R2-D2 írásai 2.0

A legtöbb felvetett kérdésedre nekem abban volt a válasz, amikor Schrödinger macskájáról beszélnek.

Aszerint azért nem találtál folyamatábrát, mert nincs. Nem lehet. Legfeljebb arról lehetne, hogy ki mikor honnan "cserél helyet" a film folyamán, de ez meg igazából mindegy, hiszen csak annyit tudni róluk, hogy ők egy ismeretlen, de hasonló világból jönnek... a "ki mikor" viszont nekem egy érdekes kérdés, második nézésnél majd erre akarok leginkább figyelni, hogy egyáltalán kinek mikor van alkalma "kicserélődni", hogy a végére teljes legyen a kavarodás. Igazából az tetszett benne, ahogy fokozatosan tágítja a "dobozt", mindig valami kis meglepetéssel karöltve (nekem például állatira bejött a "játék" a sebtapaszokkal, ami persze végig ott van az orrunk előtt!). Először azt hittem, hogy van két hasonló ház, mint a +1-ben, aztán kiderült, hogy talán végtelen sok ház van ugyanabban az idősíkban, végül pedig az idősíkok elméletét is felrúgni látszanak Hugh levelével meg a dobozzal, de...

A "koherenciát" is azért nem találtad, mert az sincs, éppen ezt "csinálja" a "meteor"! Szétzilálja az áthaladásának időtartama alatt "bekövetkező" alternatív valóságokat, mindazokat, amik egy fix helyhez, a házhoz és az estéhez kötődnek, és amik a "macskás" elmélet szerint mind egyszerre léteznek, most beleborultak egyetlen kondérba. Nem értem a "három szín volt, aztán lett 5-6 doboz, aztán a végére 6-8 ház"-dolgot, hiszen már a vége felé is számolgatja Hugh (a szakállas sebtapaszos), hogy csak a három filc meg a nyolcuknak dobott számok is valami 5 millió lehetséges esetet fednek le, de hiába, hiszen az összes lehetséges kimenetellel számolni kell (ki fekszik le szundítani, milyen tárgyat raknak a dobozba, stb.), az meg kizárólag végtelen lehet. Csak ők ennek töredékét látták, fedezték fel. Nem "generálódik" semmi, egy házon belül az események végig lineárisak, de vannak párhuzamosan más, a meteor miatt már "létező" valóságok, és ha valaki kimegy a biztosnak látszó pontból, a házból, akkor igazából csak átmegy ezek között. Ahogy Schrödinger dobozában is egy félig halott, félig élő "szuperpozícióban" levő macska van, amelyik csak abban a pillanatban dől el, "omlik össze", amikor belenézel a dobozba.

Én ezt úgy képzeltem el, mint egy pókhálót, ahol minden pillanat végtelen síkra szétválik, csak éppen a csomópontok közötti szálak összekeveredtek, és lett belőle a "rulett". Egy négydimenziós rulett, kb. mint a Csillagok között könyvespolcos jelenete, csak ezek a szereplők nem tudják az átkelést tudatosan irányítani, mert nem az ötödik dimenzióban vannak. Ezért van az, hogy van egy valóság, amiben Amirról csinálnak egy papíros fotót, de ez nem az, ahol a mobilos fotó készül, és mondják is, hogy ez nem ugyanaz a fotó. Ahogy a doboz is csak utólag jutott a csaj eszébe, hogy nini, nekünk is van egy ilyenünk (ez mondjuk szerintem elég gáz "felismerés" volt), ugyanúgy éppen kiderülhet, hogy van valahol egy Polaroiduk, csak akkor éppen ez nem jutott eszébe. Egy dolog fix: kell, hogy legyen valami a házban, amivel papíros fotót lehet csinálni, mert van olyan valóság, ahol a papíros fotó létezik, ezt az elhozott doboz bizonyítja. Ugyanígy vannak valóságok, ahol a kék fényrudat használják, ahol a kék filccel írnak, és Hugh 3-ast dob, de vannak más Hugh-k, akik ugyanúgy 3-ast dobnak, de azt zölddel írják le.

Ezeket a valóságokat az különbözteti meg, hogy bennük az egyes események máshogy történnek meg, de mindegyiket köti az a valóság, amiben létezik, és éppen a folyamatos "mutációk", az apró változások hozzák létre ezeket. Schrödinger dobozában sincs olyan macska, amelyik átváltozik egérré, szárnyakat növeszt vagy elpárolog. Csak két dolgot "tud" csinálni a macska: él vagy megdöglik. Az egy más kérdés, hogy minél távolabbi a két pont között eltelt idő, annál nehezebben megjósolható mondjuk, hogy a macska milyen pózban van. Itt ezt használták ki. Nekem úgy jött le, hogy amíg Em és a többiek csak a két "szomszédos" ház között meg a "környéken" mozognak, addig az események is egy viszonylag szűk valószínűségi téren belül léteznek, ahol esetleg mindenkinek (legalábbis akiket látunk) a dobozos megoldás jut eszébe. Mondjuk azért, mert ezek mind arról a valóságról ágaznak le, ahol a doboz átkerül egy másik valóságból, hiszen végülis ez adja az ötletet a csapatnak, hogy ők is ilyen dobozzal azonosítsák a házukat. Amikor viszont Em elindul, akkor éppen ettől a szűk valószínűségi tértől akar távol kerülni (és látszik is, ahogy a látott ház egyre kevésbé hasonlít az eredetire), és ezek szerint egy sétával ez lehetséges is; három dimenziós mozgás a négydimenziós téren át. Nem hiszem, hogy ez jelent neked valamit, talán Weidének: ez nekem olyan volt, mint Amber és az Árnyékai... Amiket Em végigjár, azok a valóságok is egyszerre léteztek, hiszen már eleve, az elejétől kezdve vannak valóságok/házak, ahol el sem ment az áram (mert ugye olyan valóságok is vannak, ahol más telefonok mentek tönkre, vagy esetleg még mindig hibátlanul működik akár az összes), és ahol a csapat csak kiment megnézni az üstököst, aztán visszamentek enni meg beszélgetni, és el sem hozták a dobozt, ami az egész eseménylánc kiváltója lenne... Em abban bízik, hogy minél messzebb megy a kiindulóponttól, a talált valóság annál kedvére valóbb lesz, ahogy te is mondtad.

Ebben az összefüggésben viszont nincs "eredeti és "másolat". Minden valóság eredeti, csak az egyes valóságok szereplői átjárkálnak egymáshoz, mintha csak két szoba lenne a Hiperkockában; a meteor "mindössze" ennyit tesz lehetővé, és amikor a meteor távozik, az átjárás szűnik meg. A példád szerint Em 0 abban a valóságban "ragad", ami eredetileg Em 8-é volt, a többi 0-ás meg egy olyan világban találja magát reggel, ahol Em 0 távozása miatt Em megszűnt létezni. Ettől még minden látott és nem látott valóság ugyanúgy létezik. Nem az a valóság "marad", csak mi azt látjuk! Látjuk a döglött macskát, ennyi, de ettől még az élő macska valósága nem szűnt meg, csak mi nem abban vagyunk. A vége, az epilógus pedig azt mutatja (bár már tényleg csak csattanó céllal, előkészítés nélkül), hogy a valóságokat összekötő szálaknak nem sikerült úgy visszarendeződnie, ahogy azoknak kellett volna, hiszen nincs hulla a kádban, két gyűrű van és legalább két Em van...

Azért tartom ezt jobbnak, mint a Találmányt, mert ott szándékos volt a "hézag", és úgy próbálták beleszuszakolni az egészet egyetlen kilencsíkos eseményláncba. Itt viszont azt hiszem, a forgatókönyv hiánya csak azt jelentette, hogy mondjuk a párbeszédek nem voltak kőbe vésve. Magát az elvet és a "mozgásokat" viszont biztos, hogy felvázolták, hiszen arra figyelniük kellett, hogy a végén indokolható legyen ki miért nincs ott, ahol lennie kéne. A Coherence-ben nincs szuszakolás, nekem legalábbis nem volt, csak "séta" egy este végtelen valóságainak "dobozában", tele meglepetésekkel.

Ja, és Mike... Az azért szerintem gázabb lett volna, ha hirtelen elkezd két Mike mászkálni a filmben, ráadásul a valóságok nyolcadánál bejött, amit akart, csak mi nem egy olyat láttunk. Továbbá azt sem hiszem, hogy az önmagát megzsaroló ötlet "zsenialitása" mellett, Mike belegondolt volna, hogy azt a levelet akár más is elolvashatja.

A Coherence ott vált számomra "hiteltelenné", hogy elhagyva a házat kerültek ugyanolyan szituba, sokszor ugyanabba a házba - fizikailag máshova. Ez csak akkor működhet, ha eleve a találka már nem a 0 házban volt, hanem másikban, de akkor is max 4 helyszín lehet, különféle dizájnnal. Itt erről szó sem volt. Legalábbis nekem nem tűnt föl. A millió alternatív valóság ugyanahhoz a helyhez kell kötődjön, nem? Mint a macska a dobozhoz.


Igaz, egyszer Mike mondja, mikor átmennek, hogy ez az én házam, de alapban is végül is kinél voltak? Nála, nem?

Ezt, hogy "max 4 helyszín lehet, különféle dizájnnal" nem értem...

Igen, Mike-nál voltak, és Mike házának X méteres körzete volt, aminek a valóság-mutációi kivetítődtek a 3D térben. Direkt visszanéztem most ezt a jelenetet, és mondja is, hogy látja bent a többieket.

Arra mindenképp jó volt ez a párbeszéd, hogy egy izgalmas témát boncolgassunk. Mint már írtam, ezt alapban mindig is érdekelt engem is - de soha nem tudtam rá úgy gondolni, hogy az alternatív világok helyszíneiből is több lenne, fizikailag máshol. Ha én mondjuk most épp mást gondoltam volna, s nem ezt írnám, akkor ÉN mást csinálnék, de ugyanebben a fizikai környezetben. BELŐLEM lehet végtelen valóság, de környezetemből nem, az nem duplikálódhatna. Legalábbis én így értelmezem.

Másrészt meg: borzongató belegondolni, hogy a végtelen mennyire is az: gyakorlatilag minden egyes másodperced létrehozhat egy alternatív világot. És már abba is épp elég belegondolni, hogy életed fontosabb döntési nyomán milyen alternatív valóság lehetne, nemhogy a pillanat szintjén bekövetkező változások következményeiként.