Moziajánlók

Niwrok írta:

.
A szabadság ötven árnyalata / Fifty Shades Freed

A fogadásból megnézett első és az alaptalan reménykedésből kifolyólag látott második rész után a harmadikra már csak az maradt, hogy akkor legyen teljes a poén. Ha már lúd, legyen kövér... mert az már legutóbb is teljesen egyértelművé vált, hogy értelme ennek a kidobott másfél órának nem lesz, hogy az önérzetében sértett írónő E.L. James gondoskodott róla, hogy az ő mesterműve pont olyan sekélyes és röhejes legyen, mint amilyennek ő megírta.


Remélem ezzel a hosszúra nyúlt reklám- és szoftpornó-trilógiájával E.L. James minden titkos szexuális fantáziáját kiélhette, megkapta a sikert, amiről mindig álmodott. Mert akkor legalább lenne valami értelme, hogy ennyi pénzt kidobtak a semmire... köztük én is vagy ötezer forintot...

4/10
.

Más mondandóm nincs.


.

Niwrok írta:

.

Testről és lélekről

Így lett nálam a Testről és lélekről egy érzékeny, sok érzelemről és gátlásról mesélő film, amit beárnyékolt a mesterkéltség, amit a cselekmény ebben a formájában sajnos megkövetelt magának.
.

Pontosan így érzek én is... ez valami iszonyat béna volt...

Ha ezt Gyulusék csinálják, a Lenti Amatőr Filmszakkörrel, akkor egy rossz szavam nem lenne, de ez, így... nagyon gáz. Elképzelni sem tudom, miért kapott ez díjakat vagy jelöléseket... pontosabban de, el tudom. Vagy, mert leszinkronizálták adott nyelvekre (valószínűtlen), vagy, mert a külföldiek nem tudjiák, hogy mi nem beszélünk így. Az csak egy dolog, hogy teljesen életszerűtlenek voltak a fő karakterek, de ahogy kommunikáltak, az fájt. Érzelemnek az égvilágon semmi nyoma, mintha csak felolvasták volna gép módjára a szövegüket. Ilyen nincs bazzeg, hogy a környezetedre ennyire nulla módon vagy képes reagálni, hogy ennyire érdektelenül és monoton módon mondasz mindent. Jó, legalább érteni lehet, de az sovány vigasz. Ráadásul a csaj inkább volt egy autista, mint egy normális ember - nos, ahhoz képest meg elég messze jutott elég hamar, az egész lénye, karaktere, viselkedése számomra totálisan a levegőben lógott és hihetetlen volt. De még az utolsó mellékszereplő (pl. Jordán Tamás) szövege és megnyilvánulása is totál amatőrfilm feelinget árasztott.

Maga az ötlet, a történet, annak szimbolikája a szarvasokkal még tetszett is - bár kissé lassú volt néha - de szívesen vettem volna például egy kis kitérőt arra, hogy ez hogyan lehetséges, ugyanakkor az egész filmet rettentően kimértnek, művinek és művészinek éreztem, néha túltolt és felesleges "erőszakkal". Legalábbis én - bár annyira nem zavart - nem szívesen néztem a szarvasmarha feldolgozás állomásait ilyen részletességgel, és hiába is vagyok ennyi idős, ebben a filmben, így kicsit felkészültelenül ért az a pár másodperces pornóbevágás. Nem is értem, ez hogy juthatott el az Akadémia elé, s jelenlegi formájában elképzelhetetlennek tartom, hogy sikere esetén ezzel is fussanak az iskolamozi keretében egy olyan dicsőségkört, mint anno a Saullal.

De ha már a párhuzam: az is pocsék volt, ez is, az is Oscart kapott... s talán ez is. Én tiszta szívből örülnék neki, egyáltalán nem zavar, ha a szar filmjeinkért kapunk díjat. Mert hát ugye a Mephisto is olyan volt, amilyen...



60%

.

Niwrok írta:

.
Fantomszál

Bár egy borzasztóan lassú filmről van szó, nekem mégis volt benne annyi apróság, hogy mindezt valami kimért és visszafogott eleganciának tartsam inkább, mint dögunalomnak (van egy egészen jól bevált "unalommérőm", ami akár a 80 perces filmnél is tudja jelezni, ha egy film indokolatlanul lett elnyújtva, és akár egy háromórásnál sem lendül ki, ha az elég tartalmas  ).

Spoiler:

6/10
.

Juj, nekem borzasztóan unalmas volt. Nagyon rég láttam ennyire lassú, érdektelen és semmiről szóló filmet, ráadásul engem sem a szabóság, de különösen nem a divat nem vonz... nem vonzott soha. Elvégre rocker vagyok, vagy nem?

Mindegy, ez borzasztó volt, de nem úgy, hogy nem lehet megnézni, nem húzott fel, nem fogtam a fejem közben - csupán a szemeimet ragasztottam föl, mint a Tom&Jerryben szokás. Így, a végére, amit írtál a spoilerben, már nem is akasztott ki, mert tökmindegy volt, kivel mi lesz... de valóban baromság az egész. Annyi logika van benn, hogy talán kizökkenteni az egoista komfortzónájából, hogy lehessen szeretni - és azért hagyja is néha ezt ő maga is. Mint a szado-mazo.

60%


.

.
Lajkó - Cigány az űrben

Mit lehet egyáltalán írni arról a filmről, ami ilyen szinten ellövi az összes puskaporát már a címben... meg az első öt percben a kerti budival?

Talán azt, hogy mennyire jópofa és érdekes tudott volna lenni az a film, ami tényleg arról szól, hogy milyen lett volna, ha az ötvenes évek közepén a szocializmus dicsőségére zajló űrversenyben Bajkonurból egy Lajka nevű kutya helyett egy Lajkó nevű cigányt lőnek ki az űrbe, és hogy a csillagok közé vágyó kis purdé hogyan jut el egyáltalán a Szovjetunióba, kozmonautának, ennek minden politikai és emberi vonatkozásával... Ez a film azonban kb. Lajkó rosszul időzített hőlégballonos útjánál (az kb. a 15. perc) véget is ért, mert onnantól csak egy-két helyzetkomikum (pl.: a vacsorás jelenet) és a viccesnek szánt, de egyébként egyre kínosabb mellékszereplők vitték el a show-t meg a balhét, úgyismint a náci génkísérletekből megmaradt Helga, Lajkó apja és a homokos Brezsnyev... A végén a Kapcsolat-utánérzésre meg már tényleg nincsenek szavaim...


4,5/10
.

Niwrok írta:

.
Lajkó - Cigány az űrben

Mit lehet egyáltalán írni arról a filmről, ami ilyen szinten ellövi az összes puskaporát már a címben... meg az első öt percben a kerti budival?

egyre kínosabb mellékszereplők vitték el a show-t meg a balhét, úgyismint a náci génkísérletekből megmaradt Helga, Lajkó apja és a homokos Brezsnyev... A végén a Kapcsolat-utánérzésre meg már tényleg nincsenek szavaim...


4,5/10
.

Erről nekem csak az jut eszembe, hogy vissza a gyökerekhez...



.

Niwrok írta:

.

Nincs kiszállás

A többieknek az maradt, hogy elmondjam, a titokzatos személy keresése, a versenyfutás az idővel, az okok utáni nyomozás, az egyre fenyegetőbbé váló összeesküvés és a zárt hely enyhe klausztrofóbiájával kellemes feszültséget teremtett, kiegészülve néhány klasszikus krimis eszközzel, és pár közhelyes bunyóval-lövöldözéssel, amik a pörgést biztosítják. Emellett akad egy pár jó ötlet, közülük a film sztorijában egészen pontosan kettő, meg jópofa volt a felvezetés a monoton ismétlődő napok érzékeltetésével... és ennyi. Eltelt vele a másfél óra, most jól is esett, de havonta készül egy ilyen krimi-thriller, jövőre meg már valamelyik másodrangú kábeltévé esti műsorsávjában lehet majd találkozni vele.

6,5/10
.

Túl sok mindent nem tudok róla mondani, tényleg tucat Liam Neeson film (sajnos). Az eleje ígéretes - sőt a legeleje az idő múlását érzékeltető váltakozó háttérrel egyenesen zseniális!!! - hogy aztán a rejtély, a feladat is izgalmas legyen. Sajnos, ahogy tágul a kép, úgy jönnek a nagyobbnál nagyobb baromságok, amik bizony kérdésekben fogalmazódik meg a nézőben. Az hagyján, hogy mindig ott nincs senki a vonaton, ahol bunyó, lövöldözés meg miegymás van, de pl minek egy FBI ügynök a vonatra, ha nem tudják, ki a tanú?

A negatív csúcs viszont egyértelműen a vonatbaleset. Emberek... az iszonyat gáz. Már 30 évvel ezelőtt is az lett volna, ez kb a 80-as évek akciószintje látványban. Utána nem is értettem, mi fog még történni fél órában, de aztán megoldották: megmutatták, hogy Neeson elpusztíthatatlan.


A 65% jó lesz nekem is.


.

.
Hurrikán meló / The Hurricane Heist

A stáb biztosan úgy gondolta, hogy önmagukban már sem a bankrablós mozik, sem a katasztrófafilmek nem elégítik ki a közönséget, ezért hozták össze ezt a két zsánert... és abból egy jócskán "C" kategóriás akciómozit.

Egy meglehetősen vegyes összetételű rablóbanda ugyanis úgy gondolja, hogy nincs is annál tutibb alkalom kifosztani egy katonákkal őrzött bankjegy-megsemmisítőt egy tengerparti kisváros közelében, mint amikor 200 km/h szél fogja letarolni az egész környéket, így akit csak lehetett, evakuáltak. Ebben mindössze három ember igyekszik őket megakadályozni: egy furfangos szövetségi ügynök, egy meteorológus fickó, és a srác autószerelő-exkatona-félalkesz bátyja. Utóbbi kapcsolat leginkább azért fontos, hogy legyen kb. kétpercnyi érzelmes-drámai jelenet is a tomboló vihar és a lövöldözések mellé.

Nem fájt ugyan a film (...annyira), de igazán egyik elemében sem lehetett maradéktalanul elmerülni. Az alaphelyzet elég butácska, de az mondjuk a címből kiderült... az viszont már kevésbé, hogy ehhez milyen blőd szereplők társulnak. Amíg pörög a vihar, ez nem is olyan feltűnő, akkor csak az zavaró, hogy a szél és az eső miatt legtöbbször csak valami szürke masszát látni a vásznon, és alig lehet kivenni, hogy mi történik. Amikor viszont "szélcsend" van, és a szereplők beszélni kezdenek, tisztán érződik, hogy a szövegkönyvet egy nyeretlen kétéves írta, aki nagyon akart vicces lenni a feszültséget oldandó, de csak olyanokra futotta tőle, amikor a csaj bejelenti, hogy ennyi vizet látva muszáj pisilnie. És akkor még erre jönnek rá az ilyen helyzetben minimum elvárható, "akciómesei" fordulatok, például az a rettentő nevetséges kunszt a plázában, a karbantartó srác ruhásszekrényének titka, a rádiótorony ledöntése vagy a finálé a focis hasonlattal, ahogy van. De a kedvencem egyértelműen a meteorológus autója volt... úgy elképzeltem, ahogy a megboldogult Aigner Szilárd egy ilyen hiper-szuper Batmobillal nyomja...


5,5/10

.

Niwrok írta:

.
Hurrikán meló / The Hurricane Heist

A stáb biztosan úgy gondolta, hogy önmagukban már sem a bankrablós mozik, sem a katasztrófafilmek nem elégítik ki a közönséget, ezért hozták össze ezt a két zsánert... és abból egy jócskán "C" kategóriás akciómozit.

5,5/10

.

Nem is értem, mit kerestél rajta, a katasztrófafilm nem a te asztalod.

.

.
Hang nélkül / A Quiet Place

A közeli jövőben, egy idegen faj földi invázióját követően az emberek számára a túlélést egyedül a némaság jelenti. Az űrlények vakok, érzékeny hallásukkal viszont remekül tájékozódnak, több kilométerről is meghallják akár a normál beszédet, akár egy ág reccsenését. Közel másfél évvel az érkezésük után a vidéken gazdálkodásból élő Abbott-család a legkisebb fiút már elvesztette, azóta pedig még jobban ügyelnek arra, hogy a kényszerű szabályoknak, a védelmüket szolgáló elővigyázatosságnak minél jobban megfeleljenek. Arra is próbálnak jó előre felkészülni, hogy a család hamarosan új taggal bővül... de mert nem lehet mindenre, a balszerencse miatt ez lesz eddigi életük talán legnehezebb éjszakája.

Bár horrorként hirdeti magát a film, és valóban van is pár jelenet a szörnyek elől félelemtől reszketve bujkáló Abbottékról, azért a nagy része a filmnek dráma... és ez talán így is van jól. A sokadik trancsír helyett csak pár pillanatra látni, ahogy ezek a nyáladzó-imádkozósáska hibridek a hatalmas karmaikkal egy suhintással szétkapják az embert, a feszültség pedig inkább a lények puszta jelenlétéből és az azt kísérő állandó félelemből ered (mert szó szerint bárhol lehetnek). Sokkal érdekesebb volt az emberek szokásainak, viselkedésének megváltozását figyelni, hogy egyáltalán mit is jelent ilyen némaságban élni, hogy a mindennapi élet tevékenységeit hogyan lehet egy hang nélkül végezni, hogyan kommunikálnak az emberek jelnyelvvel, és hogy mit is jelent a puszta beszédtől is félni. Ebben a helyzetben pedig egy gyerek születése önmagában is egy extrém helyzet, nem még ha a forgatókönyvíró (John Krasinski nem csak a főszerep terhét viszi a vállán, hanem írta, rendezte és "producerelte" is ezt a mozit) rá is játszik erre, és néha már azt éreztem, hogy direkt szopatja halálba ezeket a szerencsétleneket.

Annyi maradt csak meg apróbb hibának, hogy nem értettem, ha már tapasztalatból kellett kitalálni minden riasztót és megfigyelő rendszert, és karácsonyfaként fel van fényfüzérezve az egész birtok, akkor miért nincs egy házból szabályozható csengő, amivel el lehetne csalni a közelben levő szörnyeket, miért csak egy helyben meggyújtható tűzijáték van erre... De ennyi legyen minden film legnagyobb baja, mert egyébként a csend még sosem volt talán ennyire félelmetes és nyomasztó, a házi Monopolyval, a nagymosással, a húsevéssel és a zenehallgatással.... Apropó zene: ha már kampányt építenek arra, hogy ez a film néma csendben hat a legjobban, akkor tök felesleges a filmzene...


8/10
.

.
Egy lélegzetnyire / Dans la brume

A közeli jövőben a technológiai fejlődés apróbb jelei mellett a legfontosabb társadalmi változás, hogy a szennyezett levegő miatt egyre több fiatal születik egy különleges betegséggel, ami miatt a gyerekek kórházakban nőnek fel, tiniként pedig csak a szobaméretű, légszűrős  kapszulájukban tudnak életben maradni. Sarah is ezzel a betegséggel él, most már a szülei felügyelete alatt, Mathieu és Anna (Romain Duris, Olga Kurylenko) pedig folyamatosan keresik a kezeléseket, amivel a lányuk állapota javulhatna. Éppen tudomást szereznek egy kísérleti módszerről, amikor egy katasztrófa következtében minden megváltozik. Egy erős földrengés és az azt követő áramszünet után Párizs utcáit több emelet magasságban gázfelhő teríti be, és mert senki nem tudja, mennyire veszélyes (lehetett volna vegyi terrortámadás is, ugyebár), aki tud, próbál minél magasabbra menekülni, Anna és Mathieu például a tetőtérben lakó idős házaspárhoz. Onnan próbálnak segíteni a pár emelettel lejjebb ragadt Sarahnak, megoldást találni például a lány kapszulájának egyre merülő akkujának problémájára, és arra, hogy hogyan tovább... mert mint gyorsan kiderül, ez a gázpaplan pár másodperc alatt képes végezni azzal, aki belélegzi.

Mint francia film még egész jó az Egy lélegzetnyire, hiszen külsőségeiben rendben van a mozi, és a náluk általában hangsúlyos érzelmi részével sincsenek olyan nagy bajok. Ebben a vonatkozásában benne van a szülők elkeseredett, nem egyszer az önfeláldozással határos küzdelme a lányuk biztonságáért. Még abban is találtam némi kapaszkodót, ahogy ez a gigantikus Föld-fing belepi az utcákat, mert egy régebbi játékban már találkoztam ilyennel (I am Alive).

Minden más azonban alá lett rendelve annak, hogy a franciák ebben a helyzetben csak a szülők drámáját akarták bemutatni. Ez nem a Los ultimos dias francia megfelelője, hanem az, ahol a 80-as öregúr kedélyesen eltorpedózik egy adóvevőn keresztül Sarah-val, ahol a kiscsaj a legválságosabb pillanatban gondol filozofálni a szerelem mibenlétéről, és ahol 3 kilométeres körzetben semmi jele pániknak, amit egy ilyen helyzetben azért mondjuk el tudnék képzelni. Ellenben felsorolni nem tudnám, hogy hány ész- és életszerűtlen, mondhatni ostoba helyzet adódik végig a filmben, hány képtelenség tartja medrében a cselekményt az egyébként meglepően jó fináléig... például hogy már az utcák is milyen nevetségesek azzal, hogy az éppen lecsapó, sárga gázfelhőben mindössze két autó ütközött össze, az összes többit szépen leparkolták a tulajaik a szűk párizsi utcák közepén, betartva a követési távolságot, akik utána csendesen megfulladtak...

6/10
.

Niwrok írta:

.
Egy lélegzetnyire / Dans la brume


Minden más azonban alá lett rendelve annak, hogy a franciák ebben a helyzetben csak a szülők drámáját akarták bemutatni. Ez nem a Los ultimos dias francia megfelelője, hanem az, ahol a 80-as öregúr kedélyesen eltorpedózik egy adóvevőn keresztül Sarah-val, ahol a kiscsaj a legválságosabb pillanatban gondol filozofálni a szerelem mibenlétéről, és ahol 3 kilométeres körzetben semmi jele pániknak, amit egy ilyen helyzetben azért mondjuk el tudnék képzelni. Ellenben felsorolni nem tudnám, hogy hány ész- és életszerűtlen, mondhatni ostoba helyzet adódik végig a filmben, hány képtelenség tartja medrében a cselekményt az egyébként meglepően jó fináléig... például hogy már az utcák is milyen nevetségesek azzal, hogy az éppen lecsapó, sárga gázfelhőben mindössze két autó ütközött össze, az összes többit szépen leparkolták a tulajaik a szűk párizsi utcák közepén, betartva a követési távolságot, akik utána csendesen megfulladtak...

6/10
.

Pedig aztán annyira dicsérik...

"Föld-fing" Ez tetszik... majd ha lesz tékában, megnézem.


.

.
Solo - Egy Star Wars történet



Fogok róla írni bővebben is, de mindenképp meg kell várnom a másodszori megtekintést, mert nem akarom elkapkodni a dolgot...

... ugyanis ez, így, nekem elsőre roppant langyos volt. Azt nem mondom, hogy nem tetszett, de folymatosan kényelmetlemnül éreztem magam a nézése közben: vártam, hogy jöjjön az ÉRZÉS, vártam, hogy megszeressem menet közben a filmet és a karaktereit, de sehogy sem sikerült. Ez a srác nekem egyszerűen nem Han Solo (a névadás maga egy vicc), ez a történet megintcsak nem az, amit én esetleg szerettem volna látni. Ez egy ilyen semmilyen akcióscifi lett, minimális SW feelinggel, néha inkább Mission Impossible hatása volt, ami nekem sosem jött be.

Van pár egészen kiváló húzása, mindenekelőtt Lando figurája - na ő számomra az, aki volt régen is. Aztán a kémia Csubi és Han között, az tényleg jó, bár maga a kiszabadításos buli egy baromság. Az űrpolip az űrbálnák után már nem fájt, de én az ominózus "Kessel futamot" is máshogy képzeltem el... pedig még így is jó volt. Ahogy amúgy Koréliát is - bár az igaz, hogy itt csak annak egy szegmenést láttuk. Jó volt néhány kiszólás, kapocs a TCW-hez, EU-hoz, a hődetonátoros jelenet meg a maszk ugye EP VI.

Ami viszont fájt, hogy megint itt van az, aki miatt a TCW sem tudott maradéktalanul kiteljesedni nálam. Miért??? A nézők 99 százaléka úgy sem fogja érteni, ez hogy lehet, de amúgy is totál baromság és felesleges a léte. Megint. Eleve, az egész EP I és VII közti időszak legelbaltázottabb lépésének, Lucas legnagyobb hibájának tartom a létét, erre tessék, meint itt van. Annak még nem számoltam nagyon utána, az egész film az idővonalba hogyan illeszkedik, de miután Solo BBY 29-ben született, ő meg BBY 2-ben halt meg végleg, a Birodalmat meg BBY 19-ben kiáltották ki, ennek BBY 19 és BBY 2 között kell játszódni. De inkább 9 és 2 között.

Amúgy, a  legfőbb bajom minden bizonnyal az, hogy túlságosan is ragaszkodom az EU-hoz, nem tudom és nem akarom elengeni az abban leírtakat. És ezek után még az is lehet, újraolvason a Solo-trilógiát, aztán majd eldöntöm, melyik tetszik jobban, mert akkor az lesz nekem a kánon.

Elsőre ez is csak 75%.


.

R2-D2 írta:

.
Solo - Egy Star Wars történet

Fogok róla írni bővebben is, de mindenképp meg kell várnom a másodszori megtekintést, mert nem akarom elkapkodni a dolgot...

... ugyanis ez, így, nekem elsőre roppant langyos volt. Azt nem mondom, hogy nem tetszett, de folymatosan kényelmetlemnül éreztem magam a nézése közben: vártam, hogy jöjjön az ÉRZÉS, vártam, hogy megszeressem menet közben a filmet és a karaktereit, de sehogy sem sikerült. Ez a srác nekem egyszerűen nem Han Solo (a névadás maga egy vicc), ez a történet megintcsak nem az, amit én esetleg szerettem volna látni. Ez egy ilyen semmilyen akcióscifi lett, minimális SW feelinggel, néha inkább Mission Impossible hatása volt, ami nekem sosem jött be.

Elsőre ez is csak 75%.

Én meg úgy tűnik, beállok erre a 8,5-re, mert ezen is alapvetően jól szórakoztam.

Nem volt akkora merítése, mint a Zsiványnak, nem volt annyira nosztalgikus, mint az Ep. VII, és nem is a rombolás volt a célja, mint az Ep. VIII.-nak. Helyette "csak" elmesélte egy olyan karakter hátterét, akiről a puszta mozilátogatók keveset tudtak (amilyen én is vagyok), és ebben a keretében megfelelő volt. Azt az időszakot jól megjelenítette, amikor Han még nem volt hírhedt csempész, még csak elindult ezen az úton, és bár ennek is talán három mondatból eredt a sztorija, legalább nem ragaszkodott olyan görcsösen a nosztalgiához, mint az előtte levő filmek (kivéve persze Mault, de az ő visszatérését gondolom meglepetés-cliffhangernek szánták azok számára, akik megint csak a moziban látnak egyedül SW-t).

Így volt nekem jó Lando figurája, Glovernek nagyon megy ez a "macska, amelyik tejfölt lopott"-vigyorgása... de Alden Ehrenreich is belefért, mert nem a 30 év rutint, a megszámlálhatatlan filmélményt, a nosztalgiát, és az Oscar-jelölést vártam tőle, hanem azt, aki előtte pár évvel még asztalos volt. És megértem, hogy eye-candy, de Emilia Clarke-ról is most hittem el először, hogy tud színészkedni. Az azért sokat elmond az emberi stábról, hogy a többségüket lejátszotta egy szőrmejelmezes fickó és egy robot (L3-37).

Ettől még nagyon hosszúnak éreztem, és valahogy pont a Sólyom jeleneteit még külön untam is. Egy SW heist-novellának jó volt... és hát nem éppen erről kell szólnia egy "A Star Wars Story"-nak?


8,5/10
.

Niwrok írta:

Solo - Egy Star Wars történet

Én meg úgy tűnik, beállok erre a 8,5-re, mert ezen is alapvetően jól szórakoztam.


Ettől még nagyon hosszúnak éreztem, és valahogy pont a Sólyom jeleneteit még külön untam is. Egy SW heist-novellának jó volt... és hát nem éppen erről kell szólnia egy "A Star Wars Story"-nak?


8,5/10
.

Hogy aztán kis idő múltán szépen lecsökkenjen 7,5-re, ahogy korábban is...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Solo - Egy Star Wars történet

Én meg úgy tűnik, beállok erre a 8,5-re, mert ezen is alapvetően jól szórakoztam.

Ettől még nagyon hosszúnak éreztem, és valahogy pont a Sólyom jeleneteit még külön untam is. Egy SW heist-novellának jó volt... és hát nem éppen erről kell szólnia egy "A Star Wars Story"-nak?

8,5/10

Hogy aztán kis idő múltán szépen lecsökkenjen 7,5-re, ahogy korábban is...

Volt ilyen, de a Star Warsoknál nem jellemző.
Már csak azért sem, mert nagyon nem is néztem újra őket .

.