Niwrok írásai 2.0

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Mi

Nem könnyen rágható falat a Mi, hiszen társadalmi tanmesét nem egy ilyen jellegű horrorban vár az ember, a hentelős rémfilmek közönsége pedig általában nem a szociográf tanulmányért ül be kedvenc műfajára. Viszont éppen ettől különleges és érdekes...

7/10
.

Ez annyira nem könnyen rágható, hogy ilyen böszmeséget rég láttam... a Get Out idején.

40%

Nem lep meg . Nekem is talán az első fele tetszett, amíg még nem ment át szürreálisba.
A fickónak nagyon el kéne döntenie, hogy most társadalomkritikát akar-e írni vagy horrort, mert a két műfaj együtt nem igazán működik nála... De persze nem fog elgondolkodni, amíg körbenyalják.

.

Niwrok írta:

Mi

Nem lep meg . Nekem is talán az első fele tetszett, amíg még nem ment át szürreálisba.

.

És a szürrealizmus mellett meg olyan baromságok is befigyelnek, mint a varázspince egyik alagútjában "hullámvasutazást" imitáló árnyékok...

.

.
Hold the Dark




"Ma még megúszta azt a bizonyos telefonhívást a feleséged. De eljön az, te is tudod."

Egy kis alaszkai falu lakosai szörnyű tragédiát szenvedtek el az utóbbi időben, mert az ottani gyerekeket sorra támadja és öli meg egy környéken portyázó farkasfalka. A harmadik áldozat anyja, Medora -látva, hogy sem a falusiak, sem a rendőrség nem erőltetik meg magukat- levélben fordul Core-hoz -egy nyomolvasóhoz, aki jó pár évvel korábban könyvet írt egy farkasvadászaton szerzett tapasztalatairól-, hogy keresse meg és ölje meg a fiát elragadó farkast. Core leginkább kíváncsiságból, és mert így reményei szerint a környéken lakó lányát is meglátogathatja, elfogadja a meghívást. Megérkezése után Medora beszél a fia elrablásáról, és arról, hogy bár Core valószínűleg már nem is találja a fiút életben, akkor is keresse meg a maradványokat, hogy az afganisztáni misszióban levő, onnan hamarosan hazatérő férjének legalább egy sírt tudjon mutatni. Core napkeltével el is indul az állatok nyomában, nem is sejtve, hogy ebben a történetben nem a farkasok lesznek a legveszélyesebbek rá és a falusiakra.

Nagyjából másfél éve volt téma nálunk a Wind River - Gyilkos nyomon, ami ennek a filmnek akár testvérfilmje is lehetne. Nem csak azért mondom ezt, mert egy kivülállóként érkező "nyomozó" próbál a végére járni egy haláleset körülményeinek, hanem mert ugyanaz a fajta elszigeteltség, ugyanazok a havas erdei képek, ugyanazok a keményre fagyott emberi jellemek és kapcsolatok jelennek meg itt is. Az, hogy ez egy olyan vidék, ahol a civilizációs vívmányoknak nincs igazán táptalaja, ahol szó szerint farkastörvények uralkodnak, és ahol az emberek nem csak a természetnek kiszolgáltatottak, hanem egymásnak is. Ami markáns különbség volt nekem, hogy a Wind Riverben sokkal mélyebben kerültek bemutatásra az emberi drámák, a személyes veszteségek, és az azok között levő konfliktusok, a Hold the Dark inkább a napszakok felborulása és a hosszan tartó fénytelen időszakok általános letargiájában keresi a magyarázatot a történtekre (igény szerint ehhez vissza lehet nyúlni az Álmatlanságig). Mindehhez természetesen hozzátartozik a könnyen vontatottnak, lassúnak érezhető cselekményvezetés, így ezt még valahol el is fogadtam volna, azt viszont már nehezebben, ahogy a sötétségben és a tragédiákban gyökerező őrület, megbolondulás megjelent a filmben Core első éjszakáján a faluban.

Igazán csak akkor kap egy kicsit gyorsabb tempót a film, egyben nagyobb feszültséget, amikor Vernon, a férj/apa bekerül a képbe. Az első jeleneteiben még csak azt látni, hogy nincsenek fenntartásai, ha pár embert szitává kell lőni vagy késsel elintézni (és ez bőven nem azért van, mert katona, hanem azért lett katona, mert a tapasztalatait, a kegyetlen gyilkolást itt tudta leginkább kamatoztatni), majd a tervezettnél egy kicsit gyorsabb hazatérést követően ő maga is beszáll a vadászatba. És az aztán a tél ellenére is pokoli lesz. Ebben jut nagyobb nagyobb szerephez, hogy a Jeremy Sauliner - Macon Blair páros eddig olyan filmeket tett le az asztalra, mint a Blue Ruin és a Green Room, amiknek nem igazán lettünk rajongói, de az biztos, hogy a fizikai erőszakot és az emberi test roncsolásait hitelesen visszaadták. Annyival jobb ez a film, mint az a kettő, hogy ehhez írtak sztorit is, még ha egy kicsit hagymázasat, zakkantat is... meg annyival, hogy nem csak öncélú a feltépett nyaki erekből lüktető vér meg a félig leszakadó arcok látványa, hanem mellette ott van az a bizonyos tekintet is, amikor valaki a halállal néz farkasszemet.

Ha csak annyi lett volna a film, hogy Core caplat a hóban egy farkas után, attól aligha lenne ott a lenti pont és a kapcsolat a Wind Riverrel (amit jómagam az éves TOP10-be is betettem), de az első fél óra lassúsága után egy fordulatos és pörgős hajtóvadászat lett a dologból, amiért már szívesen adom a magasabb pontszámot.


7,5/10
.

.
Annabelle 3. / Annabelle Comes Home




Ahhoz képest, hogy nem érdemes elfelejteni, Annabelle története egy tíz perces bevezetőnek indult a Démonok között elején, már a harmadik résznél tartunk belőle. Szintén ahhoz képest, hogy eleve az egy debil ötlet, hogy ezt a rusnya babát bárki jó szívvel a polcára tegye, akár még a beleköltözött démon nélkül is, azért akadt már kellemes emlék is a hozzá kötődő történetekből (mint a második része), még ha rögtön az elején könnyen el is bukhatott volna az egész (az első résszel). Most már tudjuk, hogy Annabelle hogyan jött egyáltalán létre, valamennyire ismerjük az erejét, így adódhat a kérdés, hogy mi elmesélnivaló van még róla, ami kitölt egy újabb filmet?

Egy év telt el azóta, hogy a természetfeletti jelenségekkel foglalkozó Warren-házaspár birtokába jutott Annabelle-nek, ami azóta is fenyegető várakozással üldögél a kis vitrinjében, a "széfben". Ez nagyjából az az időszak, amikor Warrenék tevékenysége szélesebb nyilvánosságot kap, hiszen természetesen sok találgatás, hitetlenkedés, félelem és gúnyolódás kíséri a Perron-házban történtek utáni heteket. Ezek céltáblája sokszor Judy, Warrenék lánya, akit a szülei munkája miatt az eddiginél is jobban kiközösítenek, szekálnak az iskolában, mint "kis boszorkányt". Az egyetlen, akivel jobban megérti magát, az Mary Ellen, a szöszi bébiszitter, aki most, hogy Ed és Lorraine elutaznak, a szülinapi előkészületeiben is segít Judynak. Ezúttal csatlakozik hozzájuk Daniela, aki a barátságukra hivatkozva kizsarolja Mary Ellenből, hogy megnézhesse magának a hírhedt Warren-házat, mert érdekli az okkultizmus... csakhogy Danielának más tervei is vannak, amik végül odáig vezetnek, hogy Annabelle "szelleme" elszabadul a házban.

Válaszolva a fenti kérdésre, az írók azzal a trükkel éltek az Annabelle harmadik részénél, hogy az a legkevésbé Annabelle-ről szól. Persze lényegében katalizátora az eseményeknek, és később a benne lakó démon is tiszteletét teszi, de két sokkal érdekesebb, általam kedvelt és várt dolog is fontosabb volt, aminek nagyon örültem. Az egyik, hogy Warrenék jelenléte, főleg Lorraine-é (és vele Vera Farmigáé) a két Démonok között után már önmagában is pozitívum, még ha csak így, keretet is adva az eseményeknek. A másik pedig a "széf"... már öt éve izgatja a fantáziámat ez a megszállt és jelképnek szánt tárgyakkal telezsúfolt szoba, amik mind Warrenék egy-egy ügyéhez kötődnek, amikről külön-külön is lehetne egy filmet (vagy legalább sorozatepizódot) forgatni, és amik eddig a rejtélyek homályába vesztek. Most viszont az Annabelle 3. legnagyobb ziccere, hogy Daniela óvatlanságának és engedetlenségének hála jó pár ottani tárgy megelevenedik!

Így pedig nem csak Annabelle démona randalírozik a házban, hanem egy kicsit szűk panoptikumot, egy elvarázsolt kastélyt is kapunk mindenféle túlvilági lényekkel ebben a bő másfél órában. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint a Ház az erdő mélyén pincéjét, ahol az a lény elevenedik meg, aminek a tárgyához a kölykök hozzáérnek... csak itt Daniela mindent összetapogat a "széfben". Nem minden rém lett jól eltalálva, nekem például a vérfarkasos vonal elég ötlettelen és összecsapott volt, ahogy a többiek is lehettek volna jobban kidolgozva, viszont a Révész az zseniális, arról simán jöhetne az újabb spin-off mozi. Ezzel együtt viszont az is igaz, hogy a film legérdekesebb jelenetei azok, ahol a tárgyak eredetéről van szó, mint egy múzeumi tárlatvezetésen, és maga az ijesztgetés, és főleg a trancsírozás nem volt annyira szempont. Így ugyan el lehet sikongatni rajta, volt néhány jump-scare (volt két olyan jelenet, amitől nekem is sikerült összerezzenni), de sokszor annyi a feszültség forrása, hogy valamelyik lány egy szál lámpával bolyong a házban, várva, hogy mikor ugrik rá valami a sötétből. Én amúgy is bírom az ilyen zseblámpás filmeket, és ha az Annabelle 3. nem is olyan "vágatlan", mint a La casa muda/Silent House páros, az egy jó ötlet volt, hogy mindössze egy nap, egy éjszaka eseményei adják a gerincét.  

És még a szellemesdi mellett is ott vannak a lányok, akik egy kicsit felemássá tették a film rájuk eső részének megítélését. Kétségtelen, hogy elég hosszan nyúlik el a bevezető, amiben még Mary Ellen "tinédzser lamúrjára" is időt szánnak, egyben komikus figurának a filmbe téve Dákós Bobot, aminek a "horrorosabb" filmek kedvelői biztosan nem fognak örülni... de nekem inkább jópofa volt, hogy egy horrorfilm mer tinifilmes lenni, de amikor para van, akkor para van majdnem egy órán keresztül. A másik, hogy mivel igazán csak négyszereplős a film, így néha megtörik a ritmusa a filmnek, jó pár belső cliffhangerrel szabdalva azt fel, ami nem is önmagában volt gond, hanem például akkor, amikor nem is értettem, hogy az előbb még egymás mellett rettegő csajok miért mentek el alukálni, ráadásul a ház három, egymástól legtávolabb eső pontjára. Viszont az egy pozitívum velük kapcsolatban, hogy van egy kis drámai háttér, ami miatt kötődni lehet a karakterekhez, Judy esetében ugyanis jól be lett mutatva, hogy két oldalról is mekkora teher számára, hogy örökölte az anyja képességét, Daniela karaktere meg azért tetszett, mert a szellemjárás miatta nem csak úgy megtörténik, hanem van indoka, és bár a lány hibát követ el, amiért majdnem túl drága árat kell fizetnie, de a motivációja nagyon is emberi.

Az Annabelle 3. az a film a Démonok között "univerzumnak", mint ami az MCU-nak volt a Bosszúállók. Mostanra elég nagy a forrásanyag, lehetett azokra építeni, lehet "összemesélni" az eddig különálló történeteket, plusz visszautalásokkal színesíteni. Ezek miatt is elég jól sikerült ahhoz, hogy a horrorfilmekben amúgy is állandóan ott levő klisék és butaságok mellett maximum annyit tegyek még szóvá, hogy Warrenéknek mindennél nagyobb szükségük lenne egy jó villanyszerelőre meg pár 60W-os izzóra.


8/10
.

Niwrok írta:

.
Annabelle 3. / Annabelle Comes Home

Az Annabelle 3. az a film a Démonok között "univerzumnak", mint ami az MCU-nak volt a Bosszúállók. Mostanra elég nagy a forrásanyag, lehetett azokra építeni, lehet "összemesélni" az eddig különálló történeteket, plusz visszautalásokkal színesíteni. Ezek miatt is elég jól sikerült ahhoz, hogy a horrorfilmekben amúgy is állandóan ott levő klisék és butaságok mellett maximum annyit tegyek még szóvá, hogy Warrenéknek mindennél nagyobb szükségük lenne egy jó villanyszerelőre meg pár 60W-os izzóra.


8/10
.

Ez öszességében jó, hír, köszi. Terveztem mozizni, de nem lesz belőle semmi - viszont ha felkerül a tékába, rögtön lecsapok majd rá.

Köszi!

.

.
Channel Zero S3 (Butcher's Block)




Alice és Zoe, a huszonéves testvérpár gyakorlatilag a múltjuk elől menekülnek el, amikor Alice elvállal egy elszegényedő, pusztuló kisvárosban egy szociális munkási állást. Ennek a menekülésnek éppúgy része a lányok anyja, akit egy pszichiátrián kezelnek, Zoe szenvedélybetegsége, ami miatt hónapokat töltött rehabilitáción, de Alice számára még egy örökletesnek látszó betegség réme is. Hogy a kisváros és a munka mennyire alkalmas erre, az elég kérdéses, amit a lányok már az első napon megtapasztalnak. A főbérlőjüktől például megismerik a környék egyik bizarr történetét arról, hogy milyen pletykák terjednek a helyi mészárszéket korábban üzemeltető Peach családról, és arról, hogy a nyom nélküli eltűnésük után milyen események kezdődtek a városban. Igazán azonban akkor kerülnek a lányok az események sűrűjébe, amikor Alice első családlátogatásakor gyakorlatilag az ő jelenlétében rabolják el az ott élő anyát és lányát. A gondokat csak tetézi, hogy a helyi rendőrség oszlopos tagjai nem igazán veszik komolyan sem az eltűnéseket, sem a furcsaságokat, így Alice maga kezd nyomozásba a gettóban történtekről.

A Channel Zero második évada után gyorsan neki is estem a harmadiknak, mert az már azért lényegesen jobb volt, mint az első, de még így is teljesen felvillanyozott, hogy a harmadik mennyivel jobb. Lehet, hogy önmagában a sztori egyik eleme sem új, hangulatra meg olyan, mintha csak az Alice Csodaországban adna randevút benne a Twin Peaksnek, de ahogy az első két részben sorra jöttek az újabb és újabb mellékszálak, és ahogy ezek segítségével egyre több rétege lett a sztorinak, úgy tetszett meg egyre jobban. A párhuzamos világ és az eltűnések megadják a sztori gerincét, ahogy Peachék is érdekes színfoltot jelentenek, de a teljes képhez nagyon sokat hozzátett az Alice és Zoe közötti kapcsolat, ahogy az is, hogy a sztorinak van egy izgalmas szociográfiai vetülete, de még a rendőrapa és rendőrfia közötti dráma is tartogat meglepetéseket.

Jó az, hogy ilyen sokféle tud lenni egyszerre a Butcher's Block, hogy ennyi minden keveredik benne, de sajnos az alaphelyzet felvázolása után már nincs igazán tér a kibontásukra. Érthető, hogy az egyre szürreálisabb képekkel és a "nyári lak" jeleneteivel Alice megőrülésének folyamatát kívánták érzékeltetni, megteremtve az indokot arra, hogy Alice és Zoe viszonya a Peach családhoz hogyan változik meg ezalatt a hat rész alatt... és ez kifejezetten jó. De ettől még lehetett volna egy kicsit összeszedettebb mindez, hiszen két részre teljesen elvesznek a lányok, alig történik velük valami, és a "kinti" eseményeket is túlságosan meghatározza a Robert elől való bénácska menekülés, mint valami rossz picsahorrorban. A mellékszálak egy része is elvesztegetettnek tűnt nekem a végére, ahogy például az egész diákhiteles/családlátogatós szál csak arra jó, hogy legyenek kevés vizet zavaró mellékszereplők, akiknek nagyobb trauma nélkül el lehet vágni vagy szét lehet marcangolni a torkát.

De azért a látvány és a hangulat még ezekben a szakaszokban is fenntartotta az érdeklődésem. A Channel Zero stábja remekül tud ráérezni arra, hogy egy-egy szokatlan vagy váratlan kellékkel, jellemvonással hogyan lehet a nézőt kizökkenteni a komfortzónájából, és amiért még mindig a "nyomasztó" a leginkább jellemző szó a stílusra. Hátborzongató volt például az a jelenet, ahogy Alice egy házban gyanús zajokat hall, és utána a falra tapasztja a fülét, hogy hallja, honnan jönnek, a fal túloldalára fordulva a kamera meg egy nyelvet mutat, ahogy végignyalja a fal másik oldalát. Kicsit olcsó hatása van, és néha kicsit gagyi némelyik, de a hangulatba még így is beleillik, hogy két részen át "csak" egy semmibe vezető márványlépcső borzolja a kedélyeket. A téma miatt ráadásul az eddigi két, viszonylag trancsírmentes évad után itt aztán fröcsög a vér és a belsőség rendesen, az évad legjellemzőbb figurája meg az az alak, ami kvázi egy nyers húsból gyúrt gólem.

Kár, hogy a harmadik résztől feladtak a tempóból, mert akkor simán adtam volna rá 8,5/10-et is. Így ugyan kevesebb, de még így is előrelépés, és az mindig jó, ha egy sorozat képes a folyamatos fejlődésre.


8/10
.

Niwrok írta:

Hurok

Az egyik, ha nem a legfelülreprezentáltabb zsáner a mi kis oldalunkon -a rendelkezésre álló alapanyagokhoz képest- az idővisszapörgetős-alternatívsíkos filmek típusa. Gyakorlatilag amit csak lehetett ezen belül látni, és a legkisebb jót is olvastuk vagy feltételeztük róla, azt mi láttunk (ha esetleg bárki, aki olvas minket, tudna olyanról, ami kimaradt, és szerinte érdemes lenne látnunk, nyugodtan megoszthatja velünk   ), és még ha a jelenleg csúcson álló Triangle-hez nem is jutottak közel, a nagy részéről jó véleménnyel voltunk. Így aztán amikor felmerült, hogy magyar stáb is készít ilyet, naná, hogy látnom kellett   !

Madarász Isti még átpörgethette volna ezt a sok visszapörgetést és a forgatókönyvet, mert egy ilyen filmet a csavarok tudnak igazán naggyá tenni, nem az, ha tekergetik, mint a verklit. Így csak elszalasztott lehetőségnek éreztem a Hurkot egy ígéretes és nagyon kedvelt műfajban; olyanban, aminek darabjai éppúgy szólhatnak Élet-mentésről, mint egy Ördögi körről, de valamiről szólniuk kell, és itt számomra ezt nem sikerült megalapozni. Külön zavaró és kicsit dühítő is, hogy apróságokon múlt a hangulat és az élmény; hogy nem pénzből kellett volna több, hanem odafigyelésből és kompromisszumból, és akkor nem csak a ténynek tudnék örülni, hogy van (még   ) egy ilyen filmünk. Aki még nem látott ilyet, annak lehet különleges, és aligha figyel ilyen mélységben a részletekre, de én erre, bármennyire is szeretném, nem tudok 7-esnél többet adni.

7/10

Másodszorra kifejezetten jobban szórakoztam rajta. A hibái, az értelmetlenségei és a folyamatos visszacsatolás helyett meglevő káosz továbbra is ott voltak, és most is úgy éreztem, hogy a lelkesedést és a dédelgetett ötleteket engedni kellett volna egy profi írónak kicsit jobban összefésülni. De közben az ötletes továbbgondolások és a tényleg alig pár percnyi szünet az állandó akcióban most hangsúlyosabb volt, és így kicsit az érzelmi szál is jobban átjött.

8/10
.

Niwrok írta:

Hurok

Másodszorra kifejezetten jobban szórakoztam rajta. A hibái, az értelmetlenségei és a folyamatos visszacsatolás helyett meglevő káosz továbbra is ott voltak, és most is úgy éreztem, hogy a lelkesedést és a dédelgetett ötleteket engedni kellett volna egy profi írónak kicsit jobban összefésülni. De közben az ötletes továbbgondolások és a tényleg alig pár percnyi szünet az állandó akcióban most hangsúlyosabb volt, és így kicsit az érzelmi szál is jobban átjött.

8/10
.

Én is megnéztem pár hónapja újra a gyerekekkel és osztom a frissített véleményedet. Nekem is jobban tetszett, mint elsőre.


.

.
Stranger Things S3




A titkos kormánykísérletből megszökött El, kamaszodó barátai és Hawkins városának lakosai már kétszer verték vissza a Tótágasnak nevezett sötét dimenzióból érkezett lényeket, nem kevés áldozat árán... és most ennek jutalmaként úgy tűnik, gondtalanul élvezhetik végre a nyár adta örömöket. Sokan nem feledték persze az elszenvedett rémségeket, ahogy az áldozatokat sem, de ezzel együtt is szinte mindenki megtalálja a maga örömét a strandon, az újonnan nyitott pláza boltjaiban és mozijában, vagy esetleg egy új szerelem ölelésében, vagy ha kell, akkor az iskola befejezése után ez az első alkalom belekóstolni a felnőttek világába az első munkahelyeken. A sorozat eddigi eseményeihez képest már-már abnormálisan nyugodt, csillogó, világos és vidám a hangulat, így persze nem is maradhat ez sokáig így. Egy titkos csoportnak ugyanis tudomására jutott, milyen kísérletek folytak a mostanra elhagyatott Hawkins Laborban, és nem törődve a következményekkel kezdenek újabb kutatásokba... ez pedig felébreszti azt az eddig a sötétben rejtőzködő lényt, aminek új terve van a világ elpusztítására.

Kicsit írnom kellett a szörnyekről és a háttérről is, mert bár a bevezető megadja az alaphangulatot, az utána következő részek egy-két jelenetet leszámítva egy habkönnyű nyári tinifilmnek is elmennének. Nem mondom, hogy ez egy cseppet sem zavart (főleg az úszómester Billy-t stírölő, kiguvadt szemű háziasszonyoknál éreztem, hogy nem kicsit túlárad a limonádé), de alapvetően jó volt ezt a csapatot ennyire gondtalannak látni, akiknek csak a pubertás szokásos dolgaival kell megküzdeniük, úgymint barátok, csajok, pasik, szülők, ruhák, stb.. Különösen jó volt ezt látni Elnél, akinek végre van lehetősége kicsit jobban felfedezni a világot Max és Mike segítségével, mint átlag tinédzser, bármennyire is szigorúan akarja fogni Hopper sheriff apaként, és aki végre nem szakadt göncökben meg kopaszon kénytelen végigcsinálni egy évadot. Erre ráfűzve pedig van egy csomó kellemes apróság, olyan témák, amik egyértelműen a változás egy-egy pozitív vagy negatív hatásáról szólnak (például hogy hogyan húzták le Hawkins kis boltjai a rolót a pláza miatt), azokról sem feledkezve meg, akik félve vágnak bele egy ilyen változásba, vagy éppen ragaszkodnak a régi megszokásokhoz, például a gyerekkor dolgaihoz, és nem akaródzik nekik továbblépni.

Viszont ami a szörnyes részt illeti, kicsit csalódtam. Azt értem, hogy ebben a történetben nehéz újat behozni, hiszen az alapok elég kötöttek (és most még sokkal többet mozog a történet a kisvárosban, mint eddig összesen, behozva a képbe például a polgármestert), de mikor visszaolvastam az előző évados írásainkat, én is meglepődtem, hogy mennyire egy kaptafára készült ez az évad is. Szinte ugyanazokat a mondatokat fogalmaztam meg, mint amiket a második évad után leírtam, mintha a szereplők kicsit beleragadtak volna ezekbe a karakterekbe, és miközben szeretnének felnőni, erőszakkal visszarántják őket a gyerekkorba, és ugyanazt kell csinálniuk, mint legutóbb is. Így talán ennyivel van benne több, erőszakból, mert amíg az első két évad inkább a misztikumával és a homályvilág lényeivel keltett borzongást, csak rövid kitérőt hagyva a Resident Evil-szerű demi-dogoknak, itt már az első résztől fröcsköl a vér, mállik a hús, robbannak a belsőségek, csak hivatkozásnak használva a Tótágast, és én a trancsírnak sosem voltam akkora barátja, mint egy jó riogatásnak. Ettől még jó ez a másik dimenzióból ideszakadt Kisgömböc, de nem ragadott annyira el, nem kötött le annyira, mint az előző történetek.

Ezzel együtt is két dolog volt, ami nem igazán kedveltem ebben az évadban, és amiért a múltkorihoz hasonló élmény-számot ezúttal lefelé kerekítettem. Először is borzasztóan esetleges volt egyik-másik nyom, amik mentén a megintcsak túl sok részre szakadt csapatok elkezdtek gyanakodni, és jó pár dolog érezhetően csak azért került bele a sorozatba (aztán gyorsan elfelejtésre...), hogy egy-egy jelenetet segítsen kötni valahova. Ezek a gyerekek már kétszer megmentették a világot, de még mindig úgy írják meg őket Dufferék, mintha nyeretlen kétévesek lennének, akik nem beszélnek meg semmit. Ez oda fut ki, hogy kizárólag az utolsó részben mesélik össze a szálakat, és ezt pont azt az izgalmas fokozatosságot, egymásra épülést vette el a mostani etaptól, ami az első évadban például még jól megvolt... meg hát engem például erősen a The Strainre emlékeztet, ha úgy történik vérengzés egy kórházban, hogy arról másnap egy nyikkanás nincs, mindenki megy a vásárba önfeledten partizni. A másik gondom pedig a szálak egyikével volt, a fagyis bagázzsal, kezdve már azzal, ahogy azt a titkos üzenetet elcsípik. A hasonló filmekben persze mindig van egy kis humor meg játékosság, segítve a túllépést azon az itt is mindvégig, a három évadon átívelő abszurditáson, hogy egy csapat gyerek ilyen akciókban, titkos kormánykísérletek leleplezésében meg szabotálásában vesz részt... ez kb. az E.T. óta velejárója ennek a stílusnak. Ami viszont itt zajlik a titkos földalatti létesítménnyel és az egész háttérrel, az már inkább kínos, mint vicces, közben meg olyan mélyen és eltúlozva nyomva a kor hangulatához valamennyire persze illő, de messze eltúlzott sztereotípiákat, hogy az egész egy rossz karikatúrára emlékeztetett, amin eszembe sem jutott nevetni.

A harmadik évad egy kerekebb, teljesebb lezárását adja a Stranger Things sorozatnak, az eddigiekhez méltó minőségben adva elő egy újabb véres-rettegős sztorit a Tótágasról és El csapatáról, közben még egy nosztalgialöketet adva a rajongóknak, egy utolsó nyári élményt, mielőtt mindenkinek kényszerűen fel kell nőni, tovább kell lépni.

És ebben az egészben az a "legfurcsább", hogy állítólag lesz 4. évad is... Érdemes megvárni a stáblistás jelenetet .


8/10
.

.
Templomosok / Knightfall S2




Még "Trónok harca light"-nak is kis túlzással volt csak nevezhető a History Channel sorozata, ami a keresztes háborúk után még dicsőséggel emlegetett templomos lovagok bukására építette a sztoriját, de a főszereplője köré szőtt titkok és rejtélyek, valamint a drámai helyzetek miatt érdekelt a folytatás.

Miután Fülöp király előtt lelepleződött a kereszteslovag Landry és Johanna királyné viszonya (amiből az asszony ráadásul várandós is volt), és haragjában az uralkodó leszúrta hűtlen feleségét, Landry számára nem maradt más sors, mint a feltétel nélküli vezeklés a bűnbocsánatért. A kitaszított, minden rangjától megfosztott és megvetett egykori rendparancsnokot még újoncnak is csak korábbi rendtársai, ismerői közbenjárására fogadja falai közé a chartres-i rendház, ahol a többi újonccal együtt kell bizonyítania elhivatottságát, hitét és engedelmességét... még ha ez utóbbi nem is megy zökkenők nélkül. A személyes ellentétnél azonban sokkal nagyobb problémája van Fülöpnek a templomos lovagokkal, hiszen egyre kevésbé tűrheti a névleg a pápa (XIII. Bonifác) irányítása alá tartozó hadsereg puszta létéből eredő fenyegetést, és az sem elfelejtendő, hogy az igencsak üres államkincstárat régóta a templomosoktól elkobozni tervezett aranyakkal gondolja feltölteni. Ennek a három-legyet-egy-csapásra tervnek a végrehajtására az eddig is az összeesküvésekben élenjáró DeNogaret tanácsos mellett a hadjáratokból frissen hazatérő Lajos herceg lesz az ideális jelölt, főleg úgy, hogy a hercegnek külön elszámolnivalója van Landryvel, hiszen ő úgy tudja, a templomos lovag ölte meg az anyját.

Természetesen van az úgy, hogy egy korábbi évadban egy történetszál lezárul, és ahelyett újakat kell hozni a cselekménybe, de engem igencsak meglepett, hogy a legutóbb egy rejtélyes üzenetig jutó küldetés a Szent Grál után itt még csak megemlítve sincs. Múltkor éppen azt írtam, hogy sokan kimerevített képekkel fogják majd találgatni, hogy mi van az aprócska tekercsre írva, és hogy annak mi is a jelentése, milyen szerepe lesz Landry jövőjében... de ennyit el kell spoilereznem: a nagy büdös semmi! Azonban talán még ez sem zavart volna, ha folytatódtak volna a nem nem túl bonyolult, de azért az érdeklődést fenntartó szövetkezések és árulások, hasonlókkal, mint Izabella lángoló hintós akciója... de nem. Mindenkinek van egy-két feladata, amit vég nélkül ismételget az évad teljes hosszában, nem egy értelmetlen vagy közhelyes fordulattal megspékelve (Lydia életben hagyására például szerintem maguk az írók sem tudnának talán magyarázatot adni), amik miatt a sztori Fülöp körül játszódó részére a reakcióm a teljes közöny volt. Hogy mennyire nem volt egyetlen használható ötlete sem az íróknak, arra a három legjobb példa, ahogy a jó szarkavarónak bizonyuló Bonifácot szó szerint pillanatok alatt félreállítják, hogy Margit szála érezhetően csak azért került a sztoriba, hogy a kis vipera Izabella is csináljon valamit, és ahogy Gawain meghasonul a végén, utólag két mondatban elmesélve, hogy miért is hasonult meg.

Múltkor is szóvá tettem, hogy ha már a sorozatot a History Channel csinálja, akkor lehetett volna egy kicsit jobban építeni a történelemre, de ez most még kevésbé volt szempont. Ha az első évadot ahhoz hasonlítottam, mintha a Blikk írna a keresztes lovagokról, ez az évad kb. a Story magazin sztárpletykáinak szintjét lövi be. Az első évad legalább foglalkozott egy kicsit Landry dilemmáival és kétségeivel, nem is csak olyanokat értve ez alatt, hogy a hite és a házasságtörés hogyan férnek meg, hanem hogy a pápának, Jézus földi helytartójának való engedelmesség kiterjedhet-e olyanra, ami a hitével szembemegy, és igazán csak a pápaság evilági hatalmát hivatott erősíteni. Aztán a sorozat akkor még kilátott a saját hátsójából, nem téve úgy, mintha Franciaországon kívül nem létezne semmi, de most sehol egy külföldi követ, sehol egy vatikáni nyomozó a merénylet után, sehol a nemzetközi diplomácia, hogy legalább színesítse az egyes epizódokat.

Ami tetszett az évadban, azt jószerével egy kezemen meg tudom számolni. A látványban, a harci jeleneteknél és a vívásokban továbbra sem nagyon találtam kivetnivalót, nem érve el ugyan dollárszázmilliós produkciók szintjét, de a célnak és a körítésnek megfeleltek. Az egyetlen olyan történelmi dolog, ami érdekesség volt, az a Szent Lázár Rend behozása volt a sztoriba, meg talán még az tetszett a cselekményben, ahogy a templomosokra megpróbálták ráverni az eretnekség vádját. Nem volt benne semmi különösebben érdekes, de Landry sztorija nem volt rossz, az évad első fele jól hozta egy katonai kiképzéses film kliséit, a második pedig a már összeedződött katonatársakkal elment egy sima bajtársfilmnek, ahol egy-egy mondat legalább jut minden fiatalra, még ha a hátterüknek, a múltjuknak nincs is igazán jelentősége. És továbbra is általában elégedett voltam a színészekkel, a királyi udvar tagjait alakítókkal kevésbé, a templomosokat játszókkal jobban. Végül természetesen nem hagyhatom ki azt, akit a sorozat producerei egyértelműen az évad jolly jokerének és fő vonzerejének szántak, vagyis a Talus mester szerepében megjelenő Mark Hamillt, aki tényleg remek, és apró fricskaként pont azt a karaktert hozza, azt a kicsit yodás jedit, amit szerintem a Star Wars rajongói annyira vártak tőle a Star Wars - Az utolsó Jedi közben... de ott nem kaptak meg. A sorozat gyengeségeit talán az mutatja a legjobban, hogy még ő is csak közepesre tudta menteni ezt az egészet.

Szóval az első évad "kis túlzással Trónok harca light"-jából lett egy "erős túlzással sem hasonlítható a Trónok harcához", puhafedeles lovagregény. Még felszínesebb, még összecsapottabb, még közhelyesebb az évad egésze, mint volt az előző, pedig két résszel még kevesebb is, ahol a lovagos részek még elfogadhatóak is lennének, ha nem erőltetnék a királyi udvar érdektelen intrikáit.


6/10
.

Niwrok írta:

.
Stranger Things S3

A harmadik évad egy kerekebb, teljesebb lezárását adja a Stranger Things sorozatnak, az eddigiekhez méltó minőségben adva elő egy újabb véres-rettegős sztorit a Tótágasról és El csapatáról, közben még egy nosztalgialöketet adva a rajongóknak, egy utolsó nyári élményt, mielőtt mindenkinek kényszerűen fel kell nőni, tovább kell lépni.

És ebben az egészben az a "legfurcsább", hogy állítólag lesz 4. évad is... Érdemes megvárni a stáblistás jelenetet .


8/10
.

Juj, ez nekem óriási csalódás volt... csalódás és idegesítő. Max 70%, de megpróbálom zúzott bordával és vállal írva szavakba önteni.

A kórházas rész pedig még csak nem is az idiotizmus csúcsa, hanem a teljes titokban, több száz méter mélyen megépített, több tízezer négyzetméteres titkos orosz bázis Hawkins határában.

Biztos láthatatlan teherautók hordták el a földet közben, meg láthatatlan repülökön közlekedtek a csúcstechnikát felvonultató szovjet katonák - 1989-ben, amerikai földön...


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Stranger Things S3

A harmadik évad egy kerekebb, teljesebb lezárását adja a Stranger Things sorozatnak, az eddigiekhez méltó minőségben adva elő egy újabb véres-rettegős sztorit a Tótágasról és El csapatáról, közben még egy nosztalgialöketet adva a rajongóknak, egy utolsó nyári élményt, mielőtt mindenkinek kényszerűen fel kell nőni, tovább kell lépni.

És ebben az egészben az a "legfurcsább", hogy állítólag lesz 4. évad is... Érdemes megvárni a stáblistás jelenetet .

8/10

Juj, ez nekem óriási csalódás volt... csalódás és idegesítő. Max 70%, de megpróbálom zúzott bordával és vállal írva szavakba önteni.
A kórházas rész pedig még csak nem is az idiotizmus csúcsa, hanem a teljes titokban, több száz méter mélyen megépített, több tízezer négyzetméteres titkos orosz bázis Hawkins határában.
Biztos láthatatlan teherautók hordták el a földet közben, meg láthatatlan repülőkön közlekedtek a csúcstechnikát felvonultató szovjet katonák - 1989-ben, amerikai földön...

Az orosz vonatkozást szándékosan hagytam ki az írásomból, egyfelől mert nem akartam lelőni a "poént", másrészt meg azért, mert nem akartalak befolyásolni... De így már nyugodtan leírhatom, hogy az egy nagy marhaság, még egy ilyen film keretei között is. Minden egyes dolog, ami Dustinnal történik, fájt, annyira buta és erőltetett, aminek a végén a hitetlenkedéstől a lélegzetem is elakadt, ahogy minden másodpercre ki van számolva, de a sorozat hirtelen ráér duettet énekeltetni vele és a csajával .
A végén talán megenyhített a plázás-tűzijátékos attak, mert az rohadt jól nézett ki, azért adtam nyolcat, de simán voltak szakaszai, hogy az 5 pontot is soknak éreztem.

Ehhez képest a leendő folytatást már most temetem, mert az alaphelyzetből indulva ennél csak nagyobb hülyeség lehet, ha a gyerekek a Szovjetúnióba teleportálva fognak kommandózni...

.

.
Isten hozott Marwenben / Welcome to Marwen




Sokféle történetet lehetett látni már a mozikban, filmekben arról, ahogy egy ember megszemélyesít egy tárgyat vagy egy fantáziavilágot, hogy így kerüljön el bizonyos konfliktusokat vagy egy szembenézést. Mark Hogancamp története is ezek közé illik, ugyanis középkorú férfi létére szinte egész nap babákkal játszik, a háza mellett és a házában pedig egy takaros kis makettvárost is felépített ehhez, Marwent. A babák közül az egyik őt személyesíti meg egy lezuhant vadászgép pilótájaként, a többit, a női babákat pedig egy-egy, a közelében lakó vagy hozzá közel álló nőről mintázta, és így együtt mind egy nagy II. világháborús fantáziavilág szereplői, akiknek a folyamatosan szervezkedő, orvul támadó náciktól (Marknak szép gyűjteménye van ilyen babákból is) kell megvédeniük ezt az idilli "kisvárost". Ezek a játékok azonban nem (csak) egy "bolond" ember kedvtelései, képzeletbeli barátai, hanem nagyon is szomorú mementói annak, ami Markkal történt évekkel korábban, és annak is, hogy milyen állapotban él Mark azóta is. A fickó illusztrátor és képregény-rajzoló volt addig a napig, amíg egy kocsmai verekedés után öt fickó úgy helyben nem hagyta, hogy Mark csaknem belehalt, utána másfél hónapra kómába esett, és a sérüléseiből maradandó idegrendszeri károsodással, többek között amnéziával tudott csak felépülni. A hosszú rehabilitáció után írni is alig volt képes, nemhogy rajzolni, így talált rá a fotózásra, hogy kifejezze magát... és így lett a fotói tárgya Marwen és az ott "történtek".

Bár úgy tűnhet, túl sok mindent leírtam a sztoriról, ezek nagy része gyakorlatilag az első tíz percben kiderül, ahogy az animációs technikával megcsinált bevezetőből kilépve rögtön a bábjait igazgató Markot látjuk, az ápolónőjével folytatott beszélgetésből pedig a háttérről is megtud a néző minden fontosat. Hogy az alaphelyzet ilyen gyorsan felvázolásra kerül, és hogy különösebb meghasonulás, jellemfejlődés nincs szerintem a filmben, attól még nem lett unalmas a Marwen, én például elvoltam azzal, ahogy sorra fedeztem fel, hogy melyik baba ki alapján lett része az óriás babaháznak, vagy hogy milyen párhuzamosságok vannak Mark élete és Marwen között. Utóbbiakban látszott például, hogy Marwen fenntartása nem is feltétlenül menekülés, inkább eszköz arra, hogy Mark kimondatlan és kimondhatatlan gondolatainak és tetteinek legyen közvetítője. Mert mondjuk a valóságban Marknak gondot jelent még az is, hogy szemtől szemben álljon a támadóival tanúként az ellenük zajló tárgyaláson, Marwenben viszont kéjes élvezettel tud rajtuk napjában többször is "bosszút állni", kifejezni a gyűlöletét, megvetését irántuk, ahogy a hölgykommandó náci jelmezben levő babákként rendszeresen szitává lövi "őket". A másik oldalon ott van Nicol felbukkanása, és az amilyen viszonyba ők kerülnek, de Mark nyilván nehezen nyílik meg a közvetlen beszélgetéshez, így ezt is inkább csak "elbábozza"... bár nekem Nicol esetében némi hiányérzetem maradt, mert Kurt szála igencsak félbehagyott, ilyen formában pedig felesleges. Mindezen túl érdekes volt az is, hogy hogyan nyúlnak egyes elemek még a film keretein is túlra, és jelenik meg benne például az USÁ-ban egyre nagyobb problémát okozó ópiátfüggőség.

Engem mindebben az lepett meg a legjobban, hogy a történet maga valós alapokon nyugszik; Mark Hogancamp élő személy, ahogy a támadás és annak utóélete is hasonlóképpen zajlott. Érdemes rákeresni a neten, hogy mennyiben tér el a valóság a filmtől, nem is azért, mert nélkülözhetetlen lenne a film befogadásához, hanem azért, mert sokat árnyal Mark személyiségén. A film szempontjából mondjuk még kifejező is, hogy meg sem próbálnak foglalkozni azzal, hogy Marknak milyen élete volt a megtámadása előtt; az író/rendező Robert Zemeckis minden szereplőt elhagyott Mark távoli múltjából, és ugyanígy nem foglalkozik azzal, hogy előtte is megvoltak a maga problémái. Mintha a kómával új élete kezdődött volna, és mivel nem emlékszik rá, ez valamennyire így is van. A gond ezzel az, hogy Mark karaktere ezzel együtt felszínesebb is lett, és a film sokkal inkább a furcsaságaira (például hogy állandó kísérőként egy modell dzsippet húz maga után, babákkal tele) és az általa kitalált történetekre helyezi a hangsúlyt, mint arra, hogy mit is jelent Marknak lenni. Újabb Zemeckis-i hagyományként például látványos a CGI-vel megelevenedő babaváros, amitől olyan Marwen, mint valami világháborús animációs minisorozat. Ezek teszik ki a film felét, miközben egy-egy fénykép is tökéletesen kifejező lenne, hiszen Mark is azokat készít, és minden más csak a képzelet és a szórakozásra vágyó nézők által támasztott igény műve.

A főszereplő Mark élettörténete tényleg filmvászonra kívánkozik, de ehhez a CGI-babaházzal szerintem Zemeckis a könnyebb utat választotta, mint ha jobban benézett volna Mark "hobbijai" mögé. Így bár vannak benne drámaibb jelenetek, igazából egy könnyed romantikus filmnek hat... pedig az alapsztori legkevésbé sem az.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Isten hozott Marwenben / Welcome to Marwen

A főszereplő Mark élettörténete tényleg filmvászonra kívánkozik, de ehhez a CGI-babaházzal szerintem Zemeckis a könnyebb utat választotta, mint ha jobban benézett volna Mark "hobbijai" mögé. Így bár vannak benne drámaibb jelenetek, igazából egy könnyed romantikus filmnek hat... pedig az alapsztori legkevésbé sem az.


7,5/10
.

Hááát... nem tudom... Robert Zemeckis neve jó ajánlólevél, de annyira most nem vagyok ráhangolódva erre a mozira...

Érdekesnek tűnik, de most még azt sem fordulhat meg a fejemben, hogy he egyszer lesz időm, megnézem... mert sajnos nem lesz.

Mindenesetre köszi az írást, így legalább szem előtt van.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Isten hozott Marwenben / Welcome to Marwen

A főszereplő Mark élettörténete tényleg filmvászonra kívánkozik, de ehhez a CGI-babaházzal szerintem Zemeckis a könnyebb utat választotta, mint ha jobban benézett volna Mark "hobbijai" mögé. Így bár vannak benne drámaibb jelenetek, igazából egy könnyed romantikus filmnek hat... pedig az alapsztori legkevésbé sem az.

7,5/10

Hááát... nem tudom... Robert Zemeckis neve jó ajánlólevél, de annyira most nem vagyok ráhangolódva erre a mozira...
Érdekesnek tűnik, de most még azt sem fordulhat meg a fejemben, hogy he egyszer lesz időm, megnézem... mert sajnos nem lesz.
Mindenesetre köszi az írást, így legalább szem előtt van.

Azért egy információt még ideteszek a filmről, mert szerintem gyorsan segít majd eldönteni a nem is létező kérdést .

Spoiler:

.