Általános film topik

Niwrok írta:

.
Colossal

Amennyire beteg ötlet volt a kisvárosi komikus drámát és a kaiju-filmeket összepárosítani, annyira vicces jelenetek akadtak az előzetesben, és jó dolgok is kijöhetnek egy ilyen stíluskeverékből... meg pöcegödörbe való szemét is. A Colossal valahol a kettő között van, mert az eleje az enyhe unalom ellenére is magában hordozta az ígéretet egy jó filmre, de egy ponton, a nagy leleplezés után fejre állt az egész. Hogy az egészből valami idétlen tanmese legyen a bántalmazó kapcsolatokról, Oscarból elmebeteg bunkót csinált az író/rendező úr, amivel nagyjából a szörnyes-robotos vonal kukázva is lett, és mivel annak különlegességére volt építve a film, így ezzel a könnyed mozdulattal össze is dőlt minden, ami az első egy órában felépült.

4/10
.

Nem, nem néztem meg... csak el is felejtettem, hogy Te már láttad. Múlt szerdán mesélt róla a barátom, hogy amit egy nő a homokozóban mozog, azt csinálja egy szörny Szöulban. Ekkor döntöttem úgy, hogy erre nekem tulajdonképp nincs szükségem.


.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Colossal

Amennyire beteg ötlet volt a kisvárosi komikus drámát és a kaiju-filmeket összepárosítani, annyira vicces jelenetek akadtak az előzetesben, és jó dolgok is kijöhetnek egy ilyen stíluskeverékből... meg pöcegödörbe való szemét is. A Colossal valahol a kettő között van, mert az eleje az enyhe unalom ellenére is magában hordozta az ígéretet egy jó filmre, de egy ponton, a nagy leleplezés után fejre állt az egész. Hogy az egészből valami idétlen tanmese legyen a bántalmazó kapcsolatokról, Oscarból elmebeteg bunkót csinált az író/rendező úr, amivel nagyjából a szörnyes-robotos vonal kukázva is lett, és mivel annak különlegességére volt építve a film, így ezzel a könnyed mozdulattal össze is dőlt minden, ami az első egy órában felépült.

4/10
.

Nem, nem néztem meg... csak el is felejtettem, hogy Te már láttad. Múlt szerdán mesélt róla a barátom, hogy amit egy nő a homokozóban mozog, azt csinálja egy szörny Szöulban. Ekkor döntöttem úgy, hogy erre nekem tulajdonképp nincs szükségem.

Bennem fel sem merült, hogy lenne .

.

.
Gyilkos kitérő / Detour

"Ha ketté tudnál válni, és az egyik éned megölné őt, míg a másik otthon marad, és nem tudna semmiről... akkor megtennéd?", hangzik el a kérdés egy kocsmaasztal mellett. A beszélgetés friss megismerkedésüket követően Johnny, a h.m.cs, és Harper, a mostanra igencsak részeg egyetemista között zajlik, és onnan jutottak el idáig, hogy Harper elmondta, teljesen maga alatt van amiatt, hogy az anyja gépekre kötve haldoklik, a gyűlölt mostohaapja meg ahelyett, hogy akár egyszer is meglátogatta volna, valószínűleg a szeretőjével hetyeg. Johnny felajánlja, hogy egy kisebb összegért segít eltenni aput az útból, és Harper a szesz hatása alatt még hajlana is rá... de teljesen máshogy látja másnap a dolgot, amikor Johnny felkeresi reggel, és nekiszegezi Harpernek a kérdést, hogy tényleg ki akarja-e nyíratni a mostohaapját, vagy inkább itthon agyalna azon, hogy mi lett volna, ha megteszi...

Nem egy "egyslágeres" előadót termelt ki a filmszakma, de közülük Christopher Smith legalább a "mesterműve" előtti és utáni filmjeivel is képes volt minimum nézhető darabokat produkálni (nem úgy, mint Nacho Vigalondo, aki az Időbűnök óta csak szemetet gyárt). Még ha a Triangle élményszintjét meg sem tudta közelíteni nálam egyik másik filmjével sem, valamilyen szempontból mindegyik érdekes, szórakoztató volt, egy-egy izgalmas ötlettel, témával. Ugyanebbe a körbe nagy duzzogva belefér a Detour is, mert bár Harper története során soknak tűnt az üresjárat, a fecsegés és Johnny keménykedése, valamint nem egy kifejezetten béna jelenet is akad (pl.: a kamionos), Smith itt próbálkozik meg újra azzal, hogy a vágásokkal és a néző feltételezéseivel játszva tegye meglepővé és fordulatossá Harper hadjáratát a mostohaapja ellen... már ha van egyáltalán ilyen   .

Kár, hogy nem több, mint egy Triangle-ultralight, így a pont sem több, mint...


6/10
.

Niwrok írta:

.
Gyilkos kitérő / Detour

"Ha ketté tudnál válni, és az egyik éned megölné őt, míg a másik otthon marad, és nem tudna semmiről... akkor megtennéd?", hangzik el a kérdés egy kocsmaasztal mellett.


Kár, hogy nem több, mint egy Triangle-ultralight, így a pont sem több, mint...


6/10
.

Bár az idézet mögötti ötlet nagyon tetszik, azt hiszem, ezt most nem ajánlod.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Gyilkos kitérő / Detour

"Ha ketté tudnál válni, és az egyik éned megölné őt, míg a másik otthon marad, és nem tudna semmiről... akkor megtennéd?", hangzik el a kérdés egy kocsmaasztal mellett.

Kár, hogy nem több, mint egy Triangle-ultralight, így a pont sem több, mint...

6/10

Bár az idézet mögötti ötlet nagyon tetszik, azt hiszem, ezt most nem ajánlod.

Annyira ajánlom, hogy jobban tetszett, mint amennyire nem, de annyira nem, hogy nagyon lelkesedni tudnék érte, mert az a két-három remek jelenet épphogy megéri a többit.
Maga az ötlet szerintem neked is tetszene.

.

.
Pet

A sintértelepen dolgozó Seth magányosan él, csak a gondjaira bízott kutyákhoz kötődik. Egyik nap a munkába tartva találkozik egy régi iskolatársával, Holly-val, és a rövid, felszínes beszélgetés is olyan érzéseket mozgat meg benne, amiket talán még soha nem tapasztalt. Egyre durvább módokon próbálja felhívni magára a lány figyelmét, az erőszaktól sem visszariadva, és attól sem, hogy árnyékként kezdje követni őt. Ebben azonban Holly-ban emberére akadt...

A rendező (Carles Torres; tőle az Apertment 143-at láttam, ami az unásig ismert fekete hajú szellemcsajos sablon ellenére alapvetően tetszett) és a két főszereplő (Dominic Monaghan (Charlie a Lostból) és Ksenia Solo (őt Peggy Shippenként láttam a TURN-ben)) miatt gondoltam megnézni, de azért jobban is utánanézhettem volna, miről is szól. Az első fél óra alapján ugyanis egy sima "torture porn horrornak" mondtam volna, és az, hogy Holly-t lássam vergődni Seth zaklatása, később fogsága által, az a legkevésbé sem érdekelt. Fél óra után aztán egy drámai csavarral elkezdett két fős pszichológiai játékként viselkedni a Pet, ami az abszurdan hülye környezet ellenére is (az egész kutyamenhely-koncepció ebben a formában teljesen idióta, már csak az órákra eltűnő alkalmazott miatt is) érdekelni kezdett. Ezután némi csalódással vettem tudomásul, hogy az egész csak arra ment ki, hogy a perverz picsa perverzkedése töltse ki az utolsó harmadát a filmnek, a hullámzó hangulatot egy meglepőnek szánt, de inkább csak zavaros befejezéssel lezárni.

A pontszám a színészi játéknak és a hangulatnak szól, az szerintem nem rossz, meg különleges is... de a sztori nem az én világom.

6/10
.

.
A fogoly / The Captive

Amikor a 9 éves Cassandrát elrabolják, az nem csak a szülei, Matt és Tina házasságát zilálja szét, de a rendőrség gyermekvédelmis osztályának egyik nyomozójának meggyőződésévé is válik, hogy Matt valahogy részese volt a lány eltűnésének. Az állandó vádaskodások és a bűntudat annak ellenére is életben tartják az ügyet, de évek telnek el, amíg az első biztató nyomok előkerülnek, reményt adva ahhoz, hogy talán még Cass visszakerülhet a családjához... még úgy is, hogy azok arról tanúskodnak, a lány egy kiterjedt, sok erőforrással bíró pedofil hátózat csapdájába került.

Két dologgal nem tudott igazán mit kezdeni az (amúgy Oscar-jelölt) író-rendező Atom Egoyan, mégpedig az időtávokkal és a szereplőivel... amik nélkül így nem sok maradt a filmben. Nagyjából húsz percig eltartott, hogy rájöjjek, a sztori legalább öt szálon mozog, és hogy akit a harmadik jelenetben keresnek, az csak a kétszázhatvanadikban fog eltűnni... pedig aligha nevezhetem magam kezdőnek. Ebben az sem segített, hogy mindegyik jelenet télen játszódik, és a szereplők nagy része is tökugyanúgy néz ki, hiába telik el közben akár nyolc év is. Velük meg ugye annyi "csak" a gond, hogy egy ilyen helyzet kiváló lenne egy-két drámához, de szinte semmi nincs kifejtve, ellenben olyan jelenetekre jut idő, hogy az egyik zsaru mekkora képelemző májer, de ennek utána nulla jelentősége van. Sokkal nagyobb teret engednek, hogy ezeknek a pedofiloknak mennyi hatalma van, és hogy mire élvezkednek üres napjaikon (ez a film talán egyetlen újszerű vonása), de hogy egy csóró kereskedelmi igazgató hogy kerülhet be ebbe a körbe, hogy a Mission Impossible is előre köszön nekik, az már nem volt fontos. Ami kis mentőövet dobott a filmnek, azok a színészei voltak. Nem is azért, mert szerintem még Ryan Reynolds is el tudja kapni a drámaibb szerepeket, hanem mert Kevin Durand (a Strain Vasiliy-a) olyan zseniális a folyamatosan a kéjes fantáziáiba merülő, sznob perverz szerepében, hogy szerettem utálni.

5,5/10

.
Tagadás / Denial

Nem tudtam pontosan, miről is fog szólni a film, viszont a szereplőgárdája tetszett, a többi pedig egy remek tárgyalótermi filmet ígért. Az is lett, szokás szerint nem is feltétlenül azért, mert filmként annyira erőteljesre vagy látványosra lett volna megcsinálva, bár van egy-két jól átérezhető drámai tetőpont, és a színészeket is szívesen láttam viszont, angol filmként többeket például a Sherlockból. Hanem mert az esemény, amit feldolgozott, számomra eddig ismeretlen, ahhoz képest meg érdekes volt.

A Tagadás a David Irving és Deborah Lipstadt között a 90-es évek végén lezajlott pereskedést eleveníti fel, amikor is az angol író szakmai hiteltelenítés és rágalmazás miatt beperelte amerikai "kolléganőjét". A vitájuk tárgya az volt, hogy Irving több olyan elemét is elutasította a holokausztnak, ezen keresztül annak az általánosan elfogadottak szerinti megtörténtét is megkérdőjelezve, melyeket Lipstadt a saját könyvében hazugságnak, koholmánynak nevezett. Irving tárgyaláson akart elégtételt venni, melynek aztán több szokatlan, újszerű eleme is akadt. Először is az, hogy az angol jogrend máshogy működik, mint az amerikai, de még mint a magyar is általában, másrészt pedig az, hogy a körülmények miatt Lipstadt ügyvédei nem a túlélők tanúvallomásain keresztül akarták cáfolni a vádat (arra is nyomós okuk volt, hogy miért nem), hanem az Irving által a saját meggyőződését "alátámasztó" "alternatív tényeket" vették górcső alá.

Így a per sokkal inkább szólt az ötven évvel korábbi események bizonyíthatóságáról, így pedig a fellelhető bizonyítékok elemzése tette ki a film és a tárgyalás nagy részét. Sajnos nem a legnagyobbat, pedig abból szívesen néztem volna többet, mint hogy Deborah szerepében Rachel Weisz nyolcadszor is elmondja, mennyire tanúskodni akar. Természetesen nem lehet ennek a kérdésnek a személyes részétől elvonatkoztatni, meg nem is kell, de sajnos a dráma sokszor csak felszínes vagy önismétlő volt, viszont amit mellette a jogi trükkökről, egy-egy érvről és az egész per kimeneteléről megtudtam, az tetszett.

Szívesen megnéznék egy ilyen filmet mondjuk a laposföld-hívőkről is .

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Pet

Ezután némi csalódással vettem tudomásul, hogy az egész csak arra ment ki, hogy a perverz picsa perverzkedése töltse ki az utolsó harmadát a filmnek, a hullámzó hangulatot egy meglepőnek szánt, de inkább csak zavaros befejezéssel lezárni.

A pontszám a színészi játéknak és a hangulatnak szól, az szerintem nem rossz, meg különleges is... de a sztori nem az én világom.

6/10
.

Valahol érdekesnek tűnik, de a pontszámod annyira nem csábító. Azért felírom, lehet, egyszer lesz hozzá kedvem.

Niwrok írta:

.
A fogoly / The Captive

Amikor a 9 éves Cassandrát elrabolják, az nem csak a szülei, Matt és Tina házasságát zilálja szét, de a rendőrség gyermekvédelmis osztályának egyik nyomozójának meggyőződésévé is válik, hogy Matt valahogy részese volt a lány eltűnésének. Az állandó vádaskodások és a bűntudat annak ellenére is életben tartják az ügyet, de évek telnek el, amíg az első biztató nyomok előkerülnek, reményt adva ahhoz, hogy talán még Cass visszakerülhet a családjához... még úgy is, hogy azok arról tanúskodnak, a lány egy kiterjedt, sok erőforrással bíró pedofil hátózat csapdájába került.


5,5/10

Ezt engedelmeddel kihagynám. Legalábbis semmi kedvem egy gyenge közepes filmet nézni pedofilokról...

Niwrok írta:

.
Tagadás / Denial


A Tagadás a David Irving és Deborah Lipstadt között a 90-es évek végén lezajlott pereskedést eleveníti fel, amikor is az angol író szakmai hiteltelenítés és rágalmazás miatt beperelte amerikai "kolléganőjét". A vitájuk tárgya az volt, hogy Irving több olyan elemét is elutasította a holokausztnak, ezen keresztül annak az általánosan elfogadottak szerinti megtörténtét is megkérdőjelezve, melyeket Lipstadt a saját könyvében hazugságnak, koholmánynak nevezett.

Szívesen megnéznék egy ilyen filmet mondjuk a laposföld-hívőkről is   .

7,5/10
.

Ez viszont tuti, nézős.


.

R2-D2 írta:

Pet
Valahol érdekesnek tűnik, de a pontszámod annyira nem csábító. Azért felírom, lehet, egyszer lesz hozzá kedvem.

A fogoly / The Captive
Ezt engedelmeddel kihagynám. Legalábbis semmi kedvem egy gyenge közepes filmet nézni pedofilokról...

Tagadás / Denial
Ez viszont tuti, nézős.

Magam is így gondoltam mindhármat .

Spoiler:

.

.

Barry Seal - A beszállító


Ugyan megérdemelné ez a mozi, hogy bővebben is írjak róla, mert igazán remek kis alkotás lett, de sajnos esélyem sincs... marad hát a pár soros ajánló.

A film megtörtént eseményt dolgoz fel (vélhetően a maga érdekei szerint jócskán átalakítva), Pablo Escobar tündöklése idején egy Barry Seal nevű jóember (Tom Cruise) szállította a kábítószerét repülőn, Kolumbiából USA-ba. Seal kiváló pilóta volt, és egy igazi életművész, miután a CIA beszervezte, odafelé fegyvert vitt a kommunisták ellen lázadó fegyveres csoportoknak, visszafelé vagy kokót, vagy épp kiképzésre váró Kontrákat hozott. Az üzlet felpörgött, már repülőflotta kellett a megrendelések teljesítéséhez... hogy aztán az ilyen esetben törvényszerűen jöjjön a bukás is.

Két dolog, ami miatt ezt a pár sort is leírtam: az egyik, hogy három évadnyi Narcos, az A beépülve és a Jobb, ha hallgatsz után kifejezetten jó volt látni egy hasonló és teljesen témába simuló filmet arról a korszakról, amiben a CIA kvázi szemet hunyt a drogcsempészet fölött, ha a saját nagypolitikai játszmáit játszhatta. A másik, hogy elég a poszterre nézni és az mindent elárul a filmről, annak hangulatáról, stílusáról: egy jó hangulatú, szórakoztató mozit kapunk, amit egyszerűen jó nézni, az ember száján végig ott ül a széles vigyor. Tom Cuise nagyon jó benn, nekem a mellékszereplőkkel sem volt bajom (leszámítva ugye Escobart, ő nekem már mindig Wagner Moura lesz). Az egész egy roppant jó kedélyű kis popcorn mozi - s bár lehet, hogy maga a karakter és az események összességében ennél kevésbé vicces megközelítést érdemeltek volna, ez így, ilyen színesen működik igazán.

Talán a történetvezetés kissé lehetne átgondoltabb, kevésbé nagyvonalú és ugráló (néha csak úgy jönnek egymás után az események, minden átkötés nélkül), de ezen kívül és kifejezetten jól szórakoztam az egészen.



80%


.

R2-D2 írta:

Barry Seal - A beszállító

Tom Cuise nagyon jó benn, nekem a mellékszereplőkkel sem volt bajom (leszámítva ugye Escobart, ő nekem már mindig Wagner Moura lesz). Az egész egy roppant jó kedélyű kis popcorn mozi - s bár lehet, hogy maga a karakter és az események összességében ennél kevésbé vicces megközelítést érdemeltek volna, ez így, ilyen színesen működik igazán. Talán a történetvezetés kissé lehetne átgondoltabb, kevésbé nagyvonalú és ugráló (néha csak úgy jönnek egymás után az események, minden átkötés nélkül), de ezen kívül és kifejezetten jól szórakoztam az egészen.

80%

Talán a Narcos S3 kedvet csinál majd hozzá, mert önmagában nem találtam a filmben olyat, amiért látni akartam volna, Tom Cruise meg már évek óta nem az a színész, ami miatt sietnék egy filmre.

.

.
Offline - Das Leben ist kein Bonuslevel

Az egyik internetes szerepjátékban Fenris (a Messzi Észak hős lovagja) és Gothrax (a troll harcosok legjobbika) legyőzhetetlen párost alakítanak, és a napokon belül esedékes nemzetközi versenyen is esélyük van a győzelemre... már amennyiben ez az előbbit irányító Jannak nem megy a tanulás rovására, az ugyanis súlyos szobafogsággal és számítógép-megvonással fenyegetne. A kritikus napon viszont Jan képtelen lesz belépni a játékba, a jelek szerint feltörték és ellopták a karakterét, ezért új küldetésre indul Fenris visszaszerzésére egy eddig gyakorlatilag ismeretlen terepen... a valóságban. Nagy szerencséjére hamarosan találkozik Gothraxszal... azaz az öntörvényű Karoval, kihívásokkal, társakkal, árulásokkal és szerelemmel szegélyezett útjuk végén pedig talán ott várja őket a dicsőséges győzelem...

Noha a szerepjátékosok, főleg az MMO-k világát a többség legjobb esetben is elvontnak tartja, a stáb túlságosan felült a bárgyú és idétlen vonalra ahhoz, hogy egy félamatőr paródiánál többet összehozzanak. Bár a film a bevágásokkal, játékos bevillanásokkal erősen hasonlítani akart a Scott Pilgrimre, de egy-két felugró ablaknál, életerő csíknál és "inventorynál" nem jut tovább, ami a hangulathoz baromi kevés (a kólás QTE-ből például lehetett volna sokkal több), a Risen 3 grafikája meg elég riasztó a valós felvételek közé keverve. A színészek többsége pocsék, a karaktereik általában bugyuták, mintha tényleg csak a totál életképtelenek szórakozása lenne bármi, ami nem játszható le tíz perc alatt egy mobilon. Pár kellemesebb ötleten és poénon kívül így igazán csak egy dolog miatt lett elégséges ez a film, mégpedig Karo és az őt játszó Mala Emde miatt, a vagány, cserfes csaj ugyanis annyi életet, játékosságot vitt ebbe a filmbe a kék hajával meg a cukkolásaival, annyira "cuki" volt, hogy nem csak Jant derítette jobb kedvre.

Inkább kedves és aranyos, de erősen igénytelen film volt ez, aminek az újra(le)játszhatósága is közelít a nullához... de egyszeri könnyed szórakozásra és az ócskaságán való röhögésre nem volt olyan rossz volt.

5,5/10
.

.

Az alapító


Kétlem, hogy aki ezeket a sorokat olvassa, még ne hallott volna a McDonalds gyorsétterem láncról, azonban biztos is vagyok benne, hogy velem együtt sokan nem tudták, hogy a ma látott franchise rendszer nem is a McDonalds testvéreknek köszönhető, hanem egy Ray Crock nevű jóembernek. Az Az alapító az ő története, aki többek között turmixgép-ügynökből avanzsált franchise hálózat építővé - és aki a film szerint meglehetősen egy nagy geci volt. Több nézőpontja és olvasata lehet ugyan a sztorinak (úgy igazából nem is foglal állást a film egyik felé sem), de nekem egyértelműen az jött le, hogy Crock lenyúlta az ötletet és a hálózatot a testvérektől, s gyakorlatilag kisemmizte őket. Oké, hogy nélküle most kevesebb lenne (??) a világ, de azért az én értékrendemben nem kicsit gusztustalan az, amit a faszi művelt.

Gyakorlatilag végig a magát "alapítónak" tituláló Ray Crock (Michael Keaton) szemén keresztül látjuk a történetet, rövid ügynöki kínlódás után belecsöppen - ő is és mi is - a San Bernandino-i testvérpár életébe, és a film pedig meglehetősen nagy(vonalú) lépésekkel végigszáguld az akkor már 52 éves ügynök szenzációsan sikeres (maradék) életútján. Amit ő elért, az valami csoda, nagyon sok érdekes új információt kaptam a cég történetéről és a hálózat kialakulásáról, Keaton bántóan zseniális volt a szerepben... mégis, icipici hiányérzetem maradt az egésszel kapcsolatban. Mégpedig magukat a McDonalds testvéreket illetően, számomra ők kicsit háttérbe lettek szorítva, én azért rohadtul kíváncsi lettem volna az ő személyes érzéseikre, nézőpontjukra az események kapcsán. Legalábbis ennél, amit itt láttunk, még nagyobb mértékben. Mert bár ez szinte kizárólag Crockról szól, meg hát őt is tartják az egész hálózat kialakítójának, szerintem a fivérek mégis indokolatlanul hanyagolva vannak. És ide tartozik: épp ezért, mikor Crock gyakorlatilag bepalizza őket, nem is igazán tudunk érzelmileg reagálni az eseményre... sem Crockot nem tudjuk igazán utálni, sem a fivéreket igazán sajnálni.

Érdekes és kifejezetten jó film az Az alapító, de a jó filmeknek azon csoportjából, amit bőven elég egyszer látni. Nincs benne semmi olyan mondat, jelenet, gondolat, érzelmi töltet, ami miatt bármikor is szívesen venné le az ember a polcról újra. Olyan langyos az egész, talán túlságosan is tárgyilagos és szenvtelen - ismeretbővítésnek viszont teljesen jó.


75%


.

.

Spielberg


Dokufilmről nem szoktunk túlságosan sokat írni - de nem s nagyon lehet: nincs történet, fordulat, színészi játék, díszlet, casting, amit méltatni/szidni lehet. Az ilyen életrajzi eseteknél meg pláne nem... itt inkább az a fontos, hogy mennyire ásunk mélyre a "célszemély" életében, lelkivilágában, természetes és logikus részrehajlása ellenére is mennyire hiteles és alapos az egész. Maga a főszereplő is benn van-e vajon és egyáltalán milyen komoly és hiteles egyének nyilatkozataival tudják megtámogatni az állítást... merhogy valahol minden dokumentumfilm állít valamit, ugye.

Esetünkben azt, hogy Steven Spielberg az elmúlt kb negyven év egyik legfontosabb, legnagyobb hatású, megkockáztatom legjobb rendezője. A film szépen, tételesen végigmegy ezen állítás igazolásán, kezdve a korai szárnypróbálgatásoktól egészen a BFG-ig: a teljes életmű bemutatásra kerül, legfőképp Spielberg narrálásával, nézőpontjából. Nagyon tetszett az egész (kb. és fél óra) film felépítése, ahogy külön kitérnek az általam nagyon kedvelt mozik összefüggéseire, arra, hogy az adott mű mennyire is tükrözte Spielberg lelkivilágát. Remek, hogy egy csomó fontos színész és rendező is megszólal a műben, igazolva, kiegészítve a Spielberg által elmondottakat.

Szuper érzés volt látni a folyamatos montázsokat a filmekből, ha most időmilliomos lennék, tuti megnézném a teljes spielbergi életművet egyben (mínusz Meztelenek és bolondok és BFG). Leginkább a Münchenből felejtettem sokat, azt valamikor beütemezem... de jó volt látni a Schindler, az Amistad és a Ryan részleteit is. Persze, akkor ér valamit az ilyen dokufilm, ha a nézőnek tud valami újdonságot is mondani - nekem pedig tudott... mert amikor a moziba kerül egy alkotás, a fene sem gondolkodik azon, az adott film miért olyan, amilyen. Akkor csak az számít, jó-e vagy sem. Így nem gondolkodtam azon, Spielberg szüleinek válása mennyire is rányomta bélyegét a rendező gyakorlatilag egész életművére, így értelmet nyer egy csomó olyan kis dolog, ami esetleg fel sem tűnt. A sok gyerek és szeteső család a filmjeiben, az egész kisvárosi környezet - mind-mind a lélek tükrei. Hogy amúgy a Schindler a megtalált zsidóságé, a Ryan meg az apja emlékéé. Tök jó volt ezeket megtudni, tök jó volt látni, hallani ezt a zsenit - mert ugyan legutóbbi mozijával engem nem varázsolt el, de stílusa, témaválasztásai, szentimentalizmusa, az a tipikus spielbergi látásmód miatt örök kedvencem lesz mindig is.



.