HomeCalendarGalleryGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Niwrok írásai 1.0

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1 ... 31 ... 58, 59, 60 ... 62 ... 66  Next
SzerzőÜzenet
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Félvilág   Vas. Jan. 10, 2016 9:22 am

.
Félvilág



Ez a film kilóg a többi itteni közül annyiból, hogy ennek tévében volt a premierje, abba a körbe viszont simán beleillik, amiben az utóbbi időben megszaporodott magyar filmek vannak nálam.

Az I. világháború a küszöbön van, de a budapesti közvéleményt és a sajtót egy rejtélyes gyilkosság tartja inkább izgalomban: a budai rakparton járókelők egy vízben úszó utazókosárra lettek figyelmesek, amit partra húzva abból egy fiatal nő holtteste került elő. Még nagyobb hírverést gerjesztett, amikor kiderült, hogy az áldozat Mágnás Elza, legalábbis majdnem mindenki így ismerte a gazdag nagyiparos Max Schmidt szeretőjét. Elza gyakori szereplője volt a bulvárhíreknek és a társasági pletykáknak, köszönhetően annak, hogy Schmidttel az Orfeumban ismerkedtek meg, és a "foglalkozási ártalom" miatt azt követően sem vetette meg a fiatal, jóképű férfiak társaságát. A film az utolsó négy napját követi végig, egy újonnan a házhoz szegődött cseléd, Kató szemszögéből, akit egyszerre elvarázsol a nagypolgári lakás fényűzése, a nagy kockázatot és áldozatot kívánó, de mégis felfoghatatlan gazdagsággal kecsegtető élet, ugyanakkor el is rettenti a falak között megbúvó unalom és romlottság, amiről Elza komornája, Rózsi tud mesélni a lánynak.

A film valós eseményeket dolgoz fel, amolyan fél-történelmi módon. A szereplők többsége létező személy volt, a gyilkosság pedig annyira igazi, hogy még saját kiállítása is van a kiscelli múzeumban. Köbli Norbert forgatókönyve azonban nem követi teljes körűen az ismert tényeket, hanem történelmi alapokra helyezve egy többszörösen összetett szerelmi drámát mesél el, aminek tragikus lezárását jelenti a halál. Ismerve és kedvelve Köbli korábbi munkáit az utóbbi évekből (Vizsga, A berni követ, Szabadság különjárat) lehetett tudni, hogy a forgatókönyv jó kezekben van, hogy alapos kutatómunka előzi meg mind az érdekességek feltérképezése, mind a minél hitelesebb karakterábrázolás miatt, és az első hírektől kezdve örültem, hogy ezúttal '56-ot hátrahagyva egy új korszakban próbál bizonyítani, még ha itt nincs is akkora jelentősége az évszámnak.

A Félvilág az amúgy sem alacsony várakozásokon túl is tudott ugyanakkor meglepetésekkel szolgálni. Az elején talán kicsit kimért a film, de ahogy kibomlik a történet, ahogy megismerjük azt a hét-nyolc szereplőt, akik meghatározóak a végkifejlet tekintetében (több szereplő meg nem is nagyon van, tehát tömegjelenetekre, mozgalmas pesti utcaképekre nem érdemes várni, de erről majd lejjebb), úgy válik a történet is egyre szenvedélyesebbé, feszültebbé és érdekesebbé. A felvezetés után egészen sűrűnek éreztem a filmet, annyira, hogy nehezen hittem el, mindez négy napba belefér, és ezzel az időtávval a szövegkönyv sem tudott mindig lépést tartani; volt egy olyan rész, amikor Elza megkérdezi Katót, hogy emlékszik-e, amikor ezt meg azt mondta, nekem meg az jutott eszembe, "Miért ne emlékezne? Hiszen tegnap volt!". A történetnek meg szaladnia kell, hiszen az utcáról beeső, szende lánynak két nappal később már meg kell inognia, hogy csak szét kéne tennie a lábát, ha azzal ilyen életszínvonal lenne elérhető. A bujaság velejárója a sztorinak, aminek keretében rögtön elsőre olyan szexjelenetet toltak elém, amit nem vártam sem a köztévében, sem állami finanszírozásból, de nem is öncélú, hanem kifejező a karakterépítés szempontjából. Hogy milyen lehet heti egy órás szexre tartott babának lenni öt éven keresztül, aminek az elszigeteltségét, bezártságát még a társasági élet sem nagyon tudja oldani, mert senki nem felejti el Elzának a származását, bármilyen vastag pénzkötegeket lobogtat is. Valóban "félvilág", köztes világ az, ahol Elza van, és ezt példásan mutatja be a film, mert hiába próbálja hátrahagyni a múltját, ha annak mementójaként ott van mellette Rózsi, akivel elég vaskos a közös múltja, jófajta fordulatok táptalajaként (engem legalábbis meglepett, ami kiderült, még ha jobban figyelve nem is lett volna lehetetlen összekötni a pontokat), az áhított új világ, a felsőbb körök pedig nem hajlandók befogadni, ahogy Max Schmidt sem vállalja fel őt a nagyobb nyilvánosság előtt.

Ehhez nagyon kellett a magas szintű színészi játék, amit -kis meglepetésre- mindenkitől meg is kaptam, különösen ami a nőket illeti. Kovács Patríciát eddig nem sok filmben láttam, azokban meg többségében butuska fruskákat alakított, így igencsak szokatlan volt tőle ez a komplex szerep; Elzaként hiteles, pedig tele volt kihívásokkal, erőteljes érzelmekkel a karakter. Mégis jobban meglepődtem Gryllus Dorkán, akit nemrég a Víkend kapcsán húztam le kicsit, de itt Rózsiként sokkal jobban elhittem az alakítását, és külön izgalmas volt az a része, ahogy az Elza által könnyedséggel leplezett kudarcokat a lehető legmélyebben éli meg. Döbrösi Laura kettejükhöz képest kicsit lemaradt, de inkább a karaktere felszínessége miatt; ő még túl fiatal és ártatlan ahhoz, hogy ilyen terheket cipeljen, de idővel megmutatkozik a határozottsága és a jelleme, ahogy először eszközként akarják használni, utána meg két tűz közé kerül.

A stáb többi részének munkája is elsőrangú volt, és bár nem néztem utána, hogy mennyi volt a költségvetés, jócskán látszik benne a pénz és az igyekezet, Szász Attila a Berni követ után újabb nagyszerű filmet rendezett. A korabeli Budapest, Elza lakása, az Orfeum, és a többi helyszín is hangulatosan berendezett, nekem nagyon tetszett például a konyha részletgazdagsága, ahol Rózsi és Kató főznek a "naccságáékra". Az első ott játszódó jelenet ráadásul egyszerre váltott ki kis szégyenkezést és megdöbbentést belőlem, néha ugyanis hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a világ nem a 80-as évekkel kezdődött, így azok az alapanyagok, amik talán mostanában kezdenek elterjedni, már száz éve is lehettek egy módosabb család ételeinek alapanyagai; lehet, ciki, de nekem eddig eszembe sem jutott, hogy akkoriban az emberek rákfarkat meg avokádót ehettek, még ha nyilván nem is volt a boltok általános kínálatának része. Az aprólékosság leginkább a jelmezekben, azon belül is Elza ruháiban, kalapjaiban figyelhető meg, a nagyvilági, feltűnést kedvelő nő minden pompája bennük van. Ezeknél tűnt fel viszont az is, hogy a film -részben a téli időszak, a gyenge fényviszonyok miatt- alapvetően félhomályos és kicsit fakó, a pénzszűke miatt ráadásul sok a belső felvétel, a külső helyszíneket pedig pár tíz méter után mindenhol átláthatatlan ködfal veszi körbe; talán ez a "fog of war" volt az egyetlen gyenge pontja az egyébként remek filmnek... ja, igen, meg az első vacsorajelenetnél éreztem egy kicsit soknak a körbeforduló kamerát, a végére már egyenesen szédültem.

Az év eleji kiéhezettség után most már bőven túlléptem azon, hogy "Végre magyar film!", így az elvárásaim is nagyobbak, a Félvilág pedig ezen a "nehezített pályán" ért el igen magas tetszési indexet. Lehet akár a tévéjátékok feltámadásának is tekinteni, vagy különlegességként, ami a témáját és a felidézett kort illeti, amivel a néző kellemes izgalomban és feszültségben tölthet el másfél órát, amivel egy 100 éves magyar "kék fény"-hírt és annak hátterét is megismerhet.


8/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3477
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Jan. 10, 2016 11:53 am

Niwrok írta:

Félvilág

Az év eleji kiéhezettség után most már bőven túlléptem azon, hogy "Végre magyar film!", így az elvárásaim is nagyobbak, a Félvilág pedig ezen a "nehezített pályán" ért el igen magas tetszési indexet. Lehet akár a tévéjátékok feltámadásának is tekinteni, vagy különlegességként, ami a témáját és a felidézett kort illeti, amivel a néző kellemes izgalomban és feszültségben tölthet el másfél órát, amivel egy 100 éves magyar "kék fény"-hírt és annak hátterét is megismerhet.


8/10

Jééé.. ilyenekről még csak nem is hallok. Shocked

Mindenestre köszi. Egyszer, talán, ha megint rámjön a magyarfilmnézős hangulat. Smile
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Jan. 10, 2016 12:03 pm

R2-D2 írta:
Niwrok írta:

Félvilág

Az év eleji kiéhezettség után most már bőven túlléptem azon, hogy "Végre magyar film!", így az elvárásaim is nagyobbak, a Félvilág pedig ezen a "nehezített pályán" ért el igen magas tetszési indexet. Lehet akár a tévéjátékok feltámadásának is tekinteni, vagy különlegességként, ami a témáját és a felidézett kort illeti, amivel a néző kellemes izgalomban és feszültségben tölthet el másfél órát, amivel egy 100 éves magyar "kék fény"-hírt és annak hátterét is megismerhet.


8/10

Jééé.. ilyenekről még csak nem is hallok. Shocked
Mindenestre köszi. Egyszer, talán, ha megint rámjön a magyarfilmnézős hangulat.  Smile


Pedig ennél várni sem kell Smile . Tévében ment, úgyhogy már másnapra "elérhető" volt Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3477
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Vas. Jan. 10, 2016 12:05 pm

Niwrok írta:
R2-D2 írta:

Félvilág

Jééé.. ilyenekről még csak nem is hallok. Shocked
Mindenestre köszi. Egyszer, talán, ha megint rámjön a magyarfilmnézős hangulat.  Smile


Pedig ennél várni sem kell Smile . Tévében ment, úgyhogy már másnapra "elérhető" volt Smile .
.

Jóvanna! Smile

Nem feledem, de most más projektjeim vannak.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Whiplash   Szer. Jan. 13, 2016 6:26 am

.
Whiplash



Érdekes, hogy az utóbbi időben két sportdrámát is megnéztem, és bár többé-kevésbé tetszettek, a legjobb hasonló műfajú film egy olyan darab, aminek ránézésre semmi köze a sporthoz.

Azt hiszem, már említettem, hogy nem szeretem a jazzt. Pontosabban van az a fajta, improvizatív jellegű jazz, ami lehet, hogy a zenész és a hangszer határait feszegetően bizonyítja a teljesítményt és a tehetséget, de nekem 5 perc után vér folyik tőle a fülemből. Elsőre azért eléggé megijedtem, amikor olvastam, hogy egy ifjú jazzdobos feltörekvésének és a tanárától elszenvedett nehézségekről fog szólni a Whiplash, de Andrew bemutatkozó dobolása megnyugtatott, mert ezt a dallamosabb verziót még kedvelni is tudom. Ez meg is maradt a végéig, a ritmusa, az energiája magával ragadó volt.

Fletcher megérkezésével viszont lényegtelen lett, hogy ez most jazz. Persze csak képernyőn keresztül, de az a lendület és energia, ahogy fegyelmezi az ügyetlenebb tanítványait, amilyen aljas, de mégis kicsit csibészes humorral szívatja őket, az haláli volt. Nagyon tetszettek a szövegei is, főleg amilyen változatosan és hosszan tudott káromkodni (jó, persze Karádi őrmestert még nem űbereli Smile ), és külön piros pontot ért nálam, hogy ezt a magyar fordító is próbálta lekövetni, a "tulipánseggű" külön jó volt Smile . J.K. Simmonsban pedig még egyszer sem csalódtam, mindig szívesen látom, és talán már az első Pókembernél felfigyeltem rá, hogy ez a kiabálós-szemétkedős vonal mennyire jól megy neki.

És mégsem csak az ő filmje a Whiplash. Andrew legalább ilyen jó karakter, még ha ez legtöbbször annyi, hogy a srác elszántan, görcsbe szorult arccal és kézzel veri a dobot. A zene és a zenekar annyira kitölti a filmet, hogy az azon kívüli események szinte csak átkötések két próba vagy verseny között, de még ezek a kis intermezzok is szükségesek. Noha magunktól is látjuk nem is egyszer, mondjuk az egyéni próbákon, ahogy a srác a végletekig hajtja magát úgy, hogy akciófilmben nem fröcsög ennyire a vér, pár jelenet erejéig odateszi azt, hogy Andrew mit gondol a zenén kívüli életről, a családról, a barátokról, a szerelemről, úgy egyáltalán az emberi kapcsolatokról. Hogy előbbi mennyire kevésre értékeli, amit Andrew elért, hiszen van a családban egy harmadosztályú focista is, meccsre meg mennyivel többen járnak, mint jazzkoncertre, ugye. Hogy utóbbi kettőt meg ő mennyire kevésre tartja, a próbálkozások is csak arra jók, hogy bűntudatot keltsenek benne. Az a jelenet meg zseniális, ahogy Andrew bármi áron bizonyítani akar a második versenyen, akkor is, amikor már kiesik a kezéből a dobverő; ritkán látni ekkora megszállottságot, mint ott (és hogy a semmiből előugró Miles Teller játszotta azt el, az előtt le a kalappal). Mert az már nem elhivatottság vagy szenvedély...

Spoiler:
 

Ami még ezek mellett is a legjobban tetszett, az Andrew és Fletcher beszélgetése volt a klubban, ami meg Fletcher hátterét mutatja be. Hogy mi vezeti, miért olyan kérlelhetetlen, ha a teljesítményről van szó, de egyben arról is szól, hogy Andrew hogyan gondolkodhat még most az egészről, miért tette, amit tett. Fletcher mondatai nagyon megtaláltak arról, hogy kényelmesen nem lehet jónak sem lenni, nem hogy a legjobbnak, viszont manapság nem trendi az elszántság, a "véres verejték", ami tulajdonképpen erőszak, az meg ugye főleg nem trendi. De ugyanígy nem lehet biztonsági játékot sem játszani, és aki arra játszik, hogy ő csak addig feszíti magát, amíg a teste engedi, annak vagy nagyon edzettnek kell lennie, vagy piszok mázlistának. Van egy pár olyan ismerősöm, aki korábban magasabb szinten sportolt, országos bajnokságokban vagy akár világversenyeken, és az ötvenes éveikre teljesen lestrapáltak, szteroidokon és fájdalomcsillapítókon élnek. Az ő példájukból úgy sejtem, hogy Andrew sem fogja olcsóbban megúszni, még ha egyelőre úgy is beszél, mint aki tisztában van az efféle kockázatokkal és áldozatokkal. Ezért is volt a végéig izgalmas kérdés, hogy a két ember az előzmények ellenére rájön-e, hogy tulajdonképpen egymás az, amit egész életükben kerestek.

Spoiler:
 

Fura úgy ennyire felpontozni egy filmet, hogy a harmadában csak annyi történik, hogy zenélnek, akár koncertfilm is lehetne. De részemről kiérdemelte, mert mind a karakterek, mind az alakítások, a humor és a feszültség területén ez a film vitte el drámai kategóriában a 2015. évi pálmát. Bőven nem számítottam erre a gyakorlatlan filmíró-rendezőnek számító Damien Chazelle-től, még ha ahogy néztem, zenés filmekre specializálva magát ebben azért már van tapasztalata... de hogy akkor mit keres egy olyan film a filmográfiájában, mint az Utolsó ördögűzés 2. scratch ? ...


9/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3477
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Jan. 13, 2016 12:39 pm

Niwrok írta:
.
Whiplash

... mind a karakterek, mind az alakítások, a humor és a feszültség területén ez a film vitte el drámai kategóriában a 2015. évi pálmát. Bőven nem számítottam erre a gyakorlatlan filmíró-rendezőnek számító Damien Chazelle-től, még ha ahogy néztem, zenés filmekre specializálva magát ebben azért már van tapasztalata...


9/10
.

yeah yeah yeah yeah yeah


NA, VÉGRE!!!! Örülök, hogy tetszett! Nálam simán dobogós.... Laughing
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Foxcather   Pént. Jan. 15, 2016 4:15 pm

.
Foxcather



A tavalyi Oscar-jelölt pótlások közül a Foxcather volt nekem a leginkább "sötét ló", erről tudtam a legkevesebbet, és szinte csak Steve Carrell volt az, aki miatt szerettem volna megnézni; azért, hogy megnézzem, milyen alakításért jelölték Oscarra, miközben eddig szinte csak agyhalott és/vagy idegbeteg kretének sorakoznak a filmográfiájában, és aki elérte, hogy ezek miatt megutáljam.

Ha már az átalakulás ilyen hangsúlyos volt a film megnézésénél, akkor előre is ezt veszem, mert tényleg akadnak bravúrok. Persze nehéz így, hogy számunkra magyarként még maga a történet sem ismerős, nemhogy a benne szereplők, így nincs viszonyítási alap, mint mondjuk egy Vasladynél, de amit láttam, az nekem elég hiteles volt. Carrell szinte eltűnt a maszk alatt, összeszorított szájából csak nehezen jöttek a szavak, és bár a lelki átalakulást, a személyiség felépítését többre tartom, mint a puszta külsőségeket, készséggel elhiszem, hogy John du Pont így nézett ki és így beszélt. Mégis talán nagyobb átalakulást éreztem két másik szereplőnél, ahogy Mark Ruffalo kigyúrta magát a volt bajnok birkózóedző szerepére (Channing Tatumnak azért ehhez nem kellett annyit gyúrnia, Ruffalot viszont utoljára Bruce Bannerként láttam, ahhoz képest volt szembeötlő a változás), de még inkább felfigyeltem Vanessa Redgrave-re Mrs. du Pontként, az ő megjelenése és gesztusai voltak leginkább kifejezők, akár csak úgy is, hogy némán ült a tolószékében.

A jellemvonásoknak azonban sajnos az első órában még kevés tér jut. A sportfilmek, főleg ezen az edző-tanítvány vonalon mozgók sajnos aligha tudnak kitörni a keretükből, azaz hogy van egy szegény sorban tengődő, a képességei alapján jobb sorsra, nagyobb sikerekre rendeltetett fiú, akit a kicsit különc, jószándékú mester felkarol, és a testet-lelket igénybe vevő edzések során bajnokot farag belőle. Ennyi erővel írhatnék akár a Karate kölyökről is, az is ezekre az alapokra épül, így a Foxcatcher első órája nem is volt igazán érdekes. A szereplőkhöz nem tudtam kötődni, hiszen nem tudtam róluk előre semmit, a filmből pedig ekkor még nem sok dolog került ki róluk, így inkább az a része fogott meg, amit John mond Marknak. Azzal én is egyet tudtam érteni, hol valahol szomorú, ha egy világversenyeken, Olimpián bizonyító bajnokot a saját országa annyira sem becsül, hogy lehetőség szerint ne egy városszéli putri albérletben kelljen kanalaznia a zacskós levest, leöblítve a Meki parkolóban befalt hambit, amikre húszdolláros haknikon gyűjti össze a pénzt, azt is a bátyja jóindulatából. Lehet egy dicsőség múlandó, ahogy a sportkarrierek egyike sem tart örökké, de amikor még benne van a helyzetben egy következő lehetőség, hiszen Mark 28 évesen még aligha számít túlkorosnak egy újabb Olimpiához, akkor azért érdekes lenne tudni, hogy miért és hogyan nem lát benne senki fantáziát.

Hogy John du Pont miért, arról azért rendelkezésre egy pár kirakós, de nem sok. Ezek a férfiak nem túl sokat beszélnek az érzéseikről, a többit a reakcióikból lehet esetleg hozzákombinálni, de az sem mindig elég. Lehetett hallani kósza pletykákat, de erről a film vagy hallgat, vagy csak egy jelenet erejéig sejtet, de igazából anélkül is összeállhat a film... vagy éppen azzal együtt sem. John mindössze egyszer mesél a saját magányáról, hogy az évtizedek alatt alig volt valaki számára (mondjuk azért volt ott egy feleség, akitől John nagyjából pont a film eseményeit megelőzően vált el, úgyhogy ezt mondjuk illett volna megemlíteni a filmben), akit tényleg a bizalmába avathatott volna, az sem látszik, hogy ezzel a családi háttérrel nagyon meg kellett volna küzdenie bármiért is az életben, és emiatt el tudtam hinni, hogy az egyetlen célja, de akár a létezésének egyetlen értelme is az, hogy az egyetlen, hozzá közel álló személyből, az anyjából kicsikarjon egy kis elismerést, egy kis büszkeséget... bármilyen reménytelen vállalkozásnak tűnik is ez. Mark sem avatja be a nézőket a sport előtti éveibe, de az azért kiderül, hogy a folyamatos költözések miatt ő is igazán csak a bátyjához kötődik, ő ismeri a legjobban, ő a támasza, és nehezen fogadja el, hogy Dave-nek már más élete van, már ott van neki a család.

Eddig a szakaszig még csak különlegessé sem tudta tenni magát a Foxcather a története, a drámája alapján, és sajnos utána is csak azzal, hogy háromszor is úgy tűnik, valami kimaradt a filmből. Megintcsak egyetértek, a motivációk éppen a fordulópontoknál elég kidolgozatlanok, amikre az esetleges viszony sem mindig válasz (arra meg úgyis csak az a szétszívott hajvágós jelenet utal). Nekem például hiányzott, hogy a kevésbé jelentőssel kezdjem, hogy mi volt az, amiért Dave végül mégis elfogadta az edzői posztot a Foxcathernél; lehet, hogy mégis "volt az a pénz", de a korábbi kategorikus és többszöri elutasítás után lehet, erre is lehetett volna szánni egy fél percet. Ugyanígy sántított nekem a film központi konfliktusa is, ami végül John és Mark haraggal, keserűséggel teli eltávolodásához, szétválásához vezetett. Ahhoz, amikor az egyik jelenetben még röhögve szívják a kokót, egy pofon után meg már szóba sem akarnak állni egymással, miközben Mark szétcsúszik, mint a híg puding (ahogy Mark csalódást keltő vereség után önmaga és a szoba szétverésével meg dacos zabálással vezeti le a feszültséget, a film és Channing Tatum karrierjének legjobbjai között van), oda azért nekem elkelt volna a mankó. Hihetem persze azt, hogy Mark attól félt, túl nagy csalódást okozott ahhoz, hogy igazi bocsánatot nyerjen, ezért maradt távol Johntól, aki pedig ezt a saját személyes tragédiája árnyékában cserbenhagyásnak, majdhogynem árulásnak vette, és ez a kettős félreértés vert éket közéjük. Mégis inkább arra tenném a voksom, hogy Marknak, ahogy Johnnak is, a másik volt az egyetlen személy, aki közel állt hozzájuk, ezért annak kellett volna minden szerepben helytállnia; egyszerre barátnak, testvérnek, apának, mentornak, edzőnek, tanítványnak, havernak... de a személyes kapcsolatok és az edző-tanítvány hierarchia nem működhet ilyen szinten egyszerre, és ennek első megnyilvánulását mind a ketten az életüket (a többi körülménnyel és eseménnyel együtt) alapjaiban romba döntő tragédiaként élhették meg. Hol lenne ott meg a tekintély, ha előtte még együtt kokainoztak?

Spoiler:
 

Lehet, hogy azoknak az amerikaiaknak, akiknek a szereplők és a háttérsztori ismertsége miatt is inkább szólt a Foxcatcher, segített kitölteni a hiányzó részleteket, esetleg egy drámai illusztrációt adni, de nekem ezek nélkül csak egy középszerű, lyukacsos sportdráma lett a film, aminek éppen a hiányzó részei segíthettek volna igazán többet megtudni, azon túl, amit a korabeli újságokat fellapozva megtudhatnék.

7/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3477
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Pént. Jan. 15, 2016 6:29 pm

Niwrok írta:

Foxcather

Megintcsak egyetértek, a motivációk éppen a fordulópontoknál elég kidolgozatlanok, amikre az esetleges viszony sem mindig válasz (arra meg úgyis csak az a szétszívott hajvágós jelenet utal).

egyetért

Niwrok írta:

Lehet, hogy azoknak az amerikaiaknak, akiknek a szereplők és a háttérsztori ismertsége miatt is inkább szólt a Foxcatcher, segített kitölteni a hiányzó részleteket, esetleg egy drámai illusztrációt adni, de nekem ezek nélkül csak egy középszerű, lyukacsos sportdráma lett a film, aminek éppen a hiányzó részei segíthettek volna igazán többet megtudni, azon túl, amit a korabeli újságokat fellapozva megtudhatnék.

7/10

Igen, és nem ez az első eset. Sokszor kellene egy filmhez az a bizonyos érzelmi plusz, ami a nacionalizmusból fakad (jó értelemben,persze)...

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Kingsman: A titkos szolgálat / Kingsman: The Secret Service   Hétf. Jan. 18, 2016 10:10 pm

.
Kingsman: A titkos szolgálat / Kingsman: The Secret Service



"-Amikor kölyök voltam, kém akartam lenni. Piperkőc kém!
--A régi Bond-filmek a főgonoszok miatt olyan szórakoztatóak. Gyerekkoromban nekem is imponáltak a mókás, megalomán őrültek."


Már az első plakátoktól, a katana-magassarkú műláb-kombót viselő testőr-asszisztenscsaj fotójánál megkedveltem ezt a filmet, aztán úgy alakult, hogy végül csak most, a 2015-ös filmek hajrájában került a lejátszóba. Őrült ámokfutásnak tűnt elsőre is, ami karikatúrát rajzol a klasszikus kémfilmek, leginkább a James Bondok stílusjegyeiből, és a sors iróniája, hogy ezt akkor tette, amikor a legújabb Bondot a soha egyik résznél sem tapasztalt művészieskedő sznobéria juttatta az idei népszerűségi listám alsó harmadába.

A kölyök-titkosügynök műfajnak persze voltak már képviselői, a Spionfiókát például egy iskolai nyári tábor miatt elég sokszor láttam, ahogy az "ifjú tehetség megmenti a világot" sem újdonság a YA-filmek áradata mellett. De a Kingsman rögtön új szintre emelte az elborultságot, ahogy beadagolta, a kiszemelt srác, Gary (az a helyzet, hogy a film két órája alatt sem lett kisebb a viszketésem a Tökitől és az Eggsytől, úgyhogy ezeket a neveket hanyagolnám) húszas évei elejére nem pusztán alvilági trükkökben és utcai bunyóban jártas, lecsúszott olimpiaibajnok-reménység, hanem egyben profi parkouros és autóversenyző is, aki ugyan kitűnő tanuló volt a kimagasló IQ-jának köszönhetően, de angol létére nem tudja megkülönböztetni a bulldogot a mopsztól. Ehhez a karakterhez nekem sem a második gyerek- és tinédzserkorát élő, hatvanas tech-milliárdos fószer a bézbólsatyeszében, sem a már emlegetett kardlábú maca, sem az elő-Bondlányként funkcionáló svéd hercegnő (aki naggggyon hálás tudna lenni a szabadulásáért és a világmegmentésért), sem a többi szereplő nem ért fel  Smile , sőt már meglepni sem tudtak  Smile . És ezek működnek is ebben a filmben, bár mondjuk Valentine figurája nekem már éppen sok volt, Samuel L. Jackson és a gesztusok, a jellegzetességek miatt túlságosan emlékeztetett a Spirit - A sikító város főgonoszára, és az (sem) jött be abból a filmből.

De nem akarok ennyire előre szaladni, a Kingsman elején ezekkel még nem is nagyon tudtam foglalkozni, hiszen elsőre azon kapkodtam a fejem, hogy micsoda sztárparádé vonul fel a filmben. Természetesen nekem is Mark Hamill felbukkanása volt a legnagyobb meglepetés, de akár Michael Caine, akár Mark Strong, de még talán Colin Firth is inkább rányomta a bélyegét a remek színészekről vezetett listámra (Hamill viszont úgy játszik szinkronszínészként a hangjával, hogy azt az SW-n belül soha a büdös életben nem fogja tudni megmutatni). De még a mellékszerepekben is akadtak nekem ismerős arcok, akik, ha szükség lett volna, rá, kicsit feldobták volna a hangulatom.

Nem volt. A Kingsman nekem remek egyveleget eredményezett, aminek a jó ritmusa miatt nyugodtan és gördülékenyen keverednek a stílusok, a komolyság és a humor; a tökéletes bőrcipővel felvett, félrecsapott sapka. Ahol megfér egymás mellett a fekete esernyő és a különleges Happy Meal menü; ahol a kémszervezetnek nem csak egy vidéki angol kastélyba telepített titkos főhadiszállása van, hanem elegáns, szó szerint kirakatként működő úriszabósága is, amik között egy óriási csőposta viszi az embereket. Hihetetlen az az elegáns, mégis vagány és fiatalos stílus, ami végigkíséri a filmet, és amik miatt igazából szinte minden jelenetben volt olyan, amiken meglepődtem. Az akciójelenetek például a bolondozások ellenére is izgalmasak és pörgősek, akár az első próba feszültségére vagy az ejtőernyős ugrás gyors ötletelésére gondolok, amiknél fel sem tűnik, hogy ez egy karikatúra, sőt, akciófilmekben sem mindig látni ilyen jeleneteket... aztán váratlanul mindez néha átvált a leggagyibb rajzfilmeket idéző, minden lövésre szaltóval elrepülő áldozatos mészárszékké vagy sci-fit idéző eszközökkel lezajló bunyóvá. A nagy világuralmi tervben is van valami elgondolkodtató morbiditás, hogy az ingyen mobileszközök, a legszélesebb körű, mégis a kapcsolatokat virtuálissá tevő kommunikáció vezet az elszigeteltséghez, az egymás iránti közömbösséghez, és ezen keresztül az emberiség pusztulásához, de ahogy a hipnotizált tömegek egymásnak esnek, azt már nehéz komolyan venni.

És ahogy mindezt megpróbálja a stáb poénra venni, abban is van valami szimpatikus, amilyen eszközöket találtak erre, az meg hihetetlen. Felsorolni is nehéz, hogy hány, az alap kémfilmek jeleneteit épp csak egy frappáns csavarral továbbgondoló ötlet volt emlékezetes, de amit mindenképpen kiemelnék, az a "parkolóház" volt, az annyira zseni és annyira őrült. De nem lehet elmenni szó nélkül a templomi próba komplett jelenete mellett sem, az őrjöngve prédikáló szektavezetőtől kezdve az azt követő csavarig. Ami pedig kizárt, hogy nem egy hosszas LSD-kúra eredménye, az a csipek aktiválását követő tűzijáték-balett Smile !

Annyira abszurd a Kingsman, hogy az agy jó eséllyel sokkot kap tőle, és védelmi reakcióként inkább elkezdi szórakoztatónak találni. Azt hiszem, ennyi baromságot, és jó értelemben vett baromságot nem is nagyon lehet egyszerre feldolgozni. De mindegy is, biztosan lesz még rá alkalom.

9/10
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3477
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd Jan. 19, 2016 1:32 pm

Niwrok írta:

Kingsman: A titkos szolgálat / Kingsman: The Secret Service

Annyira abszurd a Kingsman, hogy az agy jó eséllyel sokkot kap tőle, és védelmi reakcióként inkább elkezdi szórakoztatónak találni. Azt hiszem, ennyi baromságot, és jó értelemben vett baromságot nem is nagyon lehet egyszerre feldolgozni. De mindegy is, biztosan lesz még rá alkalom.

9/10

Wow!!! taps

Azt gondoltam, már az elején, hogy ez Nálad kevésbé lesz zsákbamacska, de hogy 9/10... az szép!

Még jó, hogy januárban pótolsz mindent, így rákerülhet a listádra. Nem lenne egyszerűbb év közben haladni a korral??? tongue tongue

Ja, az íráshoz túl sok mindent nem tudok hozzátenni, neked még azok is jobban tetszettek, amik alapból nekem is. Ebből szívesebben néznék franchise-ot, mint a pl Bondból.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd Jan. 19, 2016 2:40 pm

R2-D2 írta:

Még jó, hogy januárban pótolsz mindent, így rákerülhet a listádra. Nem lenne egyszerűbb év közben haladni a korral??? tongue tongue


De, biztos... főleg, ha év közben a tökeimet vakartam volna unalmamban, hogy nincs mit nézni tongue Rolling Eyes .

Egyébként de, persze, de ez a listázás, főleg Dylan kigyűjtése arra is jó, hogy egy kicsi visszanézzek, hogy mik maradtak ki. Nem is feltétlenül a pótlás a lényeg ilyenkor, a Foxcatcher és a Mélyütés bőven ráért volna, hanem hogy nem szeretnék kihagyni egy filmet sem a megemlékezésből, ha minimális esélye is van, hogy annyira tetszen, hogy listára akarjam venni. Ráadásul ha egy film moziban kimarad, akkor hajlamos vagyok azt mondani, hogy megvárom a filmmel nem csak a DVD-kiadást, hanem az első akciót, mert kb. így mondom azt, hogy akkor is ennyit költöttem volna, ha moziban nézem meg. Ezért van vagy 500 "tartós mozijegyem" itthon, amiknél már erősen indokolt lenne egy "Gazdit keresünk!"-akciót indítani.

Eddig amúgy is tartottam magam ahhoz, hogy a listát még az adott évben összeállítottam, és csak végszükség esetén módosítottam. De most a lista elolvasása után is még 10-12 film fennmaradt a szűrőn, plusz újranézések, és ennyit azért nem akartam kihagyni azzal, hogy "majd jövőre felkerülnek az Egyéb-listára". Lehet, hogy ezzel a rohanással csak ártottam; nem tett jót nekik és nekem, így most alig egy-kettő tűnik maradandónak közülük. Viszont enélkül lehet, hogy kimaradt volna a saját idei "Strange Magic"-em Smile ...

Annyi haszna volt, hogy azért -hacsak nem valamit végletesen kifelejtettem- összeállt egy lista, amivel elégedett vagyok, amit vállalhatónak tartok Smile . Holnap rakom is fel Smile .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3477
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd Jan. 19, 2016 3:41 pm

Niwrok írta:


De, biztos... főleg, ha év közben a tökeimet vakartam volna unalmamban, hogy nincs mit nézni  tongue   Rolling Eyes .

Egyébként de, persze, de ez a listázás, főleg Dylan kigyűjtése arra is jó, hogy egy kicsi visszanézzek, hogy mik maradtak ki. Nem is feltétlenül a pótlás a lényeg ilyenkor, a Foxcatcher és a Mélyütés bőven ráért volna, hanem hogy nem szeretnék kihagyni egy filmet sem a megemlékezésből, ha minimális esélye is van, hogy annyira tetszen, hogy listára akarjam venni. Ráadásul ha egy film moziban kimarad, akkor hajlamos vagyok azt mondani, hogy megvárom a filmmel nem csak a DVD-kiadást, hanem az első akciót, mert kb. így mondom azt, hogy akkor is ennyit költöttem volna, ha moziban nézem meg. Ezért van vagy 500 "tartós mozijegyem" itthon, amiknél már erősen indokolt lenne egy "Gazdit keresünk!"-akciót indítani.

Eddig amúgy is tartottam magam ahhoz, hogy a listát még az adott évben összeállítottam, és csak végszükség esetén módosítottam. De most a lista elolvasása után is még 10-12 film fennmaradt a szűrőn, plusz újranézések, és ennyit azért nem akartam kihagyni azzal, hogy "majd jövőre felkerülnek az Egyéb-listára". Lehet, hogy ezzel a rohanással csak ártottam; nem tett jót nekik és nekem, így most alig egy-kettő tűnik maradandónak közülük. Viszont enélkül lehet, hogy kimaradt volna a saját idei "Strange Magic"-em Smile ...

Értem. peace




Niwrok írta:


Annyi haszna volt, hogy azért -hacsak nem valamit végletesen kifelejtettem- összeállt egy lista, amivel elégedett vagyok, amit vállalhatónak tartok  Smile . Holnap rakom is fel  Smile .
.

Hoppá!

Akkor igyekeznem kell.... Shocked
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Kedd Jan. 19, 2016 4:14 pm

R2-D2 írta:

Niwrok írta:


Annyi haszna volt, hogy azért -hacsak nem valamit végletesen kifelejtettem- összeállt egy lista, amivel elégedett vagyok, amit vállalhatónak tartok  Smile . Holnap rakom is fel  Smile .


Hoppá! Akkor igyekeznem kell.... Shocked


Miattam aztán nem kell sietni Smile ! Ahogy mondtad, "január vége még messze van", meg aztán nem is baj, ha van idő egy kicsit jobban -nekünk és a ReadOnly-szekciónak is- szemlézni a listákat, hátha... Lesz mit, úgy kb. a szokásos három képernyőnyi szöveggel készülök Fejbevert .
.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
Niwrok
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 2334
Join date : 2012. Oct. 06.

TémanyitásTárgy: Top 10 2015   Szer. Jan. 20, 2016 5:06 pm

.

* * *   Évértékelő (2015)   * * *

************************

TOP 10


1. Mentőexpedíció - /The Martian/ (2015)
Már közben is éreztem, hogy ennél aligha lesz nagyobb filmélményem 2015-ben. Amilyen leleményesen próbálja a rendelkezésére álló eszközök felhasználásával kihúzni az első űrhajótörött Mark Watney addig az időpontig, amíg elvileg bárki is megmenthetné, ugyanakkor amilyen egyszemélyes reality-standup showt lenyom a fiktív közönségének a magányba belebolondulás ellen, az egyszerre szolgált tudományos ihletésű fordulatokkal és remek humorral. Többen azért kritizálták, mert túlságosan a kitartásra, az optimista hozzáállásra koncentrál a küzdelem és annak drámája helyett, de nem kell azt látni, hogy tudni lehessen, ott van, ráadásul talán tényleg ennyire felszabadító érzés lehet, amikor az embernek ennyire nincs vesztenivalója.

2. Whiplash - /Whiplash/ (2014)
Ahhoz képest, hogy ez a film jelentős részében akár koncertfilm is lehetne, ráadásul jazz, közben az alaphelyzete miatt inkább tartottam sportfilmnek, mint bármit, amit idén a műfajban láttam. Mind mester, mind tanítvány oldaláról remekül ragadja meg az elköteleződést, az áldozathozatalt és a mostanában nem túl népszerű véres verejtéket (tényleg, több a vér, mint egy átlagos mai akciófilmben!), hogy milyen mindent feláldozni azért, hogy valaki valamiben kimagasló, egy illusztris csoport tagja vagy akár a legjobb legyen... és hogy milyen könnyű elveszíteni a lehetőséget erre, milyen nehéz feldolgozni a kudarcot. A személyes története is tetszett (kisebb hézagokat azért akadtak), az általános kritikája is, de igazán a két főszereplő, azon belül is inkább J.K. Simmons vitte a prímet.

3. Törtetők - /Entourage/ (2015)
Mivel a sorozatot is szerettem, természetesen nagyon vártam a visszatérés abba az al_ternatív Hollywoodba, amelyikről annyi jópofa emlékem van. A film nem próbál olyan történettel kábítani, ami több, mint a csajozások vagy a filmszerepek körüli, felszínes konfliktusocskák, csak még utoljára fel akarja idézni a megkedvelt karaktereket, Ari Gold aranyköpéseit, Lloydot, aki Ari meleg asszisztenseként ezek leggyakoribb céltáblája, Mrs. Gold párterápiáit, Johnny Drama béna alakításait. Bármennyit is komolyodtak a srácok az első százezrek óta, amikor még Vinnie Chase személyzetét "játszották", hogy ne úgy nézzenek ki, mint akik a haverjukon lógnak, csak mert annak éppen jól fut a szekér, az látszik, hogy sosem fog teljesen benőni a fejük lágya. Nem lép túl az Entourage a saját árnyékán, de miért is tenné; egyszerűen olyan a film, mint egy egyben levetített mini-évad, amiért kivételesen a moziba kellett elmenni.

4. Kingsman - A titkos szolgálat - /Kingsman: The Secret Service/ (2014)
Ahhoz képest, hogy a kémfilmek nem tartoznak a kedvenceim közé (lejjebb el is olvasható, hogy mennyire), a kémparódiák meg még az alatt vannak egy pálcával, a Kingsman volt annyira abszurd, elborult, ugyanakkor jó ritmusban komoly és izgalmas is, hogy nem tudott nem tetszeni. Előbbire mi is lehetne jobb példa, mint az a gombafelhős-szikrázó színkavalkád, ami a film kulcsjelenetét kíséri, vagy eleve a főszereplő, aki 21 éves korára már olyan, mint az emberi svájcibicska, utóbbira meg a vizes próbatétel. Részemről egyszerre tiszteli és gúnyolja a kémfilmeket, miközben elegánsan, de vigyorogva átlép napjaink akciómeséin, amik bármennyire is figyelmen kívül hagynak alapvető emberi és fizikai törvényszerűségeket, ilyen mélyre képtelenek lennének süllyedni, és fejet kell hajtaniuk a kémvilág udvari bolondja előtt.

5. Birdman (avagy a mellőzés meglepő ereje) - /Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance)/ (2014)
Iñárritu filmjeit a 21 grammot leszámítva szeretem és nagyra tartom, és ez sem kivétel, noha a korábbiaktól teljesen eltérő művet alkotott. A sokféle párhuzamos drámai történet helyett most ezeket felfűzte egy vágatlannak tűnő gyöngyfüzérre, központi karakternek téve meg egy színészt, aki húsz éve próbál kitörni abból a skatulyából, amiben mindenki szerint jó helyen van... tudat alatt még saját maga szerint is, ami ezt hallucinációk formájában adja tudomására. Technikailag lenyűgözött, a színészei szinte mind brillíroznak (hja, kérem, hiszen Michael Keaton saját magát játssza, csak őt nem akarják annyira vissza Batmannek Smile ), a kiszólása a látványfilmek térhódításáról is találó... csak a mindenre rátelepedő jazz ment az agyamra már fél óra után (bezzeg a Whiplash Smile !).

6. Az ételművész - /Burnt/ (2015)
A Mentőexpedícióhoz hasonlóan ez is egy hazatérés története, amiben egy hírnevét egy emberi és szakmai baklövéssel is nullára író mesterszakács próbál visszajutni a konyhaművészet csúcsára. Kihívásban és kitartásban ez sem kisebb feladat, mint kihúzni többszáz napig a Marson, főleg, hogy azoknak az embereknek is a szemébe kell nézni, a segítségüket kell kérni, akiket Jones annak idején cserben hagyott vagy magával rántott, ahogy a fontoskodó ételkritikusoknak is bizonyítani kell, hogy megérdemli az új esélyt, és ezzel együtt a drága idejüket. Régóta vártam egy igazán jó főzős filmet, ebben meg a kajapornó, a vezeklős dráma és a romantika aránya pont az én ízlésem szerint való volt, és mindez olyan színészekkel, mint Daniel Brühl, Bradley Cooper (nekem ebben például sokkal összetettebb volt az alakítása, mint az Amerikai mesterlövészben) és Alicia Vikander igazi csemege lett.

7. Keresztút - /Kreuzweg/ (2014)
Ebben is igazi technikai bravúr a vágatlan felvételek sorozatán keresztül a mindössze háromszor(!) megmozduló kamera, mint kifejező filmes eszköz, de a története, a drámája sem kevésbé gyenge a vallási fanatikusokról, akik történetesen katolikusok... Miközben a középiskolás Maria élete egyre inkább Jézus szenvedéseivel áll párhuzamba, ahogy az öccse betegségére szeretné felhívni Isten figyelmét, ezzel együtt megismerjük az anyját, akinek a sátánizmus ott kezdődik, hogy Roxette, a papját, aki a konfirmáció keretében igazából harcba hívja a fiatalokat, és egyéb "érdekességeket" az erősen hímsoviniszta vallási szélsőségek közül, például hogy nőknek férfi hallgatóság számára énekelni már bujálkodás. A szereplői ellenére sem elfogult a film, csak bemutatja, hogy az olyan elvek, mint például a gondolat- és érzelemterror, amik az alapvető józansággal és természetességgel mennek szembe az egyeduralkodóvá válás és az elnyomás érdekében, bármilyen vallást szélsőségessé tesznek, függetlenül attól, hogy az milyen vallás.

8. Kódjátszma - /The Imitation Game/ (2014)
Elsőre is tetszett a film, de igazán csak az újranézésnél éreztem késztetést, hogy a listára tegyem. Nem is a minősége miatt, hiszen a színészek Cumberbatchtől Knightley-ig remekek, Mark Strong pedig még közülük is nagy kedvenc, akik egy annak ellenére is izgalmas, világháborús dráma-thriller-krimi részesei, hogy azért lehet tudni, Turing csapata és gépe sikerrel járt az Enigma kódjának feltörésében. Turing karaktere és tragikus sorsa mellett mégis inkább az ütött szöget a fejemben a Kódjátszma kapcsán, hogy mennyi áldozatot követel, mennyi minden veszik el az előítéletek vagy az egyéni hasznok erőltetése miatt, de bőven nem csak Turing vonatkozásában mondom ezt, hanem a háborús stratégiáéban, a mindent behálózó, a kémszervezetek működésébe elég jó betekintést nyújtó finálééban, és Joan Clarke-éban is.

9. Jurassic World - /Jurassic World/ (2015)
Természetesen lehetett volna olyan filmet is választani ide, ami drámaibban, valós alapokon mutatja be az elüzletiesedő, elkényelmesedő, a kockázatokra fittyet hányó, a rendszerek határait az összeomlásig, a tragédiáig feszegető emberek túlélésért való küzdelmét (és most az Everestre nézek), de mert ezek alapja nálam régóta a Jurassic Park, és azon belül is Malcolm "szkepticizmusa", inkább a JW-t vettem előre. Mert nem csak a dinók a hűha, aztán meg a futás meg a sikítás, hanem az a mérhetetlen mázli is, amivel ez a turistalátványosság ilyen védelmi intézkedések mellett nem okozott sokkal előbb halált és vérontást (elég csak "delfinshowra" gondolni), ráadásul abszolút el tudtam hinni a világot, amiben a dínó már nem elég hűha. Pont annyit fejlődik az előzményekhez képest, amennyit kell, nem telepszik rá sem a leendő folytatás nyűgje, sem a visszautalgatás; szerintem erről vehet példát, aki innentől egy bejáratott franchise-t akar folytatni.

10. Hajnali láz (2015)
Ez a helyezés részemről nem csak a Hajnali láznak szól, hanem az idén látott magyar filmeknek összességében. Kísérletező kedvük, az új vagy újra felfedezett műfajok miatt a hibáik ellenére is nagyrészt kedvelhetőek voltak, és emlékezetessé tették 2015-öt; hozzáteszem, ha a Félvilágnak moziban lett volna a bemutatója a közszolgálati tévé helyett, az lenne itt. A Hajnali lázban Gárdos Péter vitte filmre a szülei megismerkedésének történetét, akik 1945-ben, a haláltáborból szabadulva, svédországi rehabilitációs táborokban lábadozva kezdenek levelezni. A képi világ egyszerű bemutató, leíró jellege nem versenytársa a Saul fiának, de a története hozzám közelebb állt (meg lehet nézni, hány fentebb levő filmnek témája a megmenekülés, a megváltás és az ezekhez szükséges elszántság és kitartás; úgy tűnik, most ezek találnak meg jobban), ami mellé egy szép, természetesen kicsit idealizált szerelem megismerése és a színészek kimagasló játéka (közülük is kiemelném Schruff Milánt) társul.


Tehát akkor röviden (illetve a linkek alatt bővebben  Smile ):
1. Mentőexpedíció - /The Martian/ (2015)
2. Whiplash - /Whiplash/ (2014)
3. Törtetők - /Entourage/ (2015)
4. Kingsman - A titkos szolgálat - /Kingsman: The Secret Service/ (2014)
5. Birdman (avagy a mellőzés meglepő ereje) - /Birdman or (The Unexpected Virtue of Ignorance)/ (2014)
6. Az ételművész - /Burnt/ (2015)
7. Keresztút - /Kreuzweg/ (2014)
8. Kódjátszma - /The Imitation Game/ (2014)
9. Jurassic World - /Jurassic World/ (2015)
10.Hajnali láz (2015)


***********************

OTHER TOP 5


1. Fekete tükör - Fehér karácsony - /Black Mirror - White Christmas/ (2014)
Igazán csak ez a karácsonyi különkiadás tekinthető külön filmnek, azért ezt írtam be, de a helyezés vonatkozik az egész angol minisorozatra. Két évadnyi zseniális sci-fi, leginkább arról, milyen következményekkel is járhat, milyen élet vár ránk, ha hagyjuk a technológiai fejlődést a fejünkre nőni. Legyen az az emlékeket HD-ban rögzítő "grain", egy politikai showműsor kék kabalafigurájának indulása a választásokon, a valós világba beépülő közösségi média vagy a gyász feldolgozásának új lehetőségei, minden történet ebben az antológiában egy-egy társadalmi jelenséget vagy problémát vesz nagyító alá, izgalmasan és elgondolkodtatóan. Vagyis pont azt csinálja, amire a klasszikus értelemben vett sci-fit a látványos űrcsaták helyett kitalálták.

2. Senki többet - /The Best Offer / La migliore offerta/ (2013)
Régi filmes adósságomat törlesztettem azzal, hogy egy kicsit jobban elmerültem Giuseppe Tornatore filmjeiben. Régebben is tetszett a minden részletre figyelő stílusa, az emberek iránti érzékenysége és a művészi látásmódja, de ennyire még egyik filmjében sem állt ez össze nekem, mint a Senki többetben. Mindezek mellé ugyanis akad itt két izgalmas pszichodráma, ahogy két, a világtól, a szociális kapcsolatoktól visszavonult ember ismer a másikban önmagára, és lesz egy páratlan szerelem alapja, amikor az ismert értékbecslőt, Virgil Oldmant kéri fel egy agorafóbiás fiatal lány, hogy segédkezzen a szülei által felhalmozott műkincsek értékesítésében. És még remek bűnügyi film is, mert egyre szaporodnak a gyanús jelek, hogy talán Virgilt ki akarják használni.

3. Paddington - /Paddington/ (2014)
Tavaly nagyon év végén jött, de amúgy sem rohantam volna megnézni ezt a medvés rajzfilmet, mert minek? Aztán idén párszor eszembe jutott, hogy csak kéne látni, aranyos volt a maci, és végülis a Stuart Little-t is szeretem... és pontosan azt is kaptam; egy Stuart Little-t, kicsit angolosan, de állati szórakoztatóan és szerethetően. Onnantól, hogy az ember lenyeli a narancslekvár-függő, beszélő perui medvéket, legfeljebb még a fülzsíros mutatvány akadhat a torkán, de nagyon jól éreztem magam a film közben, jó sokat nevettem, és szinte ötpercenként voltak olyan jelenetei, amiket imádtam, a mozgólépcsős például fergeteges volt. A látványvilága, az időnkénti átkötései, ahogy mondjuk Paddington "belelép" a filmbe, vagy a babaház meg egyszerűen varázslatosak.

4. A szem tükrében - /I Origins/ (2014)
Párszor hallottam már, hogy a mágia csak az, amit még nem sikerült tudományosan leírni és reprodukálni, egyébként ugyanazokat a jelenségeket írja le. A szem tükrében a spiritualitás egyik területéről gondolkodik el, hátha annak is lehet tudományos magyarázata, jelenségei, és erre épít fel az elején a sok kísérlet és vizsgálat miatt egy kicsit száraz, de érdekes szerelmi történetet, amit belecsomagol a hit és a tudomány állandó rivalizálásáról szőtt eszmecserébe, majd azt egy világméretű összeesküvésbe. Leginkább a filozofikus kérdései miatt lett emlékezetes, hiszen hány olyan dolog volt és lehet, amit csak a vizsgálati módszerek korlátozottsága és a felhalmozott tudás alacsony szintje miatt tartottak/tartunk az istenek művének vagy természetfelettinek?

5. Last Shift (2014)
Nem véletlen a kisköltségvetésű horrorok népszerűsége, hiszen kis ráfordítással is lehet nagyot szakítani, ha a stáb eltalálja a hangulatot... de az Ideglelés óra sokan elhiszik, hogy elég hirtelen beleüvölteni a kamerába, és attól már mindenki elalél, így egyre nehezebb igazán jót találni. 2015-ben nekem a Last Shift volt az, mert mindössze egy helyszínen, az idő 90%-ában egy szereplővel, egy arra teljesen alkalmatlannak látszó helyszínen (fehér csempés, kivilágított épület) tudott remek hangulatot és feszültséget csinálni a zsonglőrként használt kellékekkel, az okos vágásokkal, majd a vége felé a maszkmesteri munkával. A története talán nem túl erős, ahogy a befejezése is kicsit erőltetett, de a költségvetéséhez mérten mindenképpen ajánlott a műfaj engedékenyebb rajongóinak.


Ezekről itt lehet bővebben olvasni tőlem, ha valaki elmulasztotta volna  Smile :
- Fekete tükör - Fehér karácsony - /Black Mirror - White Christmas/ (2014)
- Senki többet - /The Best Offer / La migliore offerta/ (2013)
- A szem tükrében - /I Origins/ (2014)


***********************

BOTTOM 5


-5. Elrabolva 3. - /Taken 3./ (2015)
Döbbenetes az a mélység, ahova ez a nyugállományú kémről szóló filmsorozat már a harmadik részre eljutott. Az erősen "B"-kategóriás családi drámázás, majd az azt követő, szemérmetlen "Szökevény"-nyúlás még csak hagyján, de amikor megláttam a szarrá vágott, minden dinamikát nélkülöző, röhejesen béna akciójeleneteket, amik a film alapját kéne jelentsék, mindezt megfejelte a stáb a legrosszabb akciómesékbe illő túlélésekkel, és megkoronázta a filmtörténelem legidegesítőbb rendőrével, aki akkora zseni, hogy egy sakkfigurát kell pörgetnie az ujjai között, nehogy elfelejtse, mekkora zseni, de megeszi a perdöntő bizonyítékot a tett színhelyén... akkor éreztem, hogy ezzel a filmmel csak két dolog lett elrabolva: a pénzem és az időm.

-4. Vakrandi - /Un peu beaucoup aveuglément/ (2015)
Nem saját választás volt ez a film, hiszen a francia romantikus vígjátékokat már csak igen nyomós érvek hatására vagyok hajlandó nem messzire elkerülni, és az élményért csak részben volt vigasz, hogy akivel néztem, ő is hihetetlenül ostobának találta ennek a két nyomorult szociofóbnak a bénázását, amit a vékony falú lakásokban lerendeztek. Vannak nagyon jó darabok arról, hogy két össze nem illő ember hogyan talál mégis egymásra, de azokban nem egy tériszonyos barom van, aki úgy kergeti el a szomszéd lakás albérlőit, hogy elhiteti velük, a környéken kísértetek járnak, és nem is egy ígéretes, de elég merev zongorista-tanonc, aki félreértésből egy vadidegen pasival pantomimezi le a randit. Gagyi, gejl, rózsaszín habcsók, amit még megkeserített, hogy mások lelki nyomorán kellett volna nevetnem, és az továbbra sem nagyon megy.

-3. A kezdő - /The Intern/ (2015)
Ezt lehet, hogy magamtól is megnéztem volna, két könnyed órára vágyva a kütyükkel bajlódó papival és a hiperaktív startup-bigével, de fél óra után megint csak a megbánás maradt, hogy miért hiszem azt, hogy De Nironak maradtak még normális főszerepei. Ez a film miatta is egy kínosan túlhajszolt katyvasz lett, ami hol fiatalosan ökörködni akar, hol szentimentálisan drámai akar lenni, de az előbbi része idétlenkedés lesz egy idő után, az utóbbi meg a legrosszabb műgiccs, némileg megelőzve a fröccsöntött kerti flamingót, mert ez néha még a morbidba is átcsúszik. Aztán a film végén az író nekifutásból tökön rúg minden tanulságot, amit a filmből ki lehetne préselni, hogy a legutolsó emlék is negatív legyen róla.

-2. Spectre - A Fantom visszatér - /Spectre/ (2015)
Az új James Bondnak legalább az eleje és a vége tetszett, úgy nagyjából fél-fél óra időtartamban, de a köztük levő másfél óra azon dolgoknak volt széles tárháza, ami miatt sosem tudtam megszeretni ezt a sorozatot, legfeljebb egyes darabjait. Az eleganciáját azzal próbálja bizonygatni, hogy luxusmárkák reklámszpotjaiból veszi kölcsön a filmes eszközöket, a rejtélyességét azzal, hogy háromszor kell elutazni az isten háta mögé eggyel, és miközben egy szuperfélelmetes főgonosszal akarják összekötni a Craig-éra filmjeit, csak történetet felejtettek el írni az ötlet mögé. Ha Bond eddig is ez a művészieskedő sznobságot és steril sablonosságot egyszerre bemutató, lassú és kimért akcióutánzat lett volna (a kellemes kerete mellett), akkor már rég lekerült volna a "talán megnézem, ha nem lesz jobb"-listámról is.

-1. A fekete ruhás nő 2. - A halál angyala - /The Woman in Black: Angel of Death/ (2014)
Erre a helyre évek óta az adott időszak csalódást keltő sci-fijei szoktak kerülni, de még a Self/less sem volt annyira rossz, hogy kiérdemelje a LopottIdő-Díjat, csak egy középszerű koppintás bénácska alapötlettel, de egyébként egészen jó akciójeletekkel. Akkor már inkább teszem ide az év legunalmasabb rókabőrét, ami az első rész hírnevével akarta becsábítani a nézőket a moziba, hogy aztán mindenfajta kézügyesség nélkül lemásolva annak kellékeit az egészet nyakon öntsék egy penészes-szürke színvilággal, amitől még a riogatások is unalmasak lesznek. A Harry Potter és a Tűz Serlegének egyik rendezőasszisztense felelt a forgatókönyvért... szerintem ezzel mindent el is mondtam.


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése Online
R2-D2
Admin
avatar

Hozzászólások száma : 3477
Join date : 2012. Oct. 03.
Tartózkodási hely : Szombathely

TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   Szer. Jan. 20, 2016 8:05 pm

Niwrok írta:


* * *   Évértékelő (2015)   * * *

************************


Bow Köszi!

Rövidebb lett, mint vártam. tongue

Nos, annyira nem leptél meg - mondjuk, ez, ennyi év "közös" fórumozás meg filmezés után nem nagy dolog - egyedül talán a Törtetőkön akadtam meg... de azon is csak egy pillanatra. Aztán ránéztem a pendrive-ra, amire voltál szíves rátenni a sorozatot - ígérem, egyszer megnézem -, aztán minden világos lett: mindegyikünknek megvan a saját kis világa, aminek újdonságait szívesen fogadja...

Az életművész viszont fekete ló, arról nem is emlékszem, hogy beszéltél volna (tessék írni róla!!! tongue ). Tudom, hogy volt néhány szakácsos filmed, de egyik sem hagyott mély nyomot bennem. A többi meg... nagyjából egyetéretek. Igazából talán csak az én TOP 1-emet hiányolom a listádról, de az már neked akkor sem tetszett annyira, mint nekem.

Az OTHER TOP 5 kicsit más tészta, ahogy látom, azokat elég vegyes időintervallumból válogattad... ide mondjuk vártam volna az Alabama és Monroet, a Who I am-et, meg talán a The Subjectet... de igazából az is rendben van. egyetért

A BOTTOM 5-ből csak kettőt láttam, az Elrabolva 3 nálam is listás lesz - a Fekete ruhás nő 2 viszont nem húzott fel annyira, hogy fél év múlva is emlékezzek rá.


Mindenesetre szokás szerint lesz átfedés. Főleg a TOP 3-ban. Most olvasom az A marsit - gondolhatod... Wink

Azért milyen jó, hogy a Whiplasht meg a Kingsmant megnézted még, ugye? Legközelebb jobban rágom a füled. tongue


.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://www.artudetu.gportal.hu/
Sponsored content




TémanyitásTárgy: Re: Niwrok írásai 1.0   

Vissza az elejére Go down
 
Niwrok írásai 1.0
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
59 / 66 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1 ... 31 ... 58, 59, 60 ... 62 ... 66  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Filmfórum :: Filmek, sorozatok világa :: Kritikák, filmes gondolatok-
Ugrás: