Általános film topik

Niwrok írta:

.
Élősködők / Parasite / Gisaengchung

Később, leginkább az utolsó harmadban viszont egyre inkább szétesett nekem a sztori, egyre több lett az erőltetett meg felesleges jelenet (Parkék kanapés szexe például nagyon kilógott, semmit nem tett a filmhez), egyre többször esett az író/rendező túlzásba (bármilyen metaforikus és bárhova is vezet az az özönvíz, a csapkodó budival elvesztette minden komolyságát) és a humor meg a hangulat is egyre közelebb ment az abszurdhoz, mélypontján a szülinapos jelenettel.

Így ez most kb. a 8,5 meg a 6 átlagaként lett...

7/10
.

Pedig erről jókat hallottam... na mindegy, ezt azért megnézem.

.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Élősködők / Parasite / Gisaengchung

Később, leginkább az utolsó harmadban viszont egyre inkább szétesett nekem a sztori, egyre több lett az erőltetett meg felesleges jelenet (Parkék kanapés szexe például nagyon kilógott, semmit nem tett a filmhez), egyre többször esett az író/rendező túlzásba (bármilyen metaforikus és bárhova is vezet az az özönvíz, a csapkodó budival elvesztette minden komolyságát) és a humor meg a hangulat is egyre közelebb ment az abszurdhoz, mélypontján a szülinapos jelenettel.

Így ez most kb. a 8,5 meg a 6 átlagaként lett...

7/10
.

Pedig erről jókat hallottam... na mindegy, ezt azért megnézem.

.

És nézd is, mert a kétharmada vicces és drámai egyszerre, a fordulatai és a fináléja is működnek. Viszont volt egy kb. 20-25 perces szakasz, ami nekem nem jött be annyira.
Talán majd neked ...

.

.
Mindenki tudja / Todos lo saben

Az Argentínába kitelepült Laura a gyerekeivel évek után tér haza a szülőfalujába, hogy részt vegyen a húga esküvőjén. Az egész család, sőt az egész környék a nagy napra készül, Laura szívesen nosztalgiázik a régen látott ismerősökkel, a lánya, Irene pedig a környéket fedezi fel nagy lelkesen, hogy aztán a lakodalomban már mindenki ott legyen, aki számít. Az ünnepség összképét csak egy kellemetlen zápor és egy rövid áramszünet rontja, de ahogy elszivárognak a vendégek, a család pedig elkezd nyugovóra térni, Laura ijedten veszi észre, hogy Irene nincs az ágyában. A családtagok a tinilány keresésére indulnak, mert először csak arra gondolnak, hogy kiszökött éjszakára valamelyik helyi fiúval, de egy sms után a legrosszabb rémálmuk válik valóra: Irene-t elrabolták, és váltságdíjat kérnek érte.

A Nader és Simint is jegyző Asghar Farhadi ezúttal Spanyolországba helyezte a történetét, remek spanyol színészekkel, de amúgy a tőle már megszokott Családi Kör típusú filmet kaphatja most is a néző. A bevezető a lagziig még csak arra jó, hogy a családi kapcsolatokat kicsit megismerje az ember, Irene elrablásával aztán persze felszínre kerülnek az ellentétek, az akár évtizedes sérelmek, amiket mindenki tud (vagy pletykál), de amikről senki sem beszél... legalábbis eddig. Az igazi csavar pedig nem is maga a filmben történtek, hanem a vége, az ugyanis nyitva marad, és a nézőre vár, hogy a maga számára eldöntse, mi is hangzik el azon a beszélgetésen, és milyen eredménnyel.

Az viszont igaz, hogy a cselekmény valahogy magától értetődő, kevesebb benne az izgalom és az "egzotikum", így azért nem egy Nader és Simin, de azért elég jó.

8/10
.

Niwrok írta:

Élősködők / Parasite / Gisaengchung

És nézd is, mert a kétharmada vicces és drámai egyszerre, a fordulatai és a fináléja is működnek. Viszont volt egy kb. 20-25 perces szakasz, ami nekem nem jött be annyira.
Talán majd neked ...

.

Kétharmadáig kifejezetten jó és szórakoztató volt, tetszett a család beépülése a gazdagokhoz. Volt az egésznek egy heist mozis, kémfilmes hangulata, hogy mikor és hogyan buknak le, a vígjátékos stílust nagyszerűen ötvözték a feszültséggel. A csavar, fordulat is tetszett - bár felvet némi kérdéseket a hogyan is lehetett ez így témában -, de aztán onnantól picit össszehuzan a sztori. Néha már burleszk az egész, ott lenn, a pincében (amúgy is, el tudjátok képzelni, hogy van egy bunkerrendszer a saját házatok alatt, amiről nem tudtok?), a szülinap meg tényleg egy értelmetlen vérgőzös hatásvadász valami.

Újfent nem értem az egekig magasztaló kritikákat, mint ahogy azt sem, mit keres ez (is) az idei Oscar mezőnyben...



75%


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Élősködők / Parasite / Gisaengchung

És nézd is, mert a kétharmada vicces és drámai egyszerre, a fordulatai és a fináléja is működnek. Viszont volt egy kb. 20-25 perces szakasz, ami nekem nem jött be annyira.
Talán majd neked ...

.

Kétharmadáig kifejezetten jó és szórakoztató volt, tetszett a család beépülése a gazdagokhoz. Volt az egésznek egy heist mozis, kémfilmes hangulata, hogy mikor és hogyan buknak le, a vígjátékos stílust nagyszerűen ötvözték a feszültséggel. A csavar, fordulat is tetszett - bár felvet némi kérdéseket a hogyan is lehetett ez így témában -, de aztán onnantól picit össszehuzan a sztori. Néha már burleszk az egész, ott lenn, a pincében (amúgy is, el tudjátok képzelni, hogy van egy bunkerrendszer a saját házatok alatt, amiről nem tudtok?), a szülinap meg tényleg egy értelmetlen vérgőzös hatásvadász valami.

Újfent nem értem az egekig magasztaló kritikákat, mint ahogy azt sem, mit keres ez (is) az idei Oscar mezőnyben...

75%

Akkor neked sem...

.

.
Házassági történet / Marriage Story

Inkább "Válási történet", hiszen Charlie, a New York-i avantgárd színházi rendező, és a színésznőként dolgozó, nemrég egy remek karrierlehetőséget kapó felesége, Nicole házasságába azon a ponton kapcsolódunk be, amikor Nicole bejelenti, hogy válni akar, majd azzal a lendülettel haza is költözik az anyjához Los Angelesbe, és viszi magával a közös fiukat, Henryt is. A film pedig igazából az elválásuk története lesz, ahogy az elején még oly simának tűnő elkülönülés a személyiségük, a távolság (Charlie folyton ingázni kényszerül a keleti és a nyugati part között) és az ügyvédek malmain egyre jobban felőrlődik, nem egy kínos pillanathoz, egymás fejéhez vágott sértéshez vagy elfajuló veszekedéshez vezetve.

Az nagyon jó, ahogy a film bemutatja ennek a folyamatnak, ennek a gyászmunkának a buktatóit, leginkább azért, mert két olyan kiváló színészre építhették fel a drámát, mint Adam Driver és Scarlett Johansson. Érzelmileg és emberileg erős jelenetekkel van tele a film, olyan dilemmákkal például, hogy akkor is el kell-e vinni apás estére a gyereket, ha egyébként annak semmi kedve hozzá, mert ha nem viszi, azt kockáztatja, hogy azzal vádolják, nem is törődött igazán a fiával. Az egyszerűségükben életszagú jelenetekben semmi kivetnivalót nem találtam, azokért szívesen adnék akár 9-est is... a baj az, hogy nem csak ilyen jelenetekből áll a film. Nincs belőlük sok, de akad négy-öt kínosan túlírt vagy feleslegesnek tűnő jelenet. Például az a bénázás a válási papírokkal, ami egy rossz kabarétréfának hat a három agyilag zoknival, akik nem tudják, hogyan kell átadni egy borítékot. Meg ilyen a vacsorajelenet a Charlie-hoz érkező gyámügyessel, amit akár a Monty Python is írhatott volna, ahol a végén már csak néztem ki a fejemből, hogy mi a f*sz ez, ahogy Henry némán elsétál a földön fetrengő apja mellett... Meg talán még Charlie és Nicole veszekedését tudnám ide venni, ami ugyan szépen bemutatta, hogy milyen elásott sérelmek is felszínre kerülhetnek ilyenkor, zanzásítva egy válás összes veszekedését, de nekem a közepénél már abszurd módon túl volt tolva a zanza...

8/10
.

.
Az átkelés madarai



Ha tudtam volna (most nem néztem utána), hogy ez a faszi csinálta az A kígyó ölelése című, nem rossz, de meglehetősen művészies filmet, talán nem nézek annyira értetlenül a képernyőre. Az a helyzet az, hogy ez a madaras mozi pontosan ugyanolyan, mint az: nem rossz, de túlontúl művészies - egy amúgy jó témában...

Kolumbiában járunk, a 60-as években, a film eleje egy kb 20 percnyi őslakosok életkörülményeit bemutató, NGC-re való unalmas szakasz, amiben egy félmeztelen, kalapos fickó valami szerelmi táncot lejt egy eladósorba kerülő csajnak. A hozományra azonban nincs pénze, ezért elmegy, hogy szerezzen, így kerül kapcsolatba a fűtermesztéssel és az amerikai szállítókkal. A film pedig arról szól, hogy az egyre növekvő bevétel hogy mérgezi meg az amúgy rettentően konzervatív és hagyománytisztelő törzsi létet, hogy lesz Rafayetből kvázi drogbáró és hogy kerül úgy összetűzésbe a többi környező családdal, hogy mindent elveszít.

A helyszín és a téma adja a hasonlatot a Narcossal és a többi drogkartelles filmmel, mégis, ez valami nagyon más. Ez olyan erősen át van szőve a kolumbiai törzsi hagyományokkal, a sámántól kezdve a madarakkal, az éneklő vén nótással, hogy ember legyen a talpán, aki ezt simán befogadja. A helyszín sivár és unalmas, a színészek jók, de néha inkább viccesek, mint hitelesek, a néhány drámai jelenet meg meg van kurtítva, csak a végeredmény/következménye látszik. És mindez azért, hogy el tudjunk merülni a korabeli kolumbiai törzsi viszonyokban, népszokásokban, díszletekben, hiedelmekben, zenékben.

Ez jó lett volna egy újabb érdekes, új aspektust feltátró drogkartelles mozinak, de más volt a rendező víziója - ami nekem ezúttal nem jött be annyira. Értékelem, mint különleges filmet, de nem élveztem.




70%


.

.
Joker



Nem tudom éreztem-e valaha ekkora közönyt filmnézés közben… tekintve, hogy eleve nem is akartam megnézni, ez nem olyan nagy csoda, de hogy menet közben egyetlen egy másodperc nem volt benne, ami akár csak picit is képes lett volna kirángatni a közönyömből, az már meglepő. Ha nincs ez az óriási hype (Oscar, Xpress lista) körülötte, a büdös életben nem indítom el ezt a filmet.

Közel két órán keresztül nézni egy elmebeteg, random vihogó faszit az alapból nem az én stílusom – a bolondokat a bolondokházába erre a filmre is igaz. Egy idő után tök idegesített Arthur minden mozdulata, ráadásul ugye ez egy olyan mozi, amiben a főszereplő egy idegbeteg tömeggyilkos – azonosulni vele nem igazán lehet, így a mozizás egyik alapélménye hiányzik a nézése közben. Sajnálni, szánni nem tudtam, s miután nekem az egyetlen jól sikerült Joker az Heath Ledger a Nolan filmekből, így hiába isteníti mindenki Joaquin Phoenix játékát, nekem nem jött be az egész. Azt sem tudom, mi szükség volt erre, s hogy egy ilyen nyilvánvalóan hibbant figura hogy lehet majd Gotham első számú bűnözője (amihez azért agy is kell)… már ha tekinthető ez bármilyen módon a Batman Univerzum apró részletének. De miután belepréselték ismét azt a bizonyos gyilkosságot, vélhetően akarnak vele kezdeni valamit – de akkor meg azt mondja meg valaki, hogy a kis Bruce és Joker között hány év is van és nem néz-e ki hülyén, hogy a 20-as, 30-as éveiben járó(??) Batman majd egy vén fószert fog kergetni később…

Ez nekem nem egy sajnálnivaló bolond története, akit szegényt a körülmények tesznek azzá, ami lesz, s miután totál közömbös volt számomra a fickó, azt a bizony gyakran hangoztatott drámát sem éreztem a nézése közben. Ő hibbant az első perctől, nem is szabadna kinn lennie, a metrós tettéből kinövesztett bohócmaszkos zavargás meg inkább volt The Purge szerűen random és kapkodó, mint mondjuk a Guy Fawkes maszkos mozgalma szerűen tudatos és hiteles. De annyira nem csalódtam, mert nem is vártam mást, ez egy újabb talány az idei Oscar mezőnyben. Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy ha tényleg az motiválja idén az akadémiai tagokat, hogy olyan történeteket (is) jelöljenek, ami a vélt/valós osztályharcot szimbolizálja, az nekem meglehetősen hiteltelennek és képmutatónak tűnik. De legalább a meleg témáról lekattantak.



60%


.

R2-D2 írta:

.
Joker

Nem tudom éreztem-e valaha ekkora közönyt filmnézés közben… tekintve, hogy eleve nem is akartam megnézni, ez nem olyan nagy csoda, de hogy menet közben egyetlen egy másodperc nem volt benne, ami akár csak picit is képes lett volna kirángatni a közönyömből, az már meglepő. Ha nincs ez az óriási hype (Oscar, Xpress lista) körülötte, a büdös életben nem indítom el ezt a filmet. Ez nekem nem egy sajnálnivaló bolond története, akit szegényt a körülmények tesznek azzá, ami lesz, s miután totál közömbös volt számomra a fickó, azt a bizony gyakran hangoztatott drámát sem éreztem a nézése közben.

60%

Én éreztem, és ezzel együtt adtam rá kevesebbet. Továbbra sem tudok ugyanis mit kezdeni azzal a gondolatommal, hogy egyszerűen azért lett ez a film a Joker, mert a képregényes hivatkozással eladhatóbbnak gondolták a drámájukat. A Batman-univerzum ezen a filmen olyan, mint a csöcs a Blikken.

De ha ez így, akkor miért is nem készült mondjuk a Bosszúállók stílusában film a Kőszívű ember fiaiból...

.

Niwrok írta:

.
Sebek / Wounds

A helyi kocsmában pultosként dolgozó Will csendes, nyugodt estére készült, csak pár törzsvendéggel meg egy négyfős, fősulisokból álló csoporttal a krimóban, amikor egy hirtelen kialakult részeg szóváltás véres verekedésbe torkollik. Will csak a romok eltakarítása során veszi észre, hogy az első hőzöngésre kimenekülő fiatalok egyike hátrahagyta a mobilját, és hogy a tulajdonos nyomára akadjon, belenéz. Ezt nagyon nem kellett volna... Nem is csak azért, mert a fotóalbum képei között borzalmas képeket talál megcsonkított holttestekről, hanem azért is, mert úgy néz ki, azokat a fiatalok valamilyen rituálé keretében csinálták, aminek Will életére is egyre meghatározóbb hatása lett.

Simán ez tetszett legjobban az utóbbi idők Netflix-horrorjai között, pedig azt hiszem, ezt értettem a legkevésbé. Ennek az az oka, hogy film nagyjából a Cellular-Ring vonalon indul el, ami önmagában érdekes lenne, néhány társadalomkritikai kiszólással az okostelefonokra rágyógyult lakosságra, de aztán a bogarakkal meg a látomásokkal teljesen elborul, hogy a végére megérkezzen Denis Villeneuve Enemy-je mellé, és egy minden ízében utalásokkal teli, szimbolikus történetté váljon. Lehetett volna egy zavaros mindfuck is, "ha nem értem, akkor biztos jó"-típusú kultmozi, de nekem bejött a hangulata, és az, ahogy azt ábrázolta, Will a sok egyéb bizarr élmény mellett egy viszonzatlan szerelem miatt hogyan hergeli bele magát egyre jobban az őrületbe. Ezek mellé nagyon jó volt a folyamatos bizonytalanság és feszültség, a lassabb párkapcsolati képek mellé a nyomasztó éjszakai kóborlások és a látomások, amik talán jelentős részben az író/rendező Babak Anvarinak (Under the Shadow) köszönhetőek.

8/10

Annyira nem engedett el ez a film, annyira örvényszerűen szívott maga felé a nyomasztó hangulatával és a titkaival, hogy három hónap után újranéztem.

És mert most már nagyjából az okkultista meg a szerelmi részeket is helyre tudtam tenni, még jobbnak tartom. Most már sejteni vélem, mit keresett Will az alagút mélyén, hogy milyen kérdésre akart választ kapni. A hangulata meg ugyanolyan zseniális, hogy a mai horrorokkal szemben szinte nincs is benne jump-scare, viszont ehelyett másfél órán keresztül egyre mélyebben mászik be a bőr alá, és nem csak azzal kelti a parát, amit megmutat, hanem sokkal inkább azzal, amit megmutathatna, és amikre csak utal. Menet közben most a Tükör/szilánk ugrott be, talán az volt hasonló, és azt sem tudtam elfelejteni tíz év alatt sem.

Ha lenne 2019-re egyéb-listám, ez lenne rajta, a Black Earth Rising és a Henry könyve (arról hamarosan...), de nincs...

8,5/10
.

Niwrok írta:

.
Házassági történet / Marriage Story

Inkább "Válási történet", hiszen Charlie, a New York-i avantgárd színházi rendező, és a színésznőként dolgozó, nemrég egy remek karrierlehetőséget kapó felesége, Nicole házasságába azon a ponton kapcsolódunk be, amikor Nicole bejelenti, hogy válni akar, majd azzal a lendülettel haza is költözik az anyjához Los Angelesbe, és viszi magával a közös fiukat, Henryt is. A film pedig igazából az elválásuk története lesz, ahogy az elején még oly simának tűnő elkülönülés a személyiségük, a távolság (Charlie folyton ingázni kényszerül a keleti és a nyugati part között) és az ügyvédek malmain egyre jobban felőrlődik, nem egy kínos pillanathoz, egymás fejéhez vágott sértéshez vagy elfajuló veszekedéshez vezetve.

Az nagyon jó, ahogy a film bemutatja ennek a folyamatnak, ennek a gyászmunkának a buktatóit, leginkább azért, mert két olyan kiváló színészre építhették fel a drámát, mint Adam Driver és Scarlett Johansson. Érzelmileg és emberileg erős jelenetekkel van tele a film, olyan dilemmákkal például, hogy akkor is el kell-e vinni apás estére a gyereket, ha egyébként annak semmi kedve hozzá, mert ha nem viszi, azt kockáztatja, hogy azzal vádolják, nem is törődött igazán a fiával. Az egyszerűségükben életszagú jelenetekben semmi kivetnivalót nem találtam, azokért szívesen adnék akár 9-est is... a baj az, hogy nem csak ilyen jelenetekből áll a film. Nincs belőlük sok, de akad négy-öt kínosan túlírt vagy feleslegesnek tűnő jelenet. Például az a bénázás a válási papírokkal, ami egy rossz kabarétréfának hat a három agyilag zoknival, akik nem tudják, hogyan kell átadni egy borítékot. Meg ilyen a vacsorajelenet a Charlie-hoz érkező gyámügyessel, amit akár a Monty Python is írhatott volna, ahol a végén már csak néztem ki a fejemből, hogy mi a f*sz ez, ahogy Henry némán elsétál a földön fetrengő apja mellett... Meg talán még Charlie és Nicole veszekedését tudnám ide venni, ami ugyan szépen bemutatta, hogy milyen elásott sérelmek is felszínre kerülhetnek ilyenkor, zanzásítva egy válás összes veszekedését, de nekem a közepénél már abszurd módon túl volt tolva a zanza...

8/10
.

Ez viszont nem jött be ennyire. Erre is két éjszakám ment rá, annyira nem érdekelt az egész, annyira hidegen hagyott, kivel mi történik, hogy alig találtam kapaszkodót a filmben. Láttam, milyen lehet egy elmérgesedő válás, de senkivel nem tudtama zonosulni a karakterek közül. Scarlett kisfiús haja csak fura volt, de szegény Driver Kylosága miatt lassan Goslingi mélységekben jár nálam - tudom, hogy ez hülyeség, de érzelmileg nem tudok mit kezdeni a dologgal. Sokszor éreztem túl művinek, "túlírtnak" az egészet, az ügyvédnő, az anya, a testvér, de különösen a gyámügyes nő totál kiakasztott (különösen utóbbi).

Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy valahogy megint az idő sem stimmelt: ugyan nem tudni, mennyi idő telt el a film alatt, de hogy a kisscrác egy napot sem öregedett ABBAN a korban, az hiteltelen. A Szűzmáriás és Istenes duma viszont tetszett.

Nekem maximum 65%. Ez sem Oscarra való.


.

.
Feedback

A hírhedt londoni rádiós műsorvezető, Jarvis Dolan nagy bejelentésre készül az éjszakai adásban. Hogy milyen stílust és véleményt is képvisel Jarvis a műsorban, arról talán az mondja el a legtöbbet, hogy a rendszeresen kapott fenyegető üzenetek mellett alig pár napja gyújtották fel a kocsiját. A rádió tulajdonosa azt szeretné, ha Jarvis legalább egy időre visszafogná magát, és mondjuk csinálna egy nosztalgiaadást egy régi kollégájával, már csak azért is, mert a Javis műsorán dolgozó technikusok is elkezdtek félni, hogy őket is utóléri a Jarvis iránti népharag... de a fickó hajthatatlan. Alighogy azonban elkezdődne az addigra csaknem kiürült épületben a műsor, a stúdión rajtaüt két maszkos férfi, és fenyegetéssel ráveszik a sarokba szorított Jarvist, hogy az ő utasításaik szerint vezesse le az adást, és akkor talán senkinek nem esik bántódása... De az ok nem a politika, hanem valami annál sokkal személyesebb.

Újabb bezártságos kamaradarab, újabb pár szereplős pszichodráma. Tulajdonképpen még jó is lenne, mert a zajszigetelés és a rádiós felszerelés jó kis válaszokat ad arra, miért is működik ebben a szobában ez a sztori, a cselekményben is vannak egész jó fordulatok, ahogy egyre több derül ki a szereplők közötti kapcsolatról, és az idősebbek színészi alakításai is parádésak (Eddie Marsan, Richard Brake, Paul Anderson). A mérleg másik serpenyőjébe a fiatalok kerültek, nekik azért még van hova fejlődni, a párbeszédek sorai között azért el tudtam veszi, és a forgatókönyv is olyan erőltetetten tudja csak mederben tartani a sztorit, mint amikor előkerül a lángvágó...


6,5/10
.

.
A leghidegebb játszma / The Coldest Game

A történelembe a "kubai rakétaválság" néven bevonuló események előestéjén, a hidegháború legkiélezettebb perceiben az amerikai titkosszolgálat Varsóban hajt végre egy fedett akciót. Egy szovjet-amerikai sakkjátszma leple alatt próbálnak kapcsolatba lépni egy magas rangú kémmel, aki hajlandó részleteket kiadni a Kuba felé tartó szovjet hajók felszereléséről. Az akcióra kijelölt sakknagymester azonban nem sokkal a Lengyelországba utazás előtt meghal, a helyettesítésére talált Joshua Mansky pedig hiába volt kiváló játékos évekkel korábban, állandó kockázatot jelent, hogy menthetetlenül alkoholista. Miközben az USA becsületéért is küzd a sakktábla mellett, Manskynek az egyre fenyegetőbb kémjátszmában is fontos szerep hárul, ahol egy rossz lépés könnyen vezethet atomháborúhoz.

Ha a néző túl tud lendülni azon a hol tragikus, hol komikusan előadott tényen, hogy Mansky kizárólag szesszel képes létezni, egészen jó kis film lesz ebből még az időnkénti elnagyoltsága, egyszerűsége ellenére is. A sakkra ugyan a vártnál kisebb idő jutott, de a hidegháborús hangulat jól átjött belőle. Külön érdekessége volt, hogy bár sokan vannak a stábban amerikaiak, ez alapvetően egy lengyel film, az oroszlánrésze az ő munkájuk.

7/10
.

.
Feszültség / The Current War

Az 1880-as években az elektromosság gyakorlati felhasználásával kapcsolatos kutatások gyors fejlődésnek indultak, miután Thomas A. Edison elkészítette az első villanykörtét, amit már megérte sorozatban gyártani. Azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy ez a korábbi, gázzal működő világítási megoldásokat villámgyorsan fel fogja váltani, Edison technológiájának azonban megvoltak a maga hátulütői, például hogy az elektromos áramot csak kis távolságokra tudta költséghatékonyan eljuttatni. Ebben látta meg a lehetőséget George Westinghouse, aki az Edison által támogatott egyenáram helyett a váltóárammal működő rendszerekbe fektette a pénzét (köszönhetően a magyar feltalálók által megépített transzformátornak...), amivel egy generátor is nagyobb területet volt képes lefedni, ellátni elektromos árammal, mint Edison, érintésvédelmi szabályok hiányában viszont jóval veszélyesebbnek tartották, mint az egyenáramot.

Több dolog is meglepő volt ezzel a filmmel kapcsolatban. Az egyik, hogy milyen színészek vannak benne (amiért is egyáltalán felfigyeltem rá), és főleg az, hogy egy olyan film, amiben Benedict Cumberbatch, Tom Holland, Nicholas Hoult és Michael Shannon egyszerre szerepel, az hogy nem kapott nagyobb felhajtást... de ez csak addig tartott, amíg nem olvastam, hogy ez volt az egyik film, ami évekre dobozban maradt Harvey Weinstein botrányai miatt. A másik az volt, hogy a film története nélkülözi a nagyobb szenzációkat, sarokpontokat, amiket az átlagember is tudni vél az "áramháborúról", sehol nincs például Topsy, az elefánt, és Nikola Tesla is csak mellékszereplő a történetben... "cserébe" viszont sokkal közelebb áll a valósághoz és ennek a rivalizálásnak a tényleges hátteréhez, mind tudományos, mind személyes vonatkozásában, mint az a közhiedelem, hogy a "gonosz" Edison a nagyvállalatával próbálja kicsinálni a szegény kis bevándorló Teslát, aki ebbe a végére beleőrül. A harmadik pedig az volt, hogy ennek ellenére sem éreztem különösebben jó filmnek, pedig aztán a kor hangulatának megidézésére nem sajnálták a pénzt (élén a chicagói Világkiállítás fényáradatával), és a színészekre sem lehet nyilván panasz. A forgatókönyv és a rendezés viszont ritkán tudta igazán kiaknázni, valódi feszültséggel bemutatni azt, hogy kinek mi is volt a tét ebben az ellentétben, sok dolgot a fizikával kapcsolatban pedig magától értetődőnek vesz, így a néző könnyen elveszhet a sokszor csak a tervezőasztal mellett zajló filmben.

6/10
.

.
A végzet órája / The House with a Clock in Its Walls

Miután a 13 éves, kicsit csodabogár Lewis elveszíti a szüleit egy autóbalesetben, a nagybátyja, Jonathan veszi magához. A srác gyorsan rájön, hogy az ő régi tévésorozatokért rajongós, lexikonozós, motorosszemüveges csodabogársága köszönőviszonyban sincs a bácsikája hóbortjaival, a háza berendezésével és a viselkedésével, amik csak akkor kapnak értelmet, amikor kiderül számára, hogy Jonathan varázsló. A mágia felfedezése egy új világot nyit ki Lewis számára, de amikor ezt a lehetőséget arra próbálja használni, hogy lenyűgözze azokat, akiket az iskolatársai közül a barátjának gondolt, megszegi az egyetlen szabályt, amit amit a nagybátyja mondott neki a varázslással kapcsolatban. Lewis gyásza és a felelőtlensége ugyanis ezzel fontos elemmé válik a ház korábbi tulajdonosának a tervében, aminek célja az emberiség történelmének teljes eltörlése.

Ilyenkor jó igazán, hogy a Filmfórum már ekkora anyaggal rendelkezik, így segítve olyan kötődési pontokat találni, amikkel jobban el lehet helyezni egy filmet a mozis térben. Mert így akkor az egyik serpenyőbe bepakolhatom a Libabőrt Jack Blackkel és az időnkénti elég bugyuta és/vagy ízléstelen poénokkal (van, aki szerint ugyanis a legjobb módja egy kifejezetten érzelmes jelenetet azzal zárni, hogy a Sövényoroszlán nyakba fossa Lewist... igaz, csak száraz levelekkel), a másikba meg mondjuk olyan tinimágiás mozikat, mint a Harry Potter vagy a Csontváros, és hogy a forgatókönyvet Eric Kripke írta, aki az Odaáttal került be az egyetemes tévétörténelembe. És így együtt nekem egészen bejött, persze azzal a korláttal, hogy ez ilyen gyerekhorror-módon lett kidolgozva, amiben attól kell halálra rémülni, hogy a gonosz zombivarázsló visszatér, meg hogy a töklámpások életre kelnek az udvaron. Az egészet talán leginkább a Cate Blanchett alakította Mrs. Zimmerman, Jonathan lakótársa tartotta össze, ahogy az ember nagyjából így képzeli el a megkeseredett tündérkeresztanyját.


7/10
.