R2-D2 írásai 1.0

R2-D2 írta:

Hogyan rohanj a vesztedbe

Én már háromszor futottam neki, de annyira bárgyúnak és unalmasnak tűnt, hogy képtelen voltam befejezni, de éppen ezért majd csak akkor szeretnék reagálni a teljes írásodra, ha magam is végignéztem az egész filmet.

R2-D2 írta:

Száguldás a semmibe

Konvoj, Mad Max, Gengszterek sofőrje, Párbaj, Bullit, Sugarlandi hajtóvadászat, stb…

-> Hehe Gumikacsa! Mekkora filmek ezek bár én valamiért a Párbajt nem bírtam végig nézni, a sofőrt meg csak szeretném megnézni, de még nincs se időm, se találat, hogy feliratosan nézzem meg ezt a filmet! A Smokey és a bandita első részével hogy állsz? A sugarlandból van egy kérdésem, hogy az az öreg házaspár vajon még mindig ott állhatnak az út szélén?

R2-D2 írta:

Ezek közül – ha valaki nem tudná –

-> Én tudtam!

R2-D2 írta:

Az egész jelenetnek iszonyat feelingje van, az ablak mögül leskelődő lakók, a csend, az egész környezet olyan, mintha a Volt egyszer egy vadnyugatot néznénk – csupán nem a vonatot várjuk, hanem az autóst. Egy száguldó 1970-es hófehér Dodge Challengert, és az azt vezető sofőrt, aki hatalmasat fékezve visszafordul, s elsőre a sivatagba menekül.

-> Jaja nem sz@r kocsi! Sőt! Ember te tényleg beleillesztetted a Vadnyugatot ide? És milyen jól is tetted mert ez ügyben tényleg van egy kis hasonlóság!

R2-D2 írta:

Egyáltalán nem bántam meg, hogy újranéztem – egyrészt a keresett jelenetet megtalálni véltem -, másrészt meg egy újabb iszonyat hangulatos 70-es évekbeli autós mozit láttam. Azok az autók… anyám…

Végeredményben egy újabb nagyszerű R2 kritikát olvashattunk! Bár azért a film se kutya!

Mr. White írta:

A sugarlandból van egy kérdésem, hogy az az öreg házaspár vajon még mindig ott állhatnak az út szélén?

Lehet. Báár.. szerintem már meghaltak.

Mr. White írta:

Végeredményben egy újabb nagyszerű R2 kritikát olvashattunk!

Köszi!

.





The Signal





Weide múltkori lelkes ajánlója csupán előrehozta a megnézési sorban ezt a filmet, amire már valamikor év elején felfigyeltem - de hiába olvastam a kolléga írását, totálisan mást kaptam, mint amire számítottam, kikerekedett szemmel követtem a történet alakulását, a fináléról meg ne is beszéljünk. És egyben azt hiszem, ez lesz az a mozi, ami a leghosszabb ideig fenntartott WTF érzés címének boldog birtokosa lesz nagyon sokáig… ugyanis megvallom őszintén, én legalább a film kétharmadáig teljesen elveszettnek éreztem magam, fogalmam sem volt róla, hogy hol vannak a szereplők, miért is vannak ott és az egészben ki kicsoda.

Nic és Jonah barátok . Nagyon jó barátok, mellesleg pedig nagyon jó hackerek. Filmünk kezdetén épp Nic barátnőjét, Haley-t viszik valahonnan valahova, mert a csaj másik városba költözik egy évre. A felütés azonban nem tököl túl sokat ezzel az egész úttal, a karakterek közti kapcsolatrendszerrel, sőt, a Nic és Haley közti kapcsolati válság sincs túllihegve – ami nekem speciel kimondottan tetszett. A fő hangsúly ugyanis azon van, hogy a két hacker srácot meghekkelik, gyakorlatilag egojukat felpiszkálva belerángatják egy hajszába, egy Nomad nevű titkos szoftverguru után. A kis csapat pedig bekapja a horgot, visszakövetve a Jelet, el is jutnak egy elhagyott házba valahol a sivatagban – ahol aztán valami szörnyűség történik velük.

Ez, így olvasva nem is tűnik túl bonyolultnak, de higgyétek el, menet közben közel sem ilyen egyértelmű minden. Egyre inkább összeszűkült szemöldökkel nézzük a képet, hogy most akkor kinek a micsodája mit is akar, ki a titokzatos valaki és miért csinálja azt, amit. Egyébként a kis ház felfedezésénél picit meg is ijedtem, hogy egy újabb kézikamerás horrort fogok látni, némi sci-fi beütéssel, de aztán a meghatározatlan idejű ébredés és helyszínváltás minden ez irányú kétségemet eloszlatta - hogy millió másikat tegyen fel. Ami ugyanis a fehér szobában kezdődik, az egyszerre zseniális és ép ésszel felfoghatatlanul zavaros. Egyszerre idegtépően izgalmas és idegesítően hiányos. Van egy Damon nevű faszi, vegyvédelmi ruhában, aki Nicet kérdezgeti a kis házban történtekről, a Jelről, amit követtek, a korábbi életéről. A srácnak különféle logikai próbákat kell kiállni, de egyre inkább értelmetlennek tűnik az egész: Nic inkább hasonlít egy kísérleti patkányra, mint egy értelmes faj képviselőjére. Itt egyébként előfordulhat, hogy a mozi totál tévútra visz minket, nekem is millió megoldás volt a fejemben, hogy épp mi miért is van. Az információk visszatartása, azok csepegtetése, a két másik fiatal lassú beépítése a képbe kiváló feszültségforrás, miközben tulajdonképp végig azon jár az agyunk, hol a fenében is vagyunk. A környezet sterilsége logikusan egy föld alatti kutatólabort feltételez, a személyzet öltözködése szintén ezt a képet erősíti – mindazonáltal érezzük, hogy Nic mellé kell állnunk, érezzük, hogy valami szar van a levesben..

Ez a bizonytalanság aztán a film legvégéig ki is tart. Így, utólag visszagondolva, folyamatosan kaptuk az információkat, simán összerakhattuk volna a képet, de a film egyik legnagyobb erőssége, hogy mégsem tettük. Sőt. Visszaolvasva ezt magam is megteszem írásomban, mégsem lehet kirakni a képet. Ritka okosan megírt szkript, már-már scherlockos szintű, mikor a puzzle minden elemét ismered, látod – mert megmutatják – és mégis meglepődsz a végső fordulaton. Az az érzés pedig, amikor is a mozi utolsó jelenete varázsütésre megmagyaráz mindent, mikor az összes értelmetlenkedésed egy pillanat alatt köddé válik… nos, az egy nagyon ritka érzés és nagyon ritka mozis pillanat.  Minden pénzt megér – estünkben pedig simán felteszi a koronát az egész mozira, annak zseniális történetére.

Qrva jó. Ahhoz képest, amennyiből készült, ahhoz képest, amennyi promót kapott, ahhoz képest, amilyen szinten kezelni és értékelni kell, qrva jó. Ez nem egy nagyköltségvetésű, hiper-szuper Feledés, Elysium, Holnap határán, sokkal inkább a Kolónia, Aplollo 18 és Európa Report a mércéje. A többféle zsáner közös filmbe sűrítése működik, de csak azért működik, mert egyik sem nyomja el a fő motivációt, a rejtélyes sci-fi szálat. A horrorelemek, a némi akció, a nagyon minimális love story, az örök barátság víziója és a dráma remekül egészítik ki a mozi valódi történetét – ami viszont egészen a legvégéig titok marad. Ha most gondolkodnék, tuti tudnék keresni emlékeimben a The Signal sztorijához hasonló történetű filmeket, de az bizony súlyos spoilerkedés lenne. Erről ennél többet nem is szabad tudni, mint amit írtunk Weidével, úgy jó, ha a néző maga talál ki a labirintusból, amibe az alkotók belevitték. Fantasztikus filmként elengedhetetlen kérdés, hogy állunk a díszlettel és a látvánnyal: nos, ebben sincs hiba, bár azért az észrevehető, hogy a minimál költségvetés eléggé ingerszegény hátteret eredményezett. Az is igaz, hogy a történet nem is igényel ezúttal mást, kicsit úgy vagyok ezzel, mint saját szakmámban: néha a konyhához kell az étlapot írni. Itt is ez történt, a feladat pedig tökéletesen meg lett oldva…

Laurence Fishburne sokadszor játszik sci-fiben, rutinos róka már az öreg. A fiatalok közül Haley (Olivia Cooke) eddig ismeretlen volt számomra, de ezután majd az Elnémultakban és az Ouijaban is jobban odafigyelek rá. A fiúk közül Jonah (Beau Knapp) eddig csak a Super 8-ban tűnt fel kisgyerekként, túl sok emlékem nincs róla, ellenben Nictől (Brenton Thwaites) több filmet is láttam nemrég: Oculus, Demóna, Emlékek őre… Felkapott lett a srác – teljes joggal. Azt hiszem, sem a castingra, sem a színészi játékra nem igazán lehet panasz, mint ahogy a díszletre, operatőri munkára sem. Nagyszerűen össze van rakva a film – a maga szintjéhez képest zseniálisan-, azonban talán túlságosan is: szinte végig kísért az elveszettség érzése. Az pedig nem jó érzés – az ember nem szívesen érzi magát hülyének egy film nézése közben. Kicsit kevesebb sejtelmességgel, meg egyértelműen nagyobb költségvetéssel óriási siker lehetne. Így csak az idei low-budget kategória nyertese egyelőre.



80%



.

R2-D2 írta:

The Signal

 Egy ilyen kritika után úgy hiszem, hogy a film megítéléséről nem is érdemes beszélnünk, viszont azért a vége számomra felvet 1-2 kérdést.

Spoiler:

R2-D2 írta:

Ez nem egy nagyköltségvetésű, hiper-szuper Feledés, Elysium, Holnap határán, sokkal inkább a Kolónia, Aplollo 18 és Európa Report a mércéje.

Tök jó, hogy felhoztad ezt a témát, mert a kritika írása alatt nekem is szöget vert a fejemben, hogy a közelmúltban sikerült kitermelni jó pár olyan mid-budget sci-fit, amik a saját kategóriájukon belül néha képesek mérföldeket verni nagyobb társaikra, legyen szó hangulatról, csavarról, atmoszféráról, akármiről. Persze, a Feledés, Elysium, Prometheus, Gravity, Edge of Tomorrow a maguk blockbuster jellegükkel szintén kurva jó alkotások, de esküszöm, manapság több örömöt lelek a kisebb társaikban. A kis listád ezt hűen reprezentálja is. Europa Report, The Colony, Pandorum, The Bay, Splice, Last Days on Mars, stb... ezek valamilyen szinten mind többet voltak képesek nyújtani, mint a nagy tesóik, és ez azért jó érzéssel tölt el.

.





Halálugrás




No, erre ki emlékszik vajon… Megint csak két képet, jelenetet tudok mondani, ami már évek óta a Drop Zone újranézésére ösztökélt: az egyik, mikor néhány ejtőernyős az éjszaka közepén leszáll egy toronyház tetején, a másik meg, mikor az ugrók gyakorolnak egy bázison (drop zone) egy trambulin-szerű szélgép fölött.  A szereplők közül viszont egyedül Wesley Snipes volt az, akire emlékeztem, a többiek léte totál a feledés homályába veszett – mint ahogy a történet maga is.

Pete Nessip (Wesley Snipes) zsaru. Nem a szó klasszikus értelmében az, feladata bűnözők kísérgetése, szállítása az országon belül – afféle marshall-szerű figura. Testvérével, Terryvel épp egy kicsit teszefosza, kicsit hibbant bűnözőt szállítanak  A pontból B pontba, mikor is a repülőn a rabot elrabolják tőlük. A sajnálatos esemény közben azonban több ember életét veszti, az egész balhét Pete testvérére, Terryre próbálják kenni – azt meg, hogy 12000 méter magasságból ejtőernyősök raboljanak el valakit a gép ajtajának kirobbantásával, végképp nem hiszi el senki. Pete-re hamar felfüggesztés vár, így már civilként ered a rablók és gyilkosok nyomába: a teljes autentikusság miatt jelentkezik egy ejtőernyős ugróiskolába is, ahol hajmeresztő kalandok után az egyik legkeményebb oktató(nő), Jesse (Yancy Butler) veszi pártfogásába. Szüksége is lesz rá, hisz jó nyomon jár: a keresett banda ugyanis a környék legjobb ugróiból verbuválódott bűnszervezet, akik betöréseiket éjszaka, a toronyházak tetejére érkezve, a tetőről bejutva hajtják végre…

Holtpont, ugye??? Nekem legalábbis teljesen az ugrott be róla, mikor újranéztem – a hasonlat az ejtőernyőzés lévén nyilván adja magát, de nem csak ez az egyetlen közös vonás. Gary Busey személye alapból összeköti a két filmet (fura is a két ellentétes oldalon látni őt), de a bandák működése, életvitele, az őket elkapni akaró zsaru szenvedélye teljesen hasonlóvá teszi a két mozit. Mégis, a Halálugrás csupán egy utóíz, egy másolat lett a nagy előd ismeretében, valahol, valami elveszett, ami még a Holtpontban megvolt. Én most a különbséget elsősorban a két bűnbandában látom, Bodhi bandája a szörfözéssel, ugrással, elnökös rablás sorozattal maga volt a végtelen lazaság és buli – míg itt Moncrief bandája csupán munkaként tekint az ugrásra, szenvedély nélkül. Ez a szenvedély, pontosabban annak hiánya kivetül a mozira is. Ezekből is következik, hogy a filmek közti negatív figurák sincsenek egy súlycsoportban, mint ahogy ugyebár Wesley Snipes sem egy Kenau Reeves.

De tételezzük föl, hogy valaki nem ismeri a Holtpontot   ... Ha csupán önmagában nézzük a Halálugrást, kétségkívül működik. Nagyon is jól működik. Vélhetően ebben szerepe van annak a John Badhamnak is, aki korábban pl. már csinált egy Kék villámot, meg egy Háborús játékokat, így a mozi akció jellegére, feszültségére, túl sok panaszunk nem lehet. Az adrenalin bombaként működő ejtőernyőzést lehámozva a filmről egy korrekt, de klisékből felépülő tipikus 90-es évekbeli akciófilmet kapunk, ami akár egy Die Hard epizód is lehetne. Az egész információ rablásosdi anno aktuális volt, a bunyók koreografálása magán viseli a korszak kívánalmait, a minimális poén – főleg a Swoop nevű bohém fickón keresztül – jó ütemben van adagolva. Érdekes, Snipes a Pusztító után érezhetően visszafogottabb szerepet kapott, sem idiótaságban, sem bunyóban nincs kihegyezve a karakterére a mozi. Sőt, én úgy érzem/éreztem, mintha nem is a színészek lennének a főszereplők, hanem maga az ejtőernyőzés.

Mert az elvitathatatlan tény, hogy a Drop Zone legjobb, legizgalmasabb, legegyedibb szereplője maga az ugrás, az arra való felkészülés, a krimi szál körítése. Laikusként (még mindig nem jutottam el odáig, hogy ugorjak, de ami késik,nem múlik) teljesen hihető és hiteles az egész, a légi felvételek, a zuhanás pedig hatalmas adrenalin bombaként robbannak be a képedbe. Egyszerűen zseniális, amit a profi ejtőernyősök a vásznon csináltak, s ahogy olvasgatom, néhány tandemugrást Snipes is bevállalt. Nekem nagyon bejött ez az egész zulang, ahogy pl. a Kék villámban a levegőbe helyezték a krimit, itt ugyanúgy exkluzív körítést kapott a meglehetősen kiszámítható sztori. A rengeteg ugrás miatt ugyanakkor gyakorlatilag egy csepp megállás sincs a moziban – szerencsére túl sok érzelgősségre, love story-ra sem fordítanak felesleges képkockákat. Sőt.. egy pillanatra el is gondolkodtam menet közben, hogy Pete milyen könnyedén túllép az őt ért veszteségen – de aztán kidumáltam magamban, hogy ilyen kemény fából faragták. A szívét is. Mindenesetre nincs csók, nincs nyál és nincs temetés: csak szédítő magasság és zuhanás. Sokszor.

Nem állítom, hogy bármi különleges titulust kellene biztosítani a Halálugrásnak. Akkor sem volt az évtized filmje, ma sem az, viszont egy iszonyat hangulatos kis kikapcsolódás. Túl sok hibája nincs, szórakoztató, látványos kis thriller, simán újranézhető – de sem nem Snipes legjobbja, sem a témában nem a legjobb. Előbbire nálam ott az A pusztító, utóbbira meg a Holtpont.


75%


.

.





Defekt




Az, hogy ez a mozi egyáltalán eszembe jutott 30 év után, az egyértelműen tchabee-nek köszönhető. A múltkor egy xpresses hozzászólásban hozta elő a témát, mint az egyetlen szocialista horrort – abban a pillanatban tudtam, hogy én ezt újra látni akarom. Már csak azért is, mert emlékeim szerint gyerekkoromban kifejezetten féltem ezen a mozin, akkor, 13-14 évesen a film atmoszférája, eseményei valóban beparáztattak: az Erdő szelleme is csak pár évvel később jött alámondásos videokazettán.

Gedeonnak (Kern András), a fiatal ambiciózus nyomozónak meggyőződése, hogy összefüggés van három nő eltűnésének a körülményei között. Mindhárman magányosan autózók voltak, akik ugyanabban a körzetben tűntek el, és mindig több napos ünnepek után. Hosszas könyörgés után – a film nyitójelenete, komikus mozzanatokkal - sikerül megkapnia az engedélyt főnökétől, hogy a pár nap múlva esedékes karácsonyi ünnepekkor járőrözni mehessen őrmester kollégájával (Szabó Gyula) abba a körzetbe, ahol az eltűnések történtek.  Megérzése nem csal, mert a másik történeti szálon a potenciális áldozat (Gyöngyössy Katalin) útközben egy elhagyatott erdei útszakaszon dupla durrdefektet kap Trabantjával. Kétségbeesésében elindul valami fedett helyet keresni, ahol meghúzhatja magát éjszakára - nemsokára talál is az erdő közepén egy házat, aminek a tulajdonosa be is fogadja őt. A férfi (Márkus László) eleinte még kedvesen viselkedik, de egyszer csak váratlanul rátámad a nőre…

Tovább nem írom (nem másolom át   ), nagyon remélem, mindenki szakít rá 65 percet az életéből. Ezt egyszerűen látni kell. Az, hogy szocialista horror, az borzasztó erős kifejezés, de egy thrillerként simán megáll a lábán – még 32 év távlatából is. Az 1977-ben készült alkotás az akkori rendszer számára "idegen"-nek számító horrorisztikus témája miatt 5 évre dobozba került, és csak 1982-ben engedték bemutatni, ekkor készült el a végleges változat, amit bizonyít a film végén a stáblistán a gyártási évszám, miszerint "készült: 1977-1982". A filmet tévéfilmnek szánták, amikor azonban a Mokép forgalmazásba hozta, akkor egy ideig a mozikban is látható volt. Erre speciel én nem emlékszem, jómagam már csak a két magyar csatorna egyikén találkozhattam vele – vélhetően 22:00 órás kezdési időponttal, tekintve a több perces cicis jelenetet, meg a feszültségi faktort. Mert az bizony, az akkori időben kimagaslónak számított – de igazándiból tegnap éjjel is képes voltam végigizgulni. Nem, nem félni, mint anno, csupán végigizgulni…

Természetesen ezt is a megfelelő helyén kell kezelni. Fekete-fehér, 35 éves filmet elsősorban a kortársaihoz és a saját filmiparához kell mérni: ott pedig bőven kiáll minden összehasonlítást. A felütés kissé komikus eseményei után, az országúton már minden rendben van. Ahogy Kern és Szabó autózik, a köd, eső, sötétség keverékében, az kimondottan hatásos. Van idő icipici családi kitekintőre is, az egész nekem borzasztó életszagú lett, valahogy így képzelem el egy rendőrpáros munkáját (1977-ben). A lány balesete után, miután a szakadó esőben eljut a házhoz, majd az öregúr bájos mosolya visszavezeti oda, a legjobb thrillerek ismérveit véltem felfedezni a mozin. Megmosolyogtató, de a pár hete látott I saw the devil is beugrott egy bizonyos ponton… rengeteg hitchcocki hatás, a kamera beállítások, a fény-árnyék játék, a történetben rejlő kiszámíthatatlanság és sejtelmesség bőven képes az egy órás feszültség fenntartására, ráadásul a Fazekas Lajos által írt forgatókönyv komoly meglepetéseket tartogat.  Már az is zseniálisan meg van oldva, hogy menet közben a rendőrök és az áldozat hányszor tudják egymást izzadságmentesen elkerülni, no de hogy ez még a házban és később a rendőrség folyosóján is megtörténik, az nekem kegyetlenül bejött.

Ebben persze nem kicsit benn van a rendőrség felé tartott görbe tükör, Gedeon lelkes alkalmatlansága és az őrmester életunt beleszarása, de akkor is: a végletekig feszítik a húrt, hogy mikor jönnek rá valamire, mit hibázott a lány. Én speciel a teára gondoltam, mint lebuktató elem – erre mi történik?? Oda kerül, ahova való… Ugyanakkor nem lett volna cocializmus, hogy ha a lány nem azt tette volna, amit, a társadalmi üzenet és példamutatás kiválóan lejött a filmből, ehhez kapcsolódóan pedig Gedeon esete mérhetetlenül groteszk. Az, hogy az egész az ő agyából pattant ki, ő volt az egyedüli, akinek igazándiból joga lett volna a helyzetet megoldani – nos, ahogy ő végzi, az végtelenül fekete humor. És egy jó nagy gyomros a nézőnek is, abszolút nem Hollywood. Tudom, hülyeség ennyire lelkesedni egy kétségkívül elavult moziért, de mind a színészek, mind a hazai filmgyártásban betöltött szerepe miatt komoly értéknek gondolom. A díszletek a színészek, az egész hangulata tanítani való – a zenéje meg külön értekezés tárgya lehetne. Az a monoton dallam, ütögetés, váltakozva teljes némasággal, a síri csenddel borzongatóan hatásos.

Többen írták máshol (vélhetően ifjak), hogy a pár évvel ezelőtti horror fesztiválon végig nevették a filmet. Ez egyrészt a forgalmazó hibája, mert ez egyáltalán nem való 2012-ben moziba, másrészt meg az ifjak hibája, mert nem is próbálták helyén kezelni a Defektet. Én megtettem, nekem 30 év után is működött.



80%




A teljes film megnézhető a yotubeon.




.

R2-D2 írta:

Defekt

Tovább nem írom (nem másolom át   ), nagyon remélem, mindenki szakít rá 65 percet az életéből. Ezt egyszerűen látni kell. Természetesen ezt is a megfelelő helyén kell kezelni.

80%

Ha már ilyen szépen kérted, és ezt a linkkel is nyomatékosítottad, akkor megnéztem, már csak azért is, mert mostanában ilyen "lopott" 65 percnél hosszabb idő nem nagyon jut itthon filmekre...

Ahhoz képest, hogy milyen koros a film, jobb lett, mint vártam. A szerkezete mondjuk szörnyű: azon kívül, hogy Gedeon az ügy közepébe vágva összegzi a gyanúját, a rendőrök végig csak lógnak a levegőben, és az már egyenesen abszurd, ahogy egy "vélt" tetthelyen egyszerűen csak elszundítanak... még talán szocreál mércével mérve is. Azt is meg tudom érteni, akik kinevették az egészet, hiszen az autóbaleset képei úgy kínosak, ahogy vannak, és a végén azok a testek... Persze, különleges, meg sosem láttuk ilyet itthon, meg a Vasfüggönyön túl, de nem hiszem, hogy csak mert valami ritka, egyedi, attól rögtön jó is lesz.

Viszont amikor nem volt rossz, akkor a Defekt jó volt. Tényleg . Az esős éjszaka hangulata, a menekülés az erdőben (a kő a táskában külön piros pont!), a potenciális sorozatgyilkos fenyegető árnya, a gyanús körülmények, a Psychos motívumok és a távolról sem hollywoodi fordulatok; mind tetszettek. Eddig sem rejtettem véka alá, hogy a jó történet és a hangulat nekem elsődleges, és az, hogy valaki ezeket jól meg tudja írni, ahhoz nem kell sem túl nagy költségvetés, sem túlbonyolított látványvilág, de még profinak sem kell feltétlenül lenni. Szóval a Defektet úgy nézve, mint amatörizmusokkal és technikai kompromisszumokkal terhelt filmet, akkor egy jó filmet láttam. Kivéve a forgató- és szövegkönyv buktatóit... azokkal nem tudok mit kezdeni.

Nálam olyan 63% körül volt.

Niwrok írta:

Defekt



Ahhoz képest, hogy milyen koros a film, jobb lett, mint vártam....

Viszont amikor nem volt rossz, akkor a Defekt jó volt. Tényleg ... úgy nézve, mint amatörizmusokkal és technikai kompromisszumokkal terhelt filmet, akkor egy jó filmet láttam. Kivéve a forgató- és szövegkönyv buktatóit... azokkal nem tudok mit kezdeni.

Nálam olyan 63% körül volt.
.

Köszi! Mármint hogy megnézted!!!

Tulajdonképp nem tudok vitába szállni veled, amit írtál, abban maxi igazad van - bocsájtassék meg nekem, hogy a Defekt újranézése memóriám távoli zugában elraktározott gyerekkori élményem újraélése volt, úgyhogy az elfogultság és a személyes kötődés ez esetben is alaposan megszépítette az élményt.

Nem volt objektív az ajáló, az tény.

R2-D2 írta:

Nem volt objektív az ajánló, az tény.

Lehet egyáltalán olyat írni ? Szoktunk ? A nosztalgia meg főleg egy ilyen dolog, csak nálam az (megint) nem játszott.
Köszi az ajánlót, már nagyon hiányzott valami legalább horror-szerű .

Részemről bocs, hogy ennyire nem írok jó pár hete, és hogy a tieidre is alig reagálok, de amikről írtál, azokat vagy nem láttam, vagy csak túl régen.
.

Niwrok írta:

Részemről bocs, hogy ennyire nem írok jó pár hete, és hogy a tieidre is alig reagálok, de amikről írtál, azokat vagy nem láttam, vagy csak túl régen.
.

Nincs gond, bocsánatot kérned meg végképp nem kell, ha olvassátok, az már jó. Semmi nincs ok nélkül, majd remélhetőleg minden visszaáll a régi kerékágásba...

A boríték amúgy mikor jön?

R2-D2 írta:

A boríték amúgy mikor jön?

Múlt héten nem jutottam el a borítékboltba , viszont szerváltam egy külső vinyót, hogy szépen ki tudjam üríteni a pendrive-ot. Egy-két hét.
.