Niwrok írásai 1.0

.
Kalandorok (2008)


"De... ez nálunk családi vonás, ugye?"

Ha már tegnap megint felmerült, többedszer az utóbbi hónapokban, akkor már nem akartam tovább húzni a dolgot. Minden hibája ellenére nekem ez a road-movie kategória legmeghatározóbb darabja, egyszerűen azért, mert azt, amit egy road-movie-tól leginkább várok, a Kalandorok adta meg a legjobban. Hiába tokosodott be annyira vígjátékként, hogy egy időben szinte hetente adta délutánonként a Comedy Central, és hiába reklámozták akkoriban mindenhol Rudolf Péter miatt az Üvegtigrissel, ezzel csábítva a nézőket, nekem viszont ez annyira dráma, annyira tükör, amiben a környezetemet látom, hogy most, talán hetedszer nézve, még mindig bepárásodott a szemem, és ez már nagy előrelépés az első meg a második nézéshez képest, amikor patakokban folytak a könnyeim a végére.

Az alkalmi trombitásként napról napra tengődő, középkorú Gézát felhívja az Erdélyben élő apja, szűkszavúan csak annyival, hogy látogassa meg. A férfinek van egy olyan érzése, hogy baj van, hiszen az apja nem szokott csak úgy rátelefonálni, de mert amúgy is esedékes a következő "pofavizit", így elhívja a húsz év körüli fiát, Andrist is, aki kelletlenül, de csatlakozik a "hálidéj"-hez. A megérzés viszont helyes volt, rögtön megérkezésükkor kiderül, hogy a "baj" az, hogy a nagypapa megunta a mama folyamatos, egyre durvább pörlekedését, úgyhogy ő márpedig egy percet nem marad tovább egy fedél alatt a "megbolondult nőszeméllyel". Ragaszkodik hozzá, hogy a fia vigye el magához Pestre, és hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra, útlevél meg engedélyek híján, az őt márpedig nem érdekli. Látva, hogy az apja annyira csökönyös és elszánt, hogy akár egyedül, egy szál bőröndkével is elindul a világnak busszal, és hogy az anyja is hajthatatlan a békés megoldás felé, hogy végül beleegyezik, elviszi magával az apját... csak azt nem tudja még, hogy fogja elmondani, hogy momentán lakása, az neki sincs, mert a felesége kizárta őt, és két hete az egyetlen fedél a feje felett az a Passat, amivel jöttek.

A film első fele az igazán erős, ahogy persze csak pár jellemvonásra szorítkozva, de bemutatja ennek a három generációs karavánnak a tagjait, és azt is, hogy milyen a viszony köztük. Andrisnak, Gézának és Istvánnak (ő a nagypapa) nem egymással van konfliktusuk, hanem önmagukkal és az élethelyzetükkel, de mert azt nem olyannak ítélik (reálisan) amire az apjuk büszke lehetne, vagy amire a fiuk felnézhetne, ezért a titkaik határozzák meg a beszélgetéseiket, amiket csak a legvégső, legkiélezettebb helyzetben vallanak be, amikor az elhallgatás és a hazudozás már az egymás iránti tisztelet és szeretet rovására menne. A kocsiúton sokat mókáznak és ugratják, cukkolják egymást, de csak ritkán lehet elfelejteni, hogy ez a vidámság csak átmeneti, néha csak kínos heherészés, és amikor az elhalkul, akkor "no hehe" van, mert mindhármuknak azon jár az esze, hogy mit hagytak hátra, és mi várja őket, amikor megérkeznek Pestre. Ezt a kettősséget pedig mindhárom színész tökéletesen oldja meg, legyen az Haumann Péter, a nagypapa, aki a pesti legényéletről ábrándozik, de közben a nyelvén érzi az otthoni húsos káposzta ízét, Géza (Rudolf Péter), akinek legtávolabbi célja, ábrándja sem ér messzebb pár napnál, pedig mostantól az apjáról is gondoskodni kénytelen, és Schruff Milán Andris szerepében, akinek szintén kifelé áll a rúdja a mostani, leginkább "megélhetésinek" nevezhető kapcsolatából, és mindent meg is tesz azért, hogy utcára kerüljön ő is. Három férfi, akiknek különböző okokból, de egyszerre, "összehangoltan" akad gondjuk a nőkkel, és ahogy arra egyikük utal is, ez már nehezen tekinthető véletlennek, és néha úgy látszik, nem három különböző emberről van szó, csak három életszakaszról ugyanazon a problémakörön belül...

Mellettük akinek az alakítása és személyiségrajza még igazán mellbevágó volt, az Pogány Judit (a nagymama), mert ugyan alig három jelenete van, és azoknak 90%-ában is csak veszekszik mindenkivel, de ahogy a maradékban a film halvány utalást tesz arra, hogy miért is kezdhetett pont azzal István agyára menni ennyi év után, amivel, és hogy mennyire nem jó szívvel, egy kellemetlen rögeszmeként éli ezt meg ő is néha, az kiváló. És úgy egyáltalán, a mellék- és epizódszereplők mindegyike a helyén van, és bár akad pár közhely, de hát például melyik erdélyi faluban nem tudunk elképzelni egy, az udvarán tengernyi, lomnak látszó holmit felhalmozó ezermestert, aki mindenkinél mindent jobban tud, de igazából csak egy kontár? Ugyanez igaz a filmbeli környezetre, a hangulatra. Sokan dicsérték annak idején az operatőri munkát, ami szerencsére nem csak a Kárpátokról és az Erdélyről lőtt képeken érződik, hanem a drámának is eszközévé válik, és ugyanígy szerves egészet alkot a filmmel a Kistehén Tánczenekar és Kollár-Klemencz László zenéje is. És legtöbbször ilyenkor jön a "de"...

Hogy a problémám mi volt a filmmel, azt már a bevezetőben előre vetítettem. Az amúgy remek forgató- és szövegkönyv írói (Péterfy Gergely és a rendező Paczolay Béla) ragaszkodtak hozzá, hogy legyen egy határozott "kaland"-rész a filmben, hogy nyugodtan lehessen a film címe Kalandorok, az amúgy szintén kifejező "Otthontalanok" vagy "Balfaszok" helyett, és tettek bele egy fél órás szakaszt, amikor a drámai szálak csak epizodikus jelleggel bukkannak fel (mondjuk amikor a nagypapa kötelet keres a csomagtartóban), és a hazafelé út lett az, amiért ezt a filmet vígjátékként kategorizálhatták, meg érződik rajta az Üvegtigris. A poénok egy jelentős része bejött, főleg a már abszurdba hajló pillanatok (pl.: a piros autó és a jégkrémek), de a csacsirészeg rendőr, a "véletlenül" a semmi közepén felbukkanó seftesek és Jakab úr figurája esetében inkább csak mosolyokra futotta. Ez főleg akkor volt így, amikor túlerőltetették a vicceket vagy unásig ismert közhelyekbe fulladt valamelyik. Döcögős lett ezektől a film, megtörik az íve és a lendülete, és az egész alig szolgál mást, mint hogy rendőrök loholjanak a trió nyomában, és okuk legyen elveszíteni azt a keveset is, amijük van, és kénytelenek legyenek kerülőúton megpróbálni a haza... legalábbis a Magyarországra jutást.

Ahogy látszik, a fenntartásaim technikai jellegűek, és csak a sajnálatomat fejezik ki, amiért ez a nagyszerű film akár csak pár percnyi időre is leül. Paczolay Béla és a stábja az utóbbi évek legjobb magyar filmjét tette le az asztalomra, és ezt nem csak a szereplőkhöz, jellemvonásaikhoz és tetteikhez való érzelmi kötődés mondatja vele, hanem a munka is, amit ebbe a filmbe fektettek, ami nem csak a magyar filmek között ritkaság. 2008-ban, a bemutató évében az év végi listám élére tettem Kalandorokat, pedig messze az volt a legerősebb év nekem, öt-hat örökös kedvenccel. Azóta csak a Kalandorok pár poénja fakult meg egy kicsit, a többi ugyanazt a hatás váltja ki, mint akkor... és hát ez lenne az "örök kedvencek" ismérve, nem?

9,5/10

Niwrok írta:

.
Kalandorok (2008)

9,5/10

Erről már hallottam, anno utána is néztem de mivel magyar, tuti, hogy kihagyom. Ez évre már megvolt a magyar adag...

Viszont második bekezdésed alapján azt hittem, Nebraskába indulnak.

Király írás, fasza ajánló!   Köszi!

R2-D2 írta:

Kalandorok (2008)

Erről már hallottam, anno utána is néztem de mivel magyar, tuti, hogy kihagyom. Ez évre már megvolt a magyar adag...
Viszont második bekezdésed alapján azt hittem, Nebraskába indulnak.
Király írás, fasza ajánló!   Köszi!

Na persze, aki egész évre kimaxolja magát egy Torinói lóval   !!!
Esetleg akkor jövőre ?... Úgyis üres a cetlid ... Hátha addigra már a Nebraska is kevésbé lesz mérce .

Amúgy egy külön elemzést megérne, hogy kinek honnan jön ez a "ha magyar, tuti, hogy kihagyom". Oké, én is tudom, hogy sokaknál ezért keményen megküzdöttek a katatón köldöknézések és a vérgagyi vígjátékok, de azért két-három jobb, nem csak a pocséksága miatt emlékezetes darab eddig majdnem minden évben akadt nekem. 2008 ebből a szempontból is nagyon erős volt, a Kalandorok mellett a Nyomozó, a Pánik és a Nyugalom is tetszett... utóbbi még úgy is (éppen a kiváló megvalósítás miatt), hogy az egyetlen film volt, amióta az eszemet tudom, aminek a vetítéséről kijöttem.
.

Niwrok írta:

Kalandorok (2008)

Az írásban nem éreztem helyét, de külön még leírnám, mi volt az, amivel a nagymama figurája igazán megnyert magának, ami a legizgalmasabb volt benne, és hogy abban a rövid jelenetben is mennyire kifejeződik egy olyan "veszélyforrás", ami legakább olyan gyakori az időseknél és egyszerűen az arra fogékonyaknál, mint a lehúzós átverések :

Spoiler:

Ja igen, és még egy negatívumot kihagytam: a "bújtatott" reklámokat. A Samsung biztos sokat fizetett, hogy a telefonjukat jó pár másodpercig mutassák, de az a jelenet már egyenesen idegesítő a tolakodása miatt.
.

Nekem is nagy kedvencem a Kalandorok. Már moziban megnéztem többször. Jó ez az írás, köszi!
Egyébként meg sokkal nagyobb kedvvel ülök le magyar film elé.

Niwrok írta:

.
Kalandorok (2008)

Próbáltam megszeretni ezt a filmet, de nem jött össze.

Niwrok írta:

Na persze, aki egész évre kimaxolja magát egy Torinói lóval   !!!
Esetleg akkor jövőre ?... Úgyis üres a cetlid ... Hátha addigra már a Nebraska is kevésbé lesz mérce .

Esetleg jövőre.... igen. Persze, nem zárkózom el tőle akár még idén sem, sőt, kissé elhamarkodott voltam, mert a Fehér istent majd mindenképp megnézem, ha lesz nettékában.

A cetlin meg még találtam két címet, az egyiket meg is tudom nézni, de az Az ölés aktusához még mindig nincs felirat.

Niwrok írta:

Amúgy egy külön elemzést megérne, hogy kinek honnan jön ez a "ha magyar, tuti, hogy kihagyom". Oké, én is tudom, hogy sokaknál ezért keményen megküzdöttek a katatón köldöknézések és a vérgagyi vígjátékok, de azért két-három jobb, nem csak a pocséksága miatt emlékezetes darab eddig majdnem minden évben akadt nekem. 2008 ebből a szempontból is nagyon erős volt, a Kalandorok mellett a Nyomozó, a Pánik és a Nyugalom is tetszett... utóbbi még úgy is (éppen a kiváló megvalósítás miatt), hogy az egyetlen film volt, amióta az eszemet tudom, aminek a vetítéséről kijöttem.

Semmi másra nem tudok gondolni, mint a 80-as években elszenvedett rengeteg Jancsó filmre... Néhány emlékezetes produkció maradt meg csak abból a korból, de aztán kb. a kilencvenes évektől szándékosan kerültem is az ipart. Így nem láttam a "meghatározó" alkotásokat, mint a Zimmer Feri, Üvegtigrisek, Valami Amerika, satöbbi sem... egyedül talán Szabadság, szerelem ami nem maradt ki.

Borzasztó amatőrnek, erőltetettnek, mesterkéltnek éreztem a "közönségfilmeket", a tipikus magyar önsajnáló depresszív művészfilmekről meg ne is beszéljünk.

téglagyári megálló írta:

Nekem is nagy kedvencem a Kalandorok. Már moziban megnéztem többször. Jó ez az írás, köszi!
Egyébként meg sokkal nagyobb kedvvel ülök le magyar film elé.

Örülök, hogy tetszett... a film is, meg az írás is .
.

R2-D2 írta:

A cetlin meg még találtam két címet, az egyiket meg is tudom nézni, de az Az ölés aktusához még mindig nincs felirat.

Nem hogy a filmre rá van égetve a felirat? A DVD-n levő kópia is ilyen, az indonéz szöveghez a filmen van az angol felirat, az a pár mondatnyi és egy dalnyi angol szöveg meg nem sok vizet zavar...

R2-D2 írta:

Borzasztó amatőrnek, erőltetettnek, mesterkéltnek éreztem a "közönségfilmeket", a tipikus magyar önsajnáló depresszív művészfilmekről meg ne is beszéljünk.

A közönségfilmek nálam inkább attól függnek, amitől szoktak, vagyis hogy kinek a nevéhez kötődnek (ha valakiről már van tapasztalatom) vagy hogy érdekel-e a film témája. Eszem ágában sem lenne beülni mondjuk egy Kabay-Gyöngyössy filmre, viszont van már egy pár név, akiket a fiatalabbak közül is jobban megjegyeztem, mint pl.: Dyga Zsombor, Till Attila, Kocsis Ágnes, vagy Paczolay Béla, Dömötör Tamás és Gigor Attila, ha lenne azóta új filmjük. Illetve azt tudom, hogy Gigor tv-sorozatot csinál az HBO-nak, a Terápiát. Idén ráadásul, az elmúlt évek "aszályához" képest, nagyobb mennyiségben várhatók magyar filmek a mozikban, és amiket eddig láttam -kevésbé vagy jobban, de- mind tetszett.

És amiről nem beszélünk, arról nem beszélünk, mert azokat szinte sosem nézem .
.

Niwrok írta:

Nem hogy a filmre rá van égetve a felirat? A DVD-n levő kópia is ilyen, az indonéz szöveghez a filmen van az angol felirat, az a pár mondatnyi és egy dalnyi angol szöveg meg nem sok vizet zavar...

Én magyar feliratra várok/vártam, de ha azt mondod, bele lehet vágni anélkül is, lehet, megteszem.

Niwrok írta:

A közönségfilmek nálam inkább attól függnek, amitől szoktak, vagyis hogy kinek a nevéhez kötődnek (ha valakiről már van tapasztalatom) vagy hogy érdekel-e a film témája. Eszem ágában sem lenne beülni mondjuk egy Kabay-Gyöngyössy filmre, viszont van már egy pár név, akiket a fiatalabbak közül is jobban megjegyeztem, mint pl.: Dyga Zsombor, Till Attila, Kocsis Ágnes, vagy Paczolay Béla, Dömötör Tamás és Gigor Attila, ha lenne azóta új filmjük. Illetve azt tudom, hogy Gigor tv-sorozatot csinál az HBO-nak, a Terápiát. Idén ráadásul, az elmúlt évek "aszályához" képest, nagyobb mennyiségben várhatók magyar filmek a mozikban, és amiket eddig láttam -kevésbé vagy jobban, de- mind tetszett.

És amiről nem beszélünk, arról nem beszélünk, mert azokat szinte sosem nézem .
.

Ezek közül egyedül Till Attiláról hallottam - ha az általad nevezett megegyezik a műsorvezetővel.

Örülök, hogy a Nebraska tetszett, én is így pontoztam. Vagyis nálam 100%
Tegnap akartam írni hozzá, de nem sikerült ahogy visszanézem a fórumot.  
Ma meg már nem emlékszem mi is volt a hozzászólásom.

Kalandorok nálam nem lett nyerő.  
Egyedül a kalapos poént bírtam értékelni , meg a kocsi tető átfúrást.
Talán az a baj, hogy én többet jártam Erdélybe és hát nem ilyen.
A bánffyhunyadi cigány paloták lakói sem ilyenek, ha nem fizetsz a fotózkodásért megdobálják a kocsidat.
Kovács Lajos pedig ismét alulmúlta önmagát, modorosra sikerült.

tchabee írta:

Örülök, hogy a Nebraska tetszett, én is így pontoztam. Vagyis nálam 100%
Tegnap akartam írni hozzá, de nem sikerült ahogy visszanézem a fórumot.  
Ma meg már nem emlékszem mi is volt a hozzászólásom.

Kalandorok
Talán az a baj, hogy én többet jártam Erdélybe és hát nem ilyen.
A bánffyhunyadi cigány paloták lakói sem ilyenek, ha nem fizetsz a fotózkodásért megdobálják a kocsidat.
Kovács Lajos pedig ismét alulmúlta önmagát, modorosra sikerült.

Írni írtál a Nebraskáról, csak nem "hozzám" . Nem arra emlékszel, ami R2 topikjában van?

"Jakab úr" legjobb jelenetei nekem azok voltak, amikor a családját promózza ("Nézd, milyen szépen eszik! Már gyerekként is nagyon szépen evett" ), de tényleg gyorsan elfáradt a karakter, még úgy is, hogy nincs viszonyítási alapon, mert nem jártam még Erdélyben (sőt, nagyon sehol).
.

Niwrok írta:

Amúgy egy külön elemzést megérne, hogy kinek honnan jön ez a "ha magyar, tuti, hogy kihagyom". Oké, én is tudom, hogy sokaknál ezért keményen megküzdöttek a katatón köldöknézések és a vérgagyi vígjátékok,

Kaméleont láttad amikor én megnéztem akkor bennem jó érzés fogott el hogy ez egy magyar film, persze nem a legjobb de azért egész jó. Nebraska meg nekem is bejött bár én Alexander Payne filmjeivel szinte teljesen igy vagyok: Amikor két barát borlátogatásra megy legénybúcsú gyanánt vagy amikor Clooney-t felszarvazzák, meg a többi az egyedüli amit nem láttam az első filmje a Gimiboszi, mert nincs hozzá értelmes felirat és szinkronizáltan meg nem is lehet leszedni.

Én sem kapok kedvet egy filmre ha kiderül, hogy magyar ha régebbi akkor talán és jól is tettem mert akkor olyan két kedvencemről maradtam volna le mint a Tizedes meg a többiek valamint az Ötödik Pecsét. Ezek meg hatalmas filmek.

A maga nemében a Gimiboszi is egy különleges film. Még nem az a szint, ami Payne későbbi munkáit jellemzi, de nem is valami bugyutaság, mint amire a magyar cím alapján asszociálni lehet.
Viszont az, hogy sehol nem található magyar szinkronnal, nem fedi a valóságot. Rossz helyen kerested eddig.
Az én hazai példányom már több, mint 10 éves. Marhára telik az idő!

Amúgy örülök, hogy van még valaki kedveli Payne filmjeit! A gimiboszin kivűl mindent láttam, de elolvastam amit rtam és rosszul írtam mégpedig én feliratosan szeretném megnézni, de nincs hozzá rendes felirat vagy pedig a felirat nem jó a videohoz!