R2-D2 írásai 1.0

R2-D2 írta:

Tchabee!

Kimondottan örülök, hogy aktívvá tetted magad itt,remélem, gyakrabban elő is fordul majd.

A Gravitáció nehéz eset, én is látom a film hibáit, de most már máshogy is tudok rá tekinteni. Az mindenmestre tény, hogy ez igazából moziban adja magát.
A Rushban viszont nincs nézetkülönbségünk, ha már azt írod egy filmre, hogy többször nézős, már kiválónak mondható... Niki elhiszi magáról, aktív részese volt a film készítésének, én épp ezért inkább Hunt véleményére lennék kíváncsi.

A Rushban a kedvenc jelenetem a lerobbanós, stoppolós. Imádom az Alfákat! Megértem a tifosikat.
A 70-es években olaszból kaptunk reklám esőkabátokat a tesómmal. Papírszerű anyagból volt, könnyen el is szakadt, fotó szerű mintázata volt, mindenféle szponzor logókkal. Ferrari volt, az enyém hátán Regazzoni volt a felirat. Nagyon menő volt, főleg akkoriban. Jó rég fertőzött vagyok.

tchabee írta:

Nagyon menő volt, főleg akkoriban. Jó rég fertőzött vagyok.

Én Senna halála után kigyógyultam. Még talán Villeneuve-ot láttam, aztán snitt.

.





Gyilkos Joe




Nem szívesen puffogtatom feleslegesen a Bolondokat a bolondokházába!  (copyright by R2) szállóigémet, de erre a filmre muszáj. Én ennyi szabadon lévő elmebeteg, idegesítő karaktert még nem láttam filmen – ahol ennél több volt, az már a zárt osztályon játszódott…

No. Vedd a Texasi láncfűrészesben lévő családot (mínusz Bőrpofa) és add hozzájuk a Nem vénnek való vidék bérgyilkosát - kb. ez a mozi alaphelyzete, még ha icipicit eltúlzott is ez a kép. Innentől kezdve ember legyen a talpán, aki ezt élvezni tudja maradéktalanul, sokáig gondolkodtam rajta, hogy keresek egy pontot, ahol talán lehet rajta nevetni, de ahogy közeledett a vége, egyre kevesebb esélyem maradt rá. A Gyilkos Joe borzasztóan beteg, már-már aberrált film, igazából célja és mondanivalója nincsen, akármire is próbál hasonlítani, messze túllőtt minden célon. William Friedkin – az Ördögűző, a Félelem ára, A francia kapcsolat rendezője!!!! – ezúttal számomra egy élvezhetetlen filmet csinált, vénségére lehet, jobb lett volna ha már nem is csinál semmit (ilyet meg pláne nem) …

Már ahogy indul az egész: Chris (az egyik főszereplő) szakadó esőben, folyamatos kutyaugatás közepette dörömböl egy lakókocsi ajtaján, mintha az élete múlna rajta. Mintha valaki kergetné, vagy valakit meg akarna menteni. Aztán ajtót nyit neki egy szőrös pinában és egy pólóban levő nő – akiről kiderül, hogy a mostohaanyja… mi van??  Majd kiderül, hogy az egész felhajtás csak azért történt, hogy apjával elmenjenek egy sztriptízbárba, ahol megbeszéljék, hogy megölik az anyját. Mármint Chrisét (az apja exét). Ugyanis az életbiztosításból pénzhez juthatnak, amire ebben a filmben aztán tényleg mindenkinek szüksége van – ennél jobban csupán észre lehetne szüksége mindenkinek. Mert persze az amatőr felbérlők találkozása a profi bérgyilkossal balul sül el, a mozi csavarja viszont nem szól akkorát, mint kellene – ellenben (tekintve, hogy a bérgyilkos sem normális) van benne egy KFC-szopós jelenet, amitől majdnem lefordultam a székről. Anyám…

Az egészet tulajdonképp McConaghey miatt és a Mielőtt meghaltam miatt néztem meg -  egyúttal nem akarom Remora kenni a dolgot, bár kétségkívül motiváló volt a régebben írt ajánlója is. Sajnos nekem nagyon nem jött be a mozi, egy hatalmas idiotizmusként éltem meg – felfedezve benn Tarantinos és Guy Richie-s vonásokat -,a min menet közben kínosan szenvedtem.  Egyet azonban el kell ismernem: a színészek kiválóan hozzák azokat a félkegyelműeket, akik bőrébe bújtak, legyen ez akár a segghülye apa, akár a bacakurva mostohaanya, akár a gyermeki ártatlanság álcája mögé búvó buta lány, de ide tartozik a környezetét és tetteit felmérni képtelen fiú is. A díszes társaság koronájaként pedig ott van Joe, (nem az óriásgorilla) a bérgyilkos. Eleve már milyen hülyeség az, hogy ő nyomozó, másodállásban pedig bérgyilkos… szóval ott van ő, aki egy ideig kellően hideg, számító, félelmetes és profi – hogy aztán a fináléban minden korábban felépített képet összedöntsön magáról. Különösen azzal a csirkecombos jelenettel… Így jött hát össze a film végére minden bolond egy kis lakókocsiba – mert sok jó bolond kis helyen is elfér – már csak az ajtóra kellett volna kifüggeszteni, hogy Zárt osztály.

Aztán rájuk gyújtani az egészet.



20%



.

.





Amíg alszol



Amikor minap egyik barátom elkezdett mesélni egy filmről, amiben egy faszi álmában mindenféle dolgot tesz egy nővel, rögtön eszembe jutott Niwrok ajánlója Megszerzés után nem is sokat vártam a megnézéssel – bár azért ez megint nem az a film, ami elé bármilyen hangulatban leülsz (már csak a spanyol nyelv miatt sem) – és számítottam rá, hogy valami qrva jót kapok majd, de a végeredmény minden várakozásomat felülmúlta…

Egy férfi ébred egy nő mellett egy ágyban. Reggel öt óra, korán megy dolgozni… nincs ebben semmi meglepő. Teszi a dolgát portásként egy társasházban, mindenkihez van egy-egy szava. A gyanú ott kezd ébredni bennünk, amikor is ezek a szavak nem a megszokott nyálas-udvarias módon és hangnemben szólalnak meg, hanem inkább bántó szándékkal… Kiderül ugyanis, hogy a főhős, Cézár (mint a majom a PotA-ből, LOL) gyógyíthatatlanul boldogtalan, s ebbéli állapotában mindenkinek ártani akar, hogy más se legyen az. A hét folyamán aztán egyre mélyebben merülünk Cézár elmebeteg világába, s őszinte megdöbbenéssel szemléljük, mit képes megtenni azért, hogy az örök vidám Clara arcáról lefagyassza a mosolyt. Egészen elképesztő gonoszság övezi ezt az embert, szinte a nyakát is ki tudnánk tekerni azok után, amik kiderülnek róla…

A legmegdöbbentőbb az egészben az, hogy mindezek után még szorítani is képesek vagyunk érte. Nem tudom, hogy érték el az alkotók, lehet, a főhős betegsége ébreszt tudatalattinkban szánalmat, vagy esetleg jól elhelyezett elrejtett képkockákkal hatnak agyunkra (amolyan Harcosok klubja módon), de amikor Cézár szorult helyzetbe kerül, szinte szurkolunk neki, ússza meg. Sokszor bizony már szégyelltem magam, hogy állhatok egy ennyire szemét ember pártján, de egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Lehet, a mindenkiben szunnyadó Sötét Oldalamat érintette meg a film? Vagy csak bennem van ez így? Lehet, tudat alatt én is boldogtalan vagyok, és saját lelki szegénységem kivetülését láttam Cézár alakjában a vásznon??? Nem tudom. Van egy szomszédom, ő inkább lehetne Cézár – nem tudtam, hogy bennem is van ilyen beleélési képesség… Amit ez a lelki sérült portás tesz, az semmi mértékben nem elfogadható: tulajdonképp maga a megtestesült gonosz, ilyen paraszt, rosszindulatú ember talán nincs is a földön: ha Clara elleni merényleteket leszámítjuk, még akkor is ott van a kutyás öregasszonynak mondott búcsúmonológja. Iszonyat bunkóság… (bár igaz…) ezek után persze megint felmerül a korábbi tézisem: bolondokat a bolondokházába!!

De Cézár aztán nem ott köt ki. Sőt. Ahogy csomagolódik ki a sztori, egyre megdöbbentőbb képet kapunk az öt hónapos ténykedéséről, annak eredményéről – de mivel ez a mozi nem hordja a hollywoodi elvárások kötöttségét, bizony, sok tekintetben egészen váratlan fordulatok történhetnek benne. Még mikor a hurok szorul, akkor is más történik, mint a megszokott… de nem is igazán akarom ragozni, tessék megnézni és elmerülni Cézár beteg világában.

Tulajdonképp sok rosszat nem is tudok róla írni. Talán ami néha legjobban zavart, az az a hihetetlen profizmus és képesség (kémia- és fizikaismeret), amivel egy ilyen portást felruháztak – no meg az a tudat (ami csak később derül ki), hogy őportássága hol és milyen körülmények között rejtőzött észrevétlenül hónapokon át. Esetleg a csodás menekülése a szorult helyzetéből, meg talán a kislány érdekes hozzáállása a dolgokhoz. Aztán még talán az öregasszony a kórházban, mert úgy tűnik, mintha fontos karaktere lenne a mozinak, de számomra nem volt az. De ezek is bőven tűréshatáron belül vannak, az élvezhetőséget, a lényeget egyáltalán nem befolyásolják. Az senkit ne riasszon vissza, hogy viszonylag lassan indul be az őrület, az első fél óra tulajdonképp egyfajta tapogatózásnak is felfogható, mintha egy titkos kívülálló megfigyelné, mennyire tudod magad cézárosítnai. S ha már cézár: az őt játszó Luis Tosar legutóbb a nemkevésbé remek Ismeretlen földben tűnt fel, nagyon jó színész, megjelenése pedig feledhetetlenné teszi. A Clara-t játszó Marta Etura pedig már feltűnt A lehetelenben is - dekoratív külseje ellenére azonban szégyenszemre csak most szembesültem ezzel.

Az Amíg alszol egy egészen kiváló thriller, döbbenetesen valószerű eseményekkel és személyekkel és egy betegesen remek antihős figurával. Legnagyobb erénye, hogy mentes mindazon kliséktől, amiket az amerikai filmek próbálnak lenyomni a torkunkon – az újkori filmgyártás újabb spanyol remeke. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle remake…



85%

R2-D2 írta:

Amíg alszol

Az Amíg alszol egy egészen kiváló thriller, döbbenetesen valószerű eseményekkel és személyekkel és egy betegesen remek antihős figurával. Legnagyobb erénye, hogy mentes mindazon kliséktől, amiket az amerikai filmek próbálnak lenyomni a torkunkon – az újkori filmgyártás újabb spanyol remeke. Kíváncsi vagyok, lesz-e belőle remake…

85%

Mivel Európai filmterméséből jó ideje a spanyolok állnak hozzám a legközelebb, így nekem mindig van hangulatom egy jó spanyol filmre ... talán éppen az általad is említett ok miatt.

Örülök, hogy bejött ! Érdekes, hogy nálad milyen gondolatokat hozott elő, engem szimplán csak a hideg rázott Cézártól, vagy max. egy ideges heherészésre futotta az aljasságának az abszurditásától... bár, hogy lehetnek ilyen emberek, azt nem tartom elképzelhetetlennek.

Tosartól tudom ajánlani a Celda 211-et is... na, abból például már tervben is van a remake   .
.

Niwrok írta:

Tosartól tudom ajánlani a Celda 211-et is... na, abból például már tervben is van a remake   .
.

Köszi!

Fönn volt a tékában, úgyhogy meg tudom nézni!!!

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Tosartól tudom ajánlani a Celda 211-et is... na, abból például már tervben is van a remake   .
.

Köszi!

Fönn volt a tékában, úgyhogy meg tudom nézni!!!

Nézd is meg. Azt én is ajánlani tudom valamint a francia próféta c. filmet az is nagyon jó börtönös film bár az gengszterfilm is egyben. Valamint a brazil Elit Halálosztók 1-2 főleg a 2. részt az nekem *urvára tetszett!

.





A könyvtolvaj




Aranyos… ez az első szó, ami eszembe jut róla. A történelmi tabló, a világháborús háttér ellenére az egész megmarad egy ártatlan ifjúsági film szintjén – aminek báján még a szükségszerűen beleszőtt drámai események sem tudnak csorbítani.

Még nem láttam olyan mozit, ahol a Halál lett volna a narrátor. Talán Az ötödik pecsétet, no meg természetesen az Odaátot leszámítva kevés mozgóképben van ennyire interaktív szerepe, s bár fizikai formájában ezúttal nem láthatjuk, mégis a nyitó képsorokat rendesen meghatározza jelenléte. Kiváló kezdés, egy mély és sötét dráma megalapozása – ami aztán homlokegyenest más irányt vesz… 1938-at írunk, amikor is egy Liesel nevű kislány számára ismeretlen nevelőszülőkhöz kerül egy német kisvárosban.  A miértekről túl sokat nem is tudunk meg, de nem is annyira érdekesek: szomorú, de volt egy korszak az emberi történelemben, amikor egy anya inkább lemondott gyermekéről, hátha azzal meg tudja kímélni életét. Liesel így kerül egy új, idősebb családhoz, ahol egy unszimpatikus, szigorú anya és egy bohém, jó fej apa fogadja. A film első fele gyakorlatilag a kislány beilleszkedése az új környezetébe, az új iskolába, az új barátok közé. Kimondottan lassan építkező történet, ahol a legfontosabb esemény – és dráma – hogy Liesel bizony nem tud olvasni. No. A mozi első felében legalább megtanul… ez a rész többnyire izgalommentes, s még a háttérben érezhető háborús készülődés sem tud bele valódi feszültséget csempészni.

A feszültség az új szereplő, Max érkezésével jön el. Természetesen a zsidó fiú bújtatása a hitleri Németországban a lehető legnagyobb filmes klisé (egyúttal egy hatalmas csapda is) és a lehető legsablonosabb és legtöbbször látott eseményeket vonultathatná fel, azonban az A könyvtolvaj egy okos húzással mindezt kikerüli. Max figurájánál ugyanis majdnem végig azon izgulunk, hogy túléli-e az egészet, nem pedig azon, hogy lebukik-e. Már csak azért is, mert mr. Narrátor az elején már ügyfelei között említette. S ennek nagyon örültem. No persze van egy jelenet (ezt nem lehetett kihagyni), ami a lebukásra épít, de még azt sem éreztem annyira dominánsnak. Úgy egyébként is: a pár perces kötelező vágóképeken kívül az egész moziban nem éreztem a német arroganciát, ez nem egy újabb náciellenes propagandafilm, nem a holokauszt sokadik megidézése, hanem egy tizenéves kislány története a II. világháború idején. S mielőtt félreértené bárki is: természetesen a náci birodalom kegyetlensége érződik a képkockákon, de nincs az arcunkba tolva az egész. Az egészet egy ártatlan kislány szemszögén keresztül látjuk, s ha bizony nem tudnánk, mi is az egész, nem biztos, hogy rá is jönnénk. Ez tetszett, ez korrekt volt. A tóparti „Utállak Hitler” pedig a maga gyermeki ártatlanságával remekül színezte a filmet.

Apropó, ártatlanság. Az ártatlan kislány, akiből könyvtolvaj lesz… A mozi címe meglepő módon tulajdonképp csak a  film harmadánál-felénél nyer értelmet, mikor is Liesel kielégíthetetlen olvasási szomjának oltására „kölcsönvesz” könyveket egy olyan házból, ahonnan kitiltották (nekem picit az A felolvasó ugrott be, de ez a történet sokkal jobban tetszett). Hogy aztán a fináléban egy vargabetűvel ugyanoda visszatérjen – ez volt talán a legzseniálisabb húzás az egészben. Egyébként is, a fináléra lehet a legkevesebb panaszunk. Már mikor a narrátort meghallottam, tudtam, baj lesz, de arra végképp nem számítottam, ami történni fog. Nagyon jó, megrázó, realista, de mégsem túlspilázott dráma a végére, tökéletesen illeszkedik az egész mozi hangulatához. A néző szívét ugyanakkor kellő mértékben össze tudja szorítani a jeges rémület, mikor is a német kisváros idilli utcáján sétál a kamera, a narrátor pedig beszélni kezd. Mert legnagyobb megdöbbenésünkre tudjuk, mi fog történni…

A korrajz hibátlan, a karakterek szintén. Emily Watson és Geoffrey Rush kiválóak a pótszülő szerepekben, a kislányról, Sophie Nelisse-ről sem nagyon tudok rosszat elmondani. Mert ugyan hozzá kapcsolódik, de mégiscsak nem az ő hibája, ami engem nagyon zavart a filmben. Pontosabban két dolog zavart, az egyik hozzá kötődik:

Kérem, ez a mozi gyakorlatilag felöleli a II vh. történetét, de a gyerekek nem öregednek!!! Borzasztóan aláássa a mozi hitelességét, hogy a kislány és a szőke kisfiú is ugyanúgy néz ki a film elején, mint a végén. Egy kamaszodó gyerek ennyi idő alatt rengeteg változáson megy át, itt erre sajnos nem figyeltek. Pedig érezhették ezt az alkotók is, mert próbálták az egészet elsunnyogni a papa szájába adott: „Kész felnőtt lettél!” és hasonló mondatokkal. Kár, hogy ez a vásznon nem látszott…

De ami igazán zavart és mérhetetlenül bosszantott is, az a hibrid nyelv. Kimondhatatlanul idegesített ez az angol-német keverék: ilyen nincs!! Nincs „Nein, I dont know”!!! Már eleve azt is óriási hibának tartom (ahogy a Valkűrnél is tartottam), hogy egy német nyelvterületen játszódó, német történelemben elhelyezett moziban angolul beszélnek, de akkor legalább következetesek lettek volna. Nem, b+. Itt egyik karakter angolul, a másik németül szólal meg, még a német tisztek közül is egyik angolul, másik németül beszél!!! Teljesen logikátlan, életszerűtlen az egész (kivételesen a magyar szinkron ezen jócskán javíthat). De még ha lenne célja!!! Vagy valami fontos szerepe a nyelvek ilyen mód keverésének… én nem találtam. Mindenesetre azt érték el vele, hogy az autentikusság nagymértékben csökkent, az eseményekbe beleélést nálam sikeresen kizökkentették ezzel.  Kár.

Az A könyvtolvaj ezért nálam nem is érte el azt a hatást, aminek esetleg szánták. Állítólag a könyv, amiből készült, sokkal jobb, ez így csupán egy aranyos kis ifjúsági film lett, ami egy sötét korszak árnyékában játszódik, aminek zseniális narrátorra van és egészen kiváló színészei – ámde az olvasni megtanuló kislány története csontig hatoló dráma vagy érzelmi kötődés nélkül önmagában kevés ahhoz, hogy maradandó filmélmény legyen. S még azt is lerontják ilyen hülyeségekkel, mint a nyelvi kavalkád…



70%



.

.





Gengszterek sofőrje




Van már 25-30 éve is, hogy utoljára láttam, s emlékeimben valami misztikus tisztelet övezte többek között ezt a mozit is. Mint kiderült azonban, néhány ikonikus jelenetét leszámítva jórészt feledésbe merült nálam az egész sztori – ugyanakkor azt konkrétan tudom, hogy ifjúkorunkban az egyik alap autós filmként tekintettünk rá. Ezek után kíváncsi voltam, hogy egyrészt mennyire állja meg a helyét a mai filmek között, másrészt meg hogy van-e helye kortársai - pl. a hasonló stílusú, örök kedvenc Mad Max mellett - a szívemben (polcon sajna nem, mert erre esély sincs itthon). Az egészhez még az is hozzátartozik, hogy tulajdonképp már a 2011-es Drive óta terveztem ezt újranézni, mert az borzasztóan gyanús volt bizonyos tekintetben: valahol belül úgy éreztem, hogy az nem más, mint a Gengszterek sofőrjének Refnesített változata. És igazam lett…

A Sofőr (így, név nélkül – mert ebben a filmben nincsenek nevek) egy profi, akit jó pénzért rablásokhoz lehet felbérelni, akinek autóvezetési tudása gyakorlatilag páratlan. Semmit nem tudunk róla, nincs felesleges és érzelgős félórás felvezetés a múltjáról, a hányatatott sorsáról, a mozi már az elején belecsap a lecsóba. A kb.10 perces autós üldözés a nyitányban még akár a mai filmekben is megállná a helyét, 1978-ban pedig maga lehetett a csoda. A Sofőr félelmetes profizmusa, kiegészítve a magával ragadó képsorokkal kiváló felütés: a rendőrautók „kinyírása” pedig sikeresen a tűréshatáron belül marad. Tulajdonképp az egész szcéna tökéletesen tükrözi a kor autós mozijainak elvárásait, feszesre vágott, de nagyjából hiteles képsorok, túlzó robbanások nélkül – helyenként egészen parádés kamera beállítással. Aztán ahogy haladunk előre, megismerjük a törvény őreit is, akik közül a Nyomozó (így, név nélkül – mert ebben a filmben ugyebár nincsenek nevek) életcélja a Sofőr elkapása, s aki néha a tisztesség határait is súrolva próbálja ezt elérni. Végeredményben ez is tipikus forgatókönyv, amikor a vad és a vadászt csak az különbözteti meg egymástól, hogy épp kinél van a jelvény - mindez a párharc pedig egy kimondottan feszült másfél órát eredményez, amibe zavaró tényezőként még egy rendőrség által felbérelt bűnözőbanda is belerondít. Így a duellből hamar egy három sarkú akció krimi kerekedik, ahol nem maradhat el a nagy átverés és a fináléra a kor talán egyik legjobb autós kergetőzése sem.
A két kocsi bújócskája a raktárban ugyanis a filmtörténelem legjobb autós jelenetei közé tartozik. Már maga a bújócska is az, de különösen a Sofőr (Maxhez hasonló) kamikaze akciója emlékezetes... Na, az volt az a jelenet, amit gyerekkorom óta őrzök memóriámban, és amit most hatalmas élmény volt újranézni.

Minden imádatom ellenére azért azt el kell ismernem, hogy a mai szemmel kissé eljárt felette az idő. Néha meglehetősen ingerszegény az egész, a Sofőr és a Nyomozó dialógusa jó ugyan, de azt a feszültséget én most már nem éreztem benne, amit esetleg 25 évvel ezelőtt. Aztán én még életemben nem láttam ennyi üres parkolóházat és raktárt, ahol a kergetőzések nagy része zajlik, valamint nem láttam még ennyire visszafogott utasokat sem, akik a menekülő autóban szó nélkül kapaszkodnak. Néha már zavart a némaság – ami némaság viszont egyben a Sofőr védjegye is volt. Picit gonosz leszek, de a másik Ryan, a Gosling most már tudom, honnan vette a fapofát: itt Ryan O’Neal játszotta azt a végletekig érzelemmentes figurát, ami visszaköszönt a Drive-ban is. O’Neal-ről nem igazán tudok nyilatkozni, de a baj az, hogy Gosling úgy is maradt…

A Gengszterek sofőrje mégis – sőt, talán természetesen – egy kiváló kikapcsolódás. Walter Hill (pl. 48 óra) második rendezése nosztalgia mozinak is első osztályú, többek közt a Mad Max, a Bullit, a Konvoj, a Száguldás a semmibe mellett pedig a 70-es évek egyik legjobb autós filmje. Ikonikus jelenetekkel, néhány egész jó kamera beállítással, egy remek karakterrel maradandó élmény. Eddig körbelengte valami varázslatos köd, ami csak a szépre és a jóra engedett emlékezni, de most már friss élményként is csettintést érdemel.



80%


.

.




Ideglelés Csernobilban



Az utóbbi idők legkellemesebb csalódásaként éltem meg tegnap éjjel ezt a mozit. Ahhoz képest, amit várni lehetett tőle, ahhoz képest, amit az előzetesek, meg a netes írások sugalltak róla, messze túlteljesítette elvárásaimat, sőt, bizonyos elemei miatt kifejezetten maradandó élmény is lett. Bárcsak mindegyik ilyen lenne ebben a kategóriában!!!

Pedig nem indult jól – számomra legalábbis. Nem szeretem a kézi kamerás filmeket, ezért a legelején bizony elhúztam a számat, mikor megint azzal indítottak. Szerencsére egy ötletes megoldással az egész átkerül egy tabletre - mint családi felvétel -, s már Kijevben is voltunk. Ez a húzás már önmagában nagyon tetszett, így kifejezetten tudtam értékelni a kissé nagyvonalú, de hangulatos Európa-túrát is. Másrészt meg érdekes nézni ezt a filmet 2014 tavaszán, miután Kijevtől hangos a világsajtó… és ez akkor is így van, ha természetesen a valóságban az egésznek köze nincs Kijevhez. Szóval hat fiatal, egy ukrán „idegenvezetővel” extrém túrára indul a Csernobil melletti lezárt kísértetvárosba, Pripjatyba, ami messze nem tűnt nagyobb blődségnek, mint mondjuk egy erdei faházba szervezett buli. Egy ilyen túrán bizony magam is részt vennék, mert baromira érdekel az egész – így a film első felének minden képkockáját szinte ittam magamba…

1986. április 26-án, szombaton, hajnali 1:23:58-kor a csernobili atomerőmű 4-es reaktora gőzrobbanás következtében kigyulladt, és robbanások sorozata után bekövetkezett a nukleáris olvadás. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében a majaki után a legsúlyosabb katasztrófa. A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok keleti részére. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, kb. 200 000 embert kellett kitelepíteni - a radioaktív hulladék kb. 60%-a Fehéroroszországban hullott le, de mi is jócskán kaptunk belőle. Április 26. éjjelén, több mint 24 órával a robbanás után egy állami küldöttség meggyőződött a sugárzás igen magas mértékéről, és el kellett rendelnie a reaktor kiiktatását és a közeli Pripjaty város kiürítését. Hogy az emberek ne vigyenek magukkal túl sok holmit, azt mondták nekik, hogy az evakuálás csak ideiglenes, és körülbelül három nap múlva visszatérhetnek. 3 hónappal a baleset után megengedték a lakosoknak, hogy megmaradt tulajdonuk szállítható részéért visszatérjenek, de eddigre már a város nagy részét kifosztották.

Mindez a kis töri óra azért fontos, mert én ezt átéltem. Pontosan emlékszem azokra a hetekre, mikor a szoci TV próbálta tompítani az események súlyát – de mi, itt a nyugati határszélen az ORF adásaiból viszonylag tiszta képet kaptunk a dolgokról. E személyes kötődés miatt az évtizedek alatt sem csökkent érdeklődésem a téma iránt – s talán ez volt az egyik oka, annak, hogy nekem ez a film borzasztóan bejött. Mert kérem, ELHITTEM, hogy Pripjatyban vagyok, ELHITTEM, hogy a távolban azok ott az erőmű kéményei. Egyszerűen az alkotók, a díszletesek, a helyszínkeresők zseniális munkát végeztek, mikor is a kiskunlacházi szovjet laktanyát használták a forgatás helyszínéül (arról mondjuk megint oldalakat lehetne írni, hogy miért is vannak nálunk kísértetvárosok az elhagyott laktanyák képében, de az nem tartozik ide). A lényeg az, hogy Brad Parker elsőfilmes rendező elképesztő módon képes volt megteremteni a csernobili környezetet, ami számomra már önmagában bőven az emlékezetes filmek közé sorolja ezt a horrort is. Pedig a film tulajdonképp csak a második felére válik igazán azzá, miután a kis csapat teljesen törvényszerű módon kezd fogyatkozni. Hatalmas pozitívum, hogy a legnagyobb karakterkliséket igyekszik elkerülni a film, az egész menekülés és bóklászás a kihalt környezetben nagyjából hiteles, s bár a film vége felé feltűnő sugárzombik miatt a hangulat a Legenda vagyok felé tendál, de még így is bőven fogyasztható és élvezhető az egész. Az elején még talán azt sem lehet megmondani, ki éli túl – ha túléli egyáltalán valaki  - a kalandot, ez pedig kifejezetten jó. Az igaz, hogy a karakterek nem túl érdekesek, a legjobb Jurij, az idegenvezető, de a film típusából kifolyólag nincs is szükség mély karakterdrámára. Arra, hogy elhalálozzanak, tökéletesen megfeleltek. A finálé meg…nekem bejött.

Apróságokba ugyan bele lehet kötni, néhányszor az idő-helyszín nem stimmelt (egyik pillanatban világos, majd a snitt után sötét, no meg szépen kergetőztek, míg eljutottak a távoli erőműbe), továbbá azt sem értem, mit keresett az az állat a panelben – de kétségkívül hatásos volt – de mindezek ellenére én remekül szórakoztam az egészen. Meglepő módon még csak véres és félelmetes sem volt annyira, mint azt egy mai tini horrortól várni lehet, inkább a szellemváros nyomasztó hangulata telepedett rá a mozira. Ez pedig kifejezetten jól állt neki.

Tekintve, hogy nézés közben iszonyat élveztem az egészet, minimum 70%. De szívem legmélyén többet is adnék rá.


.

R2-D2 írta:

Ideglelés Csernobilban

Jó volt olvasni az írásodat, főleg annak a tükrében, hogy igazából majdnem minden mondatoddal egyetértek. A kihalt város valóban nyomasztóan és hitelesen lett ábrázolva, az idegenvezető ukrán valóban érdekes és kirívó karakter volt, meg úgy szegmensenként is élvezetes volt a mozi, viszont nekem pont hogy a vége lett baromira elcseszve, míg az elejét-közepét (kvázi a "zombik" megjelenéséig) kifejezetten élveztem. A film eleje megalapozta a történetet, bedobtak 1-2 elnagyolt jellemzőt, hogy valahogy azért meg lehessen különböztetni a karaktereket, aztán bele a lecsóba; így kell ezt. Tetszett a halas poén meg a kihal panelokban való mászkálás, sőt, még az egyes eltűnések, a kutyák támadása is izgalmas volt, de aztán átment az egész unalmas kergetőzős hülyeségbe, aminél egyrészt nem lehetett látni semmit, másrészt tényleg túlságosan vontatottnak és üresnek éreztem, a rövid játékidő ellenére is. A végső, nagy csavar meg aztán olyan elcsépelt és bárgyú volt, hogy nekem emiatt is lett az egész olyan

4/10


.

Weide írta:

R2-D2 írta:

Ideglelés Csernobilban

Jó volt olvasni az írásodat, főleg annak a tükrében, hogy igazából majdnem minden mondatoddal egyetértek. ... A végső, nagy csavar meg aztán olyan elcsépelt és bárgyú volt, hogy nekem emiatt is lett az egész olyan 4/10.

Köszi! Érdekes, nekem a vége két dolog miatt is bejött:

Spoiler:

A 4/10 mégiscsak kevésnek tűnik... annyira mellbevágott a finálé???

R2-D2 írta:

Ideglelés Csernobilban

Az utóbbi idők legkellemesebb csalódásaként éltem meg tegnap éjjel ezt a mozit. Ahhoz képest, amit várni lehetett tőle, ahhoz képest, amit az előzetesek, meg a netes írások sugalltak róla, messze túlteljesítette elvárásaimat, sőt, bizonyos elemei miatt kifejezetten maradandó élmény is lett. Bárcsak mindegyik ilyen lenne ebben a kategóriában!!!

Tekintve, hogy nézés közben iszonyat élveztem az egészet, minimum 70%. De szívem legmélyén többet is adnék rá.

Hát adj  !

Abszolút Csernobil bűvkörében voltam, amikor a film ment a moziban, így a hely hangulatának megidézéséért én is teljesen odavoltam ... és akkoriban játszottam csernobili témájú játékokkal.



A városon belül pedig örökre a fejembe vésődött az óriáskerék, nem is a kvázi népszerűsége miatt, hanem mint a második legemblematikusabb példája a hiábavalóságnak, a célok beteljesítetlenségének... az első amúgy a Titanic.
.

Niwrok írta:

Ideglelés Csernobilban



Abszolút Csernobil bűvkörében voltam, amikor a film ment a moziban, így a hely hangulatának megidézéséért én is teljesen odavoltam. Akkoriban vetítette egy filmklub ezt a filmet...


A városon belül pedig örökre a fejembe vésődött az óriáskerék, nem is a kvázi népszerűsége miatt, hanem mint a második legemblematikusabb példája a hiábavalóságnak, a célok beteljesítetlenségének... az első amúgy a Titanic.
.

Ezt, vagy legalábbis ennek jó részét, vagy ehhez hasonlót láttam TV-ben valamikor. Talán a HírTV adta...


De hogy honnan szedek én 1 óra 40 percet, hogy megnézzem, az egészet, nem is tudom... azért köszi!

R2-D2 írta:

A 4/10 mégiscsak kevésnek tűnik... annyira mellbevágott a finálé???

Nem csak a finálé miatt, de azért nyomott a latba. Szerintem simán adtam volna neki pár ponttal többet, ha minden csűrcsavar meg sztereotipikus baromság bedobása nélkül egyszerűen lezárják a dolgokat.
Na meg ez a pont valamennyire szól az összbenyomásnak is. Általában azoknak a filmeknek adok ennyit, amik az "egyszer elmegy" kategóriába esnek, műfajukon belül hozzák az elvárhatót, de semmi többet, s bár van 1-2 jobb momentumuk, összességében bőven az átlag alatt vannak. Számomra ez a film ráadásul még a saját kategóriájában is megbukott, ugyanis horrorhoz képest nem hogy nem izgultam, de a végén egyenesen untam, másrészt a helyiek inkább voltak viccesek, mint paráztatóak.

Viszont, ha -ezek szerint- bejönnek neked ezek az összeesküvés filmek, megfejelve egy kis misztikummal meg parával, ajánlom neked a Halálhegyet. Anno asszem írtam róla egy rövidke ajánlót az Xpress-re, de azt most nem fogom visszakeresni, legyen elég róla annyi; kategóriájában szerintem simán veri a Chernobyl Diaries-t. Több szegmensből is érdekes a film, ha pedig érdekel maga az alapsztori, ami már önmagában szerintem kibaszott félelmetes, A Djatlov-incidensről tudsz részletesen olvasni, ráadásul magyarul.