amúgy is elég jajanyám!-kategóriás autós üldözés végén az üldözők BMW-je "átszakítja" a szalagkorlátot, és az úttestre "zuhanva" "felrobban", vagy ahogy a végső leszámolás közben a szereplők egy "helikopterről" "lógva" "verekszenek", de úgy, hogy neked fáj leginkább. Így is van éppen elég kihívás a filmben, ami felett szemet kell, de minimum érdemes hunyni, mert még amatőrnek is hiteltelen, ahogy például a stáb egy nemzetközi tudományos konferenciát próbál megidézni az összes rokon és barát statisztálásával, vagy ahogy a titkos akció kellékei, helyszínei kinéznek a romos gyárépületben... Már ezeket sem kellett volna olyanokkal tetézni, amit a grafikus ennyi pénzért nem tud megrajzolni (hiába a több tízmilliós kassza, ezt a greenboxot ennyire erőltetni kár volt...), a kellékes nem tud biztosítani (hogy egy hi-tech filmben ne csak a szponzor-laptop nézzen úgy ki, mint amit nem a jófogás legalsó polcáról rendeltek...) vagy a színész nem tud eljátszani (pl.: a bérgyilkosnő bármelyik verekedése). Mert olyankor nem marad más, mint a vágó, aki gyors snittekkel próbálja elfedni a nyilvánvalót, hogy a nézőnek ne is legyen ideje felfogni, mit is látott. Ezzel együtt is... azért két szereplő futásának felvétele ne legyen már olyan megoldhatatlan, hogy kb. tizenhatszor kelljen belevágni, és nem egyszer látszik, hogy csak totyognak, mert az operatőr csak azzal a sebességgel tud hátrálni a kamerával.

Az ilyen feltűnően és feleslegesen béna jelenetektől eltekintve (amik azért nem a Vakfolt sajátosságai, magyar slágerfilmek és amerikai szuperprodukciók is beleesnek ebbe a csapdába) viszont a maradék jól összerakott... mindig szem előtt tartva, hogy félamatőr filmről van szó. A forgatókönyve pár részletet leszámítva megfelel egy "B" heist mozinak, amiben azért akad némi dráma és komédia is; Hollywoodban sem mindig sikerül jobbat írni ennél. Ami már nehézkesebb, az a szövegkönyv, a párbeszédek, mert azért nem mindenkinek sikerült olyan szavakat adni a szájába, amit akár a legkisebb mértékben odaillőnek éreztem; másrészt borzasztóan zavart az időnkénti utószinkron, már csak azért is, mert a szereplők száján látszik, hogy pár jelenetben angolul beszélnek, de a szövegük magyarul szól... márpedig külföldi színészekről nem szól a fáma. Már csak azért sem, mert a néhány profit (pl.: Kálid Artúr) és a tanoncokat leszámítva azért sok alakításon, karakteren érződik, hogy egy éppen ráérő haver ugrott be rá, vagy a helyszínül szolgáló parkban kértek fel valakit, hogy vállaljon el egy kisebb szerepet. Esetleg nagyobbat. Csak hát az pont úgy is fog kinézni, mint ha főiskolások filmes szakkörének próbafelvételein járnánk, ahol okkal lenne kölyökképű az összes kommandós, biztonsági őr, mentős, CIA-s, de még a nevesítetten bőven a harmincat taposó szemsebész is... de egy filmes univerzumban nem. De mert tudom, hogy ezekkel a szívességekkel is milyen nehéz összehozni egy ilyen hosszúságú filmet, mennyi munka, ügyeskedés és ötletelés kell hozzá, hogy egy film akár ezen a szinten, akár ennyire is összeálljon, így van okom megengedőbbnek, megértőbbnek lenni... ezért nézek egyáltalán ilyen filmeket. És van jelenet, szereplő, kellék, amit kifejezetten dícsérni is lehet: Zsolt karaktere (a muszáj-gyereket és a korát leszámítva) nagyon jól lett megírva, és így pont annyira volt vicces és esetlen, amennyire kellett, aztán kicsit lemaradva jön Attila meg Dr. Balogh figurája, és... így nagyjából ennyi az élmezőny. Kellékek közül pedig muszáj szót emelni a zseniális "szemműtétről", a másik meg, amit nagyon megjegyeztem, az a nagydarab biztonsági őr volt a falinaptárral   ... pedig a társával máskülönben elég idétlenek lettek.

A Vakfolt legnagyobb hibája, hogy az író/rendező/főgonosz Slemmer Ádám izgatottságában, hogy a régóta dédelgetett elképzelése a saját filmről végre testet ölt, olyan jelenetekkel akarta elkápráztatni a közönséget, amiknek a bemutatására a készítés körülményei miatt ez a film egyszerűen alkalmatlan. A téma miatt nehéz lett volna ugyan megspórolni azt a pár akciójelenetet, de azokon még kellett volna dolgozni, hogy jobban illeszkedjenek a film többi részének stílusához... ami összességében nagyobb sokk és kompromisszum nélkül, kellemesen eltelt.


6,5/10

Megnéztem a bakiparádét is, az is jópofa   ...

.

Niwrok írta:

.
Vakfolt



A múltkor látott film (az OtherLife) kapcsán jutott eszembe a Vakfolt (azért is említettem ott), ami az első infók szerint inkább lelkesedésből készült, mint tehetségből, és amiről úgy egy éve olvastam, meg akkor néztem is előzetest, de látni nem sikerült. Ha már az OtherLife olyan lett, amilyen, kíváncsi lettem, hogy magyar "vetélytársa" mennyire áll helyt, és némi meglepetéssel bukkantam rá, hogy már ez is a youtube-on nézhető filmek táborát gyarapítja...

A Vakfolt legnagyobb hibája, hogy az író/rendező/főgonosz Slemmer Ádám izgatottságában, hogy a régóta dédelgetett elképzelése a saját filmről végre testet ölt, olyan jelenetekkel akarta elkápráztatni a közönséget, amiknek a bemutatására a készítés körülményei miatt ez a film egyszerűen alkalmatlan. A téma miatt nehéz lett volna ugyan megspórolni azt a pár akciójelenetet, de azokon még kellett volna dolgozni, hogy jobban illeszkedjenek a film többi részének stílusához... ami összességében nagyobb sokk és kompromisszum nélkül, kellemesen eltelt.


6,5/10

Juj, ez nekem nagyon amatőrnek tűnik...

Amatőrfilmekből meg barátokén, ismerősökén kívül nem szívesen nézek mást.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Vakfolt


A múltkor látott film (az OtherLife) kapcsán jutott eszembe a Vakfolt (azért is említettem ott), ami az első infók szerint inkább lelkesedésből készült, mint tehetségből, és amiről úgy egy éve olvastam, meg akkor néztem is előzetest, de látni nem sikerült. Ha már az OtherLife olyan lett, amilyen, kíváncsi lettem, hogy magyar "vetélytársa" mennyire áll helyt, és némi meglepetéssel bukkantam rá, hogy már ez is a youtube-on nézhető filmek táborát gyarapítja...

A Vakfolt legnagyobb hibája, hogy az író/rendező/főgonosz Slemmer Ádám izgatottságában, hogy a régóta dédelgetett elképzelése a saját filmről végre testet ölt, olyan jelenetekkel akarta elkápráztatni a közönséget, amiknek a bemutatására a készítés körülményei miatt ez a film egyszerűen alkalmatlan. A téma miatt nehéz lett volna ugyan megspórolni azt a pár akciójelenetet, de azokon még kellett volna dolgozni, hogy jobban illeszkedjenek a film többi részének stílusához... ami összességében nagyobb sokk és kompromisszum nélkül, kellemesen eltelt.


6,5/10

Juj, ez nekem nagyon amatőrnek tűnik...

Amatőrfilmekből meg barátokén, ismerősökén kívül nem szívesen nézek mást.

Kár... Persze én sem vagyok annyira rámozdulva ezekre, hogy bármit megnézzek, de az ilyen filmekben még inkább megtalálom a lelkesedést, a kényszerűségből kreatív ötleteket, mint egyik-másik szuperprodukcióban.

.

Niwrok írta:

Vakfolt



Kár...

.

Ez a Kár... azt jelenti azért nézzem meg?

Ha gondolod és kivárod, megnézem.

Niwrok írta:

.

The Cloverfield Paradox

... így hajlok arra, hogy inkább csak antológiának tekintsem azokat, ahol a Cloverfield csak utalás szintjén köti össze a részeket (mint a Homályzónában)... na meg persze a szörnyek. Aki nem látta -és mert tíz éves filmről van szó, könnyen előfordulhat-, az első Cloverfield egy kézikamerás menekülés krónikája volt, ahol bulizó fiatalok próbáltak elfutni a felhőkarcoló-méretű szörny elől, míg a második alig két éve (Cloverfield Lane 10) egy föld alatti bunkerről és a benne folyó pszichológiai drámáról/thrillerről szólt, ahol sokáig nehéz volt megítélni, hogy a fenyegető fickó miért is ragaszkodik hozzá, hogy két társa meg se próbáljon kimenni a felszínre. Most meg itt van a Cloverfield Paradox, ami talán a tavalyi Űrviharral és Élettel mutatja a legszorosabb rokonságot, hiszen a film 90%-a az űrállomás bezártságában zajlik, ahol a hat kozmonauta szakértő próbálja kitalálni, hogyan is javíthatnának azon a helyzeten, amit a Shepard utolsó bekapcsolása előidézett, miközben azért nem tagad meg tőle némi lélektani drámát sem, hogy mindemellett párhuzamosan fusson egy szűk körű játszma, hiszen az egymásra utalt résztvevők egyre kevésbé tudnak és akarnak bízni a többiekben, főleg a bizarr felfedezések és a későbbi halálesetek fényében.

Én ez után kicsit máshogy élem meg, nekem pont ez az epizód zárta be a kört. Bár időrendileg ugye nincs lefixálva semmi, de tételezzük fel, hogy a Paradox eleje kicsit korábbi, mint az előző két mozi, így azok eseményeit, a szörnyeket pont okozhatta a Paradox dimenziókavarása is. Az egy másik dolog, hogy most minden filmben más dimenziókból jönnek  a szörnyek, de így, ezzel  a feltevéssel nekem kerekebb az egész. Kvázi ez tekinthető egyfajta prequelnek.

Niwrok írta:

...  aminek a kifutása legtöbbször olyan, mintha az űrállomás akarna a lakói ellen fordulni.

Igen, én is inkább Halálhajó-Pandorum párhuzamot éreztem inkább. Az Űrvihar kicsit más.

Niwrok írta:

Ehhez jött hozzá, hogy az események felszínességén túl néha tényleg lekapcsol a sztori a felszínre, a Földre, de az ottani kórházas-gyerekes jeleneteknek semmi jelentősége a sztori szempontjából, így ahogy van, felesleges is.

Ebben egyetértünk, de ha meg nincs, akkor a finálé lesz súlytalan.

Niwrok írta:

Ahhoz képest, hogy ez a film tényleg a semmiből jött (három nappal ezelőtt még azt sem tudtam, hogy létezik), egy estére éppen még örültem is neki. Közben meg megint ott van a kisördög, hogy legalább az a film legyen egy kicsit több ésszel felvértezve, amelyikben tudósok próbálnak rájönni egy olyan kérdésre, ami nem csak az ő életük, hanem másik nyolcmilliárdé is múlik... és ne csak a néző szemét tornáztassa. Ezzel együtt sem ez a film fogja megváltani a világot, de a Cloverfieldek közé simán belefér.


7/10
.

Nem csak azért ér nekem 80%-ot, mert az űrben játszódik, hanem mert rengeteget lehet(ne) agyalni a két dimenzió összeolvadásán... annak minden fizikai és erkölcsi problémájával egyetemben. Lehet, hogy ezt mind jobban ki lehetett volna fejteni, de egy hét Dark után nekem most pont beleillett a sormintába.


.

Niwrok írta:

.

Kojot


Már rögtön az elején, amikor még semmit sem tudunk a szereplőkről, prológusként van egy olyan negyed órás tömegbunyó tucatnyi, véres-szakadt férfi között, hogy szó szerint a fal adja a másikat, és amiből csak lassan bontakozik ki a háttér, hogy itt bizony a hegyomlásnyi, bivalyerős Lacit próbálják kilakoltatni Szojkáék emberei, ami nagyon nem megy betört orrok, repedt bordák és kivert fogak nélkül. És ezekből még bőven tartogat a stáb Misi megérkezése utánra is, a fickót szelíden a kukoricásba borító csicskalángostól kezdve a rosszul végződő családi ebéden és egy lakodalom szétverésén át a finálé újabb csoportos verekedéséig. Ezek a brutalitásuk és a dinamikájuk miatt annyira újszerűnek hatnak a kb. az ÖtvösCsöpi-féle bohóc-bunyónál megrekedt magyar akciófilmek között, hogy már ezért is emlékezetes darabja lenne ez a "filmográfiámnak".

A Kojot ugyanis legalább ilyen arányban családi és emberi dráma is, aminek kulcsa a Bicsérdy és a Szojka családban is az a három generációnyi férfi, akik a filmben megjelennek. Az írók sokat és mélyen foglalkoznak apák és fiúk egymás közötti viszonyaival, a régi sérelmekkel és az új kihívásokkal, egészen olyan általános kérdésekig, hogy mi tesz férfivá egy férfit, hogy milyen felállni egy pofon után és visszaadni, vagy hogy az egyik generáció mit hagy örökségük az utána következőknek, vagyonban éppúgy, mint nevelésben, mentalitásban.

... a film hibáit is hanyagoltam (a történet ívében akadt egy-egy botlás, néha egy-két percre ellaposodott, de ami mindenek felett zavart, az a hangkeverés, hogy a tolakodó zene meg a zörejek mellett sokszor alig érteni a párbeszédeket... egy magyar filmnél...). Viszont a rengeteg befektetett energián és munkán, a magukkal ragadó drámai jeleneteken és a kutyaviadalok keménységét idéző verekedéseken túl is olyan jól össze van rakva minden szempontból, történetre, hangulatra, látványra, rendezői mondanivalóra, amennyire nem csak magyar, de bármilyen film is ritkán. Ezért -ha korai is ilyet mondani március elején- egy éves TOP10-es filmet köszönhetek Kostyál Márknak és a Kojot stábjának.


9/10

No. Ahogy eddig már többször előfordult, sok mindent tudunk mi bizony máshogy is látni, ami természetesen nem baj: ez a Kojot című műalkotás valahogy ebbe a kategóriába esett most nálam. Nem tudom, épp milyen hangulatodban kapott el, írásod nagy részét értem és meg is értem a végeredményét... de hogy ez No1 legyen év végén... azt picit túlzásnak érzem...  

Első gondolatom az volt, hogy ez egy baromság. Minden alkotói szabadságot leszámítva, minden fikciót és egyáb szándékos vagy vélt utalást, politikai és társadalomkritikai áthallást figyelembevéve egy baromság. Egyrészt, ember - normális ember - nem viselkedik így, mint itt Misi, vele kapcsolatban a "Bolondokat a bolondokházába!" szolgen meglehetősen helytálló lenne... ugyanis. A karakterében, előéletében nincs benn az, miért kell neki ennyire kötődni ahhoz a qrva házhoz, miért vereti magát több alkalommal is szarrá érte. Aztán. Írtad, hogy nem egy amerikai film foglalkozott már a hasonló szituval, mikor szegény kisembert bánt a csúnya gazdag fickó és a is ember nem hagyja magát - de akkor alapvetés, hogy valahogy tudjunk az áldozat mellé állni. Itt?? Misi először egy mulya, pesti, nagy rakás szerencsétlenség, akit az első ránézésre alkalmatlan építők is lehúznak, aztán meg egy idegbeteg fasz lesz, aki a legfontosabb emberrel, Eszterrel is képes összeveszni a semmiért. Teljesen idegen és életszerűtlen volt nekem vele kapcsolatban szinte minden, bankár, de dolgozni nem megy, aztán van is pénze, nincs is pénze, az egész ház, az építkezés, minden valósnak felépített környezet ezer sebből vérzik.

Ahogy maga az egész szitu. Értem, hogy szignifkáns volt az erőszak bemutatása - abba most ne menjünk bele, mennyire volt távol az Ötvös Csöpi világtól, mert azért néhány repülés, falhoz vágódás bizony komikus lett - de ilyen tömegbunyó, következmények nélkül nincs. Ha már Magyarország, akkor hol a TEK? Baromság, hogy két helyi rendőr szarrá vereti magát (erősítés nélkül) Szojka kedvéért. Baromság, hogy a kórházban nincs következménye a sok sérültnek, nincs egy vizsgálat, semmi. Baromság, hogy Misi meg sem próbál Szojkát megkerülve feljelentést tenni, kilépve Tűzkőről... mert azt még megértem, hogy beleáll az ügybe, de hogy kvázi nem csinál semmit, csak kopácsol tovább és várja a következő verést, az hiteltelen.

Valahogy végig az dörömbölt a fejemben, hogy ilyen nincs. Hogy a történet szimbolikus túlzásai miatt a film átesett a ló túloldalára, és teljesen életszerűtlenné tette magát a sztorit és a főbb karaktereit is. A Leviatán ennél jobban a földön járt, ott a pia és a művészieskedés miatt csúszott félre az egész... de ha abban lett volna ilyen erőszakos területfoglalás, jobban elfogadtam volna, mert hát az mégiscsak Oroszország (ld még az Otthon). Itt, ez, így, baromság.

Ami még qrvára zavart, az az volt, hogy MAGYAR filmben nem értettem a MAGYAR szöveget!!! Bazzeg, hogy lehet így motyogni??? Mai napig nem tudom, mit mondott Eszter Misinek a kórházban, ami miatt visszarohant Tűzkőre, de rengetegszer vissza kellett tekernem a filmet felhagosítva, hogy megérstem a halk beszédet...

Az erényeiben viszont egyetértek veled, jó volt a családi, többgenerációs dráma, nagyon jó a fényképezés és a vágás, volt hangulata a filmnek, a poénok jók voltak... igaz, hogy én a néger svédeket nem tudtam hova tenni. Én ugyan éreztem rajt némi "magyarságot", de ennyi elfért.




70%


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Kojot

... a film hibáit is hanyagoltam (a történet ívében akadt egy-egy botlás, néha egy-két percre ellaposodott, de ami mindenek felett zavart, az a hangkeverés, hogy a tolakodó zene meg a zörejek mellett sokszor alig érteni a párbeszédeket... egy magyar filmnél...). Viszont a rengeteg befektetett energián és munkán, a magukkal ragadó drámai jeleneteken és a kutyaviadalok keménységét idéző verekedéseken túl is olyan jól össze van rakva minden szempontból, történetre, hangulatra, látványra, rendezői mondanivalóra, amennyire nem csak magyar, de bármilyen film is ritkán. Ezért -ha korai is ilyet mondani március elején- egy éves TOP10-es filmet köszönhetek Kostyál Márknak és a Kojot stábjának.

9/10

No. Ahogy eddig már többször előfordult, sok mindent tudunk mi bizony máshogy is látni, ami természetesen nem baj: ez a Kojot című műalkotás valahogy ebbe a kategóriába esett most nálam. Nem tudom, épp milyen hangulatodban kapott el, írásod nagy részét értem és meg is értem a végeredményét... de hogy ez No1 legyen év végén... azt picit túlzásnak érzem...  

Első gondolatom az volt, hogy ez egy baromság. Minden alkotói szabadságot leszámítva, minden fikciót és egyáb szándékos vagy vélt utalást, politikai és társadalomkritikai áthallást figyelembevéve egy baromság. Egyrészt, ember - normális ember - nem viselkedik így, mint itt Misi, vele kapcsolatban a "Bolondokat a bolondokházába!" szolgen meglehetősen helytálló lenne... ugyanis. A karakterében, előéletében nincs benn az, miért kell neki ennyire kötődni ahhoz a qrva házhoz, miért vereti magát több alkalommal is szarrá érte. Aztán. Írtad, hogy nem egy amerikai film foglalkozott már a hasonló szituval, mikor szegény kisembert bánt a csúnya gazdag fickó és a is ember nem hagyja magát - de akkor alapvetés, hogy valahogy tudjunk az áldozat mellé állni. Itt?? Misi először egy mulya, pesti, nagy rakás szerencsétlenség, akit az első ránézésre alkalmatlan építők is lehúznak, aztán meg egy idegbeteg fasz lesz, aki a legfontosabb emberrel, Eszterrel is képes összeveszni a semmiért. Teljesen idegen és életszerűtlen volt nekem vele kapcsolatban szinte minden, bankár, de dolgozni nem megy, aztán van is pénze, nincs is pénze, az egész ház, az építkezés, minden valósnak felépített környezet ezer sebből vérzik.

Ahogy maga az egész szitu. Értem, hogy szignifkáns volt az erőszak bemutatása - abba most ne menjünk bele, mennyire volt távol az Ötvös Csöpi világtól, mert azért néhány repülés, falhoz vágódás bizony komikus lett - de ilyen tömegbunyó, következmények nélkül nincs. Ha már Magyarország, akkor hol a TEK? Baromság, hogy két helyi rendőr szarrá vereti magát (erősítés nélkül) Szojka kedvéért. Baromság, hogy a kórházban nincs következménye a sok sérültnek, nincs egy vizsgálat, semmi. Baromság, hogy Misi meg sem próbál Szojkát megkerülve feljelentést tenni, kilépve Tűzkőről... mert azt még megértem, hogy beleáll az ügybe, de hogy kvázi nem csinál semmit, csak kopácsol tovább és várja a következő verést, az hiteltelen.

Valahogy végig az dörömbölt a fejemben, hogy ilyen nincs. Hogy a történet szimbolikus túlzásai miatt a film átesett a ló túloldalára, és teljesen életszerűtlenné tette magát a sztorit és a főbb karaktereit is. A Leviatán ennél jobban a földön járt, ott a pia és a művészieskedés miatt csúszott félre az egész... de ha abban lett volna ilyen erőszakos területfoglalás, jobban elfogadtam volna, mert hát az mégiscsak Oroszország (ld még az Otthon). Itt, ez, így, baromság.

Ami még qrvára zavart, az az volt, hogy MAGYAR filmben nem értettem a MAGYAR szöveget!!! Bazzeg, hogy lehet így motyogni??? Mai napig nem tudom, mit mondott Eszter Misinek a kórházban, ami miatt visszarohant Tűzkőre, de rengetegszer vissza kellett tekernem a filmet felhagosítva, hogy megérstem a halk beszédet...

Az erényeiben viszont egyetértek veled, jó volt a családi, többgenerációs dráma, nagyon jó a fényképezés és a vágás, volt hangulata a filmnek, a poénok jók voltak... igaz, hogy én a néger svédeket nem tudtam hova tenni. Én ugyan éreztem rajt némi "magyarságot", de ennyi elfért.


70%

Nem akartam anélkül írni, hogy nem nézem meg újra, mert bármennyire is készültem rá már egy éve, most éppen nem úgy jöttek össze a dolgok, hogy úgy tudtam volna rászánni egyben két órát, ahogy azt szerintem megérdemelte volna.

Engem olyan hangulatomban kapott el akkor is és most is, hogy amit te hiteltelennek titulálsz, ahhoz hasonlókat tesznek meg körülöttem az emberek dacból, gőgből, félelemből, sértettségből, féltékenységből, önérzetből vagy éppen büszkeségből, és amit baromságnak mondasz, arról kb. hetente hallok sztorikat. Olyan hangulatban, hogy látom és tudom, milyen menekülő állatnak lenni, meg békának a fazékban... Olyan hangulatban, hogy voltak napok, amikor mindennél nagyobb szükségem lett volna egy nagyapára, aki egy ilyen végrendelettel vagy egy beszélgetéssel lebasz egyet, hogy "leszálljanak végre a tökeim". Olyan hangulatban, hogy a franc sem tudja, hogy ha nekem kéne ilyen helyzetben megvédeni azt, ami az enyém, akkor feleennyit meg tudnék-e tenni érte, és nem azért, mert annyit ér az a darab föld, hanem azért, mert az enyém... hogy mennyire tudnám megállni a helyem egy olyan világban, amiben csak arról mondhatom, hogy az enyém, amit meg tudok védeni...

Misi egyetlen "bűne" is az, hogy egy olyan környezetből jött, ahol ennek nem volt jelentősége. Ahol ha azt mondja, nem akarja eladni a földjét, akkor nem hívják rá a helyi verőembereket. Ahol ha kihívja a helyi zsarukat, akkor nem még őt basszák le, hogy hát a pofont vissza kell adni, nem az asszony szoknyája mögé bújva nyafogni. Ahol a tüzépen azért van az árú, hogy azt eladják, és azt ő megveheti. Ahol az önkormányzat a maga bürokratikus buktatóival, de elintézi az ügyét, ha bead egy kérvényt... Persze, meg lehet próbálni kilépni ebből a körből, átmenni a szomszéd faluba, ahol a helyi körzeti megbízott valószínűleg az itteniek ivócimborája lesz, a polgármester meg évente kétszer jár Szojkával vadászni. Perre lehet vinni az ügyet, talán öt év múlva lesz is belőle egy ítélet... Strasbourgig is, hogyne... A TEK? Azt sem tudja, hogy Tűzkő a világon van, nemhogy kimenjen oda bármiért is... És nem azért, mert annyira öntörvényűnek, kiskirályok uradalmának gondolom a magyar vidéket, annyira álszent kirakatnak a jogállamot, hogy ennek mindig mindenhol így kell lennie, hanem mert még az én a kis városi burkomban is tudok olyan helyekről, ahol így van.

Az "előélete" ebben a helyzetben az, hogy gyászolja a gyerekét, utálja a munkáját, mindazt, amit abban az életben képvisel, és előre utálja azt, ahova ez előre láthatóan vezetni fog. Az az "előélete", hogy egy lúzer, mindenki el is várja, hogy lúzer legyen (a családja is, Eszter is)... ő meg nem akar tovább az lenni. Rossz módszereket választ ehhez, rosszul reagál le dolgokat? Naná, mint mindenki, aki új dolgot tanul... aki a villanykörte kicserélésén kívül nem nagyon rendelkezett előtte műszaki érzékkel, az igenis rá fog csapni párszor a kalapáccsal az ujjára, ha házépítésre adja a fejét. Már attól melléjük tudtam állni, hogy egy kedves fiatal pár voltak egy nehéz időszakban, akik akartak egy kis nyaralót, és Szojkáék akciójának éppen az a legvisszataszítóbb eleme, hogy őket is egymásnak tudták ugrasztani, pedig látszik, hogy odavannak egymásért (mert hát Pali nem csak tanítónőt keresett Palika mellé, ugye az egyértelmű...). Mert nem csak a föld kell a Szojkáéknak, hanem a nő is (ld. lakodalmas jelenet)...

Amiért "csak" 9/10 másodszor is, az igazán három jelenet: Misi hazaérkezése a lakodalomból, ahogy részegen rámászik Eszterre (az tényleg csak arról szól, hogy megutáltassa Misit, hogy ennyire egy állat lett, és mint ilyen, szükségtelenül erőszakos), az öreg Szojka jelenete a bikával (túl lett vele magyarázva, hogy az öreg már mennyire meg akarta mutatni, hogy neki mindenkinek fejet kell hajtani), és a végén Pali éneklése a díszvacsorán (addigra Pali rég megsemmisült, "fekvő" emberbe lett azzal belerúgva feleslegesen... és egyébként is olyan mű az egész, mint egy csehszlovák tragikomédia a 70-es évekből)). A hangot én is írtam, mert tényleg zavaró; moziban sem volt jó, a nyilvánosságra hozott felvételen meg még annál is rosszabb... a mondat egyébként, ami hiányoltál Esztertől: "És te nem voltál ott...". A verekedésekben is tisztában vagyok az egy-két enyhe túlzással, ahol a mozgásból szinte látszik a drót... még ha el is tudom képzelni, hogy egy kétméteres, százhúsz kilós bivaly az agyában levő adrenalinpumpával igenis meg tud ragadni egy nyolcvan kilós rendőrt, hogy a lábánál fogva a gerendához vágja, és azt is el tudom képzelni, hogy az étteremben a gányolóbrigád úgy rakta fel a lambériát, hogy amikor valakit nekilöknek, akkor léceire hullik.

Első volt tavaly, első lenne most is, és így elsőre első lenne, bármelyik évben látnám... de minimum dobogós.

.