Wow!!! Ahhoz képest, amennyit írtál róla, amennyi gondolatot ébresztett benned, ahhoz képest kevesellem a 7.5-öt... Majd ha érik benned, lesz ez még több is... szerintem. Egyszerre sok(k) az élmény.
Holnapra összeszedem a gondolataimat, átgondolom a válaszaimat, és írok recenziót. Mindenestre örülök, hogy tetszett.
Inkább úgy mondanám, hogy volt ez kevesebb is, de érett valamennyit .
Ebből a pontból nem hagyhattam ki, hogy az elejét (a négy "kép" után) eléggé untam, a színészek egy jó része legfeljebb lelkes amatőr volt, és a rendező is túl nagy örömöt lelt abban, hogy mondjuk céltalanul mutogassa Marissát autóvezetés közben. Ennek esszenciája volt a Svenját alakító Jella Haase, akiről még nem tudtam eldönteni, hogy ennyire profin hozza az álmatag, ostoba libát, vagy tényleg az.
Az Augusztus Oklahomában volt nálam 8,5, úgyhogy a 7,5-hez pár tizednél többet már nem nagyon tudok hozzá-"érni" .
.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Gyorsan lépjük is túl azon, hogy az eltérő tapasztalataink, érdeklődésünk miatt máshogy nézünk erre a filmre,
Így van, de ez jelen esetben sem elhanyagolható értékelésbeli különbség - a személyes kötődés, tapasztalat képes ily mértékben befolyásolni a moziélményt.
Idézet :
... de mert a sokaság erejéből fakadó agresszív tombolást és erőfitogtatást nem tartom a fajgyűlölők sajátjának, így inkább mellbe vágott mondjuk Marissa némasága a pénztárgépnél...
Tény, hogy a csordajelleg másnál is működik...
Idézet :
Amit viszont teljesen máshogy láttam, azok a szereplők motivációi voltak, úgyhogy bár persze jobban és többen is ki lehettek volna dolgozva a karakterek, de én mindenki részéről láttam éppen eleget.
Spoiler:
Idézet :
Marissa esetében szerintem jól érzékeltették, hogy nála az egész "náculás" csak egy sokadrangú dolog...
A fene se tudja... Én talán még egy másik filmben sem láttam ennyire szívből jövő, mélyről táplálkozó ősi náci eszméket valló fiatal(oka)t. Persze, hogy a nagyapja miatt lett ilyen, a magot ő ültette el benne (még jó korán), de az idegengyűlölet ily mértékű kifejezése számomra sokkoló volt. Szerintem ebben semmi felesleges élvezet nincs, Marissa önmagában ilyen. S a nagyapa kontra anyuka dologot - bár nem bagatellizálom el - egyálatlán nem éreztem Marissa nemzetszocialista jellemfejlődése szempontjából dominánsnak.
Ellenben, miután azt hiszi, megölte az egyik fiút, valós bűntudata támad, amire majd Sandro viselkedése csak ráerősít. Kicsit lineárisabban látom az egészet, a nagyapa halála nem kiváltó ok a csapattól távolodásban, csupán csak egy a sok közül
Idézet :
És ha már Sandro! Egyenesen imádtam annak a jelenetnek az összefonódásait, amikor Sandro szexelni akar Marissával a papa halála után, de a lány le se szarja őt.
Ez sem rossz, de ha most behunyom a szemem, számomra Sandro az erkélyen áll, és dobja ki a drogot meg a náci tankönyvet... az ő szerepe nálam abban a jelenetben csúcsosodott ki. Azért is írtam, hogy ő nem Derek: a börtön megvátoztatta ugyan, de inkább felerősítette benn az eszmét, mint eltörölte volna. Gondolom, ott is tele van minden színesbőrűvel...
Idézet :
Az egyetlen, ami Marissánál, az a "bolti lopásos" jelenet volt Rasullal. Oké, ott a bűntudat, de amikor a srác elkezdte leborogatni a cuccokat a polcról, némán követelve a figyelmet és az elégtételt, azért csak ráüvöltöttem volna a csaj helyében, hogy "Mi a faszt akarsz, kis takony!?", vagy hogy "Hagyd már abba!", ehelyett a lány lopásra buzdítja, aminek a baromságát a frissiben érkező anya és a neki lekevert pofon koronázza meg. Ennek a hülyeségnek a kompenzálására jól is jött az a nagyon ügyes csavar, ahogy végig elhitetik -pusztán azzal, hogy Rasul egyedül van és hogy azt mondja a tesójáról, hogy "elment"-, a másik fiú meghalt, és csak a végén derül ki, hogy mégsem.
Ezt így gondolom én is. Engem is zavart, Marissa tette - nem tette - megalapozatlannak tűnt...
Idézet :
Na de Svenja ... de legalábbis én nagyon máshogy láttam... "Ideológiai hitvallás" a lófaszt!!!
Ezt tényleg máshogy láttuk. Érdekes, amit írsz, lehet is benne valami, de én már Svenjánál is éreztem alapból zsigeri rasszizmust. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő szimplán a család elleni gyűlöletét fejezi ki a neten (pedig lehet), számomra a kamaszkori lázadásból nyílegyenes út vezetett a naáci bandába. Mindenféle nevelőapa-hatás nélkül...
Idézet :
A Hitler-maszkos jelenetet szerintem is nehéz volt überelni, de nálam azért, mert akkor derült ki, Svenja annyira fogalmatlan, hogy a hülye picsa fel sem ismeri, hogy kit ábrázol ("Ez meg ki?")! Szerinted nem kell ehhez 15 éves németként nagyon-nagyon butának lenni ?
Akkor ez sem tűnt föl, simán iróniának láttam az egészet - egyébként meg, az egész filmet, annak végkifejletét is ismerve, Svenja inkább csak naiv volt, mint buta. Már csak az eleje miatt is, amikor is kimondottan jó tanuló volt a sok egyessel.
Idézet :
Részemről így megengedőbb vagyok: mivel egyik csajnál sem a négerek és a zsidók gyűlöletét éreztem elsődlegesnek, így a mozi nekem nem sugallta, hogy "aki ma a keletnémet részen nem elégedett magával vagy a közösségével, annak nincs is más útja, mint az idegengyűlölet"...
Ezért írtam, ez már rég nem a zsidókról szól. Sokkal inkább egy tükör a mai Európában (joggal!!!) terjedő bevándorlásellenességnek, az idegen gyűlöletnek. Picit Te is leragadtál a zsidóknál és a négereknél, mint két történelmi "hagyománynál", de manapság az alkalmazkodásra nem hajló török, pakisztáni és arab népek komolyabb problémákat jelentenek a németeknél, mint a zsidók valaha is jelentettek. Konkrétan: a török kolóniák egy részében már nem is hajlandóak a gyerekek németül sem tanulni, úgy mennek iskolába, hogy nem beszélik a nyelvet. Mert más a kultúrájuk, bazzeg... Hát a lófaszt. Menjen vissza oda, ahonnan jött. Vagy igenis, illeszkedjen be.
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
N: Marissa esetében szerintem jól érzékeltették, hogy nála az egész "náculás" csak egy sokadrangú dolog... R2: A fene se tudja... Én talán még egy másik filmben sem láttam ennyire szívből jövő, mélyről táplálkozó ősi náci eszméket valló fiatal(oka)t. Persze, hogy a nagyapja miatt lett ilyen, a magot ő ültette el benne (még jó korán), de az idegengyűlölet ily mértékű kifejezése számomra sokkoló volt. Szerintem ebben semmi felesleges élvezet nincs, Marissa önmagában ilyen. S a nagyapa kontra anyuka dolgot - bár nem bagatellizálom el - egyálatlán nem éreztem Marissa nemzetszocialista jellemfejlődése szempontjából dominánsnak. Ellenben, miután azt hiszi, megölte az egyik fiút, valós bűntudata támad, amire majd Sandro viselkedése csak ráerősít. Kicsit lineárisabban látom az egészet, a nagyapa halála nem kiváltó ok a csapattól távolodásban, csupán csak egy a sok közül
Mármint hol írtam, hogy "felesleges élvezet" ? Okokról és okozatokról írtam, és hogy mi mivel jár(hat) együtt, ahogy én összeraktam. A nagypapa halála nem is lehet kiváltó ok, hiszen a gázolás, de még talán a boltos jelenet is előbb történik meg, de hogy én annak tulajdonítom a legerősebb "lökést" a sok közül, az biztos. És úgy láttam, nem lehetett olyan "mélyről táplálkozó" Marissában az az "ősi náci eszme", ha gyakorlatilag napok alatt le tudja zavarni nagyobb összeomlás nélkül is a tőlük való elszakadást, sőt nem egyszerűen otthagyja a bandát, hanem baseball ütővel csapkodja meg őket, elsősorban Sandrot.
-------- N: És ha már Sandro! Egyenesen imádtam annak a jelenetnek az összefonódásait, amikor Sandro szexelni akar Marissával a papa halála után, de a lány le se szarja őt. R2: Ez sem rossz, de ha most behunyom a szemem, számomra Sandro az erkélyen áll, és dobja ki a drogot meg a náci tankönyvet... az ő szerepe nálam abban a jelenetben csúcsosodott ki.
Persze, nemzetszocialista szempontból mindenképpen . De gondolom észrevetted, ez volt a legfontosabb különbség kettőnk látásmódja között: te egy nemzetszocialistákról szóló filmet láttál, és az eseményeket ennek türkében értékelted, míg én egy többágú drámát láttam emberekről, akik történetesen nemzetszocialisták voltak. És eszem ágában sem volt "elhanyagolhatónak" tartani ezt az értékelésbeli különbséget, csak ezt már annyiszor végigzongoráztuk, hogy szükségtelennek tartottam megint lefutni ezeket a tiszteletköröket ...
-------- N: Na de Svenja ... de legalábbis én nagyon máshogy láttam... "Ideológiai hitvallás" a lófaszt!!! R2: Ezt tényleg máshogy láttuk. Érdekes, amit írsz, lehet is benne valami, de én már Svenjánál is éreztem alapból zsigeri rasszizmust. Meg sem fordult a fejemben, hogy ő szimplán a család elleni gyűlöletét fejezi ki a neten (pedig lehet), számomra a kamaszkori lázadásból nyílegyenes út vezetett a náci bandába. Mindenféle nevelőapa-hatás nélkül... Egyébként meg, az egész filmet, annak végkifejletét is ismerve, Svenja inkább csak naiv volt, mint buta.
Nem is csak a családja gyűlöletéről beszéltem a net kapcsán, hanem arról, hogy mennyire alapjárati érzés nála a gyűlölet, ami valszeg a családtagjai iránti megvetésben gyökereznek, ahogy ez nem ritka. Svejnáról nekem az jut eszembe, amit egyszer olvastam: "Nem vagyok rasszista! Én egyformán utálok mindenkit!". Múltkor csak utaltam rá, de mert ide is befér, így most már linkelem is:
A "végkifejletét is ismerve"? Azt, ahogy telefonál Sandronak, hogy hol van ő és Marissa? Hát, akkor is simán azt pörgette ki az agyam, hogy egyfelől remek alkalom volt felhívnia magára Sandro figyelmét, esetleg nagyobb eséllyel pályázni ezzel a megüresedett "First Lady posztra", másrészt -és ez a fontosabb szerintem- pár perccel azután telefonál, hogy megtudja, Marissa az első vonattal haza fogja küldeni, elszakítva őt mindazoktól az előnyöktől, amiket a neonáci társaság jelentett, és ennek megakadályozására akkor éppen nem lát jobb megoldást. Nem mondom, hogy idealista vagy vagy naiv, csak mert nem olyannak, "zsigeri rasszista" léte ellenére is tulajdonképpen jobbnak látod Svenjácskát, mint én, mert pontosan tudom magamról, hogy milyen (klasszikus értelemben vett) cinikus vagyok, de erre szoktam mondani, hogy sajnos még senki nem mutatott olyan módszert, amivel az emberek tetteinek okát hatékonyabban tudnám vélelmezni. Hogy Svenja nem mérte fel, hogy a telefon mivel jár Marissára nézve, hogy naivan azt hitte, nem származik belőle kára, az lehet, de azt hiszem, nem is érdekelte... akkor, aztán a holttestét látva azért csak megmozdult benne is valami.
------- N: Részemről így megengedőbb vagyok: mivel egyik csajnál sem a négerek és a zsidók gyűlöletét éreztem elsődlegesnek, így a mozi nekem nem sugallta, hogy "aki ma a keletnémet részen nem elégedett magával vagy a közösségével, annak nincs is más útja, mint az idegengyűlölet"... R2: Ezért írtam, ez már rég nem a zsidókról szól. Sokkal inkább egy tükör a mai Európában (joggal!!!) terjedő bevándorlásellenességnek, az idegen gyűlöletnek. Picit Te is leragadtál a zsidóknál és a négereknél, mint két történelmi "hagyománynál", de manapság az alkalmazkodásra nem hajló török, pakisztáni és arab népek komolyabb problémákat jelentenek a németeknél, mint a zsidók valaha is jelentettek. Konkrétan: a török kolóniák egy részében már nem is hajlandóak a gyerekek németül sem tanulni, úgy mennek iskolába, hogy nem beszélik a nyelvet. Mert más a kultúrájuk, bazzeg... Hát a lófaszt. Menjen vissza oda, ahonnan jött. Vagy igenis, illeszkedjen be.
Kicsit sértő, hogy ezen mondataid alapján mennyire keveset nézel ki belőlem ! A zsidókat és a négereket afféle iróniaként hangsúlyoztam ki, pont mint "történelmi hagyomány", mert elég "kőkorszakinak" tűnt, hogy a házibuliban még mindig zsidós propagandafilmekkel tüzelik fel a "vének" a fiatalokat a mai körülmények között is, ráadásul feltűnt, hogy pont ez a két népcsoport nem került elő a filmben, ahol viszont rugdostak vietnamit, gázoltak pakisztánit, fegyvert fogtak kínaira, törökre, stb.; talán csak egy néger volt, az is a büfénél. Ha nem is első kézből, de azért tájékozottnak tartom magam a multikulti aktuális állásáról, általánosságban meg a különböző embercsoportok egymás mellett éléséről, de még ennél is fontosabb lehet, hogy nincsenek illúzióim annak állapotáról, így amit elképzelek, kiegészítendő a meglevő információimat, az sem mutat túl rózsás képet, és főleg nem jövőt. Már évekkel ezelőtt is így volt, és nem változott: "Kramer [...] ugyanis azt elemzi, hogy az egyes nemzetek kulturális sokszínűsége mennyire védhetetlen és kilátástalan, ha ezek tagjai egy térbe kerülnek, mennyire nevetséges vagy éppen brutális eredményekre vezethet. Ez ráadásul gyakorlatilag minden, egymást kizáró viselkedésformára igaz. Pedig hát ugye az USA a "szabadság földje", a gazdagság, a hírnév, vagy egyszerűen a megélhetés reményét jelenti. Rossz hír azonban, hogy ebből sem korlátlanok a készletek, sajnos ez a remény és ez a szabadság árucikk, "fogyasztásának" szabályai és korlátai vannak, és az ember "fizet" értük. Olykor pénzzel, de jelen esetben leginkább a szokásaival, a hagyományaival, a becsületével, a testével, az elveivel, végső esetben az életével... és sok olyan ember van, aki ezt az árat nem hajlandó megfizetni, az előnyeiből viszont részesülni óhajt, így nekiáll trükközni meg önámítani. [...] Tömegfogyasztásra alkalmatlan, tűz- és robbanásveszélyes film a szabadságról, a toleranciáról, az egymás mellett élésről, és ezek képtelenségeiről."
"Picit leragadtál" ...
Ezekkel az észrevételekkel párhuzamosan -még ha ez talán meg is lep- és is találtam olyan gondolat-morzsákat a narrációban, amiket be tudtam illeszteni a saját világképembe. Valahogy ebben is azt éreztem -és talán beszéltünk is már róla-, hogy hiába indulunk máshonnan, haladunk részben vagy egészben más úton, sokszor ugyanoda érkezünk meg, mert reálisan szemlélve a dolgokat sok dolgot egyszerűen nem lehet máshogy látni, máshogy képzelni a jövőjét. Egy szubjektív szemüveg talán alakítani tud valaminek a színén és az alakján, de az alapvető tulajdonságait nem tudja megváltoztatni. "Ami jó, az jó"... de ugyanúgy fordítva is igaz lehet...
.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Ezt a jelenetet imádom!!! Tudod hányszor újra akartam már nézni ezt a filmet (is)??? Most lehet, megadtad a végső lökést!
Idézet :
Kicsit sértő, hogy ezen mondataid alapján mennyire keveset nézel ki belőlem !
Nem állt szándékomban, ne haragudj!
Kicsit valóban félreolvastalak. De most, hogy mondod, tényleg pont ezek nem szerepeltek benne...
Idézet :
Valahogy ebben is azt éreztem -és talán beszéltünk is már róla-, hogy hiába indulunk máshonnan, haladunk részben vagy egészben más úton, sokszor ugyanoda érkezünk meg, mert reálisan szemlélve a dolgokat sok dolgot egyszerűen nem lehet máshogy látni, máshogy képzelni a jövőjét. Egy szubjektív szemüveg talán alakítani tud valaminek a színén és az alakján, de az alapvető tulajdonságait nem tudja megváltoztatni. "Ami jó, az jó"... de ugyanúgy fordítva is igaz lehet...
Igen, ez már nem egyszer bejött. Attól függetlenül abban megegyezhetünk, a Kriegerin egy újabb, méltatalanul ismeretlen mozi, mert az általad írt negatívumok ellenére is tanulságos, nagyközönség számára is bemutatandó alkotás. Talán kicsit túl német, de igazán jó lenne, ah többen ismernék...
.
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 21, 2019 7:39 pm-kor.
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
Attól függetlenül abban megegyezhetünk, a Kriegerin egy újabb, méltatlanul ismeretlen mozi, mert az általad írt negatívumok ellenére is tanulságos, nagyközönség számára is bemutatandó alkotás. Talán kicsit túl német, de igazán jó lenne, ah többen ismernék...
Meg . .
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Tárgy: Haunter Pént. Okt. 31, 2014 3:45 pm
.
Haunter
Niwrok kolléga ajánlója nélkül valószínűleg a büdös életben nem kerülök kapcsolatba Lisaval és az ő fura családjával sem – és mivel hogy a kalandot végeredményben nem bántam meg, ez úton is köszi érte. Vincenzo Natali filmje nálam is a beteljesületlen ígéret lett, a zseniális alapszitu kibontása felemásra sikeredetett, azonban a finálé végén fejembe fészkelődő gondolat viszont pár este óta pozitív emlékekkel tölt el a Haunterrel kapcsolatban. Az időhurok keveredve a szellemes horrorral meglepően jól működik, s ha nem lett volna középtájt ennyire átgondolatlan, zavaros és csapkodó, akkor talán még a Kocka szintjére is felérhetett volna.
Abban nem vagyok egészen biztos, hogy első perctől kezdve célszerű ismerni a mozi alapfelállását, nevezetesen Lisa viszonyát a valósággal. Legalábbis úgy érzem, aki nem tudja, a 25-ik perc környékén egész kellemes kis fordulatnak lehet részese, az addig megismert eseményeket, a szokásosan zseniális időhurkos történetet alapjaiban változtatja meg egy telefonszerelő feltűnése a házban. Lisa napi ismétlődő rutinja onnantól minden ártatlanságát elveszti, a dolgok komolyra fordulásával ugyanakkor az értetlenség is beköltözik a vászonra. Nekem amúgy már az elején is picit fura volt a lány viselkedése: szerintem a napi ismétlődés nem feltétlenül váltana ki ilyen közönyt, mint amit ő itt a mozi elején produkált – sokkal életszerűbb a többi filmben látott helyzeten változtatni kívánás és/vagy a helyzethez alkalmazkodás. Miután azonban nem tudjuk, hányadik 16-ik születésnap mínusz egy napot éli át Lisa, talán picit könnyebben befogadható a reagálása, így viszont pont a nihillből felébredve a kutakodás lesz majd picit hiteltelen…
Ugyanis miután kiderül, ki is ő és hogyan is van ott, fura keszekuszaság lesz úrrá a mozin. Itt nem csak az a bajom, hogy Lisa időben és személyben egy-egy tárgy megérintésével „hopponál”, hanem hogy ezt teljesen logikátlanul és ad-hoc módon teszi. A film közepe ez által érezhetően kap egy szürreális ízt, amire az alkotók még a képi világgal rendesen rá is játszanak: nem csupán a lány valódi énjéből alapban adódó látvány erősödik fel, hanem a különböző idősíkok színvilága is csavar egyet az egészen. Túl sok következetesség egyébként sincs a történésekben, a lány bizonyos információkat feldolgoz, némelyektől fél, néha az ő szempontjából ésszerűen cselekszik, néha tök logikátlanul. Először is: az ő állapotában – ahogy egy mondatában meg is fogalmazza – abszolút nincs mitől tartania, így minden egyes félelme a ház szellemétől kissé komikus lett. Másodszor: idegesítően csapongó volt ez az akarom tudni/nem akarom tudni vívódása. Hát bassza meg, ha már nagy nehezen (mert egyébként nem tett túl nagy értelemről tanúbizonyságot) rájött, mi is folyik körülötte, nem az lenne a logikus, hogy minden erejével a probléma megoldásán dolgozik??? Nem, angyalom visszasírja a nyitóképek idilljét… Kutakodásai nem egyszer meneküléssel végződnek – most komoly??? Ő?? Ki elől???
Mindezek mellett én még – Lisától függetlenül - rengeteg képet, eseményt egyáltalán nem is tudtam hova tenni. Olivia megismerésével kapcsolatban az egész reggeli saját családi balhé, aztán az aznap esti idill értelmezhetetlen, az emlékkönyvet mutató valaki, egyáltalán annak helye és miértje szintúgy. De csóváltam a fejem a mini ház mini székének megmozdulásán is – annak pl. a hatáskeltésen kívül szerintem semmi szerepe nem volt ( , a mini ház mini szelleme). A piros ajtó az tényleg kissé mesebeli, kissé Coraline-os, abba meg bele se gondoljunk, hogy milyen családi ház az, mi alatt ekkora feltérképezetlen pince tud megbújni… S amin még nem célszerű gondolkodni, az egyébként önmagában ez a felébredés, a család és a többi lány viszonya a ház urával, mert milyen ökörség már az egész, hogy nevezett szereplők adott állapotukban egy szellem foglyai lehetnek...
No de mindegy is. A Haunternek mindezek ellenére a végén csak sikerült kellemes utóízzel búcsúznia, ugyanis – bár kétségkívül korábban is lehetett volna – a finálé tükrös jeleneténél gondoltam bele, milyen zseniális maga az egész nézőpont, maga az egész ötlet, amit Natali közvetíteni próbált. Milyen zseniális az, hogy egy horrorfilmet abból a bizonyos másik szemszögből láthatunk, néhány megszokott klisé, helyzet mennyire át tud értékelődni. Többek között a Oujia-tábla is, de amúgy az egész: ha Olivia bőrébe bújunk, kellemes borzongással gondolhatunk vissza a film egyes eseményeire. A Haunter egyébként egész tisztességesen teljesít horrorfilmként is: néhány jelenet kimondottan parás és hatásos, a képi világ kellően hangulatos. Nekem a CGI-vel sem volt különösebb bajom, talán inkább a castingot nem éreztem annyira erősnek. Aztán az is lehet, csupán az zavart, hogy a színészek egy picit túljátszották szerepüket, a már-már hullamerevség-szerű mozgás és állapot túlságosan is kihangsúlyozta viszonyukat a való világgal.
Nem volt rossz látni, egyáltalán nem, bár a helyenként fellépő bosszankodást szívesen kihagytam volna. Viszont az Olivia-féle nézőpont csak lökött az egészen egy picit.
70%
.
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 21, 2019 7:57 pm-kor.
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
Nem volt rossz látni, egyáltalán nem, bár a helyenként fellépő bosszankodást szívesen kihagytam volna. Viszont az Olivia-féle nézőpont csak lökött az egészen egy picit.
70%
Ugyanaz a pontszám nagyjából ugyanazon észrevételek mentén, úgyhogy akkor ez is rendben volt. Örülök, hogy tetszett, és köszi az írást. Azért csak két dolog:
Spoiler:
R2: Nekem amúgy már az elején is picit fura volt a lány viselkedése: szerintem a napi ismétlődés nem feltétlenül váltana ki ilyen közönyt, mint amit ő itt a mozi elején produkált – sokkal életszerűbb a többi filmben látott helyzeten változtatni kívánás és/vagy a helyzethez alkalmazkodás.Miután azonban nem tudjuk, hányadik 16-ik születésnap mínusz egy napot éli át Lisa, talán picit könnyebben befogadható a reagálása, így viszont pont a nihillből felébredve a kutakodás lesz majd picit hiteltelen…
Ha valós időben mérjük, akkor Lisa már több ezer napon van túl, és addigra már bőven beléphet a "tanult tehetetlenség". Én úgy értettem, hogy nála az az alkalmazkodás, hogy a sok próbálkozás után unottan megy körbe-körbe a "körhintán", mert előtte biztos rengeteg dolgot kipróbált, de mert azok nem hoztak semmi változást, így feladta a kísérletezést (mondjuk ebből a szempontból csálé az elbiciklizős jelenet meglepetése, de ezt még elnézhetőnek tartottam...). A kutakodásnak az ad új lendületet, hogy elkezdenek új minták, események megjelenni az ismétlődésben, azzal, hogy Olivia megtalálta Lisa karkötőjét, és így a két világ hatni kezd egymásra.
R2: Másodszor: idegesítően csapongó volt ez az akarom tudni/nem akarom tudni vívódása. Hát bassza meg, ha már nagy nehezen (mert egyébként nem tett túl nagy értelemről tanúbizonyságot) rájött, mi is folyik körülötte, nem az lenne a logikus, hogy minden erejével a probléma megoldásán dolgozik??? Nem, angyalom visszasírja a nyitóképek idilljét… Kutakodásai nem egyszer meneküléssel végződnek – most komoly??? Ő?? Ki elől???
Ez mondjuk nekem sem volt a kedvenc jelenetem, ahogy itt visszatérünk az elejére, de ahogy a fickó megmutatta neki, ilyen szinten tudja alakítani a világot, milyen képekkel tudja akár az örökkévalóságig kínozni, ha nem lesz "jó kislány", utána persze hogy visszakozik. Pont azért, mert számára nincs tétje annak, hogy most megtudja-e, hogyan és miért haltak meg, az idillt meg már megszokta. Onnantól nem is magáért kezd nyomozni, hanem Oliviáért, mert csak akkor tudja meg, hogy Olivia nem pusztán kapcsolatban van vele, hanem a sorsa is ugyanaz lesz, ha nem csinál valamit.
R2: ...abba meg bele se gondoljunk, hogy milyen családi ház az, mi alatt ekkora feltérképezetlen pince tud megbújni…
Nos, ha valódi ház lenne, akkor persze gáz lenne... de mert alig kisebb pince bújt meg a Démonok közöttben is, ezért nekem akkor sem lett volna elképzelhetetlen, ha az egész nem egy misztikus-szürreális pokoltornáca lett volna... bár de, az ajtó igen. Meg aztán, ahogy így most eszembe jut, volt pár éve az a sztori egy amstetteni házról ...
R2: Viszont az Olivia-féle nézőpont csak lökött az egészen egy picit.
Igen. Nekem csak azért talán kevésbé, mert túlságosan visszaköszönt benne a Más-világ.
.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Ha valós időben mérjük, akkor Lisa már több ezer napon van túl
Spoiler:
Csak azért írtam, amit írtam, mert úgy emlékszem, mikor megkérdezték tőle: "Mikor ébredtél fel? "mintha azt mondta volna: Egy vagy két hete hete..
Niwrok írta:
Spoiler:
... ha az egész nem egy misztikus-szürreális pokoltornáca lett volna...
Érdekes nézőpont, nekem eszembe se jutott.
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 28, 2014 1:05 am-kor.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Tárgy: Harag Szomb. Nov. 01, 2014 8:34 pm
.
Harag
Szívesen mondanám azt, hogy a Harag a legjobb háborús dráma a Ryan közlegény megmentése óta, de sajnos nem tehetem. Egyrészt mert – bár nem szigorúan film – de ott van az Elit alakulat/Hős alakulat című zseniális sorozatpáros, másrészt meg a Harag nem egészen lett annyira jó, hogy ezt a címet kiérdemelné…
Egy csatamezőn kezdünk, valahol Németországban, a II. vh. vége felé. Mindenhol pusztulás, kiégett roncsok, lángoló tankok és hullák. Fehér lovon!!! jön egy szem német, aki természetesen a roncsnak tűnő tankok között megbúvó amerikai katonák áldozata lesz. Ne kérdezzétek, ennek az egésznek mi értelme volt, mennyi annak a valószerűsége, hogy német tisztek önmagukban lovagolnak a roncstelepen, de itt megtörtént. Még a film dramaturgiája szempontjából sem teljesen értem, mert a karakter, akit e jelenettel bevezettek a filmbe, később bőven csinál majd olyat, amiből láthatjuk a benne rejlő állatot, a háború által megsebzett vad zavarodott kegyetlenségét. No, mindegy. David Ayer (akit egyébként bírok) így írta meg a forgatókönyvet, lelke rajta. Én picit értetlenkedtem a nyitóképen…
Hogy aztán mikor meglássam a Fury (a tank neve) személyzetét, minden rossz érzésem elszálljon. Azt tudtam, hogy Pitt, LaBeouf mellett a rendező házi kedvence, Michael Pena is a jármű legénysége lesz, de mikor megláttam Shane-t (Jon Bernthalt) a The Walking Deadből, széles vigyorra görbült a szám. Innentől számomra már csak e négy figura miatt is megérte megnézni a filmet – ami film az első fél órájával, brutalitásával, dialógusaival, finom poénjaival, hitelességével totálisan lenyűgözött. A csapat épp most vesztette el egyik gépfegyveresét, pótlására pedig egy újonc, Norman (Logan Lerman) érkezik. Bár számomra itt kicsit megbicsaklott a lendület, az új fiú érezhetően hátráltatta a Furyt – ahogy a tankot, úgy a filmet is -, mégis, a mozi kezdete, indítása időben és térben képes volt a háború végére, Németországba varázsolni. A markolóval tömegsírba tolt hullák látványa, a kosz, mocsok, az egész légkör szó szerint letaglózó volt. Abban viszont még most sem vagyok egészen biztos, hogy a három-négy kiélezett harci jelenet között, a mozi három-négy érzelmi/katonai csúcspontja között majd szükség volt-e ennyi pihenőre, szükség volt-e ennyi mellékvágányra. Önmagában talán még a film elejei eligazítás és tábori pihenő áll meg legjobban a lábán, de később, a városban már kínosnak éreztem…
Mert az újjászervezett csapat – egy szétloccsant fej tankból történő eltávolítása után – új feladatot kap, egy német kisváros bevételét. A Fury négy másik tankkal együtt elindul, néhány csontig hatolóan kegyetlen és realista, egyszerűen qrva jó háborús szcéna után megérkezik a városba. Ahol aztán sajnos rengeteg időt töltünk el feleslegesen… Gondolom, most sokan a fejemet követelik, de nekem az egész lakásos jelenet a két nővel, a reggelivel, mindennel együtt borzasztóan kínos lett. Hosszú, szájbarágós, erőltetett, hiteltelen és kínos. Mindamellett, hogy értem az egész mögött megbúvó morális prédikációt, a rossz és rosszabb harcát, az egész valahogy kilógott a film szerkezetéből, jellegéből. Más esetben szívesen nézem az ilyen egy asztalnál kirobbanó konfliktusok sorozatát (ld. még Augusztus Oklahomában), de itt a korábban megismert karakterek ok nélkül máshogy viselkednek, mint eddig, ráadásul valahogy a csapat összhangjába vetett hitem is rendesen megingott. Túlságosan képmutató lett az egész, a végére meg túlságosan egyértelmű, hogy semmi más célt nem szolgált, mint a távozás fájdalmának előkészítését… egy banális képsorral… Ehhhh… Megmondom őszintén, alig vártam már, hogy menjünk újra a tankba, menjünk újra harcolni...
A Fury új útja egy új eligazítás után ugyanis egy kereszteződés, amit biztosítani kell, nehogy a németek el tudják vágni az amerikai utánpótlás vonalat. A finálé majd erre a kereszteződésre épít, de addig látjuk egy Tigris vs 4 Sherman tank csatáját, ami viszont toronymagasan a legjobb háborús csatajelenet, amit manapság láttam. Zseniális, a kamera használat, az izgalmi faktor, a drámai él, minden. Nem beszélve a mozi hanghatásairól - bassza meg, olyan volt, mintha ott lettem volna a réten. Iszonyat bejött, s akkor még hol volt a finálé!!! Annál többet nem árulhatok el, mint hogy a Fury eljut a céljáig és valóban védenie kell az útvonalat – mindenki fedezze fel magának az eseményeket.
Ami a végjátékban pozitívum, hogy totál kiszámíthatatlanok a történések. A korábbi eseményekben simán benn van az is, hogy mindenki megmenekül a Fury legénysége pedig háborús hősként vonul be az amerikai hadsereg dicsőségtáblájára – de az is simán benn van, hogy (a korábbi húsba vágó realizmust látva), mindenki megmurdel. Az a csata, amit Ayer a fináléra összehozott, felér az Elit alakulat jeleneteihez, nem csöpög a patriotizmustól, meg a felesleges hősködéstől. Kaszabolás van, iszonyat mészárszék, kétes végeredménnyel. Tökéletes. Mindösszesen két dolgot tudok negatívumként felhozni, amire azért odafigyelhettek volna jobban: az őrület egyértelműen világosban kezdődik, szürkület nélkül, azonban néhány vágóképpel később már töksötét van… bosszantó. A másik meg az, hogy szerintem basszus, egy tankba dobott 2 db kézigránát mellett fekvő iparost utána úgy kellett volna levakarni a falról… különösen az egész Harag hiperrealisztikus ábrázolásmódja után. Ha már eddig a pontig a golyók által ütötte sebek és testrészek a Rambo 4 valóságával robbannak arcunkba, igazán nem kellett volna a fináléra ebből engedni…
A Harag ettől függetlenül egészen nagyszerű háborús film. A sárban tankok által kilapított emberi maradvány, az 50-es skuló által levitt fejek és testrészek gyomorforgató látványa mégis el tud törpülni az EMBER megdöbbentő tettei mellett. Az út mellett fellógatott hullák látványa (az azokon kiakasztott üzenetekkel együtt), a gyerekek felhasználása a harcmezőn, önmagában a foszforgránát alkalmazásának kegyetlensége (és az azon való élcelődés) sokkal jobban mellbe tudott vágni, mint a csonkítások. Még így is, fűtött moziban, kényelmes székben is kellemetlenül éreztem magam közben – mert mindehhez jön az, hogy a fő karaktereink kiégett háborús veteránok, millió hullával a hátuk mögött, akiket csak a kényszeredett bajtársiasság, az ellenség szívből eredő gyűlölete köt össze. Őszintén szeretni egyiket sem lehet, de hát a világháborút nem a szerethető szuperhősök vívták.
Mindezekből kifolyólag a Harag kimondottan deprimáló film, nem jó utána felkelni a székből. Képi világa, látványa, történései maradandó élményt okoznak, amiből ugyan néha kilógnak a tank személyzetét árnyalni kívánó és a történet ívét megtörő dramaturgiájú jelenetek, de összességében értékes alkotás. Kevesebb (vallási) moralizálással, több tankcsatával még jobb lehetne.
Tényleg, a sok rosszvassal, amit hátrahagytak, mi lett?
80%
.
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 21, 2019 8:02 pm-kor.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Tárgy: X-men: Az eljövendő múlt napjai Hétf. Nov. 03, 2014 5:40 pm
.
X-men: Az eljövendő múlt napjai
Mindenképp érdekes élmény lehet, ha az ember úgy néz meg egy X-filmet, hogy teljesen képben van a képregények világainak karaktereivel, és tudja, kinek mi az eredettörténete, mi mihez és hogyan kapcsolódik. Vélhetően ezzel rengeteg bosszúság is jár – hisz jóval tágabb és összetettebb a rajzolt univerzum -, mikor valami kimarad vagy megváltozik, viszont ha már a laikusok számára készített filmes univerzum sem képes egy koherens egészet alkotni, azt hiszem az már gáz…
Alapban imádom a mutánsokat. Egyszerűen lenyűgöz az a színesség, az a kreativitás, az a változatosság, ami az írók/rajzolók fejéből kipattanva testet ölt a vásznon, különböző tulajdonságokkal ruház föl emberi lényeket. Az egész X-világ legjobb pillanatai számomra így mindig is azok a jelenetek voltak, mikor is az újonnan megismert képességű karakterek esetleg a régiekkel vállvetve egymás ellen vagy egymás oldalán harcolnak. Az új X-men (az egyszerűség kedvéért innentől X5) filmben márpedig egy pont egy ilyen gigantikus csatajelenettel indítunk, valamikor a nem is távoli jövőben. Egészen kiváló felütés, a kis túlélőcsapat működése parádés, azt hiszem, nem meglepő, hogy leginkább a térátjáró-dobó csaj, pontosabban annak képessége tetszett (később meg majd a radioaktív sugárzás dobó). Sodró lendületű, pörgős képsorok, túl sokat gondolkodni nem engednek – azt majd ráérünk akkor is, mikor feltűnik Xavier és Magneto. Az idősebb kiadásban…
És azt hiszem, itt két út van, innentől kétféleképp lehet tekinteni a mozira…Ha közvetlenül nézés közben még nem is, de utána rengeteg kérdés felmerült bennem a filmmel kapcsolatban, micsodák ezek az Őrszemek, honnan és mikor kerültek elő, hogy van életben Xavier és mit keres az oldalán Magneto… ami kérdéseken való elmélkedés teljesen képes hazavágni az élményt. Egyszerűen az egész egy faszság, a forgatókönyvírók abbéli örömükben, hogy összehozhatják a régi és az új filmek szereplőit, szinte legyalulták a korábban – igaz már repedező – felépített rendszert. Minél többet agyaltam rajta, annál inkább logikátlan az egész, hol az első trilógiával ütközik, hol a Farkas filmekkel, s bár megmagyarázni sok mindent meg lehet (mint az öreg Charles szellemének szintén nyomorék ikertestvérébe költözését ) akkor is totál fejetlennek érzem az egész mozi kapcsolódási pontjait. Erről kicsit bővebben talán itt.
A másik – járhatóbb út – teljesen kizárni, vagy legalábbis alaposan megszűrni, minden, X-univerzumban eddig történt korábbi eseményt és szimplán elmerülni az X5-ben. Másodszori nézésre már így ültem neki, és szinte a mozi minden pillanatát élveztem. Kaptam egy időutazásos X-filmet, kvázi két olyan összetevőből álló csomagot, amit külön-külön is órákig el bírnék nézni: így az X5 egy kíméletlenül pörgős, látványos, izgalmas,a megfelelő pontokon kellő érzelmi töltettel rendelkező vérbeli blockbuster lett. Hiába játszódik gyakorlatilag az egész film 1973-ban (ebből kifolyólag is inkább az Elsőkhöz kötődik), a film kerete, az a minimális játékidő az elején és a végén, az akkori harc zseniális képsorai, azok súlya totál egyenértékűvé teszi a múltat a jövővel. Egyenértékűvé az új filmeket a régiekkel, az új gárdát a régiekkel. Magába a történetbe nem is igazán akarok belemenni, vélhetően azért az olvasók nagy része ismeri a filmet: csupán csak két-három momentum, ami számomra nézés közben különleges élményt adott. Mindenekelőtt a gyors fiú, Quicksilver konyhai jelenete… nos basszus, ennyire jól eltalált, humoros és parádésan kivitelezett mutáns-jelenetet én még nem láttam. Egyrészt dőltem a röhögéstől, másrészt pedig ámultam a szcéna összetettségén, annak megvalósításán. A JFK-szál bedobása hatalmas piros pont (a múltkori 13 Sins-ben is működött), mint ahogy a Charles & Charles jelenet is.
Így nekiülve másodszorra is iszonyat szórakoztató film az X5, talán még szórakoztatóbb, mint a moziban volt. Semmi más célja nincs, mint az, hogy akinek tetszik ez a világ, az elmerülhet benne, két legyet ütve egy csapásra: egyszerre találkozhat a múlttal és a jelennel. E tekintetben igaza volt Hugh Jackmannak az extrákban, ebből a szempontból eddig tényleg a legjobb X film. Már pedig ha ezt maga Farkas, mint az X-univerzum halhatatlan esszenciája mondja, akkor lehet benn valami. Az tény, hogy az időutazás remek, az új mutánsok kiválóak, a logikai bakikon meg jómagam nem akarok gondolkodni – némi rosszindulattal talán azon, hogy mi a fészkes fenének kell egy stadionnal körbezárni a Fehér Házat, ha lett volna drótkerítés is. Persze, erőfitogtatás, meg megalománia – de egyúttal meglehetősen röhejes is… még ha gyakorlás is a Hídreptetéshez, akkor is.
S ha már ennyit foglalkoztam a filmmel, essen néhány szó a BD extráiról is. Amin először meglepődtem, az egy törölt jelenet Ciklon és Farkas között, amiben épp csókolóznak… WTF ? (ennek poénos része viszont qrvára tetszett – később, a gegek között). Ez egyébként ékes példája a koherencia hiányának, még jó, hogy nem hagyták benn a filmben. Több törölt jelenet Ravenhez kapcsolódik, de ezeket állítólag jövőre láthatjuk az újravágott filmben – talán nem lesz tőlük még nagyobb ökörség az egész. A törölt jeleneteken és a gegparádén kívül több tíz perces kisfilm foglakozik a film készítésével, külön egy az új mutánsokkal (Omar Sy!!!), külön egy az őrszemekkel, egy a két Xavier kapcsolatával. Ami azonban talán érdekes lehet – és az egész mozi megítéléséhez szervesen kapcsolódik -, hogy a dialógusok között hivatkozásként többször bevágtak jeleneteket a korábbi X-filmekből. Úgy néz ki, abszolút nem érdekli a folytonosság a készítőket, rosszabb esetben meg vannak róla győződve, hogy minden jó így, ahogy van viszont valahol mégiscsak próbálták ignorálni az X3-at. Abból talán egy képkocka volt, mintha az mégsem lenne e világ része, a Farkas filmek meg egyáltalán nem…
Nem tudom, én nem akarok mindig mindent újraértelmezni.
85%
.
A hozzászólást R2-D2 összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 21, 2019 8:03 pm-kor.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
Gyerekek, ha a The Strain csak fele ennyire lett volna átgondolt és összeszedett, mint a – korszakalkotónak azért semmiképp nem nevezhető – 1985-ös Életerő, szerintem egy szavunk nem lehetne. Ez a film 30 év távlatából, a maga primitív trükkjeivel, retro hangulatával még mindig toronymagasan veri az idei év legszórakoztatóbb kibeszélőshowjának tárgyát – és ezzel a kijelentéssel egyáltalán nem az Életerőt akarom isteníteni…
Valahol kétségkívül van kapocs a kettő között, én legalábbis találtam. Míg a Strainben egy értelmezhetetlen módon földet ért repülő, annak átváltozott utasai terjesztik a kórt NY-ban, addig az Életerő egy idegen civilizáció trükkös behurcolása nyomán kialakuló, Londonra koncentrálódó átváltozás sorozatot dolgoz fel, meglehetősen horroros és khmm… erotikus módon. Mindkettő mű kvázi egy vámpírtörténet, mindkettőben a fővámpírt kergetik a pozitív karakterek, csak sajnos a Mester kinézete nem ér fel az itteni „Space Girl” dizájnjával, hiába is „vámpír” mindkettő. Alapjaiban (talán a fantasztikus beütést leszámítva) mindkettő ugyanazt a témát járja körbe, de míg előbbi hajmeresztő idiótaságok mentén, végletekig elnyújtva, addig utóbbi sokkal következetesebben teszi azt. Vélhetően az alapul szolgáló novella, az Űrvámpírok eleve jobban megírt anyag volt, de minden bizonnyal a rendező, Tobe Hooper is szerepet játszhatott ebben, aki véleményem szerint az idő tájt volt egyik csúcspontján. Nevéhez 1985-re már két horrorklasszikus is fűződik, az egyik ugyebár a Bőrpofa első feltűnése a vásznon, az eredeti Texasi láncfűrészes mészárlás, a másik meg – időben, stílusban ehhez a mozihoz jóval közelebb álló – a zseniális Poltergeist. Az már csak hab a tortámon, hogy a nemrég nézett Taken című sci-fi sorozat első részét is ő rendezte, ami kétségkívül mentett át valamit a retro hangulatból, de ennek a 80-as évek közepéhez nem sok köze van. Sokkal inkább önmagának a sci-fi műfajnak, ugyanis a Lifeforce első fél-háromnegyed órája egy vérbeli sci-fi.
A Halley-üstökös az egyik legismertebb és legfényesebb csillagászati jelenség, keringési periódusa 76 év, így amikor 1986-ban Föld közelben járt, jogos izgatottságot szülhetett a sci-fi írók és filmkészítők agyában. Filmünk szerint az angol-amerikai közös űrprogram keretében fellőtt Churchill űrrepülőgépen utazó 8 fős legénység feladata vizsgálni az üstököst, adatokat gyűjteni róla, majd azt továbbítani a londoni űrközpontba (hol volt akkor még az EU). A kis csapat el is jut odáig, de az üstökös csóvájában egy furcsa alakú, hatalmas tárgyat fedeznek fel – s az emberi természet és az űrhajós kíváncsiság velejárójaként a hajó legénysége természetesen meg akar vizsgálni. Akkor még nem nagyon hallhattak a Nostromo esetéről, ahol hasonló kíváncsiság szintén katasztrófába torkollt, ezért a legénység fele átmegy az idegen szerkezetre. Néhány denevérszerű, kiszáradt lény mellett három anyaszült meztelen, ember formájú élőlényt találnak, a nő látványa (jogosan ) pedig totál megigézi őket: mindhárom üvegkoporsót magukkal viszik a hajójukra.
A következő kép már a Föld, London. A Churchill némán és irányítatlanul sodródik az űrben, a földi központ pedig a Discoveryt!!! küldi fel az esemény kivizsgálására: a teljesen kiégett űrrepülőgép belsejében csupán három üvegkoporsó sértetlen, három meztelen élőlénnyel. Természetesen – mert miért is ne – lehozzák őket Londonba!!!, ahol karantén alatt vizsgálni kezdik a lényeket. A baj akkor kezdődik, mikor is a nő (Mathilda May) váratlanul felül az ágyon, majd a kamerák előtt aszott hullává változtatja a szobájába csábított őrt. Megállítani nem tudják, meztelenül kisétál az épületből – a hátrahagyott válságstáb pedig lohol az események után. Megdöbbenve látják, hogy az idegen lény – és az általa terjesztett „betegség” – kiszívja az életerőt az emberi példányokból, összezsugorodott, kiszárított hullákat hagyva maga után. Miután pedig a káosz már eléri a kezelhetetlen szintet, a kormányzat lezárja Londont és csak (szokás szerint) egy megoldás létezhet…
Egy 30 éves film esetében helyén kell kezelni a dolgokat. Furamód ilyenkor nem azt keresi az ember, hogy esetleg melyik filmből köszönnek vissza az itt látott jelenetek, sokkal inkább azt, hogy melyik későbbi film viszonyítási alapját képezi a nézett mű. Rengeteg, azóta és akkor készült film beugrik közben, talán felesleges felsorolni is, az Életerő egyedi keverékével viszont valahogy kiemelkedik közülük. Rám anno óriási hatással volt – így a szokásos nosztalgiafaktor ismét nem elhanyagolható az értékelésben - , emlékeimben egy fasza kis horrorként élt, kiszáradt hullákkal, no meg egy meztelenül sétáló nővel. Ezen emlék frissült, egészült ki tegnap egy akkori aktuális helyzetet meglovagoló sci-fivé, ahol a Halley üstökös, a Discovery beillesztése különösen kellemes ízt kölcsönöz a történetnek. A 28 héttel később eseményeihez hasonló káosz az utcákon, az erre nagyjából logikusan reagáló karakterek pedig feltették az i-re a pontot.
Csupán egy bajom van vele: technikailag kicsit talán eljárt felette az idő. A horror-szekció még rendben is lenne, viszont a sci-fi vonal mai szemmel, a mai tapasztalattal kissé gagyinak tűnik. A 25 millió USD gyártási költségnek pedig nem kevés, de ami akkor esetleg csoda volt, az ma már picit zavaró: mozi első fél órája az űrben ma már bizony csak szódával állja meg a helyét, az alkalmazott trükkök valahogy nem lettek időt állóak. Legalábbis nekem úgy tűnt… Egyébként önmagában az egyáltalán nem baj, hogy az egész moziról süt régimódi hangulat: a beállítások, vágások, a figurák mozgása, a hangok, a zene mind-mind emlékeztetnek, hogy három évtizeddel korábbi mozit nézek - néha pont az a jó ezekben a filmekben, pont ezért veszi elő őket az ember újra. No meg a már említett nosztalgia miatt, mert eszébe jut az embernek egy-egy jelenet, kép, ami visszarepíti gyerekkorába.
Az Életerőnek is sikerült, s bár egyáltalán nem éreztem sem azt a félelmet, sem azt a csodát, mint közel harminc éve, így is egy kellemes este volt. Nem csalódtam és ez a lényeg.
75%
.
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 21, 2019 8:04 pm-kor.
Remo
Hozzászólások száma : 351 Join date : 2012. Oct. 08.
Én kb. öt éve néztem újra, és még mindig megvan tényleg a hangulata. Az oldschool trükköket is élveztem. Ezek az "elavult" effektek valahogy számomra természetesebbnek hatnak, mint sok számítógéppel megteremtett látványvilág.
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
The Rover. A film, amiben jelen van a Mad Max első részének minden ausztrál életérzése. A film, ami az Az út kilátástalanságának nagy részét vászonra vetíti. A film, amiben a Volt egyszer egy vadnyugat minden szépsége visszaköszön, csak itt a westernfilmben lovak helyett autók vannak. A film, ami az Az ajánlat és a Nem vénnek való vidék minden céltalan kegyetlenségét megjeleníti. A film, amiben az egyetlen olyan akciójelenet, ahol 10 km/h-nál gyorsabban történnek az események, simán lehetne a Párbaj eseménysora is. És Béla bá. A film, ami lassúsága miatt akár Tarr Béla életművébe is kerülhetne…
The Rover. A film, aminek címét az az autómárka adja, amit egy Néma Leventétől, Erictől (Guy Pearce) három idióta flótás ellop. Az autó, ami valami titokzatos módon borzasztó fontos Ericnek, ezért sebzett vadként a tolvajok után ered. És az első bökkenő itt van: azért lopják el Eric autóját, mert beszorulnak valahova a sajátjukkal. Oké. Eszükbe sem jut, hogy hárman kiszedik onnan, simán lenyúlnak egy másikat. Oké. Ezután Eric icipici himbálóztatás után simán kijár vele, az autó pedig nagyjából sértetlen. Nem oké. Már a felütés hibádzik, de aztán gyorsan el is jön a pont, amikor engem végképp elveszített a film. Eric ugyanis utoléri a bandát – tulajdonképp verseny nélkül -, de ahelyett, hogy simán kicserélnék a kocsikat, más fog történni. Nem lövik le, ahogy logikus lenne, nem… más történik. Innentől viszont a mozi minden hitelességét és logikáját elveszti számomra, tudomásomra hozva, hogy az égvilágon semmi okom nincs aggódni a főszereplőnek kinevezett hősért. Bocsánat, antihősért, mert nem sokkal később ez a jóember számolatlanul fogja irtani az elé kerülő szerencsétleneket. Ja, hogy a bűnbanda elé még kiáll fegyvertelenül? Mert hogy még fegyvere sincs? Azt is úgy kell neki szerezni?? Kit érdekel…
The Rover. Aminek a forgatókönyve – ellentétben a magyar adóbevallással – valóban elfér egy söralátéten. Ennyire egyszerű, primitív, átgondolatlan, érzelemmentes szkriptet rég nem láttam. Néma Leventétől elviszik autóját, ő bepöccen és kinyír mindenkit, aki rosszul néz rá. Közben találkozik egy Ray nevű sráccal (Robert Pattinson), aki kicsit bolond, nagyon sérült, de mivel az üldözött banda hátrahagyott tagja, szüksége van rá. No persze. Az sem teljesen világos, Ray hibbant fejében hogyan és mikor fogan meg a gondolat, hogy egy ilyen kilátástalan világban kinyírja saját tesóját, de ez is mindegy. A lényeg az, hogy ezek ketten- kvázi apa és fia kapcsolatban – összeállnak. Együtt erednek a bűnbanda után, de mivel Ray tudja, hol vannak, túl sok izgalom a végjátékban sincs. Egy kérdés marad nyitott, ki marad életben a sakktáblán, meg hogy mi olyan fontos abban a szaros autóban.
The Rover. Remo írása tökéletes, minden benne van, ami fontos és elmondható a filmről, valóban be tud szívni, valóban nagyon erős vizualitása van, nekem mégsem jött be. Az egész olyan, mint egy kibaszott Power Pointos diavetítés, az a rengeteg feleslegesen kitartott állókép, a rengeteg iszonyat lassú jelenet nekem teljesen elvette a kedvemet. Eric, ha összeadom, a teljes 102 perces játékidőből kb 10 percet beszél, Ray ugyan többet, de abban meg nincs köszönet (egy óriási pozitívuma van az ő dumájának, az az eszement ausztrál akcentus). Sem a disztópikus háttérről, sem az Összeomlásról semmit nem tudunk meg, mint ahogy a két főszereplőről sem. Ebből kifolyólag Eric viselkedése lóg a levegőben, valamivel – mondjuk némi flashbackkel - azért illett volna árnyalni állatságát. Nekem az kevés, amit a fogságban mesél… Ahhoz képest meg pláne, hogy egy ultraerőszakos világban fegyver nélkül mászkál, majd mikor szerez egyet, a gyilkosság a legtermészetesebb dolog a számára. Az is érdekelt volna (bár lehet, ezt csak simán átbóbiskoltam), Ray hogy a fenébe került a kihalt országút közepére egy halott katonával szemezve, egyáltalán mit csinált a banda, aki menekülés közben felpiszkálta Ericet. Sőt, az is érdekelne, milyen disztópia az, ahol működik a katonaság, mint az egyetlen rendfenntartó erő, de mindenki a saját körbevizelt birtokát/boltját/ érdekét vadászpuskával védi???
Mert mindezen ismeretek hiányában ez számomra nem disztópia. A forgatási helyszín az kb. Ausztrália ma, a fegyvereseket leszámítva ez egy sima aktuális road mozi, a kicsit erőszakosabb fajtából. Nem is lenne ez baj, ha nem volna végletekig unalmas és művészieskedő. Attól, hogy valami ennyire lassú és ingerszegény, attól, hogy a kamera képes elidőzni percekig egy tájon vagy egy arcon, attól még nem jó a film. Ugyan viszonylag hamar elérhet egy magukat kiváltságosoknak tartó filmesztéták szűk klubjának értékítélete szerinti kultstátuszba, de a mozi ettől semmivel nem lesz jobb. Unalmas, iszonyat lassú, ráadásul végtelenül deprimáló. Hiába zseniális mindkét alakítás – a nagy többséggel ellentétben Pattinsoné nekem jobban tetszett -, hiába zseniális a komplett tabló, háttér és hangulat, ha a filmben gyakorlatilag semmi olyan nem történik, ami tartósan ébren tartana. Mert a szunyókálásból ugyan felriaszt néhány fejbelövés, de aztán az azt követő nihill szépen visszaringat.
Nem tetszett. Sajnálom.
50%
Ui. Az írásom végén pedig álljon itt egy netről bemásolt vélemény, ami annyira különbözik az én gondolkodásomtól, értékrendemtől, emberiségről kialakított képemtől, s nem utolsósorban a filmtől, hogy nem hagyhatom el a szó szerinti idézést. Nos, ilyen egy naiv, de optimista ember képe az apokalipszis utánról:
"Csúnya karakterei mellett vizuális szépségével ragad meg a film. Lassú snittek, jól komponált felvételek, az ausztrál sivatagot sose láttam még ilyen kietlennek. Az arcokat sem.
És jó nézni, mert mostanában imádjuk az apokalipszist. Ahogy a hidegháborús társadalom imádta a földönkívülieket, úgy van oda a kényelem társadalma a világvégéért. Meg a poros utakért, a zombikért, a hőségben reszkető tájban vándorló túlélőkért. Pillantásért valódi természetünkbe – hiszen a mostani bőség tán csak nem lehet természetes állapotunk?
Nos, de. A film a többi posztapokaliptikus darabbal együtt téved. A Walking Deadtől a Mad Maxen át Az útig mindegyik úgy festi le a katasztrófa utáni világot, mint amiben a barbárság és az önzés hatalmasodott el – tudod, a zombifilmek is mind azt prédikálják, hogy nem a zombi a valódi veszély, hanem az emberek. Kollektív mítosz.
Holott valódi veszélyhelyzetben – Sandy hurrikán, atlantai hóvihar, bármi bárhol – az emberek többsége ösztönösen kooperatív. A szomszédján segít először, azután áll neki konzervet halmozni a pincében. A Harvard és a Yale vonatkozó tanulmánya is az együttműködést emeli ki: a „racionális” önzés, krízishelyzetben, háttérbe szorul a segítséggel, együttműködéssel szemben. Az ember társadalomszervező lény, így van huzalozva az agya. Bármi is a kurrens popkulturális közmegegyezés, bármennyi filmen verekszi át magát a hős, a valódi posztapokalipszis nem gyilkos hordák világa lenne, hanem kereskedőké, kézműveseké, tanároké és – ó borzalom – politikusoké.
Szóval őszinte, igaz film néhány szélsőséges karakterről, hihető és mély – de fölösleges, és alapjában téves is. Azt a posztapokaliptikus filmet várom, amiben a túlélők lövöldözés helyett újjáépítik a világot. Kevesebb pisztoly, több kereskedő-karaván; kevesebb autó, több farm; kevesebb barbár, több szervezőmunka. Mondjuk egy Malevil. Megírva meg van, vigyék ezt vászonra az n+1. melankolikus gyilkos helyett! És játssza Guy Pierce Emmanuel Comte-t."
Havasmezői Gergely - Filmtekercs
.
A hozzászólást R2-D2 összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 21, 2019 8:08 pm-kor.
Niwrok Admin
Hozzászólások száma : 3578 Join date : 2012. Oct. 06.
A Harag kimondottan deprimáló film, nem jó utána felkelni a székből. Képi világa, látványa, történései maradandó élményt okoznak, amiből ugyan néha kilógnak a tank személyzetét árnyalni kívánó és a történet ívét megtörő dramaturgiájú jelenetek, de összességében értékes alkotás. Kevesebb (vallási) moralizálással, több tankcsatával még jobb lehetne.
80%
X-men: Az eljövendő múlt napjai
Így nekiülve másodszorra is iszonyat szórakoztató film az X5, talán még szórakoztatóbb, mint a moziban volt. Semmi más célja nincs, mint az, hogy akinek tetszik ez a világ, az elmerülhet benne, két legyet ütve egy csapásra: egyszerre találkozhat a múlttal és a jelennel.
85%
Életerő/Lifeforce
Gyerekek, ha a The Strain csak fele ennyire lett volna átgondolt és összeszedett, mint a – korszakalkotónak azért semmiképp nem nevezhető – 1985-ös Életerő, szerintem egy szavunk nem lehetne. Ez a film 30 év távlatából, a maga primitív trükkjeivel, retro hangulatával még mindig toronymagasan veri az idei év legszórakoztatóbb kibeszélőshowjának tárgyát – és ezzel a kijelentéssel egyáltalán nem az Életerőt akarom isteníteni…
75%
Országúti bosszú
A forgatási helyszín az kb. Ausztrália ma, a fegyvereseket leszámítva ez egy sima aktuális road mozi, a kicsit erőszakosabb fajtából. Nem is lenne ez baj, ha nem volna végletekig unalmas és művészieskedő. Attól, hogy valami ennyire lassú és ingerszegény, attól, hogy a kamera képes elidőzni percekig egy tájon vagy egy arcon, attól még nem jó a film.
50%
Ebben is van már minden, mint a búcsúban !
A Haragot én és kis társaságom is hasonlóan látta: a tankcsatákat szerettük, a karaktereket és a visszafogott patriotizmust dettó... a gránátos dolgot meg mi is kiszúrtuk. Csak azt furcsállom, hogy meg sem említetted, a nyomjelző lövedékek zöld és piros fénye miatt mennyire a Star Warsban érezheti magát a néző .
Emlékszem, még az Alkonyatot is meg tudta édesíteni neked, hogy részben X-Menként néztél rá . A második nézésére én is kíváncsi vagyok. A film a moziban tetszett, de nem hagyott túl sok emléket, és nem tudom, hogy mint "sima" blockbuster a polcomra fér-e.
Az Életerő esetében egy dolgot emelnék ki: a The Strainnél nem nehéz jobbnak lenni, és ami nem az, azt valószínűleg eleve meg sem nézem .
A Rover rajta van a pótolandó listámon. A csatolt cikkben a srác egyébként kétszeresen is téved: a Malevil-t nem kell már leforgatni, a franciák már megtették, és abban sem az van, hogy krízishelyzetben az emberek egymás vállára borulva építik újjá a világot, hanem hogy kis közösségek összefogva harcolnak az erőforrásokért. Az író "sajnos" nem azt írta a regényébe, amit a srác ki szeretett volna olvasni belőle... Abban ettől függetlenül nem téved, hogy a túlélés kulcsa az együttműködés, és minél nagyobb közösség tud a munkamegosztás révén együttműködni, annál nagyobb a túlélés esélye. Szerintem . .
R2-D2 Admin
Hozzászólások száma : 4535 Join date : 2012. Oct. 03. Tartózkodási hely : Szombathely
A Haragot én és kis társaságom is hasonlóan látta: a tankcsatákat szerettük, a karaktereket és a visszafogott patriotizmust dettó... a gránátos dolgot meg mi is kiszúrtuk. Csak azt furcsállom, hogy meg sem említetted, a nyomjelző lövedékek zöld és piros fénye miatt mennyire a Star Warsban érezheti magát a néző .
Az fel sem tűnt... mikor én szolgáltam a II világháborúban, mind ilyen volt...
Idézet :
Emlékszem, még az Alkonyatot is meg tudta édesíteni neked, hogy részben X-Menként néztél rá .
Látod, működött. Legalább hű vagyok önmagamhoz.
Idézet :
A Rover rajta van a pótolandó listámon.
Abban ettől függetlenül nem téved, hogy a túlélés kulcsa az együttműködés, és minél nagyobb közösség tud a munkamegosztás révén együttműködni, annál nagyobb a túlélés esélye. Szerintem
Majd mindenképp írj róla, lehet, neked sokkal jobban bejön. Te jobban bírod az ilyen típúsú hősöket...
Amúgy mit is mondott arzo: Még én lennék idealista???