Általános film topik

.
Csillagok határán



Juj...

Amikor egy sci-fiben az a legfontosabb, hogy az űrhajó doktornője spermát szerez a halálraítéltekből és életfogytisakból álló férfi utasoktól (drogért cserébe - értitek, egy űrhajón), majd azokat beadja a szülni nem akaró női utasoknak, amikor az egész két órás utazás tényleg olyan, mint egy beszívott állapot, akkor ott baj van. A pár hete említett címke, a "Dadaista mestermű" azt hiszem rohadt találó erre a szemétre - én legalábbis rég láttam ekkora szart a műfajban.

Az, hogy egy űrhajó miért megy egy fekete lyuk felé, s hogy ki találta ki, hogy a fekete lyukból energiát lehet nyerni (nonszensz), az nem számít: ez a feladat, amire nem volt jobb ötlet, mint ezúttal (is) börtöntöltelékeket szerválni. Csak míg a Piszkos 12 egy hihető, kalandos és mókás küldetést teljesít, itt meg kell elégednünk egy maszturbálókamrával, ahogy pl. a doktornő egészen elképesztő és fájdalmas produkciót nyújt.

Hogy ki a franc vezeti az űrhajót, az nem derül ki, meg az sem, hogy minek kell spermát gyűjteni... hát nem lett volna egyszerűbb hagyni, hadd dugjanak? Majd csak lesz gyerek...

Borzalom, Ad Astra alatti szint. Pattinson viszont jó benne, miatta


15%




.

R2-D2 írta:

.
Csillagok határán

Amikor egy sci-fiben az a legfontosabb, hogy az űrhajó doktornője spermát szerez a halálraítéltekből és életfogytisakból álló férfi utasoktól (drogért cserébe - értitek, egy űrhajón), majd azokat beadja a szülni nem akaró női utasoknak, amikor az egész két órás utazás tényleg olyan, mint egy beszívott állapot, akkor ott baj van. A pár hete említett címke, a "Dadaista mestermű" azt hiszem rohadt találó erre a szemétre - én legalábbis rég láttam ekkora szart a műfajban.

Borzalom, Ad Astra alatti szint. Pattinson viszont jó benne, miatta

15%

Nem tudtam róla, ezek szerint jó is volt ez így .

A "dadaista mestermű" még a Doboztrolloknál csípődött be nekem, azóta használom, ha kell, ha nem .

.

Niwrok írta:

.
Egy sorozat miatt előtérbe került két korábban félretett film, mindkettő Afrikában játszódva mutat be egy-egy tinédzser fiút és az ő személyes pokoljárásukat, de ettől függetlenül két hangulatban elég eltérő film lett a végeredmény.

Beasts of No Nation


8/10


The Boy Who Harnessed the Wind

7,5/10

Úgy gondoltam, ha már párban ajánlottad, én is párban nézem (igaz, a két filmet összesen 5 nap alatt )... de nekem valahogy fordított lett a végeredmény. Utóbbi tetszett jobban, a kis ezermesteres gyerek, az éhínség kézzelfogható réme, az egész társadalmi és családi környezet a maga kétségkívűl szórakoztatóbb mivoltával valahogy jobban bejött. Talán mert kissé frissebbnek tűnt, ilyet még nem láttam, néha bele is gondoltam, milyen király életünk van itt Európában hozzájuk képest (még ha ez ugye nem napjaink története, akkor is). Talán kicsit nagyobb megrökönyödéssel néztem a vázolt visznyokat, az iskolát, az apát, mindent...

A háborús meg... nem volt rossz ez sem, de ilyet már láttunk. Kemény, meg minden, de valahogy most sem a megrökönyödést nem éreztem (mert ilyet már láttunk ), sem empátiát nem éreztem egyikük irányában sem. Nem szívott magába a film, hiába láttam az események mögött a totális őrületet, valahogy ez nem érintett meg.

És szorosan ide tartozik, hogy megint láttam egy(kettő) Afrikában játszódó mozit, amiben a négerek akcentussal beszélik az angolt, hogy autentikus legyen... lószart mama. A szélkerekesben meg kimondottan fura volt, ahogy random váltottak a néger nyelvről angolra. Ja, és ha már szélkerék: az kissé negatívum volt számomra, hogy a film címe ugye meghatározza az események végkimenetelét, azt várja az ember egész végig, de nem mindig tudják a várakozás feszültségét fenntartani.

Ennek ellenére kicsit jobban bejött, mint a Nation.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Egy sorozat miatt előtérbe került két korábban félretett film, mindkettő Afrikában játszódva mutat be egy-egy tinédzser fiút és az ő személyes pokoljárásukat, de ettől függetlenül két hangulatban elég eltérő film lett a végeredmény.

Beasts of No Nation
8/10

The Boy Who Harnessed the Wind

7,5/10

Úgy gondoltam, ha már párban ajánlottad, én is párban nézem (igaz, a két filmet összesen 5 nap alatt )... de nekem valahogy fordított lett a végeredmény.

Örülök, hogy időt szántál rájuk, és hogy bejöttek, amennyire tudtak .
Remélhetem, hogy ilyen ráhangolódás után a Black Earth Rising is előrébb került a listán ?

.

.
A mosoda / The Laundromat

Pár éve az ún. Panama-iratok nyilvánosságra kerülése széleskörű botrányt okozott. A kis halaktól országok vezetőiig buktak bele abba, ahogy kiderült, milyen céghálózatokon keresztül mentették külföldre a pénzüket, "jó" esetben csak azért, hogy kikerüljék az adófizetést, rosszabb esetben szennyes pénzeket tettek törvényes jövedelemmé, vagy akár maguk is csalások áldozataivá váljanak, mert a végeláthatatlan, keresztbe-kasul összefonódó cégek között igazából egyik sem vállal felelősséget semmiért. Hogy Steven Soderbergh forgasson belőle filmet, igazi sztárparádéval (Meryl Streep, Gary Oldman, Antonio Banderas, stb.), az ígéretes lehetőség volt, kicsit inverz heist-moziként, ahol nem az a kérdés, hogy hogyan, milyen trükkökkel szerzik meg a pénzt, hanem hogy hogyan tüntetik el...

Ehhez képest egy elég fos film jött ki belőle a végén, aminek még annyi összefüggő cselekménye sincs, mint Adam McKay  Nagy dobásának, és még annál is ostobábbnak láttatja a nézőit, mint abban. Igazából csak egy antológiáról beszélhetünk, átlag mérsékelten érdekes sztorikat a pénzmosás természetéről és módszeréről, köztük az elsüllyedt kirándulóhajó károsultjainak történetét, vagy egy olyan család sztoriját, ahol az apa maga körül minden nőt kurvának néz. A legrosszabb benne mégis Oldman és Banderas narrációja volt, ahol szerintük úgy kell elmagyarázni, hogy a pénz csak jelképes értékkel bír, hogy az ősembernek öltözött statisztákat megetetik a bankjegyekkel   .

5,5/10

.

Niwrok írta:

Örülök, hogy időt szántál rájuk, és hogy bejöttek, amennyire tudtak .
Remélhetem, hogy ilyen ráhangolódás után a Black Earth Rising is előrébb került a listán ?

.

Lista??? Elfogyott a papír...


Most már csak random jönnek a filmek, általában igazodva az aktuális ráfordítható időhöz... de természetese "radar fölött tartom"

.

.
Ahol a gonosz lakik / El Habitanté

Leginkább egy ördögűzős Vaksötétre hasonlít, amiben három lánytestvér tör be egy mexikói szenátor palotájába azért, hogy így szerezzenek pénzt egyikük milliós adósságának törlesztésére, amivel "rossz embereknek" tartozik. A pénz keresése közben azonban felébresztik a háziakat, és egy családi titokra is fény derül... aminek egyébként a három csaj sincs híján. A szenátor lányát ugyanis megszállta egy démon, és reggel érkezik az a vatikáni küldött, aki talán eredményesen hajthatja végre az ördögűzést.

7/10
.

Niwrok írta:

.
Ahol a gonosz lakik / El Habitanté

Leginkább egy ördögűzős Vaksötétre hasonlít, amiben három lánytestvér tör be egy mexikói szenátor palotájába azért, hogy így szerezzenek pénzt egyikük milliós adósságának törlesztésére, amivel "rossz embereknek" tartozik. A pénz keresése közben azonban felébresztik a háziakat, és egy családi titokra is fény derül... aminek egyébként a három csaj sincs híján. A szenátor lányát ugyanis megszállta egy démon, és reggel érkezik az a vatikáni küldött, aki talán eredményesen hajthatja végre az ördögűzést.

7/10
.

Maxi egyetértek. Pont ennyit adtam rá én is. Fura egy mix volt, helyenként voltak jobb pillanatai, de összességében szerintem nem tudta, mi is akar lenni igazából.


.

.
Fehér éjszakák



Ha figyelmesebb lettem volna, hogy ez a faszi rendezte az Örökség című ökörséget, lehet, bele se vágok ebbe a két és fél órás agymenésbe…

Nem tudom, mi ez a divat manapság, hogy néhány filmes művészhajlamait a horror(nak gondolt) zsáner keretein belül próbálja kiélni. Nem szokott ez sikerülni, számomra hatalmas blama lett az Ich seh, a Suspiria és az Ökörség is. Ez a csoda tökéletesen beleillik a sormintába, a játékidő nagy része inkább emlékeztetett a70-es évek beli Jancsó filmekre, azzal a különbséggel, hogy itt (jó sokáig) legalább ruhában futkostak a szereplők a mezőn. De a lassú tempó, a hatásvadász és értelmezhetetlen snittek, az egész látványvilág rettentően emlékezet a hazai filmipar mélypontjára, amiben a női meztelenség volt szinte minden kifejezője: itt ugyan ez nem dominál, azonban a fehér ruhában sétáló, kezükkel integető, vagy percekig extázisban táncoló kompánia hasonlóan fájdalmas jelenség lett. S akkor még nem is beszéltem a virágokkal feldíszített lovas szekeret húzó nőkről, a párzást meztelenül körbeujjongó öregasszonyokról, vagy a kibelezett medvébe öltöztetett főhősről...

Pedig nem indul rosszul a mozi, az eleje torokszorítóan feszült és sokkoló: szinte érezni a jeges döbbenetet a bőrünk alatt, ahogy kibomlik a nyitó jelenet. Aztán néhány amerikai átruccan Svédországba, látogatóba egy szektához, mert persze egyetemi disszertációt vagy mi a tökömet lehet írni egy svéd szektáról. És persze kiderül, hogy mindegyik síkhülye, mert normális ember kb. az első percben menekülne onnan, no meg mert mondjuk rögtön feltűnne, hogy azok, akikkel eddig kb. minden percüket együtt töltötték hirtelen köddé válnak. A sziklás jelenet után meg minimum furi lenne az egész, csak az idiótáknak nem tűnne föl – pláne az elejtett beszélgetésekből leszűrve – hogy itt mi is zajlik és mi célt szolgálnak ők. Apropó: elég fájdalmas dramaturgia, hogy a nézőnek csak elhintik a morzsákat, tehát a néző tudja, mi vár rá, de közben néznie kell a balfaszok töketlenkedését – mindezt pedig művészi köntösbe öltöztetve. Arról meg ne is beszéljünk, hogy mindazok, akiket a szekta felhasznál, úgy tűnnek el a világból, hogy senki nem keresi (kereste) őket soha…

Sok szektás filmet láttunk már, úgyhogy ez nekem semmi újdonságot nem adott az idiotizmusán és a fehér ruhás bolondokon kívül. Mert az csak egy dolog, hogy mind bolond, aki egy ilyen közösség önkéntes tagja, de eddig volt már olyan film, ami sokkolni tudott… ez maximum felhúzni.



40% (kizárólag a nyitó jelenete miatt)



.

R2-D2 írta:

.
Fehér éjszakák

Ha figyelmesebb lettem volna, hogy ez a faszi rendezte az Örökség című ökörséget, lehet, bele se vágok ebbe a két és fél órás agymenésbe…

Nem tudom, mi ez a divat manapság, hogy néhány filmes művészhajlamait a horror(nak gondolt) zsáner keretein belül próbálja kiélni. Nem szokott ez sikerülni, számomra hatalmas blama lett az Ich seh, a Suspiria és az Ökörség is. Ez a csoda tökéletesen beleillik a sormintába, a játékidő nagy része inkább emlékeztetett a 70-es évek beli Jancsó filmekre, azzal a különbséggel, hogy itt (jó sokáig) legalább ruhában futkostak a szereplők a mezőn. De a lassú tempó, a hatásvadász és értelmezhetetlen snittek, az egész látványvilág rettentően emlékezet a hazai filmipar mélypontjára, amiben a női meztelenség volt szinte minden kifejezője: itt ugyan ez nem dominál, azonban a fehér ruhában sétáló, kezükkel integető, vagy percekig extázisban táncoló kompánia hasonlóan fájdalmas jelenség lett. S akkor még nem is beszéltem a virágokkal feldíszített lovas szekeret húzó nőkről, a párzást meztelenül körbeujjongó öregasszonyokról, vagy a kibelezett medvébe öltöztetett főhősről...

40% (kizárólag a nyitó jelenete miatt)

Ezt nem is láttam, hogy írtál róla     .
Nem tudok még viszonyítani, mostanában nézem majd valamikor. Sajnálnám, ha tényleg nagyon művészfilmes lenne...

.

.
Szellemek háza - Winchester

"Szellemek egy szó szerint vett elvarázsolt kastélyban?! Az már elég jó lehet...", gondoltam én akkor, amikor még csak a hírek jöttek róla, főleg, hogy Helen Mirren játszotta benne a megborult fegyvergyári özvegyasszonyt. Aztán ahogy a lehúzó vélemények jöttek, úgy alábbhagyott a lelkesedés... és most, hogy láttam, teljesen jogosnak tartom a negatív kritikákat

Nem azért, mert egy kísértetházas sztori csak elcsépelt és unalmas tud lenni, hanem azért, mert az egyébként jó alapokra épülő sztorijában alig használja ki a lehetőségeket, és azt a keveset is elég bután és rondán teszi. Hiába vannak százával egy labirintusban a szellemek, ha abból igazán egynek van jelentősége, és az összes többi csak arra van, hogy olcsó beijesztésekkel próbálja fenntartani a figyelmet és a feszültséget. Hiába van százvalahány szoba, ha abból alig tucatnyit látni, és hiába dolgozik ezeken láthatóan sokat a díszletes meg a kellékes, ha minden távolabbi kép és a dinamikusabb jelenetek (pl.: a földrengésé) gagyi CGI-vel vannak a filmre nyalva.

Untam.

5,5/10
.

.
Mami / Ma

Mindenki kedvenc Octavia Spencere ezúttal a horror/thriller műfajban próbálta ki magát, és ő ebben is tök jó (ahogy mondjuk Luke Evans vagy Juliette Lewis is, mutatva, hogy vannak itt ismertebb arcok rajta kívül is). Jól hozza a karaktert -jócskán a saját stílusára szabva persze-, hogy ez a középkorú nőcske hogyan próbálja megkésve átélni a kimaradt tinédzser éveit, és hogy egy akkori trauma eközben hogyan érlelődik véres-zakkant bosszúvá.

A gond a többi szereplővel, de még inkább a forgatókönyvvel van, mégpedig hogy az író és a rendező hány teljesen szükségtelen mellékszálat és körülményt hoznak be, amikkel ilyen mennyiségben nem csak hogy nem tudnak mit kezdeni (nincs rájuk idő), de ki is engedik a feszültséget a filmből. Az alaphelyzet is kínosan lassan áll össze, a tinibanda is elég béna, de a legrosszabb része az, hogy Genie szálára alig szánnak három-négy jelenetet, és ebben a formájában annak sincs sok jelentősége. Amilyen erős lehetne a pszichodráma, hiszen végülis az jelenti a motivációt mindenhez, annyira szétesett a végére, és igazán az lett az egészből a legunalmasabb, amikor a fiatalok, már teljes kiszolgáltatottságukban, ot hevernek Mami lábai előtt.

6/10
.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

.
Fehér éjszakák

Ha figyelmesebb lettem volna, hogy ez a faszi rendezte az Örökség című ökörséget, lehet, bele se vágok ebbe a két és fél órás agymenésbe…

Nem tudom, mi ez a divat manapság, hogy néhány filmes művészhajlamait a horror(nak gondolt) zsáner keretein belül próbálja kiélni. Nem szokott ez sikerülni, számomra hatalmas blama lett az Ich seh, a Suspiria és az Ökörség is. Ez a csoda tökéletesen beleillik a sormintába, a játékidő nagy része inkább emlékeztetett a 70-es évek beli Jancsó filmekre, azzal a különbséggel, hogy itt (jó sokáig) legalább ruhában futkostak a szereplők a mezőn. De a lassú tempó, a hatásvadász és értelmezhetetlen snittek, az egész látványvilág rettentően emlékezet a hazai filmipar mélypontjára, amiben a női meztelenség volt szinte minden kifejezője: itt ugyan ez nem dominál, azonban a fehér ruhában sétáló, kezükkel integető, vagy percekig extázisban táncoló kompánia hasonlóan fájdalmas jelenség lett. S akkor még nem is beszéltem a virágokkal feldíszített lovas szekeret húzó nőkről, a párzást meztelenül körbeujjongó öregasszonyokról, vagy a kibelezett medvébe öltöztetett főhősről...

40% (kizárólag a nyitó jelenete miatt)

Ezt nem is láttam, hogy írtál róla     .
Nem tudok még viszonyítani, mostanában nézem majd valamikor. Sajnálnám, ha tényleg nagyon művészfilmes lenne...

Fehér éjszakák

Annyira művészfilmes nem lett, viszont a horrort sem vitték túlzásba benne. Inkább olyan lett, mint egy féldokumentarista film bizarr skandináv népszokásokról, és tulajdonképpen ezt találtam benne a legérdekesebbnek és a leginkább elismerésre méltónak, mert ebből a szempontból minden tökéletesen ki volt találva és megcsinálva. A kézzel festett, hatalmas pajta, a rituálék, a figyelmes szem számára veszélyt és figyelmeztetést jelentő fali szőttesek a vér és a hullák mellett is abszurd módon boldog, tiszta filmet eredményeztek. Mert kezdettől benne van persze a fenyegetés (hiszen a néző tudja, hogy horrorra ült be), és idővel jön a trancsír is, de a szektás filmek jó szokásához híven a film 90%-ában ezek csak a háttérben meghúzódó árnyak és kétségek, amikorra már késő. Amik viszont nem voltak igazán kitalálva, azok a főbb szereplők, mert a bevezetés az e-maillel, a telefonokkal, és utána a láz lassú bejárása tényleg ütős, de ezen kívül a főiskolás banda csak sztereotip birkákként vonultak a napfényes fehérbe borult vágóhídra, teljes közönnyel egymás iránt. Így pedig aggódni, törődni is nehéz volt Daniért és a haverjaiért, így leginkább az ő részeiket untam... meg a bedrogozott tripek torz lüktetését és hullámzását.

Talán nem volt szándékos, talán igen, de mert láttam az Örökséget is, így még feltűnt, mennyire testvérfilmjei egymásnak, még ha ellentétes póluson is. Ugyanúgy egy szekta adja a film alapját, de míg az Örökségben sötét, titkos szobák rejtekében szektáskodnak, és amúgy is elég klausztrofób a film hangulata azokkal a babaházakkal, itt tágas mezőkön, a szinte soha le nem nyugvó Nap fényében zajlanak a rítusok. Valahogy sem a fekete, sem a fehér nem tud meglenni Aster fejében véráldozat nélkül... A helyében viszont most már elmennék egy pszichológushoz, megtudni, hogy miért vonzódik ennyire a szétvert, kiloccsant emberi fejek látványához...

7/10
.

.
A csendmadár / Earthquake Bird

A 80-as évek végén Japánban fordítóként dolgozó Lucy Fly-t a rendőrség letartóztatja. Lucy egyik ismerőse, az Amerikából jött Lily ugyanis napok óta eltűnt, és mert mások tanúvallomásai szerint Lucy látta utoljára a lányt, ezért ha nincsenek is bizonyítékok, a rendőrség gyanúsítottként kezeli a lányt. A vallomás közben Lucy felidézi nem csak azt, hogy hogyan ismerkedtek meg és milyen volt a kapcsolatuk Lily-vel, de az is, hogy ehhez hogyan kötődik Lucy barátja, Teiji, és Lucy múltja, például hogy miért jött Japánba, egészen Lucy azon meggyőződéséig, hogy őt követi a halál.

Két vitathatatlan előnye volt számomra a filmnek. Az egyik Alicia Vikander a főszerepben, mert itt is ugyanolyan jól játszik, alakítja a belső feszültségét a szürke, visszafogott viselkedése mögé rejtő Lucy-t, mint eddig bármikor. A másik a Japán környezet, ami külsőségeiben talán nem is olyan markáns (bár Tokió szűk utcácskái és karaoke-bárjai éppúgy megjelennek benne, mint a Fuji hóval fedett hegycsúcsa), hanem mert a szereplők folyamatosan váltogatnak az angol és a japán között. A történet már kevésbé jött be, mert ugyan rendőrség és a visszaemlékezés hangulata miatt egyre inkább tolódik a sztori egy eldurvult szerelmi háromszögbe, ahol mindenkinek látszik egy kis "stikkje"... de a végére ez kurtán-furcsán kifullad. Akkor már jobban tetszett az, ahogy a címben levő "csendmadár" filozófiája megjelenik a cselekményben, és abban ahogy a hibák, tragédiák után az emberekben gyökeret ver az önvád.

7/10
.

.
A tűz martaléka / The Things We Lost in the Fire

Audrey és Brian boldog házasságban élnek, szeretetben nevelik két gyereküket. Brian igazi pozitív személyiség, mindig az élet napos oldalát nézi, és még az olyan, mindenki más által reménytelen esetnek minősített embereket is felkarolja, mint amilyen a heroinfüggő, évtizedes barátja, Jerry. Brian végzete végülis ez is lesz, amikor próbál szétválasztani egy utcán csúnyán összeverekedő házaspárt, és eközben halálos lövést kap. Brian elveszése mind Audrey, mind Jerry részéről komoly traumát jelent, előbbinek a férje halálának feldolgozása, utóbbinak a droggal való közdelem miatt.

Susanne Bier két régebbi, Hollywoodban készült filmje közül ez a korábbi (a másik a Serena volt), és mert a dán rendezőnő műveit általában szeretjük, így ez is képben volt már egy jó ideje. Drámaként mindenképpen érdekes is volt, a két szál párhuzamossága és kapcsolatai miatt is, hiszen miközben Jerry próbál lejönni a cuccról, és ehhez Audrey sok mindennel támogatja a férfit (korábbi nézeteltéréseik ellenére is), néhanapján az asszonyra rátelepszik a gyász, és hirtelen Jerry lesz minden bajukért a felelős, például azért is, hogy a gyerekek kezdik megkedvelni és bizalmukba fogadni Jerry-t. Két dolog volt jobban feltűnő az egyébként összességében jó drámában. Az egyik az volt, hogy milyen sokszor hagyatkozott a film a csak a tekintetek által közvetített érzelmekre, ahogy a kamera csak a szemeket mutatja, ez néha furcsa, de különleges volt. A másik a casting, az ugyanis inkább csak furcsa volt, én lehet, hogy Benicio del Torot sem választottam volna ki Jerry szerepére, de az biztos, hogy David Duchovny szóba sem került volna Brian, a boldog családapa karakterére nálam, főleg nem Halle Berry mellé.

7,5/10
.