Niwrok írásai 2.0

Niwrok írta:

.
Cartel Land

... a mozgalom az egyre növekvő létszámával egy sokkal általánosabban is értelmezhető tanmese legyen a Mexikóban (is) uralkodó viszonyokról.

7/10

Akár hiszed, akár nem  , de nekem ez volt az egész film sava-borsa...

Te a Narcos előtt, én a Narcos után, de mindketten valami kartelles-gengszeres-drogháborús dokufilmet vártunk, és mindketten mást kaptunk. Én még annak ellenére is, hogy ugye előtte olvastalak, de még így sem számítottam arra az irányra, ami lett a filmből.

Összeségében tetszett, jobban, mint mondjuk a Citizenfour. Már az amerikai rész is igazán érdekelt volna, de az valóban csak érintőlegesen szerepel, viszont az Autodefense megalakulása, megerősödése majd átfordulása megdöbbentően életszerű volt. Nagyon sokáig szurkoltam nekik, és talán pont ezért egyre nagyobb elkeseredettséggel és tehetetlenséggel néztem, mivé válik a "jószándékú" csoport. Rengeteg fontos és komoly gondolat, amit mindenki úgy fordít és értelmez, ahogy akar - témája miatt a film sokkal inkább aktuális ma, mint valaha.

A kivégzett család történetén kívül talán kicsit kevés benn a dráma, talán kicsit túlságonan rideg a kézikamerás módja miatt, valamint az öreg vezér magánéletének bemutatása csapongó kissé (csak néztem, ki az a fiatal bige melette), de egyébként rendben van.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Cartel Land

... a mozgalom az egyre növekvő létszámával egy sokkal általánosabban is értelmezhető tanmese legyen a Mexikóban (is) uralkodó viszonyokról.

7/10

Akár hiszed, akár nem  , de nekem ez volt az egész film sava-borsa...

...viszont az Autodefense megalakulása, megerősödése majd átfordulása megdöbbentően életszerű volt. Nagyon sokáig szurkoltam nekik, és talán pont ezért egyre nagyobb elkeseredettséggel és tehetetlenséggel néztem, mivé válik a "jószándékú" csoport. Rengeteg fontos és komoly gondolat, amit mindenki úgy fordít és értelmez, ahogy akar - témája miatt a film sokkal inkább aktuális ma, mint valaha.

Nem lepődtem meg, mert nekem is . Ilyen az, amikor tényleg szinte ugyanúgy látunk valamit .
Engem -ahogy talán írtam is- leginkább a mosolygós Törpapa érintett meg a végén, ahogy büszkén vette fel a kapott pólót, miközben látszott, hogy az egész Autodefensas addigra már nem volt más, mint egy fosztogató, zsoldos büntetőosztag, amelyik éppen annyira nem foglalkozott a közemberekkel, akikből alakultak, ahogy a hatóságok és a többi hasonló sem.
.

.
11.22.63 (S)



Régebben jó pár Stephen King könyvet olvastam, de aztán az újabb -nem egyszer kicsit önismétlő- könyvei már nem vonzottak. Még az az írása tűnt a legérdekesebbnek, amiben az ajánló szerint némi misztikus időutazással körítve a Kennedy elleni merénylet előzményeiről írt, és kis gondolatkísérletben játszik el a "mi lett volna, ha..." kérdésével, de a terjedelme miatt végül arra sem szántam rá magam. Amikor viszont láttam, hogy minisorozat készül a könyvből, azt mindenképpen meg szerettem volna nézni. Még úgy is, hogy Artu sok jót nem írt róla, ráadásul amit írt, az több ponton is elbizonytalanított, már eleve abban, hogy hogyan működik ez a mindig újraindulós időkamra, és hogy mindez hogy fér össze a három éves malmozással. Merthogy a történet szerint a tanárként dolgozó Jake-kel egy büfés ismerőse egy titkot oszt meg, mégpedig hogy a büféhez tartozó iroda gardróbja egy időkapu 1960 októberére "nyílik", és ezzel párhuzamosan meg is bízza vele, hogy a kapu segítségével fejezze be a küldetését, amire szinte az egész életét feltette egy jobb világ reményében: JFK megmentését, 1963 novemberében.

Éreztem én eredetileg is, hogy ennél bénább időutazásos koncepciót keveset láttam, de menet közben még ahhoz képest is egyre kínosabb és erőltetettebb lett minden mozzanata. Komolyan, a "Narnia-kamra" léte zavart abban a legkevésbé, hogy valaki átmegy egy időkapun, és ha nem kéne nyomozgatnia Lee Harvey Oswald megbízói után, akkor a fogadási pénzekből a tengerparton is nyaralhatna három évig, mielőtt elmegy a könyvraktárba. Az például sokkal nagyobb ökörség, hogy az időkapu nem a szekrényben van, hanem a szekrény épült az időkapu köré, így persze kizárt, hogy az azt építő munkások egyike sem csámpázott bele soha a térkapuba, ahogy más sem egy amúgy igencsak forgalmas útszakasz közepén, az egy nyomi hajléktalant kivéve . Az is megrezegtette a tűrésküszöbömet, hogy az időutazásnak és a tét nélküli "mentett állás betöltésének" semmi szerepe az első és az utolsó fél órát leszámítva (a nyolcból...), és nem is igazán lehetne, mert a Dallas stábján kívül senki nem vállalja fel, hogy ha mondjuk két év és négy epizód után lesz valami olyan elcseszés, ami miatt újra kell indítani a kört, akkor az a négy rész repül a kukába. Aztán még csak utána jönnek azok a "véletlenek", amik még a gardróbban levő időkapunál is idétlenebbek, például a takarító fickó személyes tragédiájának időzítése, hogy "véletlenül" pont van 10 nap megakadályozni azt is (persze úgy, hogy inkább előidéznie sikerül azzal az ajándékutalvánnyal), amolyan főpróbaként a JFK-ügy előtt.

Ráadásul maga a Kennedy-merénylet annyira súlytalan, érintőleges az egész sztoriban, hogy esélye sem volt különösebb érdeklődést kiváltania, viszont ez is tobzódik a hülyeségekben. Azt csak leghalványabban mertem remélni, hogy a film az lesz a merényletet megelőző eseményeknek, mint ami a Parkland volt az azt követőknek, de igazán csak azért van az egész, hogy legyen a szereplőknek miért civakodni, például a hangfelvételek miatt. Na az egy "szép húzás"! Hogy Jake "kapott" egy társat Bill személyében, mert ugye a 24 órás megfigyelés nem egy-emberes meló, főleg tanárként elhelyezkedve, munka mellett nem, még hagyján; először inkább akkor sikítottam fel, amikor csak úgy leakasztottak a fogasról egy fickót egy vadidegen városban, aki úgy árulta a lehallgatáshoz a cuccokat, mint ha csak zsebrádiót vettek volna a fiúk. Ugyanez volt akkor, amikor az írók szerint egy ilyen történetben annyira nem történik semmi, hogy két évet lehet ugrani az időben (amíg Oswald a Szovjetunióban volt), de aztán az első lehallgatott megbeszélésnél kiderül, hogy a két év alatt nem ártott volna legalább oroszul megtanulni, ha már egy szovjet összekötőt, egy szovjet szimpatizánst meg a szovjet feleségét akarják lehallgatni . Ki gondolta volna ?! És ez így megy epizódokon keresztül, ilyen bakugrásokkal, a fináléig. Addig a fináléig, amire kiderül, hogy igazából semminek, ami addig történt, sem a lehallgatásnak, sem Billnek, sem az összekötőnek semmi jelentősége, mert Oswald csak egy nap felkelt, hogy ő most lelövi JFK-t, és ennyi a nagy megfejtés. És amikor mindezek tetejébe kijátszották a venezuelai szappanoperákban is vérciki amnézia-kártyát, csak hogy még egy részig elhúzzák az amúgy is rétestészta sztorit... akkor dőlt el, hogy csak a "közepesen szar" meg a "nagyon szar" értékelés között van helye vacilálnom, hiába próbáltak utána engesztelni a Zapruder-film megidézésével illetve az akció következményeinek képeivel.

Spoiler:

Hogy végül a "közepesen szar" mellett döntöttem, az az időutazós-JFK keret kitöltésére szolgáló epizódok pár érdekesebb fordulatának köszönhető (leginkább az, ahogy Jake félreállította Billt, és amilyen következményekkel az járt), illetve természetesen a megvalósításnak. Hogy a 60-as évek elejének habcsók-kertvárosi idilljét a rózsaszín Cadillacekkel, fagyizó kisgyerekekkel és a kispolgári élet apró csodáival meg tudták hitelesre csinálni, aminek nálam része a Sadie-val való románc alakulása is az iskolai bálon táncolással, az még nem is volt annyira meglepő; még úgy sem, hogy kb. fél epizód erejéig a feketék helyzetét is próbálták érzékeltetni Miss Mimin keresztül. Az már inkább feltűnt, hogy ha csak pár jelenetre és pillanatra, de érzékelhető volt az a sajátosan Kinges bizarr borzongás, amit eddig azért kevés mozgóképnek sikerült képernyőre vagy vászonra vinni. Nem csak a kalapácsos gyilkosra meg a késes-hipós pszichopata jeleneteire gondolok (noha a beállításokkal, a zenével és a rejtélyességgel némelyik annyira csontig hatoló volt, mint az a bizonyos vágás), hanem mondjuk Jake-nek a bűntudattól és a gyilkosságoktól megelevenedett rémálmaira is, amik ugyan csak egyszer látszanak, de vélhetően végigkísérték mind a három évét. Ha ezt jobban sikerült volna megfogni, és kontrasztba állítani a romantikus részekkel, mindkettő sokkal hangsúlyosabb lehetett volna. Továbbá nyugodtan mondhatom a színészeket, mert nekem ugyan most James Franco elég halovány volt, csak egy vigyorgó bájgúnár, de a többiek (Chris Cooper, Sarah Gadon, Tonya Pinkins, és az Oswald szerepében valóban brillírozó Daniel Webber) mind remek alakítást nyújtottak. De egyébként ami a legjobban tetszett az egész sorozatban, az a főcím volt...

Lehet, hogy Stephen King vénségére lett ennyire közömbös a saját műveinek színvonala iránt, vagy csak a piacra újonnan belépő Hulu nyeste meg úgy a történetet, hogy lehetőleg a habosra köpült nyálon kívül nem sok értelme legyen, és ezt gondolták elfedni a korrajz bravúrjaival. Az biztos, hogy Annie Wilkes kisbaltával vette volna kezelésbe a "rüves-nyüves" sorozatukat.

Spoiler:

5/10
.

Niwrok írta:

.
11.22.63 (S)

Lehet, hogy Stephen King vénségére lett ennyire közömbös a saját műveinek színvonala iránt, vagy csak a piacra újonnan belépő Hulu nyeste meg úgy a történetet, hogy lehetőleg a habosra köpült nyálon kívül nem sok értelme legyen, és ezt gondolták elfedni a korrajz bravúrjaival. Az biztos, hogy Annie Wilkes kisbaltával vette volna kezelésbe a "rüves-nyüves" sorozatukat.


5/10

Hoppá! Rosszabb lett, mint vártam!

Pedig nagyjából felkészítettelek rá, de ezek szerint nem eléggé...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
11.22.63 (S)

Lehet, hogy Stephen King vénségére lett ennyire közömbös a saját műveinek színvonala iránt, vagy csak a piacra újonnan belépő Hulu nyeste meg úgy a történetet, hogy lehetőleg a habosra köpült nyálon kívül nem sok értelme legyen, és ezt gondolták elfedni a korrajz bravúrjaival. Az biztos, hogy Annie Wilkes kisbaltával vette volna kezelésbe a "rüves-nyüves" sorozatukat.


5/10

Hoppá! Rosszabb lett, mint vártam!
Pedig nagyjából felkészítettelek rá, de ezek szerint nem eléggé...

Na ja, mert arra felkészítettél, hogy túltolták a romantikus részét, ami -így- nem is volt annyira veszélyes.
De hogy az időutazós része ennyire nevetséges, arra nem .
.

Niwrok írta:

11.22.63 (S)

De hogy az időutazós része ennyire nevetséges, arra nem   .
.

Beszéltünk róla, de spoilermentesen hogy a francba mondjam el, hogy gáz??

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

11.22.63 (S)
De hogy az időutazós része ennyire nevetséges, arra nem   .

Beszéltünk róla, de spoilermentesen hogy a francba mondjam el, hogy gáz??

Nem is kell, ne vedd magadra ! Nem kell "előrágnod" nekem a filmeket, csak hogy megóvj a csalódástól .
.

.
The Purge: Election Year



Az első Purge tipikusan az a film, ami egy remek, izgalmas ötletet (az USÁ-ban afféle hazafias ünnepként hirdetett, 12 órás legális gyilkosságot) elpazarol egy közepes "house invasion" thrillerre. A készítők a nézői reakciókat, a kritikákat és a bevételi adatokat látva egyaránt kénytelenek voltak rájönni, hogy az embereket jobban érdekli ez az alternatív világ, mint hogy a jobb sorsra érdemes család hogyan menekül az erőddé alakított házában az álarcos zsúrpubik elől, plusz hülye gyerek és hajléktalan.

A Purge stábja, név szerint James DeMonaco író/rendező ezúttal még egy kicsit bővített az előző részben is kellően széles körön, amiből a szereplőket összeválogatja, noha a helyszín továbbra is egy város, Washington. Most végre lehull a lepel, hogy kik is ezek az Új Alapító Atyák (kapzsi, öltönyös vén trottyok, ahogy lenni szokott), illetve a Purge mögött levő politikai rendszerről, és arról is, hogy a Purge sikere így 20 évvel a kezdete után már korántsem akkora, mint volt talán az elején, viszont egyre inkább vonzza a külföldi kalandorokat, akik turistavízummal szeretnének egy kicsit szabadon gyilkolászni, ha már az "elmaradott", "puhány" kormányaik otthon ezt nem engedik. Mind a két húzás remek, a felsővezetésben levő csatározások éppúgy, mind a nemzetköziség, és ahogy ezek mellett bemutatták a központi szereplő szenátornőt, mint a Purge elleni küzdelem elnöki szék közelébe jutott alakját (aki megtapasztalta a Purge tragikus-árnyékos oldalát is, nem csak a gazdasági előnyeit a biztonságos páncéldobozból), illetve az idei "oldalkocsikat" a boltos, a furgonos-bozontos ápolónő-szamaritánus meg a latino árufeltöltő személyében, ráhangolódásként a két bolti szarka pszicho-picsával, az jó bevezetőnek tűnt. Főleg úgy, hogy melléjük megkapjuk az előző rész örökségeként Frank Grillot, aki akkor még bosszúálló apaként, most a szenátor testőrségének egyik vezetőjeként teljesít szolgálatot (és ha rászánnák az időt, egy kiváló akciósztárt nevelhetnének ki a fickóból).

Viszont ezzel együtt sem jött be annyira az Election Year, mint az Anarchy. Két fő gondom volt vele, de ezek igazából közös tőről fakadnak. Az első, hogy bár a Megtisztításon való önkéntes részvételhez mindenképpen kell valamifajta erőszakos hajlam, és ahogy említettem volt, március 21. eddig is "a szociopaták évente egyszer kinyitó cukorkaboltja" volt, de most a bemutatott emberek túlnyomó többsége jelmezes idióta (vagy államilag fizetett zsoldos), és ettől inkább tényleg valami "felnőtt Halloween" vagy véres-szadista performansz az egész. Ebből a szempontból még az általam nem különösebben kedvelt első rész is jobb volt, hiszen az éppen azt mutatta be, ami a Purge filozófiájának lényege és tükre volt, hogy a hétköznapi emberekből (és itt nem az ajtón csöngető kreténekre gondolok, hanem a végén érkező szomszédokra) hogyan tör elő a gyilkos, akár azért is, mert selymesebb a haja, vagy irígylik, hogy milyen finom almás pitét süt, csak azért, mert törvényes büntetés nélkül fejbe lehet lőni bárkit. Egy előre látható, "kényszerű" áruláson kívül nincsenek igazán "belső ellenségek", csak egy-egy tabló, ahogy a furgon elhúz mellettük, így pedig nincsenek meg azok a hétköznapi konfliktusok sem, amiknél a közemberek hónapok, évek alatt gyűjtik a sérelmeket, azzal, hogy majd egyszer a Purge keretében kiadják azokat magukból, és megtorolják, amit elszenvedtek.

A másik, hogy ezzel párhuzamosan az akciók is eltolódtak a színpadias kivégzések és a kommandós akciók irányába, amikből hiába van jó pár, valahogy sem a dinamikája, sem a hangulata nem olyan, mintha tényleg törvényes lenne a gyilkosság, mert az egyik fele csak elmebajos trancsír, a másik fele meg bérgyilkosság. Hiába mutatják, hogy hogy ég a fél város, ha az utcák gyakorlatilag töküresek, mert hiányoznak az egymásra vadászó csoportok, és bőven nem úgy látszik, mint ha akár csak a népesség 20%-a az utcákon lenne. Hiányzik a feszültség, hogy kiből mikor válik gyilkos, hiszen a szadisták kilométerekre hirdetik magukat, akár véres jelmezben pózoló majmok, akár a nagyon túltetovált, cápa-símaszkos patrióta-zsoldosokról beszélünk, akik alkotmányos joguknak tekintik az ölést. Némelyik akciójelenetnek egyenesen gagyi hatása van, egyáltalán nem érződik rajta az a plusz egymillió dollár, amivel ez többe került az elődjénél, és az operatőri munka is legtöbbször steril és olcsó hatást kelt, pedig ahogy néztem, pontosan ugyanazok csinálták mind a három Purge-t. Különösen fájt az a jelenet a helikopterre szerelt gépágyúval, azt ugyanis hihetetlen, hogy mennyire nem a valós erején használják általában a filmesek... most sem nagyon maradhatott volna más a kocsiból, ahogy és ameddig lőttek rá, mint némi húspép egy perforált konzervdobozban... csak ha már nemrég került elő a Rambo IV., ugye.

Ha ugyanezt a történetet a lázadók vezéréről, a kitaszítottak föld alatti mozgalmáról és a pár hősködőről kiemelném a washingtoni éjszakából, akkor betolhatnám bármelyik posztapokaliptikus világba, és ugyanúgy illene rá... és ebből látszik, hogy a Purge egyik fő, és az igazán egyedi vonása veszett el. A Purge ugyanis akkor igazán jó, amikor nem "home invasion" thriller, de nem is egy jelenkori, éjszakai, B-kategóriás Mad Max klón... és nekem az Election Year sajnos leginkább az volt. Bár a befejezés ezt kétségessé teszi, aligha hihető, hogy a stúdió és a stáb elengedne egy olyan friss franchise-t, ami fixen hozza a négyszeres-ötszörös nyereséget, még a marketinget figyelembe véve is. Ha a Fűrészt is be tudják fejezni már vagy harmadszor, akkor aligha lehet a folytatásnak akadálya, és amíg tudják tartani ezt a szintet, legfeljebb egy kicsit jobban visszanyúlva az előző részek jobb elemeihez, addig ez nem is baj.


7/10
.

Niwrok írta:

The Purge: Election Year

Viszont ezzel együtt sem jött be annyira az Election Year, mint az Anarchy. Két fő gondom volt vele, de ezek igazából közös tőről fakadnak. Az első, hogy bár a Megtisztításon való önkéntes részvételhez mindenképpen kell valamifajta erőszakos hajlam, és ahogy említettem volt, március 21. eddig is "a szociopaták évente egyszer kinyitó cukorkaboltja" volt, de most a bemutatott emberek túlnyomó többsége jelmezes idióta (vagy államilag fizetett zsoldos), és ettől inkább tényleg valami "felnőtt Halloween" vagy véres-szadista performansz az egész.

A másik, hogy ezzel párhuzamosan az akciók is eltolódtak a színpadias kivégzések és a kommandós akciók irányába, amikből hiába van jó pár, valahogy sem a dinamikája, sem a hangulata nem olyan, mintha tényleg törvényes lenne a gyilkosság, mert az egyik fele csak elmebajos trancsír, a másik fele meg bérgyilkosság.


7/10

Ezt most aztán tényleg egymástól függetlenül látjuk ugyanúgy. Csak máshogy fogalmaztuk meg.

.
Snowden



Noha erről a filmről is csak reagálásként tudok írni, úgy érzem, érdemes rászánnom egy teljes írást a nézőpont különbözősége miatt. Mivel én fordítva láttam az Edward Snowden kiszivárogtatásával kapcsolatos filmeket, azaz a Citizenfourt előbb, így ismerve az ebben a filmben keretül szolgáló forgatás és a valódi nyilvánosságra hozatal körülményeit, ezt a filmet igazából egy kiegészítésnek vártam, a motivációk és a háttér jobb megvilágításának, az előzetes alapján némi kémfilmes beütéssel.

A Citizenfour jeleneteinek újraforgatása, a Mira Hotelben történtek és az újságírók ill. a lapkiadók tanácstalansága és aggodalma a rájuk szakadó titokmennyiség nyomán igazán remek bevezető lett. Ebben biztosan szerepet játszottak a színészek (inkább Zachary Quinto és Tom Wilkinson, kevésbé Melissa Leo, akinek érthetetlen módon az anyáskodás lett a legfontosabb jellemvonása), de szerintem az a tény is, hogy Poitras felvételei nyilvánosak, így "csak" újra kellett játszani azokat. Jól átjött belőle a bújkálás feszültsége, annak a kockázata, hogy ha az amerikai titkosszolgálatok előbb akadtak Snowden nyomára, mint ők tervezték, akkor bármikor rájuk rúghatják az ajtót, de valamennyire Snowden kétkedése is, hiszen ő nem ért a kémkedéshez, viszont nem akar a Wikileakes Julian Assange sorsára jutni (a nyilvánosság erejét és fontosságát mindennél többre tartó Assange ugyanis a leleplezésekkel több merényletet és gyilkosságot is lehetővé tett). Kár, hogy ezt a színvonalat és izgalmat nem sikerült átmenteni a film többi részére.

Önmagában az, hogy a film jelentős teret enged Snowden magánéletének, nem lenne baj, hiszen mégiscsak ennek a filmnek van lehetősége bemutatni az embert a kém/áruló/hacker/hős/stb. szerepe mögött. Az egyetlen, aki ezt a feladatot igazán komolyan vette, az Joseph Gordon-Levitt Snowden szerepében. Még ha nem is tetszik minden filmje, a srác tipikusan az a "korának legnagyobb színésze" alkat, és az előzetest nézve (mivel ugye volt viszonyítási alapom) szinte letaglózott, ahogy láttam és hallottam átváltozni Snowdenné. Éppen ezért javaslom, hogy aki teheti, már csak miatta is nézze meg egyszer felirattal is a filmet, komoly pluszpontokat fog jelenteni, biztos vagyok benne. Na de magánélet... A probléma, hogy a forgatókönyvíró és a rendező koncepciója szerint a magánéleti vonatkozások ritkán jutnak tovább az egyszerű életképeknél, azaz hogy Snowden és a párja, Lindsay hogyan ismerkednek meg, hogyan élnek együtt, hogy hogyan szakítanak majd jönnek újra össze, miközben andalognak a parkban meg összevesznek a munkán, márpedig ezt egy Barátok közt is tudja... és igen, erről jut eszembe, hogy talán nem egy ilyen elsőéves színitanodás kaliberű csaj kellett volna Gordon-Levitt mellé, mint Shailene Woodley. Az még csak-csak átjön ezekből a szakaszokból, hogy Snowden lehetett a titkosszolgálati informatika kiscserkésze, aki benyalta az összes vérpatrióta szlogent az USA államrendjének tökéletességéről, elsőbbségéről és nagyszerűségéről, és hogy a fizikai állóképessége tette lehetetlenné, hogy a kockaságán kívül mással is a hazája szolgálatára legyen. Éppen ezért hiányzik nagyon a folyamat, hogy ebből a kiindulási állapotból, az idealizmusból hogyan jutott el Snowden addig, hogy lerántsa a leplet az USA általános megfigyelési eszközeiről úgy, hogy tudja, ezzel Lindsay-t is zaklatások és fenyegetések céltáblájává teszi. Részben sejthető, hogy Lindsay politikai hatására tette, bár a film erre sem szán sokat, így viszont kapaszkodó nélkül szétfolyik az egész... pedig ha már a teszttel sikerült egy az egyben koppintani a Kódjátszmát, talán más eszközöket is elleshettek volna belőle, például hogy a háttérmunkába hogyan szőhető bele a romantikus szál. Az is benne van, hogy a szakmán belül kikkel találkozik, és hogy az ő viselkedésük vagy sorsuk hogyan változtatják meg a látásmódját, de azon kívül, hogy olyan pökhendi lazacsávók bűvészkednek a világhálón, mint Gabriel (Ben "Khadgar" Schnetzer), hogy olyan kiégett és félreállított figurák hevernek az információs szupersztráda mellett levő árokban, mint Hank (Nicolas Cage meglepően jó alakításával), és hogy a katonák számra is milyen megterhelő ezzel a kezdetleges, és a járulékos veszteségekre közönyös "Különvélemény-gépezettel" a halálosztó munka (Logan Marshall-Green még mindig a "szegény ember Tom Hardy-ja"... na, azt nézd meg, ők mennyire hasonlítanak ), ez sem jut tovább a felszín karcolgatásánál.

Erre már csak azért is nagy szükség lett volna, mert lássuk be, a titkosszolgálati informatikai munka nem éppen körömrágósan izgalmas. Persze vannak olyan ziccerek, mint a "terepmunka", ahol kiderül, hogyan is történik a beszervezés az "a cél szentesíti az eszközt" jegyében (csak a francért kellett ennyire túlbonyolítani), vagy a tényleges adatlopás bemutatása, ami már egy heist-mozi izgalmával vetekszik, főleg, ahogy a "néma" cinkosok is a képbe kerülnek. De ezekkel együtt is a téma megreked a billentyűzetek folyamatos püfölésében meg az ide-oda kattintgatásban, és azon kívül, hogy kiderül, egy kis adathalászattal bárkinél lehet találni "gyenge pontot", hogy két mondatban el van intézve, hogy a telefon meg a laptop milyen megfigyeléseket tesz lehetővé, és hogy az információ hatalom, semmi mélyebb, az emberek életére közvetlen hatással levő összefüggés nem látszik ezekből. Na nem azt mondom, hogy le kell menni dedóba, a The Big Short szintjére, és szájba kell rágni, mi hogy van, de aki még ott tart, hogy a megfigyelési botrány legnagyobb veszélye egy ittas vezetésben, egy kis kukkolásban, a terrorista gócok felszámolásában és némi magánéleti vájkálásban kimerül, ami ellen elég egy vírusírtó, egy tűzfal meg a kamera leragasztása sebtapasszal, annak nagyjából fogalma sincs arról, hogy a globális informatikai rendszerek "rossz" kezekben mire képesek. Aki esetleg látta -akár a mi ajánlásunkra- mondjuk a Mr. Robotot, az már inkább kapizsgálhatja, az viszont már inkább szégyen, hogy az amúgy politikai drámaként funkcionáló House of Cards másfél percben zsebre vágta és bőven túlhaladta mindazt, amit a Snowden a megfigyelések kockázatairól, fenyegetéséről két és fél órán keresztül nyökög. Ezzel a stáb tíz éve elavult veszélyekre ad gyorstapaszos tippeket, ami a kihasználatlan lehetőségek, és egyfajta közvetett felelőtlenség miatt egyenesen dühített.

De oké, nem lehet minden hackerekről szóló film olyan aktuális, és olyan látványos sem, mint a "Whoami" , na de ettől -az előző, "elavult" gondolatmenettel párhuzamban- még nem is kéne olyan középszerűnek és sablonosnak lennie a képi világának, mint amilyen ennek a filmnek van. Komolyan, talán még a gyenge párbeszédeknél és történetvezetésnél is jobban felállt a szőr a hátamon attól, amilyen vizuális effektekkel Stone telerakta a filmet. Az egész olyan volt, mintha a rendező megrekedt volna a 80-as évek eszköztárában, ami Stone igazi csúcskorszaka volt, és azóta semmit nem fejlődött volna... ahogy ez az önimádatukba beleszerelmesedett rendezőknél azért előfordul "néha". Az egész fényképezéses koncepció a fekete-fehér bevágásokkal, az a nevetséges animáció, hogy az internet az kékes fénypászmák a levegőben (amik egy szemmé állnak össze ...), a kínos képhatás, ahogy az Ózként Snowden fölé magasodó óriásfej fenyegetőzik, és a mélypont, a "belülről" mutatott epilepsziás roham homályossága és szédülése, vagy fél percig, úgy, hogy a néző azt sem tudja, mit lát, mert semmi előzmény nem volt... Elhiszem, hogy apróságok, de éppen ezek voltak a cukorszórások a tejszínhabos fagyin, az utolsó cseppek abban a bizonyosban; a végtelenségig húzott töltelékjelenetek (amik miatt a játékidő is irreálisan nagyra hízott), a sekélyes párbeszédek, a langyos politikai állásfoglalás keverékében, amiből még így is kilátszanak a "dramatizált" sztori "kifelejtett" részei (az látszik, Snowden hogy hozza ki a memóriakártyát, de hogy vitte be?).

Bevallom, én Oliver Stone munkásságát nem tartom különösebben sokra. Talán az egy JFK-n kívül egy olyan filmje nem volt (de nem is láttam mindet), amiről különösebben pozitív élményeim lennének... és ebbe a körbe fog tartozni a Snowden is. Hogy a rengeteg hiányossága és bénasága ellenére mégsem jöttem ki rossz hangulatban a filmről (és hogy annak megfelelően nem értékelem a Snowdent ennél is kevesebb pontra), az leginkább Joseph Gordon-Levitt egyedülálló alakításának köszönhető... és az utolsó két percnek, az "élő kapcsolásnak". Az nagyon kellett oda, és utána már az sem tudott kizökkenteni, hogy egy dicsőségtől sugárzó, elégedett fejjel azt is sikerült agyonvágni... Hát, az tényleg "lószart, mama!".

6,5/10
.

Niwrok írta:

.
Snowden

Bevallom, én Oliver Stone munkásságát nem tartom különösebben sokra. Talán az egy JFK-n kívül egy olyan filmje nem volt (de nem is láttam mindet), amiről különösebben pozitív élményeim lennének... és ebbe a körbe fog tartozni a Snowden is. Hogy a rengeteg hiányossága és bénasága ellenére mégsem jöttem ki rossz hangulatban a filmről (és hogy annak megfelelően nem értékelem a Snowdent ennél is kevesebb pontra), az leginkább Joseph Gordon-Levitt egyedülálló alakításának köszönhető... és az utolsó két percnek, az "élő kapcsolásnak". Az nagyon kellett oda, és utána már az sem tudott kizökkenteni, hogy egy dicsőségtől sugárzó, elégedett fejjel azt is sikerült agyonvágni... Hát, az tényleg "lószart, mama!".

6,5/10
.

jó írás, köszi!


Az a fél pont.... szokás szerint semmi... Viszont ha már így coming outoltál , a Salvador, a Született július 4-én az A Szakasz és a Született gyilkosok remélem megvolt?

Ha nem (kétlem), ezeket tessék sürge pótolni!

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Snowden

Bevallom, én Oliver Stone munkásságát nem tartom különösebben sokra. Talán az egy JFK-n kívül egy olyan filmje nem volt (de nem is láttam mindet), amiről különösebben pozitív élményeim lennének... és ebbe a körbe fog tartozni a Snowden is. Hogy a rengeteg hiányossága és bénasága ellenére mégsem jöttem ki rossz hangulatban a filmről (és hogy annak megfelelően nem értékelem a Snowdent ennél is kevesebb pontra), az leginkább Joseph Gordon-Levitt egyedülálló alakításának köszönhető... és az utolsó két percnek, az "élő kapcsolásnak". Az nagyon kellett oda, és utána már az sem tudott kizökkenteni, hogy egy dicsőségtől sugárzó, elégedett fejjel azt is sikerült agyonvágni... Hát, az tényleg "lószart, mama!".

6,5/10

Az a fél pont.... szokás szerint semmi...  Viszont ha már így coming outoltál    , a Salvador, a Született július 4-én az A Szakasz és a Született gyilkosok remélem megvolt?
Ha nem (kétlem), ezeket tessék sürge pótolni!

Annyira azért ne kételkedjél ...

Tudom, hogy ezek ún. "klasszikusok", de ha láttam is őket, annyira mély nyomot sem hagytak, hogy emlékezzek rá, láttam őket. Ellenben láttam a JFK-n kívül a Nagy Sándort, a Minden héten háborút, a World Trade Centert és a Vadállatokat, amik közül még a 9/11-es volt jó, de a többi bőven a "felejthető" kategóriában van nálam.
.

Niwrok írta:

Annyira azért ne kételkedjél   ...

Tudom, hogy ezek ún. "klasszikusok", de ha láttam is őket, annyira mély nyomot sem hagytak, hogy emlékezzek rá, láttam őket. Ellenben láttam a JFK-n kívül a Nagy Sándort, a Minden héten háborút, a World Trade Centert és a Vadállatokat, amik közül még a 9/11-es volt jó, de a többi bőven a "felejthető" kategóriában van nálam.
.

Ezek közül majdnem mindenről ismered a véleményem, nekem a WTC is és a Sanyi Bá is tetszett.

.
Kút



Valahol a magyar határvidéken kánikulában aszalódó, lepukkant kis benzinkút áll, aminek a személyzete Pista, az öreg kutas, társasága pedig mindössze a mozgássérült Zoli és egy kurta farkú macska. Ide érkezik a harminc év körüli, meglehetősen zűrös és kaotikus múltú Laci, akit az anyja, Magdi hoz el, hogy évtizedek után a fiú újra találkozhasson az apjával, Pistával, és gyakorlatilag le is passzolja neki a "rossz vérű" srácot, hogy most már kezdjen vele ő valamit. Lacinak azonban még kipakolni sem nagyon van ideje, amikor egy kisbusz érkezése csak még inkább felborítja az amúgy is elég idegesen viselkedő Pista napját. Mert bár ez "menetrend szerinti járat", amivel egy Dzsonni nevű strici utaztatja a prostijait Svájcba, de a "pussy wagon"-nal jön Misi, az algengszter is, aki valami kis mellékesben utazik az öreg kutassal, de egy homokszem miatt akadozik az üzlet, így Misi ukáza szerint maradnak, amíg az nem rendeződik. A kor és náció szerint is elég vegyes összetételű kurvák egyöntetűen unják előre a tökölést, főleg amikor egy műszaki hiba miatt úgy tűnik, napokra a benzinkúton ragadtak, az izzasztó hőség, a türelmetlenség és a tehetetlenség pedig csak egyre feljebb tolják az agyvizet...

Én tényleg azt hittem, hogy ez lehet egy jó film. Végülis akiket láttam az előzetesben, azokat többségében jó színésznek tartom, Udvaros Dorottyát amúgy is régen láttam moziban, Pokorny Liát is megkedveltem a Beugróban, és innen-onnan szinte mindenki ismerős arc volt, inkább jó emlékekkel. A helyszín ugyan kicsit túl amerikai volt a magyaros pusztához, de a vázolt helyzettel együtt már volt benne némi izgalom, és ha nem is várhattam, hogy a svájci kvótájuk miatt aggódó ribancok, a kutasék meg a gengszterek az összezártságban valami hihetetlen pszichológiai hadviselést valósítanak meg, de mondjuk egy masszív leszámolás viszonylag kevés túlélővel benne volt a pakliban. Mindezek tetejében pedig ott volt Gigor Attila, aki ugyan az eddigi egyetlen mozifilmjében, a Nyomozóban sem hétköznapi karakterekkel népesítette be az áldozata és annak halála oka után kutató bérgyilkos boncmester történetét, de a pár furcsa kitérő ellenére is egy jó krimi lett a végeredmény, azóta pedig Gigor megcsinálta az HBO-nak a Terápiát (igaz, nem saját ötletből), ami pár apróbb negatívum ellenére simán a legjobb újkori magyar tévésorozatok közé tartozik.

Most meg itt van a Kút, ami egyszerűen annyi helyen folyik szét és dől össze, hogy azt sem nagyon tudom, hol kezdjem. A teljes filmben csak még jobban előjött, hogy a helyszín, ez a benzinkút mennyire abszurd, és a szereplők sem tudják nagyon hova tenni, ezért beszélnek sivatagról egy szikkadt mezőn. Ugyanilyen helyzetidegen és "mű" szinte az összes kellék és karakter, erőszakosan szájba rágva például azt, hogy mekkora a szárazság és az elhagyatottság, hogy az érkező autó is homokszínű a portól... pont annyira mint az a Lada, amelyik tíz éve áll a fészerben   . De amikor előkerül egy harminc éves esküvői ruha (), az aztán olyan szikrázó fehér, hogy tutira Perwollal mosták   ... harminc évig... Ilyenek a karakterek is, akik közül nagyon kevés érződik hús-vér embernek, inkább csak csicsás jelmezek, amit a színészek magukra húztak, hiszen legtöbbjükről nem derül ki semmi, azon kívül, hogy meg tudjuk különböztetni a cserfes kurvát a kiélt ribancról, és csak azért kellenek, hogy benyögjenek egy-két poénosnak szánt epés megjegyzést, aminek a tizedén lehet egyáltalán mosolyogni, a többi erőltetett humorkodás. A színészek egy része is megérdemli a köpködést, például ez a szerencsétlen Jankovics Péter Laci szerepében is folyton áll tanácstalanul, mint szűz buzi a gőzfördőben, miközben az a dolga, hogy játssza a Columbot, aztán megszereljen egy kocsit, és azzal ő legyen a pusztaalsó-hátaztáni Mad Max (panaszkodik, hogy elvették a jogsiját, de ha tíz métert megy a kocsival, és már elgázol két embert, akkor mire csodálkozik   ?!). Ilyen helyzetben történet sem nagyon akad, és azon kívül, hogy a szereplőket összefújja a "sivatagi" szél, néha kiabálnak, esténként buliznak, néha dugnak (az efféle kínosan gagyi leszbicsókok és hármasszexek a lakmuszpapírnál is hitelesebben mutatják meg, hogy az író is gyengének taláta a forgatókönyvét, amit így próbált feldobni), aztán meg páran kinyírják egymást (na azért itt se gondoljatok valami komolyra, elég gyorsan burleszkbe fordul a dolog, és a nézőtér a legvéresebb jeleneteken hahotázott a leghangosabban), intenzív gondolkozás után sem tudnék megfogalmazni semmi összefüggőbbet.  

Egy kezemen meg tudom számolni azokat a dolgokat, amik valamennyire is tetszettek, azt viszont el kell ismernem, hogy alapjaiban annyira ez sem nagyon más, mint a már emlegetett Nyomozó. Amire és amiért felépül ugyanis mindez, az egy elcseszett romantikus fellángolás története Laci és az egyik muff (a naivan csitris Marcsi, aki azért meg kurvának, mert ha már úgyis szeret dugni, akkor miért ne kereshetne pénzt is vele  ) között, de az is csak azért, hogy legyen egy giccsesen lehangoló befejezése a sztorinak. Bár csak mellékszál, de sokkal érdekesebb és jobban kidolgozott volt ennél Pista és Magdi réges-rég elhalt szerelme, mert bár már semmit nem tudnak egymásnak adni, és megkeserítette, kiszikkasztotta őket az élet, de azért egy-egy mosoly vagy gesztus elárulja, hogy akkoriban mennyire odavoltak egymásért, és hogy jó emlékeket őriznek egymásról... ráadásul Udvaros Dorottya és Kovács Zsolt alakítanak a legjobban a Kútban, utánuk némileg lemaradva jön Tzafetás Roland, a bronz esetleg lehet Trokán Nóráé, aztán jócskán mögöttük a többiek. A stábból a legpozitívabb véleményem a díszletesről és a kellékesről lett, mert bár a kút puszta létezése is hely- és életidegen, de ha lenne ilyen, a 80-as évekből itt maradt benzinkút Magyarországon, ilyen melléképületekkel, roncsokkal és hangulattal, az pont így nézne ki. Technikailag jók az akciójelenetek is, a fal bedőlése igazán látványosra sikeredett, ahogy utána az ajtó maradékának kinyitása meg viccesre. Szóval ennyi... illetve még egy dolgot meg kell említsek, egy okból dícsérve a forgatókönyvet is, mégpedig hogy van egyetlen csavar a sztoriban, ami jól működik; volt egy dolog, ami az elejétől kezdve teljesen magától értetődő volt, aztán mégsem az jött be... és az bejött.

A Kút talán lehetne Tarr Béla pusztai nihilljének és Guy Ritchie sokféle szereplőt egymás mellé sodró krimijeinek az Üvegtigris lakókocsijában fogant utódja... de csak úgy, ha mindkét szülő már előre gyűlölte az elhálandó nászt és az abból születő kis fattyút. Nekem ehhez képest "csak" tömény csalódás, a Vajna-éra eddigi mélypontja, ami számomra egy Délibábbal összevetésben üt igazán, hogy még az alá is...

4/10

Niwrok írta:

.
Kút

A Kút talán lehetne Tarr Béla pusztai nihilljének és Guy Ritchie sokféle szereplőt egymás mellé sodró krimijeinek az Üvegtigris lakókocsijában fogant utódja... de csak úgy, ha mindkét szülő már előre gyűlölte az elhálandó nászt és az abból születő kis fattyút. Nekem ehhez képest "csak" tömény csalódás, a Vajna-éra eddigi mélypontja, ami számomra egy Délibábbal összevetésben üt igazán, hogy még az alá is...

4/10

Köszi az írást, elképzeltem a filmet.

Ennyi bőven elég volt.