R2-D2 írásai 2.0

R2-D2 írta:

Jézusom. Akkor talán az egész hóbelevancot úgy kellett volna kezdeni, hogy van 6 kő és a következő 10 mozis év ezek megszerzéséért zajlik.
A törpök Arken köve nincs köztük?

Szerintem az egy jó ötlet, hogy csak idővel jönnek filmenként a kirakósok az egész képhez, hogy kicsit minden mindennel összefügg... engem csak az zavar, hogy az Ultronnál úgy kerültek be a kirakósok, hogy nyilvánvalóan hiányos azok eredete.
.

Niwrok írta:

Szerintem az egy jó ötlet, hogy csak idővel jönnek filmenként a kirakósok az egész képhez, hogy kicsit minden mindennel összefügg... engem csak az zavar, hogy az Ultronnál úgy kerültek be a kirakósok, hogy nyilvánvalóan hiányos azok eredete.
.

Nem hiányos az... csak Te sem nézel sorozatokat ebben a témában velem együtt. Olvasgatom Dzséjt írásait a swsagán, csak passogok, mennyi minden átjön a két-három sorozatból. De gondolom TM is jobban átlátja.

Mindegy, ez nekem már így marad. Időről időre megnézem EZEN karakterek filmjeit, viszont újakat már nem. Annak meg külön örülök, hogy sem Acélembert, sem Pókembert nem néztem, az új ökörségeket meg nem fogom.

Egyelőre azzal barátkozom, hogy a bosszúllók között polgárhábú lesz... micsoda faszság....

R2-D2 írta:

Nem hiányos az... csak Te sem nézel sorozatokat ebben a témában velem együtt. Olvasgatom Dzséjt írásait a swsagán, csak passogok, mennyi minden átjön a két-három sorozatból. De gondolom TM is jobban átlátja.

Egyelőre azzal barátkozom, hogy a bosszúllók között polgárhábú lesz... micsoda faszság....

Adsz linket, hogy Dzséjt miket írt le? Abban válasz van az altatásra ?

Pedig a Civil War megint olyan dolog, aminek itt ágyaztak meg, mert az látszott, Stark és Rogers elég máshogy képzelik el, mit hogyan kéne csinálni sok pénzzel meg a technikával. De innen vezetik át az új Thor filmet, a Ragnarokot (ezért nem ért itt semmit a látomásos jelenete) is. Na meg persze ott vannak a kivágott jelenetek, amire utalnak, aztán "elvesztek". Mindezektől lett olyan az Ultron, mint valami zavaros utó- és előzményfilm, ahol ráadásul olyan érzésem volt, mintha Ultron is csak azért kéne, hogy Víziót létrehozza és leleplezze az Elmekövet. Ez nem a sorozatok vagy azok nem-ismeretének hibája.

Úgy szerintem nem lehet filmet csinálni, hogy azt sem tudom, mit akarok kezdeni az egyes karakterekkel. Olvastam egy cikket, ami szerint leforgattak egy olyan változatot is, amiben Quicksilver életben marad, és csak azért nem az került a filmbe, mert Whedon egy áldozattal akarta érzékeltetni, milyen veszélyes is volt ez a háború Ultron ellen. Az milyen karakter, amelyik mindegy, hogy ott van-e vagy nincs? Na és hol érdekelne az az áldozat, amelyik kb. 10 percet szerepel összesen?
.

Niwrok írta:

Adsz linket, hogy Dzséjt miket írt le? Abban válasz van az altatásra ?

SW Saga

Nem tudom, benn van-e, de pörgess vissza..

R2-D2 írta:

Jézusom. Akkor talán az egész hóbelevancot úgy kellett volna kezdeni, hogy van 6 kő és a következő 10 mozis év ezek megszerzéséért zajlik.

Közben nézelődtem egy kicsit, és kiderült, hogy ezt a kívánságodat pont teljesítették a Thor - Sötét világ végén ("One down, five to go."), és volt bővebb magyarázat is a Galaxis őrzőiben, ahol többek között a Tesseract is látszik.
.

Niwrok írta:

Közben nézelődtem egy kicsit, és kiderült, hogy ezt a kívánságodat pont teljesítették a Thor - Sötét világ végén ("One down, five to go."), és volt bővebb magyarázat is a Galaxis őrzőiben, ahol többek között a Tesseract is látszik.
.

Ja, köszi. Ettől kellett volna megvilágosodnom???

A Galaxis Őrzőiben ráadásul csupán 6 szingularitásról beszélnek, s csak az egy kő erejét mutatják. De oké, értem, minden a kövekről szól, amiben valószínűleg majd a Bosszúállók 3-4 lesz a csúcspont.

Nem vagyok Marvel guru. Akkor inkább SW.

Erre illik az a mondás, hogy nem akarásnak nyögés a vége.

Itt ez az egyre komplexebben kiépített univerzum, amiben ráadásul az a ritka eset áll fenn, hogy a mozifilmek készítője, írója a kísérősorozat szerzője is, producere is,  ami elősegíti, hogy minél homogénebb, egységesebb legyen az egész, és a nézőnek olyan kényelmes dolga van, hogy csupán szórakoznia kell mindegyiken, mert rendesen egymásra pakolódik minden, de ennek ellenére mégse jó, ez sem. Megint félig üres a pohár.

Az X-Men szériánál ehhez képest galaxis méretű befoltozhatatlan lukak tátonganak a sztorivonalban.

Ha már szóba került a Star Wars, ott is vannak események, meg szereplők, amiknek, akiknek a háttérsztorijai, korábbi vagy későbbi cselekedetei nem az adott filmből, rajzfilmből, sorozatból vagy könyvből derülnek ki, kell hozzá több forrás együttes ismerete. Na de nem pont ez egy jól felépített univerzum ismérve? Dehogynem! Aki ettől szándékosan elhatárolódik, mert mondjuk nincs ideje, nincs kedve, noch dazu már egy másik univerzum szerelmese, s ilyeténképp ő hű rajongóként nem szervezhető be holmi akármilyen másikba, nos, azoknak csak annyit lehet mondani, hogy magukra vessenek, a hiba az ő készülékükben van.

A Herkulesről szóló írás nagyon tetszett!

téglagyári megálló írta:

Erre illik az a mondás, hogy nem akarásnak nyögés a vége

Ezt így nem mondanám, mert igazándiból akartam, hogy tetsszen, s a maga módján be is jött.

téglagyári megálló írta:

Itt ez az egyre komplexebben kiépített univerzum, amiben ráadásul az a ritka eset áll fenn, hogy a mozifilmek készítője, írója a kísérősorozat szerzője is, producere is,  ami elősegíti, hogy minél homogénebb, egységesebb legyen az egész, és a nézőnek olyan kényelmes dolga van, hogy csupán szórakoznia kell mindegyiken, mert rendesen egymásra pakolódik minden, de ennek ellenére mégse jó, ez sem. Megint félig üres a pohár.

Na jó, de a néző akkor tud igazán szórakozni, ha az egymásra pakolt elemeket mind ismeri. Anékül tényleg félig üres a pohár, mert az alkotók a másik felét holmi sorozatokba öntötték.

téglagyári megálló írta:

Az X-Men szériánál ehhez képest galaxis méretű befoltozhatatlan lukak tátonganak a sztorivonalban.

Ebben nincs vita, már az Eljövendő múlt... mozibemutatója idején felvetettem ezt. Az X-menekben nekem más tetszik, de az nagyon.

téglagyári megálló írta:

Ha már szóba került a Star Wars, ott is vannak események, meg szereplők, amiknek, akiknek a háttérsztorijai, korábbi vagy későbbi cselekedetei nem az adott filmből, rajzfilmből, sorozatból vagy könyvből derülnek ki, kell hozzá több forrás együttes ismerete. Na de nem pont ez egy jól felépített univerzum ismérve? Dehogynem! Aki ettől szándékosan elhatárolódik, mert mondjuk nincs ideje, nincs kedve, noch dazu már egy másik univerzum szerelmese, s ilyeténképp ő hű rajongóként nem szervezhető be holmi akármilyen másikba, nos, azoknak csak annyit lehet mondani, hogy magukra vessenek, a hiba az ő készülékükben van.

Nem gond, együtt tudok élni ezzel.  A tököm kezd tele lenni az összes idétlen képregényfilmmel - eddig még nagyjából elvoltam velük, de a pl. már a Hangya is átlép nálam minden határt. Az egész DC/Marvel filmes építkezés kezd visszataszító lenni számomra - és még így is benn van a pakliban, hogy időnként beülök majd egy-egy filmre (amit előzetesen jól megszűrök), és még szórakoztat is. De aztán ennyi. Köszönöm, van jobb dolgom is, meg sok remek felfedezendő másik film/sorozat.

téglagyári megálló írta:

A Herkulesről szóló írás nagyon tetszett!

Köszi!

"Köszönöm, van jobb dolgom is"

Valamiben egyetértünk. Léptem is.

.




Star Wars: Rebels S1




Hát persze, hogy tetszett… nem is igazán lehetett volna másképp. Maxi elfogult vagyok a témában, s remélem, ismertek annyira, hogy objektív írást nem is vártok el most tőlem: bizony, szubjektív lesz, de abszolút spoilermentes. Ha az egész nézőponthoz hozzáadjuk még az elkaszált TCW hiánya miatt kialakult űr örömteli betöltését, még egyértelműbb a lelkesedésem.

Csupán 5 évvel vagyunk az Egy új remény, a Yavini csata eseményei előtt, amikor is egy kis csapat, egy bajkeverő társaság életbe csöppenünk bele. A Szellem nevű hajó (ami egy átalakított VCX-1000-es teherhajó, kiváló álcázó képességekkel) legénysége első pillantásra igazi balhés banda, csempészetből, lopásokból tartja fenn magát a Külső Gyűrűben található Lothal bolygó vonzáskörzetében. A bolygót nemrég annektálta Palpatine Császár Birodalma, az ott élők pedig testközelből tapasztalhatják meg az erőszakra és félelemre épülő diktatúra hatását. Megjegyzem, zseniális – ilyet még SW-ban nem láttunk!! A kis csapat - egyfajta Robin Hood módjára – minden adandó alkalmat kihasznál, hogy megsarcolja a Birodalmat, tevékenységük pedig hamarosan magasabb szinten is feltűnést kelt a Birodalomban. A kibővített pilottal indított sorozat már amúgy is úgy kezdődik, hogy Darth Vader egy ún. Inkvizítort bíz meg a 66-os parancsot túlélt Jedik felkutatására, de ekkor még a négyfős felforgató társaság nem kerül célkeresztbe…

… csak később, mikor is (kis huzavona után) egy Ezra Bridger nevű 14 éves srác is a csapat tagja lesz. Ugyanis a srácot rendesen átjárja az Erő, ezt pedig a csapat egyik tagja, egy bizonyos Kanan Jarrus észreveszi. Kanan maga is Jedi volt, de az üldöztetés után elrejtőzik a Birodalom elől, képességeit és fénykardját titokban tartva dolgozik a hajón. Mestere amúgy az a Depa Billaba nevű chalatan Jedi volt, aki már Anakin első meghallgatásakor benn ült a tanácsban. Szóval Kanan (akinek egyébként saját démonai vannak a múltból) felkarolja a fiút és beszervezi a hajóra. Túl sok tapasztalata nincs ugyan, de tanítani kezdi, a srác pedig egész jól halad (néha talán meglepően is jól) – szeleburdisága, kezelhetetlensége azonban kezdetben nem okoz osztatlan sikert a hajón. Talán csak a kapitány és tulajdonos, a twilek Hera Syndulla bízik még a fiúban (az évad végére aztán kiderül, miért is), de sem az eddig még soha nem látott fajú, lasat Zeb, sem pedig a mandalori birodalmi akadémiáról elszökött Sabine nincs hozzá először bizalommal. Mondjuk ezért Ezra mindent meg is tesz, hogy így legyen – kicsit önfejű, nagyon szófogadatlan, szemtelen, vakmerő, pimasz kölök. Kinek kell egy ilyen a hajóra???

A sorozat a kis társaság összerázódását, majd egyre izgalmasabb kalandjaikat mutatja be. 14 évvel a Birodalom szülinapja után egyre növekszik az elégedetlenség a Galaxisban, a kis csapat pedig modern partizánokként hajt végre akciókat a hatalom ellen. Az egyes epizódok egy-egy sikeres üzlet, rajtaütés történetei – a 14 rész közül talán kettő van, ami nem ér véget egy 20 perces etapban. Ebben mindenképp különbözik a hivatkozási pontnak tekinthető TCW-től, ahol ugyebár három-négyrészes történetszálak voltak. Aztán a különbségnek itt nagyjából vége is. Ez ugyanolyan zseniális, átgondolt és vérbeli SW feelinget hordozó animációs sorozat lett, mint elődje volt: sőt, a finálé utolsó perceiben, mikor a Fulcrum álnév alatt rejtőző titkos figuráról lehullt a lepel, a könnyeim is kicsordultak. Az örömtől. Persze, valamilyen szinten elkerülhetetlen a hasonlítgatás, hisz a TCW az évek alatt briliáns történetivel, karaktereivel szerves része lett a SW Univerzumnak – sőt, nagyon masszív kis rajongótábort is alakított ki magának – mégis azt kell mondjam, teljesen felesleges méricskélni a két sorozatot egymáshoz (mint ahogy a Tarkovszky féle első rajzfilmeket sem szabad bevonni a képbe).

Ez egy teljesen más korszak, teljesen ismeretlen karakterekkel – egy teljesen új közönségnek. Miután az EPIII és EP IV között járunk, ami viszonylag szűz terület, az írók maxi kihasználták a lyukakat a SW történelemben. A lázadásról, a Lázadók szövetségéről eddig túl sok infónk nem volt (néhány EU könyvön kívül), így bátran és fenntartások nélkül bele lehet vágni a kalandokba. Új, friss szereplők, új helyszínekkel: ismét nagyot bővült a SW világa. A Szellem legénysége, annak ellenére, hogy animált figurák, nagyon hamar belopják magukat a szívünkbe: szerethető, bátor, és amennyire kell, egyúttal vicces figurák is. A már megismert fajok és bolygók mellé rendkívül jól illeszkednek az új, kitalált helyszínek (Lothal pl. nekem a méhkaptáraival nagyon bejött), a zavaros korszak, a Birodalom sötétsége remekül átjött… még úgy is, hogy természetesen elsősorban mesefilm az egész, a Disney csatorna önmagában korlátozza a sorozat lehetőségeit.

Mégis, elég csak a nyitójelenetre gondolnunk Vaderrel és az Inkvizítorral, a pau’an harcossal: az ő egész évados szereplésével sikerült egy játékosan sötét hangulatot adni az egésznek – nem hiába, szegény pau’an faj képviselői (akik egyébként a Geonosison fogadták Obi-Want), sosem voltak egy dekoratív népség. Amúgy meg milyen zseniális húzás a figura neve és funkciója, ami utal a Régi Köztársaság és a Sith Birodalom idején tömegével élő és működő nagy erejű Sith Inkvizítorokra. Talán a kétpengés fénykard is tisztelgés előttük… Szóval a fenyegetettség, a Birodalom ereje még úgy is tetten érhető a sorozaton, hogy egyértelműen az ifjú rajongóknak készült ez az évad. Meglehetősen nehéz feladatnak gondolom egyszerre megnyerni egy új generációt a kissé bohókás szereplőkön keresztül a SW világának és egyidejűleg a hardcore fanokat is kiszolgálni. Mármint azokat a geekeket, akik továbblátnak az orruknál és nem ragadnak le kizárólag az OT világánál, hanem a TCW ugyanolyan fontos része az életüknek, mint a klasszikus filmek klasszikus szereplői. Kérem szépen: ez itt hibátlanul sikerült. Kallus ügynök, az Inkvizítor ténykedése egy kegyetlen és pragmatikus moffal az élen már-már brutálisan kemény: a lefejezés minden, csak nem gyerekeknek való. Még ha nem is premier plánban van. A Rebels a komorság mellett ráadásul úgy lett gyermetegen játékos, hogy közben millió apró elejtett mondat, gondolat, kapocs van az egész SW Univerzumhoz. Az, hogy viszonylag szűk térben játszódik az egész, a fő központ Lothal bolygó, először talán zavaró lehet - de azért csak eljutunk a Kessere és a Mustafar mellé is. Ráadásul, a Köztársaság szabad, színes, változatos világával szemben nagyon jó kis kontrasztként is értelmezhető az egész: a Birodalom komorsága, szándékos szürkesége, tompított ingerküszöbét kiválóan reprezentálja. Sorra jönnek elő a korábbi szereplők, külön epizódot kap egy színesbőrű csempész, egy moff, no meg a két jól ismert robot is. Persze, R2 és Trhipio kihagyhatatlan karakterek – de a komikus vonaltat ezúttal elsősorban egy újabb szerethető droiddal, Chopperrel oldották meg (mea culpa, őt kihagytam a Szellem legénységéből). A Jabbás beszólástól, meg a „Nem ezeket a hajókat keresik” dumáról már nem is beszélek. De van még itt szenátor, egy ismert jedi, még egy jól ismert jedi hangja, no meg egy hatalmas öröm a végére… Ami még mindenképp örvendetes (és a TCW szellemiségét követi): ismét csak van egy filmes utalásos epizód: az egyik eldugott asztreoidán olyan érzésem volt, mint ha a Pitch Blackben járnék. Sőt, a birodalmi kiképzősben visszautalnak a TCW egyik epizódjára…

Ha nagyon keresnék negatívumot (de miért is tenném?) akkor mindenképp a rohamosztagosok már-már komikumba illő célzóképességét, annak teljes hiányát, illetve a tényleg elbaszott kinézetű vukikat említeném. Az is igaz (de ez minden sorozatra igaz), hogy van egy-két gyengébb epizód az évadban, amiben tényleg semmi rendkívüli nem történik – no de az évad vége olyan kis katarzist okozott, hogy kapásból megbocsájtottam mindent. ITT VAN! ÉL!!! ÉS AKTÍV SZEREPE VAN A LÁZADÁSBAN!!! – kár, hogy ezen szereplők közül (legalábbis a Jedik közül) elvileg senki nem élheti túl a kalandokat. Vagy ha igen, azt nagyon okosan kell csinálni…

A Rebels nálam méltó utódja a TCW-nek. Icipici idő kell ugyan az új grafika megszokásához, az új karakterek megkedveléséhez, az (egyelőre) talán lightosabb, bohókásabb Disney-stílushoz. De ha ez megvan, egészen kiváló kis világ ez, semmivel nem rosszabb, mint elődje – csupán annyi, hogy a hat évadon és három mozifilmen keresztül megismert, megszeretett figurák nagy része már nem él. Ők hiányoznak, de van másik. Vannak mások.



90%



.

No, már tegnap is ezt az írást kerestem, csak beultráztál.

Irigyellek, amiért ennyire boldogít ez a sorozat, de majd talán egyszer nálam is pozitívba hajlik a tetszési index.
Amit a rohamosztagosokról írsz, az az egyik biztosítékkiverő nálam. Míg A klónok háborújában végig vagány, precíz, megbízható egységként ábrázolták őket (naná, hiszen a jó oldalon álltak), addig ebben a verzióban már nyitáskor bénáznak, simán átverheti őket egy egyszerű utcagyerek is (merthogy most ő a jó karakter), elfelejtettek célozni, összességében nem sokkal komolyabbak, mint korábban a droidhadsereg meglepett "ó-ó" hangokat kiadó bugyuta tagjai. Mintha a 66-os parancsba azt is beleírta volna a programozó, hogy a debilfaktort be kell hozni a katonaságba. Az új robot is elég infantilis a csecsemőként hadonászó karjaival. Ezt sokkal inkább a kicsiknek gyártották, mint A klónok háborúját, ott számomra a történet felnőttesebbnek tűnt. Emlékszem, hogy mennyien kritizálták Lucast, amiért komorabbra, maiabbra vette a hangulatot. Tetszett, hogy mertek belevinni politikát, kétkulacsos vezetőt, ármányt, képmutatást, hátba döfést - mint ahogy az az életben is van. Ehhez képest ez egy Le a cipővel vagy Utánam, srácok komolyságú ovimatiné lett. Nem véletlenül írtam az Xpressen, hogy azt a szereplős könyvet egy gyerekkönyvkiadó jelenteti meg. Már nálunk is "beárazták" a Star Warst a legújabb kori történések hatására valahová a Süsü, a sárkány és A kockásfülű nyúl közé, ugyanúgy, ahogy a Disney-store polcán a Miki egeres bögre mellé odakerült a Darth Vaderes bögre. Nekem ez a mindenség sokkal szentebb, sokkal komolyabb és ettől a mostani helyzettől egy kicsit minden alkalommal tudathasadásos állapotba kerülök, amikor a friss dolgokat látom, hallom. Alapesetben nem lenne ez gond, hiszen az előtrilógiánál is ilyesmi ment végbe, viszont az én skálámon a mostani cuccok színvonala nagyon lesüllyedt, így nehéz szeretnem ezeket, még úgy is, hogy Star Wars.

téglagyári megálló írta:

No, már tegnap is ezt az írást kerestem, csak beultráztál.

Irigyellek, amiért ennyire boldogít ez a sorozat, de majd talán egyszer nálam is pozitívba hajlik a tetszési index.
Amit a rohamosztagosokról írsz, az az egyik biztosítékkiverő nálam. Míg A klónok háborújában végig vagány, precíz, megbízható egységként ábrázolták őket (naná, hiszen a jó oldalon álltak), addig ebben a verzióban már nyitáskor bénáznak, simán átverheti őket egy egyszerű utcagyerek is (merthogy most ő a jó karakter), elfelejtettek célozni, összességében nem sokkal komolyabbak, mint korábban a droidhadsereg meglepett "ó-ó" hangokat kiadó bugyuta tagjai. Mintha a 66-os parancsba azt is beleírta volna a programozó, hogy a debilfaktort be kell hozni a katonaságba. Az új robot is elég infantilis a csecsemőként hadonászó karjaival. Ezt sokkal inkább a kicsiknek gyártották, mint A klónok háborúját, ott számomra a történet felnőttesebbnek tűnt. Emlékszem, hogy mennyien kritizálták Lucast, amiért komorabbra, maiabbra vette a hangulatot. Tetszett, hogy mernek belevinni politikát, kétkulacsos vezetőt, ármányt, képmutatást, hátba döfést - mint ahogy az az életben is van. Ehhez képest ez egy Le a cipővel vagy Utánam, srácok komolyságú ovimatiné lett. Nem véletlenül írtam az Xpressen, hogy azt a szereplős könyvet egy gyerekkönyvkiadó jelenteti meg. Már nálunk is "beárazták" a Star Warst a legújabb kori történések hatására valahová a Süsü, a sárkány és A kockásfülű nyúl közé, ugyanúgy, ahogy a Disney-store polcán a Miki egeres bögre mellé odakerült a Darth Vaderes bögre. Nekem ez a mindenség sokkal szentebb, sokkal komolyabb és ettől a mostani helyzettől egy kicsit minden alkalommal tudathasadásos állapotba kerülök, amikor a friss dolgokat látom, hallom. Alapesetben nem lenne ez gond, hiszen az előtrilógiánál is ilyesmi ment végbe, viszont az én skálámon a mostani cuccok színvonala nagyon lesüllyedt, így nehéz szeretnem ezeket, még úgy is, hogy Star Wars.

Igen, kétségkívül van igazság azokban, amiket írsz - de hát azt mindketten tudtuk, hogy a Disney SW ezzel a gyerekesedéssel együtt fog járni. Ugyanakkor meg lehet benn találni azokat a komolyabb elemeket is, amik esetleg a felnőttebbek számára jelenthetnek menedéket : ilyen pl a Birodalom, mint diktatúra bemutatása, az Inkvizítor és a moff kegyetlensége. Azért a két töketlen birodalmi tiszt megbüntetése minden, csak nem gyerekes.

Szóval van benn komolyság, csak talán esetleg a felszín alatt, meg talán kicsit tényleg félre kell nézni a komolytalanabb részek eseetén. De ha ezt elolvasod, találhatsz igazán mélyreható pozitív attitűdű elemzést. Amolyan rajongói formát (nekem nagyon tetszik Dzséjt írása):

Spoileres Rebels évadértékelők



.

Majd elolvasom, ha én is rajongani fogok.

.






Fehér isten





Miután nagy általánosságban nem nézek magyar filmeket, alaposan megválogatom azt az évi egy-kettőt, ami végül is a lejátszóba kerül: a Fehér isten meg már azóta birizgálta a csőrömet, mióta majd’ egy éve a moziban (néhány moziban) futott itthon. Valahogy érdekelt az egész koncepció, amire felfűzték a filmet, érdekelt ennek technikai megvalósítása, sosem láttam még magyar poszt apokaliptikusnak promózott filmet… hehe, most sem. A Fehér isten minden, csak nem az – elsősorban egy kibaszott jó dráma, aminek főszereplője ezúttal nem az ember, hanem az állat. A kutya, Hagen.

Ez nem Lessie, meg Rin-tin-tin, meg Kántor. Ez nem egy kedves kutyás film, ez egy másik sztori, egy másik kutyával: egy sokkal-sokkal komolyabb alkotás. Egyrészről egy zseniális állatos dráma (már az önmagában értékelendő, hogy hús-vér kutyákkal dolgoztak), amiben a sorsára hagyott keverék kutyus a poklot megjárva mindenféle szívszorítóan kiszolgáltatott helyzetekbe kerül, másrészről meg egy motiváció szempontjából mindenképp hiteles bosszúfilm, egy kiváló thriller, ahol érzelmileg tökéletes katarzist képes kiváltani az öntudatra ébredt kutyafalka is. Lehet, hogy én vagyok fura szerzet, de én végig Hagennel voltam.    Az alkotók elérték azt, hogy a néző önkéntelenül a kutya oldalán találja magát – s az csak egy dolog, hogy ez zömében azért van, mert a kamera Hagent kíséri, illetve a vele kapcsolatba kerülő embereket nem kicsit negatív színben tüntetik fel… sajnos azért is alakulhat így a dolog, mert majdnem az összes, embereket felvonultató jelenet roppant kínos. De erről később…

A kezdő kép önmagában zseniális. Kislány csini ruhában teker a totálisan kihalt Budapest utcáin, akit egy népes kutyafalka üldöz. Hatásos képsorok, a magyar filmes viszonyokon messze túlmutató posztapokaliptikus világkép meglebegtetetése – azáltal pedig, hogy az Erzsébet hídon biciklizünk, valahol a történet sokkal közelebb kerül hozzánk, mint mondjuk a 28 nappal később zseniális londoni kezdésével. Aztán nagyon hamar ugrunk egyet, a jól bevált hollywoodi sablonok szerint visszaröpülünk az időben, hogy megnézzük, hogy jutottunk el idáig: egy idilli képet látunk egy Lili nevű kislányról és korcs kutyájáról, Hagenről, valósan érződik is a láthatatlan kapocs kettejük között. A probléma abban gyökeredzik, hogy Lili anyja épp elutazik három hónapra, a lány pedig apjához költözik a kutyával – sajnos apu nagyon nem szívleli a kutyákat, pláne nem szívleli, hogy az exfeleség állata miatt neki bármennyit is fizetni kelljen. Hagennek így menni kell otthonról, Lili amúgy is több zűrös helyzetbe keveredik miatta, a lány és társa szétválasztása viszont előre nem látott véres következményekhez vezet. Itt egyébként álljunk meg egy pillanatra, azt hiszem, ebben a negyed órában rengeteg minden eldől a filmmel, annak negatív attitűdjeivel kapcsolatban. Lilit leszámítva mindenki valami irtózatosan béna: azok a párbeszédek, azok a hanghordozások, azok a viselkedések, amiket magyar színészeink produkálnak, egy amatőr színjátszó körbe valók. Totál béna az egész, ráadásul konkrétan volt olyan szöveg, amit anyanyelvemen nem értettem, vissza kellett háromszor pörgetnem, hogy egyszer megértsem – nem tartom kizártnak, hogy egy angol szinkron pl. rengeteget tudott dobni ezen az élményen. Az mondjuk jó kis fricska, hogy az állatorvos/ellenőr Volvóval nyomul, holott igazából nem tehetné meg (hűen tükrözi a hazai viszonyokat a borítékkal együtt), viszont a zebrán átsétáltatott tehenek látványán megakadtam. A film elején a „humán” részek nagyon kínosak, rossz dialógusokkal, rossz színészi játékkal – viszont hatalmas szerencsére, ahogy egyre inkább Hagenre tolódik a nézőpont, úgy lesz elviselhetőbb minden.

Az elmúlt egy év alatt rengeteg mindent olvastam a történetről, a film szimbolikájáról, mondanivalójáról – nos, kérem, aki ebbe kissebségi kérdést, etnikai, esetleg rendszerellenességet belelát, az nem normális. Társadalomkritika az oké, de semmi más viszonyítási pontot nem tudok használni a Fehér istenhez, mint a Majmok bolygója: Lázadást. Hagen és Cézár párhuzamba állítása szinte törvényszerű – akkor is, ha ott a majom azért jóval komplexebb karakter. Viszont nekünk itt van ez a keverék kutya, hogy klasszikust idézzek: „Kicsit savanyúbb, kicsit sárgább, de a miénk”: a Fehér isten a magyar Majmok bolygója, CGI nélküli világ egy kivert, megalázott kutyusról, aki saját mellső lábába veszi az irányítást. Nem tudom, miért kell belelátni mindenképp a csúnya gonosz hatalmat egy olyan intézkedésbe, hogy a kóbor kutyákat be kell gyűjteni, illetve a korcsokra ebadót kell fizetni – az egész filmben ez a legkevésbé hiteltelen: a filmet nem látva, erről, meg az antirasszista értelmezéstől téves kép alakulhat ki a nézőben. Basszus, már majdnem azt hittem, megint egy orwelli világot fogok látni, amiben a kutyák fellázadnak az elnyomást ellen… lószart, mama.

Szegény Hagen, miután utcára kerül, egy kóbor falka tagja lesz, majd épp hogy meg tud szökni a sintérek csapata elől. Egy hajléktalan, egy török kebabos kutyakereskedő (azért a 150.000-es ár kicsit túlzás volt), egy harci kutya kiképző, majd a sintértelep: ez Hagen útja a moziban. Az út, amelynek minden egyes eleméről bőven lehetne írni: nekem a kiképzés nagyon tetszett, hitelesnek tűnt, még nem láttam ilyet. Ha nem láttam volna a Korcs szerelmeket, a kutyaviadal szíven ütött volna, így csak konstatáltam, hogy mi is tudunk ilyet csinálni. Az alkotók óriási dicsérete, hogy szegény állat szenvedéseit, megaláztatását egy idő után sajátként éljük meg, szinte a bőrünkön érezzük: ebből kifolyólag majdnem kéjes örömmel nézzük a vérengzést, amit az önjáró kutyabrigád véghezvisz.  Hagen és a falka ugyanis újból végigmegy a korábbi úton, de most már csapatként viselkedve, megbosszulva a sok bántást – többnyire még mindig hitelesen. S ha már a többször említett hitelesség: a színészek mellett egyetlen óriási problémám volt a filmmel: Budapest. Amennyire jól néz ki az egész (tényleg!!!), annyira életszerűtlen, hogy kb. száz megvadult kutya miatt kiürül egy kétmilliós város… na ne. Hiába mondják, hogy lezártuk a várost, a hídon, kinyitott ajtóval ott hagyott autó nevetségesen hatásvadász. Mint ahogy önmagában az összes üres utca az: egy ilyen mérvű problémácska miatt nem állna meg az élet. Szerintem.

Ha a négylábúak marmagassága felett nézünk a történetre, kapunk egy egész tűrhető családi drámát Lili és apja között. Mondjuk, semmi újdonság nincs benne, apu és lány összeveszik, lány elmegy buliba, rosszul sül el a dolog, rendőrség, apu rájön, hogy elhanyagolja lányát, a végén szent a béke. Millió ilyet láttunk a tengeren túlon is – de nekem jelen esetben egyáltalán nem fájt ez a szál. Sőt, valahogy mintha a kommunikáció és színészi játék is helyrerázódott volna a végére, bár lehet, hogy ezt csak Hagen előtérbe kerülése okozta. Az apa lánya kapcsolatban mindenestre lényegesebben kevesebb megemészthetetlen dolgot láttam, mint a kihalt városban önmagában. Ráadásul ehhez – pontosabban Lili trombitafellépéséhez kapcsolódik ( Whiplash) a film egyik legjobban működő eleme nálam: a Liszt féle II. Magyar rabszódia tétele. Megmondom őszintén, fogalmam sem volt, mi ez, csak a dallamát ismertem néhány metál feldolgozásból – legyen hát a film érdeme, hogy a klasszikus zene egy darabját felfedezette és megismertette velem. A rohanó kutyafalka és a koncert váltott képei alá kevert zene lehet, hogy kissé tényleg hatásvadász, de működik.

A végére még egy gondolat: mikor megláttam, hogy a filmet Jancsó Miklós emlékének ajánlják, elhúztam a számat… tartottam a jól megszokott nihillista, szürreális magyar képi világtól, az értelmezhetetlen szimbólumrendszertől. Szerencsére néhány tehenet leszámítva ebből semmi nem jött be, sőt, egészen kiváló és újszerű beállításokat, snitteket láttam. Mundruczó Kornél és stábja tényleg valami különlegeset alkotott, hazai viszonylatban fura, de remek kis mozit – ha egy icipicit átgondoltabban használta volna a várost, mint díszletet, no meg ha a színészek/dialógusok nem lettek volna ennyire fájdalmasan gyengék, kiváló film is lehetne a Fehér isten. Nekem még így is tetszett, egy minimális poénokkal fűszerezett drámai bosszúfilm, amiben fura mód a Bosszúálló egy kutya. Talán beszervezik az Avengers 3-4-be.



80%



.