R2-D2 írásai 2.0

Az általánosan támogatott társadalmi megítélés szerint nem, de olyan szinten nem, hogy rögtön ezzel ki is akasztott pár pillanatra a film, a jó értelemben (azaz dühítő realitással világított rá egy társadalmi problémára), mégpedig az első iskolai fogadóórával. Ez az, amikor a Sofusszal kapcsolatos gondok miatt Elias szülei bemennek az iskolába, és mit kapnak az arcukba: "Elias elszigeteli magát, és ez, az áldozattá válása az önök hibája!". Óóó, tényleg?! A csajok is a fasznak vesznek fel ugye kivágott ruhákat, aztán részegednek le, ha nem akarnak megerőszakolódni egy kapualjban! Csodás tudomány a viktimológia, nemhiába tanítják a rendőröknek... Nem azt mondom, hogy minden faszkalap legyen agyonverve, és legyen "szemet szemért, fogat fogért", de az, hogy egy iskolai erőszakoskodó kis gennyzsák egy intőt vagy figyelmeztetést se kapjon, hogy legalább kiröhöghesse, vagy nem küldik el valami dühkezelési terápiára, azt nehezen tudom máshogy értelmezni, mint valamiféle kudarcnak. A társadalmi együttélés, a civilizációs normák és a törvényi etika kudarcának, amikor annak a rendszernek, ami megvédeni hivatott az áldozatokat, az erőszak elszenvedőit, az első dolga a problémát a szőnyeg alá söpörni, amíg vér nem folyik, és változásra szólítani fel az áldozatot, hogy kevésbé adjon alkalmat arra, hogy áldozat legyen... Azt hogy? Kevésbé legyen svéd vagy kevésbé patkányarcú?

A tűrés és a megalkuvás kudarcának élő példája pedig Anton. Oké, nem ütött vissza a játszótéren meg a műhelyben, mert ne, ezért "nem haragszom rá". Na de az mi, amilyen kis hegyibeszédet tart a gyerekeknek arról, hogy micsoda erkölcsi győzelmet is aratott ő azzal, hogy tűrte a pofonokat, hogy az nem is fáj, és hogy az mennyivel fontosabb, mint a fizikai győzelem, az erőszak diadala?! Utána meg szalad haza a kis tavacskájába simogatni a kis arcát, mert talán mégiscsak fájt az a pofon?! Hagyjuk már a hülyeséget! Pedig ő még ismeri is, hogy ez a tűrés hova vezet, nap mint nap ezt látja/látta Afrikában! Oda, hogy a BigMan-félék röhögve hasítanak fel terhes nőket, mint valami sorsjegyet, csak mert megtehetik, mert senki nincs ott, aki ezt megakadályozná, mert mindenki félti az életét, és sehol egy rendőr vagy egy Géppisztolyos prédikátor. Vajon az ilyen nőknek is azt mondaná a dán iskolarendszer, hogy "Elszigetelted magad, és nem futottál elég gyorsan."?!

A kudarc pedig ebben az, hogy egy idő után mindenkinél eljön az a pont, amikor nem tűr tovább... vagy meghal vagy elmenekül. Más lehetőség nincs. Senkinek a tűrőképessége sem véges, a fizikai biztosan nem, a test egy idő után feladja, hiába erősebb a lélek, az elszántság, az elvhűség, vagy egyszerűen a terror jár végzetes, halálos következményekkel. Anton tűrése és elvhűsége odáig terjed, hogy akár egy szadista állatot is meggyógyít, kérdés nélkül is azért, hogy visszamehessen falvakat terrorizálni és terhes nőket felvagdosni... de nem tovább. A gúny, a nyilvánvaló kimondása, és az, hogy szembesül vele, Big Man szórakozásnak tekinti a gyilkolást, az az a pont, amit már nem lép át. Ne szépítgessük, nem "kvázi jóváhagyja" ő azt a lincselést, hanem kvázi a falusiak elé rángatja a férget, hogy a falusiak eltaposhassák végre, tudva azt, hogy úgysem fogják megtorolni a halálát, hiszen már pályáznak a helyére, akik persze ugyanilyen kis gyöngyvirágok. Legalább mások fogják innentől azt a kést, ami felvágja a nőket, és tudja, hogy hiábavaló, de az ott akkor is az, aminek látszik: gyilkosságra való felbujtásnak, és nem "segítségnyújtás elmulasztásának".

Christian az a "fájdalomtól fűtött kis keresztes lovag", aki nem akar idáig eljutni. Aki nem átall akár erőszakot is alkalmazni, akár túlzó mértékben, de reakcióként, csak hogy megvédje azokat, akiket bántanak. Aki látja a rendszerben kódolt visszásságokat, a tűrést, a finomkodást és a megalkuvást, és azt, hogy ezek legtöbbször csak a helyzet fokozódását segítik elő, és ezeket (éppen az apja példája miatt, ahogy mondja is a vége felé) még az anyja elvesztésénél is jobban utálja. Az fáj neki, hogy az apja hazudott neki arról, hogy az anyja jobban lesz, és ebből azt vezeti le magának, hogy nem az erőszak tesz igazán áldozattá, hanem a hazugság. Nem hiszi, hogy "a pofon nem fáj", és jól teszi, mert ez egy baromság! A rendszer pedig duplán hibát követ el: nem elég, hogy a visszásságaival, a gyenge pontjaival alapot szolgáltatnak az erőszakos cselekedeteire, de Sofus esetével azt mutatják neki, hogy a dolog működik. A WC-s affér után Sofus annyira megjavul, hogy elő sem kerül többé, és ehhez nem kellett más, csak párszor fejbesomni meg egy kést szorítani a nyakához, amit utána le lehet tagadni. És ez még akkor is így van, ha most úgy nézhet ki, mintha a rendszert, Christian "áldozatát" tenném felelőssé azért, hogy lehetőséget szolgáltat a fiúnak arra, hogy a bosszú, az önbíráskodás "angyala" legyen, de a világtörténelemben eddig még mindig az igazság, a tényszerűség, az őszinte bevallása saját hibáinknak és gyarlóságainknak eredményezte a legkevesebb áldozatot és fájdalmat.

Christian szerintem nem gonosz, a tettei mögött nem elsődleges rosszindulat, ami nálam a gonoszság alapfeltétele lenne. Ahogy mondtam, egy kis keresztes lovag, aki megszállottan, és emiatt felelőtlenül akar önbíráskodni, nem törődve a következményekkel. "Úgysem jönnek rá", "Csak anyagi kár lesz", szól az érv a kocsi felrobbantására... és itt nagyon bírtam utálni a filmet, ahogy van egy aprócska jelenet arról, ahogy Christian szögeket rak a csőbombába! Bocsi, lehet, hogy a neten így volt, de repeszekkel emberre "megyünk", nem autóra! Ezen a ponton pedig kell egy rohadt nagy pech, hogy valakik éppen arra kocogjanak, kell Elias, aki figyelmezteti őket a bombára, és kell egy rohadt nagy mázli, hogy a fiú kisebb sérülésekkel túlélje a bomba robbanását, hogy meg lehessen mutatni, hogy az erőszak nem válasz.

Csak mert ha ettől Christian gonosz lesz, akkor kérem ugyanezt Elias anyjára is vonatkoztatni! Miatta kellett a bevezető mondatot olyan nyakatekertre fogalmaznom . Merthogy mit csinál? Fájdalmat akar okozni Christiannak azzal, hogy hazudik Elias állapotáról (önbíráskodás), aztán kell egy rohadt nagy pech, hogy a barátja vélt halála és az ő ebben való részessége Christiant az öngyilkosság felé terelje, kell Anton, akinek lehetősége van ebben megakadályozni, mert tudja, hol van, és kell egy rohadt nagy mázli, hogy még van is ideje odaérni. Christian és Eva is bántani akar, megtorlásként, aztán mindkettejük tettét a körülmények alábecslése tehette volna tragédiává, ha nem lép közbe a szerencse. Szerencsére meg senki ne építsen magának hamis erkölcsi megnyugvást és biztonságot, mert egyszer csak úgy jár, mint a brit hatóságok, akik egy sikeresen megakadályozott merénylet után (ami Thatcher ellen irányult) azt az üzenetet kapták az IRÁ-tól: "Azért jól jegyezzék meg: maguknak mindig szerencséje kell legyen, nekünk meg elég egyszer".