R2-D2 írásai 1.0

.





A nagy füzet




Nem nézek magyar filmet. Gyakorlatilag semmilyet: a nyolcvanas évek eléggé megutáltatták velem az egész hazai filmgyártást: a depresszív, önmagán sajnálkozó, borzalmasan művészieskedő nihillista filmgyártásba csak néhány üde és emlékezetes film fért bele abból a korszakból. Aztán a kilencvenes évektől végképp lemondtam róluk, így abszolút fogalmam sincs ki ez a Szász János, miket is csinált eddig – mert nem érdekelt és ezután sem fog érdekelni. A nagy füzet tekinthető egyfajta izgalmas projektnek részemről (hasonlóan az év eleji Tarr Béla mozihoz), mikor is leteszteltem, hol tart a hazai díjazott film színvonala. Mennyit javult a borzalmas Torinói ló óta… Nos, kétségkívül sokat. Nagyon sokat. Szász János filmje hatásos, fogyasztható és a maga mércéjében remek is – ámde ízig-vérig magyar marad. A történet adaptálása közben ez a film sem tudott képi világában kilépni abból a depresszióból és önsajnálatból, amit az elmúlt évtizedek súlyos béklyóként ráraktak.

Kezdjük a sztorival. Apuka hazajön a frontról pár napra, hétre, majd indul vissza, anyuka pedig az ikergyerekeket vidékre viszi, a 20 éve nem látott és gyűlölt nagymamához. WTF? Honnan tudta, hogy él még? Hogy jut eszébe bármilyen anyának, hogy elszakadjon a gyerekeitől – egy nyilvánvalóan ellenséges környezetbe küldve őket, a világ végére??? De oké, azt mondják erre, hogy a háború sok mindenre késztette az embert. Lehet, de én ezt akkor sem fogadom el, szülőként az utolsó percig gyerekem mellett akarok lenni – igaz, most béke van -, lemondani róluk csupán az életem feláldozásával lennék hajlandó. Hasonló szitura épül egyébként az A könyvtolvaj is, már ott is húztam a számat: nekem ez hihetetlen és hiteltelen így. Ráadásul aztán anyu minimum egy évre eltűnik!!! Holott ő hogy szereti a gyerekeit… áááá… Lószart. Vagy az alapanyag volt ennyire pocsékul megírva, vagy a filmeseknek sikerült túlzásba vinni a szétszakadást és a családi kapcsolatot, de én az egész indítást iszonyat erőltetettnek éreztem…

Aztán ahogy anyu elmegy, a két kölök pedig ott marad az öregasszonynál, az nagyjából jó volt. Mondjuk, ilyen hozzáállás sincs, amit a nagyi produkált, meg az is idiotizmus, ahogy a gyerekek edzik magukat – ámde ez a legutolsó próba fényében más értelmet nyer és elfogadható. Szóval van egy undi dagi mami, aki gyakorlatilag túlélőtábort alkot a fiúk számára: ezek a történések jók voltak, kevésbé voltak hatásvadászok, mint mondjuk egy amerikai filmben lettek volna, az egésznek egy kegyetlen fiúiskolás hangulata volt. A test és lélek megedzése az adott körülmények között hiteles és érdekes volt, ahogy tárult fel a fiúk előtt a világ, szépen alakult körülöttük a többiek jelleme is. Nem egyszer eszembe jutott a Chochito „Ronda és finom” reklámja: e moziban is senki nem az, akinek látszik, mindenkiben meg lehet találni a jót, csak keresni kell. Vagy a rosszat. Külön tetszett hogy – akárcsak az  A könyvtolvajnál – itt sincs fizikailag előtérbe tolva a háború, érezhetően ott van a háttérben, a német tiszt jelenléte erősíti, de az egészet a fiúk szemszögéből, némi naivításal tudjuk nézni. S ha már német tiszt. Nála két dolognak örültem külön: nem mentek bele a homokos vonalba ( a magyar film fogalmában benn volt ennek lehetősége), valamint nem a megszokott csúnya gonosz német sztereotípiát képviselte. A végén meg – bár kissé hatásvadász módon – sokkolóan jó volt az orosz megszállás felvillantása.

A két fiú kalandjai vidéken kellően érzelem gazdagok, a filmbeli két robbanás pedig rendesen megdöbbentett. Elsősorban e miatt a két jelenet miatt tartom jó filmnek a Füzetet, a szunyókálásból kirobbantó drámára illetve a finálé megdöbbentően kiszámított kegyetlenségére örökké emlékezni fogok. „Csak valakit előre kell küldeni” – ez nagyon kemény…

Mindezek ellenére a Nagy füzet le sem tagadhatná, hogy magyar film. Minden egyes kockáján érezni azt az ürességet, kilátástalanságot, negatív hangulatot, ami oly jellemző filmgyártásunkra. Eleve már megint egy tanya, ahol nem kell túl sok díszlet, lehet időzni a tájon, a pajtán, az erdőben futó gyerekeken. A mama lakása olyan, mint a falumúzeum - a tököm tele van, hogy minden magyar filmben el kell menni falura, s bemenni egy parasztházba. Jancsó örökre elintézte nálam, hogy gyűlöljem ezeket… A kisváros minimalista látványvilága talán jó korrajz, azzal nincs is bajom, de ez is csak sivárságot hordoz. Ide kapcsolódik, hogy végig azon gondolkodtam, hol játszódhat az egész – ugyanis a füzetbe egy Kőszeg képet tettek be, de itt a közelben nem volt halál/munka tábor. Márpedig a filmben van – ez megint csak olyan kötelező klisének tűnik. Azon meg hogy egy teljesen felesleges vetkőzős jelenet is szerepel a moziban, már fenn se akadok. Úgy hiteltelen az egész, ahogy van. Persze, a szőke szolgálólány majd pont két koszos kiskölökre gerjed… hehehe… Nem tudom, engem ennyi idő után kimondottan zavar a magyar filmgyártás lejárt stíluselemeinek újrahasználása, nem tudom, hogy lehetne máshogy forgatni, de ismét süt a nihill, az ingerszegénység a vászonról. Ja, meg csöcs nélkül nincs magyar fim.

A színészek, a néhány drámai esemény ugyanakkor átlendített a negatív érzéseimen. Továbbra sem szeretem a hazai filmeket, de ez kétségkívül egy jobb darab lett. Kíváncsi lennék, a sztorival mit kezdtek volna nyugaton...



70%


.

R2-D2 írta:

Halálos hajsza

Mindezek ellenére erős film a Halálos hajsza, némi meglepetéssel, kiváló karakterekkel, és néhány – számomra – elképesztően hatásos jelenettel és sztori szállal (Dez és Edele, a furgon és a meseszoba esete). Én ettől a mozitól mondjuk nem lettem volna Wayne Kramer rajongó (sokkal inkább a Szabadság határaitól), de mindenesetre érdemesnek tartom követni munkásságát.

85%

Na végre! Már épp kezdtem volna türelmetlenkedni !

Jótékonyan eltekintek attól, hogy te csak úgy belepörgetsz dolgokba , és inkább csak örülök annak, hogy ez a film sem esett annyira messze az ízlésedtől . Azért én így az írásodat olvasva nem érzem azt, hogy téged bármi elkerült volna, ami nálam betalált, csak legfeljebb több a viszonyítási alapod, egyfelől a nagyobb tapasztalat, másrészt az eltelt idő miatt, ami aközött volt, hogy én meg te láttuk ezt a filmet. Elsőre engem szinte sokkolt az a dinamika, ami egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány akciófilm sajátja, ilyen stabilan meg talán egyiké sem, és amitől folyamatosan az volt az érzésem, hogy egy száguldó autóban ülök, amit nem én irányítok. Ez tényleg egy hajsza, amiben még az a kevés poén is halálos (ld. Mastercard).
.

Niwrok írta:

Na végre! Már épp kezdtem volna türelmetlenkedni !

Ami késik, nem múlik - de ismerem érzésedet...

Niwrok írta:

... inkább csak örülök annak, hogy ez a film sem esett annyira messze az ízlésedtől . ... amiben még az a kevés poén is halálos (ld. Mastercard).

Mire való a jellemrajz, ha nem erre??? Minden előzetes prekoncepcióm ellenére messze nem volt olyan buta film, mint amilyennek kinéz, a Mastercardos poén meg tényleg ütött. Pontosabban robbant.

Sőt, ha jól értettem, volt benn egy mondat, holmi "Megfizetik az adsságukat", ami meg a Trónok harcára utalhat - bár nem tudom, 2006-ban ez lehetséges volt-e.

Niwrok írta:

Elsőre engem szinte sokkolt az a dinamika, ami egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány akciófilm sajátja...

Na igen, 8 évadnyi 24 után nekem a dinamika nem újdonság.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

... inkább csak örülök annak, hogy ez a film sem esett annyira messze az ízlésedtől . ... amiben még az a kevés poén is halálos (ld. Mastercard).

Mire való a jellemrajz, ha nem erre???

Hát nem erre ! A jellemrajz arra "való", hogy segítsen megérteni, egyik-másik film miért tetszik vagy nem tetszik, de ez nem jelenti azt, hogy ettől függetlenül nem próbálhatnám és próbálnám megismertetni veled és az engem olvasókkal azt, hogy én hogyan látom a filmeket és mik a kedvenceim, vagy éppen az emlékezetes baklövések közülük .

Például tudom, hogy a Haláli hullák hajnala és a Paul is legfeljebb közepes volt neked, de a Vaskabátok-írásom mellé nyugodtan képzeld oda az "Erősen ajánlott!" pecsétet !
.

.





Phillips kapitány




Az van, hogy megint saját magamhoz kell visszanyúlnom – így legalább nincs plágium – mert a másodszori megtekintés után is ugyanazt gondolom a moziról, mint anno novemberben gondoltam: nagyon jó film, izgalmas, feszült, de legalább fél órával hosszabb, mint kellene. Óriási erénye azonban, hogy - annak ellenére, hogy ismertem a történteket - másodszorra is képes voltam rajta izgulni, sőt, a finálé érzelmi töltete ugyanúgy átjött most is.

Az MV Maerks Alabama egy dán cég teherhajója, ami amerikai felségjelzés alatt hajózott 2009 áprilisában, mikor is a szomáliai partok közelében négy kalóz elfoglalta. Paul Greengrass filmje ennek az eseménynek állít emléket – s bár kétségtelenül ez volt a legemlékezetesebb eset a hajó történetében, de ne feledkezzünk meg róla, hogy ezen az eseményen kívül még 4! kalóztámadás érte a hajót. No persze, a filmes ipar egyértelműen arra csap le, amiben vannak hősök, ahol a kapitány – esetünkben Richard Phillips – kvázi megmentette a legénységét és a hajóját és rakományát a kalózoktól: nincs is ezzel semmi baj, a nagyjából valósághű feldolgozás, Tom Hanks kiváló alakítása méltó tisztelet a hős kapitány tettének. Az pedig ez esetben másodlagos is, hogy a történtekhez képest bizony megszépítették az eseményeket, megszépítették Phillips kapitány felelősségét is – hőst csinálva belőle. Mert azok mindig kellenek.

Ilyen, mikor négy dilettáns hajót akar foglalni. A sárga fogú szomáliai banda amatőrsége remekül átjött a vásznon – én speciel azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán a fedélzetre tudtak lépni. No, igen, AK47-esekkel könnyű, azonban amit ott művelnek, az a pancserség teteje: tényleg kicsit olyan, mint a Pain&Gain, csak itt nem csillogás van, hanem izzadtság és kosz. Nem koko, hanem valami kat nevű kábító növény (szomáliai specialitás). S nem milliós verdák, meg testépítőszalon, hanem rozzant motorcsónak, meg lepukkant falu a tengerparton. Az elkeseredett halászok, az őket irányító hadurak világa ugyanakkor van annyira kemény és érdekes téma, hogy elbírna egy saját mozit is: a nyitány csupán pár percében felskiccelt alaphelyzet ebből kifolyólag nem igazán magyarázza meg Musze és bandája valódi motivációit, a végsőkig való kitartásukat – és öngyilkosságukat. Csak érintőlegesen jön le, hogy Geradnak nem igazán lehet ellentmondani, hogy a sikertelen küldetés egyenlő a halállal otthon – no de kérem, akkor mégiscsak nem lett volna jobb egy USA fogság?

Szóval a vázlatos alaphelyzet (Phillipsről sem tudunk ám meg túl sokat) után már a 16-ik!!! percben túl vagyunk az első támadáson. A film érezhetően az eseményeket helyezi előtérbe, a karaktereit viszont hagyja lógni a levegőben - ezt viszont zseniálisan teszi, a második, sikeres támadás után az Alabamán (hehe, Forrest Gump) eltöltött egy óra minden perce hibátlan. Izgalmas történetvezetés, Phillips okos húzásaival pedig a nézőknek apró sikerélményeket biztosít, végig fenn tartva a feszültséget – hogy aztán a helyzeten „szorítva egyet”, egy narancssárga dobozba teljesedjen ki az. A koncepció zseniális, igazán ütős és kemény finálé lehetett volna – ha nem húzzák el ezt is egy óráig. Számomra ugyanis itt vesztett a mozi a maximális élményből sokat: egyszerűen borzasztóan idegesítő volt az az időhúzás, amit a mentőcsónakban műveltek. Miután Musze huszadszor is elmondja, hogy minden rendben lesz, miután a Navy parancsnok huszadszor is elmondja, hogy három zöld célpont kell, kicsit már vakartam a seggem. Miután beszállnak a csónakba, egyre inkább egy patriotista mozi kerekedik belőle – épp hogy csak nem volta tenger csillagsávos -, a Navy Seals feltűnése, bevonulása iszonyat giccses volt. Ugyan a Bainbridge után érkezett plusz két hajó, a Boxer és a Halyburton feltűnése és az egész akció valós volt – de akkor meg nem először fogalmazódik meg bennem a kérdés: komolyan ennyire töketlenek az USA hadserege, hogy egy nyamvadt csónakhoz meg négy idióta kalóz ártalmatlanításához 3 hadihajóra van szükség???

A mozi második fele így inkább szól az időhúzásról, mint a valós feszültségről.  Nem igazán tudom, mi célja volt az egésznek, hisz a dinamikát és az izgalmakat rövidebb filmben könnyebb lett volna fenntartani, arra meg nem is gondolok, hogy az volt a cél, ami néhány mondatban elhangzott a mentőcsónakban. Mármint hogy szegény Muszééknak nincs más megoldás, meg már nincs visszaút, meg hogy megsajnáljuk őket. A sajnálat már megvolt korábban az elszúrt hajófoglalásnál. Pedig szerintem itt kellene keresgélni, viszont ez az aktuálpolitikai kiszólás a kalózkodás természetére, a szomáliai (és úgy általában az afrikai) viszonyok bemutatására arcpirítóan nagyvonalú és semmitmondó lett. Jobb lett volna, ha nem is mondanak semmit…

A finálé viszont… nos, az viszont az egyik legjobb, legérzelmesebb jelenetsor volta, amit mostanában láttam. A mozi eddigre generált már annyi feszültséget bennem, hogy gyakorlatilag Phillips kapitánnyal együtt kerültem sokkos állapotba: az a kivizsgálás ott, azzal a doktornővel, annak a szcénának a hangulata, mindenekelőtt Tom Hanks zseniális játéka mindent vitt. Fel is tehette volna az i-re a pontot – így viszont inkább csak visszahozta a szakadék széléről a mozit.

S ha már a doktornőnél tartunk: nem ő az egyetlen, aki amatőrként csöppent a filmbe, s aki kiválóan helytállt (ld. link). A kalózok valóban szomáliai származásúak, de valamennyien USA állampolgárok voltak – és szintén amatőrök. Mekkora élmény lehetett nekik is egy filmben játszani Tom Hankssel… és milyen jól megoldották. Akárki is castingolta a mozit (megnéztem, Francine Maisler), kiváló munkát végzett, mint ahogy a kameramann, Barry Ackroyd is. Nem semmi munka lehetett ezeken a szűk helyeken ilyen jó beállításokat találni (egyébként szerintem azt elszúrták, hogy a lövések még sötétben vannak, a mentőcsónak ajtajának kinyitása meg már világosban...). A mozi kissé felesleges hosszát ugyanakkor én egyértelműen a rendező nyakába varrom, kicsit úgy érzem, annyira szerette ezt a projektet, hogy nem tudta rendesen elengedni. Ja, és a BD extrája között van interjú az IGAZI Phillips kapitánnyal – nos, pont úgy néz ki, mint Tom Hanks. Vagy fordítva. Aki ráadásul egy érdekességre is felhívta a figyelmemet: a mozi első jelenete az autóban és az utolsó jelenete a hajón ugyanazokkal a szavakkal ér véget (s mindkettőt egy nő mondja neki): „Minden rendben lesz”.

Hmmm… nem ezt hajtogatta Musze is végig???


80%



.

R2-D2 írta:

Phillips kapitány

A mozi második fele így inkább szól az időhúzásról, mint a valós feszültségről.  Nem igazán tudom, mi célja volt az egésznek, hisz a dinamikát és az izgalmakat rövidebb filmben könnyebb lett volna fenntartani...

80%

Kezdetben én is így gondoltam, aztán láttam az Emberrablás / A Hijacking c. filmet, és azóta egészen más fogalmaim vannak az időhúzásról.
Ugyan fél órával rövidebb, viszont HÓNAPOK eseményeit öleli fel, ugyanis kiegészíti a kalózok és a tengerészek képét az otthoni cégvezetéssel, akik nekiállnak alkudozni a váltságdíjról.
.

Niwrok írta:

Kezdetben én is így gondoltam, aztán láttam az Emberrablás / A Hijacking c. filmet, és azóta egészen más fogalmaim vannak az időhúzásról.
Ugyan fél órával rövidebb, viszont HÓNAPOK eseményeit öleli fel, ugyanis kiegészíti a kalózok és a tengerészek képét az otthoni cégvezetéssel, akik nekiállnak alkudozni a váltságdíjról.
.

Ezt most nem egészen értem... 

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Kezdetben én is így gondoltam, aztán láttam az Emberrablás / A Hijacking c. filmet, és azóta egészen más fogalmaim vannak az időhúzásról.
Ugyan fél órával rövidebb, viszont HÓNAPOK eseményeit öleli fel, ugyanis kiegészíti a kalózok és a tengerészek képét az otthoni cégvezetéssel, akik nekiállnak alkudozni a váltságdíjról.
.

Ezt most nem egészen értem...  

Úgy értettem, hogy eredetileg engem is zavart a tökölés a Phillips kapitányban, de most már talán kevésbé tenné, hogy némi patriotizmus helyett egy hasonló szomáliai kalózos filmben csak az megy egy órán át, hogy a tengerészek koszosodnak, a kalózok idegesednek, a cégvezető meg komoran néz maga elé, és néha benyög egy pofátlanul alacsony váltságdíjat a telefonba. Az a sok elszalasztott lehetőség...
.

R2-D2 írta:

A nagy füzet

A nagy füzetet én a hibái ellenére, az azért bőven van neki,  azért pontoztam fel mert végre egy olyan film a II. világháborúról amiben nem csak a holokauszt a szörnyűség. Ebben a filmben minden rossz (vagy majdnem minden) megtörténik az ikrekkel és nagyjából arányosan bemutatva.
Írod a szokásos magyaros kamera kezelést, pedig néha voltak számomra meghökkentően szokatlanul jó beállítások, szép igaz képek, de néhol botrányosan sötét képek.
Igazából a helyszín nem köthető sehova, de ez is inkább az írói koncepció része, hisz ez nem megtörtént esemény.
Most így visszagondolva a filmre tényleg rengeteg a hiba és mivel tetszett nem is írok le belőle semmit.

Spoiler:

Ezért a mondanivalóért és a már említett bűnök egyenértékű bemutatásáért adom a jó értékelést.

Amúgy nekem rengeteg kedvenc magyar filmem van, bár ezek inkább a rendszerváltozás előttről valók.
Nem tudok már megnézni egy filmet sem amiben Koltai, Gálvölgyi, Kern pojácáskodik.

Az Isteni műszakot azért nagyon ajánlom, az utóbbi évek legjobb magyar filmje nálam.



.

tchabee írta:

A nagy füzetet én a hibái ellenére, az azért bőven van neki,  azért pontoztam fel mert végre egy olyan film a II. világháborúról amiben nem csak a holokauszt a szörnyűség.

Igen, ezt írtam én is. Nekem is nagyon tetszett ez, meg hogy még a német tiszt sem volt sztereotípia ...

tchabee írta:

Írod a szokásos magyaros kamera kezelést, pedig néha voltak számomra meghökkentően szokatlanul jó beállítások, szép igaz képek, de néhol botrányosan sötét képek.
Igazából a helyszín nem köthető sehova, de ez is inkábbaz írói kencepció része, hisz ez nem megtörtént esemény.

Nem is zavart volna, de egy Kőszeg fényképet tettek be az albumba - ez által, no meg a határ közelsége miatt ahhoz kötöttem.

tchabee írta:

Az Isteni műszakot azért nagyon ajánlom, az utóbbi évek legjobb magyar filmje nálam.

Na, az nehéz döntés lesz. Mármint rávenni magam. Láttam előzetesét, az alapján nem az én világom.

.




Bikanyak



Tudom, hogy állandóan hivatkozok valamire, de ezúttal sem kerülhetem el: a mozi megtekintésében kétségkívül inspiráló hatással volt rám Niwrok írása – más baráti ajánlással egyetemben. Ráadásul, amit a linkelt írásban olvashattok, abba bele sem tudok kötni, minden pont úgy van, ahogy írva vagyon – csupán az a hatalmas bibi, hogy engem ez, ezúttal, így totál nem érintett meg. Ezáltal a Bikanyak összességében nem lett ugyan kellemetlen élmény, de maradandó sem…

Az egész kulcsa egyébként valahol már önmagában a belga filmben is rejlik. Nem tudom jobban elmagyarázni, de ugyanazt az ürességet és nihillt éreztem közben, mint egy magyar film megnézésekor. Hogy ez technikailag miből következik, fogalmam sincs, de hangulatilag rám hasonló hatással volt, mint mondjuk a legutóbb nézett Nagy füzet. Persze, az egész totál más, igazándiból összehasonlíthatatlan a kettő – de valahogy mégis ugyanúgy működött.

Indításként egy Jacky nevű izomkolosszus néhány enyhe pofonnal meglegyint egy renitens gazdát, aki nem tőlük – mármint Jacky által képviselt maffiától – akar hormonkészítményeket vásárolni felcseperedő jószágai számára. A mozi ezek után szépen követi Jacky útját, néhány teljesen értelmezhetetlen eseménnyel tarkítva, mígnem jött egy flashback, ami helyére tett mindent. No, kérem: azoknál a képsoroknál keményebbet mostanában nem láttam, ezáltal legyen a Bikanyak összességében bármilyen felejthető mozi, arra a jelenetre egész életemben emlékezni fogok. A múltban történtek rögtön helyére teszik az egész kompánia motivációit – rögtön értelmet nyer Jacky minden tette és érzelme. Az egész film tulajdonképp az ő drámája (kellene, hogy legyen), egy ilyen esemény után a néző túlcsorduló érzelemmel várja a bosszút. Várja a katarzist, hogy a szegény kisfiú felnőttként elégtételt vesz…

Várhatja… ugyanis ez nem bosszúfilm. Bármilyen alapot is ad neki az a jelenet, az alkotók totál beteljesületlenül hagyták az egészet - pont, mint egy félbehagyott petting: álló dákóval kell Dosztojevszkit olvasnod. Egyszerűen ezek után nekem totál nem jött be ez a nyomozós-beépülős krimi, a gyilkossággal, a kerékcserélt BMW-vel, a rendőrnővel, mindennel. A jogos felháborodást ki nem használva teljesen másfelé vitték el a történetét, Jacky karakterét meg … hmmm… hogy is mondjam… tényleg egy szegény ökörré silányították. A film ebből a szempontból ugyanakkor kiváló karakterdráma, hogy lesz egy ártatlan kisfiúból egy hormonkezelt fogyatékos marha, a film végére még valami szimpátia is kialakult vele kapcsolatban – azonban az egész lénye, gondolkodása, sutasága nem az én világom. Pedig aztán hozzá kellene kötődni elsősorban, őt kellene szeretni elsősorban – én mégis megmaradtam a kis Jackynél. Így a liftes finálé teljesen törvényszerű eseményei sem voltak rám az égvilágon semmi hatással – mert végig, egész mozi alatt azon járt az agyam, Bruno miért és hogyan került oda, ahova, s hogy abban Jackynek volt-e szerepe…

A mozi másik mondanivalója - amit Niwrok kolléga kiemelt -, sajnos egyáltalán nem érintett meg. Egyrészt bármennyire is aktuális és elgondolkodtató a témája, nem foglakozom vele, mert szélmalomharcnak és picit túllihegettnek tartom. Úgysem tudunk egészségesen étkezni, úgyis becsapnak bennünket – legalább legyen finom, amit eszünk (ld. Mátrix). Másrészt meg az erre épülő maffia, azok emberei, karakterei koránt sem voltak úgy kidolgozva a sztoriban, hogy tevékenységük valódi feszültséget és gondolatokat generáljon. Az egészet inkább egy elhomályosodó tablónak látom, egy elbagatellizált gazdasági/egészségügyi – ámde átütő erő nélküli –háttérnek látom, ami előtt Jacky története a fontos. A hormonkezelt óriásé, aki viszont nem hozza a figurájába kódolt szánalmat és szerethetőséget, mert egy buta, agresszív állatot csináltak belőle. Ahelyett, hogy jól p*csán rúgatták volna vele Brunot és az egész akkori bandát…

A lényeg az, hogy azt az érzelmi töltetet, amit az a bizonyos flashback nyújtott, egyáltalán nem lovagolták meg nálam. Emellett pedig sem a film képi világa, lassúsága, dialógusai, sem karakterei és eseményei nem fogtak meg. Néha unatkoztam, egyszer kiakadtam, de többnyire belefásultam a kétnyelvű Belgium (ez még egyébként jó kis adalék lehetett volna, de ez is felszínes maradt számomra) szürkeségébe. Mégis, azt kell mondjam, aki icipicit tovább akarja és tudja kombinálni a húsipar, vagy a belga politikai ellentét témáját nézze meg. Mert férfiként bónusznak kap egy nagyon kemény jelenetet is.



60%




.

R2-D2 írta:

Bikanyak

A hormonkezelt óriásé, aki viszont nem hozza a figurájába kódolt szánalmat és szerethetőséget, mert egy buta, agresszív állatot csináltak belőle. Ahelyett, hogy jól p*csán rúgatták volna vele Brunot és az egész akkori bandát…

60%

Kár. Azt hittem, reméltem, ha Jacky hidegen is hagy, legalább a szakmabeli téma megfog, még ha sok újdonságot nem is fog hozni.
Az "állat" "buta" részét nem értem, és nem hiszem, hogy a bosszú lett volna az egyetlen "helyes" lezárása a történteknek. De hát ez van... még egy strigula   .
.

Niwrok írta:

Kár. Azt hittem, reméltem, ha Jacky hidegen is hagy, legalább a szakmabeli téma megfog, még ha sok újdonságot nem is fog hozni.
Az "állat" "buta" részét nem értem, és nem hiszem, hogy a bosszú lett volna az egyetlen "helyes" lezárása a történteknek. De hát ez van... még egy strigula   .
.

Háát... a butaságot azt csak úgy éreztem. Minden mozdulatában, gondolatában, ahogy az egész szerelméhez viszonyult, ahogy a társadalomra reagált. Mintha egy gyerek maradt volna abban a nagy testben.

A téma meg érdekel ugyan, de tényleg semmi újdonságot nem hozott, plusz picit felületesnek is éreztem. Pontosabban egyáltalán nem éreztem dominánsnak a hormonkezelt állatok jelentőségét Jacky történetében.

R2-D2 írta:

Háát... a butaságot azt csak úgy éreztem. Minden mozdulatában, gondolatában, ahogy az egész szerelméhez viszonyult, ahogy a társadalomra reagált. Mintha egy gyerek maradt volna abban a nagy testben.

A téma meg érdekel ugyan, de tényleg semmi újdonságot nem hozott, plusz picit felületesnek is éreztem. Pontosabban egyáltalán nem éreztem dominánsnak a hormonkezelt állatok jelentőségét Jacky történetében.

Az állatok jelentősége a párhuzamban áll, hogy Jacky is egy közülük.

Az "ahogy a szerelemhez viszonyult", meg "ahogy a társadalomra reagált" dologhoz még nem mondtuk el elégszer, hogy majdnem mindenre válasz az, hogy Jacky egy állat... pontosabban, hogy egy ökör   ?!

Spoiler:

Niwrok írta:

Az állatok jelentősége a párhuzamban áll, hogy Jacky is egy közülük.

Az "ahogy a szerelemhez viszonyult", meg "ahogy a társadalomra reagált" dologhoz még nem mondtuk el elégszer, hogy majdnem mindenre válasz az, hogy Jacky egy állat... pontosabban, hogy egy ökör   ?!

Spoiler:

Erre megint nem tudok mit mondani... nagyon szépen levezettted, igazad is van, mégsem jött meg a kedvem Jackyt és a filmet megszeretni. Ezeket egyébként én is éreztem, de valahogy idegen tőlen egy marhaként felnőtt férfihez való kötődés.