Általános film topik

.
Sebek / Wounds

A helyi kocsmában pultosként dolgozó Will csendes, nyugodt estére készült, csak pár törzsvendéggel meg egy négyfős, fősulisokból álló csoporttal a krimóban, amikor egy hirtelen kialakult részeg szóváltás véres verekedésbe torkollik. Will csak a romok eltakarítása során veszi észre, hogy az első hőzöngésre kimenekülő fiatalok egyike hátrahagyta a mobilját, és hogy a tulajdonos nyomára akadjon, belenéz. Ezt nagyon nem kellett volna... Nem is csak azért, mert a fotóalbum képei között borzalmas képeket talál megcsonkított holttestekről, hanem azért is, mert úgy néz ki, azokat a fiatalok valamilyen rituálé keretében csinálták, aminek Will életére is egyre meghatározóbb hatása lett.

Simán ez tetszett legjobban az utóbbi idők Netflix-horrorjai között, pedig azt hiszem, ezt értettem a legkevésbé. Ennek az az oka, hogy film nagyjából a Cellular-Ring vonalon indul el, ami önmagában érdekes lenne, néhány társadalomkritikai kiszólással az okostelefonokra rágyógyult lakosságra, de aztán a bogarakkal meg a látomásokkal teljesen elborul, hogy a végére megérkezzen Denis Villeneuve Enemy-je mellé, és egy minden ízében utalásokkal teli, szimbolikus történetté váljon. Lehetett volna egy zavaros mindfuck is, "ha nem értem, akkor biztos jó"-típusú kultmozi, de nekem bejött a hangulata, és az, ahogy azt ábrázolta, Will a sok egyéb bizarr élmény mellett egy viszonzatlan szerelem miatt hogyan hergeli bele magát egyre jobban az őrületbe. Ezek mellé nagyon jó volt a folyamatos bizonytalanság és feszültség, a lassabb párkapcsolati képek mellé a nyomasztó éjszakai kóborlások és a látomások, amik talán jelentős részben az író/rendező Babak Anvarinak (Under the Shadow) köszönhetőek.

8/10
.

.
Egy sorozat miatt előtérbe került két korábban félretett film, mindkettő Afrikában játszódva mutat be egy-egy tinédzser fiút és az ő személyes pokoljárásukat, de ettől függetlenül két hangulatban elég eltérő film lett a végeredmény.

Beasts of No Nation

Itt a gyerekkatonák sorsába nyerhető betekintés, amikor az amúgy békésnek számító zónában élő Agu és a családja hirtelen két tűz között találja magát, így keveredve egy főként gyerekekből álló milícia tagjai közé. Bár vannak amolyan katonás-bajtársfilmes vonásai, hiszen miközben mindenki vadászik rájuk, igazán csak egymásra számíthatnak ebben a katonai, politikai és emberi káoszban, néha meg olyan az egész, például a közös focizások alkalmával, mint valami film egy afrikai cserkésztáborról, de nagyon brutál, véres képei is akadnak. A lassú felőrlödést nagyon jól bemutatja, a remény elvesztését bármilyen jövőre tekintettel, ezért olyan nagy hepiendre nem érdemes számítani... még így is a legpozitívabb, ami lehet.

8/10



The Boy Who Harnessed the Wind

Ez egy fokkal könnyedebb, itt nem közvetlen háború zajlik, "csak" egy természeti csapásokkal egybekötött éhínség, és az arra való megoldás... Will és a családja gabonatermesztésből élnek, elég szűkösen, de arra mindenesetre eleget keresve, hogy a szülők taníttathassák a gyerekeket. A legutóbbi termés azonban az esőzést követő árvizek, majd a szárazság miatt annyira szűkös lett, hogy a kétségbeesés előbb fosztogatásokhoz, majd lázadásokhoz vezet, végül egyre többen kénytelennek látszanak elhagyni a falut. Will azonban -aki amúgy is afféle kis ezermesternek számít a környéken- úgy gondolja, hogy a roncstelepen talált alkatrészekből és az iskolai könyvtárban talált egyik könyv segítségével építeni tud valamit, amivel segíthet a családján, és akár a falun is. De ehhez először meg kell küzdenie az iskolai bürokráciával, aztán a nővére titkos udvarlójával, a barátainak tartott srácokkal és az apjával is, és mindezt úgy, hogy az idejük és az élelmük vészesen fogy.

7,5/10

Niwrok írta:

.
Egy sorozat miatt előtérbe került két korábban félretett film, mindkettő Afrikában játszódva mutat be egy-egy tinédzser fiút és az ő személyes pokoljárásukat, de ettől függetlenül két hangulatban elég eltérő film lett a végeredmény.

Köszi. Bár már láttunk hasonlókat, biztos jók lesznek

De mi az a sorozat?

.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Egy sorozat miatt előtérbe került két korábban félretett film, mindkettő Afrikában játszódva mutat be egy-egy tinédzser fiút és az ő személyes pokoljárásukat, de ettől függetlenül két hangulatban elég eltérő film lett a végeredmény.

Köszi. Bár már láttunk hasonlókat, biztos jók lesznek

De mi az a sorozat?

Arról hamarosan bővebb írás lesz, mert eléggé bejött, csak még rágom kicsit ...

.

.
Eli

A tizenéves Eli egy autoimmun betegség miatt a világtól elzárva, egy steril sátor foglyaként kénytelen élni, és eddig nem is látszott esély a gyógyulásra. Eli szülei végül találnak egy orvost, Dr. Hornt, aki a magánklinikáján kísérleti génterápiát folytat, és gyakorlatilag az összes még megmaradt vagyonukat feláldozva szeretnék elérni Eli állapotának javulását. A magánklinika és az orvos azonban a legkevésbé sem bizalomgerjesztő a fiú számára, előbbi például azért, mert egy régi udvarházból alakították át, ahol a fertőtlenített folyosókat üvegfalak választják el a használaton kívüli helyiségektől. A terápia ráadásul komoly fájdalommal jár Eli számára, és mintha ez nem lenne elég, a fiú éjszakánként szellemeket lát, fenyegető zajokat és suttogásokat hall. Eli egyre biztosabb abban, hogy a ház és Dr. Horn titkol valamit a kísérletről, de mert a szülei bíznak a kezelés eredményességében, és kellemetlen mellékhatásnak tartják a "hallucinációkat", így a fiú nem igazán számíthat senkire.

Sokszor azzal próbálnak feldobni a filmes stábok egy mostanra eléggé agyonhasznált klisét, hogy két klisét összeragasztanak, hogy hátha attól valami újnak érzi ezt majd a néző. Az Eli esetében a forgatókönyv az orvoskrimik és a kísértetházas filmek sablonjait köti össze, de mindkét elem annyira laposan lett tálalva, mintha a készítők maguk is unták volna a forgatást. Különösen gyenge lett a szellemesdi, a film ugyanis pár vérszegény jumpscare-en kívül nem nyújt sokat, az pedig csak tovább erősítette az "ezt már kismilliószor láttam" érzést, hogy szerintem újrahasznosították a tavalyi, ennél fényévekkel jobb The Haunting of Hill House díszleteit.

Utólag visszanézve az egész két ötletre épített, és ebből az egyik jópofa (kis játék az "ELI" szó betűivel), a másik viszont a pince titkának kiderülése után csak még nagyobb marhasággá teszi a filmet, mint amilyen előtte volt, és pont onnantól nincs semmi értelme annak, amit Eli állapotáról a film mutatott korábban.

Spoiler:

5,5/10
.

.
47 méter mélyen 2 - Ketrec nélkül



Most sokat lehetne arról értekezni, miért is szereti Hollywood (és a nézők) a tengeri, cápatámadásos filmeket, és miért is gondolják a stúdiók, hogy mindenből folytatást kell csinálni - mindenestre az tény, hogy lassan Dunát lehet rekeszteni a cápás filmekkel...

A 47 méter mélyen első része számomra kifejezetten kellemes kalandra sikeredett, volt benn annyi izgalom és érdekesség, hogy a nagy dömpingben is emlékezni lehessen rá. Akkor még a címet is képesek voltak ötletesen használni és értelmezni, hisz anno a lányok 47 méter mélyre zuhantak a ketrecükkel... nos, a másodiik epizód kicsit izzadtságszagú e tekintetben: se ketrec, se 47 méter. Csupán négy picsa, akik jó ötletnek gondolják, hogy egy víz alatti maja temetkezési helyre úsznak be, s akiket persze jól megtámad a Nagy Fehér...

Abba most ne menjünk bele, mennyire ingatag lábakon áll ez az egész helyszín, amit kitaláltak az írók: Mexikó partjaninál ugyanis szerintük logikus, hogy van egy hatalmas barlangrendszer, ami ősi temetkezési helyszín és amit betemetett a víz. Az már nem tiszta, hogy ez hogy lehet titkos, hogy hogy a dramaturgiát leszámítva miért csak többnyire szűk barlangi járatokon keresztül lehet megközelíteni az egyes termeket, no meg hogy tulajdonképp mekkora is ez az egész... mert bizony néha akkorának tűnik, mint az a tipikus pince a horrorfilmekben. Van és kész. A történet szerint apu búvár, aki ezt felfedezi, van egy saját és egy fogadott lánya, akik nem bírják egymást, meg néhány barátnő - no ők buknak le egy kis felfedezésre. Persze, itt is minden simán indul, de aztán van egy kis baleset és feltűnik egy vak cápa, aki elkezdi enni őket.

Ez nem spoiler, fixen tudható, nagyjából ki lesz táplálék és hogy kinek KELL túlélni, a kérdés csupán az volt, hogy sikerül mindezt sokadszorra megvalósítani. Nos, azt kell mondjam, egész jól, a mozi döntő többsége kifejezetten izgalmas. Remekül ötvözték a Barlang, vagy a Sanctum klausztofóbiás hangulatát a cápás filmek zsánerével, kevesebb hiszti és nyafogás van, mint korábban volt. Önmaga hülyeségét leszámítva a helyszín jól megcsinált, látványos, a finálé meg egy jó kis morbid humor a hajóval. A véletlenszerűen fogyó oxigénszint nem hiba, hanem zsáner elem, a karakterek sem unszimpatikusak, a CGI is jobb, mint volt. Nem állítom, hogy korszakalkotó, de korrekt iparos munka. Annyit ér, mint elődje.



75%

.

.
The Shadow of the Moon

Ha nem mondod, hogy nézzem, lehet, hogy kimarad, mert én még mindig tartom, hogy az előzetes és a cím alapján én valami vámpíros-vérfarkasos sztorira gondoltam volna ...

Így akkor köszi . Azt persze már az ajánlásból is sejtettem, hogy inkább idővel kavarás lesz, de egészen jó kis film lett belőle. Láttunk már hasonlókat, így kevés izgalom volt benne, ahogy a játékidőt is kellemesebbre lehetett volna vágni, de ezeket kompenzálta, hogy ezzel együtt is volt tempója és jól érzékeltette a megszállottság romboló hatását. Érdekessé igazán az tette, hogy nem az időutazó szempontjából látni az eseményeket, hanem a "kísérőkéből", és az is bejött, hogy nem össze-vissza idősíkokról volt szó, hanem két lineárisról, amik egymással szemben haladtak. Ehhez képest a végső csavar már nem akkora ötlet, olyat is láttunk már a Predestinationben .


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
The Shadow of the Moon

Ha nem mondod, hogy nézzem, lehet, hogy kimarad, mert én még mindig tartom, hogy az előzetes és a cím alapján én valami vámpíros-vérfarkasos sztorira gondoltam volna ...

s az is bejött, hogy nem össze-vissza idősíkokról volt szó, hanem két lineárisról, amik egymással szemben haladtak.

7,5/10
.

Igen, nekem is az tetszett benne, hogy ilyet még nem láttunk. Pedig aztán e témában meglehetősen járatosak vagyunk.

Niwrok írta:

.
Mirage / Durante la tormenta

Az ápolónőként dolgozó Vera a férjével és a kislányukkal, Gloriával új házba költöznek, egy közös barátjuk szomszédságába. A ház egyik szekrényének kinyitásakor meglepetésükre egy poros videokamerát és egy régi tévét találnak, amiről megtudják, hogy a korábban itt lakó kisfiúé voltak, aki 25 évvel azelőtt halt meg, 1989. november 9-én. Aznap éjjel a tévé éjszaka bekapcsol, amire Vera felébred, és mintha az időn át létesülne kapcsolat, azt a fiút, Nicot látja a képernyőn, aki már elvileg régóta halott. Vera kihasználja ezt a csodaszerű alkalmat, és figyelmezteti Nicot a veszélyre, nem tudva, hogy ezzel a saját életét is gyökeresen felforgatja.

Az eleje kicsit botladozik a filmnek, a tévé előkerülése meglehetősen erőltetett, de utána egészen jól összeáll, mint drámai kérdésekben, mind thillert idéző percekben jócskán van belőle. Az nem ennek a filmnek a hibája, hogy egy Dark után nagyon nem lehet újat mondani "időutazós" témában, de nekem ez így is jó és fordulatos volt. Főleg az tetszett benne, hogy a történelmi háttérnek is mekkora szerepet szánt az író/rendező. Oriol Paulonak egyébként olyan filmek köszönhetők, mint a Julia szeme, az A hulla és a Contratiempo, szóval nem most kezdte ő sem az ipart.


8/10
.

Ezt a reagálást nem hagyhatom ki...

Hát, köszi, ez nekem qrvára tetszett. Fáradtság ide, időhiány oda, rég volt olyan film, ami éjjel fél háromkor kiűzte az álmot a szememből. Nem véletlen, hogy a rendező már milyen filmeket tett le az asztalra, a mozi minden percén érezhető volt az a szokásos spanyol átgondoltság, ami miatt az ilyenek köröket vernek az amerikai filmekre.

Nagyon jó volt, ahogy a thrillert keverték az időutazással, ahogy az ember agyában forogtak a fogaskerekek a rengeteg ötlet nyomán. Tök jó volt, hogy a szereplők is totál életszerűen reagáltak, s bár ki lehet találni idejekorán, ki is Nico, tök jól voltak adagolva a különböző idősíkokon az info morzsák. Végre egy igazán jó film, s megint Spanyolhonból - az tény, hogy a Dark után valóban nehéz bármi újat kavarni a témában, de az külön tetszett, hogy itt is választani kellett a két alternatív élet között (ld. még Boldog halálnapot 2). Egy dolog van, ami kicsit fura volt: amikor Nico először látja a gyilkosságot, akkor hogy nem látta a tettestársat a házban???

De ettől még simán 90%

Köszi.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Mirage / Durante la tormenta

Az eleje kicsit botladozik a filmnek, a tévé előkerülése meglehetősen erőltetett, de utána egészen jól összeáll, mint drámai kérdésekben, mind thillert idéző percekben jócskán van belőle. Az nem ennek a filmnek a hibája, hogy egy Dark után nagyon nem lehet újat mondani "időutazós" témában, de nekem ez így is jó és fordulatos volt. Főleg az tetszett benne, hogy a történelmi háttérnek is mekkora szerepet szánt az író/rendező. Oriol Paulonak egyébként olyan filmek köszönhetők, mint a Julia szeme, az A hulla és a Contratiempo, szóval nem most kezdte ő sem az ipart.


8/10
.

Hát, köszi, ez nekem qrvára tetszett. Fáradtság ide, időhiány oda, rég volt olyan film, ami éjjel fél háromkor kiűzte az álmot a szememből. Nem véletlen, hogy a rendező már milyen filmeket tett le az asztalra, a mozi minden percén érezhető volt az a szokásos spanyol átgondoltság, ami miatt az ilyenek köröket vernek az amerikai filmekre.

De ettől még simán 90%

Örülök... Meg annak is, hogy legalább még az időkavarós mozik előcsalnak a csigaházból .

.

.
Csillagok határán



Juj...

Amikor egy sci-fiben az a legfontosabb, hogy az űrhajó doktornője spermát szerez a halálraítéltekből és életfogytisakból álló férfi utasoktól (drogért cserébe - értitek, egy űrhajón), majd azokat beadja a szülni nem akaró női utasoknak, amikor az egész két órás utazás tényleg olyan, mint egy beszívott állapot, akkor ott baj van. A pár hete említett címke, a "Dadaista mestermű" azt hiszem rohadt találó erre a szemétre - én legalábbis rég láttam ekkora szart a műfajban.

Az, hogy egy űrhajó miért megy egy fekete lyuk felé, s hogy ki találta ki, hogy a fekete lyukból energiát lehet nyerni (nonszensz), az nem számít: ez a feladat, amire nem volt jobb ötlet, mint ezúttal (is) börtöntöltelékeket szerválni. Csak míg a Piszkos 12 egy hihető, kalandos és mókás küldetést teljesít, itt meg kell elégednünk egy maszturbálókamrával, ahogy pl. a doktornő egészen elképesztő és fájdalmas produkciót nyújt.

Hogy ki a franc vezeti az űrhajót, az nem derül ki, meg az sem, hogy minek kell spermát gyűjteni... hát nem lett volna egyszerűbb hagyni, hadd dugjanak? Majd csak lesz gyerek...

Borzalom, Ad Astra alatti szint. Pattinson viszont jó benne, miatta


15%




.

R2-D2 írta:

.
Csillagok határán

Amikor egy sci-fiben az a legfontosabb, hogy az űrhajó doktornője spermát szerez a halálraítéltekből és életfogytisakból álló férfi utasoktól (drogért cserébe - értitek, egy űrhajón), majd azokat beadja a szülni nem akaró női utasoknak, amikor az egész két órás utazás tényleg olyan, mint egy beszívott állapot, akkor ott baj van. A pár hete említett címke, a "Dadaista mestermű" azt hiszem rohadt találó erre a szemétre - én legalábbis rég láttam ekkora szart a műfajban.

Borzalom, Ad Astra alatti szint. Pattinson viszont jó benne, miatta

15%

Nem tudtam róla, ezek szerint jó is volt ez így .

A "dadaista mestermű" még a Doboztrolloknál csípődött be nekem, azóta használom, ha kell, ha nem .

.

Niwrok írta:

.
Egy sorozat miatt előtérbe került két korábban félretett film, mindkettő Afrikában játszódva mutat be egy-egy tinédzser fiút és az ő személyes pokoljárásukat, de ettől függetlenül két hangulatban elég eltérő film lett a végeredmény.

Beasts of No Nation


8/10


The Boy Who Harnessed the Wind

7,5/10

Úgy gondoltam, ha már párban ajánlottad, én is párban nézem (igaz, a két filmet összesen 5 nap alatt )... de nekem valahogy fordított lett a végeredmény. Utóbbi tetszett jobban, a kis ezermesteres gyerek, az éhínség kézzelfogható réme, az egész társadalmi és családi környezet a maga kétségkívűl szórakoztatóbb mivoltával valahogy jobban bejött. Talán mert kissé frissebbnek tűnt, ilyet még nem láttam, néha bele is gondoltam, milyen király életünk van itt Európában hozzájuk képest (még ha ez ugye nem napjaink története, akkor is). Talán kicsit nagyobb megrökönyödéssel néztem a vázolt visznyokat, az iskolát, az apát, mindent...

A háborús meg... nem volt rossz ez sem, de ilyet már láttunk. Kemény, meg minden, de valahogy most sem a megrökönyödést nem éreztem (mert ilyet már láttunk ), sem empátiát nem éreztem egyikük irányában sem. Nem szívott magába a film, hiába láttam az események mögött a totális őrületet, valahogy ez nem érintett meg.

És szorosan ide tartozik, hogy megint láttam egy(kettő) Afrikában játszódó mozit, amiben a négerek akcentussal beszélik az angolt, hogy autentikus legyen... lószart mama. A szélkerekesben meg kimondottan fura volt, ahogy random váltottak a néger nyelvről angolra. Ja, és ha már szélkerék: az kissé negatívum volt számomra, hogy a film címe ugye meghatározza az események végkimenetelét, azt várja az ember egész végig, de nem mindig tudják a várakozás feszültségét fenntartani.

Ennek ellenére kicsit jobban bejött, mint a Nation.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Egy sorozat miatt előtérbe került két korábban félretett film, mindkettő Afrikában játszódva mutat be egy-egy tinédzser fiút és az ő személyes pokoljárásukat, de ettől függetlenül két hangulatban elég eltérő film lett a végeredmény.

Beasts of No Nation
8/10

The Boy Who Harnessed the Wind

7,5/10

Úgy gondoltam, ha már párban ajánlottad, én is párban nézem (igaz, a két filmet összesen 5 nap alatt )... de nekem valahogy fordított lett a végeredmény.

Örülök, hogy időt szántál rájuk, és hogy bejöttek, amennyire tudtak .
Remélhetem, hogy ilyen ráhangolódás után a Black Earth Rising is előrébb került a listán ?

.

.
A mosoda / The Laundromat

Pár éve az ún. Panama-iratok nyilvánosságra kerülése széleskörű botrányt okozott. A kis halaktól országok vezetőiig buktak bele abba, ahogy kiderült, milyen céghálózatokon keresztül mentették külföldre a pénzüket, "jó" esetben csak azért, hogy kikerüljék az adófizetést, rosszabb esetben szennyes pénzeket tettek törvényes jövedelemmé, vagy akár maguk is csalások áldozataivá váljanak, mert a végeláthatatlan, keresztbe-kasul összefonódó cégek között igazából egyik sem vállal felelősséget semmiért. Hogy Steven Soderbergh forgasson belőle filmet, igazi sztárparádéval (Meryl Streep, Gary Oldman, Antonio Banderas, stb.), az ígéretes lehetőség volt, kicsit inverz heist-moziként, ahol nem az a kérdés, hogy hogyan, milyen trükkökkel szerzik meg a pénzt, hanem hogy hogyan tüntetik el...

Ehhez képest egy elég fos film jött ki belőle a végén, aminek még annyi összefüggő cselekménye sincs, mint Adam McKay  Nagy dobásának, és még annál is ostobábbnak láttatja a nézőit, mint abban. Igazából csak egy antológiáról beszélhetünk, átlag mérsékelten érdekes sztorikat a pénzmosás természetéről és módszeréről, köztük az elsüllyedt kirándulóhajó károsultjainak történetét, vagy egy olyan család sztoriját, ahol az apa maga körül minden nőt kurvának néz. A legrosszabb benne mégis Oldman és Banderas narrációja volt, ahol szerintük úgy kell elmagyarázni, hogy a pénz csak jelképes értékkel bír, hogy az ősembernek öltözött statisztákat megetetik a bankjegyekkel   .

5,5/10

.