Általános film topik

Niwrok írta:

.
Csuklyások

Én megelégedtem volna egy "sima" beépített zsarus sztorival is, de nem bánom, hogy a végére mégsem az az abszurd komédia keveredett ki belőle, amit én eredetileg ebből a sztoriból kinéztem volna.

8/10
.

Ha lenne is rá időm, csupán csak kifejteni és árnyalni tudnám, amiket írtál..

Kifejezetten tetszett a mozi, pláne a finálé dokumentumbevágásaival együtt - remek volt (mégha oly abszurd is) a beépülős szál, nagyszerűek voltak a színészek és a korrajz is. Önálló szórakoztató, fekete humorú filmnek is elmenne, de az - ahogy te is írtad - hogy a két Power mozgalmat szembe és párhuzamab állítja egymással, az nagyon tetszett. A maga nemében egy újabb nagyszerű film a gyűlöletről, rengeteg érdekes és elgondolkodtató mondattal, viselkedéssel, előítélettel. Még csak azt sem, éreztem rajta, hogy annyira négerpárti és KKK ellenes lenne, hisz pont azt vázolta föl, hogy a KKK-n belül is csak néhány elmebeteg volt az erőszak pártján.

Önmagában filmként viszont én nem jelöltem volna Oscarra, de megértem, hogy ez megint a témája miatt odakerült. 80%-ot nekem is megér, de igazából nem nagyon volt olyan tartalam ,ami miatt újra is nézzem.


.

R2-D2 írta:

Csuklyások

Önálló szórakoztató, fekete humorú filmnek is elmenne, de az - ahogy te is írtad - hogy a két Power mozgalmat szembe és párhuzamab állítja egymással, az nagyon tetszett. A maga nemében egy újabb nagyszerű film a gyűlöletről, rengeteg érdekes és elgondolkodtató mondattal, viselkedéssel, előítélettel. Még csak azt sem, éreztem rajta, hogy annyira négerpárti és KKK ellenes lenne, hisz pont azt vázolta föl, hogy a KKK-n belül is csak néhány elmebeteg volt az erőszak pártján.

Érdekes, hogy ezt mondod, mert én éppen olyan véleményt olvastam, hogy az egész milyen elfogult, hogy a feketék mind csillogó szemű értelmiségi ifjak , a fehérek meg majdnem mind redneck suttyók. Előbbi szerintem az egyetemi környezet miatt érthető is, utóbbi meg talán azért, mert hiszen a KKK egy csoportján keresztül mutatták be őket, nem úgy jelentek meg, hogy ők itt az egész WP-t jelképezik.

.

.
No Escape Room

Megint egy szabadulószobás film, amiben egy apa és a lánya mennek "apás" hétvégén kirándulni, de az autójuk útközben elromlik és a javítás idejére úgy döntenek, hogy egy helyi szabadulószobával ütik el az időt. Még három társsal kiegészülve kezdik felfedezni a játékot egy, a várostól kicsit félreeső házban, ahol a bevezető szöveget elmondó alkalmazott, Josie szerint egy őrült feltaláló és a kísérletei miatt eltűnt öt ember felkutatása és kiszabadítása a céljuk. Az elején még mindenki élvezi a feladatokat, de a körülmények és a gyanús, fenyegető jelek miatt mindannyian egyre inkább úgy érzik, ők az az öt ember, akikről Josie beszélt, és akik eltűntek.

Az összes eddig látott film közül ennek volt leginkább szabadulószobás a hangulata, és ez nagyon tetszett benne... legalábbis az elején Tök jó a ház, a feladatok többsége és a kellékek is, és sem a trükkök nem voltak abszurdak (mint amikor egy korábbi filmben grillsütővé változott az egyik szoba), sem a megoldások túl hajuknál előrángatottak. Ez viszont csak nagyjából a második szoba végéig tart ki, és ahogy a csapattagok elszakadnak egymástól, úgy esett szét a film is. Mintha a stáb sem tudta volna eldönteni, hogy bujkálós trancsír legyen a filmből, vagy többdimenziós terekkel operáló misztikus thriller, és volt öt olyan perc, amikor semmi nem történt, csak mindenféle effekteket dobáltak be egymás után. Az meg azért volt baj, mert a kellékek és a díszletek eléggé kimeríthették a kasszát, így az egyre olcsóbb képi hatások miatt egyre szembeszökőbbé vált, hogy ez egy tévéfilm, de nagyon; a vége felé az egyik szereplő halálát például már csak úgy érzékeltetik, hogy egy vastag csőből kilöttyintenek egy vödör művért.

Pedig kár érte, alapvetően tetszett az ötlet, és ha valaki rendesen megírta volna a közepét, talán ezt tartanám a legjobb eddig látott újkori szabadulószobás filmnek (mert azért az olyan klasszikusokat, mint a Kocka vagy a Fűrész 2. nem venném ezekkel egy csoportba).

6/10
.

.
Terrified / Aterrados

Buenos Aires egyik kertvárosi részén különös halálesetek, furcsa balesetek és különös zajok teszik egyre inkább pokollá az ott élők napjait. Amikor az egyik lakó eltűnik, a másik börtönbe kerül gyilkosság vádjával, a harmadik pedig nehezen megmagyarázható dolgot követ el, az addig az egészet a szőnyeg alá söpörni igyekvő rendőrség sem maradhat tétlen. Leginkább azért nem, mert a korábbi, már nyugdíjazott rendőrfőnök az utóbbi években a természetfeletti felé fordult, és a jelek alapján most is erre gyanakszik. Egy szerencsés találkozást követően két, hasonlóan idős médiummal, és az új, egyébként meglehetősen félős és szívbeteg rendőrkapitánnyal kiegészülve maguk erednek a rejtély nyomába.

Nem tagadom egy percig sem, hogy ez a film ritka pocsékul van megírva. Olyan szinten ugrál a cselekményben, annyira értelmetlen pofázásokra megy el az idő ebben a paranormális nyugdíjasklubban, és annyira zavaros az egész, hogy most kivel mi történik, hogy ha csak ennyi lenne, 3,5-4 ponttal küldeném a sarokba ezt a vackot. Viszont amilyen világot teremt, amilyen hangulata van, és amilyen trükköket kitalált az író/rendező, az csillagos ötös, és alig várom, hogy valaki amerikai remake-et forgasson belőle! Olyan filmekkel mutat rokonságot, mint az It Follows vagy a Lights Out, de leginkább a lények miatt mondom, komolyan, rég voltam ennyire beszarva horrorfilmen, és félve gondolok rá, milyen lett volna ez akkor, ha valaki rendes forgatókönyvet és összefüggő cselekményt ír hozzá.

8,5/10

U.i.: Azóta megnéztem, Guillermo del Toro már szárnyai alá is vette a projektet... Alig várom...
.

Niwrok írta:

.
Roma

De nézni... te jó ég! Nem véletlen, hogy az 50-es évek, az európai aranykor filmes szempontból engem nem talált meg soha, mert ehhez én nem vagyok eléggé filmesztéta.

Hiába hajtok fejet a nagybetűs Filmművészet előtt, amit a Roma képvisel, nálam biztos nem ez lesz a favorit a februári díjátadón.


6/10
.

Jószívű vagy....

Ez egy akkora fos, hogy nehéz szavakba önteni. Nemhogy Oscar közelébe, de még diafilmre se engedném... Eszméletlen vontatott, unalmas, 2 és negyed órán át SEMMI nem történik benne és SEMMIRŐL nem szól. A lebegő faszú botttal hadnászó férfinél már majdnem kikapcsoltam, de gondoltam, végignézem - még ha a folyamatos bealvások miatt három napig is tartott. Egyszerűen egy újabb fekete-fehér művészi borzalom.

Újabb film a BOTTOM listára, ez még a Hidegháborúnál is rosszabb. Ez már Tarr Béla.

15%

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Roma

De nézni... te jó ég! Nem véletlen, hogy az 50-es évek, az európai aranykor filmes szempontból engem nem talált meg soha, mert ehhez én nem vagyok eléggé filmesztéta.

6/10
.

Jószívű vagy....

Ez egy akkora fos, hogy nehéz szavakba önteni. Nemhogy Oscar közelébe, de még diafilmre se engedném... Eszméletlen vontatott, unalmas, 2 és negyed órán át SEMMI nem történik benne és SEMMIRŐL nem szól. Egyszerűen egy újabb fekete-fehér művészi borzalom.
Újabb film a BOTTOM listára, ez még a Hidegháborúnál is rosszabb. Ez már Tarr Béla.

15%

Annyira nem sikerült meglepődnöm, hogy ez lett a vége... Pedig igen, a botos fickót már el is felejtettem .

Nem tudom, hogy jó szív-e, de nekem tényleg voltak olyan jelenetei és beállításai, amik tetszettek ... meg olyanok is, amik nagyon nem. A botos, a tűzvész és a végén az érezhetően toldalékként odaforgatott, szájbarágós vízimentés idején még én is erősen Tarr Bélát emlegettem, pedig többet tudok róla tőled, mint a filmjeiből . De ha felidézem a Romát, akkor mindig a három autós jelenet jut először eszembe, mert az nagyon tetszett. Ahogy az apa beáll, aztán ahogy az anya flipperezik a kocsival, a végén meg az anya beáll a kisautóval, az nekem kifejező volt, és még akadt pár ilyen, például a jógaoktató előadása, vagy a kiságy vásárlása mögött lezajló forradalom.

Látványra nem volt bajom vele, az volt olyan négy pont a hatból, a másik kettőt meg a jobban tetsző jelenetek miatt adtam .

.

.
Bolti tolvajok / Shoplifters / 万引き家族

Ez sem az a fajta film, amitől hanyatt estem, de a Románál jobban bejött, leginkább azért, mert hanyagolta az erőltetett filmesztétikát. Viszont ugyanúgy családregény, tele számomra passzív életképekkel, mert aki Los Angeles bűvkörében él, azt biztos izgatottan figyeli a hétköznapi emberek ténykedését, mint valami természetfilmet, de nekem ez a része nem ad igazán semmit egy "realista drámának".

Két film járt eszemben a film közben, a Tokiói keresztapák és a Neljubov, hangulatukból és történetükből sok minden visszaköszönt ebben a tokiói családban, ahol három generáció él együtt még a nagyszülők által épített kunyhóban, a panelházak lábánál. Az özvegy nagymama, a szülők és a két unoka nagy szegénységben él, alkalmi munkákból, trükkökkel, csalásokkal és lopásokkal keresve meg a napi élelemre valót, de nagy szeretetben. A gyűjtögetésben és a magántulajdon sajátos értelmezésében odáig merészkednek, hogy amikor hazafelé tartva az egyik lépcsőháznál meglátnak egy ötéves kislányt, és észreveszik rajta az elhanyagoltság és a bántalmazás nyomait, őt is hazaviszik magukkal, először csak megetetni, de később úgy döntenek, sajátjukként fogják felnevelni. A társadalom peremén, sokszor az emberek elől is rejtőzködve kicsi a kockázata, hogy valaha eljutnának hozzájuk, de a kezdetben oly szoros családi kötelék egyre több helyen feslik fel, régi titkokat, hazugságokat hozva a felszínre.

Az biztos, hogy a titkok miatt kellően fordulatos és drámai történet mellett érdekes volt az a filozofálás, hogy mi is tekinthető családnak a puszta jogi definíciókon túl, és érezhető annak a szándéka is, hogy a rendező felvillantson néhányat Japán társadalmi problémáiból... de a korábbi évek "Legjobb idegen nyelvű filmjeinek" fényében nekem csak középmezőny.

7/10
.

.
Amerikai pasztorál

Nagyon erős drámai alaphelyzete van ennek a filmnek, ugyanis arról szól, hogy egy mindenki által irigyelt, sikerre ítélt család hogyan hullik szét egyre jobban a kamasz lázadást a 60-as évek Amerikájában nem kicsit túltoló gyerek miatt. Sikeres sportoló férj, szépségkirálynő anya, jól menő üzlet, tündéri szőke kislány... mi is romolhatna el ezen, kérdezhetné a néző? Nos leginkább az, hogy a tündéri szőke kislány nem mindig marad tündéri szőke kislány, hanem középiskolára már megszólítják a különböző politikai irányzatok, a vietnami háború ellenében szerveződő, radikális mozgalmak. Ezen keresztül pedig a film leginkább azt a kérdést feszegeti, hogy milyen korlátjai vannak, vagy lehetnek-e egyáltalán ilyenek szülő-gyerek kapcsolatban.

Viszont az egészet lehúzta számomra a keret és a bölcselkedő-okoskodó narráció. Olyan messziről indítják a központi témát, hogy szerintem egy műholdat Föld körüli pályára lehetne állítani róla, és ez valahogy rányomta a teljes másfél órára a bélyegét, számomra szétesett tőle a film.

6,5/10
.

.
Kafarnaum / Capharnaüm

Talán ezt szerettem volna legjobban látni az idei idegen nyelvű Oscar-jelöltek közül, leginkább azért, mert érdekesnek tűnt az alaphelyzete a szüleit beperlő libanoni gyerekről. Nagyon népszerű téma ez a bíróságosdi arrafelé, Zain történetének azonban igazán csak a kerete lett ez a tárgyalás, a film nagyobbik része visszaemlékezés ennek megindoklására, hogy ez a nyomorban élő, gyakorlatilag senki számára nem létező, bántalmazott kölyök miért és hogyan jutott el eddig a lépésig.

Leginkább azt az ugrást vettem nehezen a filmben, hogy még ez így is csak a fele a műsoridőnek, a másik szál meg ettől szinte teljesen független, csak a kiindulópontja annyi, hogy Zain elszökik otthonról. A fiú megélhetést, munkát keresve találkozik az etióp illegális bevándorló Rahillal, aki a fia, a kétéves Yonas ellátása mellett dollárról dollárra rakja félre a pénzt azért, hogy abból hamis papírokat tudjon egyszer venni maguknak. Zain és Rahil összebarátkoznak, a fiú beköltözik a nő konténerébe egy nyomortelep közepén, amivel Zain fedelet kap a feje fölé, Rahil pedig "bébiszittert". Ez a sztori az, ami kicsit nehezebben adta magát, főleg mert közben végig azt éreztem, hogy a per szempontjából és Zainnak ez csak parkolópálya. De ahogy egyre nagyobb hangsúly helyeződött Zain és Yonas kettősére, úgy lett ez a szál egy kicsit olyan, mint a Bekas pár éve, meg még előtte a Szentjánosbogarak sírja.

Lehet úgy is nézni, hogy a néző ezzel két filmet kap egy "áráért", de azért még így is túl hosszúra nyúlt például a nyomornak az érzékeltetése. Plusz érdekes a Zain szájába adott tanulság is a végén, de így is csak...

7/10
.

.
Egy fantasztikus nő / Una mujer fantastica

Nem nagyon akaródzott írnod róla   , így "kénytelen" voltam megnézni, ha már a felirat miatt úgyis láttam pár percet belőle.

Amit a Holdfénynél leírtam, az ide is vonatkozik, tehát nem ájulok el a "bátor" témaválasztástól, de nem is kaparom ki a szemem attól, hogy transzszexuális a főszereplő és az őt alakító színész is. Az, hogy Marina milyen átalakuláson megy keresztül, és a személyét érintő kétségekről, félelmekről, a környezetéből kapott negatív reakciók, bántalmazások, megszégyenítések csak az egyik szála lett a filmnek, amiket a rendező ráadásul négy, túlságosan erőltetett, szájbarágós és művészkedő képpel akart érzékeltetni (a Marinára lecsapó szélvihar, a diszkóban a csillogó boás tánckar, a fejre tekert cellux és az ágyékra tett tükör), így és emiatt nekem ez a része jött be legkevésbé a filmnek.

A másik kettő, az Orlando elvesztése miatti gyász feldolgozása és az ebből eredő családi viszálykodás viszont érdekes volt, több okból is. Egyfelől el lehetett játszani a gondolattal, hogy mennyiben lett volna más ennek a családnak a reakciója, ha nem Marina, hanem egy másik nő szereti el Orlandot a családjától, és mennyiben könnyítette meg számukra a megvetést, a kezdetben negédességbe csomagolt undort, hogy Marina volt Orlando szeretője. A másik oldalon meg ott van Marina küzdelme a gyász jogáért, ami önmagában is nehéz harc a kétszeres veszteséget elszenvedő rokonsággal. De sajnos ebben a vonatkozásában is akadtak gyengébb részei a mozinak, a rendőrség félúton elfelejtett, elvarratlan nyomozása például ilyen formában feleslegesnek hat, főleg hogy az egész csak azért fajul ilyen sokáig, mert Marina (forgatókönyvi önkényből...) nem árulja el, hogyan keletkeztek Orlando sérülései. Viszont meg kell említenem azt a jelenetet is, ami a maga ironikus módján nagyon tetszett, mégpedig amikor a szaunában Marinának úgy kell férfinek látszania, hogy előtte mindent megtett azért, hogy nőnek lássák.

Ahogy a Holdfény is saját jogán tudott jó film lenni, úgy az Egy fantasztikus nő sem azért tetszett kevésbé, amiről szól, hanem ahogy szól. A Testről és lélekről mellé egyébként jól passzol, de olyan filmekkel szemben, mint a Nyeljubov meg az A sértés, esélye sem lett volna.

6,5/10
.

Niwrok írta:

.
Egy fantasztikus nő / Una mujer fantastica

Nem nagyon akaródzott írnod róla   , így "kénytelen" voltam megnézni, ha már a felirat miatt úgyis láttam pár percet belőle.


Ahogy a Holdfény is saját jogán tudott jó film lenni, úgy az Egy fantasztikus nő sem azért tetszett kevésbé, amiről szól, hanem ahogy szól. A Testről és lélekről mellé egyébként jól passzol, de olyan filmekkel szemben, mint a Nyeljubov meg az A sértés, esélye sem lett volna.

6,5/10
.

Nem akaródzott...

Írnék én minden nap, ha lehetne...

Egyébként egyetértek, meglepő módon annyira nem zavart a másság, mint vártam, és a gyász-család szál is tetszett. A szaunás rész a maga abszurditásában nagyon jó volt, és úgy önmagában is elvoltam a filmmel. A te pontszámod jó lesz nekem is - ezt is láttam, azt ennyi.

És még egyszer köszi a feliratot.

.

.
Gyilkos ösztön / Solace

A magyar filmcím-félrefordítások eme újabb gyöngyszemében az FBI két nyomozója, a rangidős Joe és Katherine, a profilalkotásban jeleskedő társa egy sorozatgyilkost próbál elfogni. Miután a harmadik áldozat után is a sötétben tapogatóznak, nem találva sem használható nyomot, sem kapcsolatot az áldozatok között (a parkban hintázó gyerek éppúgy van köztük, mint nyugdíjas néni), Joe régi barátjához, Johnhoz fordul segítségért. John médiumként természetfeletti látomásaival már többször segítette az FBI-t, de amióta a lánya leukémiában meghalt, azóta visszavonultan, magányosan él. Nem is akar nagyon belefolyni az ügybe, bármennyire is erősködik Joe, de ahogy egyre több megérzése igazolódik be, úgy döbben rá arra, hogy olyan ellenféllel állnak szemben, akinek az elfogásához még talán az ő képessége is kevés lehet... egy másik, még erősebb médium.

Ha mozifilmnek egy kicsit elcsépeltnek és laposnak is tartanám, főleg, hogy ott külön is fizetni kellett volna érte, mondjuk ha a tévében kapom el, egyáltalán nem bántam volna. Tipikusan a kereskedelmi adókra való nyomozós film, jó színészekkel (Jeffrey Dean Morgan, Sir Anthony Hopkins, Colin Farrell), elég bizarr gyilkosságokkal, még valamennyire a nyomozás is fordulatos, és van egy kis erkölcsi dilemma is benne, amivel el lehet játszani gondolatban. Igazán csak a látomásos jelenetek olcsósága és esetlensége nem tetszett benne, amúgy egyszer simán nézhető.

7/10
.

.
Az író / El autor / The Motive

A közjegyzőként dolgozó, ellaposodott házasságban élő Álvaro élete egyre jobban széthullik egyetlen hobbijának, megszállottságának és életcéljának köszönhetően, ami a regényírás. Az egyetlen probléma ebben az, hogy Álvaro nem találja ehhez a saját hangját, a saját témáit, az igazi mélységet és drámaiságot ebben, a lélektelen, szenvedély nélküli írásain pedig az sem segít, hogy évek óta írótanfolyamra jár. Az írás és a fogalmazás rideg tökéletesítgetésének folyamatában már az sem számít, hogy a felesége mellette sikeres írónő lesz, ahogy az sem, hogy viszonya van, de még az sem, hogy a tanára indulatosan hozza a tudomására, hogy amíg nem arról ír, amit ismer, amíg az írásait nem a való életből meríti, amíg nem képes kimenni a témáért az utcára, addig esélye sincs jó íróvá válni. Álvaro az utcát továbbra is elkerüli, de új lakásba költözve, egy véletlenül kihallgatott beszélgetésnek köszönhetően elkezd a való életből, a szomszédai mindennapjaiból meríteni... még ha ehhez a konfliktusok és a katarzis érdekében több helyen bele is kell nyúlnia a "cselekménybe".

Azért írok róla, mert annyira vacak volt, hogy muszáj kiírnom magamból. Valahol ugyanis abszurd, hogy egy rossz íróról szóló film ennyire rosszul van megírva... illetve ha az volt a cél, hogy a néző átérezze, milyen rossz író is Álvaro, nos, az tökéletesen sikerült. A film felvázolja az írás három alapvető kérdését ("Ki akar mit?", Mi akadályozza ennek elérésében?", "Mi történik akkor, ha mégis eléri?"), majd ezeket figyelmen kívül hagyva mutatja be közömbösen és unalmasan, hogy Álvaro hogyan rángatja a szomszédait, hogy szerinte jó alanyai, témái legyenek a regényének. Álvaro ennek köszönhetően annyira érdektelen és irritáló figura lesz, hogy még a befejezés sem jelentett elégtételt. Ami jó volt benne, az a lakások díszlete (még ha giccsesen szájbarágósra is sikerültek), meg Antonio de la Torre a tanár szerepében.

3,5/10
.

.
The Silence

Már előzetesen is csak annyit gondoltam erről a filmről, hogy a Bird Box relatív sikere után gyorsan kerestek valami hasonlóan szörnyeset a Netflixnél, és mert a Hang nélkül is hogy bejött már tavaly az alkotóinak, megcsinálták ők is a saját "néma" horrorjukat. Természetesen semmit nem értve a Hang nélkül sikeréből megbíztak egy rakás kóklert; a rendezőt, akinek például az Annabelle 1. és a Mortal Kombat 2. terheli a filmográfiáját, és olyan írókat, akiknek a legkomolyabb referenciája az Ideglelés Csernobilban, és náluk is akad olyan forgatókönyv, mint a Titanic 2.. Ők titokzatosságot és a hangulatot kukázták, a szörnyeik pedig ilyen tyúkméretű, szárnyas ős-alienpiranhák lettek, amik egy rég beomlott barlangjárat feltárásakor szabadulnak el a világban (ez is milyen eredeti ötlet már!), és csócsálnak szét mindent, ami a suttogásnál erősebb hangot kiad.

Ilyen alapokhoz képest még nem is lett annyira rossz.

Inkább csak az első fél órát kellett túlélni, mert az tele volt hülyeségekkel, a maradék inkább csak erőltetett klisékkel. A The Silence azt akarja megmutatni, amit a Hang nélkül megspórolt, vagyis a katasztrófa első napjait, de sajnos teljes közönnyel és bután teszi. Kilométerekre előre látszik, hogy a főszereplő családban miért van süket csaj és kutya, és maximum olyan dolgokon sikerült meglepődnöm, hogy a kissrác miért száll be a családi barát mellé a kocsiba, amikor egyértelmű volt, hogy a fickót a következő sarkon fel fogják zabálni. Ja, mert ebben a világban a hangra gerjedő szörnyek elől autóval menekülnek az emberek, az autópályákon emiatt keletkező dugókban meg hangosan dudálnak, ahogy szoktak... A végét meg az itt is tenyésző vallási fanatikusok csapták agyon, akik valami isteni büntetést látnak ezekben a kis repülő fogsorokban. Ami tetszett, az talán csak az ágdarálós ötlet volt, pedig az született talán egyedül saját kútfőből.

Innen-onnan összekukázott elemekből minimális fantáziával összehabarcsolt mozi. Néha belefér az ilyen is, és nem fájt annyira, de azért tudom a helyén kezelni.


5,5/10
.

.
Suspiria

Inkább csak kíváncsiságból néztem meg, mégpedig hogy mennyiben változtatták meg, hogyan modernizálták az eredeti, 1977-es változathoz képest, amit vagy tíz éve láttam. A történet így önmagában nem jelentett újdonságot, a berlini tánciskola leple alatt a tanítványok között testdonorokra vadászó ősi boszorkányszekta sztorija most is nagyjából olyan volt, mint amilyenre emlékeztem, leszámítva az akkoriból legjobban megjegyzett műdenevért és műkutyát.

Nem is tetszett ez sem annyira, és még csak nem is különleges, mert azt legalább kiemelte a látványa. Itt minden kopár és hideg, amely környezetben ugyan végig érezni valami természetfeletti borzongást, viszont olyan felesleges dolgok zökkentettek ki folyamatosan, mint Tilda Swinton megjelenése három szerepben, amiből az egyik egy férfi... a Felhőatlaszban láttam utoljára ennyire béna maszkokat, mint nála. A szürrealitás meg a gyakori hisztérikus megnyilvánulások sem lettek a kedvenceim, de azokkal még ellettem volna, az utolsó tíz perc homályos, lassított vérzuhataga viszont pont a végére lökte mélybe a filmmel kapcsolatos hangulatom.

4/10
.