Niwrok írásai 2.0

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

CTRL nélkül / Halt and Catch Fire S4

Az olyan kérdések, hogy hogyan lehet ezt vagy azt leprogramozni, a cselekményen belül pár percre szűkülnek, és inkább az lesz a kérdés, hogy mi lesz a családalapítással, hogy a gyerekek felnőnek, hogy egyre gyakoribb vendég lesz a betegség és a halál, és minden ilyennel egy kicsit a mindennapokat kell "újraprogramozni".

7,5/10
.

Tényleg köszi, jó, hogy végigkövetted, én még nem tudom érdekel-e annyira a téma, hogy belevágjak... akkor már inkább Turn és Banshee a korábbi ajánlások közül.  

Segítek: nem   . Én is igazán az első évadot tudnám ajánlani, az tényleg nagyon tetszett; a folytatások már nehézkesebbek voltak, és így a karakterek, a remek párbeszédek és a korszak figyelembe vételével is csak "jó"-nak mondanám azokat. Talán ha úgy vennéd, hogy csak egy évad készült, és nincs folytatás   ...

De szívesen kiegyezek a másik kettővel, amiket mondtál    ... bár a Banshee-nál elég nehéznek látom az utad a nekem a csúcsot jelentő a harmadik évadig.

.

Niwrok írta:

De szívesen kiegyezek a másik kettővel, amiket mondtál    ... bár a Banshee-nál elég nehéznek látom az utad a nekem a csúcsot jelentő a harmadik évadig.

.

Meglesz. Így, hogy mindkettő befejezett történet, egy nagy film az egész, könnyebb rávenni magam. A TURN meg alapból is érdekelt mindig is, valamelyik adón pont most láttam belőle részletet, nem tűnt rossznak. Csak elsőre nem is értettem, mi az a Fordulat...

Vikingek, Spartacus, TURN... jó kis törióra.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

De szívesen kiegyezek a másik kettővel, amiket mondtál    ... bár a Banshee-nál elég nehéznek látom az utad a nekem a csúcsot jelentő a harmadik évadig.

.

Meglesz. Így, hogy mindkettő befejezett történet, egy nagy film az egész, könnyebb rávenni magam. A TURN meg alapból is érdekelt mindig is, valamelyik adón pont most láttam belőle részletet, nem tűnt rossznak. Csak elsőre nem is értettem, mi az a Fordulat...

Vikingek, Spartacus, TURN... jó kis törióra.


.

Ja, hát a Spartacus nálam is listán van... vagy nyolc éve... Még a DVD díszdobozt is megvettem belőle   . De a Vikingek is jól hangzik... Majd kikérdezzük egymást "töriből"   .

"Fordulat"... ez alapján én sem biztos, hogy tudtam volna, mi ez... de az sem, hogy hirtelenjében tudtam volna jobbat, azon túl, hogy meghagyom TURN-nek. Itt ugyanis a "köpönyegforgatás" értelemben szerepel, tehát legfeljebb "Köpönyegforgatók: Washington kémei"-t tudnék elképzelni, de ettől meg a reklámújságok tördelői kaptak volna agyvérzést.

De azt sem tudtam, hogy van ez a csatorna (Epic Drama). Érdemes lesz megint egy kicsit áttúrni a csatornakiosztást. Köszi a tippet!  

.

.
Imperium




Nate Foster fiatal ügynökként teljesít szolgálatot az FBI kötelékében, és feladatai között leginkább az szerepel, hogy iszlamista chatoldalakon keresztül finom provokációkkal térképezzen fel potenciális terrorista sejteket vagy szimpatizánsokat az USA területén belül. Egyre kevésbé tud azonban napirendre térni az előírásokban megfogalmazódott manipulációk felett, és egyébként sem elégíti ki az irodai munka, mindenképpen terepen szeretne magának és a feletteseinek bizonyítani. Erre akkor nyílik alkalma, amikor egy baleset következtében az FBI tudomására jut, hogy általában piszkos bomba gyártásához használt céziumot csempésztek az országba. A vezetőség jelentős része szokás szerint iszlamista vonalon kezdi keresni a radioaktív anyag megrendelőjét és beszállítóját, az FBI-on belül külön csoportot vezető Angela viszont úgy gondolja, hogy a korábbi hasonló módszerekkel elkövetett robbantások és egy népszerű internetes szónok egyik beszéde alapján inkább az USA szélsőjobbosai között kellene keresni az elkövetőket. Nate számára itt lenne a kiugrási lehetőség, egy beépülős munka, információgyűjtéssel és kapcsolatok építésével derítve fel, hogy a fehér faj felsőbbrendűségét hirdető több környékbeli csoport közül érintett-e valamelyik az ügyben, és ha igen, melyik, és mindezt azelőtt, mielőtt akcióba lépnek. Nate-nek viszont kb. fogalma sincs arról, hogy mi várja az "árja" nyúl üregében...

A film korábbi FBI-os Mike German feljegyzéseiből készült, ami tudomásom szerint nagyjából azt jelenti, hogy a beépülések során szerzett tapasztalatait beledolgozták Nate karakterébe. Az ilyen "téglás" sztoriknak mindig van egy alap izgalma, hiszen ingoványos terepen kell hatékonyság és személyes biztonság között egyensúlyozni, új emberként kell bizalmat építeni egy alapvetően bizalmatlan csoportban, és a lebukás éppúgy veszélyes lehet, mint ha annak kiépítésére túl sokat tesz valaki. Muszáj kérdezősködnie, de nem többet, mint ami már gyanússá válna. Nem is beszélve arról, hogy az ilyen ideológiai alapon képződő egyesületek akár be is szippanthatják az arra fogékonyakat... márpedig Ender Wiggin óta tudjuk, hogy a győzelemben kulcsszerepe van az empátiának, az ellenfél céljainak és működésének kiismerésének. Nate-nek így már felkészülésként a Mein Kampfot és a háttérhatalmi összeesküvésekről szóló könyveket kell bújnia, kiegészítve a Harmadik Birodalom és általánosságban a "fehér" történelem fontosabb eseményeivel, ismernie kell a "tiltott termékeket", és legalább annyira ismernie kell a hálózat felépítését, mint aki szimpatizál az elvekkel, és persze a Manipuláció for dummies c. könyvet is betéve kell tudnia. Ez a része jó annyira, hogy elég izgalmassá tette a filmet, volt egy-két ügyesen elejtett félmondat, amik könnyen vezethettek volna Nate álcájának lehullásához, vagy olyan csapdahelyzet, amikből a srác csak leleményességgel, gyors reakciókkal, illetve szerencsével tud csak kikeveredni. Itt jól is jön, hogy Nate inkább az "agy", noha a háttérsztoriját a három év iraki szolgálatról nem igazán támasztja alá. Bár nem Nate lett Daniel Radcliffe legjobb alakítása, de a meggyőzést és az időnkénti tanácstalanságot is jól hozta a játékával, így Nate már önmagában is érdekessé tette volna talán az Imperiumot. De mégsem innen fogok emlékezni rá...

Olvastam olyan véleményeket, meg a plakát is fennen hirdeti, hogy itt aztán az Amerikai história X meg a Tégla ad randevút egymásnak, és hát a Téglát hellyel-közzel a fentiekkel ki is lehet pipálni... de aki olyan szkinhedeket vár, mint az X-ben voltak, akkor könnyen előfordulhat, hogy csalódni fog. Persze érthető, a "White Power" mozgalomban nem csak kopasz fiatalok vannak horogkeresztes tetkókkal; vagyoni helyzet, nem, kor és iskolázottság sem korlát abban, hogy valaki azonosulni tudjon ezzel az eszmével. Viszont elég gyorsan azt kezdtem érezni -és később ez csak fokozódott-, hogy vagy az író, vagy a rendező, vagy egyszerre mindketten, de valaki igencsak gúnyolódik itt az USA árja elveket valló csoportjain. Már eleve az egész FBI-nyomozást elindító Dallas Wolf is egy hihetetlen figura az államhatalom és a tömegmédia iránti kétségről és az ellenük uszításról szóló rádióműsorával, amikor élő adásban a neonfényű névtáblája előtt úgy osztja az észt, mintha valami tévés prédikátor lenne... de még csak utána kerültek elő a családi körülményei. De nem csak ő volt céltábla, mert szinte ötpercenként jöttek az olyan jelenetek, kellékek vagy beszólások, amik arról szólnak, hogy az "árja eszme" is egy lett a sok bazári giccs közül, az ebben résztvevőket pedig sokkal jobban leköti a klikkesedés, a kicsinyes viták és néha az ingyen kaja, amivel csak a saját fontosságukat akarják kiélni, mint hogy most mi van a zsidókkal meg a négerekkel. Talán három-négy olyan jelenet volt, ahol a stáb igazán fenyegetőnek tudta és akarta mutatni a csoportok tagjait, egyébként meg nem voltak többek egy rajongói klubnál, akiknek megvannak a maguk hagyományai, de annál, hogy egy kocsmaasztal mellől az öklüket rázzák az arra járókra, és megbeszélik, hogy melyik mustárosflakon finanszírozza a cionista hatalmat, aztán a kertvárosi piknikre hasonlító gyűlésen fikázzák a szendvicseket, a legtöbbjük nem jut messzebb. Persze lehet azt mondani, hogy éppen a vélt ártalmatlanságuk teszi ezeket a "vezető nélküli", magányos harcosokat veszélyessé, akik közvetlenül az eszméből merítenek erőt, lehet egy ilyen olvasata is a film cselekményének... De engem igencsak szórakoztattak a finom eszközök, a háttérben zajló párbeszédek, amik valahol talán tényleg arról szólnak, hogy a legtöbb ilyen mozgalomban a király meztelen, az oroszlán meg fogatlan... viszont még mindig ott van az a kevés, aminek a figyelmen kívül hagyása életekbe kerülhet.

Beépülős sztoriként is ellettem volna ezzel a filmmel, mert ott is akadt egy-két jobb csavar, de jobban tetszett az a meglehetősen abszurd része, ami az árja eszmékben hívőknek olyan csoportjait mutatja be, amiket a külsőségeik alapján előbb gondoltam volna hímzőszakkörnek vagy egy elméleti fizikusok teadélutánjának. Kicsit eszembe jutott közben az Eszement zaci suttyó párosa, de leginkább úgy mutatja be a WP-társaságot, mint a Four Lions az iszlám terroristákat... na jó, annyira durván azért nem oltja le őket, mint az...


8/10
.

Niwrok írta:

.
Imperium


Beépülős sztoriként is ellettem volna ezzel a filmmel, mert ott is akadt egy-két jobb csavar, de jobban tetszett az a meglehetősen abszurd része, ami az árja eszmékben hívőknek olyan csoportjait mutatja be, amiket a külsőségeik alapján előbb gondoltam volna hímzőszakkörnek vagy egy elméleti fizikusok teadélutánjának. Kicsit eszembe jutott közben az Eszement zaci suttyó párosa, de leginkább úgy mutatja be a WP-társaságot, mint a Four Lions az iszlám terroristákat... na jó, annyira durván azért nem oltja le őket, mint az...


8/10
.

Köszi, hogy előhoztad, nekem ez már teljesen "radar alá" került, pedig mióta először hallottam róla, látni szeretném. na, majd most... A Tégla helyett viszont nekem mindig a SZPÜ a viszonyítási alap (sőt, talán a Cell 211), ha abból valami van benn, tuti nézős. A 8/10 az azért jó ajánlat.


" Már eleve az egész FBI-nyomozást elindító Dallas Wolf is egy hihetetlen figura az államhatalom és a tömegmédia iránti kétségről és az ellenük uszításról szóló rádióműsorával, amikor élő adásban a neonfényű névtáblája előtt úgy osztja az észt, mintha valami tévés prédikátor lenne... "

Ez meg kíséretiesen emlékeztet a Homeland médiafigurájára (aki másodállásban Bryce Walker apja), aki tényleg tévés prédikátor lett... úgy látszik, USA-ban zavaróan nagy nyilvánosságot kapnak az elmebetegek...


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Imperium

Beépülős sztoriként is ellettem volna ezzel a filmmel, mert ott is akadt egy-két jobb csavar, de jobban tetszett az a meglehetősen abszurd része, ami az árja eszmékben hívőknek olyan csoportjait mutatja be, amiket a külsőségeik alapján előbb gondoltam volna hímzőszakkörnek vagy egy elméleti fizikusok teadélutánjának. Kicsit eszembe jutott közben az Eszement zaci suttyó párosa, de leginkább úgy mutatja be a WP-társaságot, mint a Four Lions az iszlám terroristákat... na jó, annyira durván azért nem oltja le őket, mint az...


8/10
.

Köszi, hogy előhoztad, nekem ez már teljesen "radar alá" került, pedig mióta először hallottam róla, látni szeretném. na, majd most... A Tégla helyett viszont nekem mindig a SZPÜ a viszonyítási alap (sőt, talán a Cell 211), ha abból valami van benn, tuti nézős. A 8/10 az azért jó ajánlat.

Némileg meg is lepett, hogy eddig nálad kimaradt, pedig talán még beszéltünk is egyszer róla.

Kíváncsi leszek, mert nekem a kicsit gúnyolódós része jött be igazán, hogy ebben a leosztásban mindenki eléggé balfék... így nem tudom, nálad ez hogy csapódik le. Már ha foglalkozol majd egyáltalán ezzel a kis mellékzöngével.

.

Niwrok írta:

.

Ghostland



Mivel éppen nemrég írtam le sokadszor, hogy a "home invasion" mozikat mennyire nem bírom, és egyre kevésbé, így elég nagy csalódás volt, hogy a Ghostland is az. ... Viszont hogy az író/rendező Pascal Laugiernél a Mártírok után megint nők kékre-zöldre verése lesz a téma, felturbózva a megerőszakolásukkal és a folyamatos halálfélelemben tartásukkal, ahhoz a fagyiskocsi felbukkanásának első percétől nem igazán fűlött a fogam...

Laugier esetében viszont a szadizás és a trancsír mellett eddig mindig lehetett találni valami, ami miatt a számomra nem kedvelt stílus és hangulat mellett is valamennyire pozitív emlékek tudtak lenni a filmjei. A Mártírokban a Nagy Titok után kutató arisztokraták filozófiája, a Tall Manben pedig a "sajátos" célokkal rendelkező gyerekrablókhoz kötődő szociográfia volt ilyen... itt pedig a felpüffedt arcú, bedagadt szájú, összetört és megtört lányok kínzása és meggyalázása mellett annak a drámája, hogy a Elizabeth és Vera hogyan tudja, akarja és képes feldolgozni, ami velük történt.

Így ez is inkább olyan film lett, aminek elismerem az érdemeit, ahelyett, hogy akár csak kedvelni tudnám. A "home invasion" továbbra sem jön be, de a Ghostland legalább több tudott lenni a puszta gyilkolászás és nemi erőszak stilizált bemutatásánál egy rövidke drámányival.


7/10

.

Nekem ez kifejezetten tetszett.

A kulcsa nálam abban volt, hogy többször is sikerült meglepnie a mozinak. Az elején kicsit művinek és mesterkéltnek éreztem az egész babaházat, a Texasi láncfűrészes hangulat keveredett a nemistudom mivel, de aztán az ébredés tök jól helyretett. Azt mondtam magamban, hogy tök jó, hogy ilyen csicsás ház csak az álomban létezik, az intenzív, hisztérikus és brutális kezdet után kifejezetten jó volt látni Beth sikerét. ELHITTEM, hogy minden így van, ahogy látom...

... hogy aztán jól meglepődjek. Nekem qrvára bejött a váltás, hogy mi a valóság és mi nem, és valahol nem éreztem annyira intenzívnek sem a lányok elleni erőszakot. Lehet, hogy ennek most pont a 13 okom volt az oka, ahol 13 órán keresztül berszéltek róla, de itt a dagadt gyerek mintha a babákat erőszakolta volna, a babákkal játszott volna, nem elsősorban és kizárólag a lányokkal.

Jó volt az egész, bár betegesen hihetetlen és hiteltelen ház, megint nincs más ötlet, mint egy védtelen családot kiköltöztetni egy horror házba az isten háta mögé, a gyagyás óriás és anyja párost is láttuk már - de azzal a húzással, ami a mozi lényege és alapkoncepciója, rendesen megleptek. A lányok szenvedése pedig azáltal, hogy "csak" feldagadt arcokon keresztül van érzékeltetve - no meg tudni lehet, hogy úgyis kiszabadulnak valahol most nem rázott meg annyira: a Köpök a sírodra bizonyos szcénái jobban hatottak rám. S még valami: fura volt az idő érzékelése ezzel a másik világgal, ezt helyre kellett tennem közben.

De tetszett.


80%

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.

Ghostland

Laugier esetében viszont a szadizás és a trancsír mellett eddig mindig lehetett találni valami, ami miatt a számomra nem kedvelt stílus és hangulat mellett is valamennyire pozitív emlékek tudtak lenni a filmjei. A Mártírokban a Nagy Titok után kutató arisztokraták filozófiája, a Tall Manben pedig a "sajátos" célokkal rendelkező gyerekrablókhoz kötődő szociográfia volt ilyen... itt pedig a felpüffedt arcú, bedagadt szájú, összetört és megtört lányok kínzása és meggyalázása mellett annak a drámája, hogy a Elizabeth és Vera hogyan tudja, akarja és képes feldolgozni, ami velük történt.  

A "home invasion" továbbra sem jön be, de a Ghostland legalább több tudott lenni a puszta gyilkolászás és nemi erőszak stilizált bemutatásánál egy rövidke drámányival.

7/10

.

Nekem ez kifejezetten tetszett.  

A kulcsa nálam abban volt, hogy többször is sikerült meglepnie a mozinak. Nekem qrvára bejött a váltás, hogy mi a valóság és mi nem, és valahol nem éreztem annyira intenzívnek sem a lányok elleni erőszakot. Lehet, hogy ennek most pont a 13 okom volt az oka, ahol 13 órán keresztül berszéltek róla, de itt a dagadt gyerek mintha a babákat erőszakolta volna, a babákkal játszott volna, nem elsősorban és kizárólag a lányokkal.

Jó volt az egész, bár betegesen hihetetlen és hiteltelen ház, megint nincs más ötlet, mint egy védtelen családot kiköltöztetni egy horror házba az isten háta mögé, a gyagyás óriás és anyja párost is láttuk már - de azzal a húzással, ami a mozi lényege és alapkoncepciója, rendesen megleptek. A lányok szenvedése pedig azáltal, hogy "csak" feldagadt arcokon keresztül van érzékeltetve - no meg tudni lehet, hogy úgyis kiszabadulnak valahol most nem rázott meg annyira: a Köpök a sírodra bizonyos szcénái jobban hatottak rám. S még valami: fura volt az idő érzékelése ezzel a másik világgal, ezt helyre kellett tennem közben.

De tetszett.

80%

Gondolhatod, hogy miután többször megkaptam már, hogy lelövöm egy film egyik-másik csavarját (még ha figyelemfelkeltési céllal is), hogyan izzadtam vért, hogy ne írjak nagyon semmit a váltásról, de azért a pozitívumokat se hagyjam említés nélkül . Mert a váltás a legjobb benne, hogy a fél film csak "fejben" létezik, és hogy erre melyik lány hogyan reagál. Az kiváló volt nekem is.

Csak hát ezeket a Köpök a sírodra típusú filmeket továbbra sem kedvelem...

.

Niwrok írta:

.


Az élet könyve

Morbidot mondtam, mert azért van pár fekete poén benne, de ellentétben a mostanában előfordult "halálközeli" animációkkal (Paranorman, Frankenweenie, Hotel Transylvania, na és persze a Halott menyasszony) nem lett ebből egy poénos kísértet- meg szörnyfilm, bulizó csontvázakkal meg ilyenek (bár az is jó). A halált inkább az élet körforgásaként ragadja meg, a szomorúság és az elmúlás mellett behozva a tiszteletet és az emlékezést, alapozva a mexikóiak gyásszal kapcsolatos, az európaitól eltérő megítélésére. Szép és érdekes az elején a Halottak napi (Día de Muertos) temetői jelenet, felajánlásokkal a halottaknak, karnevált idéző ünnepléssel, mert ahogy ők tartják, csak az halt meg igazán, akire már nem emlékeznek.

Szóval nekem romantikus történetként, látványos animációként is bejött, amit a halállal kapcsolatos gondolatai miatt még gyászfilmnek is el tudnék képzelni, kicsit játékos formában, amit mondjuk még a gyerekek is be tudnak fogadni.

8,5/10

R2-D2 írta:

Egy ideig nálam is képben volt, de a Doboztrollok elvette tőle a kedvem. Nem tudom, lehet, kéne rá szánni mégiscsak valamikor időt...

Jó rég volt...

Nem tudom, miért most jutott eszembe megnézni (november jobb lett volna) talán azért, mert rendet csináltam abban a mappában, ahol a Coco még megvolt...

Nekem a Coco jobban bejött. Eleve meghatározza egy azonos témájú duplikációnál, melyiket látja az ember előbb, de valahogy a Coco története, animációja közelebb állt hozzám. Itt nagyon sokáig nem történt semmi, nem is értettem, hova akarnak kilyukadni az alkotók, aztán a két földöntúli világra már ismerősként kacsintottam rá - onnantól jobb lett. De - veled ellentétben - engem inkább taszított a fabábus kinézet, az egész love storys megközelítés kevésbé ragadott meg, mint a másik kisfiú kalandja a halottak között. Ha ezt látom előbb, biztos más az élmény, de gyanítom az animáció stílusa akkor is zavart volna.

De nem egy rossz mozi ez sem, annyival éreztem gyengébbnek, amennyivel egy kisfiú kalandjait és két felnőtt szerelmi viaskodását másképp élem meg.



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.

Az élet könyve

A halált inkább az élet körforgásaként ragadja meg, a szomorúság és az elmúlás mellett behozva a tiszteletet és az emlékezést, alapozva a mexikóiak gyásszal kapcsolatos, az európaitól eltérő megítélésére. Szép és érdekes az elején a Halottak napi (Día de Muertos) temetői jelenet, felajánlásokkal a halottaknak, karnevált idéző ünnepléssel, mert ahogy ők tartják, csak az halt meg igazán, akire már nem emlékeznek.

8,5/10

Jó rég volt...

Nekem a Coco jobban bejött. Eleve meghatározza egy azonos témájú duplikációnál, melyiket látja az ember előbb, de valahogy a Coco története, animációja közelebb állt hozzám. Itt nagyon sokáig nem történt semmi, nem is értettem, hova akarnak kilyukadni az alkotók, aztán a két földöntúli világra már ismerősként kacsintottam rá - onnantól jobb lett. De - veled ellentétben - engem inkább taszított a fabábus kinézet, az egész love storys megközelítés kevésbé ragadott meg, mint a másik kisfiú kalandja a halottak között. Ha ezt látom előbb, biztos más az élmény, de gyanítom az animáció stílusa akkor is zavart volna.

De nem egy rossz mozi ez sem, annyival éreztem gyengébbnek, amennyivel egy kisfiú kalandjait és két felnőtt szerelmi viaskodását másképp élem meg.

A Coco így utólag nekem is jobban bejött, mert amíg az listás lett év végén, Az Élet Könyve nem került be abba a körbe a maga idejében.

Viszont ahogy írtad, nem mindegy, ki melyik filmmel találkozik először, ill. hogy magának az egész ünnepnek a hangulatát ki hogyan látja először, és kétségtelen, hogy ez ragadott meg a legjobban az Élet Könyvében. Az más kérdés, hogy annak a love-sztoriját azért szeretem csak jobban a Cocoénál, mert ugyan a családi része zseniális, de egy gyilkosság utáni nyomozást annyira nem érzek gyerekfilmbe valónak.

Meg ott is volt dal, amit megszerettem:



.

Niwrok írta:

.

Under the Shadow

Ahogy a nevekből és a fejlécből talán már sejthető volt, megint egy közel-keleti film kerül be a fórumba, ráadásul egy szokatlan műfajban, és mindezt úgy, hogy a stáb térben és időben is pontosan elhelyezte. Az Under the Shadow Teheránban játszódik az irak-iráni háború idején (1980-as évek közepe), és aki egy kicsit is benne van a régió történelmében, az tudhatja, hogy ez Iránban egybeesett az ún. kulturális forradalommal is, ami a korábban nyugatias-világias intézmény- és jogrendszert ismét vallási-iszlamista fennhatóság alá vonta.

... és amikor a gyerekével páni félelemben menekülő nőnél is az a legfontosabb kérdés, hogy a csadort miért hagyta otthon. Erre jön még rá az egyre közelebb érő frontvonal fenyegetése, és a leragasztott ablakok, a hirtelen elsötétülő szobák, a bombariadók közbeni félelem meg a rádióbejátszások is fontos elemekké váltak a hangulatban.

Az Under the Shadow afféle "riogatós drámaként", önmagában is megállta a helyét , a rémálmok (közte több hamis ébredéssel), látomások képeivel megjelent a libabőr vagy megtörtént az összerezzenés.

Szóval nem csak azért érdemes megnézni ezt a filmet, mert ez egy iráni horrorfilm, hanem mert ez egy kicsit lassú, az ismert eszköztárat szépen felmondó horrorfilm annak drámai-misztikus oldalágáról, ami történetesen Iránban készült. Kétségtelenül ad neki egyedi ízt a helyszín és a kor, de nem minden azon múlt, hanem a sokféle érzelmen, kapcsolaton is, amiket az ijesztgetések csak kifejezőbbé tettek... és egyben szimbolikussá is tették kicsit a történetet meg a címet.


7,5/10
.

 Becsszó, ha figyeltem volna írásod dátumát, várok vele még két napot... hogy meglegyen az egy év.  

Köszi az ajánlót, tetszett, igazán érdekes darab volt. A mozinak nálam is két rétege volt, az egyik az idézetben is kiemelt történelmi háttér: bizony, az irak-iráni háborúról vannak emlékképeim (Chrudinák Alajos és a Panoráma, ugye) és érdekelt az a korrajz, amit a film felvázolt. Roppant autentikus és jó volt ez, a film eleje pedig inkább egy történelmi családi dráma felé halad - és ide tartozik egy későbbi, az egyik legmegdöbbentőbb jelenet az általad is említett csador nélküli meneküléssel. Amúgy is tök meglepő/újdonság/fura volt, egyáltalán belegondolni és átélni azt, hogy az utcán fejüket eltakaró nők a négy fal között ugyanolyanok, mint a világon bárhol máshol. Az a hülye fejfedő és ruha sokszor tök dekoratív kinézetet rejt...

Ugyanakkor mindezen pozitívumok mellett, egyre türelmetlenebbül vártam, mitől lesz ez horror. Szerencsére a film a második felére összekapta magát és egyre sűrűsödő jump scare elemekkel gondoskodott az ijesztgetésekről. Ezek némelyike kifejezetten hatásos volt, ezerszer inkább ez a dzsinn, mint a driftelő másik... ( ). Mégis: maradt hiányérzetem, mert valahol vártam, hogy minimális magyarázatot kapjak az egész megszállósdi okáról, módjáról. Olyan hollywoodiasan szájbarágós módon, most valahogy nem volt elég az, hogy én is annyit tudok csak, amit a nő tudott a dologról. Most akkor a becsapódó iraki bomba szárnyán jött a dzsinn a házba? És miért???

Mindegy, túl sokat nem akarok rajt gondolkodni, filmes tárházam ismét bővült, hála neked.




70%



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.

Under the Shadow

Szóval nem csak azért érdemes megnézni ezt a filmet, mert ez egy iráni horrorfilm, hanem mert ez egy kicsit lassú, az ismert eszköztárat szépen felmondó horrorfilm annak drámai-misztikus oldalágáról, ami történetesen Iránban készült. Kétségtelenül ad neki egyedi ízt a helyszín és a kor, de nem minden azon múlt, hanem a sokféle érzelmen, kapcsolaton is, amiket az ijesztgetések csak kifejezőbbé tettek... és egyben szimbolikussá is tették kicsit a történetet meg a címet.

7,5/10

Ugyanakkor mindezen pozitívumok mellett, egyre türelmetlenebbül vártam, mitől lesz ez horror. Szerencsére a film a második felére összekapta magát és egyre sűrűsödő jump scare elemekkel gondoskodott az ijesztgetésekről. Ezek némelyike kifejezetten hatásos volt, ezerszer inkább ez a dzsinn, mint a driftelő másik... ( ). Mégis: maradt hiányérzetem, mert valahol vártam, hogy minimális magyarázatot kapjak az egész megszállósdi okáról, módjáról. Olyan hollywoodiasan szájbarágós módon, most valahogy nem volt elég az, hogy én is annyit tudok csak, amit a nő tudott a dologról. Most akkor a becsapódó iraki bomba szárnyán jött a dzsinn a házba? És miért???

Mindegy, túl sokat nem akarok rajt gondolkodni, filmes tárházam ismét bővült, hála neked.

70%

Örülök, hogy tudtam megint valami megnézésre érdemest ajánlani .

Azt kiérezhetted, hogy nekem is a történelmi része volt izgalmasabb, az a Jane Fonda videó még mindig a fejemben van . Ez a film és a benne bemutatott iráni események voltak azok, amik kicsit meggyőztek előre arról, hogy bármilyen szélsőségesen eltúlzott is A szolgálólány meséjének világa, kellő politikai hatalommal, kellő elszántsággal igenis bárhol lehetséges egy viszonylag világi berendezkedésből a legdurvább vallási fundamentalizmusba való visszatérés...

Talán nem kényszerítelek túl sok gondolkodásra, ha elmondom, hogy egyes értelmezések szerint az egész film azt fejezi ki, hogy a bomba felrobbant, megölve mindenkit a házban, és minden, amit utána látunk, az csak egy kóbor lélek haláltusája .

.

Niwrok írta:

Under the Shadow

Talán nem kényszerítelek túl sok gondolkodásra, ha elmondom, hogy egyes értelmezések szerint az egész film azt fejezi ki, hogy a bomba felrobbant, megölve mindenkit a házban, és minden, amit utána látunk, az csak egy kóbor lélek haláltusája   .

.

Ez lehet. Ez egy érdekes elgondolás. S ha már bomba: abba se gondoltam eddig bele, hogy egy ilyen esetben jön egy daruskocsi és kiemeli a cuccot a tetőből...

.
Message from the King




Jacob King régóta nem hallott a húgáról, Biancáról, aki Fokvárosból évekkel korábban Los Angelesbe költözött a férjével... legalábbis addig, amíg a lány remegő hangon fel nem hívja, hogy az élete veszélyben van. A taxisofőrként dolgozó Jacobnak nem két nap összeszedni egy akkora összeget, amiből egyáltalán eljuthat az USÁ-ba, a bürokráciáról nem is beszélve, ezért csak három hónappal a hívás után érkezik meg a LAX-ra, mindössze a lány utolsó lakcímét ismerve, hogy Bianca keresésére induljon. Az gyorsan kiderül a szomszédban lakó Trish beszámolójából, hogy Bianca a férje, Alex adósságai miatt keveredett bajba, és hogy nem csak ő tűnt el, hanem Alex és az ő fia, Armand is. Jacob egyre több rétegét fejti fel Bianca eltűnésének, a nyomok pedig nem csak bűnszervezetekhez, balkáni verőemberekhez és drogkereskedőkhöz vezetnek, hanem a társadalmi elit tagjaihoz és politikusokhoz is. A srác azonban éppen eléggé megedződött ahhoz a fokvárosi gettóban, az utcai bandák között, hogy ez ne különösebben érdekelje, amikor a húga megtalálása és a bosszú a tét.

Ami leginkább meghatározta a hangulatom a film alatt, hogy Jacob karakterét mennyire jól felépítették, és ehhez Chadwick Boseman alakítása mennyit hozzátett. Szándékosan emeltem ki a három hónapnyi késedelmet, mert nagyon tetszett, hogy egy ilyen fél mondattal is hitelesebbé tették a figurát, hogy nem csak úgy előhúzza a csikkzsebéből a több ezer dolcsit (ahogy általában a filmekben mindenkinek van pénze efféle utazgatásra), bármennyire is rohanna megmenteni Biancát a fenyegetésektől; ugyanez a kategória volt az is, ahogy a reptéren fogadták, mert az átlag filmben körözött bűnözők is szabadon kószálnak, mindenféle hatósági vegzálás nélkül. Ott volt ez a távoli életszerűség abban is, ahogy folyamatosan enyhe bűnbánat volt a viselkedésében, a testbeszédében (hogy nem lehetett és nem volt ott, amikor a húgának igazán szüksége lett volna rá), és annak drámaiságában is, ahogy próbálta feldolgozni a Biancával történteket, a cserfes, mindig mosolygós lány lecsúszását a még oly gazdag és csillogó emberi mocsokba. Ugyanakkor Jacob beleillik az utóbbi évek bosszúállóinak halmazába is, egyben akcióhősként is megjelenik, de semmi emberfeletti vagy eltúlzott giccs nem jellemzi. Olyan összehasonlítási alapokra gondolok itt, mint a Drive sofőrje, az Oldboy Dae-su-ja, és még akár John Wick, például abban jelentve hasonlóságot, hogy Jacobnak is megvan a maga állandósult fegyvere (egy vastagabb biciklilánc), vagy például hogy Driverhez hasonlóan nála is megszűnik a külvilág, amikor lemegy a "vörös köd", de amíg a "kollégák" filmjeinek stábja jól adagolt szürrealitással a karakterek külsőségeinek is fontos szerepet szántak, Jacobnál ilyen nincs. Amekkora gengszterekkel és bűnszervezetekkel száll szembe, néha már hihetetlen is, hogy az ügye végére nem tesznek egy jól irányzott golyóval pontot már a második felbukkanásánál, de menet közben, a bunyóknál csak annyi jön elő, hogy a vérében, az ösztöneiben van a túlélés, amin a hátterét ismerve nem csoda, és hogy bárkin átgázol, a saját életét sem féltve, hogy megtalálja Biancát. Hogy Bosemannak van gyakorlata és ügyessége az akciójelenetekhez, az a Fekete Párduc után nem volt kérdéses, de ezek szerint a drámaibb szerepekhez, a mélyebb alakításokhoz is megvan a tehetsége, az pedig külön tetszett, amilyen akcentust megtanult és felvett a szerep kedvéért, nagyon sokat hozzátett a karakterhez. De azért nem csak Bosemant illeti gratuláció, hiszen bőven akadnak még remek színészek és karakterek rajta kívül is, hiszen olyan nevek szerepelnek még a stáblistán, mint Luke "Drakula" Evans, Alfred "A gróf" Molina, vagy éppen Tom "Draco Malfoy" Felton; előbbi kettő jól játszotta el a nem túl érdekes karaktereiket (ld. lent), Felton dílere például a pár jelenetében is érdekesebb volt a kis "vihogó patkány"-szerű viselkedésével.

Az előbb említett két karakter lett leginkább az oka annak, hogy a cselekmény sablonjai miatt azért olyan felvillanyozó nem volt a hasonló filmek között a Message, mint amennyire a fentiekből esetleg eddig lejöhetett. Valahogy az író mindenképpen szerette volna belekeverni a sztoriba a felső tízezer piszkos kis titkait, és ahogy Jacob eljut hozzájuk, az jó is, amikor viszont már közvetlenül ellenük harcol, az viszont kicsit olyan, mintha az ember egy tál pudingot püfölne. Érthető, hogy ezeket az embereket a kapcsolataik teszik veszélyessé, Jacob pedig jól ki is használja az ezek között megbúvó konfliktusokat, de verőlegények meg pisztolyos talpasok nélkül sem a fogorvosban, sem a hájas pedofilban nem éreztem a kihívást, ellenben annál többet a dohos kartonpapír szagát a karakterek elcsépeltsége miatt. Mindezen negatívumok fókuszpontja volt a rendőrös jelenet, ami egy kínosan gyenge próbálkozás volt már elsőre is Jacob eltüntetésére, annak végkifejletének ismeretében meg nem sajnálom tőle a "béna" jelzőt sem, annyira gáz lett az esőben kóválygó két álzsaru alkudozása.

Noha ilyen sztorijú filmekkel volt tele a megboldogult SzívTV esti műsorsávja meg húsz éve is, a már a promóképek alapján meglehetősen elcsépeltnek tűnő forgatókönyv ellenére ez egy jó akció-thriller lett, köszönhetően a jól felépített karaktereknek és a jó színészeknek. Jacob minden igyekezet ellenére sem lett annyira emblematikus, mint hasonszőrű társai, viszont a Message-ben éppen az az érdekes, hogy az összes filmes közhely és egyedinek szánt abszurditás mellett is valamennyire valós, emberközeli tudott maradni.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Message from the King

Noha ilyen sztorijú filmekkel volt tele a megboldogult SzívTV esti műsorsávja meg húsz éve is, a már a promóképek alapján meglehetősen elcsépeltnek tűnő forgatókönyv ellenére ez egy jó akció-thriller lett, köszönhetően a jól felépített karaktereknek és a jó színészeknek. Jacob minden igyekezet ellenére sem lett annyira emblematikus, mint hasonszőrű társai, viszont a Message-ben éppen az az érdekes, hogy az összes filmes közhely és egyedinek szánt abszurditás mellett is valamennyire valós, emberközeli tudott maradni.


7,5/10
.

A Szív TV... azok a régi szép idők...

Jókat írtál róla, egyedül talán a John Wick párhuzam elrettentő számomra... ehhez képest még talán keveslem is a 7.5-öt. Teszek vele egy próbát.


.