Remo írásai

X-men: Apokalipszis


Az előző rész után elhatároztam, hogy nekem ennyi elég volt a mutánstörténelemből. A szétkavart idővonal és a számolatlanul bevont, újabb és újabb karakterek miatt soha ki nem teljesedő sztori miatt többé nem tudott érdekelni. Aztán jött egy unalmas délután és gondoltam egye fene, mit veszíthetek? A régi X-men trilógia záró epizódja máig kapja az ívet, pedig egyáltalán nem lett rossz szerintem. Az új trilógia harmadik epizódja se kapott jobb visszajelzéseket némileg elbizonytalanítva azokat, akik váltig állították, hogy, ha Bryan Singer rendezi Az ellenállás végét, akkor mennyivel frankóbb film lett volna. A magam részéről Singer visszacsábítását már Az eljövendő múlt napjainál is rossz ötletnek tartottam. Vele épp az a vérfrissítés veszett el, amit Matthew Vaughn személye hozott. Singer sajnos már korántsem az az iránymutató rendező, aki volt az első X-men idején. A filmre rá is olvasták, hogy képtelen újat mondani, amivel csak részben tudok egyetérteni. A készítők tulajdonképpen a trilógiák szabályait követik, vagyis a harmadik résszel próbálnak visszatérni az alapokhoz, összekötögetni valahogy a sorozat epizódjait. Ezt sajnos inkább kevesebb, mint több sikerrel teszik.

Singer ugyanazokat a hibákat követi el, amiket korábban is, ám most, hogy a képregényfilmek által felállított minőségi léc magasabban van, ezek már jobban szemet szúrnak. Túl sok a karakter és így senkire se jut elég idő. Először is ott vannak a fiatal mutánsok, élükön a visszatérő Küklopsz és Jean Grey, meg az öregek, X professzor és Magneto, akik viszont annyira kiszorulnak a képből, hogy már szinte ott sincsenek. Mivel nagy kedvelője vagyok mind James McAvoynak, mind Michael Fassbendernek, a totális elpocsékolásuk annál jobban fáj. Fassbendert a főgonoszhoz való csatlakozása után egyenesen robotpilóta üzemmódra állítják. Csak álldogál és néz maga elé, mint, akit véletlenül bekapcsolva hagytak. A diákok valamivel jobban jártak, az őket játszó színészek is igyekeznek, ám a kizárólag klisékben gondolkozó forgatókönyv szűk teret kínál nekik. Az ősgonosz Apokalipszis amilyen erős, sajnos épp oly színtelen. Oscar Isaac belekapaszkodik az utolsó szalmaszálba is, de mit tehet, ha a szerepe annyira vékonykára van megírva, hogy azok a szálak óhatatlanul elszakadnak.

Singer lemaradását és arányérzékének elvesztését jelzi, hogy úgy akar lenyűgözni, hogy a filmet telerakta számítógépes effektekkel. Annyi van belőlük, hogy a kidolgozásukra már nem is maradt idő. Ilyen gyenge CGI-t nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára nagyköltségvetésű alkotásban. A mértéktelen városrombolás bármily unalmas, a rendező úgy látszik nem tud betelni vele. Higanyszál nagyjelenetét is hiába próbálta legalább háromszor akkorára csinálni, mint előzőleg, a végeredmény sokkalta kevésbé magával ragadó még úgy is, hogy Evan Peters változatlanul szórakoztató jelenség. Azzal se mernek mit kezdeni, hogy ő Magneto fia. A színészek egyetlen rövidke összenézésbe kénytelenek mindent belesűríteni. Hugh Jackman cameója is csak oda van kenve, mint egy kötelező fan service. Farkas hiányában a film leginkább Jennifer Lawrence-t tolja, de annyira, hogy az már nevetséges. Az egy, hogy Mystigue formájában alig látható, mert még nem fogadta el magát, de ez az egész magányos amazon, akiből harcos vezér lesz, már végképp erőltetett. Mikor a befejezésben úgy osztja a diákokat, mint egy őrmester a kiképzésen, akkor már a fejemet fogtam. Az X-men: Apokalipszis újabb bizonyítéka annak, hogy a franchise-nak nem a régi, hanem új alkotókra van szüksége. A Batman Superman ellennél még mindig jobb, azonban ez édeskevés ahhoz, hogy legyen jövője.


50%


.

Remo írta:

X-men: Apokalipszis


Az X-men: Apokalipszis újabb bizonyítéka annak, hogy a franchise-nak nem a régi, hanem új alkotókra van szüksége. A Batman Superman ellennél még mindig jobb, azonban ez édeskevés ahhoz, hogy legyen jövője.


50%

Hogy mik vannak... először Tadam, most meg Te tűnsz fel!!! Köszi!!!

A filmmel kapcsolatban: én is látom az összes hibáját, meg egyébként is csordultig vagyok már a képregényfilmekkel - de nekem az X-ek világa mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Ezerszer inkább egy X-film, mint egy Vasember... vagy Superman...

A te véleményed inkább Niwrokéhoz áll közelebb.

Mindenesetre köszi, hogy ide írtad.

R2-D2 írta:

Remo írta:

X-men: Apokalipszis


Az X-men: Apokalipszis újabb bizonyítéka annak, hogy a franchise-nak nem a régi, hanem új alkotókra van szüksége. A Batman Superman ellennél még mindig jobb, azonban ez édeskevés ahhoz, hogy legyen jövője.


50%

Hogy mik vannak... először Tadam, most meg Te tűnsz fel!!! Köszi!!!

A filmmel kapcsolatban: én is látom az összes hibáját, meg egyébként is csordultig vagyok már a képregényfilmekkel - de nekem az X-ek világa mindig is különleges helyet foglalt el a szívemben. Ezerszer inkább egy X-film, mint egy Vasember... vagy Superman...

A te véleményed inkább Niwrokéhoz áll közelebb.

Mindenesetre köszi, hogy ide írtad.

Nincs mit. Jó, hogy megvan ez a fórum.

Mélytengeri pokol



Fura, de bizonyos rendezőknek a legjobb munkáikban jönnek elő leginkább a korlátaik. Itt van ez a Peter Berg gyerek, aki színészként kezdte, és miután nem vitte túl sokra, átnyergelt a rendezésre. Ebben a minőségben a leginkább szembeötlő tulajdonsága az volt, hogy szívesen imitálta más rendezők stílusát. Próbált Michael Mann lenni (lásd. A királyság) és Michael Bay is (lásd. Csatahajó), majd megcsinálta A túlélő c. filmet, amiben leginkább a kettő közt próbált megállapodni. Ezzel a realista, mégis pátosszal teli megközelítéssel, amit követni kezdett az amerikai ízlést eltalálta, de engem kivetett. Mikor ennek főszereplőjével, Mark Wahlberggel egy újabb megtörtént esetet feldolgozó filmbe kezdett, a mozikban inkább elkerültem, viszont most mégis megpróbálkoztam vele. Már csak a katasztrófafilmek iránti nosztalgia meg a Kurt Russell és John Malkovich közreműködésével kiegészülő szereposztás miatt is.

Nos, ahogy az első mondatban előre jeleztem, a Mélytengeri pokol Peter Berg legjobb rendezése, ugyanakkor azt is világosan mutatja, hogy miért is soha nem lesz ő jelentős alkotó. Kezdjük a pozitívumokkal. Amikor valóságosságra törekszik, akkor kiválóan megoldja a feladatát. A katasztrófa bekövetkezéséig vezető folyamatot alaposan mutatja be. A jelenetek tele vannak tűzve apró emberi, nem ritkán humoros pillanatokkal. Ennek részeként a kisebb mellékszereplők is megjegyezhető arcot kapnak, míg a sztárok, Wahlberg és Russell újfent igazolják karizmatikusságukat. Egyedül mintha Malkovich nem találná a helyét, igaz neki jutott a leggyengébb szerep, a seggfej vezetőé. Berg technikás rendező. Ért a látványhoz, de feszültséget is képes az akcióba vinni, ami manapság ritkaság. Mikor a szó legszorosabb értelmében elszabadul a pokol, annak erejét olyan erővel képes bemutatni, melyet talán még sose láttam. Minden szép és jó lehetne, csakhogy Berg, mint A túlélőben, nem bír objektív maradni. A hétköznapi hősök iránti tisztelete megint beviszi az erdőbe és a film vége így olyan gejjé és hamissá válik, hogy azzal majdhogynem teljesen lerombolja azt, amit odáig olyan szépen felépített. Dühös vagyok kicsit Bergre, mert a Mélytengeri pokolból lehetett volna egy nagyszerű film is, de úgy látszik a fickó sosem fog túlnőni önmagán.



60%

Remo írta:

Mélytengeri pokol

Dühös vagyok kicsit Bergre, mert a Mélytengeri pokolból lehetett volna egy nagyszerű film is, de úgy látszik a fickó sosem fog túlnőni önmagán.

60%

Ezt fura mód pont a sarokpontokban látjuk máshogy, nekem ennél azért jobban tetszett - de én is kicsit dühös vagyok Bergre. Ez tényleg lehetett volna ütősebb, érzelemgazdagabb, hatásosabb film. Amiben egyetértünk, hogy a baleset eszméletlenül intenzív és realista, kár, hogy az olajtól fogalmam se volt, ki kicsoda.

A három amigó



Vannak filmek, amiken a világ összes tehetsége se tud segíteni. A három amigó kedvéért a Saturday Night Live három sztárja (Steve Martin; Chevy Chase; Martin Short) fogott össze a vígjáték-specialista John Landis rendezővel. Ehhez jött hozzá a magyar oldalról egy fantasztikus szinkronstáb, élén a főszereplők hangjaként Sinkó Lászlóval, Gálvölgyi Jánossal és Kaszás Attilával. Papíron tehát minden adva volt egy klasszikushoz, a film mégse közelíti meg azt a szintet, melyet a nevek alapján joggal lehet remélni. A három amigó Steve Martin szíve ügye volt, aki nem csak az egyik főszerepet osztotta magára, de producer is volt, valamint a forgatókönyvnek is társ-szerzője. Nem meglepő hát, hogy a filmnek ő a meghatározó hangja, aminek a színvonala pont olyan hullámzó, mint Martin teljes pályája. Amikor nem esik túlzásokba, Steve Martin kifejezetten vicces, viszont sajnos hajlamos a kínos idétlenkedésre, melytől itt se kímél meg. Az első pár alkalommal még poén, hogy a három kirúgott western-színész, akit vadnyugati hősnek hisznek totál idióta módjára viselkednek, míg a mexikói bandíták csak bambán néznek, hogy "ezek meg mi a szart csinálnak?", de minél többször sütik el, annál kevésbé.

További gondot jelent, hogy a sztárhármas nem működik. Short szívesen asszisztál Martinnak, de gyakran inkább irritáló, mint vicces. Chase érezhetően nem szívesen vesz részt abban, amiben ők, ezért szélre húzódik és megpróbálja a maga útját járni. A filmet leginkább így is ő dobja fel. Mikor a szituáció, melyre A három amigó épül félidőben kimerül, az alkotók gyógyszere is elgurul, ami furcsa módon a film javára válik. A semmiből becsusszan egy a Gyalog galopp-pa illően abszurd jelenet, amikor a három jóbarát egy éneklő bokortól kér eligazitást, majd tévedésből lelövik a láthatatlan lovagot. A rendező John Landis - akinek a kezéből elmondása szerint kivették a produkció irányítását - máskor nem ilyen merész és főleg a szétcsúszó produkció összetartásán ügyködik, melyet némi műfajparódiával próbál elérni. Néhány szórakoztató mellékszereplő javít az összképen, de olykor rajtuk is látszik a kínos erőlködés. Kár ezért a filmért. Már többször próbálkoztam vele, de sose tudtam megszeretni. A tehetség magja érezhetően ott van benne. Időről-időre néhány szellemes ötlet formájában ki is csirázik, de ennél többre nem futja tőle.


50%



.

Remo írta:

A három amigó

Kár ezért a filmért. Már többször próbálkoztam vele, de sose tudtam megszeretni. A tehetség magja érezhetően ott van benne. Időről-időre néhány szellemes ötlet formájában ki is csirázik, de ennél többre nem futja tőle.

50%

Nekem ez kimaradt, ez Dragonslayer barátunk felségterülete... de köszi az írást!

R2-D2 írta:

Remo írta:

A három amigó

Kár ezért a filmért. Már többször próbálkoztam vele, de sose tudtam megszeretni. A tehetség magja érezhetően ott van benne. Időről-időre néhány szellemes ötlet formájában ki is csirázik, de ennél többre nem futja tőle.

50%

Nekem ez kimaradt, ez Dragonslayer barátunk felségterülete... de köszi az írást!

Rémlett, hogy nem vagy a vígjátékok legnagyobb rajongója.

Remo írta:

A három amigó

A három amigó Steve Martin szíve ügye volt, aki nem csak az egyik főszerepet osztotta magára, de producer is volt, valamint a forgatókönyvnek is társ-szerzője. Nem meglepő hát, hogy a filmnek ő a meghatározó hangja, aminek a színvonala pont olyan hullámzó, mint Martin teljes pályája. Amikor nem esik túlzásokba, Steve Martin kifejezetten vicces, viszont sajnos hajlamos a kínos idétlenkedésre, melytől itt se kímél meg. Az első pár alkalommal még poén, hogy a három kirúgott western-színész, akit vadnyugati hősnek hisznek totál idióta módjára viselkednek, míg a mexikói bandíták csak bambán néznek, hogy "ezek meg mi a szart csinálnak?", de minél többször sütik el, annál kevésbé.

50%

Úgy 20 éve sokszor láttam, öcsémnek nagy kedvence volt... de így visszagondolva ez is olyan vígjáték, ami "nem előnyösen öregedett".

.

Niwrok írta:

Remo írta:

A három amigó

A három amigó Steve Martin szíve ügye volt, aki nem csak az egyik főszerepet osztotta magára, de producer is volt, valamint a forgatókönyvnek is társ-szerzője. Nem meglepő hát, hogy a filmnek ő a meghatározó hangja, aminek a színvonala pont olyan hullámzó, mint Martin teljes pályája. Amikor nem esik túlzásokba, Steve Martin kifejezetten vicces, viszont sajnos hajlamos a kínos idétlenkedésre, melytől itt se kímél meg. Az első pár alkalommal még poén, hogy a három kirúgott western-színész, akit vadnyugati hősnek hisznek totál idióta módjára viselkednek, míg a mexikói bandíták csak bambán néznek, hogy "ezek meg mi a szart csinálnak?", de minél többször sütik el, annál kevésbé.

50%

Úgy 20 éve sokszor láttam, öcsémnek nagy kedvence volt... de így visszagondolva ez is olyan vígjáték, ami "nem előnyösen öregedett".

Hát igen, pedig Landis '80-as évekbeli vígjátékainak a többsége örökzöld.

Jack Reacher 2

Tom Cruise, a magánember sok vitára ad okott, viszont azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy Tom Cruise, a sztár ki szokott tenni magáért. Ha elvállal egy szerepet, akkor rendesen odateszi magát. Osztottam ezt a nézetet egészen mostanáig, ugyanis a Jack Reacher második része szokatlanul igénytelen lett. Lényegében ellentéte az első filmnek, mely lazán, stílusosan és nem utolsó sorban intelligensen csavart egyet a sablonokon. Minden adott volt egy minőségi franchise-hoz, erre jött ez az ótvar kliséhalom és a jövőbeli folytatások minden reményét azon nyomban kicsinálta. Én valamikor akkor kezdtem el gyanakodni a filmre, amikor kiderült, hogy a főszereplőnek van egy lánya, akiről az előzetesek mélyen kussoltak. Nem véletlenül, a tenyérbemászó kiscsaj ordít azért, hogy úgy, ahogy van kivágják a filmből az Így jártam anyátokkal-os nagycsajjal együtt. Az új rendező, Ed Zwick robotpilóta üzemmódba kapcsolva vezényli le a jeleneteket, melyekben, ha Cruise épp nem a fájdalmasan gyenge párbeszédekkel küszködik, akkor régi kényszerét kielégítve fut, mint a veszett pocok. Nagy kár, hogy vele ellentétben az alig létező sztori csak döcög miközben a néző akár behunyt szemmel is meg tudja jósolni pontosan mi fog történni a következő percben. A gonoszok csak úgy lézengenek a filmben, várva, hogy Cruise mikor vágja végre pofán őket. Ez persze nem marad el, de sajnos sztárunk egyre határozottabban öregszik és mintha unatkozna is, ugyanerre ítélve minket is.

40%


A forradalom napján

A Reacher-féle fiaskó után nem minden aggodalom nélkül kezdtem el nézni másnap egy újabb akció-thrillert, mégis volt bennem egy jó előérzet, mely be is igazolódott. James Watkins (A fekete ruhás nő) filmjének iszonyatos pechje volt: épp akkor mutatták volna be Párizsban, amikor a várost valós terrormerénylet sújtotta, így a forgalmazó olyan mélyre ásta, hogy onnan csak most jutott el hozzánk az HBO-nak köszönhetően. A sztori alapjai több, mint ismerősek: egy szélsőséges csoport káoszt szabadít Párizsra, azonban az igazi céljaik kiderüléséig a 24-et és a Die Hardot idéző fordulatokkal kikövezve vezet az út. A film bár negyedannyiba került, mint a Cruise aktuális maratonja, mégis kétszer olyan látványos köszönhetően annak, hogy a készítők a minimális erőfeszítésnél többre törekedtek. Üldözést a tetőn jó sokat láttam már, de ebbe rendesen beleremegett a lábam. A szűkös költségvetés azért néha szemet szúr és a kamerát is rángathatták volna kevesebbet a bunyók közben. A készítők érezhetően vissza akarták idézni a régi kedvenceiket, így például a két főszereplő, az öntörvényű terrorelhárító ügynök és a zsebtolvaj közötti szóváltások során olyan filmek sejlenek fel, mint a 48 óra. A Jack Reacher 2 után az igényesség minden megnyilvánulása duplán üdítően hatott, így az, hogy a karaktereket - még a rosszfiúkat is - helyenként megpróbálják árnyalni. Az már szinte szentségtörésként hatott a műfajban, hogy a készítők még némi mondanivalót is beépítettek két akciójelenet közé. Idris Elba jól küldi a fekete Jack Bauert, a társát játszó Richard Maddenről viszont a legjobb, ami elmondható, hogy a zsebtolvajlás művészetét igen meggyőzően sajátította el. A befejezés kissé össze lett csapva, egyébiránt klassz kis meglepetésfilm A forradalom napján. Valahogy így kell akció-thrillert csinálni.

70%

Remo írta:

Jack Reacher 2

Nagy kár, hogy vele ellentétben az alig létező sztori csak döcög miközben a néző akár behunyt szemmel is meg tudja jósolni pontosan mi fog történni a következő percben. A gonoszok csak úgy lézengenek a filmben, várva, hogy Cruise mikor vágja végre pofán őket. Ez persze nem marad el, de sajnos sztárunk egyre határozottabban öregszik és mintha unatkozna is, ugyanerre ítélve minket is.

40%


A forradalom napján

A befejezés kissé össze lett csapva, egyébiránt klassz kis meglepetésfilm A forradalom napján. Valahogy így kell akció-thrillert csinálni.

70%

Előbbivel többé-kevésbé egyetértek, bár én többet adtam rá, de igzából nekem sem tetszett. Utóbbit viszont köszi, ezt beütemezem!




.

Remo írta:

Jack Reacher 2

Az új rendező, Ed Zwick robotpilóta üzemmódba kapcsolva vezényli le a jeleneteket, melyekben, ha Cruise épp nem a fájdalmasan gyenge párbeszédekkel küszködik, akkor régi kényszerét kielégítve fut, mint a veszett pocok. Nagy kár, hogy vele ellentétben az alig létező sztori csak döcög miközben a néző akár behunyt szemmel is meg tudja jósolni pontosan mi fog történni a következő percben. A gonoszok csak úgy lézengenek a filmben, várva, hogy Cruise mikor vágja végre pofán őket. Ez persze nem marad el, de sajnos sztárunk egyre határozottabban öregszik és mintha unatkozna is, ugyanerre ítélve minket is.

40%


A forradalom napján

A Jack Reacher 2 után az igényesség minden megnyilvánulása duplán üdítően hatott, így az, hogy a karaktereket - még a rosszfiúkat is - helyenként megpróbálják árnyalni. Az már szinte szentségtörésként hatott a műfajban, hogy a készítők még némi mondanivalót is beépítettek két akciójelenet közé. Idris Elba jól küldi a fekete Jack Bauert, a társát játszó Richard Maddenről viszont a legjobb, ami elmondható, hogy a zsebtolvajlás művészetét igen meggyőzően sajátította el. A befejezés kissé össze lett csapva, egyébiránt klassz kis meglepetésfilm A forradalom napján. Valahogy így kell akció-thrillert csinálni.

70%

A Jack Reacher 2. nekem sem fájt annyira, bár persze sokkal rosszabb, jellegtelenebb volt, mint az első

A Bastille Day-t meg már kinéztem magamnak is, az majd kiderül, hogy jön be .
.

Széttörve

Mondják, hogy M. Night Shyamalan visszatért, de az a sanda gyanúm, sose lesz ő már az a műfajvirtuóz rendező, aminek a Hatodik érzék után kikiáltották. Előző munkája, a Látogatás mindenesetre egy korrekt horrorocska volt. Apró lépés az emberiségnek, ám hatalmas a magát sokszorosan leégető alkotónak. A Széttörvéből előzetesen akármi lehetett, és pont az lett belőle, amire a legkevésbé számítottam: totál közepes. Se nem rossz, se nem túl jó. Egyszerűen rendben van, és kész. A történet szerint ugye a 23 személyiséggel rendelkező Kevin (James McAvoy) elrabol három lánykát a parkolóból, innen pedig a film leginkább arról szól, hogyan próbálnak megszökni. Shyamalan a triónak igazából csak az egyik tagjával foglalkozik. Neki még egy fokozatosan összeálló háttérsztorit is generál, mely nagy csavart ígér, azonban a filmre jellemző módon az ő szála is különösebb feltűnést nem keltve foglalja el kijelölt helyét a végkifejletben. A Széttörvében a legizgalmasabb lehetőségekkel James McAvoy figurája kecsegtet, azonban sokkal kevesebbet kezdtek vele, mint, amit előzetesen belengettek. A nagy talányt, hogy a 24. személyisége, a szörny valódi-e, tulajdonképpen a trailerekben lelőtték. Reménykedtem némi elmejátékban, amiből sajnos elég kevés valósult meg a filmben. Az, hogy a főszereplő lány próbálja kijátszani a személyiségeket egymás ellen, leginkább a "majdnem sikerül megszöknie" jeleneteket gyarapítja. Ezek között van is egy, ami jó nagy lyukat hagyott a sztoriban. Gondolok ezalatt ama bizonyos rádióadásra, melyről úgy, ahogy van megfeledkeznek. Az öreg terapeután is minél többet agyal az ember, a szála annál inkább logikájában megkérdőjelezhető töltelékanyagnak tűnik. A színészek amúgy becsülettel teszik a dolgukat, Shyamalan is képes végig fenntartani a feszültséget, szóval a film élvezhető a maga szintjén. A befejezés a Sebezhetetlen kedvelőjeként mosolyra ingerelt, bár valójában sokat nem tett hozzá a történethez. A Széttörve ezzel a rajongóknak szóló húzással együtt is túl óvatoskodó thriller lett.

60%

Remo írta:

Széttörve

A befejezés a Sebezhetetlen kedvelőjeként mosolyra ingerelt, bár valójában sokat nem tett hozzá a történethez. A Széttörve ezzel a rajongóknak szóló húzással együtt is túl óvatoskodó thriller lett.

60%

Nem baj, jön a harmadik rész, attól majd biztosan jobb lesz... .
.