R2-D2 írásai 1.0

.





A hetedik jel




„ A zsidó-keresztény mitológiában a Guf a Lelkek Terme. Valahányszor egy gyermek világra jön, innen száll belé a lelke. A néphit szerint a verebek látják, amint belészáll a lélek és ezért csiripelnek. De eljön az a nap, amikor nem csiripelnek többé a verebek, mert a Lelkek Termében csak korlátozott számú lélek van. Amikor elfogynak a lelkek és üres lesz a Lelkek Terme, eljön a világ vége. Az első lélek nélküli újszülött halottan jön világra és hírül adja a világ végét, ezért a végső jelnek nevezik.”

Szeretem ezt a filmet. Mindig is szerettem. Semmi okom nem lenne rá - az általános netes értékelés alapján meg aztán végképp nem –, de ez engem valamikor a kilencvenes évek elején megfogott, s azóta sem engedett. Aztán lehet, hogy csupán az ateista énem rejtett, sötét oldala tesz fogékonyabbá az ilyen „katolikus thrillerekre”, mint ez - nem tudom, de valami ok miatt majd az összes ilyen egyházas, világvégés, Jelenések Könyvés mozi bejött eddig (pedig valójában totál idiotizmus majdnem mind).
A filmet már meglehetősen rég láttam, de egy jelenet kezdetektől beleégett emlékeimbe: egy kéz, amin egy gyűrű van, megüt egy embert, aki porba esik az ütéstől. Mindez valami római környezetben – s mindez mellé elhangzik a „Would you die for him?” mondat. Valahogy, valamiért óriási hatással volt rám ez a képsor, ez a szöveg (talán a mögöttes érzelmi tartalma miatt), a nyitó idézeten kívül tulajdonképp erre emlékeztem egyedül a tegnapi újranézésig. Na jó, Demi Moore-ra és Jürgen Prochnowra igen, de Michael Biehnre pl. egyáltalán nem. Sőt, valamiért inkább horror-filmként maradt meg emlékeimben, pedig egyáltalán nem az: hangulatában talán inkább az Ómen második és harmadik részéhez, illetve a később készült Tíz csapáshoz tudnám hasonlítani. A Hetedik jel egy lassan hömpölygő, tipikus 80-as évekbeli thriller egyházi témában, ahol az apokalipszis eljövésének klasszikus jelei színesítik egy anya kétségbeesett harcát gyermekéért (kissé Rosemary módra, kevesebb feszültséggel).

Néger kis falu, fiatal férfiak csoportja, talán épp egy lány erőszakolására készülnek. Aztán néma csend és tátott száj: egy fehér férfi sétál a part felé. Eltör egy pecsétet egy levélen, s a halak kipusztulnak… Másik szín. Arab kisváros, a sivatag közepén. Minden tiszta jég és hó, a falu kipusztult – de a kettétört pecsétű boríték kilátszik a hóból. Harmadik szín, esőerdő. Emberünk a borítékkal egy fertőzésben elpusztult telepen jelenik meg – pecsét eltörve, boríték tűzbe hajítva… kb. ez a felütés, a terhes főszereplő Abby (Moore) csak ez után kerül a képbe. Abby, akinek ez már nem az első szülési kísérlete, de még nem tudhatja, milyen fontos szerepet fog betölteni a világvégében, mennyire is fontos az ő megszületendő gyermeke. Ahogy a történet bonyolódik, úgy lesz a maga módján egyre izgalmasabb és csavarosabb: előkerül a Vatikán is és egy pap, aki fura módon áll a történethez, majd egy zsidó kis kölök is, aki a fordításon túl talán többre is hivatott. Aztán ahogy közeledünk a finálé felé – no persze kiszámíthatóan úgy lesz vége, ahogy -, úgy lesz egy nagyszerű kis kalandfilm az emberiség utolsó napjait jelezni hivatott bibliai jelek körül. S bár bármennyire is megérdemelné, a büntetés ezúttal is elmarad: vagy Isten nem elég tökös, hogy végre megtegye, vagy csak szimplán mindig át lehet verni holmi reménnyel… Vagy Nietschének van igaza, és nem is lesznek majd jelek…

A mozi hangulata, stílusa, feszültségkeltése tipikus nyolcvanas évek. Messze nem olyan hatásvadász, mint ma lenne, inkább beállításokkal, zenével próbál hangulatot kelteni. Ezáltal – mint némely egyéb kedvencem – bizony kissé avíttnak tűnhet, nem tudom, egy mai ritmushoz szokott közönséget mennyire érinthet meg, de nyugodtan lehet tenni vele egy próbát. Szerintem korrektül összerakott darab, a magában hordozott misztikum, a nem kicsit túljátszott érzelmi töltet miatt kimondottan szórakoztató – a maga mércéjével. A színészek tök jók (és tök jó látni őket még ennyivel fiatalabban), a trükkök a keretekhez képest meglepően profik. A magyar!!! származású Carl Schultz kevés nagyjátékfilmje közül mindenképp maradandó alkotás – de lehet, hogy ezt akkor, frissében kellett volna látni. Mindenestre egy akkoriban szerelmes tinédzsernek a „Meghalnál érte?” kérdés épp elég volt az emlékezetességhez.

Egyúttal azért arra is kíváncsi lennék, rajtam kívül ki emlékszik még erre a ’88-as mozira, ahol Demi Moore terhesen áll meztelenül a kamerák elé.


80%



.

R2-D2 írta:

A hetedik jel

Egyúttal azért arra is kíváncsi lennék, rajtam kívül ki emlékszik még erre a ’88-as mozira, ahol Demi Moore terhesen áll meztelenül a kamerák elé.
80%

Most én mondhatom, hogy "Azt sem tudtam, hogy van ilyen." . De megérte megtudnom .

Egy jó Jelenések könyvés filmet már én is szívesen látnék, főleg, ami egy kicsit jobban kidolgozza belőle a kedvenc szimbólumaimat, az Apokalipszis lovasait, mert az azonos című film tényleg megrekedt a "totál idiotizmus" szintjén.
.

Niwrok írta:

Most én mondhatom, hogy "Azt sem tudtam, hogy van ilyen." . De megérte megtudnom .

Egy jó Jelenések könyvés filmet már én is szívesen látnék, főleg, ami egy kicsit jobban kidolgozza belőle a kedvenc szimbólumaimat, az Apokalipszis lovasait, mert az azonos című film tényleg megrekedt a "totál idiotizmus" szintjén.
.

Ennek örülök. Mármint hogy újat mondtam. Nem állítom, hogy rohanj érte a vaterára (ott van csak), de ha egyszer belefutsz, megnézheted.

Niwrok írta:

Egy jó Jelenések könyvés filmet már én is szívesen látnék, főleg, ami egy kicsit jobban kidolgozza belőle a kedvenc szimbólumaimat, az Apokalipszis lovasait, mert az azonos című film tényleg megrekedt a "totál idiotizmus" szintjén.

Bár nem a jelenések könyvén alapul, de ha szereted a bibliai ihletésű misztikus/nyomozós thrillereket, ajánlom a The Reaping (A tíz csapás) című filmet. Nincs éppen agyonpontozva és magasztalva az IMDB-n, de engem anno nagyon megfogott a film hangulata meg alaptémája, ahányszor csak vetíti a tv, mindig leülök elé.
És ha már a témában vagyunk, ajánlom a másik kedvencemet, a Horsemen-t (Az apokalipszis lovasai). Ez is egy nyomozós/misztikus krimi, durvább horror elemekkel és bár elvontabb formában, de megjelennek a címszereplők is. Szerintem ez is egy alulértékelt film, s bár régebben láttam, emlékeim alapján ezt is magabiztosan tudom ajánlani megtekintésre.

Weide írta:

Niwrok írta:

Egy jó Jelenések könyvés filmet már én is szívesen látnék, főleg, ami egy kicsit jobban kidolgozza belőle a kedvenc szimbólumaimat, az Apokalipszis lovasait, mert az azonos című film tényleg megrekedt a "totál idiotizmus" szintjén.

Bár nem a jelenések könyvén alapul, de ha szereted a bibliai ihletésű misztikus/nyomozós thrillereket, ajánlom a The Reaping (A tíz csapás) című filmet. Nincs éppen agyonpontozva és magasztalva az IMDB-n, de engem anno nagyon megfogott a film hangulata meg alaptémája, ahányszor csak vetíti a tv, mindig leülök elé.
És ha már a témában vagyunk, ajánlom a másik kedvencemet, a Horsemen-t (Az apokalipszis lovasai). Ez is egy nyomozós/misztikus krimi, durvább horror elemekkel és bár elvontabb formában, de megjelennek a címszereplők is. Szerintem ez is egy alulértékelt film, s bár régebben láttam, emlékeim alapján ezt is magabiztosan tudom ajánlani megtekintésre.

Mondd, Te hogy olvasol???   

Niwrok pont az Apokalipszis lovasait szidta...  

R2-D2 írta:

Weide írta:

Niwrok írta:

Egy jó Jelenések könyvés filmet már én is szívesen látnék, főleg, ami egy kicsit jobban kidolgozza belőle a kedvenc szimbólumaimat, az Apokalipszis lovasait, mert az azonos című film tényleg megrekedt a "totál idiotizmus" szintjén.

Bár nem a jelenések könyvén alapul, de ha szereted a bibliai ihletésű misztikus/nyomozós thrillereket, ajánlom a The Reaping (A tíz csapás) című filmet. Nincs éppen agyonpontozva és magasztalva az IMDB-n, de engem anno nagyon megfogott a film hangulata meg alaptémája, ahányszor csak vetíti a tv, mindig leülök elé.
És ha már a témában vagyunk, ajánlom a másik kedvencemet, a Horsemen-t (Az apokalipszis lovasai). Ez is egy nyomozós/misztikus krimi, durvább horror elemekkel és bár elvontabb formában, de megjelennek a címszereplők is. Szerintem ez is egy alulértékelt film, s bár régebben láttam, emlékeim alapján ezt is magabiztosan tudom ajánlani megtekintésre.

Mondd, Te hogy olvasol???   

Niwrok pont az Apokalipszis lovasait szidta...  

Valamint mintha a tíz csapást is említetted volna! De ha nem akkor én kérek elnézést!

R2-D2 írta:

Weide írta:

Niwrok írta:

Egy jó Jelenések könyvés filmet már én is szívesen látnék, főleg, ami egy kicsit jobban kidolgozza belőle a kedvenc szimbólumaimat, az Apokalipszis lovasait, mert az azonos című film tényleg megrekedt a "totál idiotizmus" szintjén.

Bár nem a jelenések könyvén alapul, de ha szereted a bibliai ihletésű misztikus/nyomozós thrillereket, ajánlom a The Reaping (A tíz csapás) című filmet. Nincs éppen agyonpontozva és magasztalva az IMDB-n, de engem anno nagyon megfogott a film hangulata meg alaptémája, ahányszor csak vetíti a tv, mindig leülök elé.
És ha már a témában vagyunk, ajánlom a másik kedvencemet, a Horsemen-t (Az apokalipszis lovasai). Ez is egy nyomozós/misztikus krimi, durvább horror elemekkel és bár elvontabb formában, de megjelennek a címszereplők is. Szerintem ez is egy alulértékelt film, s bár régebben láttam, emlékeim alapján ezt is magabiztosan tudom ajánlani megtekintésre.

Mondd, Te hogy olvasol???   

Niwrok pont az Apokalipszis lovasait szidta...  

Nabazzmeg.

Niwrok írta:

ami egy kicsit jobban kidolgozza belőle a kedvenc szimbólumaimat, az Apokalipszis lovasait

Szerintem idáig dekódoltam rendesen a mondatot, és már rögtön pörgött az agyam, hogy mit is tudnék ajánlani, a mondat második -érdemi- fele meg elsikkadt a gondolataimban, amik már előttem jártak.   

Mr. White írta:

Valamint mintha a tíz csapást is említetted volna! De ha nem akkor én kérek elnézést!

Azt max. neked, személyesen. Már ha ez nem szarkazmus volt.   

Weide írta:

R2-D2 írta:

Mondd, Te hogy olvasol???   
Niwrok pont az Apokalipszis lovasait szidta...  

Nabazzmeg. Szerintem idáig dekódoltam rendesen a mondatot, és már rögtön pörgött az agyam, hogy mit is tudnék ajánlani, a mondat második -érdemi- fele meg elsikkadt a gondolataimban, amik már előttem jártak.   

Jó'vanna, nem történt tragédia ... Ahogy egyébként az Apokalipszis lovasai sem volt teljesen tragikus, csak emlékezetesen tele volt butaságokkal, amik nekem is tucatjával tűntek fel. Thrillerként-horrorként, de még krimiként sem adott sokat, talán még társadalomkritikaként a leginkább.

A Tíz csapást egyszer láttam, akkor tetszett.
.

Niwrok írta:

Ahogy egyébként az Apokalipszis lovasai sem volt teljesen tragikus, csak emlékezetesen tele volt butaságokkal, amik nekem is tucatjával tűntek fel...

   Újra kell néznem a filmet, hogy az összes poén leessen.

Nem hagyom annyiban, ha ugyan jó filmet nem is, de egy igazán ütős kis muzsikát tudok ajánlani, ami az Apokalipszis lovasaival foglalkozik. R2-D2-nak biztosan tetszeni fog!

Weide írta:

Nem hagyom annyiban, ha ugyan jó filmet nem is, de egy igazán ütős kis muzsikát tudok ajánlani, ami az Apokalipszis lovasaival foglalkozik. R2-D2-nak biztosan tetszeni fog!

Sűrűn bólogat!

R2-D2 írta:

Weide írta:

Nem hagyom annyiban, ha ugyan jó filmet nem is, de egy igazán ütős kis muzsikát tudok ajánlani, ami az Apokalipszis lovasaival foglalkozik. R2-D2-nak biztosan tetszeni fog!

Sűrűn bólogat!

Sajnos csak egy albumuk van, viszont azon az összes szám kurva jó. Amúgy ex-Therion tagokról van szó, szóval a minőség úgymond garantált.

.




Thor - A sötét világ




Kezdetben volt a Marvel és az ő képregényei. És az ő filmjei. Az először még talán kevéssé átgondolt rendszer után aztán jött a Marvel-moziverzum: először Vasember, majd Hulk, majd sorban a többiek: Amerika kapitány és Thor. Van, amelyik elsőre elvarázsolt, de olyan is van, amelyikkel a mai napig nem vagyok barátságban. Mindenestre az egész koronája, a csúcs számomra egyértelműen a 2012-es Bosszúállók lett, annak minden lazaságával, látványával a képregényfilmek non plus ultrájává vált…

Mára már látszik, milyen tudatos építkezés és tervezés zajlott a háttérben, milyen hatalmas munka és koncepció részei az egyes filmek (és az Agent of S.H.I.E.L.D. sorozat) - s hogy hova tart az egész – ugyanakkor önmagában a műfajhoz való hozzáállásom korántsem változott. Továbbra is meglehetősen ambivalens módon viszonyulok az egészhez, aminek idiotizmusa, röhejessége kombinálva a szórakoztató élével és a valósághoz fűződő fura kapcsolatával mindig épp az aktuális moziban méretődik meg újra és újra. Ebből az ecebóca világból pedig van kedvencem, kedvenc karakterem és filmem is: ez pedig nem más, mint maga Thor, az asgardi szőke herceg. Valahogy mindig is ez a világ fogott meg legjobban, az első Thor film kimondottan erős sci-fi beütése miatt hamar kedvencemmé vált. Tetszett Asgard, tetszettek az idegen világok, jól állt a mozinak a humor, s nem utolsósorban egy iszonyat jó – mégis szerethető - gonoszt kreáltak Loki személyében. Az első epizód és a Bosszúállók tükrében így meglehetősen magasak voltak elvárásaim, amit azonban a második film mégsem váltott be teljesen.

Ugyanis – bármennyire is nem így képzelik a készítők – a nézők nagy része nem képregény (és Marvel) guru, fogalma sincs a minden mindennel összefügg rendszerről, ki kicsoda ebben a nagy univerzumban. Viszont évente beül az adott filmre, kizárólag szórakozás céljából, s nem kíván azon elmélkedni, ki honnan jön, s nem kíván 5000 év mélységig visszamenni az időben…
Mert biza’ itt most ilyen messziről indítunk. Az elején csak néztem nagyokat, s próbáltam a körülményekhez képest dekódolni az új információkat a Sötét Tündékről (Galadriel vére Sötét Jedikbe oltva???), az éterről, az évezredekkel ezelőtti harcokról. A látvány miatt hirtelen nem is tudtam, hogy hol is vagyok, egy Gyűrűk Ura, vagy egy SW filmben – Odin narrációjában a háttér sztori pedig számomra meglehetősen zavaros volt. Különösen az éter mibenléte, szerepe a történetben – tekintve, hogy a mozi jó része ezen anyag természetfeletti hatalmára épít… Malekith pedig, mint az aktuális főgonosz kissé súlytalan lett így, hogy gyorsan a hibernáló kabinba feküdt. Azt éreztem ugyan, hogy kellett valami váz, valami háttér a Thort is megizzasztó ellenfél félelmetessé tételéhez, de ez nekem még második nézésre sem tűnt eléggé kidolgozottnak.

No mindegy. Thor otthona újra csodás, a Kilenc Birodalom békéjének helyreállítása, majd az ünneplés kissé laposabb, de mégis jó elmerülni e világban. Jó újra ott lenni ebben a fantasybe oltott sci-fi világban, Asgard csodás világában – aminek megtámadása, illetve Loki aktiválása egyértelműen magasabb fokozatba kapcsolja a mozit. Onnantól gyakorlatilag minden működik, eszméletlen jó kalandok, borzasztó jó látvány, csata, űrhajók, minden. A finálét is beleértve tulajdonképp két egészen zseniális dolog varázsolt el végleg, tette fel az i-re a pontot: az egyik egy újfajta bomba/gránát, a másik pedig a féreglyukak használta a bunyóban. Mindkettő annyira eredeti, annyira ötletes, hogy ha semmi másra nem fogok évek múlva emlékezni, e kettő biztos beugrik majd. Mint ahogy mindig is fogok emlékezni a Marvel Univerzum legcoolabb figurájára, Lokira is: egyre inkább úgy érzem, nincs Thor Loki nélkül, nincs Thor film Loki nélkül. Itt is érezhetően sokkal jobb lett a film, mikor is aktív részese lett a cselekményeknek, nem pedig a Bosszúállókban elkövetett tetteiért bűnhődik. Olyan karakter, akit minden gonoszsága ellenére imádni lehet, aki – ahogy ez bebizonyosodott – elengedhetetlen társa a kalapácsos fiúnak.

A jól megszokott szereplőgárda segít benne, hogy kényelmesebben kóvályogjunk a filmben, hisz mindenki itt van, akit megismerhettünk már: Thor földi szerelme, a dilis prof, az asgardi harcostársak, isten apu és varázsló anyu. A leszámolás londoni helyszíne üdvözítően új volt, s bár nem magyarázza meg, hogy már megint miért egyedül a címszereplő kínlódott a film végén, s hol voltak a földi szuperhősök, mégis talán nagy nehezen talán rá lehet fogni,hogy az európai helyszínre miért menjen Amerika kapitány vagy Vasember segíteni (a kapitány cameo viszont még így is zseniális lett). A film szórakoztató értéke kiváló, a humor, a látvány, az érzelmi vonal továbbra is a többi fölé emeli - sci-fi ként pedig jóval engedékenyebb vagyok vele. Mert ez tulajdonképp ez egy jó kis sci-fi. Na jó, sci-fi fantasy.

Ilyen az, mikor a Gyűrűk urát keverjük a Star Warssal a Marvel Univerzumában. Mikor is sötét tündék harcolnak emberekkel űrhajókon, lézerfegyverrel, csodás vagy különleges helyszíneken. A rengeteg idegen jármű, technika, a kibővített Asgard egyszerűen lenyűgöző, a kilenc világon átívelő finálé pedig a maga hihetetlen látványával és poénjaival megkoronázta az egészet. Az első negyede, a háttér felskiccelése miatt ugyanakkor nem érzem hibátlannak, a Bosszúállókhoz nem ér fel, de soha rosszabbat.


85%



.

R2-D2 írta:

Thor - A sötét világ

Ilyen az, mikor a Gyűrűk urát keverjük a Star Warssal a Marvel Univerzumában. Mikor is sötét tündék harcolnak emberekkel űrhajókon, lézerfegyverrel, csodás vagy különleges helyszíneken. A rengeteg idegen jármű, technika, a kibővített Asgard egyszerűen lenyűgöző, a kilenc világon átívelő finálé pedig a maga hihetetlen látványával és poénjaival megkoronázta az egészet.

85%

Lokin kívül amíg nem mondtad, mire kéne emlékezni, egy vakfolt volt az emlékeim között ez a film. Az asgardi részeket mindkétszer szerettem, de a földi jelenetek többsége unalmas és érdektelen volt, és nem csak hogy nincs Thor Loki nélkül, de Thor a folytatásra annyira jellegtelen lett, hogy a film Loki nélkül teljesen értelmét vesztette volna.
Nekem olyan 7 körül ér.
.