Általános film topik

.
Kedvencek temetője / Pet Sematary

Kicsit még váratnak magukra azok a "ráépülő" pozitív vélemények...

Sok jóra nem számítottam az előzetesek alapján sem, a maszkos kisgyerekek néma vonulása például annyira hangulatidegen, hatásvadász jelenet volt, hogy azzal kicsit le is írtam a filmet. A könyv viszont az egyik kedvencem Kingtől, az első, amit olvastam, ami kvázi bevezetett a horror műfajába még 16-17 évesen, később pedig az első filmes feldolgozás is tetszett, a rettenetesen gagyi trükkjei ellenére is. Így megnéztem...

De minek? Nem azért, mert kihagyták a könyv felét... oké, nem fér bele minden, Normától Jud visszaemlékezésén át Louisnak az apósával lezajló bunyójáig. Nem is azért, mert ott voltak a maszkos kölykök, akiknek úgy kb. semmi jelentősége. És még csak azért sem, mert behoztak Creedéknek egy másik gyereket is Gage mellé, ezzel jelentősen átalakítva a baleset utáni eseményeket. Hanem két dologért. Az egyik, hogy teljesen jellegtelen; King írása csöpögött az iszonyattól és a gyászba és a bűntudatba való lassú megőrüléstől, itt meg azon kívül, hogy legyen minden ködös és félhomályos, nagyjából semmilyen eszköz nincs erre, sőt, majdhogynem "cuki" lett a halál bemutatása. De ennél is jobban utáltam benne, hogy Zeldát teljesen elcseszték; Rachel bűntudata végig ahhoz a hülye étellifthez van kötve, még a falban is azt hallja zötyögni, miközben végig azt próbáltam kitalálni, hogy mászhatott volna be Zelda oda, ha az ágyából nem tud kikelni a testi deformációi miatt ?!

5/10
.

Niwrok írta:

.
Vándorló Föld

Próbálkozásnak vagy kuriózumnak (mint kínai sci-fi és katasztrófafilm) talán elmegy, de amúgy nagyon rossz film... és még csak nem is azért, mert akkora hülyeség lenne (pedig az), és nem is azért, mert a pártideológia nyilván egy ilyen filmben is előtérbe kell kerüljön. Azért rossz, mert a kínaiak talán tudják, hogy milyen elemekből kell felépülnie egy ilyen jellegű filmnek, vagy legalábbis hogy mihez van szoktatva a Hollywood filmjein felnőtt közönség, de nem látszik, hogy fogalmuk lenne arról, hogyan kell azokat összeilleszteni.

4/10
.

Juj...

Olyan sok mindent nem tudok hozzátenni, tökéletesen összefoglaltad lényeget...

Nagyon gáz az egész, kezdve a teljesen abszurd ötlettel, miszerint a Földet hajtóműkkel kimozdítják a pályájáról (kormányozni aztán ki fog?) s 2500 éves (!!!) útra bocsájtják. Szerintem még érintőlegesen sem gondoltak abba bele, mekkora ökörség ez - de ebben legalább alkalmazkodtak Hollywoodhoz. Aztán itt van a borzalmas és követhetetlen történetmesélés, amit Te is írtál: tényleg nem lehet tudni, ki kicsoda és mit akar. Engem is, és sokadjára is rettentően zavart a keleti (koreai, japán, kínai), szinte hisztérikus színészi játék és beszéd - még egy sokkal jobb filmben is, nem hogy ebben. A CGI meg inkább vicces, mint bosszantó egy ekkora őrültségben számomra az volt a legkevesebb... egy Cartoon Networkos mese szintjén levő történethez el is ment.

Ugyanakkor annyira nem akasztott ki, hogy úgy istenigazából tudjak rá haragudni, kb. pont azt a szart kaptam, amit vártam. Tény, hogy rég láttam ekkora blődséget (legutóbb az orosz Védelmezők volt hasonló), de egy gyenge kísérletnek elment... most már csak azt kéne eldöntenem, meliyk műfajban.

Mert leginkább vígjáték lett.


40%


.

.
Mirage / Durante la tormenta

Az ápolónőként dolgozó Vera a férjével és a kislányukkal, Gloriával új házba költöznek, egy közös barátjuk szomszédságába. A ház egyik szekrényének kinyitásakor meglepetésükre egy poros videokamerát és egy régi tévét találnak, amiről megtudják, hogy a korábban itt lakó kisfiúé voltak, aki 25 évvel azelőtt halt meg, 1989. november 9-én. Aznap éjjel a tévé éjszaka bekapcsol, amire Vera felébred, és mintha az időn át létesülne kapcsolat, azt a fiút, Nicot látja a képernyőn, aki már elvileg régóta halott. Vera kihasználja ezt a csodaszerű alkalmat, és figyelmezteti Nicot a veszélyre, nem tudva, hogy ezzel a saját életét is gyökeresen felforgatja.

Az eleje kicsit botladozik a filmnek, a tévé előkerülése meglehetősen erőltetett, de utána egészen jól összeáll, mint drámai kérdésekben, mind thillert idéző percekben jócskán van belőle. Az nem ennek a filmnek a hibája, hogy egy Dark után nagyon nem lehet újat mondani "időutazós" témában, de nekem ez így is jó és fordulatos volt. Főleg az tetszett benne, hogy a történelmi háttérnek is mekkora szerepet szánt az író/rendező. Oriol Paulonak egyébként olyan filmek köszönhetők, mint a Julia szeme, az A hulla és a Contratiempo, szóval nem most kezdte ő sem az ipart.


8/10
.

.
Sarkvidék




Véletlenül futottam bele ebbe az egyszemélyes túlélőfilmbe, ha egy barátom nem ajánlja, simán elmegyek mellette - pedig a környezet, ami a hátteret szolgálatja, no meg Mads Mikkelsen neve csábító lehetett volna alapból is. Utóbbi annak ellenére, hogy azért ha belegondolok, miket láttam tőle, azért túl sok arcizma neki sem rezdül játéka közben... hasonlóan kedvenc Faarc Goslingomhoz. Mr. Hannibal itt most egy repülőgépszerencsétlenséget szenvedett emberkét játszik, aki ki tudja, mióta tengeti életét valahol a fagyos sarkvidéken - várva, hátha arra téved egy kutatócsoport helikoptere.

Érdekes és izgalmas a felütés: egy ember a kietlen hidegben, semit nem tudunk sem róla, sem arról, mióta horgászik a jégbe vágott lékeken a túléléstbiztosító halakra. Mogorvasága, némasága pont beleillik a tájba, de türelmesen várja, hogy kimentsék onnan - aztán mikor már majdnem remény csillan a menekülésére, hirtelen történik valami és onnantól már nem csak magáról kell gondoskodnia. Legalábbis dönthet: saját biztonságát előtérbe helyezve csinál mindent úgy, ahogy eddig, vagy kockáztat és elindul a távoli kutatóállomás felé.

Olyan nagyon sok újdonságot innentől kezdve nem tartogat a film, nagyjából azon panelek mentén építkezik, amit a zsáner megkíván. Vannak a fickónak nehézségei, vannak egészen ötletes és váratlan húzások (mondjuk, nem sok), ami talán kissé eltér a megszokottól, hogy próbál többnyire hiteles és életszerű maradni, no meg hogy a legutolsó utáni percig nem lehet tudni, happy end lesz-e vagy sem. A néző ugyan kívánja a happy endet, mert szerencsétlen bő egy órán keresztül csak szenved a képernyőn, de nem lehet tudni, mi lesz... sőt, van olyan pont, amikor a hitelesség pont a drámát vetíti előre. Ettől, de csak ettől különlegesebb, mint hasonszőrű társai - mert amúgy alapban meglehetősen ingerszegény és sivár a mozi, pont mint a környezet, amiben játszódik.

Egy nézést megér, de nincs benne semmi olyan jelenet, ami úgy istenigazából maradandó lenne: egy fickó a hidegben és hóban húz egy szánt másfél órán át.


70%


.

.
MIB - Sötét zsaruk a Föld körül



Úgy különösebben sosem voltam MIB rajongó, láttam ugyan a korábbi mozikat, egyes elemeikben tetszettek is, de úgy összességében nem találtam meg az összhangot ezzel a leginkább sci-fi vígjátéknak hivható franchise-zal. Így túl sok elvárásom az új epizóddal kapcsolatban sem lehetett - amit láttam, amit kaptam, az nagyjából az is lett, amire számítottam. Egy vicces, de totál agyament szórakoztató mozi, kissé erőltetett történettel és messze kiszámítható csavarokkal.

Az tény, hogy mindeki Thor-ja jót tett a történetnek, ennek a srácnak jól áll ez a kissé humoros szerep (is), az új lány ( , pont most megy itthon a 13 okom volt S3, annak az első fejezetének pont ez a címe) pedig vérfrissítésnek jó, de valahogy még kettejük sem tudták megidézni a Will Smith/ Tommy Lee Jones páros ténykedését... az egész MIB 4 így pedig tökéletesen beleillik az abszolút felesleges és értelmetlen folytatások sorába, amiket manapság Holylwood futószalagon ont magából. Sztorija nem sok van, kicsit kémtörténetes, árulós, kicsit világmegmentős, a látványra és a humorra építi magát a mozi - nem teszi ezt ugyan rosszul, de valahogy végig azt éreztem, hogy ezt már láttam többször is.

Egyszeri nézést megér, stílusából és koncepciójából eredően sok butaságot elbír - és ezek a butaságok nem is tudnak fájni annyira, mintha egy önmagát komolyan vevő film tartalmazná őket. Megnézed, helyenként jól érzed magad rajta és ennyi - de szerintem erre is találták ki. Viszont ha nem, és ha ezzel esetleg új MIB Univerzumot akarnak építeni, annak nagyon gyenge próbálkozás lett....


65%


.

.
The Red Sea Diving Resort

1979-ben, az egyre véresebb etióp polgárháború elől menekülve az ottani zsidó közösség sok száz tagjának a Moszad két ügynöke által vezetett csempészakciók jelentik a kiutat, még úgy is, hogy mindenki tudja, ez csak átmeneti megoldás. A szudáni menekülttáborok is egyre veszélyesebb helynek számítanak, az ország bizonytalan politikai helyzete és a tengerpartot felügyelő milícia miatt pedig a további menekülés reménytelennek látszik. Az amúgy is öntörvényű ügynök hírében álló Ari Levinsonnak támad az az ötlete, hogy egy évek óta elhagyatott tengerparti hotelt lehetne az akciók fedőszervezeteként használni, ami indokolná a külföldiek jelenlétét, és a megfelelő hivatalok megkenésével biztonságosabbá is tehetik a helyet a maguk számára. Az elképzelés az, hogy teherautókkal menekítené ki a gondosan összeválogatott ügynökcsapat a menekülteket a táborból, ahonnan a hotel érintésével tudnának az izraeli tengerészgyalogság csónakjain és álcázott halóján Izraelbe jutni. A tervbe azonban már akkor hiba csúszik, amikor a helyi turizmus fejlesztésének örömére meg nem érkezik az első német turistacsoport.

A film részben valós alapokon nyugszik, így megintcsak érdekes adalék volt Afrika történelméből, de menekültes akció-thrillerként is jó volt. Kicsit olyan, mint egy Argó-akció light, néhány könnyedebb, vicces pillanattal, ahogy az ügynökök próbálják valós szállodaként működtetni a kamuhotelt, pár izgalmasabb helyzettel, ahogy hirtelen kell kivágnia Arinak magát és a többieket az egyre fenyegetőbb és gyanakvóbb milíciavezér előtt, de a legnagyobb része sötétben való, görnyedt meneküléssel telik a fegyverek elől, így az állandó feszültség is adott.

7,5/10
.

.
Polar

Megvan a filmes szegmense az agyatlan, bérgyilkosos képregényes jellegű lövöldéknek, csak hát a Golyózápor, a Wanted és a John Wick után igencsak nehéz megugrani a lécet, amit ezek poénokban vagy stílusban felállítottak. A Polar azzal próbált kitűnni, hogy mindkét szélsőséget megpróbálta lefedni... és ezzel el is rontotta magát.

A kőkemény és halálos bérgyilkos, egyébként a farsangon steampunk kalóznak öltözött, ötvenvalahány éves John Wickre hajazó Duncan Vizla nyugdíjba készül vonulni a Damoklész nevű bérgyilkos szervezettől, milliós nyugdíjat remélve. A szervezetet vezető Blut (hát, őt nagyjából úgy kell elképzelni, mint amikor egy vödör takony felvesz egy piros öltönyt) azonban úgy érzi, Duncan nyolc millió dollárjának nála jobb helyen lenne, ezért megbízza a halálosztagát (ők kb. a Suicide Squad és a Tom&Jerry keverékei), hogy kívánjanak boldog utolsó szülinapot Duncannek. A Black Kaiser (micsoda pech, hogy a Rémkirály név már pont foglalt volt...) érzi a vesztét, ezért a nagyobb felhajtást kerülve egy hegyvidéki városkába utazik, hogy ott várja ki a két hetet, amíg csöngetni fog a pénzespostás, de ezzel sokakat veszélybe sodor, például a kedves és fiatal új szomszédját is.

Az a baj, hogy nagyon el kellett volna dönteni, milyen is akar lenni ez a film, mert az elején bemutatott akció a három Viagrától merev farokkal nagyon nem passzol a végén előadott drámázáshoz és az évtizedes bűntudat és bosszúvágy könnyes szemeihez. Akciónak túl lapos, drámának erőtlen (ha nem kellett volna a John Wicket koppintani, akkor nagyjából egy közepesen erős Jason Statham film jött volna ki belőle), a röhejes karikatúraként előadott ellenfelek pedig inkább kínosak, mint viccesek. A rendező Jonas Åkerlund talán jól ért a norvég halálmetálhoz, de az akciófilmnek nem tűnnek az ő területének. Én csak simán untam, de az 1,9 imdb-átlag szerint elég sokan voltak, akik utálták.

5,5/10
.

Niwrok írta:

.
Polar

A rendező Jonas Åkerlund talán jól ért a norvég halálmetálhoz, de az akciófilmnek nem tűnnek az ő területének. Én csak simán untam, de az 1,9 imdb-átlag szerint elég sokan voltak, akik utálták.

5,5/10
.

Ez magas labda... ha már így felhoztad, nem fér bele valamikor az idődbe?

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Polar

A rendező Jonas Åkerlund talán jól ért a norvég halálmetálhoz, de az akciófilmnek nem tűnnek az ő területének. Én csak simán untam, de az 1,9 imdb-átlag szerint elég sokan voltak, akik utálták.

5,5/10
.

Ez magas labda... ha már így felhoztad, nem fér bele valamikor az idődbe?  

Most nem, de látod, radaron tartom ...

.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Polar

A rendező Jonas Åkerlund talán jól ért a norvég halálmetálhoz, de az akciófilmnek nem tűnnek az ő területének. Én csak simán untam, de az 1,9 imdb-átlag szerint elég sokan voltak, akik utálták.

5,5/10
.

Ez magas labda... ha már így felhoztad, nem fér bele valamikor az idődbe?  

Most nem, de látod, radaron tartom ...

.

Szuper!!!

Sokkal több van abban a filmben, mint kívülről látszik.

.
Skin

A megtörtént esetet feldolgozó film központi alakja Byron Wilder (Jamie Bell), aki az alkoholista szülei elől menekülve viszonylag fiatalon új helyet talált magának egy radikális rasszista csoportban. A skandináv hitrendszeren és hagyományokon alapuló közösséget vezető Fred és a párja Shareen (Vera Farmiga) szinte a fiúkként törődnek Byronnal, akinek viszont egyre gyakrabban taszít a "családja" erőszakossága, különösen amikor egy tüntetés torkollik véres erőszakba, vagy egy koncert verekedésbe. Amikor megismerkedik a háromgyerekes, egyedül álló anyukával, Julie-val, és lassan összemelegszenek, Byron választani kényszerül a két család között... de ezért súlyos és fájdalmas árat kell fizetnie.

Én ennél erősebb drámát vártam volna, hogy jobban az áttérés körülményein és okain lesz a hangsúly, azon kívül, hogy Byron közel kerül Julie-ékhoz, mert ennek a folyamata érdekelne engem igazán. Az Amerikai História X után nem könnyű arról újat mondani, hogy milyen nehéz kiszakadni egy ilyen társaságból, és nekem speciel a teletetovált fej sem akkora bónusz. Viszonylag korán kiderül ugyanis a filmből a végkimenetel, és hogy Byron azokat le fogja szedetni (minden egyes festékpöttyel megszenvedve), a Banshee Kurt Bunkere viszont olyan mélyen belém ivódott, hogy milyen valakinek náci tetkókkal az arcán és a mellkasán vezekelni azokért a dolgokért, amiket azokat büszkén viselve tett, hogy ez a része sem tudott igazán megfogni.
Így maradt a Skin nekem egy kicsit dokumentarista illusztráció, remek színészekkel, amiben talán azok voltak a jobb pillanatok, amik Byron, Julie és a lányok kapcsolatáról, jobb perceiről szóltak, azok voltak a hitelesebb jelenetek a sok habzó szájú műkeménykedés meg farokméregetés között.

7/10
.

Hotel Mumbai 85%

A hőlégballon 75%[b]

[b]Néma csend 80%


Bővebben igyekszem hamarosan kifejteni.

.
In The Tall Grass

Az biztos, hogy a film nem árul zsákbamacskát, tényleg ennyiről szól: "a magas fűben". Ott téved el az állapotos Becky és a tesója, Cal, akik egy családi ügyben San Diegoba igyekezve hallják meg a végtelen fűtengerből egy fiú segélykiáltásait. Amikor segíteni próbálnak, akkor ők maguk is a három méter magas zöld rengeteg foglyaivá válnak... főleg hogy a fűnek misztikus hatalma van elveszejteni azokat, akik a csapdájába estek.

Elég közepes a sztori és a megvalósítás is, illeszkedve a Netflixes Stephen King mozik átlagához (azok között azért a Bilincsben eléggé a kilógott felfelé...), még úgy is, hogy a film aztán az életre kelt füvön és valami ősi szektán át a párhuzamos dimenziókig és a pszichopata gyilkolásig mindent felvonultat, amit abból ki lehet hozni, hogy a film felében a szereplők szaladgálnak a fűben. De ez inkább tényleg csak komolyabb összefüggések nélküli felsorolás lett, pedig még a filmes térrel és idővel való játék egyik mesterét, Vincenzo Natalit is megtették rendezőnek. Így majdnem sikerült egy olyan filmet összehozni, ami hunyorogva, messziről és nagy jóindulattal felér a Triangle cipőtalpáig... Majdnem... Például többet kellett volna foglalkozni a templom előtt parkoló autók rejtélyével, mert a kedvenc hajós mindfuck-unk azért nem hagyott ilyen elvarratlan szálakat.

6,5/10
.

.
Fractured

A Monroe-család (Ray, az apa, Joanne, az anya, és a hat év körüli lányuk, Peri) éppen a nagyszülőkhöz igyekszik autóval a hálaadási ünnepekre (elég rossz hangulatban, veszekedéssel töltve az utat), amikor egy országúti benzinkútnál megállva, némi szülői figyelmetlenség miatt baleset éri Perit. Bár komolyabb sérülés nem látszik, a lány nagyon fájlalja a karját, ezért Ray és Joanne jobbnak látják elvinni a közeli kórházba. Csakhogy miután ott az orvosok elviszik Perit és az őt kísérő Joanne-t CT-re, Ray pedig beleszundít a várakozásba, a dolog hamarosan egy rémálommal kezd felérni Ray számára. Ébredés után, már közel az estéhez hiába érdeklődik a családja felől, senki nem tud róluk semmit, sehol nincs nyomuk, és az egyre kétségbeesettebb és agresszívabb Ray meggyőződésévé válik, hogy az orvosok elrabolták Perit és Joanne-t, és a tagadással ezt próbálják egy összeesküvés keretében elfedni.

Mintha a forgatókönyv kb. 90%-át egy rossz Robin Cook regényből írták volna, annyira unalmas tud lenni néha a felvezetés és a kórházas cselekmény nagy része is. Hiába a feszült és bizarr alaphelyzet az utalgatásokkal meg a néha bevillanó múltbeli traumákkal, nincs igazán feszültség benne, hiszen éppen a sok hasonló film miatt a néző már eleve tudni véli, hogy mi a megoldása a filmnek, és csak a "csattanó" érdekli, de odáig másfél óra eljutni. Hiába rendezte a hasonló filmekkel már szép gyakorlatot szerző Brad Anderson (A gépész, Stonehearst Elmegyógyintézet, Transszibéria), ha a forgatókönyvet egy olyan kókler írta, akinek a munkássága leginkább "Dzs" kategóriás akciófilmekben és sokadrangú folytatásokban merült ki. Az egyetlen szimpatikus vonása az egésznek egy érdekes duplacsavar, de azt meg annyira összecsapottan tálalják az utolsó egy percben, hogy sem súlya, sem értelme nagyon nincs, és amire a néző jobban belegondolna, már a stáblista fut a képernyőn.

5,5/10
.

.
Sebek / Wounds

A helyi kocsmában pultosként dolgozó Will csendes, nyugodt estére készült, csak pár törzsvendéggel meg egy négyfős, fősulisokból álló csoporttal a krimóban, amikor egy hirtelen kialakult részeg szóváltás véres verekedésbe torkollik. Will csak a romok eltakarítása során veszi észre, hogy az első hőzöngésre kimenekülő fiatalok egyike hátrahagyta a mobilját, és hogy a tulajdonos nyomára akadjon, belenéz. Ezt nagyon nem kellett volna... Nem is csak azért, mert a fotóalbum képei között borzalmas képeket talál megcsonkított holttestekről, hanem azért is, mert úgy néz ki, azokat a fiatalok valamilyen rituálé keretében csinálták, aminek Will életére is egyre meghatározóbb hatása lett.

Simán ez tetszett legjobban az utóbbi idők Netflix-horrorjai között, pedig azt hiszem, ezt értettem a legkevésbé. Ennek az az oka, hogy film nagyjából a Cellular-Ring vonalon indul el, ami önmagában érdekes lenne, néhány társadalomkritikai kiszólással az okostelefonokra rágyógyult lakosságra, de aztán a bogarakkal meg a látomásokkal teljesen elborul, hogy a végére megérkezzen Denis Villeneuve Enemy-je mellé, és egy minden ízében utalásokkal teli, szimbolikus történetté váljon. Lehetett volna egy zavaros mindfuck is, "ha nem értem, akkor biztos jó"-típusú kultmozi, de nekem bejött a hangulata, és az, ahogy azt ábrázolta, Will a sok egyéb bizarr élmény mellett egy viszonzatlan szerelem miatt hogyan hergeli bele magát egyre jobban az őrületbe. Ezek mellé nagyon jó volt a folyamatos bizonytalanság és feszültség, a lassabb párkapcsolati képek mellé a nyomasztó éjszakai kóborlások és a látomások, amik talán jelentős részben az író/rendező Babak Anvarinak (Under the Shadow) köszönhetőek.

8/10
.