Niwrok írásai 1.0

Weide írta:

Spoiler:

Egyiket sem tudom sajnálni, mindkettő maga akarta a sorsát.

.

Weide írta:

Az aktuálisan moziban futó filmek kritikáit eddig is oda írtam, és ez így is marad.
Én is mindjárt átolvasom a többiek írását is, aztán ha olyan rész van, igyekszem bekapcsolódni.

Oké, azért én behivatkozom, aztán lássuk:

Weide írta:

Spoiler:

Spoiler:

.

Niwrok írta:

.
Sráckor / Boyhood, avagy "Before Adulthood"

88%
.

A legnagyobb meglepetésemre fenn van a nettékában, úgyhogy hamarosan reagálok rád. Ugyanígy van Purge Anarchy is, utóbbira előbb sor fog kerülni a rövidebbsége miatt.

De letöltöttem, érdekel, úgyhogy kíváncsi vagyok.

Weide írta:

R2-D2 írta:

Egyébként Weidével sem értek egyet, szerintem - főleg a végjáték miatt- abszolút nem nyomasztó a mozi.

Nem nyomasztó? Nem nyomasztó?

Spoiler:

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

Egyiket sem tudom sajnálni, mindkettő maga akarta a sorsát.

.

Jó, hát aki már a film legelején sem képes azonosulni a karakterek motivációival...

Niwrok írta:

Csillagok között / Interstellar

Spoiler:

.

Weide írta:

Csillagok között / Interstellar

Spoiler:

.

R2-D2 írta:

Csillagok között / Interstellar

Spoiler:

Nem mondom, hogy bármi is így történt, ahogy leírtam eddig, de ha már értelmet kell keresni az események mögött, akkor én ezt az értelmet tudom megtalálni. Más meg biztos mást ...

.

.
Két nap, egy éjszaka / Deux jours, une nuit


Talán már írtam párszor, hogy az Egek ura és a Grönholm-módszer környékén, meg az éppen akkori élethelyzetemből adódóan máshogy kezdtem nézni az álláskeresésre. Gyakorlatilag a második olyan társadalmi körülményt láttam meg benne, ahol minden civilizációs norma meg béke ellenére semmivel sem kevésbé gyilkos a verseny, mint a dzsungelben volt a majmok között (az első nálam a párválasztás). Amikor negyvenen jelentkeznek ugyanarra a munkahelyre, amikor ennyi ember közül kell kitűnni vagy éppen megtalálni azt, mivel lehet a többiekhez képest előnyben lenni... elég sok dilemmával tud együtt járni. Azóta egy kicsit jobban figyelek a munkaerőpiachoz kapcsolódó filmekre, így ezt is tulajdonképpen ezért néztem meg.

A hosszabb betegállományából nemrég felépült Sandra egy napelem-gyártó cégnél dolgozik... azaz hogy éppen ez a gond, hogy nem dolgozik. A cég főnöke ugyanis gazdasági okokra és a válságra hivatkozással ultimátumot adott Sandra 16 kollégájának, hogy Sandra csak akkor tarthatja meg az állását, ha a többségük lemond az év végi, teljesítményalapú ösztönzőjéről, ami akár 1.000 euro is lehet. A nőt igencsak nehéz helyzetbe hozná, ha két gyerek mellett a férje szintén nem túl magas keresetéből kéne fenntartaniuk négyüket. Sandrának a szavazásig hátralevő időt, egy hétvégét kell arra szánnia, hogy megpróbálva személyesen vagy telefonon beszélni a kollégákkal meggyőzze őket, hogy az ő állásának megmaradására tegyék a voksukat, még ha ez áldozatot is kíván tőlük.

Ennyit tudtam a filmről, amikor beültem rá, leginkább azért, hogy a szerteágazó kérdés- és jelenethalmazból, amit ebből az alapszituációból én elképzelhetőnek tartottam, mit látok megelevenedni a vásznon. Nos, sokat, hiszen az várható volt, hogy a változatosság jegyében ez a sok kolléga mind máshogy reagál, fel voltam készülve például a sajnálkozással vegyes kifogásgyűjteményekre, hogy "Persze, szívesen segítenék, de...", és az nyilvánvaló volt, hogy Sandra számára sem lesz ugyanolyan ennyi ember elé odaállni, a sikerek és a kudarcok aktuális arányától függően, és azt mondani, "Szia! Feláldoznád értem az ezer euródat?", persze szintén változatos módokon. Várható volt, hogy szerepet fog játszani a kollégák egymás közötti viszonya (még ha talán csak egy-egy karácsonyi partira is korlátozódhatott az emberek ismertsége), de olyan csoporthatások is felbukkantak, mint a csordaszellem (az emberek első kérdése jellemzően az volt, hogy "Hogy szavaztak a többiek?"). Mert hát ahogy a "verseny" fej-fej mellett haladt, egyre jobban befolyásolta a dolgot az, hogy nem elég esetleg Sandrát az állásában tartani, utána még együtt is kell élni vele, hogy ezzel azok is elvesztik a pénzüket, akik ellene szavaztak, csak mert tényleg égető szükségük volt a pénzre.

Ez így stimmelt is, de szerencsére a film ebben a vonatkozásában többet hozott ki a helyzetből, mint gondoltam. Eleve az egy jó csavar már a történet elején, hogy ez nem az első szavazás. Az már lezajlott, csak Sandra "belső" embere kiharcolt egy újabb szavazási lehetőséget arra való hivatkozással, hogy a művezető hamis pletykákkal megpróbált a kollégák félelmeire hatni. Vagyis nem egyszerűen egy 0-0-ról induló meccsről van szó, hanem egy olyanról, amit 2-14-nél lefújtak (vagyis mindössze ketten szavaztak Sandrára), csak a "hazai" "csapat" "óvott". Ez azt hozza magával, hogy Sandrának nem elkezdeni kell a kuncsorgást, hanem újrakezdeni, és ez egy normál embert is szélsőségesen megviselne, nemhogy Sandrát. Neki annyival nehezebb, hogy a betegség, amiből felépülni látszott, az egy valószínűsíthető idegösszeroppanással súlyosbított depresszió, és ez egy újabb réteggel bővíti a filmet... meg az érveket is Sandra ellen, ahogy előkerül, hogy "még nem gyógyultál meg teljesen", "még nem vagy elég hatékony munkaerő", "aki beteg volt, már sosem lesz 100%-os". Nagyon ellenkezni sem lehet ezekkel, mert hát hiába bizonygatja, hogy milyen jól van, ha ez egy cseppet sem látszik rajta a kialvatlan, karikás szemeivel, a letargikus ábrázatával, és hogy szinte végig ugyanabban a kinyúlt, kifakult rózsaszín topban megy mindenhova... és akkor a kollégák még nem is látják, ahogy a sírógörcseit Xanax-szal próbálja ellensúlyozni.

Közben viszont ugyanez egy kicsit ellentmondásossá is tette a filmet. Nekem nézőként elvett a lelkesedésemből, hogy Sandrán nem különösebben látszik, hogy igazából küzdene ezért az állásért, vagy hogy egyáltalán érdekelné, és nem csak olyan "külső" erők hatására, muszájból csinálná, mint a férje és a "jószándékú" kolléganője unszolása, és önámítónak hat, amikor arról beszél, hogy önmagáért szavazzanak rá, és ne azért, hogy megsajnálják, amikor a személyes találkozóknak éppen ez az "értelme": a manipuláció, mert szemtől szemben nehezebb nemet mondani. Ezen kívül viszont Sandra ritkán érvel egyáltalán bármilyen módon, és nem is azt mondja a kollégáknak, hogy "szeretném, ha rám szavaznál", hanem csak megkérdezi, hogy szavaznának-e rá... és ez nekem hiányzott a filmből, egy jó kis pszichológiai adok-kapok veszett el ezzel. Ráadásul a depi hozta magával a film legnagyobb negatívumát is...

Spoiler:

Mivel a téma nekem nem volt túl elrugaszkodott a valóságtól (legalábbis ezt a fentit leszámítva), így a megvalósítás is megmarad a földön. Egykamerás, "ahogy-van" köztereken, alig pár beállításból felvett jelenetekről beszélünk, sok hosszabb, akár pár perces snittekkel, amik szokás szerint megfogtak, ráadásul a színészeknek is nagy kihívás lehetett akár több érzelmi váltást is végigvinni vágás nélkül (gondolva itt mondjuk a fociedzőre), a Sandrát alakító Marion Cotillard-ról nem is beszélve. Az ő alakítása abszolút hiteles, ahogy mindig is az, végig Sandrát láttam benne, a megélhetésért és a lakásukért aggódó, legyengült mentális állapotban, de kiszolgáltatott helyzetben levő anyát, akit lépten-nyomon maguk alá gyűrnek az elutasítások, és nem különösebben dobnak fel a kis győzelmek.

Nem ő tehet róla, hogy Sandra karaktere és az események nem minden elemükben azok, de nem hagyhatom figyelmen kívül ezeket sem.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Két nap, egy éjszaka / Deux jours, une nuit

7,5/10
.

Jó írás, olvasása közben - bizonyos pontokon - még a Lincolnl is beugrott...

Miután nem tervezem megnézni a filmet - nem mintha nem lenne AJÁNLÓ az ajánló, csupán nem fér bele a tervbe - spoiler mögött elárulnád, hogy végül is marad, vagy nem??

R2-D2 írta:

Két nap, egy éjszaka / Deux jours, une nuit

Miután nem tervezem megnézni a filmet - nem mintha nem lenne AJÁNLÓ az ajánló, csupán nem fér bele a tervbe - spoiler mögött elárulnád, hogy végül is marad, vagy nem??

A "terv"-be?! Milyen Nagy Terv szerint nézed te a filmeket ? Vagy csak nem tágítaná eléggé a határaidat ?

Pedig pont érdekelt volna, hogy te, mint munkáltató, hogyan értékelnéd a filmet meg az egész koncepciót.

Spoiler:

.

.
Éjjeli féreg / Nightcrawler


Alig pár hete volt egy film, amiben sokan kiemelték a média manipulációiról mutatott görbe tükröt, és bár tagadhatatlanul benne volt ez is, nekem a manipuláció egy másik irányban is jelentkezett, és ezt sokkal fontosabbnak tartottam, mert ez volt egy kis újdonság a szenzáció- és tragédiahajhász médiát önmagáért szapuló filmek sokaságában. És azt hiszem, ezzel a filmmel ugyanez lesz a helyzet.

Lou Bloom egyik napról a másikra élve, néha csak piti lopásokból tartja fenn magát, mígnem egy számára szerencsés véletlen egy teljesen új világot nyit meg számára: a híradóknak dolgozó szabadúszó videósokét, akik az éjszakai Los Angeles utcáit róják, fülelve a rendőrségi frekvenciát, hogy minél gyorsabban a bűntények, balesetek helyszínére érve minél jobb szögből és lehetőleg elsőként vehessék fel a minél szaftosabb részleteket. Lou lelkesen, égve a tanulási vágytól vág bele az új szakmájába, párszáz dollárjából egy egyszerű kézikamerát véve, ócska tragacsával tényleg az alapoktól kezdve a munkát, hasznosítva az ingyenes online kurzusokon hallottakat, az egyre gyarapodó felvételeket pedig L.A. egyik alacsony nézettségű tévécsatornának adja el, ahol Ninát, a középkorú hírszerkesztőnőt nem különösebben aggasztja, hogy Lou hogyan jut az egyre közelibb, egyre véresebb felvételekhez, amíg a jogi osztály nem emel kifogást, a nézők viszont zabálják azokat. Lou anyagai egyre gyakrabban bukkannak fel a reggeli híradóban, ami lehetővé teszi, hogy egy asszisztenssel bővítse a remek kilátásokkal kecsegtető cégét... de ezzel együtt a féltékeny konkurencia is megpróbál nyomást gyakorolni rá, Lou enyhén szólva is megkérdőjelezhető módszerei miatt pedig hamarosan gondjai akadnak a "személyzettel", az akadékoskodó nyomozókról nem is beszélve. Lou azonban nem az a fajta ember, akit az efféle akadályok letérítenének a célja felé vezető útról.

Igen, ez pont úgy hangzik, mint az a film, ami arról szól, hogy a vérszomjas média által biztosított gyors meggazdagodás lehetősége megszédít egy amúgy jobb sorsra érdemes fiatalembert, aki egyre távolabb kerül korábbi erkölcsi aggályaitól, és kezdetben a puszta megélhetés reményében, később az őt magával ragadó hírörvény miatt egyre vakmerőbb helyzetekbe vág bele, kísértve a sorsot, egyre mélyebbre süppedve a média vérmocskos mocsarában. Szerintem is van ilyen a filmben: Rick. Pár jelzőt módosítva esetleg még Nina lenne ilyen. Kettejükön látszik, hogy a média világa amúgy hogyan hat azokra az emberekre, akik belekerülnek. Rick persze ebből a szempontból kevésbé releváns, nála inkább csak az a motiváció, hogy még mindig jobb 30 dollárt keresni naponta egy irritáló, őrült dolgokat művelő fazon mellett, mint hajléktalannak lenni és az "ősi mesterséget" űzni. Nina azonban már éppen elég régi róka a szakmában ahhoz, hogy tudja, a híradónak dolgozva is könnyen válhat az emberből kurva, főleg, ha egykori csúcsáról egyre lejjebb csúszva egyszerűen elérte a gödörnek azt a pontját, ahonnan már nincs lejjebb, csak a teljes bukás. Lou így aztán szállíthat akármilyen felvételeket és kérhet, sőt, követelhet azokért bármit, akár a zsarolástól sem visszariadva, Ninának a nézettségi verseny élessége miatt, ha vannak is kétségei, ha szeretne is ellentmondani, aligha fog ezeknek hangot is adni.

Ellenben "ad" másfajta hangokat, kis betekintést adva a kulisszák mögé, ha esetleg bárkit is az a tévképzet gyötörte volna mostanáig, hogy a média cserkészlány-apácák gyülekezete, akiknek a feladata a tények minél pontosabb és hitelesebb bemutatása... és az ilyen Lou-félék nélkül sem lenne az. Rövid kis jelenetek, de szívesebben néztem volna belőlük többet, ahogy Nina a híradós személyzetet instruálja, remek érzékkel növelve az esetek tragikus voltát, vagy éppen a félelmet próbálva felébreszteni vagy fokozni a nézőkben, hogy minél többen minél többször nézzék a híradójukat, ahol azt ígérik, folyamatosan tájékoztatni fogják őket az ügy fejleményeiről. Akik ebben a filmben is az általánosan ismert "ha vérzik, akkor nézik"-elvet szeretnék felfedezni, akik undorral vegyes haraggal kívánják sokadszor emlékeztetni magukat arra, milyen felvételek is kerülnek nap mint nap a híradókba, miközben Lou egyre brutálisabb, egyre vadabb módszerekkel manipulált képkockákat rögzít és ad át sugárzásra az éjszaka tragédiáiról, megteheti. Erre is tökéletesen alkalmas a Nightcrawler.

A többieknek azonban ott van Lou, meg az ő személyisége. Merthogy Lounál irritálóbban tenyérbemászó figurát keveset láttam igencsak bőséges filmes pályafutásom alatt, és ezen már aligha változtatott az, hogy a vége felé már épp csak a teleobjektívet nem dörgölte bele a vértócsákba. Az állandó tudálékos szövegei, a MLM-tréningekről oly ismerős manipulatív baromságok, a hangulati váltások és az arcáról letörölhetetlen, élveteg vigyor mind-mind hozzájárultak ehhez, a későbbi fenyegetéseiről, zsarolásairól nem is beszélve. Néha csak egy mondatra kaptam fel a fejem, de azonnal a világ másik végében szerettem volna lenni, minél messzebb ettől, a téboly egyre több jelét mutató figurától. A felszínen talán úgy tűnhet, hogy Lou-t az egyre "minőségibb tartalom" előállítási kényszere és az átélt sokkok lökik egyre lejjebb a lejtőn... de én azt hiszem, ezúttal nem mindegy, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás.

Spoiler:

Az ismert, de mégis elgondolkodtató téma és az undorítóan tökéletesre formált pszicho-dráma mellett a Nightcrawler egy pörgős thrillerként is megállja a helyét. Jórészt ügyesek a váltások, ahogy mondjuk médiától való konstans felháborodás egy-egy üldözés során átadja a helyét az autós-lövöldözős akció keltette izgalomnak vagy ahogy Lou olykor besegít a jobb felvételek, a zavartalanabb előrejutás érdekében, a Loutól érzett borzongásnak. Eredendően nem tudtam, ezért is ért kellemes meglepetésként, hogy a Zuhanást is jegyző Dan Gilroynak köszönhető a forgatókönyv, és ez rögtön a maximálisan kidolgozott és felépített drámai oldalt is megmagyarázta, ráadásul első rendezése is ez a film, és csak remélem, hogy nem az utolsó. A színészek közül elsőként messze kiemelendő Jake Gyllenhaal, aki azért csak kap majd valami elismerést nem csak azért, ahogy Lout eljátssza, hanem hogy eközben kiválóan alakítja a Lout játszó Jared Letot. Ez az ő sokadik one-man-showja, és lubickol is rendesen a szerepben. Rene Russo ennyi év után zsigerből hozza a kiöregedéshez igencsak közel álló híradóst, ráadásul remekül hangzanak a szájába adott manipulatív szövegek, a másik mellékszereplő Riz Ahmed meg az elmúlt két hét után már szinte barátnak számít nálam, de hogy miért, annak magyarázatát a következő írásomhoz csatolnám.

Alkalom szüli a tolvajt, mondják. De mi a helyzet egy szociopatával?

8,5/10, de lehet, hogy egy ráalvás és egy kibeszélés után lesz ez több is...
.

Niwrok írta:

.
Éjjeli féreg / Nightcrawler


A többieknek azonban ott van Lou, meg az ő személyisége. Merthogy Lounál irritálóbban tenyérbemászó figurát keveset láttam igencsak bőséges filmes pályafutásom alatt, és ezen már aligha változtatott az, hogy a vége felé már épp csak a teleobjektívet nem dörgölte bele a vértócsákba. Az állandó tudálékos szövegei, a MLM-tréningekről oly ismerős manipulatív baromságok, a hangulati váltások és az arcáról letörölhetetlen, élveteg vigyor mind-mind hozzájárultak ehhez, a későbbi fenyegetéseiről, zsarolásairól nem is beszélve. Néha csak egy mondatra kaptam fel a fejem, de azonnal a világ másik végében szerettem volna lenni, minél messzebb ettől, a téboly egyre több jelét mutató figurától. A felszínen talán úgy tűnhet, hogy Lou-t az egyre "minőségibb tartalom" előállítási kényszere és az átélt sokkok lökik egyre lejjebb a lejtőn... de én azt hiszem, ezúttal nem mindegy, hogy a tyúk volt előbb, vagy a tojás.

8,5/10, de lehet, hogy egy ráalvás és egy kibeszélés után lesz ez több is...
.

Hmmmm... Nemszeretem karakter?

Ha neked is így, ennyire, akkor mi lesz(lenne) velem??? Egy újabb Mocsok??

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Éjjeli féreg / Nightcrawler

A többieknek azonban ott van Lou, meg az ő személyisége. Merthogy Lounál irritálóbban tenyérbemászó figurát keveset láttam igencsak bőséges filmes pályafutásom alatt, és ezen már aligha változtatott az, hogy a vége felé már épp csak a teleobjektívet nem dörgölte bele a vértócsákba.

8,5/10, de lehet, hogy egy ráalvás és egy kibeszélés után lesz ez több is...

Hmmmm... Nemszeretem karakter?
Ha neked is így, ennyire, akkor mi lesz(lenne) velem??? Egy újabb Mocsok??

Nem, Lou szerintem sokkal-sokkal rosszabb, mint Robertson őrmester volt, vele ellentétben született féreg, nem csak mondjuk a veszteségek tették azzá... illetve biztos van valami oka, hogy Lou olyan lett, amilyen, de a film egy tizedmásodpercet nem szán az okokra, így nekem sem kellett ezzel foglalkozni.
.