R2-D2 írásai 1.0

.




World War Z




És Hollywood feltalálta a vérmentes zombifilmet is… A vámpírok után egy újabb világot tett nagyobbacska gyerekek számára fogyaszthatóvá, azonban ellentétben a Twillight világával, ez messze nem lett annyira kínos próbálkozás. Sőt…

Iszonyat pörgős film lett a WWZ. Nem is emlékeztem rá, hogy ennyire pörgős lenne: gyakorlatilag alig van benne üresjárat. Az induláskor, a békés családi idill, a dugó az utcában tökéletesen elaltat, így mikor jön a rendőrmotoros (a második), remekül működik a meglepetés. Apropó, indulás: nem tudom, feltűnt-e valakinek, de amikor Gerry nézi a híradót, van benne egy bejátszás egy tavalyelőtti USA eseményről: valami bedrogozott vadbarom anyaszült meztelenül az utca kellős közepén harapdálta egy faszi torkát úgy, hogy rendőrök alig tudták leszedni áldozatáról. Szerintem zseniális húzás volt ezt így bevágni – a többi aktuálpolitikai hírrel együtt. Kicsit ugyan Inváziós, de itt is fontos, mi megy a hírekben… Az utcai dugótól felváltva van az őrület, majd pici pihi, aztán megint őrület - egyszerűen kiváló érzékkel van adagolva az akció és a pihenő, a feszültség és a nyugalom. Marc Forster számomra legjobb munkája eddig ez – ráadásul ismerve a mozi készültének hatalmas kálváriáját, az egész még jobban felértékelődik. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy tágul ki a világ: a zombiveszély talán most először látható földgolyó méretűnek, s ugyan a bemutatott helyszínek, megemlített országok filmben elhelyezett szükségszerűségén lehet vitatkozni – aktualitásukon kevésbé.

A WWZ több síkon is nagyon jól teljesít. Zombi (horror) filmként nagyon bejött a fertőzött tömeg brutális veszélyessége: mindig is jobban tetszett a gyorsan mozgó, életveszélyes élőhalott, mint a leszegett fejjel cipőjét bámuló, első generációs társa. A vadság, amit e lények mellé társítottak, magában hordozta mindazt a félelmetességet, amit az esetlegesen kihagyott belezéses gore jelenetek nyújthattak volna. Sikerült a tömegben támadó zombikat valós veszélyként bemutatni – mindezt úgy, hogy egyedi látványuk messze nem a megszokott aszott hulla kinézet. Ügyes marketinghúzás, nagyobb tömegeket vonz a moziba. A film családi vonala szerencsére nem csöpög nagyon a nyáltól: érzelmekből pont annyi van, amennyi kell. Érdekes elgondolás, hogy a családját védő apa azzal tud segíteni, hogy nincs mellettük – ez újdonság és jó húzás. Mindazonáltal simán elhiszem, hogy adott szituban hasonló feltételekkel lehetne egy túlélőhajón tartózkodni. Még a mozi legeslegvégét sem éreztem annyira giccsesnek, mint az mondjuk, egy ilyen produkciótól sajnos elvárható lenne, a minimális könnyes összeborulás teljesen életszerű. A mozi tudományos vonala is szépen megáll a lábán, a tavaly látott Fertőzés nyomdokaiba lépve hitelesen állítja be a globális fertőzés veszélyét. A vírus eredetének keresése, önmagában az ENSZ és a WHO, a nulladik beteg kutatása teljesen életszerű. Ide tartozik a film számomra egyik legjobb monológja, amit a fiatal tudós srác ad elő a gépen, „A természet, mint sorozatgyilkos” címmel. Borzasztó találó és megszívlelendő: az emberiség úgyis megérett a pusztulásra, a természet meg majd gondoskodik a Föld megmentéséről. S végül az akció, mert lényegében erre épül a film: nem igazán éreztem céltalannak a rengeteg gépfegyverropogást, valahogy az egész film hangulatába, a világháború hangulatába tökéletesen megfelelt.

Ennyi dicséret után néhány sutaságot azért megemlítenék – amiken második nézésre simán át lehet lépni, egyik sem egetverő ökörség, csupán némi keserű szájízt okozhatnak. Az egyik ilyen a néha nagyon béna CGI: a zombisereg vonulása helyenként nagyon jó, de néha látványosan gáz. A hátterek, a zöld vászonra rajzot digitális világgal nincs is baj, de a lények néha bacán mozognak. A másik – számomra legfájdalmasabb rész - Korea és a telefoncsörgés. No, az ott mérhetetlenül idióta jelenet, már önmagában a biciklizés (sztereotípia), de leginkább a hívás. Ehhh…A főszereplő elpusztíthatatlanságán egyszerűen át kell lépni, annyira nem volt talán eltúlozva, az izraeli kaland meg nekem kifejezetten tetszett. S nem érdekelt a hókuszpókusz, meg az egész ottani mondanivaló, Hitlerestől, Münchenestől, mikor megláttam a falon átbukó tornyot, széles mosolyra derült a szám..

Brad Pitt régóta nagyszerű színész, most épp ENSZ ügynök szerepében az. A többiek – bár talán kevésbé ismeretek, jól hozzák figurájukat. A látványra, az elpusztuló világ nagytotáljára sokáig fogok még emlékezni, mint ahogy arra a fekete zombira is az üvegfal mögött (az valamiért megfogott, valamelyik focistára emlékeztetett). Ha ez igazi durva zombifilm lett volna, simán lehetne a 28 hónappal később is, így csak egy élvezetes és szórakoztató próbálkozás az Alkonyat filmek által megnyílott piacon. Soha rosszabbat!




.

.




Démonok között



Nem tudom eldönteni, hogy tényleg ez-e az „Év legfélelmetesebb filmje”, vagy az „Év horrorja”, mert nem láttam mindent, de az tény, hogy kimondottan a jól sikerült darabok közé tartozik. Bizony elég gyakran – főleg a remek hanghatásokkal kevert hatásvadász ijesztegetésnek köszönhetően – végigfutott rajtam a hideg, meg kétségkívül tapintható a feszültség és a félelmetesség – de hogy ezzel első lenne-e, azt én nem állítanám.

Azt sem tudom, hogy valós-e  a promóció, márminthogy megtörtént eset alapján készült a mozi. E tekintetben erős kételyeim vannak, de mindenesetre ami valóban valós lehetett, és megmaradt belőle, az tetszett. Pontosabban az egész pont amiatt tetszhetett.  Miután az Insidioust kifejezetten idióta filmnek tartom (különösen a végét), James Wahn új mozija üdítő frissességet hozott e téren: logikusan és hihetően építkezett, jól adagolva a feszültséget és az érzelmeket. Elfogadva a promót, minden további nélkül el lehet hinni, hogy ez valóban így volt, mert végre nem kellett azokon a szokásos bacaságokon mérgelődnöm, amik a sablon horrorfilmek sablon szereplői képesek művelni a vásznon. Ha csak ezt a tényt nézzük, már megéri a filmmel foglakozni, végre egy alkotás, ahol nem hülyék állnak szembe a túlvilággal. Még akkor sem, ha a film ugyananazon panelekből építkezik, mint annyi elődje korábban.

Ráadásul ez a mozi tulajdonképp nem is arról a mit sem sejtő családról szól elsősorban, amelyik gyanútlanul beköltözik egy – szokás szerint szellemlakta -  házba, hanem inkább arról a két emberről, akik segítségükre sietnek, mikor is baj van: a Warren házaspárról, akik a paranormális jelenségek ismerősei. Feltűnésük, ténykedésük egyébként borzasztóan hasonlít Sam és Dean Winchesterre az Odaátból, a film némely jelenete simán elmehetne a sorozatba is. Mivel pedig a Supernaturalt imádom, számomra ezek után teljesen normális, életszerű és hihető volt, hogy két „vadász” száll be a küzdelembe a család oldalán. Valahol ugyanakkor a film félelmetessége, az igazi rettegés is itt csorbul jelentősen, hisz más nézni, mikor profik veszik fel a harcot a gonosszal, s megint más, mint mikor egy ártatlan, mit sem sejtő család - egy icipicit talán kevésbé aggódunk a szakemberekért, akik otthonosabban mozognak a démonok és szellemek között. Tudják, mi is a helyzet valóban a házban, ahol a megszokott módon történnek az események: először csak kisebb dobogások, majd egyre durvább fizikai kontaktus – és itt hadd említsem már meg a Mamát, mert pontosan abban különbözik és abban jobb a Conjuring nála, hogy itt démonok, szellemek pontosan azokon a fizikai korlátokon belül maradnak, amiken belül kell nekik.

Ahogy durvul a helyzet, úgy úszik be a képbe a Poltergeist és az Ördögűző szelleme, de a Conjuringnak végig sikerült valami eredeti hangulatot kreálni saját maga köré, a képi világával, a zseniális kameramozgatásával, tökéletesen kigészíti a rémisztgetést. Mert bizony, nem egyszer éreztem azt a szurkáló, jeges érzést, amikor egy jó ütemben bevágott ajtó, egy taps, vagy bármi szellem feltűnése okoz. A lendület csupán a végére fogy el picit, egyszerűen engem még egy ördögűzéssel sem sikerült megrémiszteni, „féletni”:  a szent szövegekre rángatózó, sokszor kicsavarodott helyzetekbe kerülő megszállottaknak általában inkább komikus kinézete lesz. De itt még ez is bőven tűréshatáron belül van: a démon ereje szerencsére az emberek, tárgyak dobálására korlátozódik, nem pedig a gazdatest természetellenes formálására. Szóval  – már ahhoz képest, hogy egy szellemfilmet láttam – valahol végig hitelesnek tartottam a történteket. És még csak egy nyamvadt kézikamera sem kellett hozzá.

Az egész környezet, a 70-es évek megidézése, a táj, a ház rengeteget tesz hozzá ehhez. Baljóslatú és nyomasztó úgy is, hogy nincs mesterséges köd, miegymás. A háttérsztori kemény, végre az áldozatoknak jó oka van a házban maradni. A karakterek kiválóak, mindkét család szerethető, szerencsére a nagy hollywoodi kliséparádé is hiányzik az emberi kapcsolatokból. Warrenék raktára külön megér egy misét – ilyen volt az Odaátban is -, Annabell pedig Chucky élettársa is lehetne. Minden „már látott” elem ellenére a Démonok között remekül működik, mert egyszerűen jól van összerakva: kezdőknek szívinfarktus közeli élményt, edzetteknek meg két órás kellemes borzongást okozva. Kíváncsi vagyok, ez lemezen hogy fog szólni, mert már így is brutális volt, de gondolom a jól kikevert hanghatások még egy lapáttal rátesznek majd a frászra.

A végén még ágytál kell…

85%

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Spoiler:

A házra meg a démonra nem adtál magyarázatot...  

.




Livide



Erre nem voltam felkészülve… Sem arra, hogy a mozi első harmadán bealszok, sem erre az idióta befejezésre. A közepére talán, a félelmetes részt élveztem a leginkább ebből a szürrealista francia nemistudoménmiből…

A történet szerint ugyebár Lucie, a kezdő ápoló, egy kómában lévő betegének a titkos kincsei hallatán tippet ad balhés barátjának, aki rögtön rácsap a könnyen szerzett pénz szagára, majd harmadmagukkal meglátogatják a fehér hajú néni házát. No persze minden balul sül el, vérgőzbe torkollik majd az egész, de míg odáig eljutunk, két szakaszon kell átverekedni magunkat. A Livide ugyanis három, viszonylag jól elkülöníthető részből áll, az első harmada a legrosszabb, majd utána a legizgalmasabb, s végül a legszürreálisabb.

Az első fél órában jóformán nem történik SEMMI. A biciklis kislányt leszámítva dögunalom az egész, iszonyat hosszú és vontatott felvezetés, egy másfél órás film keretein belül meg pláne. Felszínesen érinti ugyan a szereplők életét, jellemét – teszi ezt néha közhelyes kapcsolatokat felvonultatva -, de a valódi motivációik rejtve maradnak. Többek között az, hogy igazándiból Lucie-nak mi szüksége van a betörésre… Aztán az is lehet, hogy benn van a moziban, de őszintén megmondva én ebbe háromszor is belealudtam és talán pont ez kimaradt. Mindenestre a percekig a sétáló Lucie-t céltalanul követő kamera kiváló lehetőség volt pár perces alvásra…

Aztán a betöréskor felébredtem. Ahogy ezek hárman bejutnak a házba, onnantól fordul egyet a világ, és a Livide egy vérbeli paráztató kísértetfilm lesz. Úgy, hogy egy szem kísértet nincs benn. A sötétben elemlámpával bóklászó fiatalok a legjobb horrorfilmeket idézik, ahogy bejárják a házat, a lámpa fényében egyre szürreálisabb világ tárul fel. A kitömött állatok, bábuk, babák, a különféle szobák megannyi rejtélyt és meglepetést tartogatnak, az öregasszony a légzőmaszkjával (akár Bane öreganyja is lehetne) pedig éjszaka még félelmetesebb, mint nappal. Borzasztóan tetszett ez a szakasz, féltem is rajta rendesen, ahogy kell.

Hogy aztán a kulcsot elfordítva ismét megváltozzon a mozi, innentől az egésznek nem sok értelme van. Csak kapkodtam a fejemet, hogy akkor ez most hogyan, honnan, ki ez a három fehér ruhás csuklyás kaszabológép, mi értelme van az mindennek. Az egész már onnantól érthetetlen, hogy a srác hogy kerül A-ból B-be, aztán ahogy derülnek ki a részletek a fehér hajú banyáról, úgy kuszálódik és válik hiteltelenné és emészthetetlenné az egész. A falshbackek némi gyógyírt adnak erre, sokmindent próbálnak magyarázni, ámde a kulcskérdést még jobban bonyolítják… Anna kérdését. Azt is csak tippelni lehet, hogy akkor most boszorkányok, vagy vámpírok közé került a három fiatal, az öregedés előbbit, a vérszívás utóbbit erősíti. A lélekcsere tipikus WTF érzés, mint ahogy az újabb idióta finálé is. Nem tudom, de a mostani horrorfilmek készítői az önmegvalósítás keretében ragaszkodnak az alig értelmezhető, szürrealista jelképekhez, képi világhoz. Csak az ezzel a bajom, hogy gyakran a film addig felépített – nehezen megszerzett – élvezeti értékét képesek semmibe venni a baca elképzeléseikkel. Ahogy itt is: mikor már pont elfelejtettem az első harmad kínlódását, mikor a feszültség a tetőfokára hágott, akkor jön egy gonosz banya, aki kiugorva halálos ágyából lemészárol(tat) mindenkit.. Ehhh…

A képi világ mindazonáltal nagyszerű, a hangulat kiváló, különösen a ház, annak helyiségei tetszettek. A színészek közül igazándiból csak a csaj, Chloé Coulloud, aki megmarad emlékeimben, a két srác, az ápoló, de még a vényasszony is csupán töltelék. Anna pedig, Chloé Marcq sokáig a kínai császár agyagkatonáinak maszkját viseli, így igazából csupán a flashbackekben, no meg a legvégén nyújtott értékelhetőt. Az tetszett…

Számomra a Livide totál felejthető mozi, erős középső része miatt nézhető kategória, de a rengeteg megválaszolatlan kérdés, no meg finálé miatt maximum

55%



.

R2-D2 írta:

Livide

Számomra a Livide totál felejthető mozi, erős középső része miatt nézhető kategória, de a rengeteg megválaszolatlan kérdés, no meg finálé miatt maximum

55%

Jó, az Argento-"hommage"-ek nem a kedvenceid, ezt már az Insidiousról írtak után is sejtettem .

Nekem is a középső rész, a lámpás volt a kedvencem, de a felvezetés nyomasztó lassúsága, az áldozat becsalogatása a pókhálóba sem sokkal maradt le mögötte. És hogy ezek most vámpírboszorkányok vagy boszorkányvámpírok... A végét meg én sem értettem .

.

.





A bűn éjszakája



Gyújtsuk fel! Gyújtsuk fel!!!


Ismerős, ugye? Volt már máskor is Bűn éjszakája, csak azt Ördög Éjszakájának hívták… Igaz, ott az egész világ mindennap bűnben élt, azzal szemben itt van egy elképzelt jövő, ahol évente egyszer, 12 órán át büntetlenül lehet bűnözni, akár embert ölni is. Ez az Irtás.  A Nagy Szabadság ( nesze neked USA és liberalizmus)újabb vívmányaként az emberek az egy év alatt felgyülemlett feszültségüket vezetik le így – természetesen súlyos és véres következményekkel. Zseniális filmindítás, elképesztően hatásos vízió, igazán kiváló ötlet egy filmhez: mert ki ne képzelte volna el, milyen jó lenne, ha valamit büntetlenül megtehetne… Ennek következtében megfelelő rendszerkritikát, véres és megrázó eseményeket vártam a Bűn éjszakájától, aminek nagy része viszont elúszott a lezárt házban, a hisztiben és a lövöldözésben. Kár érte… Így visszagondolva tulajdonképp akkor működött leginkább a film, mikor a híradóbejátszásokat mutatták. Az az IGAZI Bűn éjszakája, nem ez…

A történet szerint – ezzel nem árulok el titkot – a jómódúak drágán felszerelt biztonsági rendszerük mögé bújva bezárkóznak erre a 12 órára, így vészelve át a betöréseket és az öldöklést. Hacsak épp nincs megölendő nevük a listán, akihez el kellene zarándokolni, fülüket-farkukat behúzva várják a reggel hét órát. Nos, filmünk az éjszaka 12 óráját meséli el – azonban sajnálatos módon nem az Irtás szempontjából, hanem a család szempontjából. Ez viszont félresikerült:  apu és anyu ugyanis borzalmasan idegesítő figurák, szélsőséges megnyilvánulásokkal és hiteltelen fordulatokkal. Különösen anyu hisztije zavart szorult helyzetben – hogy aztán a végére egy megmosolyogtatóan határozott mozdulattal koronázza meg filmbeli karakterét... Igaz, hogy az Irtás az oka mindennek, de tulajdonképp egy családi drámát kanyarítottak belőle, sajnos azonban tipikus sablonfigurákkal, és tipikus sablonhelyzetekkel, családon belüli viszonyokkal. Még jó, hogy nem voltak válófélben…

Egyébként maga az egész bezárkózás tetszett, a rolókról a Legenda vagyok jutott rögtön eszembe. A kinti világ figyelése a kamerák által hatásos, mígnem ugyebár a kisfiú felrúgja az ebben a szituban leginkább betartandó szabályt. De még ez sem lett volna baj, ha ezzel valós veszélyt teremtettek volna a házon belül is, mert a házon kívüli események egy bizonyos pontig nekem megfelelő fenyegetettséget jelentettek. A lámpás keresgélés jó volt - az a guruló baba király, Toy Story 3 rulez! – volt benne izgalom és feszültség, egészen addig, míg apu pálfordulása be nem következett. Tulajdonképp a Rambová alakulása után számomra világossá vált, hogy a nagy alapötlet, az órahosszat megérő beszélgető téma egyáltalán nem számít. Valahogy végig úgy éreztem – ami a mozi kétharmadára vált egyértelművé -, hogy önmagában az Irtás nem is fontos, inkább az, ami a házban történik. Lényegében a film felétől nem is foglalkozunk már a külvilággal, a film filozofikus és társadalmi kérdéseivel, a bűn éjszakájának valódi mibenlétével, hanem leegyszerűsítve, csupán Sandin apu és anyu morális tükrén keresztül kapunk egy kis ejnyne-bejnynét. Úgy, hogy a film átalakult egy „hogy védd meg a házadat típusú” akcióhalmazzá. Önmagában egyébként még ez sem lett volna rossz, de a rengeteg meglepetésnek szánt fordulat sajnos teljesen kiszámítható. Ahogy meg arcot adtak a támadóknak, ahogy derültek ki a motivációk, alakultak a jellemek, úgy veszett el a félelem – pedig volt egy pillanat, amikor akár a 13-as rendőrőrshöz hasonló szitut is ki lehetett volna alakítani. Így viszont olyan lett, mint egy lövöldözős Home alone…

És mégis tetszett. Egyszerűen az alapötlet annyira zseniális, hogy számomra film feletti élményt eredményezett. Kicsit olyan, mint a Flashforward, ott sem tudta semmi lerontani a felütést – itt is állandóan a mögöttes dolgokon járt az agyam. Néztem a híradóbejátszásokat, hallottam hozzá a bemondó dumáját, kitágult a világ – és tulajdonképp eljátszottam a gondolattal mi lenne ha… Ha tényleg meg lehetne-e ezt csinálni. Kimennék? Bankba biztosan, de ölnék-e? Ismerem-e magamat annyira, hogy tudok erre választ adni? Különösebb ellenségem nincs, de azért lenne elképzelésem, hova kellene menni egy golyószóróval… És fordítva: be kellene zárkóznom? Mit csinálnék a gyerekekkel? Lenne-e a házon belül külön pánikszobám? Hogy lehet nekik ezt az őrületet elmondani? Akarna bárki bántani minket? A kamerák képeit nézve millió kérdés merült fel bennem… Másnap ki szedi össze a halottakat? Mi van a kórházakkal? Aki előző nap ölt, az másnap eltakarít? Biztosító?? Fizet??? Önmagában az Irtásnak olyan szerepe van, mint egy háborúnak? Tekintve, hogy évente újjá kell építeni Amerikát?? Ja és hol lehet ilyen virágot kapni???

Millió kérdés, mozi élményen túlmutató téma. Ez, az, ami miatt az átlagnál picit jobb a Bűn éjszakája. Amit nem tudtak lerontani a játékidő egészében sem… Amúgy meg, ami nekem még fontos volt: Lena Headey egyébként az újkori női kedvencem. A 300 első részében még csak felfigyeltem rá, de a Trónok harca óta követem mozijait: igazi kaméleon a csaj, ha nem is egy mindenek felett álló szépség, van valami megfoghatatlan benne, ami vonz.   Profi volt itt is, mint ahogy társai is: a megírt szerepet jól adták vissza, kár, hogy a megírt szerep volt kicsit gyengébb. A mozi atmoszférája, a ház egyébként bejött, mint ahogy a kültéri is a videókon. A finálé asztali jelenete meg plusz hab a tortán.  

Remélem, a második rész, amit terveznek, nem egy másik család másik házában fog játszódni, hanem kinn az utcán. Akkor akár az év mozija is lehet majd.



.

R2-D2 írta:

A bűn éjszakája

A mozi atmoszférája, a ház egyébként bejött, mint ahogy a kültéri is a videókon. A finálé asztali jelenete meg plusz hab a tortán. Remélem, a második rész, amit terveznek, nem egy másik család másik házában fog játszódni, hanem kinn az utcán. Akkor akár az év mozija is lehet majd.

Ahogy olvastalak, akkor jutottam közelebb ahhoz, hogy miért is volt idén az egyik legkellemetlenebb filmes élményem a Purge a jobb sorsra érdemes alapötlet és az Ethan Hawke - Lena Headey páros ellenére is.

Pont azért, amit te is írsz, hogy az Irtás nem fontos, csak a házban történtek. Ott meg egy gyatra picsahorror zajlik, ami alig jobb, mint a Hívatlanok, és az egész Irtásosdi csak ennek "megalapozására" került be a filmbe. És még ennél is rosszabb, hogy igazából a lehetőséget sem adta meg a film, hogy filózzak a mögöttes tartalmon, ugyanis egyetlen olyan okot nem mutatnak be, nem vetnek fel, ami egyáltalán igazolhatóvá tenné a Irtással lehetővé vált gyilkosság- és pusztítássorozatot.

Spoiler:

És ha már Lena Headey... Hogy állsz a Tükör/Szilánkkal?

.

Niwrok írta:

Ahogy olvastalak, akkor jutottam közelebb ahhoz, hogy miért is volt idén az egyik legkellemetlenebb filmes élményem a Purge a jobb sorsra érdemes alapötlet és az Ethan Hawke - Lena Headey páros ellenére is.

Spoiler:

És ha már Lena Headey... Hogy állsz a Tükör/Szilánkkal?

No, akkor már megérte írni...


Erre most mit is írjak? Tökéletesen igazad van, különösen a spoiler gomb mögött hagyott gondolatban. Viszont engem még ma is foglalkoztatott a téma, mentem a városban kocsival, láttam néhány sötét alakot és rögtön vágytam az Irtásra. Vagy mikor nézel egy Híradót, simán... Néhány ember?társunk nem érdemli meg az igazságszolgáltatást, ennek remek elintézési módja lenne az Irtás.

Na persze, ha nem sülne el fordítva a dolog... ugyanis bármennyire is irtáspárti lennék, egyáltalán nem lennék biztos benne, hogy nem remegne meg a kezem. Ellentétben azokkal, akik ellen fordulhatnék. No, mindegy. Valóban sajnálatos, hogy a remek alapötletet semmibe vették - kiváló mozi lehetett volna. Sokat ne gitálj, mert a végén még leeseik a százalékom 60-ra.

Tegnap volt a barátommal a szokásos szerda éji filmes összejövetelünk, s ismét csak arra lyukadtunk ki, hogy kellene küldeni Hollywoodnak forgatókönyveket. Mert ha minket (téged, Őt, meg még jónéhány embert) felkérnének, tuti, nem ezt hoztuk volna ki a Purgéből.

A Tükör/Szilánkkal nem állok sehogy, már nem emléxem, mit írtál róla, de vélhetően nem késztetett megnézésre. Most, hogy van ingyentéka, lehet, bevállalom - apropó, Te használod? De már megint van egy heti néznivaló. Így is 7 nap alatt 9 filmet néztem...


.

R2-D2 írta:

Néhány ember?társunk nem érdemli meg az igazságszolgáltatást, ennek remek elintézési módja lenne az Irtás.

Na persze, ha nem sülne el fordítva a dolog... ugyanis bármennyire is irtáspárti lennék, egyáltalán nem lennék biztos benne, hogy nem remegne meg a kezem. Ellentétben azokkal, akik ellen fordulhatnék.

A Tükör/Szilánkkal nem állok sehogy, már nem emléxem, mit írtál róla, de vélhetően nem késztetett megnézésre. Most, hogy van ingyentéka, lehet, bevállalom - apropó, Te használod? De már megint van egy heti néznivaló. Így is 7 nap alatt 9 filmet néztem...

A mostani rendszer inkább jogszolgáltatást nyújt, amit én nem kevernék össze az igazságszolgáltatással...

Igen, ez a másik bajom az Irtással, hogy tök jól hangzik, amíg csak annyival jár, hogy kiraksz az ablakba egy szép csokor virágot...

Spoiler:

Nem is azért kérdeztem, hogy feltétlenül nézd meg, vagy hogy emlékezned kéne, mit írtam, csak mondtad, hogy mostanában "követed" Lena Headey mozijait, és gondoltam, hátha ebbe a körbe a Tükör/Szilánk is belefér(t), ami kevés itthon is kapható filmjeinek egyike.
.

Niwrok írta:

Spoiler:

Spoiler:

Látod, nem olyan rossz ez. Lehet róla beszélni.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Spoiler:

Spoiler:

Látod, nem olyan rossz ez. Lehet róla beszélni.

Na ja, csakhogy nem a filmről beszélgetünk, hanem az alapötletről, aminek a frappánsságához eddig sem fért kétség .

Spoiler:

Úgyhogy végül megint oda lyukadtunk ki, ahova szoktunk: nem az eszmékkel vagy a módszerekkel van baj, hanem az egyes emberek személyiségével és az emberiség alapvetően állati ösztöneivel... bár ez utóbbi nem is feltétlenül baj, csak némelyik összeegyeztethetetlen a civilizációval és az ilyen széleskörű társadalmi együttéléssel.

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Na ja, csakhogy nem a filmről beszélgetünk, hanem az alapötletről, aminek a frappánsságához eddig sem fért kétség .

Úgyhogy végül megint oda lyukadtunk ki, ahova szoktunk: nem az eszmékkel vagy a módszerekkel van baj, hanem az egyes emberek személyiségével és az emberiség alapvetően állati ösztöneivel... bár ez utóbbi nem is feltétlenül baj, csak némelyik összeegyeztethetetlen a civilizációval és az ilyen széleskörű társadalmi együttéléssel.

Spoiler:

.

És meg is van az értékelésbeli különbség: míg Te nem tudod elvonatkoztatni a mozi valódi történéseit az alapötlettől én simán két szinten kezelem. Nálam a ház, a család gyakorlatilag nem is számít, már el is felejtettem - a film azon része jó, ha 40% -, míg az Irtás mibenléte, az alapötlet tovább él és emeli a film értékét. Tudom, elég visszás, de én így gondolkodom a The Purgéről...

Érdekes gondolat van a spoiler mögött - ámde ismerjük egymást annyira, hogy mindketten tudjuk, ez tényleg Utópia. Úgy is fogalmazhatnánk: az Emberiség tényleg megérett egy Irtásra.