Niwrok írásai 2.0

.
Stranger Things S2




Az első évadot úgy néztem meg ebből a retró antológiából, hogy akár közvetlenül is folytathattam volna a másodikkal, amire a természetfeletti képességekkel rendelkező El, jópofa kis társasága a négy "kocka" sráccal, meg a titkos dimenziós, összeesküvős sztori minden alapot meg is adott. De azért még az ennyire jó sorozatoknál sem árt egy kis szünet nálam a kellő kíváncsisághoz... még ha az talán hosszabb is lett az előre tervezettnél.

Bármennyire is örült mindenki, hogy Willt sikerült kimenteni az egyfajta negatív tükörszerű dimenzióként létező "Tótágasból", az eközben elszenvedett áldozatok fájdalma és a szőnyeg alá söprésről szóló alku (hogy a labor békén hagyja Hawkins érintett lakosait, ha azok cserébe nem hozzák nyilvánosságra a labor módszereit és hibáit) sok feszültséget hagyott az emberekben és közöttük. Még nagyjából egy évvel az incidens után is ott van Mike-ban El eltűnése miatt, ott van Nancyben a bűntudat okán, ott van Joyce aggodalmában, és ott van egy csomó titokban, ami az egészet körbelengi, és aláássa... de ekkor még senki nem is tudja, hogy mennyire. Tótágas félelmetes lényei ugyanis a nyitva hagyott, bár kordában tartottnak gondolt (Malcolm prof a Jurassic Parkból elnézően mosolyog egyet...) Kapun keresztül továbbra is fenyegetést jelentenek, és "fű alatt" a kezdetektől készítik elő az inváziót, a Föld birtokba vételét. Úgy néz ki, megint Mike-ra és kis társaságára vár, hogy megpróbálják meggátolni ezt a tervet, de ők is tudják, hogy El nélkül erre sokkal kevesebb esélyük van... de nem is biztos, hogy nélküle kell próbálkozniuk.

A Stranger Things alkotógárdájának majdnem mindent sikerült megtartani azokból a pozitívumokból, amik az első évadot olyan hangulatossá és izgalmassá tették... bár mintha mindenből egy kicsit kevesebb lenne benne, talán a korrajzot maximálisan élvezetessé tevő zenéken kívül. Bőséges kínálat áll rendelkezésre persze a 80-as évekből, amiből lehet válogatni, és a korábbi szerepjátékos pince helyett igazi klasszikus közösségi tér lett a játékterem a sok arcade géppel, de nagyon jópofa lett a srácok jelmeze is, amivel a Halloweenre készültek. Az ifjak továbbra is remek csapatot alkottak, tetszett, ahogy az eseményeket még mindig az ő sajátos nyelvezetükkel magyarázzák (bár a Star Wars tényleg furcsán hiányzik), és továbbra is okosan színesítik a cselekményt azok a problémák, amik az ő korukban, szörnyinváziótól függetlenül is együtt járnak a kamaszodással... amikről azt hiszem, Hopper sheriff tudna a legtöbbet mesélni   . Nekem tetszett a három-négy új szereplő is, például Max és Billy párosa, akik közül előbbi a csapat hiányzó lánytagjának pótlásaként a szerelmi rivalizálást hozta magával (mondjuk ez a Nancy-Steve-Jon trió mellett inkább csak vicces volt, mint hogy hiányzott volna), utóbbi pedig a kötelező "bully" figuráját, miután Steve erre az évadra igencsak megszelídült... de jó volt Baumann is, aki hidegháborús paranoiával és szovjet összeesküvés-elméletekkel fűszerezte a sztorit. Így ami a külsőségeit és a drámáját, az érzelmeit, a szereplők közti kapcsolatait illeti ennek az évadnak (is), abban nem nagyon találni kivetnivalót.

Ezt a kavalkádot mégis talán azért éreztem mégis kevesebbnek mint a múltkor, mert a meglepetés kényszerű elmaradása mellett is soknak éreztem az újrahasznosított elemeket, amiktől a ritkás negatívumok is jobban feltűntek... mintha Tótágas fakósága, szürkesége magára a sorozatra is kifejtené a hatását. Mert az egy dolog, hogy nekem a múltkori misztikus sztori jobban bejött, mint ez az inváziós, de nem is annyira éreztem kidolgozottnak, és talán az is közrejátszik ebben, hogy kevesebb a karakterek között az interakció. Például szemben a múltkori együttműködéssel, ahol a szálak lassan összefonódtak, így tárva fel a történet újabb rétegeit, most öt-hat szál fut teljesen külön, elaprózva a csapatot, és ennek nem egyszer a karakterek maguk is hangot adnak. Az például, hogy megint Will van a középpontban, a múltkori események után érthető (a "kémkedéses" vonal és az arra adott reakciók remekek voltak), de az már kevésbé, hogy ehhez megint Byers-ék házát kell kidekorálni, mint múltkor a villanyfüzérrel, ami nekem egy sokkal érdekesebb és érzelmesebb ötlet volt, mint ez a rajz. Az is jó ötlet, hogy kicsit tudjunk meg többet El hátteréről, mind az ő személyét, mind a labor kísérleteit illetően, de hogy ehhez a legképtelenebb, legértelmetlenebb helyről kerül elő egy aktákkal teli doboz, mindenféle magyarázat nélkül, azért már majdnem dühös voltam... így pedig a Nyolcas-féle kitérőnek sem tudtam igazán örülni. Az egyedüli pedig, ami nagyon nem jött be, az az volt, hogy Dustin bolondos, de bölcs haspókját sajnos egy buta, öntelt, és leginkább kínos figura irányába vitték el... mert annyira nem lehet valaki hülye, hogy a tavalyi eseményeket teljesen figyelmen kívül hagyva hazavisz egy fura kis lényt, ami két nap után lábakat növeszt magának, azzal a mesével győzködve magát, hogy ez csak valami ritka gyík meg ebihal, csak mert cukin eszi a nugátot     ...

Leginkább az volt nekem a két évad között a különbség, hogy ez kevésbé összeszedett és aprólékos, mint az volt. Nem annyival, hogy kevesebbet adjak rá, de annyira igen, hogy úgy érezzem, nem volt elég az évadok közötti egy év arra, hogy a sztori hiányosságait ne sablonokkal kelljen pótolni.


8,5/10
.

Niwrok írta:

.

Tomb Raider



Fél óra volt legalább amire a film elkezdett egy Tomb Raiderhez hasonlítani, de egy olyan Tomb Raiderhez, aminek a forgatókönyve összemosódott az Indiana Jones és az Utolsó kereszteslovagéval... Ráfeküdve a túlélős sztorira, Larából inkább női akcióhőst próbáltak csinálni, aki szembeszáll a pontos lelőhely ismeretének hiányában hét éve csak sziklákat robbantó zsoldosokkal, próbálva kideríteni az apjával történteket és kimenteni a szigeten rekedteket... és az utolsó fél órát leszámítva nagyjából ennyi a történet.

A látványban is a játék volt a meghatározó. Lehet a kötődés miatt, de azok a jelenetek tetszettek a legjobban, ahol gyakorlatilag még a kameranézeteket is átvették; a viharban hánykolódó hajó, a sebes folyó és a rozsdás repülőroncs jellegzetes, ügyesen vászonra vitt helyszínek és akciók (mondjuk az az ejtőernyőzés elég bénácskára és meseszerűre sikerült így)... (Himiko sírkamrája ugyanis nem két nap alatt épült fel, az embereknek addig is lakni kellett valahol),

Az új Tomb Raidernek azok voltak a legjobb részei nekem, amik simán lemásolták a játék vonatkozó jeleneteit, de ezzel együtt sem mondanám, hogy csak ennyi a jó benne. Nem az volt a baj, amit hozzátettek, hanem amit kihagytak belőle... ami persze csak azt fogja zavarni, annak lesz csalódás, aki ismeri a teljesebb képet. Egyébként akciódús kalandfilmnek így sem rossz.


7,5/10
.

Jól döntöttem,hogy megnéztem, tényleg egy akciódús kalandfilmnek elment... teszem hozzá, úgy, hogy semmi konkrét ismeretem nem volt Lara Crofttal kapcsolatban. Baromi jó volt a látvány, ötletesek a helyszínek, a díszlet, s valóban nekem is végig Indiana Jones (EPIII) járt a fejemben közben. Meg talán kicsit Nemzet aranya is...

Összességében nem fájt, és ha ma lennék 15 éves, talán nem Sophie Marceau poszterrel nenne tele a szobám, hanem Alicia Vikanderrel...  Kicsit gebe ugyan, de rohadt jól néz ki a csaj. Apropó, gebe: néha már annyira az volt, hogy magukat az erőnléti jeleneteket is megkérdőjelezte fizikuma. A sztori rendben volt, nekem az eleje, a biciklis üldözéses, Londonos rész kifejezetten tetszett, jó pörgős volt a mozi. Igaz, arra nem kaptam választ, hogy Lara tulajdonképp hogy lett biciklis futárból dzsungeles akcióhős, de mindegy. Valahogy úgy éreztem, nincs rendesen megalapozva a karaktere...  

Szóval, fel voltam készülve az agyatlanságra - ahhoz képest még szolid is volt a film. Igazából három dolgot tudok mondani, ami picit talán fájt (ebből kettőt írtál Te is): az egyik a hajós-zátonyos szakasz, az totál baromság és hiteltelen, a másik a repülőgépes-ejtőernyős... ott lengett ki jobban a mérce. Még a repülő hagyján (qrva jól nézett ki), de az a leérkezés... anyám.    Végig a fák között, gyakorlatilag nulla karcolással... csupán egy lágyékérülés, amivel viszont sziklát lehetett mászni. WTF???  

A harmadik a sírkamra:

Ez a szakasz volt amúgy leginkább Indy copy és a leginkább túlzó: a kevesebb talán itt is több lett volna. De végül az egész nem volt rossz, összességében elvoltam vele, a várakozásaimnak tökéletesen megfelelt.


75%


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Tomb Raider

Az új Tomb Raidernek azok voltak a legjobb részei nekem, amik simán lemásolták a játék vonatkozó jeleneteit, de ezzel együtt sem mondanám, hogy csak ennyi a jó benne. Nem az volt a baj, amit hozzátettek, hanem amit kihagytak belőle... ami persze csak azt fogja zavarni, annak lesz csalódás, aki ismeri a teljesebb képet. Egyébként akciódús kalandfilmnek így sem rossz.

7,5/10

Jól döntöttem,hogy megnéztem, tényleg egy akciódús kalandfilmnek elment... teszem hozzá, úgy, hogy semmi konkrét ismeretem nem volt Lara Crofttal kapcsolatban. Baromi jó volt a látvány, ötletesek a helyszínek, a díszlet, s valóban nekem is végig Indiana Jones (EPIII) járt a fejemben közben. Meg talán kicsit Nemzet aranya is...

Igaz, arra nem kaptam választ, hogy Lara tulajdonképp hogy lett biciklis futárból dzsungeles akcióhős, de mindegy. Valahogy úgy éreztem, nincs rendesen megalapozva a karaktere...  

Spoiler:

Ez a szakasz volt amúgy leginkább Indy copy és a leginkább túlzó: a kevesebb talán itt is több lett volna. De végül az egész nem volt rossz, összességében elvoltam vele, a várakozásaimnak tökéletesen megfelelt.

75%

A nemlétező meg a negatív várakozásaidnak   ...

Pedig mind közül még itt volt a legjobban felépítve a karakter háttere, nem csak a filmet, de a játékokat illetően is... ami ettől még mindig lehet kevés persze   . A játékban Lara Croft sokáig csak a két pisztollyal szaladgáló csöcs volt, utána kezdték el kialakítani az egész arisztokrata-dúsgazdag vonalat, hogy legyen miből finanszírozni a  családi hagyományként megjelenő "sírrablást". Nekem ezért a futáros rész volt meglepőbb, de az tetszett, ahogy ezt ráépítették arra, hogy Lara nem akarta az eltűnt apja halottá nyilvánítását, így a vagyon meg vélhetően zárolva lett... meg gondolom ezzel akarták érzékeltetni, hogy Lara pénz nélkül is milyen talpraesett. Aztán ahogy rábukkant az apja papírjaira meg naplójára (na, nekem annál a mondatnál villant be nagyon erősen Sean Connery, hogy "De hát azért küldtem el neked, hogy ne jusson a kezükre!"), és elindult kideríteni, hogy mi történt vele, a "dzsungeles akcióhős"-részt már tulajdonképpen a túlélési ösztön tette hozzá... nem volt ott túl sok választás az évekig tartó rabszolgamunka lehetősége és a felfegyverzett zsoldosok között.

Amit meg spolier! alatt írtál, azt kb. mindegyik Tomb Raidernél fel lehet tenni kérdésként . Az egy dolog, hogy a játékban a sziget a sok helyszín miatt nagyobbnak érződött, simán lehetett vagy 100km2, de itt épphogy reálisabbá tették a kamrát azzal, hogy kicsit összenyomták, mert kivették belőle az ügyességi-ugrálós részeket, ahogy Lara fél órát tököl akár egy teremben is, amire megtalálja az összes kapcsolót meg kart, és sziklákon egyensúlyozik meg ilyesmik... Meg hát nekem éppen több Nemzet Aranya hiányzott az egészből, de majd talán a folytatásban   ...

...már ha lesz belőle valami, mert amellett, hogy a film az USÁ-ban kisebb bukás volt, többen úgy gondolják, Vikander nem fog elköteleződni friss Oscar-díjas, elfoglalt színésznőként egy ilyen franchise mellett. Bár lehet, elég lesz csak megkérdeznie a kedves férjét otthon arról, hogy hogyan kell összeegyeztetni a mélyen drámai szerepeket a populáris-képregényes vonallal, Fassbender ugyanis ezt tíz éve zseniálisan csinálja   .

.

Niwrok írta:

.
Akna

A Fabio-testvérek ugyan kezdők a nagyjátékfilmek között, de az Akna kvázi egyszereplős cselekményével rögtön elég kemény fába vágták a fejszéjüket. Talán ebből is kifolyólag megvannak a maga hibái, például ami a sablonokat illeti, de volt nem egy olyan kimagasló ötletük, amivel mégis sikerült egy kicsit lenyűgözniük.


7,5/10
.

Sajnos nekem a végére totál összeomlott az egész koncepció. Ahogy jöttek a látomások, ahogy egyre vadabb és vadabb események történtek Mike-kal, úgy vesztettem el a fonalat, hogy mi a valóság és mi nem...

Pedig nem lett volna rossz, a sivatagnak, a homoknak mindig van hangulata. Jó volt maga a szitu, ahogy abba a helyzetbe kerül, annyira nem is zavart, hogy hogy lehet két napig alvás nélkül térdelve lenni. Az is megfordult a fejemben, miért nem húzza oda a másikat és Indiana Jones módon kicseréli a nehezéket, vagy csak simán elugrik onnan és így lett volna valami, ami felfogja a bummot. Jó volt a berber, az tetszett, egy ideig képes volt fenntartani a feszültséget is a film. Az írók túl sok hülyeséget nem írtak bele... hacsak nem számolom ezt a roppant banális véget.

Komolyan, a felénél megfordult a fejemben, hogy ez lesz, de elhessegettem a gondolatot, hogy ennél azért csak kreatívabbak. De nem...


65%


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Akna

A Fabio-testvérek ugyan kezdők a nagyjátékfilmek között, de az Akna kvázi egyszereplős cselekményével rögtön elég kemény fába vágták a fejszéjüket. Talán ebből is kifolyólag megvannak a maga hibái, például ami a sablonokat illeti, de volt nem egy olyan kimagasló ötletük, amivel mégis sikerült egy kicsit lenyűgözniük.


7,5/10
.

Sajnos nekem a végére totál összeomlott az egész koncepció. Ahogy jöttek a látomások, ahogy egyre vadabb és vadabb események történtek Mike-kal, úgy vesztettem el a fonalat, hogy mi a valóság és mi nem... Pedig nem lett volna rossz, a sivatagnak, a homoknak mindig van hangulata. Jó volt maga a szitu, ahogy abba a helyzetbe kerül, annyira nem is zavart, hogy hogy lehet két napig alvás nélkül térdelve lenni. Az írók túl sok hülyeséget nem írtak bele... hacsak nem számolom ezt a roppant banális véget. Komolyan, a felénél megfordult a fejemben, hogy ez lesz, de elhessegettem a gondolatot, hogy ennél azért csak kreatívabbak. De nem...

65%

Csak nem írhattam le mindent .

A flashbackek meg a hiénák nekem is jobban bejöttek, mint a vége... de azért azzal együtt sem volt talán olyan rossz élmény...

.

Niwrok írta:

Akna


Csak nem írhattam le mindent   .

A flashbackek meg a hiénák nekem is jobban bejöttek, mint a vége... de azért azzal együtt sem volt talán olyan rossz élmény...  

.

Annyira nekem sem, az értékelés inkább a csalódottságomat fejezi ki. A feléig, kétharmadáig tök jó volt (még az eleje is tetszett), de aztán a végére összeomlott. Ez olyan, mint mikor eszel valami finomat, de az utolsó falat keserű/savanyú...

.
The Expanse S1




Bár alapvetően szeretem a műfajt, a sorozatok közül a sci-fik, azon belül is az űroperák nem nagyon tudnak lekötni. A Csillagkapu és a Star Trek is kimaradt, és az egyetlen, amit valamennyire követtem, a Farscape volt vagy húsz éve... de ma már nosztalgiából sem venném elő, annyira kínosak benne a gumimaszkok. Most az Expanse-re is csak azért került sor, mert több helyen az évtized sci-fi sorozataként emlegették, és mert a Netflixen házhoz jött... de inkább csak a kíváncsiság vezérelt, hogy az ezredforduló óta mennyit tudott fejlődni a műfaj, nem a sztori, amiről talán egy mondatot sem olvastam el előtte.

A XXIII. században az emberi faj már egészen szépen belakta a Naprendszert, és eléggé sikerült megvetni a lábunkat a Marson ahhoz, hogy egy évszázad alatt az ottani kolónia is nagyobb önállóságot kezdjen követelni magának. A kíméletlen körülmények miatt katonai mentalitásban nevelt marsiak technológiája ugyan hadászati erőben méltó ellenfele lenne a kissé elkényelmesedett Földnek, létszámban azonban még bizonytalan lenne a kenyértörés kimenetele, ezért a látszólagos béke színfalai mögött a hidegháborús feszültség egyre fokozódik. Ebben a helyzetben az sem segít egyik félnek sem, hogy a nyersanyagokat már régóta az aszteroidaövben zajló bányászat biztosítja, így a földi életen kívüli fennmaradás zálogát, a vizet is, és ott is is egyre komolyabb elégedetlenkedéshez vezet, hogy a bányászat hasznából azok részesülnek a legkevésbé, akik azt keserves munkával, ócska felszereléssel kitermelik. Mindenki érzi, elég egy apró gyufa, hogy ezt a puskaporos hordót berobbantsa... ez pedig úgy tűnik, azt lesz, amikor egy jégbegyűjtő hajó, a Canterbury a nemzetközi egyezmények és az önfejű másodtiszt miatt arra kényszerül, hogy kivizsgáljon egy segélykérő üzenetet, ami egy roncsként sodródó szállítóhajóról érkezik. Rövidesen ugyanis a kelletlenül a felderítésre kijelölt pár fős csapat tagjai maradnak csak életben a legénységből, amikor a kihalt hajóra lépve egy ismeretlen, de marsi felségjelek alatt futó hajó bukkan fel a semmiből, és robbantja figyelmeztetés nélkül atomjaira a védekezni képtelen Canterbury-t.

Elég volt alig pár percet néznem az Expanse-ból, hogy még az amúgy ígéretes űrpolitikai helyzettel együtt is elmenjen kicsit a kedvem tőle. Már eleve a több perces szöveges bevezető is csalódás volt (sajnálom, de a Valerianból pontosan tudom, mire lehet elég két perc... de egy vázlatos animációra mindenképpen), amin az utána következő jelenetek sem segítettek. Az első egy sikítozós csajjal valami rossz űrhorrort vetített előre (a fél pillanatra látszó kék nyálka ezt csak megerősítette...), a második egy pucér férfiseggel indító, súlytalanságos szoftpornó volt (tudom, hogy vannak ilyen űrbeli Grace Klinikák, amiben a romantikus civódás a lényeg, hogy ki fekszik össze kivel... és nagyon nem szerettem volna, ha az Expanse is olyan), majd jött a harmadik Thomas Jane-nel, aki már gyakorlatilag a kiégett zsarun kívül semmit nem tud eljátszani, annyira látszik beletojni mindabba, amit színészetnek hívnak. Itt is az volt, akit kötelező film noir kliséként azzal bíznak meg, hogy egy eltűnt dúsgazdag, de apucitól azért erősen lázadó lánykát találjon meg... Ha valaki mesélt volna róla, ezen a ponton meg is kértem volna, hogy hagyja abba, mert ez engem nem érdekel, és akkor még nem is láttam volna a meglehetősen olcsónak ható látványvilágot, amiben az űrben játszódó jeleneteket onnan lehet megismerni, hogy mindent kékes fény világít meg ... és akkor viszonylag váratlanul szétlőtték a Canterbury-t, amivel az Expanse elkezdett kimászni a gödörből.

Egy kicsit a végére előreszaladva ugyanis az Expanse egy tényleg jó sorozat lett, úgy hogy részről részre lett egyre jobb. Lehet, eredetileg kevés pénz volt a pilotra, aztán a gyártó azt látva nyitotta ki a kasszát, de azon kívül, hogy a két főszereplőt, az események két fő mozgatórugóját, Holdent és Millert sem karakterként, sem színészként nem sikerült megkedvelnem a tíz rész alatt sem, minden szempontból óriási volt a fejlődés. Ahogy egyre több bázisra, és azzal egyre több frakcióba nyertem nézőként betekintést, annál feszültebb volt a hidegháborús alaphelyzet, amiben rövid idő alatt kiderül, hogy egy új bábúnak a táblán nyilvánvalóan az az érdeke, hogy a Föld és a Mars egymásnak ugorjanak... és ha Holden maroknyi csapata nem menekül meg, és egy végletekig szorult helyzetben nem indítanak el egy rádióüzenetet, amitől a biztonságuk zálogát remélik, nem is derült volna ki az egészből talán semmi. Miközben pedig Holden a Canterbury elpusztítójának nyomára próbál akadni, úgy, hogy nagyobb feltűnést ne keltsen, mert rá meg mindenki más vadászik, Miller is egyre többet tud meg Julie Mao eltűnéséről és hátteréről, amely szálakat még körbehurkolja egy földi politikusasszony igyekezete, hogy nem engedve a könnyű feltételezéseknek a könnyen félreérthető körülmények alapján, fenntartsa a Naprendszerben a békét. Ismerősek persze a történet elemei innen-onnan, de ha az ember elég szorgalmasan és figyelmesen gyűjti a kirakósokat, egy egészen érdekes összeesküvésre derül fény belőlük, amit nagyon sok véletlen befolyásolt, és aminek a tempóját az izgalmas mellékszálak, helyszínek és felfedezések tartják fenn, míg egy-egy szereplő múltjának felfedésével a karakterek is egyre kidolgozottabbá válnak.

Az Expanse első évada a hosszú fejlődés és a több szálon futó nyomozás végére ugyan teljes körű választ ad arra, hogy mi okozta az eseményeket mindkét cselekményszálon, de ezzel egy sor másik, sokkal izgalmasabb és nagyobb léptékű kérdésnek ágyaz csak meg... így nem is kérdés, hogy hamarosan jönni fogok a második évaddal is   .


8/10
.

Niwrok írta:

.
The Expanse S1

Az Expanse első évada a hosszú fejlődés és a több szálon futó nyomozás végére ugyan teljes körű választ ad arra, hogy mi okozta az eseményeket mindkét cselekményszálon, de ezzel egy sor másik, sokkal izgalmasabb és nagyobb léptékű kérdésnek ágyaz csak meg... így nem is kérdés, hogy hamarosan jönni fogok a második évaddal is   .


8/10
.

Erről hallottam, de a barátom nem ért el benn addig, míg jó lett, úgyhogy nem ösztönzött a megnézésére.

Így kicsit más a helyzet, majd meglátom, mikor és hogy fér bele.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
The Expanse S1

Az Expanse első évada a hosszú fejlődés és a több szálon futó nyomozás végére ugyan teljes körű választ ad arra, hogy mi okozta az eseményeket mindkét cselekményszálon, de ezzel egy sor másik, sokkal izgalmasabb és nagyobb léptékű kérdésnek ágyaz csak meg... így nem is kérdés, hogy hamarosan jönni fogok a második évaddal is   .


8/10
.

Erről hallottam, de a barátom nem ért el benn addig, míg jó lett, úgyhogy nem ösztönzött a megnézésére.
Így kicsit más a helyzet, majd meglátom, mikor és hogy fér bele.

Kb. az első három rész az, ami csalódás volt, de a marsiak felbukkanásával és Holden videójával beindult annyira a kavarás és a játszmázás, hogy szívesen ajánljam, mert szerintem neked is bejön majd.

.

Niwrok írta:

The Expanse S1

Kb. az első három rész az, ami csalódás volt, de a marsiak felbukkanásával és Holden videójával beindult annyira a kavarás és a játszmázás, hogy szívesen ajánljam, mert szerintem neked is bejön majd.

.

Úgy legyen.

De most a Képmást folytatom, az a heti program.

.
Ready Player One




Olvashattatok már egy írást itt erről a filmről, én most csak egy másik megközelítés miatt írok róla külön is. Ebben a leosztásban R2-D2 képviselte a viszonylag "hobbi" nézőpontot, akinek inkább csak a felsorakoztatott, felidézett filmekkel van kötődése, és a számítógépes játékokban mondjuk az Angry Birdsnél meghúzza a határokat   . Az én írásom a saját gamer-szemüvegemen keresztül született meg, annak minden pozitív és negatív hozadékával együtt... mert előre szólok, ez azért nem lesz olyan lelkes írás, mint az volt.

Azt az instrukciót kaptam a film előtt, és a cím maga is erre utalt még az arcade-i időkre visszatekintéssel, hogy "Videojátékosok előnyben", és ennek kétségtelenül volt jó pár kellemes vonatkozása. A film virtuális világa által megidézett korban voltam gyerek meg tini, és azóta, lassan harminc éve játszok -még ha az "őskorszak" az Atarival meg az azt megelőzőekkel ki is maradt-, így tudom mihez kötni mondjuk a Minecraftot meg a Mortal Kombatot, de leginkább talán a Mechagodzillára kaptam fel a fejem, mert ugyan mai fejemmel nézhetetlenül gagyi meg blőd a tengerparton éneklős sárkánycsalival, de annak idején nagyon szerettem. Maga a kaland is ismerős volt persze, ahol a cél, hogy a hősök titkokat, a rajongásuk tárgyának bennfentes információi segítségével verses rejtvényeket fejtsenek meg, megszerezve három kulcsot, hogy azokkal kinyitva egy ajtót rátaláljanak a kincsre. És arra egyáltalán nem lehet panasz, ahogy ez kinéz, ahogy tényleg képkockánként kell kimerevíteni, ha a néző minden morzsáját fel akarja fedezni, mert rengeteg minden került itt felsorakozásra, a flipperasztalra emlékeztető autóverseny, a virtuális pláza jelenetei, vagy a végén a gigantikus csatajelenet közepén meg simán átsiklik ezek felett a néző. Nem újdonság, de kellemes ezek mellett a párhuzamos cselekményvezetés, a valóság és a virtuális világ egymásra hatása, a Kapzsi Megatársaság elleni küzdelem és társai.  

De a nagy pörgésbe, a képkockánkénti három utalásba nálam azért némi szomorúság is vegyült. Mert miközben mindhárom kulcs megszerzésének az a klasszikus módszer a kulcsa, hogy "think outside the box" (kb. annyit jelent, hogy ne a keretek között keresd a megoldást), a film éppen ezt nem teszi meg. Lehet tonnaszámra hozni a kellékeket, de nekem a puszta megidézésen túl hiányzott a funkció...  és lehet ezért megköpködtök, de még inkább a kreativitás. Azt igazán egy jelenetnél éreztem, a Goros-alienesnél, de ott sem nagyon... és azért nem, mert szerintem az ereklyék puszta listázása nem kíván túl sok képzeletet, az csak egy gigantikus "Hol van Wally?". Bár a tapasztalataim, élményeim miatt több mindent felismerek, a harminc év alatt együtt is fejlődtem a "kocka-kultúrával" (mert embert nem ismerek, aki a "geek"-et gekkónak fordítaná), és vannak elképzeléseim arról, mire jó és mire nem való, mik a kockázatai és az előnyei... Ettől pedig kifejezetten rosszul esett azt látnom, amikor valaki azt hiszi, a számítógépes világban játékosok és alkotók célja, hogy annak segítségével újraélje, újrateremtse, amit a filmes világ egyszer már megteremtett, és még ott tart, hogy abban autós meg lövöldözős meg szerencsejátékokkal szórja el az idejét és a pénzét mindenki, aki oda belép, és hogy szerinte napjainktól 2045-ig már nem is fognak semmit kitalálni az ottani iparosok és a felhasználók milliárdjai, amit eddig nem találtak ki... Félre ne értse senki, nem az a bajom, hogy vannak benne ismerős dolgok, hanem az, hogy csak az van benne, és azt is értem, hogy az események motorjai egy évek óta halott, egykori úttörő hagyatéka és az általa elrejtett nyomok voltak, így persze, hogy inkább ebből a ládából kerültek kiválogatásra a kellékek. De a legfrissebb dolog, amit felismertem, az a 2016-os Overwatch, meg ott voltak a filmbeli Tini Nindzsa Teknőcök, aztán a 2001-es Halo Master Chefjei... és ez a feldolgozás nagyjából ennyit tartott fontosnak megmutatni a XXI. századból, annak közepéig bezáróan. Ettől nekem kicsit olyan volt, mintha Spielberg ezzel csak fel akarta volna melegíteni a 80-as, 90-es éveket, mint a töltött káposztát, mielőtt felnő az a generáció, amelyiknek az egész már nem jelent semmit, legfeljebb csak egy Wikipedia-szócikket... de mi mást is kéne jelentsen, amikor nekik már megvannak a saját élményeik, a saját úttörőik?

Ehhez már csak apró, de nagyon is keserű adalék volt az egész film mögötti filozófia. Az unásig ismert sztereotípiákkal a film azt mutatja be, hogy ez a világ nem jó másra, mint kábítószer helyett meg a valóságtól elmenekülni; elbújni a világ elől, és az is inkább azoknak, akik sérültek, kiközösítettek, vagy az anyjuk pincéjében laknak, meg még az sem árt, ha amúgy képtelenek a szociális érintkezésre... pedig csak van, akinek arra is jó. Hiába a sok kedves emlék vagy az ismerős karakterek, egyre jobban fájt, hogy ez a film úgy tesz, mintha a virtuális világ csak egy digitális hályog lenne az ember szemén, amit a legjobb dolog lenne leműteni, de legalábbis ki kéne kapcsolni minden kedden és csütörtökön. A végére így annyi maradt meg, hogy Spielberg szereti és ismeri azt a nosztalgiát, amit részben ő maga, meg a kor- és pályatársai teremtettek, a játékkultúrát viszont talán ismeri (bár gondolom mögötte is ott volt egy gyakornok-csapat, hogy ezt megtegye helyette) ... de nem szereti.

Spielberg Ready Player One-ja ugyan egy dinamikus, akciódús kalandfilm, ami azért társadalmi kérdésekkel is foglalkozik a maga szűkös módján... de nem felfedezi a számítógépes-virtuális világban rejlő lehetőségeket, mint a vizuális képzelet és az interaktív történetmesélés új eszközét, hanem megtömve azt dohos nosztalgiával és negatív előítéletekkel sulykolja két és fél órában a nézőjébe, hogy "Bezzeg régen...". Teszi ezt részben azért, mert ezzel stabilan lehet építeni milliónyi rajongóra, és mert addig sem kell arról beszélni, hogy a digitális világ is csak eszköz, és igazán a folyamatos múltba révedés az, ami sok embernél még a játékszenvedélynél is jobban megakadályozza, hogy a valóság jelenében éljenek.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Ready Player One

Spielberg Ready Player One-ja ugyan egy dinamikus, akciódús kalandfilm, ami azért társadalmi kérdésekkel is foglalkozik a maga szűkös módján... de nem felfedezi a számítógépes-virtuális világban rejlő lehetőségeket, mint a vizuális képzelet és az interaktív történetmesélés új eszközét, hanem megtömve azt dohos nosztalgiával és negatív előítéletekkel sulykolja két és fél órában a nézőjébe, hogy "Bezzeg régen...". Teszi ezt részben azért, mert ezzel stabilan lehet építeni milliónyi rajongóra, és mert addig sem kell arról beszélni, hogy a digitális világ is csak eszköz, és igazán a folyamatos múltba révedés az, ami sok embernél még a játékszenvedélynél is jobban megakadályozza, hogy a valóság jelenében éljenek.


7,5/10
.

Tulajdonképp nem igazán tudok veled vitatkozni, valahol számítottam rá, hogy gyakorló játékosként más szemmel fogsz tekinteni a mozira. Sőt, a maga módján még elégedett is lehetek a 7,5 pontoddal.

Nekem ez most teljesen mást jelentett, mint neked, a legutolsó mondatod mindent el is árul erről.

És... már van is egyfajta válogatás, bár kétlem, hogy teljes lenne: ITT

De értelek, és köszi!


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Ready Player One

Spielberg Ready Player One-ja ugyan egy dinamikus, akciódús kalandfilm, ami azért társadalmi kérdésekkel is foglalkozik a maga szűkös módján... de nem felfedezi a számítógépes-virtuális világban rejlő lehetőségeket, mint a vizuális képzelet és az interaktív történetmesélés új eszközét, hanem megtömve azt dohos nosztalgiával és negatív előítéletekkel sulykolja két és fél órában a nézőjébe, hogy "Bezzeg régen...". Teszi ezt részben azért, mert ezzel stabilan lehet építeni milliónyi rajongóra, és mert addig sem kell arról beszélni, hogy a digitális világ is csak eszköz, és igazán a folyamatos múltba révedés az, ami sok embernél még a játékszenvedélynél is jobban megakadályozza, hogy a valóság jelenében éljenek.

7,5/10

Tulajdonképp nem igazán tudok veled vitatkozni, valahol számítottam rá, hogy gyakorló játékosként más szemmel fogsz tekinteni a mozira. Sőt, a maga módján még elégedett is lehetek a 7,5 pontoddal.
Nekem ez most teljesen mást jelentett, mint neked, a legutolsó mondatod mindent el is árul erről.

Azt hiszem, itt annak nem sok szerepe volt, hogy játszok, hiszen több köze volt a Ready Player One-nak a filmes kultúrához, mint a játékokhoz, amik csak egy-egy helyszín vagy Avatar erejéig bukkantak fel.

Inkább az volt a baj, hogy megcsömörlöttem közben a nosztalgiától. Például amíg a Galaxis Őrzőiben a popkult Quill földi múltjához, az anyjához való kötődését fejezi ki, a Stranger Thingsben meg a korrajzot építi zseniálisan, itt ez a film előrehaladtával egyre öncélúbb volt nekem.

Remélem, ezt is beleértetted az "értem"-be .

.

Niwrok írta:

Ready Player One

Inkább az volt a baj, hogy megcsömörlöttem közben a nosztalgiától. Például amíg a Galaxis Őrzőiben a popkult Quill földi múltjához, az anyjához való kötődését fejezi ki, a Stranger Thingsben meg a korrajzot építi zseniálisan, itt ez a film előrehaladtával egyre öncélúbb volt nekem.

Remélem, ezt is beleértetted az "értem"-be   .

.

Igen, beleértettem... kettőnk közül én vagyok inkább, aki az ilyen nosztalgiafaktorra jobban vágyik. Nekem ez olyan volt, mint egy soha el nem fogyni akaró kedvenc étel/ital.


.

.
The Expanse S2




Ahogy ígértem...   . Tényleg nem akartam sokáig húzni, mert nagyon jó tempóban lett vége az előző évadnak, még ha kérdéses is volt, a lezárt nyomozós szálakat mennyire tudja a stáb kiváltani Holdenék további akcióival.

Mert az évadzáró legfontosabb hagyatéka az volt -amellett, hogy most már Miller ex-nyomozó is a csapat részét képezi-, hogy gyakorlatilag a Rocinante legénysége volt az egyetlen a már folyamatban levő összeesküvés tagjain kívül, akik nem csak ennek az ismeretlen, de az ember által ismert élet szempontjából pusztító anyagnak a létezésével volt tisztában, de azzal is, hogy ebből az anyagból egy komplett aszteroidányi kering az űrben. Közben a Föld és a Mars vezetősége túlságosan el volt foglalva azzal az elmúlt időszak eseményeinek hatására, hogy csak még közelebb kerüljenek az akár az egész Naprendszert magával rántó háborúhoz (bármennyire is próbálta Avasarala alelnök minden diplomácia tudásával a mérleg nyelvét játszani), csak idő kérdése volt, hogy ki talál rá a protomolekulára, azzal pedig a győzelme vélt zálogára... még ha a bevetése után a következmények felmérhetetlenek lennének is. Emiatt a folytatás jelentős része arról szól, hogy Holden a molekula hátterét deríti fel, például felkutatva az azzal foglalkozó tudósok maradékát, de közben egyre súlyosabb kérdésként nehezedik a vállára, hogy mit kezdjenek a megszerzett infóval és a meglevő anyaggal... annyira ugyanis nem bíznak a konfliktus egyik résztvevőjében sem, hogy egy ekkora titok letéteményesévé tegyék. Így viszont, hogy a protomolekula pár beavatotton kívül mindenki számára ismeretlen, igazán csak arra jó, hogy bárhol felbukkan, a Mars és a Föld egymást kezdjék el vádolni a krízis előidézésével, míg a peremvidék bányászkolóniáiban, az ezernyi klánt magába foglaló Övben csak az a biztos, hogy az eddigi egyensúly megbomlásával számukra csak rosszabb jöhet. Miközben pedig a politikai játszmák csúcsra járnak, egyre több adat utal arra, hogy talán a protomolekula az idegen élet első megjelenési formája, amivel az emberiség találkozott... és megvan rá az esély, hogy ez egyben az utolsó is lesz, főleg amikor egy újabb vészhelyzet alakul ki egy aprócska agrárkolónián.

Azzal, hogy a sorozat távolabb került attól, hogy sima űrdetektíves sztori legyen a Julie Maoval történtek felgöngyölítésével, amivel az egyik fő helyszínnek számító Ceres is kikerült a képből, kíváncsi voltam, mit találnak ezek helyére. Múltkor például nagyon hiányoltam, hogy a Marsi Köztársaság egy űrhajón és némi üzengetésen kívül egyáltalán nem jelenik meg, hiszen az ottani vezetőségben is biztosan zajlottak érdekes párbeszédek, viták, és úgy lett volna igazán izgalmas, ha mindkét oldal látszik. Most azzal oldották fel az írók ezt a hiányt, hogy a vörös bolygó kormányzata még mindig nem igazán téma, de legalább jobban bemutatásra került egy Gunny nevű marsi tengerészgyalogos, aki véletlenül mindig az események sűrűjében van, másrészt pedig általa és az osztaga által egy kis betekintés nyerhető az egész gondolkodásukba. Például abba, hogy csak annyit szeretnének maguknak is, amit a földiek számára magától értetődő, és cserébe a Föld hogyan gáncsolja, lassítja szankciókkal, embargókkal és erődemonstrációkkal a terraformálási próbálkozásaikat, mivel nem érdekük a Mars megerősödése. Ezen kívül szemelvényszerűen még idetenném a Tycho-n és a Vénuszon történteket, a béketárgyalás eseményeit, csak hogy mutassam, cselekmény szintjén továbbra is izgalmas a dolog...

Amikor pedig nem pörög annyira, mindig van egy kis drámai szál benne, amiért a szereplők személyisége és annak alakulása is érdekessé válik, súlyt adva a döntéseiknek. Kezdetektől az egyik kedvencem a már említett Crisjen Avasarala, azért is, mert az alelnök remekül bánik a szavakkal, hízelegve, de nem egyszer savként maró szarkazmussal fojtva bele vitapartnerébe a szuszt, és mert az iráni Shohreh Aghdashloo orgánuma annyira különleges, hogy nem ez az első sorozat, amiben felfigyeltem rá (még ha most néha ripacskodásba is hajlik az előadása). De nagyon jó karakter lett Gunny, aki még akár a hazaárulás terhe mellett sem tűri el végtelenségig az igazságtalanságot, de ugyanakkor gyermeki kíváncsisággal sodorja magát veszélybe, csak hogy a Földre érkezve láthassa az óceánt. És sosem gondoltam volna, de még egy olyan "agyatlan" verőemberből is sikerült egész sokat kihozni, mint Amos, aki fokozatosan rájön, ő erőemberként tudja betölteni a szerepét, aki számára a döntéseket mások hozzák meg... és ez azért elég kemény a maga módján, belátni, hogy az a sorsod, hogy alárendelt legyél, mert mindenkinek így a legjobb...

Múltkor panaszkodtam a látványra, de most már erre sincs semmi szükség. A belső terek néha még mindig kezdetlegesek (az űrhajók helyiségei például), és egy-két animáció gyengébb, de bármi ezeken kívül bőven megfelel egy tévés sorozatnak, némelyik jelenet túl is nő azon. Az ENSZ új épülete vagy a Ganymede üvegkupolái nagyon jól néznek ki, a Navoo-ra meg nehéz szavakat találnom, annyira giccsesen gyönyörű (okkal...). Mivel sokkal több az űrben játszódó jelenet, átlag minden második epizódban egy hosszabb-rövidebb űrcsatával, nekem azok is abszolút bejöttek, a lopakodó és a Roci párviadalát meg akármelyik mozifilmben elfogadnám.

Mivel ez az évad már nem a protomolekula titkának felderítéséről, hanem a következményekkel való elszámolásról és a nyomában kialakuló helyzet kezeléséről szól, most ez sokkal több bizalmi játszmáról, tanácstalanságról és felelősségről szól most, mint előtte, olyan lépésekkel, fordulatokkal, amik igencsak kellemes meglepetésként értek, plusz a látványra is sokkal többet tudtak költeni. Az egyetlen hibája éppen a múltkor dicsért tempó lett, a 10 rész ugyanis sokkal ideálisabb volt, mint a mostani 13.


8/10
.