Niwrok írásai 2.0

Niwrok írta:

.
Sötét helyek / Dark Places

Vannak tehát nagyon jól megírt drámák a filmben, csak mert ezeknek a pontjait egy hol kusza, hol unalmas, a végére meg a puszta meghökkentésre játszó krimiszál köti össze, az összbenyomás mégsem volt túl pozitív. Ahogy egyébként kb. a Holtodiglannal is volt.

6,5/10

Azért ezt felírtam. Köszi!

.


**************************************************

TOP 10

1. Spotlight - Egy nyomozás részletei - /Spotlight/ (2015)
Noha a témájával, vagyis a katolikus egyház védelmében ténykedő bostoni pedofilok utáni nyomozással, és annak teljesen hiteles bemutatásával is sikerült volna kivívni az elismerésemet, a konkrét eset kapcsán viszont a film olyan általános vonásokra világított rá, ami még jobban kiemelte ezt a mozit a mezőnyből. Nem egyszerűen gyerekmolesztáló papok állnak itt szemben az ő évtizedes, évszázados szennyesükben kotorászó újságírókkal, hanem az ember igazságérzete és a vallomások kapcsán egyre fokozódó düh néz farkasszemet egy tömegmanipulációból, az emberek elszigeteltségéből és tájékozatlanságából, az abban megtestesülő hatalomból, az ebből eredő képmutatásból, valamint a botrányok, a "kényelmetlenségek" elkerülésére rutinszerűen használt technikákból gyúrt, megkövesedett gólemmel, amely küzdelemhez képest Dávid csak piknikezett egyet Góliáttal. Valami ilyesmit tudok én igazán elképzelni oknyomozó újságírás, meg egyébként filmgyártás címszó alatt is, és ilyenből van sajnos túl kevés.

2. Deadpool - /Deadpool/ (2016)
Ha csak simán a sztoriját kéne véleményeznem, akkor az egyik leggyengébb lenne a Marvel filmjei között, hiszen az egész nem más, mint egy visszaemlékezéses eredettörténet, egy őrült, dilis szerelem romantikájával és titkos emberkísérletekkel körítve, ami hirtelen egy lányszöktetésbe torkollik, és vége. Amilyen kitartással és szívvel viszont Ryan Reynolds megidézte a Marvel-világ legordenárébb szuperhősét, főleg úgy, hogy még az alapanyagot sem ismertem, az minden hangulati elemében teljesen elsodort. Kefélő avokádók, T-Rexes pantomim, kedélyes beszélgetések a terroristákkal, rengeteg kiszólás és önégetés, literszámra fröcskölő vér, obszcén poénok tucatjai, meg seggezés és f*szozás minden mennyiségben, megkoronázva egy kokain és IKEA-függő vak vénasszonnyal, azaz Deadpool lakótársával... Na, ez még lehetett volna nagyon elcseszett, de a stáb érezhető lelkesedése és a borotvaélen táncoló ízléstelenség kiba* szórakoztatóvá tették a Deadpoolt.

3. Démonok között 2. - /The Conjuring 2/ (2016)
Az első részről akkoriban azt mondtam, hogy egy gyengébb évben akár simán dobogós is lehetne, mert nagyon bejött, amilyen feszültséggel, izgalommal, kreativitással és játékossággal James Wan bemutatta a paranormális jelenségek terén jól dokumentáltnak számító Warren-aktákat. Ez a "jóslat" a második résszel be is teljesült, pedig annyira nem is tetszett, mint az első. Kicsit olyan volt, mintha Wan ezt szánná horrorfilmes hattyúdalának, így minden ötletet szeretett volna még belepasszírozni, ami a korábbi filmjeiből kimaradt, ezzel viszont túlságosan szétdarabolta az újabb szellemjárás történetét, és még el is nyújtotta, bőven túl a két órán, ami egy horrornak még szerintem is sok. A kellékei, a karakterei és az ötletei a riogatásra ezzel együtt is még mindig remekül működtek, ráadásul a 70-es évek megidézésével, és hogy a média szerepével is foglalkozik egy szkeptikus TV-show nyomozásán keresztül, egészen kellemes szálakat is beleszőtt még a klasszikus démonos-megszállós sztoriba.

4. Sully - Csoda a Hudson folyón - /Sully/ (2016)
Könnyen vezethetett volna katasztrófához, amikor Sully kapitány 2009-ben egy váratlan manőverrel a Hudson-folyón hajtott végre kényszerleszállást az alig pár perce levegőben levő Airbusszal, mert ezt találta a legjobb megoldásnak. Legalább ilyen könnyen lehetett volna bukta, amikor Clint Eastwood ennek a kényszerleszállásnak a 208 másodpercéről csinált bő másfél órás filmet, de ahogy Sullynak, úgy neki is megvolt a rutinja és az éleslátása hozzá. Azzal, hogy vagy öt nézőpontból is bemutatja a film a leszállást (az utasok, a pilóták, a mentésben résztvevők, az irányítótoronyban levők, stb.), más-más oldalról is átélve a drámát, és ahogy mindehhez hozzáadták a leszállást követő per tárgyalótermi krimijét, amivel Sully-n akarták elverni a tönkrement repülő értékét, valamint a hirtelen reflektorfénybe került hős pilóta zavarát, azzal mindent kihoztak ebből a történetből, amit csak lehetett.

5. A szoba - /Room/ (2015)
Amikor az ember elrabolt, fogságban tartott gyerekekről hall történeteket, sokszor összeszorul a szíve, ez a film pedig azzal, hogy egy olyan gyerek szemén, gondolatain és világképén keresztül mutatja be a fogságot, akinek ez a "természetes" környezete, mert egy ilyen emberrablás miatt nem is ismeri a falakon kívüli világot, hatványozta ezt az érzést. Ahol a világ nagy, mert elér akár a falig is, ahol az ég kékje csak egy tetőablakon át látszik, és a másik ablakot a tévé képernyője jelenti, de az abban látottak nem is léteznek, ott hihetetlen nézni, ahogy ez a kis ember, Jack megtölti élettel, történetekkel, emlékekkel ezt az alig pár négyzetméteres odút. A film második fele inkább Jack anyjára koncentrál, arra, aki bő egy évtizede az elrablás elszenvedője volt, és jobban nyit a külvilág felé is, például a média és a rendőrség bevonásával, az már annyira nem erős, de még így is egy különleges történet a Szoba.

6. A fegyvertelen katona - /Hacksaw Ridge/ (2016)
"A hőst és a tömeggyilkost csak a nézőpont választja el", szoktam mondani, és Desmond Doss személyében érdekes volt egy olyan embert látni, aki úgy tudott hős lenni, hogy ehhez nem kellett tömeggyilkossá válnia, úgy szolgálva a II. világháborúban felcserként, hogy megtagadta a fegyveres szolgálatot. A film első fele a Doss jellemét alakító eseményekről is jó, még ha a romantikus szál és a kényszeres-klisés kiképzőtáboros kalamajka langyosra is sikeredett, hogy aztán a csendes-óceáni hadszíntérre érkezve Mel Gibson gyakorlatilag belerobbantsa a néző arcába egy háború minden sebét, halálát és kínlódását a ritka tömény háborús képekkel, és ami után, bárhogy is ítélte meg előtte az ember Doss összetett személyiségét, csak a bátorság és a kitartás megsüvegelése maradt.

7. Amerika kapitány - Polgárháború - /Captain America: Civil War/ (2016)
Az aktuális Amerika kapitány mindig a listámon volt, nem is csak mert a négy fő Marvel-karakterből ő lett a kedvencem, hanem mert ezeknél a történeteknél próbáltak leginkább elrugaszkodni a szupergonoszos/mutánsos/űrlényes kliséktől. Ezúttal nem is külső tényezők, hanem a Bosszúállók eddigi tetteinek következményi okozzák a konfliktust; az eddig névtelen áldozatok, akik a még több áldozat elkerülése és a küzdelmek során haltak meg. Így kerül szembe egymással az egykor önimádó, de egyre inkább lelki roncs Stark, aki egy ENSZ-bizottságban látná a felelősségük megosztásának zálogát, és Rogers, aki nem tűrné, hogy akár egy ENSZ-bizottság is jogi pórázt dobjon a nyakukba, még ha az önállóságukkal a hibákért is egymaguk kénytelenek elszámolni... és akad olyan, aki szélesíteni próbálja ezt az ellentétet, a Tél Katonáját használva ékként. Külön kiemelném, hogy a Russo testvérek nálam megint leiskolázták a többieket, ami az akciók komplexitását és dinamikáját illeti, amivel elérték, hogy még az a tök felesleges fél órás hirig sem fulladt teljes unalomba, aminek semmi más célja nem volt, mint az új Pókember bemutatkozása az MCU-ban, és hogy az összes eddig filmben látott Bosszúállók-karakter gyepálja egymást egy kihalt reptéren.

8. Kubo és a varázshúrok - /Kubo and the Two Strings/ (2016)
Hasonlóan bérelt helye volt az eddigiek alapján a Kung Fu Panda 3.-nak, csak hát Kubo a húrjaival engem is elvarázsolt. Nem is a történet felszíne miatt, ami egy egyszerűbb népmesét idéz az útra kelő szegény kis árváról, akinek három varázstárgyat kell megtalálnia, hogy legyőzze a gonosz királyt, hanem mert emögött annyiféle érzelem és gondolat van. Csak szemelvényszerűen tudom mondani az idős rokonok ápolásának felelősségét, a gyász feldolgozását, a szülői intelmek betartásának fontosságát, de éppúgy a szülő szeretet sokféle, olykor tehernek, túlzott korlátnak érzett megnyilvánulását, általánosságban pedig azt, hogy még egy minden ellen lázadó tinédzser is hogyan találja meg a hagyományok, a tanítások, az emlékek, a kötelékek helyét a saját világában, miközben felnőtté válik. Ezen már csak hab volt az animáció kiváló, CGI-vel és bábokkal kevert technikája, amiben olyan csúcspontok voltak, mint a falusiaknak előadott történet a papírfigurákkal.

9. Egy tökéletes nap - /A Perfect Day/ (2015)
Ahhoz képest, hogy a boszniai háború itt volt a szomszédban, úgy csodálkozunk rá, hogy arról is csinálnak filmet (ezúttal éppen egy road-movie-t), mintha valami afrikai zsákfaluról lenne szó. Más, ilyen jellegű filmekkel ellentétben viszont, a körülményekből adódóan nem is igazán a karakterek jellemváltozásáról szól, hanem általánosságban egy kis áttekintést kíván adni mindazon szereplőkről, akik egy ilyen véressé váló etnikai konfliktusban részt vesznek. A konkrét történet szerint egy kis csapatnyi segélyszervezeti munkás próbál meg az elszakadt kötelük helyett egy újat szerezni, hogy az egyetlen hozzáférhető (értsd: nem körbeaknázott) hegyi kútba dobott hullát kiemeljék, mielőtt az -oszlásnak indulva- ihatatlanná tenné a vizet... de az a 10m kötél lehetne akár a Szent Grál is, ahogy mindenki más hozzááll a dologhoz.

10. Pénzes cápa - /Money Monster/ (2016)
Ha az Eye in the Sky nem ment volna át fizetett és fizetős hirdetésbe arról, hogy micsoda lelkifurkát és dilemmázást okoznak a döntéshozókban a járulékos civil áldozatok egy terrorista agyonrakétázásakor (hogynepersze!), akkor az lenne itt, mert kamara-thrillerként és drámaként az összetettebb, feszültebb volt, mint ez a film. A tőzsdei buktából élő adásos túszdrámát és krimit varázsoló Money Monster viszont még úgy is szórakoztató, izgalmas és tanulságos volt, hogy George Clooney reppelni próbál benne, pedig nem tud. Ebben legalább nem várták el, hogy az emberek a saját hülyeségükön nevessenek (ld. A Wall Street farkasa), vagy nézték teljesen debilnek őket (ld. A nagy dobás, bár az ötlakásos rúdtáncos és társai tényleg azok), amikor a gazdasági válság és a befektetési csalás szóba kerül, csak egy feszült, fordulatos történetbe ágyazták a tőzsde alapvetését, és hogy miben különbözik a szerencsejátéktól.


Maga a lista így (ahol van, ott hivatkozással):
1. Spotlight - Egy nyomozás részletei - /Spotlight/ (2015)
2. Deadpool - /Deadpool/ (2016)
3. Démonok között 2. - /The Conjuring 2/ (2016)
4. Sully - Csoda a Hudson folyón - /Sully/ (2016)
5. A szoba - /Room/ (2015)
6. A fegyvertelen katona - /Hacksaw Ridge/ (2016)
7. Amerika kapitány - Polgárháború - /Captain America: Civil War/ (2016)
8. Kubo és a varázshúrok - /Kubo and the Two Strings/ (2016)
9. Egy tökéletes nap - /A Perfect Day/ (2015)
10. Pénzes cápa - /Money Monster/ (2016)


************************************************************************************************

OTHER TOP 5

1. Black Mirror S3 (azon belül is a "Shut up and Dance") (2016)
Bár jó pár sorozatot nézek, de ezen a listán nem nagyon szoktam szerepeltetni őket, hiszen egy-egy évadról nincs nagyon értelme filmként írni, kiragadva az egész sorozat menetéből. A Charlie Brooker nevével fémjelzett Black Mirror viszont van annyira zseniális, hogy ajánlani akarjam, és az epizódjai önálló filmként is megállják a helyüket, lévén egy novelláskötet-szerű sorozatról van szó, amiben csak a téma a közös, mégpedig a technológiai fejlődés, és annak veszélyei, lehetőségei, vadhajtásai, és egyáltalán a kábítószerként használt informatika mellékhatásai. Ebbe pedig sok minden belefér, a "digitális" kóma és fájdalomcsillapítás, egy tini kiszolgáltatottsága a zsarolóvírusoknak, vagy a méheket helyettesítő drónok térnyerése; mind érdekes és elgondolkodtató téma, így csak ajánlani tudom.

2. '71 (2014)
Hosszú halogatás után, a sokadik ajánlásra néztem csak meg ezt a filmet, mert a témája -Észak-Írország politikai helyzete a hetvenes évek elején- annyira nem fogott meg. Mekkora baklövés is volt ez, hiszen a Belfastban egymásnak feszülő négy frakció ("fiatal" IRA, "öreg" IRA, protestáns írek, brit katonaság) egy ritka összetett politikai és polgárháborús játszmát eredményezett, a véres ellenségeskedésnek pedig pont a gócpontjába keveredik egy, a helyi viszonyokról vajmi keveset tudó, az első nagyobb bevetésén a szakaszától a káoszban elszakadt brit katona. Az ő bujkálásának, menekülésének egy éjszakáját követi a film ebben a városi és hatalmi dzsungelben, remek fordulatokkal, kiváló színészekkel és korrajzzal... még ha ezt néha csak egy-egy lángoló autóroncs világítja meg, így alig látni valamit.

3. El Desconocido (2015)
Úgy két éve nagyon bejött a Locke c. film, ami ugyan végig egy autóban játszódott, a telefonhívásokon keresztül viszont egy összetett dráma bontakozott ki egy döntésről és annak következményeiről. Ez a film annak egyfajta gazdasági válságra hangolt változata, amiben egy munkába igyekvő bankárt kezd fenyegetni azzal egy csődbe jutott ügyfele, hogy bombát szerelt az autójába, és felrobbantja, ha nem kapja vissza órákon belül a pénzt, amit a tanácsok hatására elvesztett a tőzsdén. A szűk térbe zárt drámák amúgy is a gyengéim, ezt meg a halálos fenyegetés, a tehetetlenség és a türelmetlenség hatására növekvő feszültség egy kiváló thrillerré is tették, ahol a főszereplő szintén a mobiltelefonjára van utalva, és amiben a rendőrség is külön tényező, hiszen egyáltalán nem nyugtatja meg őket, hogy valaki egy bombával száguldozik a városban.

4. A kezelés - De Behandeling (2014)
Miközben a fél világ csápolt a True Detective-nek, én igazából McConaughey remek alakításán és a történetvezetés bizonyos elemein kívül olyan nagyon lenyűgöző dolgot nem láttam benne. Jobban tetszettek inkább a TD nemzetközi testvérfilmjei, a sorozatgyilkos utáni nyomozást a spanyol politikai viszonyokkal kiegészítő La Isla Minima, és a jelen belga thriller. Ebben egy magányos nyomozó ébred rá arra, hogy egy kéjgyilkos éveken és áldozatokon át húzódó ügye, amin dolgozik, összefüggésben áll azzal a pedofil hálózattal, aminek az egyik tagja még gyerekkorában elrabolta az öccsét. Így a film egy jó krimi, amit drámai szálak sokasága hurkol körbe, és vezet egy olyan döntéshez, ami az egyik legtragikusabb volt az évben.

5. Szürke senkik (2016)
Ahogy tavaly a Félvilágról írtam ezen a helyen, úgy került most ide a Szürke senkik, és jó esetben ugyanazt a pályát is fogja bejárni, tévéfilmként is ismertséget szerezve magának. Az I. világháborúban egy olaszországi felderítésre kijelölt pár fős magyar osztag története ugyan jelentős részben tartalmazza a katonák tábortűz melletti beszélgetését a pár akciódúsabb jelenet mellett, de amilyen költségvetéssel és kellékekkel (például egy madárszaros lovaskocsival) amilyen drámai hatást és hangulatot sikerült elérni, az mindenképpen dicséretet érdemel.

Akit érdekel, amikről írtam, azokról itt olvashat:
- Black Mirror S3
- A kezelés / De Behandeling
- Szürke senkik


**************************************************************************************

BOTTOM 5

-5. Inferno - /Inferno/ (2016)
Vannak olyan filmek, amik nem általánosságban rosszak, csak éppen van egy-két szempontjuk, elemük, amitől az emberben előjön a hányinger, vagy tikkelni kezd, ha csak rá gondol, és ez az egész filmélményt szétcseszi. Több ilyen is akadt idén, de egyik sem szállt alá olyan mélyen a felháborító ostobaság pokoli mélységébe, mint stílszerűen az Inferno, pedig már az abszurd alaphelyzettel, az unalmas nyomozással és a céltalan utazgatással is elég mélyre ásta magát. A füleinél elkötött, önlebomló nejlonszatyorba "rejtett" halálos vírus, és az, hogy a film Langdon professzor által megfejtendő nyomai csak azért léteznek, hogy a terroristák meg tudják védeni A szatyrot, miközben a nyomok nélkül esélye sem lenne senkinek megtalálni A szatyrot... ez alatt nekem 2016-ban egyszerűen nem volt semmi.

-4. A játszma - /The Call Up/ (2016)
Olyan minimál-költségvetésű filmekbe beletörölni a fikát, amik ha nem jönnek ki DVD-n, akkor legfeljebb valamelyik "C" kategóriás kábeladó töltelék műsorsávjában futhattam volna bele, nem nagy kihívás. Általában békén is szoktam ezeket hagyni, de ezt a videojáték-fetisiszta bénaságot a teljesen idióta módon összetrombitált, übersablonos szereplőivel, meg a sztorinak nehezen nevezhető kreténséggel, hogy az életképtelenül naív hülyéknek valami virtuális fegyvert használva kell keresztüllőniük magukat a nem-is-olyan virtuális ellenfeleken egy toronyházban, ahol minden emelet egy szintnek számít... hát ezt nem tudom említés nélkül hagyni.

-3. Szemfényvesztők 2. - /Now You See Me 2/ (2016)
Az Infernoval egy kategória léket kapott film volt az utóbbi évek legjobb bűvésztrükkjének folytatása, ami annak ellenére is lehetett volna középszerűen semleges, hogy állandóan előzetesen szájbarágott mutatványokkal akart lenyűgözni, miközben inkább volt Mission Impossible jellegű kémfilm, mint színpadi előadás, és így nyomába sem érhetett volna az előzménynek. Viszont a "véletlenül" pont kártyalap méretű és mintázatú szupertitkos chippel, és azzal, hogy ezt a lapot utána halál unalmasan dobálják vagy öt percig a szereplők, továbbá az egyéb irritáló kellékekkel és szereplőkkel együtt sikerült a filmet tökéletesen eltüntetni az érdeklődési körömből.

-2. Kút (2016)
Az elmúlt években nagy örömmel fogadtam a magyar filmipar magára találását, igazán remek darabok is felbukkantak köztük (ld. fent), de sorsszerű volt, hogy előbb-utóbb jönnie kell annak, ami minden ígérete ellenére is csalódás lesz. Végül a Nyomozóval elismertséget szerzett Gigor Attila filmjével "estem kútba", mert az előzetes híresztelések és a szereplőgárda ugyan sok jóval kecsegtetett, de az erőltetett, ugyanakkor inkább kínos poénkodás, az egyre képtelenebb helyzetekből csak nevetséges módon kiutat találó forgatókönyv, a túlságosan tarantinósra vett hangulat, a töltelékként használt hármasszex-light, és a minden karizmát nélkülöző főszereplő olyan mély gödröt ásott, amiből Udvaros Dorottya meg pár tényleg jó karakter és látványelem segítségével sem tudott a film kimászni nálam.

-1. Suicide Squad - Öngyilkos osztag - /Suicide Squad/ (2016)
Sokáig gondolkodtam, hogy az év két legszutykabb képregényfilmje közül melyiket állítsam a szőnyeg szélére, merthogy erre a helyre "pályázott" a "Batman Superman ellen - Az igazság hajnala" is. De azt legalább közepesre mentette Ben Affleck bűntől megkeseredett Batmanje (pedig ott volt ám a pincebogárrá torzított komornyik, és a Vigyorexet túladagoló Lex Luthor is), míg a világmentésre kijelölt pszichopata bűnözőknél ilyen mentő körülmény nem akadt, még Harley Quinn segge sem nagyon. Ahogy ezek az állítólagos őrültek gyilkolás helyett lelkiznek és romantikáznak, miközben az antiszuperhős-titkosszolgálat megidézte voodoo-szellemcsajt akarják visszatuszkolni az urnájába, olyan nevetségesen hülye dolgok kíséretében, mint az anorexiás Killer Croc vagy az az esztergaforgács múmia, úgy éreztem, itt csak a DC stúdió követ el szakmai öngyilkosságot.

Ezek némelyikéről is írtam, de ezekről inkább ne olvassatok...

Továbbá osztanék egy "Annyit sem ér, hogy lehúzzam!"-különdíjat, ugyanis az Egyiptom istenei annyira undorítóan és riasztóan szar volt minden képkockán és hangfoszlányon, amit szerencsétlenségemre elém sodort a sors, hogy arra sem tudtam rávenni magam -már a gondolatra is átérezve a legelcseszettebb időpocsékolás fájdalmát-, hogy úgy küldjem el az aranyozott robotszörny-förmedvényeket az óegyiptomi picsába, hogy előtte legalább megnézem.

Hoppá!

Az Egy tökéletes napról nem is tudtam, hogy pótoltad!! Örülök, hogy tetszett...

Bővebben hétvégén, most ennyi időm volt (most lett vége a szalagavatónak)...

Niwrok írta:

* * *   Évértékelő (2016)   * * *

Maga a lista így (ahol van, ott hivatkozással):
1. Spotlight - Egy nyomozás részletei - /Spotlight/ (2015)
2. Deadpool - /Deadpool/ (2016)
3. Démonok között 2. - /The Conjuring 2/ (2016)
4. Sully - Csoda a Hudson folyón - /Sully/ (2016)
5. A szoba - /Room/ (2015)
6. A fegyvertelen katona - /Hacksaw Ridge/ (2016)
7. Amerika kapitány - Polgárháború - /Captain America: Civil War/ (2016)
8. Kubo és a varázshúrok - /Kubo and the Two Strings/ (2016)
9. Egy tökéletes nap - /A Perfect Day/ (2015)
10. Pénzes cápa - /Money Monster/ (2016)


************************************************************************************************

OTHER TOP 5

1. Black Mirror S3 (azon belül is a "Shut up and Dance") (2016)
2. '71 (2014)
3. El Desconocido (2015)
4. A kezelés - De Behandeling (2014)
5. Szürke senkik (2016)

**************************************************************************************

BOTTOM 5

-5. Inferno - /Inferno/ (2016)
-4. A játszma - /The Call Up/ (2016)
-3. Szemfényvesztők 2. - /Now You See Me 2/ (2016)
-2. Kút (2016)
-1. Suicide Squad - Öngyilkos osztag - /Suicide Squad/ (2016)

Ezek némelyikéről is írtam, de ezekről inkább ne olvassatok...

Továbbá osztanék egy "Annyit sem ér, hogy lehúzzam!"-különdíjat, ugyanis az Egyiptom istenei annyira undorítóan és riasztóan szar volt minden képkockán és hangfoszlányon, amit szerencsétlenségemre elém sodort a sors, hogy arra sem tudtam rávenni magam -már a gondolatra is átérezve a legelcseszettebb időpocsékolás fájdalmát-, hogy úgy küldjem el az aranyozott robotszörny-förmedvényeket az óegyiptomi picsába, hogy előtte legalább megnézem.

.

No. Olyan nagyon sok meglepetést nem rejtettél el benne, ahogy viszaemlékszem, ezek a filmek kb mind hasonló százalékos értékeléseket kaptak nálad - innentől pedig a sorrend tulajdonképp lényegtelen. A listán az első 7-ről már beszéltünk, így arra nem térek ki külön, a Kubot valamikor majd talán megnézem (miután a gyerekeket már nem érdeklik a mesék, lényegesen kevesebb anaimációt látok), meg ezek után a Pénzes cápát is (bár azt nem igazán terveztem). És hogy a Perfect day ily magasra került nálad, az külön jó hír.

Ha nem is szignifikánsan, de az én TOP10-em (jövő 7 végén, kb.) azért természetesen más lesz.

Az egyéb TOP 5 már kicsit érdekesebb. A Kezelésről tudod, hogy nincs jó véleményem (ami nem baj), viszont a 13 órát és az Under Sandetet kicsit hiányolom innen - nekem mindkettő listás lesz. És talán a Szürke senkik lóg még ki innen, de nem vagyunk egyformák... jó az is, csak... olyan kicsit szürke...

A BOTTOM meg még érdekesebb, én az Öngyilkos osztaggal meg a Játszmával is elvoltam, a többi rendben van. Egyébként... tök jó, hogy igazából itt jönnek ki a különbségek köztünk: van, amit nagyon tudunk utálni úgy, hogy a másikunk nem.

Mindegy, jó kis összeállítás, megy a facebookra!


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

* * *   Évértékelő (2016)   * * *

No. Olyan nagyon sok meglepetést nem rejtettél el benne, ahogy visszaemlékszem, ezek a filmek kb mind hasonló százalékos értékeléseket kaptak nálad - innentől pedig a sorrend tulajdonképp lényegtelen. A listán az első 7-ről már beszéltünk, így arra nem térek ki külön, a Kubot valamikor majd talán megnézem (miután a gyerekeket már nem érdeklik a mesék, lényegesen kevesebb animációt látok), meg ezek után a Pénzes cápát is (bár azt nem igazán terveztem). És hogy a Perfect day ily magasra került nálad, az külön jó hír.

Az egyéb TOP 5 már kicsit érdekesebb. A Kezelésről tudod, hogy nincs jó véleményem (ami nem baj), viszont a 13 órát és az Under Sandetet kicsit hiányolom innen - nekem mindkettő listás lesz. És talán a Szürke senkik lóg még ki innen, de nem vagyunk egyformák... jó az is, csak... olyan kicsit szürke...

Mindegy, jó kis összeállítás, megy a facebookra!

Miután egymás között itt kiteregetjük a "szennyest" év közben, mit tudnánk még összefoglalásképpen meglepetést okozni   ? Hirtelen megnézünk még tíz másik filmet, és gyorsan azokról írunk ?

Ja, az első hétről beszéltünk, a TOP 10 vége meg a pótlási időszakban jött össze. Majd azokról is megemlékezek, de vagy tíz filmet daráltam le, és még így sem volt meg mindegyik (valamiért kettő még becsípődött, hogy listaesélyesek, az Éjszakai ragadozók meg a Kiéhezettek, de egyik sem volt a "tékában"... utóbbit egyébként tegnap este éppen megtaláltam...), szóval úgy három-négy hétre lenne írnivalóm, ha nem néznék semmit, akkor is (de!).

A Szürke senkiket igazából azért tettem a listára, mert olyan magyar film volt, amiről érdemesnek gondoltam még egyszer megemlékezni, és más jelöltem nem volt a "magyarfilm"-helyre. De ha nem került volna fel, akkor sem az Under Sandetet raktam volna oda, hiába hogy most már Oscar-jelölt is, mert a baromi kemény első fele után egy olyan szétfolyós-maszatolós második szakasz jött nekem, amivel nem nagyon tudtam megbékélni.
.

.
Ördögi kör



Akik esetleg régebb óta olvasnak minket, tudhatják, hogy időnként olyan filmekkel is foglalkozunk, amiket lelkes filmszeretők készítenek önszorgalomból, kíváncsiságból, kalandként, hogy milyen a kamera, az írógép másik oldalán lenni, a rendezői székben ülni. Nekem személyes kötődésem is volt az egyik ilyenhez, de van egy csapat, akiknek a fejlődése is végigkövethető kis fórumunkon, hiszen az előző két filmjükről is megemlékeztünk (Tükörkép, Zártosztály), nemrég pedig elkészült a harmadik alkotásuk.

A helyszín ismét Magyarország saját kis "homályzónája", Lenti, azon belül is a középiskola, ahol reggel a diákok gyülekeznek, várva a becsengetést. A többség a saját kis dolgaival van elfoglalva, ahogy tinédzsereknél szokás: ki kivel kavar vagy kavarna, mi lesz a hétvégi buli, hülye tanárok, stb.. Az egyetlen, aki kilóg a sorból, az a csak pár napja ide járó Hanna, még épp csak ismerkedik a helyi viszonyokkal, hamarosan azonban alkalma lesz szorosabb ismertségeket is kötni. Egy verekedéssé fajuló kakaskodás jó pár embernek biztosítja a délutáni elfoglaltságot az iskola falai között, aminek végén Hanna felajánlja a sorstársainak (az egy párt alkotó Lucának és Alexnek, Zoénak (ő Luca barátnője), a Zoéért epekedő, geek Botondnak és a nagyszájú Robikának), hogy ha van kedvük, utazzanak le vele a szülei hétvégi házába, egy erdei vadászházba, hogy ott töltsék a hétvégét. Majdnem mind jó ötletnek tartják a dolgot, hiszen egy egész este, távol a szülőktől, távol mindentől csak jó lehet... kivéve az utólag csatlakozó Emmát, Luca testvérét. A lánynak gyakran vannak megérzései, és most azt súgják az ösztönei, hogy jó lesz vigyázni Hannával, hiszen túl bizalmaskodó ahhoz képest, hogy alig két napja ismeri őket, gyakorlatilag látásból.

Lehet, kicsit tisztességtelen egy filmet nem önmagában bemutatni, hanem egy másikkal összevetésben, de a legmeghatározóbb érzésem az Ördögi körrel kapcsolatban, az a Zártosztály után tapasztalt fejlődés volt. Elég csak a sztorit végiggondolni, hiszen amíg annak egy meglehetősen egyszerű iskolai kísértetjárás volt a története, itt a "ház az erdő mélyén" jellegű trancsírhorror-jellegű cselekmény gyorsan átvált valami egészen másba. Hiába épülnek ugyanarra a vázra, iskolai bevezetővel meg elzárt diákcsoporttal, és a szinte már menetrend szerint érkező Komikus karakter 1.-gyel, látszik, hogy a cél egy sokkal összetettebb, csavarosabb, jó pár meglepetésre épülő film volt, amiben az idő is fontos tényező. A váz pedig érthető, hiszen az írók közel állnak ehhez a világhoz, látszik, hogy sokat foglalkoznak középiskolai diákokkal, akikből a színészi gárda jelentős része is áll. Sokat tudnak a problémáikról, a jellegzetes figurákról, és ezt felhasználva a bevezető most is sok olyan dolgot lefektet, sok olyan kapcsolatot bemutat, aminek később szerepe lesz, mindezt hangulatában hitelesen. Általánosságban a történetben ok-okozattal sincs baj, a motivációk jól követhetőek, némi titokzatossággal, köszönhetően annak, hogy sok olyan előreutalás, előkészítés van, aminek csak később lesz jelentősége, de jól működnek a visszautalások is, szinte kényszerítve a nézőt, hogy lázasan próbáljon visszaemlékezni, mi hogyan is volt. Ráadásul az nagyon tetszett, hogy ezek a felszínesnek tűnő kis viszonyok, csábítások, féltékenykedések nem csak színesítik a történetet, hanem alapvetően és több rétegben egymásra épülve határozzák meg a cselekményt, ami így végig megmarad ebben a körben, és ami, akárhogy is nézem, csaknem egyedülálló! Bőven kárpótolt ez azért, hogy ezt megtámogatandó, néhány dolog cserébe el van intézve annyival, hogy "van, és kész".

Technikailag ugrott talán legnagyobbat a film, különösen ami a hangot illeti. Itt-ott visszhangzik kicsit, de zárt helyeken teljesen elnézhető, a külső felvételek viszont sokkal tisztábbak. Semmi a szövegre rátelepülő zaj, madárcsicsergés meg kavicscsikorgás, amitől alig érteni, ki mit mond. A zene is jó, a KoCsMaZaJ zenekar dalai nekem bejöttek, sokat hozzátettek a hangulathoz. A kép is rendben volt, legfeljebb az árnyékos-napos részek kontrasztjából adódott néha probléma a fényekből, ahogy a vágásban is csak néha szisszentem fel, mert "ugrott egyet" az egyébként folyamatos jelenet (pl.: az iskolában, Gebra megindulásánál). Jók voltak a vizuális eszközök, a bemutatkozásként kiemelt, rajzos átmenet vicces ötlet. A díszletként használt vadászház tetszett, és jó, hogy annak is van magyarázata, hogy kicsit kopár, de még jobban tetszett a játék egyik-másik kellékkel, amik elsőre talán fel sem tűnnek. Jót nevettem például azon, ahogy Robika bánik a faragott nyárssal, miután kiderült, hogy van rendes is, a másik meg, amit nagyon megjegyeztem, az Botond pólója, amiből én egy külön kis utalást, egy csavaros mellékszálat is el tudtam volna képzelni... bár végülis lehet, hogy az is volt, és majdnem be is jött. De remek kellék volt a napló, a Stephen King könyv, ismerősek és kellemesek a filmes kiszólogatások, utalások, ami ekkora filmrajongóknál a minimum; és egy kis szolgálati közlemény ehhez kapcsolódóan: igen, "tényleg" a Tökéletes trükk a legjobb, és nem, a Csillagok között sem szar .

A Zártosztályos írásban sokat elidőztem a színészeknél illetve a szövegkönyvnél, hogy a szavak mennyire hangzanak természetesnek a szereplők szájából, és hogy a viselkedésük, a megjelenített reakciók mennyire vannak összhangban az eseményekkel. Amatőr színészekről lévén szó persze nem is lehet cél, hogy mindent mindig teljesen hitelesen adjanak elő; érthető, ha kicsit merevebben mozognak, beszélnek. De akkor sokszor akadoztak a beszélgetések, és a tiniken nagyon látszott, hogy a betanult szövegre koncentrálnak. Itt ez sokkal gördülékenyebb volt, eleve mert nincsenek a hosszú szünetek egy-egy mondat, válasz között, sokkal-sokkal feszesebb a vágás, másrészt meg úgy tűnt, a mostani szövegkönyv jobban a diákok szájára, nyelvezetére áll, a beszólásokkal, a poénokkal és az érzelmekkel együtt. Azért egy kicsit megint megkönnyeztem befelé, hogy micsoda remek mondatok lettek a bakiparádéba száműzve". Feszültségből is akad jófajta, több akciójelenetre is futja (a nyaknak szegezett nyárson kicsit meg is rezzentem), de a tényleges reakciókkal már mondjuk akadtak gondjaim. Néhány helyen a meglepődés elég visszafogottra sikerült (pl. a fedél ellökése, és utána a táska megtalálása közti érzelmi különbség), ahogy az is furcsa, ha az egyik szereplő menekülni próbál, és csak egy ember ugrik utána, a többiek egy helyben ülve várnak a csapóra. Így is látszik, milyen sok munka volt összerakni egy-egy jelenetet, hogy sok apróságra figyeltek oda, például a jelenetek közti átkötésekre, ami mindenkitől nagyobb koncentrációt kívánt. Mindenesetre a színészek közül -akik mind jól játszanak- név szerint is szeretnék megemlékezni Burinda Borbáláról, akiben már azért jócskán munkál a rutin is, így ügyesebb, és Kunos Mátét, aki ugyan Robikaként csak humoros mellékszereplő volt, de jól hozta a bulikirályt a netről gyűjtött csajozós szövegeivel és a tapadósságával, és kedvelhetővé tette még ezt a lökött pojácát is.

A másik vesszőparipámat viszont megint elő kell egy kicsit vennem, mert most, ahogy a többi szempontban nekem előrelépés volt, ami "lemaradt", az jobban kilógott... és ez a mozgalmasság. Az erdőbe érkezés után jó párszor van az, hogy a szereplők csak félrenézve, némán ülnek, várva, hogy történjen valami, hogy mondaniuk kelljen valamit, amíg megérkezik melléjük valaki, pedig hogy ne fecsegjenek, a suliról, a szülőkről, stb., ha már többen rég ismerik egymást, aligha valószínű... akkor is, amikor ennek nincs olyan dramaturgiai jelentősége, mint a "spontán" filmes csevegésnek. Nagyon fontos részemről, hogy egy filmben helye legyen a keretben akkor is a szereplőknek, amikor nem közvetlenül velük foglalkozik a forgatókönyv, hogy ne csak "letámasztva", kellékként használják őket, főleg ha egy helyen vannak mind, és ez itt nem mindig volt meg. Ahogy a Zártosztályban vártam volna némi okkultista hátteret, beszélgetéseket, valami "szeánszosat", ha már "szellemet idéznek" a diákok, itt nagyon hiányoltam a bulihangulatot, ha már direkt ezért jöttek a vadászházba. Mondjuk valami zenét egy hangfalból, hogy hoznak tollast, labdát, és azzal játszanak, és nehezen hittem el, hogy csak Robika sörözik, a többiek teljesen absztinensek (komolyan, bármit előbb bevettem a sztoriból, mint ezt ). Lehet, hogy ez csak "vatta", de az szűk térbe zárt filmekben elengedhetetlen, különben a film "lötyög", azt eredményezve, hogy talán a felelés előtti vészterhes pillanatokban is beszédesebbek, vidámabbak a diákok, mint időnként ennél a szalonnasütésnél .

Szóval nekem az irány és az állomások is tetszenek, olyan film meg úgy sincs, amin nem lehetne egy-két foltocskát találni, amiket aztán újra és újra meg lehet próbálni átalakítani, ha arra tényleges igény van... vagy lehet stílusjeggyé tenni, ha ez volt a szándék mögötte. Az Ördögi kör megérdemli a gratulációt, az egész filmkészítés meg, az állandó jobbítási kényszer miatt, úgyis egy ördögi kör ...

7/10
.

Nagyon köszi ezt a kimerítő kritikát! Ugyanaz a helyzet, mint R2 eseében, átrágom magam rajta, aztán remélem, kikerekedik majd valami jóféle beszélgetés a filmről!
Csak annyit még, hogy természetesen nem gondoljuk az Interstellar-ról, hogy szar, sőt (különben nem lenne fémdobozban meg a BD), csak hát kellett oda valami, amiben egyetértenek, Emma pedig nem, hiszen forgatja is a szemeit a válasz hallatán! Szóval, ha Emmával szimpatizálunk, akkor az Interstellar jó film!

andrew1975 írta:

Nagyon köszi ezt a kimerítő kritikát! Ugyanaz a helyzet, mint R2 eseében, átrágom magam rajta, aztán remélem, kikerekedik majd valami jóféle beszélgetés a filmről!
Csak annyit még, hogy természetesen nem gondoljuk az Interstellar-ról, hogy szar, sőt (különben nem lenne fémdobozban meg a BD), csak hát kellett oda valami, amiben egyetértenek, Emma pedig nem, hiszen forgatja is a szemeit a válasz hallatán! Szóval, ha Emmával szimpatizálunk, akkor az Interstellar jó film!

Hát az teljesen egyértelmű, hogy Emmával szimpatizálunk !
.

Niwrok írta:

A kép is rendben volt, legfeljebb az árnyékos-napos részek kontrasztjából adódott néha probléma a fényekből, ahogy a vágásban is csak néha szisszentem fel, mert "ugrott egyet" az egyébként folyamatos jelenet (pl.: az iskolában, Gebra megindulásánál).

Neked is köszönöm ezt a kimerítő kritikát. Emlékszem, a forgatás egy pontján azt mondtam Andrásnak, az lesz a film legnagyobb hibája, hogy mindig csak azok a szereplők láthatók, akiknek szerepük van a jelenetben. Te nem pont ezt tetted szóvá, de lényeg, hogy természetesen mi magunk is látjuk a hibákat. De az alkotó munka már csak ilyen: aki nem próbálta, talán el se tudja képzelni, mi mindenre kell gondolni akkor, amikor még nem látni egyben a kész produktumot, és azt a semmiből kell létrehozni.

Ha te sem bánod, R2-D2 írása mellett a tiédet is örömmel kitenném a film honlapjára.

Ezt a beidézett vágásra vonatkozó részt viszont nem értem, mire is vonatkozik pontosan. Most visszanéztem párszor, hátha megértem, mire gondolsz, de azon kívül, hogy a háttérben álló lány nem egyformán állt, más hibát - legfőképpen vágási hibát - nem látok benne. Azért izgat a kérdés, mert az utómunkáknál időt és energiát nem kímélve csiszolom addig a filmet, amíg az én kényes ízlésemnek is meg nem felel.

Gyulus írta:

Niwrok írta:

A kép is rendben volt, legfeljebb az árnyékos-napos részek kontrasztjából adódott néha probléma a fényekből, ahogy a vágásban is csak néha szisszentem fel, mert "ugrott egyet" az egyébként folyamatos jelenet (pl.: az iskolában, Gebra megindulásánál).

Neked is köszönöm ezt a kimerítő kritikát. Emlékszem, a forgatás egy pontján azt mondtam Andrásnak, az lesz a film legnagyobb hibája, hogy mindig csak azok a szereplők láthatók, akiknek szerepük van a jelenetben. Te nem pont ezt tetted szóvá, de lényeg, hogy természetesen mi magunk is látjuk a hibákat. De az alkotó munka már csak ilyen: aki nem próbálta, talán el se tudja képzelni, mi mindenre kell gondolni akkor, amikor még nem látni egyben a kész produktumot, és azt a semmiből kell létrehozni.

Ha te sem bánod, R2-D2 írása mellett a tiédet is örömmel kitenném a film honlapjára.

Ezt a beidézett vágásra vonatkozó részt viszont nem értem, mire is vonatkozik pontosan. Most visszanéztem párszor, hátha megértem, mire gondolsz, de azon kívül, hogy a háttérben álló lány nem egyformán állt, más hibát - legfőképpen vágási hibát - nem látok benne. Azért izgat a kérdés, mert az utómunkáknál időt és energiát nem kímélve csiszolom addig a filmet, amíg az én kényes ízlésemnek is meg nem felel.

Én köszönöm a megtisztelő figyelmet az oldalatokon .

Igazából ez is benne van abban, amit leírtam. De azt is tudom, hogy így is milyen nehéz lehetett összeszervezni a dolgokat, és tényleg minden körülményre figyelni.

Film közben is visszanéztem ezt a vágási dolgot, most már ki is kockáztam, hogy mi is ragadta meg a figyelmem, de így utólag nem tűnik akkora hibának, amennyire kikerekítettem erre . Csak annyi tűnt fel, hogy Gebra egy kicsit máshogy áll, máshogy tartja a karját, ennyi.
.

Niwrok írta:

Hát az teljesen egyértelmű, hogy Emmával szimpatizálunk   !
.

Bizony!

Niwrok írta:

Holdfényév

Gondolom a bekezdések hosszából látszik, hogy mi fogott meg igazán a Holdfényévben, hogy miért is tudom ajánlani, és az értékelésem is leginkább ezt fejezi ki. Nem az a film, amit rendszeresen látni akarnék, de van, amikor éppen erre lehet szükségem, és ezért is tartom a polcon.

8,5/10

Végül is... csak két évet kellett várni, hogy megnézzem...

No. Köszi az ajánlót, de ez most annyira nem jött be nekem. Az általad is említett két erős jelenetet leszámítva nem igazán volt érdekes számomra, aminek a legfontosabb oka az volt, hogy én bizony ezt nem tudtam átérezni. Egészen pontosan én egyik felmenőm elvesztésésnél sem így éltem meg a gyászt, az én érzésem csak a csend, a némaság és az üresség volt. Azt nem vitatom el, hogy lehet ilyen is, mint amit itt láttunk, de ez nekem nem tudott teljes beleélést nyújtani. Kívülállóként néztem a filmet, úgy tetszett is, nagyszerű színészekkel egy érdekes mozit láttam, ami ezúttal érzelmileg kevéssé hatott rám. De aztán lehet, megint csak az időzítéssel volt baj - de hát meddig vártam volna még???  

Viszont, tök sokág nem értettem a Holtak szószólója párhuzamodat... de aztán a végén az anya és a fiú beszélgetésésnél  minden értelmet nyert. Az qrva jó dialógus volt!



75%


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Holdfényév

Gondolom a bekezdések hosszából látszik, hogy mi fogott meg igazán a Holdfényévben, hogy miért is tudom ajánlani, és az értékelésem is leginkább ezt fejezi ki. Nem az a film, amit rendszeresen látni akarnék, de van, amikor éppen erre lehet szükségem, és ezért is tartom a polcon.

8,5/10

Végül is... csak két évet kellett várni, hogy megnézzem...

No. Köszi az ajánlót, de ez most annyira nem jött be nekem. Az általad is említett két erős jelenetet leszámítva nem igazán volt érdekes számomra, aminek a legfontosabb oka az volt, hogy én bizony ezt nem tudtam átérezni. Egészen pontosan én egyik felmenőm elvesztésésnél sem így éltem meg a gyászt, az én érzésem csak a csend, a némaság és az üresség volt. Azt nem vitatom el, hogy lehet ilyen is, mint amit itt láttunk, de ez nekem nem tudott teljes beleélést nyújtani. Kívülállóként néztem a filmet, úgy tetszett is, nagyszerű színészekkel egy érdekes mozit láttam, ami ezúttal érzelmileg kevéssé hatott rám. De aztán lehet, megint csak az időzítéssel volt baj - de hát meddig vártam volna még???  

Viszont, tök sokág nem értettem a Holtak szószólója párhuzamodat... de aztán a végén az anya és a fiú beszélgetésésnél  minden értelmet nyert. Az qrva jó dialógus volt!

75%

Köszi . Azért néha meglep, hogy milyen elfelejtett filmet kerültnek le a Listáról .

Amikor én néztem akkor a Holdfényévet, sajnos éppen aktuális volt. Valahogy a története mellett azt hiszem, némi bátorítást is adott, például ahhoz, hogy nem "kell" úgy megélnek a gyászt, ahogy "elvárják". Hogy mekkora ökörség a "halottról vagy jót vagy semmit" duma, és hogy a gyász sem csak arról szól, hogy az ember egy zsebkendővel törölgeti a kisírt szemeit. A Holtak szószólójás párhuzam is inkább általánosságban volt meg, eszerint a két szempont szerint, mint konkrét jeleneteken keresztül.

Tudom, hogy Joe azon keresztül talál vissza az életébe, de bennem például a kocsmárosleány jeleneteiből maradt meg kevés, engem az a része nem fogott meg így utólag.

U.i.: Néha azért jelentkezz be mondjuk az általános film topikba is, oda is azért kerülnek jó filmek .
.

Niwrok írta:

U.i.: Néha azért jelentkezz be mondjuk az általános film topikba is, oda is azért kerülnek jó filmek .

, mint mondjuk az Open Windows, meg a Strech?

De amúgy figyelem, az engem érdeklőek mennek a cetlire... hogy aztán két év múlva előkerüljenek.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

U.i.: Néha azért jelentkezz be mondjuk az általános film topikba is, oda is azért kerülnek jó filmek .

, mint mondjuk az Open Windows, meg a Strech?
De amúgy figyelem, az engem érdeklőek mennek a cetlire... hogy aztán két év múlva előkerüljenek.

Hát a Stretch az semmiképpen , de az Open Windowst a fene tudja ... Szerintem egy fájdalmasan retek szar volt, de abban még megvan a lehetőség, hogy mást magával ragad az állandóan átalakuló sztori.
.