R2-D2 írásai 3.0

R2-D2 írta:

.
13 óra: Bengázi titkos katonái

Nekem qrvára tetszett ez az egész. Sokkal kevésbé patrióta, mint azt Baytól várhatná az ember – azt a film végi zászlót is simán megbocsájtom neki, annak én találtam egy átvitt értelmezését is a megbukott részvétellel. Gyakorlatilag az egész mozi az elejétől a végéig feszült és izgalmas, ami családi háttér van benne, az itt remekül kiegészíti a történetet, árnyalja a képet. Sokkal, de sokkal jobb ez a film, mint az Amerikai mesterlövész, itt nem telefonálnak haza bevetés közben, itt nem zökkentik ki az embert hosszúra nyúlt otthoni kitérők. Azon viszont érdemes elgondolkodni – ld. Még Bombák földjén, mégegyszer Amerikai mesterlövész – mi is visz rá jó pár katonát, hogy rendszeresen visszatérjen 60/90 napra abba a pokolba, ahonnan épp megmenekült. Ja, és külön jó volt a 13 óra: Bengázi titkos katonái végefőcímében az eredeti szereplők képeinek és sorsának bemutatása: fura módon azokon a képeken még nem találtam meg azokat a hasonlóságokat a színészek és a valós karakterek között, amiket a historyvshollywood.comon már igen, viszon az életük további alakulása pont azt a választ adta az előbb felvetett kérdésemre, amit magam is éreztem, gondoltam az ügyben.


85%

Hát, ez másodjára talán még jobb volt, mint elsőre. A szakáll és a karakterek homogenizálása (gondolom a csapatszellem, a csapatért való aggódás erősítésének érdekében) továbbra is zavart, de azon kívül másodjára is egy eszméletlenül jó háborús mozi. Tényleg Bay talán legjobbja... Sok mindenre amúgy nem is emlékeztem már, így voltak a filmnek újra felfedezendő és érzelmes pillanatai, amit meg harc (értsd: lövöldözés) terén produkált, az ismét lélegzetelállító és mindenekelőtt tök hihető volt.

Miután ez itthon semmilyen formában nem jelent meg, a cseh BD-n vagyunk rajt magyar felirattal: gondolom, nem kell különösen ragoznom, hogy a Dolby Atmos hangsáv hogyan is szól a szobában. Szegény macskám, aki épp ott aludt a film közben... de jól bírta, csak egyszer kelt föl.


.

Niwrok írta:

Lords of Chaos - A sötétség gyermekei


Eredetileg sem titkoltam, hogy csak azért kezdett érdekelni a film, mert kihangsúlyoztad belőle a drámát, és persze a filmben magában is ez a része volt érdekes. A halálmetál garázsbanda hangulat egészen jól átjött, ahogy az a része is, hogy ezek a srácok hogyan győzték meg magukat, hogy akármit megtehetnek... de az már sajnos kevésbé, hogy ha ez eredt valahonnan, akkor honnan, mert az események bemutatása kicsit felszínesre sikeredett.

Nem tudom, hogy ez volt-e a rendezői koncepció, vagy csak így sikerült, de a film úgy élezi ki a Mayhem múltját a pozőrködésre, hogy közben maga is azt csinálja. Egyfelől mondjuk azzal, hogy az egyetlen valóban halálvágyban és lelki nyomorban tocsogó karaktert, Deadet kb. tíz perc alatt lerendezni a vérfröcskölős koncerttel meg az öngyilkosságával (ahogy Faustról is csak annyit tudni meg, hogy kíváncsiságból ölt), de még inkább azzal, hogy az események ebben az olvasatban nem egyszer kínos tragikomédiába torkollnak, idétlen, buta kamaszok farokméricskélésévé alacsonyítva a történteket, groteszk és morbid módon még a templomégetéseket is. Euronymus esetében talán ott van a lázadás, de akkor is az a meghatározó elem nála, hogy mennyire igyekszik egy közösség részévé válni, nőt találni magának, és ha ennek az az ára, hogy mindezt hörögve tagadja, mert arra vevők a kortársai, hát akkor boldogan megteszi (manapság nagyjából a hozzá hasonlókra aggatják az "incel" jelzőt)... és ezért is igyekszik visszatáncolni akkor, amikor szembesül vele, hogy a többiek nem csak játsszák ezt a sátánkodást, hanem bizony ők tényleg ennyire zakkantak. Nála igazából azok a jelenetek szomorúak a kínosságuk miatt, ahogy kétségbeesetten próbálja azzal felhívni a figyelmet magára -megőrizve a láttatni akart vezetői szerepét-, hogy minden ötletnek ő a forrása, és semmi nem történhet az ő szellemi iránymutatása nélkül... de persze titokban mindenki csak nevet rajta, és cukkolják. Vargot ellenben cseppet sem látszik érdekelni maga a közösség, ő a mai médiában a like-kurva megfelelője, akinek a saját csodálata a lényeg, mert a végletekig hiúnak látszik. Még ha meg is lenne a tehetsége hozzá, hogy elismert tagja legyen ennek a zenei szcénának, az neki nem elég a félelemmel vegyes rajongásból, és az igazi természete akkor mutatkozik meg, amikor berendezi a díszletet az interjúhoz, hogy minél keményebbnek, ördögibbnek és misztikusabbnak látszódjon... de a végén őt is csak kiröhögik, mert úgy válogatja össze annak a kellékeit, mintha csak egy butikban vásárolt volna össze minden vackot, amire rá volt írva, hogy "gonoszság".

És az is valahol szomorú, hogy a "black"-ség Jonas Åkerlundnál csak pár jelenetre korlátozódik, és inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy tinédzserként mekkora balfasz volt körülötte mindenki (úgy olvastam, ő személyesen is ismerte a bandát). Nem kell dicsőíteni őket, mert ebben semmi dicsőítenivaló nincs... de annál meg többet érdemelt volna, hogy ennyire ledegradálja a black metál ezen szeletét... és azon keresztül mindegyiket...

7,5/10
.

Ezzel a pontszámmal kiegyezek...

Az is nagy szó, hogy megnézted - köszi!!! - de hogy valamennyire tetszett is, az külön öröm számomra. Én ezt a fél pontot annak a számlájára is írom, hogy természetünkből és az általad többször említett szocializációból eredően icipicit máshogy állunk magához ehhez a zenéhez, életstílushoz - még ha annak ezen "alfaja" tőlem is nagyon távol áll.

Vannak a filmnek ugyanakkor olyan képei, amik azóta sem mentek ki a fejemből... lemezborító, égő templom, előásott ruha... És drámának is kiváló szerintem.


Még a The Dirtet, lécci...


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Lords of Chaos - A sötétség gyermekei

Valahol szomorú, hogy a "black"-ség Jonas Åkerlundnál csak pár jelenetre korlátozódik, és inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy tinédzserként mekkora balfasz volt körülötte mindenki (úgy olvastam, ő személyesen is ismerte a bandát). Nem kell dicsőíteni őket, mert ebben semmi dicsőítenivaló nincs... de annál meg többet érdemelt volna, hogy ennyire ledegradálja a black metál ezen szeletét... és azon keresztül mindegyiket...

7,5/10
.

Ezzel a pontszámmal kiegyezek...

Az is nagy szó, hogy megnézted - köszi!!! - de hogy valamennyire tetszett is, az külön öröm számomra. Én ezt a fél pontot annak a számlájára is írom, hogy természetünkből és az általad többször említett szocializációból eredően icipicit máshogy állunk magához ehhez a zenéhez, életstílushoz - még ha annak ezen "alfaja" tőlem is nagyon távol áll.

Vannak a filmnek ugyanakkor olyan képei, amik azóta sem mentek ki a fejemből... lemezborító, égő templom, előásott ruha... És drámának is kiváló szerintem.


Még a The Dirtet, lécci...

Győzz meg, hogy az is van ilyen jó dráma .

.

Niwrok írta:

Győzz meg, hogy az is van ilyen jó dráma .

.

Az nem dráma... az maga a Rock'n Roll!

R2-D2 írta:

.
Az első ember

Ugyan kissé lassú, helyenként érdektelen, de többnyire jó film lett az Az első ember – csupán az az eufória maradt el, ami másnál esetleg jelentkezik – ennek oka pedig nem más, mint három orosz film, illetve egy sorozat.

Az a helyzet, hogy az HBO immár 20 évvel ezelőtt hozzányúlt ehhez a témához, és elkészített egy egyévados sorozatot From the Earth to the Moon címmel – nekem pedig volt szerencsém végignézni az egészet. Lenyűgöző, 10 órás kaland, ami a dokumentarista stílust keverve a játékfilmes megjelenítéssel igazán alapos és feledhetetlen élményt ad erről az egész Apolló-programról.

A film innentől nagyjából végigmegy Armstrong életútján, a Houstonba költözésen, a Gemini-projektbe kerülésen, hogy aztán természetesen azon az ominózus Holdra szálláson csúcsosodjon ki a történet. Nem mondom, hogy a Holdig eljutni nem volt jó, de a mozi kétharmada nekem inkább tűnt lassú és vontatott családregénynek, mint űrhajós filmek – akkor éreztem a filmet igazán elemében, akkor éltem bele magam igazán, mikor a NASA közelében jártunk. Értem, hogy itt most a hőst és hátterét is be akarták mutatni, de úgy gondolom – amellett, hogy ez most úgy igazándiból nem érdekelt – kicsit mellélőttek ezzel. Mintha túl nagy lett volna a merítés, mintha nem sikerült volna megtalálni  megfelelő arányokat a magánélet és a hivatás között: egyrészt kissé felszínes lett az előbbi, különösen mélyebb kötődés, dráma és átélés nélkül, másrészt meg… na, tegye fel a kezét, aki ne várta volna tűkön ülve azt a bizonyos Holdra szállást.


80%

Visszaolvasva, mit is írtam a másfél éve erről a moziról, elégedetten konstatálltam magamban, hogy egész jól és időt állóan megfogalmaztam mindent, ami bajom volt a mozival - és ami bajom most is van vele. Még ha kivesszük Goslingot az egyenletből, akkor is...

A kulcs egyébként az extrákban hangzik el és szándékos volt: "Ez a film a Holdon és a konyhában játszódik" - igen, és ez szerintem a legnagyobb bajom vele. A rendezőnek szinte nem is az esemény volt a legfontosabb, ami Amstrongot olyan híressé tette, hanem inkább arra fókuszált, milyen ember is volt ő igazán... a baj csak az, hogy számomra kérdéses minden, amit a kiválasztott színésze ezügyben közvetíteni képes a filmben. Egyszerűen ez, így ezzel a viselkedéssel nem működött (maguk Amstrong gyerekei is elmondják a dokuban, hogy apjuk a felszín alatt tök jó fej és igazából vicces volt), plusz másodjára nézve feltűnt az a rettentő csapongó és nagyvonalú történetvezetés is, ami Amstrong életútján volt hivatott végigvezetni. Pl... a kislány elvesztése, a gyász csupán egy temetési képben - ebből hogyan kellene értékelnem a karkötős jelenetet és mindazt, hogy állítólag Amstrong mindent e miatt tett később?? De ugyanígy a barátok elvesztése, az Apollo 1 tüze... úgy jön le, hogy nulla hatása van a címszereplőre. S ha már tűz: van egy kivágott jelenet, amiben leég az egész házuk - az nem volt fontos??

Ugyanez igaz Aldrinra: megint feltűnt, mekkora tapló, de az is, hogy mire a Holdra jutnak, már semmi ellentét nincs köztük... az hogyan, mikor, miért tűnt el? Hogyan lette barátok? Vagy két embernek, aki eljut a Holdra nem is kell barátnak lenni (kétlem)? A felesége meg... még mindig szörnyű casting, egyszerűen semmi formájában nem működik a karaktrere most sem...

Viszont itt van a konyha mellett a Hold: minden NASA-hoz, űrutazáshoz, repüléshez köthető jelenet még jobban tetszett, mint elsőre. A zene másodjára is beszarás, még ha igaz is Niwrok azon korábbi állítása, hogy a film zenére írt képanyag (vagy valami ilyesmi), s most már biztos unalmas sokadjára, de az új erősítőm teljesen új dimenziókat nyitott meg számomra hang terén... az Az első ember D Atmos hangja kegyetlen jó. Olyan jó, hogy értékelést is képes felfelé húzni - ahogy amúgy az várható is volt.

De az orosz filmek, meg az Apollo sorozat is sokkal jobbak.



.

.





El Hoyo / The Platform




„Felfelé nem lehet szarni”


Na kérem. Azt hiszem, ezekért a filmekért érdemes végigszenvedni sok-sok pocsék másikat, ezek azok a mozik, élmények, amik olyan mélyen húsba (esetünkben szó szerint) vágnak, hogy egy életre nem felejtjük el őket – s amik tuti szerepelni fognak az év végi listán. Legalábbis részemről biztos: nehéz elképzelnem, hogy az idén sok, ennél jobb filmet fogok látni, tekintve pedig a sajnálatos helyzetet, ami az idén kialakult a filmiparban, még az is lehet, hogy márciusban láttam az év – számomra – legjobb filmjét. Beszélni ugyanakkor roppant nehéz róla, ugyanis ez nálam csak úgy működött, hogy semmit nem tudtam róla, leszámítva a többszintes börtönt – ugyanakkor az összes neten felbukkanó írás alapból lelövi, mi is az a platform maga, ami mozog a szintek között, pedig jó rácsodálkozni, mi is jön le a magasból és ez mivel jár.

Az alaphelyzet az, hogy egy faszi, bizonyos Goreng (Ivan Massagué – életemben nem hallottam róla) felébred egy börtöncellához hasonló helyiségben, ahol rajta kívül még egy „rab” van, egy idősebb fickó. A szoba a 48-as számot viseli, egy mosdón, egy WC-n meg két ágyon kívül nincs benne semmi, csupán a közepén egy hatalmas lyuk. Lenézve feltárul az épület lényege: ez egy hatalmas toronyházra emlékeztető létesítmény, több tíz, esetleg száz szinttel, Gorengnek pedig – velünk együtt – fogalma sincs, hogyan működik az egész. Nem úgy társának, Trimagasinak (Zotion Eguileor), aki nyilvánvalóan többet tud az egészről, s aki majd szép lassan, cserébe más információért beavatja Gorenget és a nézőt a rendszer működésébe. Itt jegyzem meg, hogy a film alatt, után a kedvenc szavam a nyilvánvaló(an) lett, Trimagasi ugyanis majd minden mondatába belecsempészi ezt a szót – s majd mikor más is használja, azt kikéri magának. A két fickó – nyilvánvalóan – először meglehetősen bizalmatlan egymással, ráadásul az is kiderül, hogy Goreng szándékosan költözött be az épületbe hat hónapra, Trimagasi viszont már jó régóta ott van, az egy éves büntetéséből már nem sok van hátra. Ja igen, mert ő válaszhatott a diliház és a „Gödör” között, miután egy ablakon kidobott TV valakinek épp a fejére esett – mindenestre a két karakter eltérő származása a nézőben kétséget ébreszt, hogy akkor ez most tényleg börtön-e, vagy valami eszméletlenül beteg kísérleti központ.

S hogy miért is írom ezt?? Nos, azért, mert az adott szinten csupán egy hónapot tölt a delikvens, aztán mindig új, látszólag véletlenszerűen váltogatott másik szintre kerül – ez pedig jelentősen meghatározza az adott hónap életszínvonalát. Eleve, már az sem biztos, hogy ugyanazzal a cellatárssal utazik tovább, szóval simán lehet, hogy egy pszichopata tömeggyilkos mellé sodorja az élet, ritkább esetben egy nő társat kap, aki egy hónap alatt csak kiéhezik egy kis szexre – de az is lehet, hogy a társa hamarosan felakasztja magát valamiért. Ráadásul amikor valaki bekerül az intézménybe, választhat egy tárgyat, ami bevihet magával – Goreng például egy könyvet, a Don Qujote-t viszi magával, de bizony a lakók többsége gyakorlatilag felfegyverkezve érkezik ide. Kés, szamurájkard, baseball- és golfütő… fegyverek egész tárháza lehet a benn lakóknál, s rohadtul nem mindegy, kivel ébredsz együtt. Nyilvánvalóan. És egyébként az sem mindegy, mikor ébredsz újra, mert simán járhatsz úgy, hogy mire kinyitod a szemed, már ágyhoz vagy kötözve… Az egész egy gigászi, kívülről irányított orosz ruletthez hasonlít, amiben a helyszín kiválasztásába nem igazán van beleszólásod, csupán alkalmazkodhatsz az adott szint kihívásaihoz. Nyilvánvalóan tökre nem mindegy, hova sorsol az új hónapban a gép: a felsőbb szinteken viszonylag könnyű életben maradni, az alsókon már jóval nehezebb – legalul meg szinte biztos a halál. , olyan, mint Coruscant…

Megfogadtam magamban, nem fogom elárulni, mi is a platform igazi szerepe, mit szállít föl-le, maradjunk annyiban, hogy olyan dolgokat, amik a rabok életben maradásához kellenek. De nyilvánvalóan ugye, ha valami felülről indul, véges felszereltséggel és minden szinten elvesz valaki belőle valamit, akkor könnyen megesik, hogy alulra épp semmi nem marad. Ha ehhez meg hozzátesszük, hogy a rabok is váltogatják a pozíciójukat, akkor nyilvánvaló, hogy aki egyszer már volt mélyebben, az természetes mohósággal fogja habzsolni mindazon dolgokat, amit a jobb pozícióban a platform még kínál. Ez az egész koncepció, alapötlet annyira zseniális, hogy nem győztem kapkodni a fejemet közben, s néhány szintnél bizony egy kósza bazmeg is kicsúszott a számon… Ahogy szép lassan, a megdöbbenéssel karöltve felépül az egész épület, ahogy a néző elgondolkodik azon, hogy az adott szinten mit is csinálna, az valami hihetetlen moziélmény – és első körben csupán tényleg az. Mert az első két esetben csupán az kerül fókuszba, hogy az egyes egyén mit és hogy reagál le, hogyan változik, hogyan segíti a másikat – vagy épp tör a másik életére. Goreng a maga kis szendeségével pl. először értetlenül nézi az égből érkező kínálatot, majd hamar rájön, hogy azokat bizony használni is kel. Később, mikor rosszabbra fordul a helyzet már nyilvánvalóan képes a saját életéért is küzdeni – a film első kétharmada kb. az egyén szerepéről, annak túléléséről, az alkalmazkodásról szól.

Aztán történik majd valami, ami alapjaiban megváltoztatja Gorenget és az egész szitut – onnantól a The platform nem kicsit válik egy társadalomkritikává, egy kőkemény, helyenként brutális és véres történetté. Amúgy is az épület célja állítólag az Adminisztráció szerin a spontán szolidaritás kialakítása az emberekben, el is nevezték ezt az egészet VÖK-nek, Vertikális Önmenedzselő Központnak. Márminthogy a lakók a véletlenszerű helycserékkel megtanulják, hogy egyszer fent, egyszer lent, és aki már volt lent, mikor magasabbra kerül, viseltetik némi szolidaritással az alatta lévők iránt – ez lenne az elmélet, de hamar kiderül, hogy ez egy nyilvánvalóan óriási tévedés, egy borzasztó illúzió. Az emberi lény a szolidaritás helyett alapban magára (és maxi a cellatársára) gondol csak, s leszarja, mi van lejjebb – akkor is, ha előtte épp őt szarták le. Sokszor amúgy szó szerint, az, hogy valakit fentről lehugyoznak, az nem akkora különlegesség. S ezért írtam az idézetet az elején, hogy felfelé nem lehet szarni: lefelé ugyan meg lehet próbálni hatással lenni a történésekre, az alattad lévő emberek gondolkodására, de felfelé nem csinálhatsz semmit. Szó szerint tojnak rád… hacsak… hacsak nem tudsz valahogy feljutni. S hogy máshogy lehetne mint a teljesen nyilvánvalóan liftként is használható platformmal???

Van ugyanis még egy kis csavar az alapfelállásban: időről időre feltűnik benne egy őrültnek tűnő, fiatal nő, aki mindig felülről lefelé utazik a platformon, s aki a gyerekét keresi – viszont az Adminisztráció szerint nincs 16 év alatti személy a VÖK-ben. Az, hogy a csaj még él, az ugye nyilvánvalóan feltételez némi dolgot róla, hisz utazva a mélybe, minden megállónál folyamatosan ki van téve mindenféle támadásnak (amúgy, mekkora már, hogy ahol nincs élő ember, ott meg sem áll a platform, alul jóformán nem is kell neki) például hogy ő az aznapi ajándék a kínálatban. Ugyanakkor hamar nyilvánvaló lesz az is, hogy nem egy elveszett lány, hanem kemény fából faragták – Goreng pedig már az első találkozásukkor rögtön rokonszenvez vele. Szerintem részben ő ihlette a film fináléjának nagy útját, amiben Goreng a szimpla kiút mellett a megváltást is keresi, no meg be akarja bizonyítani az Adminisztrációnak, hogy a spontán szolidaritás működik. Egy kis csalással, néhány pofonnal, némi véráldozattal – de működik… s én egész addig jól el is voltam a történettel, mígnem csak az volt a cél, hogy Goreng és/vagy az „üzenet” eljut a toronyba. Addig olyan logikus volt minden… de sajnos a finálé fináléjával nem igazán tudok mit kezdeni. Miért is lesz jobb, ha az üzenet tárgya, hordozója megváltozik? Mit is jelent az egész létesítmény működését tekintve, hogy a platform nem üresen megy fel??? Számomra nyilvánvaló, hogy erről az Adminisztráció tudott (még ha a kutyás csaj mást is állított), szóval akkor mi értelme volt?? Biztos valami szimbólum, amit nem értek – ejjj, hol vagy, Weide??? Ráadásul konkrétan úgy van vége, hogy totál bizonytalanságban és bármi magyarázat nélkül hagyják a nézőt, amit én nem szeretek.


De ettől még nyilvánvalóan qrva jó az egész: sokkoló, elgondolkodató, ugyanakkor helyenként brutális, és néhány nézőnek kétségkívül gyomorforgató. Olyan tipikusan spanyolos, amiket mi itt nagyon szeretünk. Egy film, aminek van forgatókönyve, hangulata, stílusa, logikája és mondanivalója. Kellett hozzá kb. 10 színész, két-három szürke szoba, meg valami felvétel valami étterem konyhájáról. Érted, Hollywood???




90%



Ui: visszaolvastam és büszkén állítom, nem lőttem le semmi fontosat. Nyilvánvalóan.




.

R2-D2 írta:

El Hoyo / The Platform

„Felfelé nem lehet szarni”
Én egész addig jól el is voltam a történettel, mígnem csak az volt a cél, hogy Goreng és/vagy az „üzenet” eljut a toronyba. Addig olyan logikus volt minden… de sajnos a finálé fináléjával nem igazán tudok mit kezdeni. Miért is lesz jobb, ha az üzenet tárgya, hordozója megváltozik? Mit is jelent az egész létesítmény működését tekintve, hogy a platform nem üresen megy fel??? Számomra nyilvánvaló, hogy erről az Adminisztráció tudott (még ha a kutyás csaj mást is állított), szóval akkor mi értelme volt?? Biztos valami szimbólum, amit nem értek – ejjj, hol vagy, Weide??? Ráadásul konkrétan úgy van vége, hogy totál bizonytalanságban és bármi magyarázat nélkül hagyják a nézőt, amit én nem szeretek.

90%

Na szép, én már nem is vagyok elég jó ?!

Részemről nem nagyon tudtál volna semmit lelőni, mert már láttam az előzetest, az meg gyakorlatilag a fél filmet bemutatja, kb. a gyerek kivételével. Így a meglepetés ugyan kevesebb volt, hogy az egész filmet láttam, viszont legalább a társadalomkritika jobban ki tudott bomlani. A platformot és a "szállítmányt" így ismertem, a véletlenszerűséget nem, de talán ez volt benne a legjobb, hogy minden "szintből" adott egy kis ízelítőt, meg a "felhalmozás" tiltása volt még érdekes újdonság. Tetszett a sok kis apróság is, például ahogy bemutatják az emberi butaságot a Gödörbe vitt tárgyak némelyikével.

A legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy ez neked tetszett, mert a Snowpiercer sem szimbólumaiban nem volt elborultabb (oké, oké, nem sokkal ), a témája meg tök ugyanez volt, csak nem függőleges volt, hanem vízszintes .

Bár nem engem kérdeztél, , finálé fináléjára röviden az a válaszom, hogy "Greta Thunberg" ...
De állítólag a legtöbb dolog a filmben bibliai utalás, a 333 sem véletlenül a fele a 666-nak...

8,5/10
.

Niwrok írta:

El Hoyo / The Platform

Na szép, én már nem is vagyok elég jó    ?!

.

De hogynem, de tudod, miért is írtam. Rég láttam a faszit itt.  

Idézet :

A legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy ez neked tetszett, mert a Snowpiercer sem szimbólumaiban nem volt elborultabb (oké, oké, nem sokkal ), a témája meg tök ugyanez volt, csak nem függőleges volt, hanem vízszintes .

.

Érdekes, egyetlen pillanatra sem ugrott be a Snowpiercer, ez nekem teljesen új és más élmény volt. Abban olyan ökörségek voltak, olyan logikátlanságok, jelenetek, hogy majd' minden perce fájt, itt sokkal lineárisabb, egyszerűbb volt minden: jött a platform és kész. Ahhoz kapcsolódott minden.

Idézet :

Bár nem engem kérdeztél,   ,  finálé fináléjára röviden az a válaszom, hogy "Greta Thunberg" ...
De állítólag a legtöbb dolog a filmben bibliai utalás, a 333 sem véletlenül a fele a 666-nak...

8,5/10
.

De miért??? Mit akartak Greta Thunberggel jelképezni??? Üzenni? Továbbra sem értem...

És akkor ez még csak a fél pokol??
.

.





A vadászat (2020)




Talán nem tudjátok, de ez az egyik olyan film, ami a kialakult vírushelyzet miatt a forgalmazó már nem tudott moziba küldeni, így ez, több másikkal egyetemben premier gyanánt felkerült a netre. Nem keverendő össze ugyanakkor a 2012-es dán az A vadászattal, amiben Mads Mikkelsen alakította az ártatlanul megvádolt pedofil férfit – ez az A vadászat teljesen másról és máshogy szól: emberek vadásznak látszólag hobbiból másik emberre… sok tekintetben Battle Royal és Az éhezők viadala módra. Legalábbis stílusában, hangulatában az jutott eszembe az első próbatételnél, mikor is a delikvensek egy tisztás közepén megtalálták a dobozt.

Egyébként ennek a filmnek nemhogy idén, hanem már tavaly mozikba kellett volna kerülnie, csak sajnálatos módon két amerikai helyszínen is elmebetegek mészároltak le több embert – a stúdió meg részben kegyeleti okokból, részben meg a kialakult közhangulat hatására elhalasztotta a premiert – épp a koronavírusos világjárvány idejére. Persze, honnan is tudhatták volna, mi lesz, meg így, utólag talán a hiszti is felesleges volt a film körül (hisz nem konkrétan olyan eseményt dolgoz föl, mint ami történt), az viszont biztos, hogy ezek után olybá tűnik, mintha rendesen el lenne átkozva ez az alkotás. A nagy halasztás és titkolózás ugyanakkor egyben azt is eredményezte, hogy „mindenki” erről beszélt, véleményt alkotott róla – a nélkül, hogy látta volna: nos, azt kell mondjam, sokkal nagyobb ennek is a füstje, mind a lángja, az egész egy már-már paródiába hajló, magát qrva okosnak és erőteljesnek és kritikusnak tartó mozi lett, amit ugyan egyszer meg lehet nézni, de semmi olyan eleme nincs, ami miatt akár napok múlva is érdemes lenne beszélni róla. Ja, talán egy – de arról meg mindjárt.

Egy olyan jelenettel kezdünk, aminek csak egy óra múlva lesz jelentősége, így simán az érdektelenségbe és értelmetlenségbe fordulhat a léte: egy nő egy FB beszélgetésben vesz részt, ahol csoporttársai embervadászatról beszélnek. A következő képen már repülőn ülünk, láthatóan full gazdag utasokkal, akik magukkal visznek néhány „vadat” a szórakozásukra – rögtön kialakul az a zsigeri ellenszenv a milliomosok irányában, ami amúgy is benn van a levegőben, ha ilyen viselkedést lát a néző. Első, apró dicséret: annak ellenére, hogy a még nem igazán tudjuk, mit is látunk, s nem is igazán figyelünk oda minden, jelenetben részt vevő figura arcára, az alkotók ügyesen elrejtették a kamera elől azokat a karaktereket, akik később meglepetést kell, hogy okozzanak… akár a vad, akár a vadász oldalon. A következő kép már egy erdő (szóval nem igaz az a szinopszis, hogy úgy kezdődik a film, hogy 12 ember ébred egy tisztáson), ahol egy szőke csajjal kerülünk a képbe, szája kipeckelve, a szíj pedig, ami e pecket tartja, hátul lakattal lezárva – picit Fűrész feelingesen. Vele együtt fedezzük föl, hogy nincs egyedül, egy csomó, hasonló módon a játéktérre küldött karakter van még, sőt van egy nagy doboz, mellette meg egy feszítővas. Elindulunk a lánnyal, kíváncsian várva, mi fog történni, de egy ruhába öltöztetett kismalac megtalálásán kívül semmi: csupán az elrablók gondoskodtak arról, hogy ne védtelen áldozatokra kelljen lőniük, hanem mindenki jusson számára kézhez álló fegyverhez. Ennek amúgy semmi értelme, mert ez a vadászat nem olyan, mint mondjuk az A bankár esetében: itt a vadászok bunkerből lövik az áldozatokat, akkor meg minek is fegyver, ugye. Második, apró dicséret: még nem láttam olyan filmet, amiben úgy váltunk nézőpontot, mint itt – megmondom őszintén, az állam leesett attól, ami először történik a szőke csajjal… ennyi filmmel a hátam mögött is sokkoló volt az egész. Megszokott az ember egy bizonyos dramaturgiát a filmekben, s ebbe most telibe szartak az alkotók – és ez jó volt. Nagyon is!!

A baj csak az, hogy ezt igazából csak egyszer lehetett elsütni, onnantól már egyáltalán nem volt hatásos az ilyen perspektíva váltás – hogyha egy filmben tudod, hogy bárki meghalhat, akkor készülsz is rá, hogy az meg is hal. Akár vele van a kamera, akár csak kívülálló. A gyilkosokról még mindig semmi, a nyilak, lövések a semmiből jönnek, csupán a „vadak” száma csökken rohamosan, az első látható gyilkos csupán később tűnik föl, egy már-már biztonságosnak tűnő helyszínen. Apró dicséret három: a benzinkutas szakasz, annak minden egyes összetevője zseniális, s igaz, hogy szinte rossz volt nézni a dilisnek tűnő öregecske házaspárt, összességében, ami ott történik, kezdve a mézes puszedlira hasonlító süteménytől egészen a rendszámmal bezárólag, az nagyszerű… bár ekkor már kicsit felerősödött bennem az egész mozinak a burleszk jellege. Ahogy a szereplők viselkedtek, ahogy haltak – legyen az bármennyire is véres, brutális – az ekkora már látványosan nevetséges volt, s mind az együttérzést, mind a döbbenetet kiölte a történetből. Hiába az ablakon szétloccsanó agyvelő, inkább éreztem magam egy vígjátékban, mint egy horrorban.

Amúgy itt lép még csak színre a főszereplőnk, Crystal (Betty Gilpin), aki egy a 12 áldozatból, és aki talán az egyetlen olyan, aki képes megvédeni magát. Viszont… én nem tudom, ki intézte ezt a castingot, de ez a csaj valami hihetetlenül balszerencsés választás volt – azt ugyan nem tudom, szándékosan volt-e ennyire dilis viselkedése, vagy alapból ilyen, de az tény, hogy szinte kínos nézni, ahogy viselkedik, kínos az arcjátéka, minden. S bizony később sem lesz jobb, hiába bomlik ki az egész történet, hiába kellene neki lennie annak a bizonyos bosszúálló főhősnőnek, akit szeretni kell, egyszerűen én képtelen voltam szurkolni neki, azonosulni vele. Az, ahogy végigmegy a nyomokon, elkapja a vadászokat, az még többé-kevésbé be is jött, de például minden mellé csapódott „sorstársa” tűnt inkább kimenőn lévő betegnek a diliházból, mint normális szereplőnek – mindezt közben úgy, hogy néha ő is pontosan úgy viselkedik, mint azok. Komolyan, mintha egy sérült android lenne, aki félrehajtott fejjel néha rácsodálkozik a világra. Mindezekből következik, hogy az A vadászat nem képes betölteni azt az elsődleges szerepét, ami az alaphelyzetéből következtethetően várhatna az ember: nem működik az, hogy a szegény, ártatlan emberekre vadászó gazadagok megbüntetésében a néző erkölcsi elégtételt vegyen, valami fura katarzis által. E tekintetben inkább egy bohózat az egész, a finálé meg a két csaj között egy ócska Kill Bill utánzatra emlékeztet a konyhában.

Nem tudom, ez szándékos volt-e, hogy így legyen, hogy ennyire fekete vígjáték jelleget öltsön-e az egész, de az biztos, hogy az alkotók még ezen felül is próbálkoztak valamivel – amiről amúgy elég sokat beszéltek mindenhol a mozi kapcsán – valamivel, ami szintúgy nem jött be. Ez pedig az a társadalomkritikának szánt katyvasz, ami itt számolatlanul és átgondolatlanul ömlik az arcunkba. Szinte mindenkinek próbál beszólni a mozi, egyszerre támadja a gazdagokat (s nem mellesleg béna seggfejeknek állítja be őket), a másik oldalról meg érinti a rasszizmust, a menekültkérdést, az áldozatokat különféle skatulyák szerint jeleníti meg. Iszonyat káosz az egész, mert érdemben semmivel nem foglalkozik igazán, minden témában valakivel elmondat néhány mondatot és megy tovább a burleszk – a végén már nem is igazán érdekeltek ezen témák, magam részéről csak a bosszú/igazságszolgáltatás motívumba tudtam (volna) kapaszkodni, amiben Crystal eljut a főszervező Athenához. De a fentebb említett karakterábrázolások miatt ez sem működött, vagy csak egyszerűen szokatlan volt az egész megvalósítása a bosszúálló angyal történetének.

S ha már történet: azzal sem igazán tudok kibékülni, amit a végén magyarázatnak, az események mozgatórugójának elénk tárnak: nem árulok el konkrétumokat, de az, hogy mi is volt ez az egész, amiben idióták összeszednek másik idiótákat, miért és hogyan is történt ez (hogy hol, az a negyedik apró dicséret) az kritikán aluli. Ezek szerint ezek nem is vadászok, csupán sértett kisgyerekek, akik mások hülyesége miatt hirtelen vérszomjas gyilkosok lettek, akik életük első vadászatán, tök bénán saját játékuk áldozatává váltak… ehhh… Ja, és akkor a végére jön a szokásos elmélkedésem: tessék mondani, azzal a sok hullával mi lesz? Tegyük föl, a vadászat sikeres és csak a vad hullik, a vadász nem: ki fog feltakarítani? Honnan van a sok csúcskategóriás fegyver, Arkansas, minden? Még ha egy eldugottabb helyszín lenne… de azért itt, nekünk, magyaroknak totál hiteltelen és életszerűtlen, hogy minden ezen a helyszínen így megtörténhet. Hatóság smafu?

Akármi is volt ennek a filmnek a célja, üzenete: a stílusa, megvalósítása miatt rohadtul nem jött át. Még a műfaja sem világos számomra, talán a fekete komédia a legjobb szó rá… akkor is, ha amúgy nevetni keveset lehet rajta. Önmagában röhejes az egész.





65%

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

El Hoyo / The Platform

A finálé fináléjára röviden az a válaszom, hogy "Greta Thunberg" ...
De állítólag a legtöbb dolog a filmben bibliai utalás, a 333 sem véletlenül a fele a 666-nak...

8,5/10
.

De miért??? Mit akartak Greta Thunberggel jelképezni??? Üzenni? Továbbra sem értem...

És akkor ez még csak a fél pokol??

Nem Greta személye a fontos ebben, nem is azért mondtam, hanem amit ő jelképez: hogy arca van a jövő generációk kétségeinek és félelmeinek. Évtizedek óta halljuk az olyan lózungokat, hogy "A Földet nem a szüleinktől örököltük, hanem a gyermekeinktől kaptuk kölcsön", de igazán sosem érdekelt ez senkit, csak egy jól hangzó, közhellyé vált szlogen maradt. Valahogy mindig minden fontosabb volt, minthogy úgy különösebben foglalkozzanak azzal, hogy valamit hagyjanak a saját utódaiknak.

A Platformban nekem ez a gondolatmenet jelent meg: hogy az általános gondolkodásban a gyerek van a "tápláléklánc" legalján. Amikor környezetvédelemről, az erőforrásokkal való felelősebb gazdálkodásról, gazdasági önmérsékletről vagy legalább a hulladék csökkentéséről van szó, rögtön ijedség és/vagy harag költözik a tekintetekbe, nagyjából a "Miért pont én?!" és a "hogyan fog ez hatni a kényelmemre?" tengelyek mentén. Sokaknak ha még eszébe is jut, hogy a szegényebb néprétegeknek is "kellene hagyni", kellene adni valamit, azok is a "jelen" szegényei, akiket meg akarnak etetni a segélyekből. Pedig önmagában az, hogy megmarad egy süti a végére, dicső hátlapogatására annak, hogy sok erőszak és küzdelem végén az ember fel tudja mutatni, hogy képes volt egy napig(!) elfogadni, hogy neki mennyi jut, ez még nem sokat változtat a szolidaritáson.

A gyerek szerintem azért lesz jelkép, azt fejezi ki szerintem a rendező ezzel, hogy nem csak azt kéne nézni, hogy most kinek jutnak csak morzsák vagy éppen semmi, hanem figyelni, tekintettel kéne lenni azokra is, akik "elbújnak", a gyerekekre, a jövő generációira. Hogy ne csak hangzatos szólamokban legyenek ők a "legfontosabbak", legyenek a "lista" elején, hanem tettekben is, önáldozattal is.

.

.






Ne. Szállj. Ki!





Sokszor mondja az ember, hogy valamelyik mozi újraforgatása felesleges, de eddig – amivel én találkoztam – mindig volt a remake-nek valami olyan tulajdonsága, összetevője, amire rá lehetett fogni, hogy újdonságot, új megközelítést vitt az eredeti történetbe. Persze voltak jobb és kevésbé jobb próbálkozások, számomra pl. a Holtpont bármilyen szentségtörésnek tűnt, egészen jól sikerült – ellentétben mondjuk az Egyenesen áttal, ami katasztrofális lett, de a Ne. Szállj. Ki! (anyám, ezt a címet…) esetében egyszerűen nem tudom megmondani, hogy erre mi szükség volt. Hangzatos szavak, de tényleg igaz erre a filmre, hogy a világ legfeleslegesebb alkotása: a 2015-ös spanyol El Desconocido című zseniális thrillert sikerült a németeknek 2018-ban (!!!!) úgy újraforgatni, hogy szinte-szóról szóra, betűről-betűre megismételték az eredeti alapanyagot, ami minimális változtatást eszközöltek rajta, annak vagy semmi jelentősége nincs (BMW helyett Mercedes), vagy inkább csak ront az összképen.

Karl (Wotan Wilke Möhring) sikeres ember, egy ingatlan-befekető cég egyik fejese, akivel egy repülőn ismerkedünk meg, épp hazafelé tart a családjához. Ez amúgy újdonság az eredetihez képest, ott rögtön belecsaptak a lecsóba, itt próbálták icipicit megkavarni a családi szálakat azzal, hogy Karl még ajándékot is vesz feleségének a másnapi házassági évfordulójukra. Tök fölösleges az egész jelenet, ettől még nem lesznek az elkövetkezendő események hatásosabbak – talán csak a feleségéhez fűződő kapcsolata nyer kicsit árnyaltabb értelmet. Másnap reggel aztán a szokásos reggeli rumliban, mikor is az eredeti elképzelésekkel ellentétben mégis csak ő viszi a gyerekeket az iskolába, feltűnik neki ugyan, hogy a Merci ajtajai nyitva vannak, de egy rosszalló pillantást leszámítva nem foglalkozik vele… pechére, mert kezdődik az őrület. Elindulnak, azonban pár kilométer megtétele után megszólal a telefonja, és egy ismeretlen közli vele, hogy ha nem szerez neki sok-sok pénzt, akkor fel fog robbanni a kocsi – vele és a gyerekeivel együtt. Sőt, ha kiszáll, vagy ha egyáltalán megemeli a fenekét akkor is, ugyanis az ülések alatt súlyérzékelős bombák vannak, ami akkor aktivizálódtak, mikor beültek a kocsiba. Persze felvetődhet a kérdés (és igazából felvetődhetett volna a spanyol film esetében is), hogy hogyan is sikerülhetett valakinek az éj leple alatt, a lakás előtt álló autóba észrevétlenül mindezt beépíteni, de ezt a kérdést szerintem el lehet engedni: maga a fenyegetés ténye, annak hangulata elsöpör minden, logika után vágyó gondolatot.

Szóval – ahogy amúgy ezt a kérdést már feltettem 4 évvel ezelőtt is – te, kedves néző, mit tennél, ha ülsz az autóban, épp elfoglalva a napi gondjaiddal, s közben felhív valaki, hogy ha nem szerzel neki 468.000 eurót, levegőbe repülsz? Persze, először nem hiszed el, elküldöd a picsába, de aztán mikor megnézed menet közben, hogy tényleg van-e bomba a valagad alatt (és bizony van), akkor rögtön pánikba esel… és minden követ meg is mozgatsz, hogy megszerezd a lóvét, még nyilvánvaló szabálytalanságok ellenére is. Az meg megint csak nehezíti a dolgokat, hogy ugye nem vagy jóban az asszonnyal (bár ebben a filmben inkább az asszony nincs jóban veled), de mégiscsak őt kell megkérni, hogy menjen el a bankba, vegye le az összes pénzeteket a számláról, vigye egy bizonyos helyre – úgy, hogy igazából nem is mondhatod el, miért. Vagy ha el is mondod, hogy érteted meg vele, hogy ne szóljon a zsaruknak?? A hátsó ülésen meg ott egy tini lány megy egy kisebb fiú, akik aztán az égvilágon semmit nem értenek az egészből, max azt, hogy anyu meg apu megint veszekszik…

És hogy még hatásosabb legyen, a robbantással fenyegetőző ismeretlen telefonáló tart ez kis erődemonstrációt, amitől hirtelen (szó szerint is) véresen komollyá válik a helyzet. Meg persze előbb-utóbb a rendőrség is felfigyel a városban ész nélkül közlekedő, motorost (itt nagymotor) felborító Mercedesre, s persze, hogy előbb-utóbb útját is állja. A feszültség tetőfokára hág, hisz a mesteri kavarásnak hála, a rendőrség simán nem hisz Karlnak, simán úgy tekint rá, mint egy bekattant apukára, aki a feleségét akarja lehúzni a gyerekes fenyegetéssel. Szerencsére feltűnik a kialakult helyzet miatt kihívott tűzszerész, aki először még csak hisz Karlnak, majd meg is próbál neki segíteni – hiába. A robbantó mintha egy lépéssel előttük járna, s hiába tudtam már, mi fog történni, még most is hatásos volt a testvér szerepe, no meg most is brutálisan jól nézett ki az ajtó leszerelés. Az itt Josefine-nek hívott lány karaktere most is tök jó – úgy néz ki, ez hálás szerep tiniknek –, s most kicsit máshogy alakul az üléscsere (talán jobban rájátszott ez a forgatókönyv Karl vélt bűnösségére általa is), viszont a térről továbbhaladás nekem kevésbé tetszett. Kevésbé volt ösztönös, az össze-vissza autókázásra épített akciójelenet nem igazán illett az addigi zsigeri feszültséghez. Mindegy, a filmnek a vízparton van vége itt is, ahol megismerjük a robbantó valódi motivációját, s ahol a végére ez a film is tisztába teszi Karl szerepét – sőt ugyanúgy megváltást és feloldozást is kínál neki. Megmondom őszintén, sem négy éve, sem a  Ne. Szállj. Ki! mostani nézésekor nem is figyeltem, hogy miért és hogyan lett kihasználva az ütközés, csak miután tegnap (alig 12 órával a német film után) újranéztem a spanyol alapanyagot, akkor döbbentem rá, miért is választotta Carlos/Karl azt, amit választott. A légzsák miatt…

Mert igen, újranéztem. Egyszerűen nem értettem, mi szükség volt erre, nagyon kíváncsi voltam, mit változtattak, és a változás érdemben hozzátett-e bármit a sztorihoz… nos, a válaszom az, hogy nem. Az elején ugye van a repülős, ajándékozós jelenet, ami plusz, aztán itt nem robogós a csaj barátja, hanem nagymotoros. Más Karl munkaköre és az esemény, ami ezt kiváltotta, az is más (erről kicsit később), valamint a legvége más kicsit: mintha a német igényekhez, társadalmi elvárásokhoz igazították volna az egészet – az itt kinyíló ajtó nem ugyanaz, mint az El Desconocidoban. De ezeket leszámítva jelenetről-jelentre ugyanaz minden, még talán a dialógus is, semmit nem németesítettek rajta (nem úgy, mint az itt nagy sikert arató Teljesen idegenek aktuális feldolgozásai, ugye), még a BMW Mercedesre cserélése sem egészen érthető. Kicsit más a vizes robbanás, no meg a már említett finálé – aztán kb ennyi. Apropó, finálé. A legfurább különbség – s egyben ami az egyik valós negatívum a kép egészét tekintve – az a robbantó háttértörténete. A spanyol filmben ugye Carlos bankár volt, s az akkori események tükrében a hamis befektetések, az abban csődbe ment szereplő halála sokkal inkább életszerű volt, önmagában az sokkal jobb és több társadalomkritikát tartalmazott. Sőt, akkor az volt a film egyik igazi erőssége, hogy az őrületnek valós és hiteles háttere volt, a nézőnek rögtön eszébe jutott a pár évvel azelőtti bankválság és a tönkretett életek millióinak sorsa. Itt viszont – úgy látszik, már 2018-ban is messze volt 2008 – kitaláltak egy építkezéses, kilakoltatásos sztorit az események mögé, ami finoman szólva is kicsit gyengén áll meg a lábán. Legalábbis én nehezebben hiszem el, hogy Németországban ez a háttér, ami itt fel van vezetve, megtörténhet – mint azt, hogy Spanyolországban valaki öngyilkos lesz, mert anyagilag tönkrement.

Sajnos ezekből az is következik, hogy a Ne. Szállj. Ki! nem csak egy Luis Tosarral kevesebb az El Desconocidonál – pedig önmagában ez is elég indok lenne a gyengébb értékelésre. A gyengébb motiváció, a színészek hisztérikusabb játéka (vonatkozik ez Karlra, a feleségére, a lányára, de a rendőrfőnökre is, helyenként kifejezetten idegesítő volt), az egész film feleslegességének érzése rátelepszik az emberre, s hiába lát amúgy egy qrva jó mozit, óhatatlanul alulértékeli az eredetivel szemben. Azt ugyanakkor nem kétlem, hogy aki először kerül ezzel kapcsolatba, az el fog tőle ájulni: zseniális thriller, izgalmas, fordulatos, hiteles film, valószínűleg sok ezer embernek meghatározó élmény – s sokkal könnyebben elérhető és nézhető, mint az El Desconocido. Talán amúgy pont azért forgatták újra, hogy a német piac és a nagyobb közönség is megismerhesse ezt a történetet (korrekt módon a nyitó képsorokon megemlítik az El Desconocidot is), mert maga a forgatókönyv bőven megérdemli…mármint az eredeti. Kíváncsi vagyok, Hollywood rácsap-e, vagy esetleg ebből is Teljesen idegeneket csinálnak, Peugeot-val, KIA-val, Toyotaval…

A film önmagában zseniális, aki először nézi, annak bátran ajánlom, ha el tudnék vonatkoztatni a spanyol remekműtől, akár 85%-ot adnék neki. De én nem tudok… így, összehasonlítva






70%


.

R2-D2 írta:

.
Ne. Szállj. Ki!

Sajnos ezekből az is következik, hogy a Ne. Szállj. Ki! nem csak egy Luis Tosarral kevesebb az El Desconocidonál – pedig önmagában ez is elég indok lenne a gyengébb értékelésre. A gyengébb motiváció, a színészek hisztérikusabb játéka (vonatkozik ez Karlra, a feleségére, a lányára, de a rendőrfőnökre is, helyenként kifejezetten idegesítő volt), az egész film feleslegességének érzése rátelepszik az emberre, s hiába lát amúgy egy qrva jó mozit, óhatatlanul alulértékeli az eredetivel szemben. Azt ugyanakkor nem kétlem, hogy aki először kerül ezzel kapcsolatba, az el fog tőle ájulni: zseniális thriller, izgalmas, fordulatos, hiteles film, valószínűleg sok ezer embernek meghatározó élmény – s sokkal könnyebben elérhető és nézhető, mint az El Desconocido. Talán amúgy pont azért forgatták újra, hogy a német piac és a nagyobb közönség is megismerhesse ezt a történetet (korrekt módon a nyitó képsorokon megemlítik az El Desconocidot is), mert maga a forgatókönyv bőven megérdemli…mármint az eredeti. Kíváncsi vagyok, Hollywood rácsap-e, vagy esetleg ebből is Teljesen idegeneket csinálnak, Peugeot-val, KIA-val, Toyotaval…

70%

Kerestem, de csak az amerikai remake-ről írnak, amiben Liam Neesonnak szánták a főszerepet   ... arról is utoljára 2017-ben, szóval nem hiszem, hogy lesz belőle valami.

Nem igazán lelkesítettél be, mert hát a Teljesen idegenekben is a különbözőségek voltak érdekesek, hogy nem igazán volt közöttük sima remake, hanem mindegyik egy kicsit más akart lenni. Ott mondjuk erre bőven volt is lehetőség a drámai helyzet sokszínűsége miatt, míg itt a thrillerként elég kötött a történet. Ha eszembe is jutna megnézni, akkor is inkább elővenném helyette a spanyolt.

.

R2-D2 írta:

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei


Sok más inspirációt is rá lehetne húzni egyébként a filmre, de tovább feleslegesnek tartom még ezekkel is belerúgni: végeredmény ezek nélkül is felemás. Maga az időhurok és a mutánsok az időhurokban minden perce kincs, viszont a film eleje kínosan unalmas, a vége meg kínosan gyermeteg. Kár érte, mert ezek miatt erősen középszer lett: nézhető, de gyorsan feledésbe merülő alkotás. Még a meséhez képest is túl sok ökörség tarkítja, ami néha rendesen ki tud zökkenteni az élvezetéből.

Na jó, az időhurok miatt valószínűleg megnézem még egyszer-kétszer, de az elejét simán kihagyom.

75%

Kb. ugyanezt írtam volna róla, annyit kivéve, hogy a hajó kiemelése ugyan baromság, de én nagyon szeretem ezeket a hatalmas tengerjárókat, így ezzel együtt is bírtam azt a jelenetet.

Amúgy az eleje tényleg iszonyat túl van nyújtva (főleg, hogy a szülőknek nem is volt különösebb jelentősége, a reppelő kreténekről nem is beszélve), és amennyire érdekes ez a lassan feltárulkozó árvaházi X-Men, akkora tortadobálós burleszk a végén a küzdelem a vidámparkban, amin Samuel L. Jackson poénjai csak tovább rontanak. Persze ő van annyira erős személyiség, hogy minden szerepet magára formál, nem is vele lenne baj, de abszolút nem tudja megtestesíteni azt a fenyegetést, amit kéne neki az egyébként játékossága ellenére is fenyegető világban. Sokkal több lehetőség lett volna benne, mint amennyit Burton kihozott belőle, például kifejezetten sajnáltam, hogy a "halott" Victorral nem foglalkoztak többet, és a végén is azt vártam, hogy benne hagyják egy folytatás lehetőségét.

7/10
.

Niwrok írta:

Ne. Szállj. Ki!


Nem igazán lelkesítettél be, mert hát a Teljesen idegenekben is a különbözőségek voltak érdekesek, hogy nem igazán volt közöttük sima remake, hanem mindegyik egy kicsit más akart lenni. Ott mondjuk erre bőven volt is lehetőség a drámai helyzet sokszínűsége miatt, míg itt a thrillerként elég kötött a történet. Ha eszembe is jutna megnézni, akkor is inkább elővenném helyette a spanyolt.

.

Nem is gondoltam, hogy belelkesedsz hacsak úgy nem mint én, hogy újranéztem a spanyolt. Azt megéri!

Nem, csak a barátom barátnője először látta a sztorit és tök bejött neki. Szóval, lehet, hogy jó ám ez - másnak, aki még nem találkozott ezzel korábban.

Niwrok írta:

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei


Kb. ugyanezt írtam volna róla, annyit kivéve, hogy a hajó kiemelése ugyan baromság, de én nagyon szeretem ezeket a hatalmas tengerjárókat, így ezzel együtt is bírtam azt a jelenetet.

Sokkal több lehetőség lett volna benne, mint amennyit Burton kihozott belőle, például kifejezetten sajnáltam, hogy a "halott" Victorral nem foglalkoztak többet, és a végén is azt vártam, hogy benne hagyják egy folytatás lehetőségét.

7/10
.

Jé, ezt nem is tudtam, hogy még nem láttad. Én még nem néztem újra, de valamikor megteszem. Tudod, az időutazás miatt.

S ha már időutazás, oké volt a csúcs, a Dark, de mostanában nincs más??


.

Niwrok írta:

El Hoyo / The Platform

A gyerek szerintem azért lesz jelkép, azt fejezi ki szerintem a rendező ezzel, hogy nem csak azt kéne nézni, hogy most kinek jutnak csak morzsák vagy éppen semmi, hanem figyelni, tekintettel kéne lenni azokra is, akik "elbújnak", a gyerekekre, a jövő generációira. Hogy ne csak hangzatos szólamokban legyenek ők a "legfontosabbak", legyenek a "lista" elején, hanem tettekben is, önáldozattal is.

.

Hát, én kétlem, hogy ezt fönn a szakácsok megértenék - de még az Adminisztráción sem. A süti jobb üzenet lett volna... egyébként, a gyerek hogy maradhatott ott életben?

.