Niwrok írásai 2.0

Niwrok írta:

.
Wonder Woman

6,5/10
.

Köszi!


Ehez én nem fogok tudni hozzászólni, de figyeld a facebookot, ott talán lesz reagálás rá... vagy... esetleg néhány olvasónk talán itt igazad ad - vagy nem ad.

Niwrok írta:

...Diana akkora villámcsapással sújt le, hogy rögtön reggel lesz tőle

Na hallod, van olyan film/sorozat, amiben még csak villámcsapás sem kell hozzá. Elég egy kameraváltás...



.

.
MEMO




Amikor az utóbbi idők magyar filmjeiről írtam, már említettem, hogy néha csalok egy kicsit annyiból, hogy nem mindegyik mozifilm. Ezek eredetileg tévéfilmnek készültek, és csak utólag -vagy a népszerűség okán (Félvilág, Szürke senkik) vagy az olyan kiemelt alkalmakon, mint mondjuk a Magyar Filmnapok- kerültek vetítőterembe. Ez azért gond, mert a moziműsort még csak-csak követem, de a "tévéjátékokba" tényleg csak belebotlani tudok, mondjuk ha valahol cikkeznek róluk. Pedig ezek sem rosszabbak, mint ami moziba kerül, sőt.

A 80-as évek elején Budapesten elmeorvosi kutatóként és egyetemi tanárként dolgozó Lónyai Péter a doktori disszertációjára készül, melynek témája az emlékezet működése. A szakmai érdeklődésen túl Pétert személyesen is érinti a kérdés, az apja ugyanis olyan súlyos memóriazavarban szenved már évtizedek óra, ami a testi épségét veszélyezteti, és képtelenné teszi az önellátásra. Péter kutatása leginkább a különleges emlékezőtehetséggel megáldott, ún. hipermnéziás emberekre terjed ki (illetve arra az egy japán férfira, akinek az esete kellően jól dokumentált), hátha ezzel segíthet megtalálni az emlékezet fejlesztésének új módszerét, kezelve az apja állapotát, hiszen ő is pontosan tudja, egy pszichiátrián vagy egy szanatóriumban aligha számíthatna másra, mint gyógyszerekre és szedálásra. Az egyetem vezetősége azonban egyre kevésbé tolerálja a szerintük felesleges, a szocializmust semmilyen formában nem építő, csekély hasznot hozó áltudományt, az ösztöndíj megvonásával fenyegetve Pétert. Ezért is tűnik hihetetlen szerencsének, amikor az egyik kollégája azzal hívja fel a férfit, hogy az ő osztályán van egy huszonéves, ön- és közveszélyes ápolt, aki talán beleillik Péter kutatásába. Ervin esete azonban gyorsan meggyőzi Pétert, hogy a különleges emlékezőtehetség a legkevésbé sem áldás, így már két, ellentétes állapot kezelésére kell módszert kidolgoznia, ha bármit is el akar még érni a doktorijával.

Nekem a film eleje nem igazán nem jött be, nem is a témája miatt (hiszen az épphogy érdekes volt, azért kezdtem el nézni), hanem a technikai megvalósítást illetően. Még laikusként is zavaróan félamatőrök voltak a beállítások, például a statikusan mutatott "beszélő fejek". Ezen kívül lábon kihordtam egy kisebb epilepsziás rohamot a talán retrónak szánt, de inkább csak baromi ronda főcímtől, és a film közben is agyamra mentek az Ervin fejében levő káoszt érzékeltetni próbáló, de bődületesen primitív animáció-montázsok. Szerencsére fokozatosan mind az író/rendező Tasnádi István, mind az operatőr Csukás Sándor egy számomra sokkal fogyaszthatóbb stílusra állt át, néhány erőltetettnek ható jelenettel, de általában véve kellemesebb képi megoldásokkal. Ehhez az is kellett, hogy a díszletekkel és a kellékekkel jó, bár kicsit ellentmondásos munkát végzett a stáb. A külső felvételek természetesek, hiszen ahogy nemrég olvastam, Budapest abban a szerencsés helyzetben van, hogy 100-150 évet felölelően is vannak hitelesen bemutatható épületei, és ezek között kifejezetten jól mutatnak a szocreál autók... de itt is látszik, hogy ezek gondosan karbantartott veteránok, úgy kipolírozva, amilyenek a Merkúrból kigördülésük idején sem voltak... és bár lehettek ilyenek is, de biztosan nem az összes. Ugyanígy anakronisztikusak kicsit a belső terek, amik túl újszerűnek hatnak, amitől furán mutatnak bennük a megsárgult címerek, de leginkább a megsárgult napilapra kaptam fel a fejem, ami "akkori" állapotában aligha nézett így ki.

Az emberi oldala jobban bejött a filmnek, akár a sztorira, akár az alakításokra gondolok. Az mondjuk elsőre túl hihetetlen véletlen volt, hogy Péter pont a környéken talál egy olyan embert, akiből előtte úgy tudta, csak egy van a világon... de utólag már el tudtam képzelni, hogy talán mindenhol van egy ilyen ember, mint Ervin, csak a kísérő tünetek miatt félrekezelik őket, és elintézik annyival, hogy "bolondokat a bolondokházába" . Az egészséges gondolkodás kulcsa ugyanis az emlékezés és a felejtés egyensúlya, nem az, ha az ember az életének minden pillanatára, azok minden körülményére, szó szerint minden kis szarra emlékszik, és ennek kínjai látszanak is a srácon, el is mondja nem egyszer, és ki is kéri magának, hogy Péter a tesztjeivel, próbálkozásaival csak "teleszemeteli" a fejét. Molnár Áron -a szerepében levő kihívással együtt is- remekül hozza azt a figurát is, aki próbálja minél kevesebb ingerrel terhelni magát, és azt is, aki a túlterhelés kétségbeesésétől dührohamokat kap. Ervin helyzetéhez, különleges állapotához képest Péter és az apja kapcsolatának bemutatása, az apa viselkedése már "csak" hétköznapian drámai, hiszen feledékeny, szenilis rokonai többeknek vannak, ismertebbek a tünetei, és a nézőkben is jobban megragad, hogy ki hogy viszonyul egy ilyen esethez. Lengyel Tamás és Haumann Péter gyakorlottan mozognak kamera előtt, az ő minőségi alakításuk annyira nem lepett meg, és ugyanígy voltam Csákányi Eszterrel és a többi színésszel is.

A drámán túl aztán van még egy kis thrilleres beütése a MEMO-nak, főleg ami a pszichiátrián látottakat illeti, ami lassan krimibe megy át, ahogy Péter keresi a kezelési módokat (ahogy pedig egy véletlen elszólás vezeti rá erre, az tisztára Gyilkos sorok meg Columbo), azt meg már jogosan nevezik többen varietének, ahogy azok hatékonyságát próbálja bizonyítani. Én mondjuk egy kicsivel több társadalomrajzot, politikai hátteret is el tudtam volna képzelni, ha már az egyetem vezetősége ilyen meghatározó tényező a motivációkban, és a szovjeteket is behozták a képbe, de nem vagyok telhetetlen... De azért annyi eszembe jutott ezt a szálat illetően, hogy biztosan van szakmai megalapozottsága a látottaknak, nem hiába szerepel a stáblistán pszichológus tanácsadó és sok idegen szó a szövegkönyvben, de a megoldást túl leegyszerűsítőnek találtam mindkét esetben. Ez az érzés csak még inkább felerősödött az epilógusban, ahol mindkét főbb szereplő olyan külső változásokon megy át, amit nemhogy nem indokol, de egyenesen ellentmond a korábban látottaknak, és az idő múlása meg a hepiend iránti vágy aligha válasz arra, hogy az a jelenet olyan, mintha a színészek csak beugrottak volna civilben, egy másik forgatás vagy színházi próba ebédszünetében egy pótjelenet leforgatására.

Az elején levő botlásokat és apró negatívumokat így én is el tudtam felejteni a későbbiek fényében, de azt hiszem, így is többet ki lehetett volna hozni a témából, ha már a kornak ekkora jelentőséget szánnak, és ha már a témában ennyi drámaiság rejlik. Ezzel együtt is a MEMO-ra egy jó magyar filmként fogok emlékezni.


7,5/10

U.i.: "trigger warning" azoknak, akikben az ilyenek kellemetlen emlékképeket idéznek fel: van a filmben pár öklendezés, és egy kb. két másodpercig látható hányás . Ne ez legyen az akadály, hogy nem szóltam előre ...

.

Niwrok írta:

.
MEMO



7,5/10

U.i.: "trigger warning" azoknak, akikben az ilyenek kellemetlen emlékképeket idéznek fel: van a filmben pár öklendezés, és egy kb. két másodpercig látható hányás   . Ne ez legyen az akadály, hogy nem szóltam előre   ...

.

Vettem, vettem!

Gondolom, nem hosszú, valamikor beillesztem a sűrű programba.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

MEMO

7,5/10

Vettem, vettem! Gondolom, nem hosszú, valamikor beillesztem a sűrű programba.

88 perc ... Itt egy kis "kedvcsináló" hozzá.

Nem egy Veszettek, és főleg nem egy Kojot, de úgy tűnik, az a két film már tényleg legfeljebb csak a tévében fog felbukkanni. Előbbinél még megvan az a "kifogás", hogy "fesztiváloztatják"... másfél éve ..., de utóbbit -egy-egy alkalmon kívül- csak valami istenhátamögötti kis mozi tartotta/tartja műsoron, meg egyébként is kijelentették a film facebook oldalán, hogy DVD-re ne nagyon számítsunk belőle.
.

.
Drága Elza!




A Szürke senkik kapcsán emlegettem, hogy van egy magyar háborús film, amit két éve szeretnék látni, de mint ha a föld nyelte volna el, én sehol nem bírtam a nyomára akadni. Kezdetben a Drága Elza előzetesét még a helyi mozi is vetítette, onnan tudtam egyáltalán róla, de a filmnek magának már nem sikerült oda eljutnia, aztán jöttek az időnkénti rákeresések, hogy merre jár, de semmi. Az ok, amiért most mégis megnézhettem, a magyar filmgyártás állatorvosi lova is lehetne: olyan sokáig húzták a kiadását DVD-n, hogy kikerült a "tékába", amire válaszul a készítők úgy látták, akkor legalább olyan minőségben legyen kint, ahogy ők szeretnék, és lett ebből az ennél jobb sorsot érdemlő moziból (is) hivatalosan(!) a youtube-on nézhető film.

A film története annyiban különleges (amellett, hogy általában hazai háborús filmekkel sem voltunk elkényeztetve az utóbbi pár évtizedben, tehát eleve a műfajában ritkaság), hogy a II. világháború keleti frontján játszódik, de jó okkal nem a nagy csapatmozgásokat követi, hanem mindössze egyetlen katonára koncentrál. Lombos Mihály honvéd semmi mást nem szeretne már az egy éve tartó pokoltól, csak hogy hazatérhessen Budapestre, hogy újra láthassa a feleségét... régóta esedékes eltávja azonban meghiúsul pár elkevert papír miatt. Még alig csillapodott az elkeseredett dühe, amikor másnap egy szovjet támadás következtében hadifogságba esik. Lombosnak innentől minden képességére és trükkjére szüksége lesz ahhoz, hogy ne csak a Gulág rémétől szabaduljon, de a vörös hadsereggel együtt haladva, aknamezőkön, géppuskafészkeken és folyókon át egyre közelebb kerüljön a kezdetben még abszolút elérhetetlennek tűnő otthonához.

A jobb háborús filmek amúgy is sokat foglalkoznak a katonák, a harcok által megkínzott emberek lelkivilágával, de a Drága Elzában ez már szinte egy háborús díszletek előtt zajló dráma, egy road-movie. Engem éppen ezért nemhogy a már fent is hivatkozási alapnak vett Szürke senkikre emlékeztetett, hanem az Út a szabadságba (The Way Back) című filmre. Vannak jelenetek a csatákról is (erre majd visszatérek), de elsődlegesen azokon az embereken van a hangsúly, akik Lombossal egy osztagban vannak, eleve hogy milyen figurákat milyen háttérrel tud összeterelni egy ilyen helyzet. Ebben az az érdekes, hogy nem csak a hadifoglyokat illetően teszi ezt a film, hanem kitérve az oroszokra is, mert például jelentős szerep jut az elvtársak közti romantikának és rokoni kapcsolatoknak. Ehhez megvannak az ilyen esetekben alkalmazott tábortűz mellett ülések is, ahol a vodka könnyen oldja a nyelvet, de Lombos nem egyszer narrátorként ad profilt a sorstársairól, ami azért lényegesen dinamikusabb, mint mély, vagy éppen kedélyes, de elég monoton beszélgetések. Ezek leginkább Lombos (Makray Gábor) személyes drámájánál játszanak szerepet, ahogy a feleségének naplót író honvéd egy másik magyar fogollyal, egy munkaszolgálatos szökevénnyel, Lajossal (Varga Tamás) osztja meg bánatát, terveit. Mintha utóbbi lenne mindaz, ami rosszat csak a háború előhozhat az emberből, úgy próbál vele szemben állóként Mihály erőt meríteni a saját elszántságából, becsületéből és hazaszeretetéből, hiába próbál amaz kétséget ébreszteni mondjuk azzal, hogy ennyi idő után az asszony aligha várja már otthon türelemmel és hűséggel. Fura egy jellem egyébként ez a Lombos honvéd, elég nagyszájú, provokáló és önfejű ahhoz képest, hogy fogoly, és volt egy pár jelenet, ahol meglepődtem, hogy miért vesződnek vele tovább, miért nem kap egyszerűen egy golyót... de aztán erre is akadt válasz.

És akkor a látványvilág... Szintén a Szürke senkik esetében hoztam fel, hogy a magyar háborús filmek további gyarapodásának az lehet a kulcsa, hogy a stábok megtalálják azokat az eseményeket egy háborúból, amiket gigaköltségvetés nélkül is hitelesen lehet bemutatni. Hogy lehet, hogy csak egy madárszaros lovaskocsira futja a kasszából, de akkor olyan történetet kell mögétenni, ahova ez is elég. A Drága Elza a még ehhez képest is alacsony költségvetése mellé egy kompromisszumos megoldást választott, ami ugyan a téma szakértőiből kiválthat megütközést (hogy a felszerelések, a járművek vagy a környezet nem 100%-ban autentikusak, ahogy egyébként állítólag magát a történetet is nehéz elhelyezni a valós események közé), de a hozzám hasonló kocahadászoknak csak tágra nyílt szem marad, hogy hogyan fért bele ez ennyi pénzbe. Nem találtam pontos összeget, de talán ha tízmilliókról beszélhetünk, ami kicsivel kevesebb lehetett, ha a hagyományőrző társaságok önkénteskedtek. Így a rendező (Füle Zoltán) és a társai megoldották, hogy ne kelljen többezres seregeket mutatni azzal, hogy egy aknamentesítő osztagot tettek meg a sztori középpontjának, de azért legyen vagy féltucatnyi, változatos csatajelenet is, tankokkal, lövegekkel, és azért pártucatnyi színész és statiszta csak megforduljon a látótérben. Nem mondom, hogy néhány látványelem nem lóg le egy kicsit a képről (leginkább talán a torkolattüzek és a robbanások), vagy hogy a CGI néha nem elnagyolt-e (mert én azért úgy láttam, akad az is), de semmi olyan, ami szúrta volna a szemem... Akkor már inkább zavart az utószinkron, mert a kis színházak színészei mellett van bőven amatőr beugrós is, a hangjaik viszont sokszor elütnek a látottaktól, nem mindig van igazán összhangban mondjuk az arc és a szöveg. Szintén belefér a kompromisszumok közé viszont az, hogy a nyelvi sokszínűség miatt az akcentusos oroszok egy kicsit furcsán hatottak.

Nagy kár ezért... mármint azért, hogy ez lett a Drága Elza sorsa. Megvalósításában bőven afelett van, amit ilyen helyzetben a néző elvárhat, az apróbb hibák ellenére is; van benne elég lendület és feszültség, ami azért a magyar filmeknek nem mindig megy, remek háborús anekdoták színesítik, és még némi morbid humort is csempésztek bele. Talán csak a sztorinak magának kellett volna kicsit letisztultabbnak lennie, hogy egységesebb legyen az összhatás (mert azért az utolsó öt perc elég szürreálisra sikeredett, sok kérdőjellel arról, hogy mit is akar jelenteni a befejezés)... és akkor lehetett volna nagyobb élmény, magával ragadóbb a hangulat. De tényleg csak ennyi kellett volna hozzá. Nézzétek, osszátok!

8/10
.

Niwrok írta:

.
Drága Elza!

Megvalósításában bőven afelett van, amit ilyen helyzetben a néző elvárhat, az apróbb hibák ellenére is; van benne elég lendület és feszültség, ami azért a magyar filmeknek nem mindig megy, remek háborús anekdoták színesítik, és még némi morbid humort is csempésztek bele. Talán csak a sztorinak magának kellett volna kicsit letisztultabbnak lennie, hogy egységesebb legyen az összhatás (mert azért az utolsó öt perc elég szürreálisra sikeredett, sok kérdőjellel arról, hogy mit is akar jelenteni a befejezés)... és akkor lehetett volna nagyobb élmény, magával ragadóbb a hangulat. De tényleg csak ennyi kellett volna hozzá. Nézzétek, osszátok!

8/10
.

Köszi!

A Szürke senkiket is megnéztem, ezt is meg fogom... még ha alaposan túl is lépem vele az idei magyarfilm-keretemet.

Niwrok írta:

.
MEMO


Nekem a film eleje nem igazán nem jött be, nem is a témája miatt (hiszen az épphogy érdekes volt, azért kezdtem el nézni), hanem a technikai megvalósítást illetően. Még laikusként is zavaróan félamatőrök voltak a beállítások, például a statikusan mutatott "beszélő fejek". Ezen kívül lábon kihordtam egy kisebb epilepsziás rohamot a talán retrónak szánt, de inkább csak baromi ronda főcímtől, és a film közben is agyamra mentek az Ervin fejében levő káoszt érzékeltetni próbáló, de bődületesen primitív animáció-montázsok.

A drámán túl aztán van még egy kis thrilleres beütése a MEMO-nak, főleg ami a pszichiátrián látottakat illeti, ami lassan krimibe megy át, ahogy Péter keresi a kezelési módokat (ahogy pedig egy véletlen elszólás vezeti rá erre, az tisztára Gyilkos sorok meg Columbo), azt meg már jogosan nevezik többen varietének, ahogy azok hatékonyságát próbálja bizonyítani. Én mondjuk egy kicsivel több társadalomrajzot, politikai hátteret is el tudtam volna képzelni, ha már az egyetem vezetősége ilyen meghatározó tényező a motivációkban, és a szovjeteket is behozták a képbe, de nem vagyok telhetetlen...

Az elején levő botlásokat és apró negatívumokat így én is el tudtam felejteni a későbbiek fényében, de azt hiszem, így is többet ki lehetett volna hozni a témából, ha már a kornak ekkora jelentőséget szánnak, és ha már a témában ennyi drámaiság rejlik. Ezzel együtt is a MEMO-ra egy jó magyar filmként fogok emlékezni.


7,5/10


.

Hát, köszi, Niwrok, ez qrva jó volt!!

Magam is meglepődtem, mennyire élveztem az egészet, nekem az elején a főcím kifejezetten bejött. De igazából a témája az, ami rohadtul bejött - így, ennyi idősen egyre inkább vágyom a régi emlékeim előbányászására... szóval a srác képessége nekem lenyűgöző vágyálom volt. Néha... igen, mert nem is gondoltam bele, hogy ez nem csak áldás, hanem átok is lehet.

A korrajz kiváló, a hurkás reklám zseniális (még emlékszem rá), a szovjet szál is jó volt, a labirintuson jót nevettem, bár kitaláltam, hogy ez lesz. Abban viszont igazad van, hogy a heppi end iránti vágy meglehetősen fura megoldásokat hozott, de ettől ez még egy remek magyar film.

Azzal együtt is, hogy végletegig magyar - a 80-as évek dizájna roppant mód azzá teszi.


Simán 80%


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
MEMO

Az elején levő botlásokat és apró negatívumokat így én is el tudtam felejteni a későbbiek fényében, de azt hiszem, így is többet ki lehetett volna hozni a témából, ha már a kornak ekkora jelentőséget szánnak, és ha már a témában ennyi drámaiság rejlik. Ezzel együtt is a MEMO-ra egy jó magyar filmként fogok emlékezni.

7,5/10

Hát, köszi, Niwrok, ez qrva jó volt!!

Magam is meglepődtem, mennyire élveztem az egészet, nekem az elején a főcím kifejezetten bejött. De igazából a témája az, ami rohadtul bejött - így, ennyi idősen egyre inkább vágyom a régi emlékeim előbányászására... szóval a srác képessége nekem lenyűgöző vágyálom volt. Néha... igen, mert nem is gondoltam bele, hogy ez nem csak áldás, hanem átok is lehet.
A korrajz kiváló, a hurkás reklám zseniális (még emlékszem rá), a szovjet szál is jó volt, a labirintuson jót nevettem, bár kitaláltam, hogy ez lesz. Abban viszont igazad van, hogy a heppi end iránti vágy meglehetősen fura megoldásokat hozott, de ettől ez még egy remek magyar film.
Azzal együtt is, hogy végletegig magyar - a 80-as évek dizájna roppant mód azzá teszi.

Simán 80%

És a magyarfilm-hetek tovább folytatódik .

Örülök, hogy tetszett, és örülök, hogy jobban tetszett. Lassan át kéne venned a stafétát , mert én a kezdeti "magyarfilm-eurforia" után már egy kritikusabb szemléletbe csúsztam bele (most már nem elég, ha egy film magyar)... te meg tök jó, ahogy ráérzel, hogy a magyar filmek ilyenek is lehetnek, ilyenek is tudnak lenni, mert mondjuk jó keretet adnak egy kis nosztalgiára. Itt a 0,5 pont meg amúgy is semmi, talán csak kerekítési hiba .

És éppen ezért bánt egyre jobban, hogy százmilliók elköltése után ezek a filmek elvesznek a semmiben, késő esti köztévés műsorsávokba száműzve...

A "hepiendről" meg egy pár mondat, csak hogy ugyanarra gondolunk-e...

Spoiler:

.

.
Fekete vitorlák / Black Sails S4




A kalózkodás aranykorában játszódó Black Sails harmadik évadának végén nagyon úgy nézett ki, hogy a kalózokból és rabszolgákból verbuvált, a törékeny szövetségek ellenére is elszánt sereg megállíthatatlan lesz. Hogy a még a székét megmelegíteni sem tudó új angol kormányzó képtelen lesz megakadályozni Nassau visszafoglalását (vagyis hogy azzá a köztársasággá váljon, amivé a kalózokat vezető Flint kapitány jó évtizede szeretné, mint a birodalomtól való függetlenség "zászlóshajója"), még úgy is, hogy a helyi ellenállás vezéralakját, Charles Vane-t sikerült bitóra juttatnia.

Ennyi idő után már nem meglepő, hogy az írók azért megtalálták a módját egy ügyes kis csapdával annak, hogy a vége ne legyen egyértelmű és lapos, de azért a résztvevők se széledjenek szét annyira, sőt, bővíteni lehessen a számukat. Első körben a szigeten levő rabszolgákban látják meg többen is a lehetőséget, és már attól vigyorra húzódott a szám, hogy ebben a történetben az ültetvényesek sem csak ölbe tett kézzel várják, hogy a kalózok eljöjjenek az embereikért, sőt, olyan dilemma elé állítják őket, ami mentén fel is feslik a varrás (leginkább Billy mentén), ami a szövetséget összetartja. Azt azonban Rogers is sejti, hogy ezzel csak szusszanásnyi előnyhöz jutott, az évadok között feleségül vett Eleanorral lenne is egy tervük, bevonva a nő még meglevő, de elég ellenséges rokonságát a játszmába, amit viszont képtelenség megvalósítani addig, amíg Feketeszakáll felügyeli a kikötőt, csak az esélyt várva, hogy lecsaphasson azokra, akik szerepet játszottak Vane halálában. Az egyéb szálakat figyelembe véve úgy a harmadik rész környékén jutott egyébként eszembe, hogy ilyen gyorsan változó, összetett helyzetben nincs is időm arra, hogy Vane hiányozzon, másrészt halálában talán jobban is befolyásolja a történetet, mint élve... és egyébként nem is csak ő... Aztán még van egy angol főtisztünk, akinek minden vágya, hogy kötélen himbálózó kalózokat láthasson Nassau főterén, meg persze Max, aki tudja, hogy az csak olaj lenne a tűzre. Az évad első fele ezektől a szálaktól leginkább olyan, mint az a régi vicc a partizánokkal meg a fasisztákkal, akik oda-vissza foglalgatják az erdőt napokig, aztán jön a csősz, és mindenkit kizavar az erdőből... jelenleg éppen a történetbe visszatérő spanyolok képében. Az ő elég furcsa távozásuk után pedig a hatalmi frakciók helyett a személyekre, a katarzishoz vezető elvi ellentétekre helyeződik a hangsúly, amit ügyesen sikerült összefonni azzal a végkimenetellel, ami a történet elejétől kezdve ott volt, vagyis hogy egy kincsekkel, drágakövekkel teli ládát, ami annyi küzdelem okozója, annyi terv záloga volt eddig is, majd el kell ássanak a Csontváz-szigeten... és annak -bármilyen valószínűtlennek is tűnik ez akár csak fél órával a vége előtt-, ott is kell maradnia évekig.

Azzal, hogy Rogers meg tudta akasztani a támadás lendületét, és a tengeri ütközet helyett szárazföldre kényszerítette Silverék csapatát, ahol viszont emberhiányba kerültek, beindult az a hatalmi játszma, ami eddig mindig annyira jól sikerült ebben a sorozatban, és amiért talán jobban is szerettem, mint csak a külsőségekre helyezték volna a hangsúlyt egy lapos sztorival. Nem mondom, hogy nincsenek furcsa fordulatok, vagy khmm... "érdekes" megmenekülések, de a motivációkat és az időzítést kevés sorozat tudja ilyen jól kezelni, egyensúlyban tartani. Ahol tényleg van súlya annak, amikor valaki feladja az eddigi szövetségeseit (aztán annak is, amikor visszakerül közéjük), ahogy az érdekek ütközése annak ellenére idéz elő konfliktust, hogy a feleknek alapból nem is egymással lenne bajuk, vagy ahogy a szervezkedések egymásra is hatással vannak... és mindezt a már korábban emlegetett szűk időkereten belül (ismét van olyan szakasz, ami két-három részen keresztül is csak egyetlen napnak az eseményeivel foglalkozik). Megint csak azt tudom mondani, hogy a Trónok harca politikai játszmáinak népszerűségében és dicsőítésében szerepet játszhat az ottani tét nagysága, a méretek, a kellékek és a mellékszálak sokasága is... na meg hát sárkányok meg fagyzombik vannak benne. Pusztán emberekkel előadni mindezt, nem felszámolva a köztük levő konfliktusokat, egységbe és egyszerűségbe tömörítve a résztvevőket, hanem mindig újabb és újabb rétegeket rápakolva a körülményekre adott reakciókkal... ahogy a TURN-nél is mondtam, az szerintem nagyobb bravúr.

Amikor először írtam a Black Sailsről, még elég lesajnáló dolgokat mondtam arról, hogy a szűk kassza miatt hogyan próbált a stáb spórolni, például a hajózós jeleneteken és a tengeri felvételeken, míg a díszletesek munkáját már akkor is dicsértem. Az évadok során fokozatosan fejlődött a látványvilág, ami most már eljutott oda, hogy fogást sem nagyon tudok találni rajta. A belső jelenetekből sokkal kevesebb lett, ahogy szétszóródott a csapat, és még azok is sokkal változatosabbak, a Nassaun kívüli részek meg annyira profik lettek, hogy már inkább a pozitív meglepetésekre kaptam fel a fejem, mint hogy a hibák lennének szembeötlőek (mondjuk hogy a világon sehol nem süt vízszintesen a Nap...). Még ha csak pár másodpercre is látható, de úgy is lenyűgöző Havanna látképe, Philadelphiáról nem is beszélve, végre vannak "rendes" dzsungeles felvételek, mozifilmbe illőek lettek a hajós csaták, Nassau ágyúzása meg az egyik legszebb jelenet, amit tévésorozatokon belül láttam, és ahogy végig mutatják a kalózok egyik kedvelt kivégzési módszerét, a hajó alatt áthúzást, az igazi bravúr. A színészekre meg ugyan az elején sem lehetett sok panasz, de mostanra mindannyian (kevés mellékszereplőtől eltekintve) megtanultak annyira együtt élni a szereppel, hogy tökéletes az illúzió... csak pár pillanatra éreztem, hogy egy rettentő tömény kalózos szappanoperát nézek, a többiben teljesen beszippantott a hangulat. Ha a sok közül mégis egyet kéne kiemelni, az talán Jessica Parker Kennedy lenne Maxként, mert nagyon bírtam az akcentusát... pedig a végére Luke Arnoldot (Silver) és Toby Schmitzet (Rackham) is megkedveltem.

Ennyi után nem is lehet kérdéses, hogy az egyik kedvenc sorozatomtól veszek így kelletlen, de mégiscsak örömteli búcsút. Lehet, hogy el bírtam volna viselni több tengeri csatát, vagy idillibb pálmafás tengerpartokat a szutykos kalózkocsmák helyett, de azon kívül mindent megkaptam erről a korszakról és társaságtól, amit például magamban elképzeltem évtizedekkel ezelőtt, ahogy a hajó formájú pixelekkel kergetőztem a Pirates!-ben. Pár helyen olvastam, hogy nincs igazából lezárva a történet, de szerintem ez így volt a legkerekebb, egy kicsit talán idealizált befejezéssel, amit akár hepiendnek is mondhatnánk... akiket meg érdekel a "folytatás", vegyék a kezükbe a Kincses szigetet, ha már úgyis az volt a "térkép", ami ezt a "kincset" egy "X"-szel megjelölte.


9,5/10
.

Niwrok írta:

Fekete vitorlák / Black Sails S4

... és ahogy végig mutatják a kalózok egyik kedvelt kivégzési módszerét, a hajó alatt áthúzást, az igazi bravúr.

Ugye? És nem jutott eszedbe a Karib 5 vonatkozó jelenete?? Nekem fordítva volt meg és rögtön tudtam, mit tervez Jack Sparrow...  

Niwrok írta:

... egy kincsekkel, drágakövekkel teli ládát, ami annyi küzdelem okozója, annyi terv záloga volt eddig is, majd el kell ássanak a Koponya-szigeten...

 Az a Kongban van. Itt Csontváz-sziget... legalábbis Stevensonnál úgy szerepel, ha jól emlékszem.  

Niwrok írta:

Pár helyen olvastam, hogy nincs igazából lezárva a történet, de szerintem ez így volt a legkerekebb, egy kicsit talán idealizált befejezéssel, amit akár hepiendnek is mondhatnánk...

Ez butaság, ez pontosan így a jó, valahogy el kellett jutni a könyv kiindulópontjához. Jó, pár év még hiányzik, de motiváció terén mindenki helyén van.  

Niwrok írta:

   


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Fekete vitorlák / Black Sails S4

... és ahogy végig mutatják a kalózok egyik kedvelt kivégzési módszerét, a hajó alatt áthúzást, az igazi bravúr.

Ugye? És nem jutott eszedbe a Karib 5 vonatkozó jelenete?? Nekem fordítva volt meg és rögtön tudtam, mit tervez Jack Sparrow...  

Én is fordítva láttam, csak eddig kotlottam az írás felett... és persze, hogy eszembe jutott .

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

... egy kincsekkel, drágakövekkel teli ládát, ami annyi küzdelem okozója, annyi terv záloga volt eddig is, majd el kell ássanak a Koponya-szigeten...

 Az a Kongban van. Itt Csontváz-sziget... legalábbis Stevensonnál úgy szerepel, ha jól emlékszem.     

Ja, akkor itt is . Javítom...
.

Niwrok írta:

Fekete vitorlák / Black Sails S4

... és ahogy végig mutatják a kalózok egyik kedvelt kivégzési módszerét, a hajó alatt áthúzást, az igazi bravúr.

Egyébként én rohadtul sajnáltam a szereplőt... az (is) jó volt ebben a sorozatban, hogy képesek voltak a kalózok mellé állítani a nézőt. Mondjuk, engem nem volt nehéz.


A halálának egy része (a csapda) az valós, csak ezt a kis kedvességet költötték hozzá... állítólag.


.

Niwrok írta:

.
Készen állsz Helenre?



"Ezt a könyvet nem szabadna sem elolvasni, sem megfilmesíteni. Hiszen az egész nem más, mint társadalmunk szomorú tükre. Az élet sokkal több, mint az itt ábrázolt emberi szív undorító perverziói. Szükségünk van Istenre." /Olvasói levél - Bild Online/

Az első öt percet nyerítve röhögtem végig ! Na nem azért, mert annyira poénosnak találtam, ahogy a kb. érettségi közelében járó Helen a gyerekkora óta meglevő egészségügyi problémáit, a testnedvekkel, testszagokkal és a nyilvános WC-kkel kapcsolatos szokásait ecsetelte... bár de, mert egyszerűen annyira abszurd volt, hogy ezt én látom és nézem, hogy nem tudtam nem nevetni rajta ! Sokkal viccesebb volt viszont azt elképzelni, hogy hogyan néznétek ti, amikor a modern hippi Helen arról narrál, mit és hogyan csinál illetve nem csinál a puncijával, meg hogy ettől ő milyen elégedett, és kb. ezeket a reakciókat láttam lelki szemeim előtt:
.


Valahogy azzal tudnám zárni, hogy nekem a Nedves tájak egyszerűen érdekesebb és szórakoztatóbb volt, mint amilyen undorító tudott lenni... és elhihetitek, elég undorító. Van benne társadalomkritika, családi dráma, személyes problémák feldolgozása, jó a stílusa (egy pillanatra még Tom Tykwer és az A lé meg a Lola is beugrott), és arra, hogy közben ott van Helen, most inkább nevetéssel, mint dühösen reagáltam. A Bildes idézetre meg csak az egyik sokszor idézett mondatomat tudom adni válaszul: "Nem a tükör a hibás, ha nem tetszik, amit látunk benne.".

8/10

Ami késik, nem múlik...

Megmondom őszintén, nem emlékeztem értékelésedre, csupán Weide szavai maradtak meg bennem - így a mozi elején kifejezetten kényelmetlenül éreztem magam: nekem ez bizony tetszett. A német nyelv eleve plusz vonzerő számomra, de amúgy is a kicsit Trainspottingra, kicsit Movie 43-ra emlékeztető, egyértelműen polgárpukkasztó gondolatú és képi világú film széles vigyort váltott ki belőlem (is).

Sőt, egészen addig, amíg bizonyos korlátok között volt képes maradni, rohadtul élveztem az egészet - a mérleg nálam is a tamponcserénél és a gecis pizzánál billent át. Hozzátéve ehhez, hogy a film második felében azért a szürrealitásos, látomásos képekből is több van, néha eléggé érdekesen kapcsolódnak a sztorihoz. Mindez persze a történet egészét tekintve értelmet kap a végére, de nézés közben nem mindig esett jól.

Lehet szidni Helent, meg egy gusztustalan ribancnak tartani, de ha azt vesszük, hogy a film tulajdnoképp nem más, mint egy gyerekkori trauma következményeként kialakult lány jellemének bemutatása, akkor azt hiszem, nem is annyira durva a helyzet. Ennél sokkal nagyobb tragédiákat ennél sokkal durvábban dolgoznak fel gyerekek. Az meg, hogy az írók szépen szisztematikusan beleépítették a jelen civilizáció görbe tükrét és a kamaszok fantáziáját a filmbe... na bumm. Kicsit érdekesebb lett tőle.

Jó volt ez, kicsit néha túltolva ugyan, de jó volt. Drámai, vicces, újszerű.



75%



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Készen állsz Helenre?

Valahogy azzal tudnám zárni, hogy nekem a Nedves tájak egyszerűen érdekesebb és szórakoztatóbb volt, mint amilyen undorító tudott lenni... és elhihetitek, elég undorító. Van benne társadalomkritika, családi dráma, személyes problémák feldolgozása, jó a stílusa (egy pillanatra még Tom Tykwer és az A lé meg a Lola is beugrott), és arra, hogy közben ott van Helen, most inkább nevetéssel, mint dühösen reagáltam. A Bildes idézetre meg csak az egyik sokszor idézett mondatomat tudom adni válaszul: "Nem a tükör a hibás, ha nem tetszik, amit látunk benne.".

8/10

Ami késik, nem múlik...

Lehet szidni Helent, meg egy gusztustalan ribancnak tartani, de ha azt vesszük, hogy a film tulajdonképp nem más, mint egy gyerekkori trauma következményeként kialakult lány jellemének bemutatása, akkor azt hiszem, nem is annyira durva a helyzet. Ennél sokkal nagyobb tragédiákat ennél sokkal durvábban dolgoznak fel gyerekek. Az meg, hogy az írók szépen szisztematikusan beleépítették a jelen civilizáció görbe tükrét és a kamaszok fantáziáját a filmbe... na bumm. Kicsit érdekesebb lett tőle.

75%

Duplán is meglepett, hogy ez a film még előkerült (az időtávon túl nem gondoltam volna, hogy Weide kifakadása másban is ilyen mély nyomokat hagyott ), ahogy az is, hogy ilyen jó értékelést kapott tőled . Nem hiszem, hogy valaha megnézem még, de ha néha eszembe jut, megmosolygom egy-egy jelenetét... meg Weide elképzelt reakcióját .

Ez van, hogy szatíraként sokkal többet elnéz az ember egy filmnek, mert hát mégiscsak/legfeljebb úgy tudnak ezek hatással lenni a nézőre, ha szélsőségesen groteszk képet mutatnak a vizsgált jelenségről, ahol a képzeletbeli punciból néha kinő egy avokádócserje... de jogos, vannak sajnos ennél sokkal durvább és véresebb lázadási formák is...
.

Niwrok írta:

Tiszta szívvel

Az egész olyan, mintha Guy Ritchie magyar féltestvére csinálta volna meg az Életrevalók remake-jét. Lehetett volna simán abszurd, bunkó vagy idétlen éppúgy, mint amennyire túl finomkodó vagy szirupos is, de a pár kisebb hibát (amik egy része amúgy is helyére kerül a végén úgy, hogy nagy trükk nincs is benne, a többi meg a többféle műfaj összeillesztéséből adódik), leülést leszámítva érdekes lett, érzékeny... és gördülékeny   .

8/10

A "műfajok összeillesztésé"-re először csak fél mondatot szántam, de így másodszor jóval nagyobb problémának éreztem. A Pánik is különálló történetekből állt, de ott a terápiás csoport meg a családi kapcsolatok jobban összekötötték a szálakat, itt viszont ilyen nincs, hiszen a rehab központ is csak érintőleges kapocs. Az meg nem mindig áll össze, ha valami ennyiféle akar lenni.

A pozitívumok persze ugyanúgy állnak a filmre, azok most is jók voltak, úgyhogy az értékelés marad, csak mondjuk kap egy "alá"-t.
.