Általános film topik

.
A fekete múmia átka

A borító alapján arra gondoltam, hogy valami Rejtő-feldolgozásról van szó, de inkább azért érdekelt, mert a Hurkos Madarász Isti filmjéről volt szó, így a borítóra annyira nem is figyeltem. Pedig abból kiderült volna, hogy légiósoké helyett a pesti ponyvaregény-írók törzshelyére lehet betekintést nyerni ebben a bő egy órában, ahol ugyanúgy megvan a sajátos, egyedi törzsközösség, mint egy kantinban. Jó hangulatú kis tévéjáték volt, kis romantikával, sok hullával, amiben a megelevenedő regényjelenetek voltak a csúcspontok, a teljesen szükségtelen Alkonyatos kiszólás meg a legalja. És egyben szépen megemlékeztek benne Rejtőről is.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Nine Dead

Igazán csak azért adtam ilyen "kevés" pontot, mert az eleje elég gáz, meg még néhány erőltetett bukfenc zavart. (...) De a legjobb mind közül az volt, ahogy azoknak a kapcsolatát kellett kitalálni a többieknek, mindössze a korábbi mondataikra hagyatkozva, akik már meghaltak.

8/10
.

Köszi az ajánlást, tényleg jó volt. Ha ezt látom ebben a témában először, most odáig lennék, de azért sok más, hasonló mozit ismerünk már. Nekem az első párhuzam a Fűrész volt (talán helyszín, hangulat miatt), de a múltkori, asztal mellett ülős, lelövős is beugrott. Mindegy, szeressük mink az ilyeneket, úgyhogy 84 percnyi időt bőven megért. Talán kissé nehézkesebben állt össze a kép (valahogy nem éreztem rá a dramaturgiára), talán néhányan a kelleténél hisztisebbek volt (oké, tudom, milyenek legyenek, ha ki vannak láncolva egy sztriptízrúdhoz és 10 percenként meghal valaki), de jó volt. A záróképen meg még meglepődnöm is sikerült... bár, ha az a kamera rögzített is valamit, nem sok értelme volt...

Mindegy, tetszett.


.

.
Rideg világ / Equals

"Végre" az Equilibrium is megkapta a maga YA-remake-jét, csak éppen itt nem bűn az érzelem, hanem "csak" betegség... de persze kellő kondicionálással a kettő már majdnem ugyanaz... ja, és pisztoly-katákat sem érdemes keresni benne. Meg egyébként különösebben kidolgozott hátteret (az emberek egy pusztító háború után egy félszigeten élnek, érzelmileg sterilizálva, mert csak) és következetes, a saját felvázolt szabályait betartó történetvezetést sem...

Mert tartalmas, továbbgondolható ötlet egy olyan világ, ahol minden érzelmi kilengés, megnyilvánulás, ösztön (mondjuk hogy egy öngyilkos bezúzott fejét látva -ez viszonylag gyakori esemény- könnyezni kezdesz...), testi kontakt, és egyáltalán bármilyen szociális jellegű kapcsolat egy betegség, az SOS tünete, különböző fázisokkal. A végső stádium esetén pedig, ha minden "gyógykezelés" kudarcot vallott, akkor jön a kivégzés... a társadalom biztonsága érdekében, mert hosszas kutatások ellenére sem tudnak sokat az SOS okairól, így arról sem, hogy fertőz-e vagy sem, és ha igen, hogyan... Az is érdekes dráma, hogy mindezt az egyes emberek hogyan élik meg, ki az, aki első rémületében a halálba menekül, vagy új keretek között tudja elképzelni az életét, mert a társadalom, az persze tele van félelmekkel az ismeretlentől.

De ha csak az a lényeg, hogy ebben a környezetben két fiatal, Silas (Nicholas Hoult) és Nia (Kirsten Stewart) hogyan figyel fel és talál egymásra, bátortalan, a kiközösítéstől és a kényszerkezeléstől való rémületükben hogyan lesznek szerelmesek, és hogyan kíséri ezt az útjukat sok árulás és félreértés, akkor majdnem mindegy hogy mi a keret. Akkor hiába megy a papolás arról, hogy az emberek hogyan vizslatják állandóan egymást a tünetek után, ha közben Nia idegbeteg picsaként sem szúr szemet senkinek, meg ha nem érződik a fokozatosság és a bizonytalanság, és Silas hirtelen hormonzavaros lesz és a semmire úgy elsírja magát, hogy kilóg az orrából a félméteres takony. Meg képzeljünk el egy társadalmat, ami rettegve egy betegségtől nem alkalmaz szűrővizsgálatokat, illetve csak olyanokat, amivel valaki negyven évig(!) rejtőzködhet a többiek között... Nem megy? Na, ilyen az egész film. Sablonos romantika a fehér IKEA-bútorok árnyékában...

5,5/10
.

Niwrok írta:

.
Rideg világ / Equals

"Végre" az Equilibrium is megkapta a maga YA-remake-jét ... ja, és pisztoly-katákat sem érdemes keresni benne.

5,5/10
.

Ez már nálam megvolt az Az emlékek őrével... És azt szerettem.

Ha egyszer lesz hozzá hangulatom, meglesem.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Rideg világ / Equals

"Végre" az Equilibrium is megkapta a maga YA-remake-jét ... ja, és pisztoly-katákat sem érdemes keresni benne.

5,5/10

Ez már nálam megvolt az Az emlékek őrével...  És azt szerettem.
Ha egyszer lesz hozzá hangulatom, meglesem.

Persze, nekem is eszembe jutott közben a Giver -még ha nekem nem is lett a szívem csücske-, főleg, hogy ugyanazt a képi megoldást használja, mint az, vagyis hogy az érzelmek mindent kiszíneznek, és a kékesszürkéből élénk sárga lesz. Bár ott azt meg a Pleasantville-ből koppintották... és ettől is lett ez a film olyan, mint amilyen egy másolat másolata lenni szokott...
.

.
Ellenünk vétkezők / Trespass Against Us

Az Angliában kvázi nomádként élő Cutler család igen összetartó egy társaság, amiről Colby, az apa a tekintélyével gondoskodik, és ami a megélhetésük szempontjából is igen fontos, lévén betörésekből és lopásokból tartják fenn magukat. Azonban ahogy Col legidősebb fia, Chad egyre inkább ráébred, hogy ő nem ezt az életet akarja a gyerekeinek -nem a sajátját, a tanulatlan bunkóét, a stikliket, a bujkálást és az apja által esténként a tábortűz mellett előadott történeteket a lapos Földről meg a sajátos Biblia-értelmezésről-, úgy mérgesedik el egyre inkább a konfliktus apa és fia között. Ezen csak tovább ront, hogy Chad öccse, Gordon ön- és közveszélyesen félhülye, és amikor ez csaknem Chad fiának, Ty-nak az életébe kerül, ő is belátja, hogy ez nem mehet így tovább... a kérdés csak az, hogy hogyan lehetne elszakítani ezt a családi köteléket...

Mivel ez igazából egy családdráma, így leginkább a Dom jutott róla eszembe, az alaphelyzete meg talán az Aranyélethez van a legközelebb... és azért több jelenetében is volt olyan erős, mint azok. Chad dilemmája a családja jövőjéről, ahogy a gyerekei sorsa és az apja iránti félelem dolgozik benne, az egészen kellemes volt. Az már kevésbé, hogy a film mindenáron humoros is akart lenni, legalábbis nehéz másnak tekinteni, ahogy Cutlerék cukkolják meg haverkodnak a rendőrökkel, mintha nem is bűnözők lennének, hanem pimasz kis csibészek, ami csak abból a szempontból érthető, hogy gyerekkori haverok, ismerősök lehetnek, hiszen hiába a nomádkodás, ez a "szekértábor" évek óta nem mozdult sehova. Ennél is zavaróbb volt végig, hogy ez a film egy ilyen családhoz túl "jólfésült": nem azt mondom, hogy minden white trash bunkónak a mocsokban kell fetrengenie és kizárólag vérfertőzés útján szaporodni, de mégiscsak komfort nélkül élőkről van szó, aztán meg az öblítőt is kiérezni a lakókocsik függönyeiből a képernyőn keresztül... na és hát a rózsaszín nyálhab a végén, az mennyire nem kellett volna úgy oda.

A főbb szerepekben Michael Fassbender és Brendan Gleeson látható, de mégsem az övék volt a legjobb alakítás, hanem Sean Harrisé, amellett, hogy színészi játék szempontjából nincs nagyon kifogásolnivaló.

7/10
.

R2-D2 írta:

Emlékezz


A történet szerint egy idősotthonban éldegélő fickó, aki bizony súlyos demenciában szenved, megszökik az intézetből, hogy felesége halála után - annak tett ígéretének beteljesítése miatt - nyakába vegye Amerikát, hogy megkeresse azt a vele kb. egykorú náci tisztet, aki anno Auschwitzban a családja kiirtásáért felelős. Az öreg rendesen beteg, ha alszik egyet, jóformán még a nevét se tudja - hasznos segítsége egy, a barátja által írott levél, ami kvázi használati utasítás céljai elérésében. Zev, a bácsi sorra járja a feltételezett nácikat (németeket), de mindegyiknél szembesül vele, hogy nem az az ő embere, akit keres.

Jó kis dráma, érdekes és jó film.

80%

Már az első percektől, a levéltől, aztán később a kézre írt üzenettől azt éreztem, hogy egy időskori Mementót nézek, amikor már egy trauma sem kell ehhez, elég az öregedés maga is. Ezért is volt nyomasztó, ahogy Zev minden ébredésnél a feleségét kereste, amikor mindig újra fel kellett fedeznie, hol és miért van... és ezért is jutott eszembe, hogy ez a fajta szellemi leépülés milyen könnyen kihasználhatóvá teszi az embert...

Tényleg az volt, köszi az ajánlást.

8/10
.

.
Don't Knock Twice

Miután a korábban súlyos kábítószeres Jess átesett egy sikeres rehabilitáción, és a magánéletét is rendezte, szeretné újra magához venni a lányát, Chole-t, akit egy tisztább pillanatában állami gondozásba adott. Az azóta tinédzserré cseperedett lány persze nem fogadja kitörő örömmel az anyja közeledését, később mégis nála keres menedéket, amikor fenyegetve érzi magát. Chloe-t ugyanis valami túlvilági kísérti, véleménye szerint annak az idős nőnek a szelleme, aki egy elfajuló, az intézeti társaival együtt elkövetett gyerekcsínyük miatt végül megőrült és öngyilkos lett... Chloe egyik, azóta eltűnt barátja pedig úgy látszik, felébresztette azt. Anya és lánya így együtt próbálnak szembeszállni a szellemalakkal, anélkül, hogy tudnák, ezzel egy ördögi terv részeseivé is váltak.

Nyilván nem ez a film fogja megújítani a horror műfaját, hiszen messziről látszanak a felhasznált kliséi, és a kevés szereplős, félamatőr megvalósítás sem fogja kedvenccé tenni. De a saját korlátai között egészen jó darab, ami inkább a fordulatosnak szánt történetre helyezi a hangsúlyt, nem a beijesztésekre, amikből nincs is sok, és a többsége a rondaságával jobban megijeszt. A története meg tényleg jó is, és az ajtókat is kreatívan használták, ha már egyszer ugye ezúttal a kopogással lehet démont idézni...

6,5/10
.

Niwrok írta:

.
Ellenünk vétkezők / Trespass Against Us


Mivel ez igazából egy családdráma, így leginkább a Dom jutott róla eszembe, az alaphelyzete meg talán az Aranyélethez van a legközelebb... és azért több jelenetében is volt olyan erős, mint azok.

A főbb szerepekben Michael Fassbender és Brendan Gleeson látható, de mégsem az övék volt a legjobb alakítás, hanem Sean Harrisé, amellett, hogy színészi játék szempontjából nincs nagyon kifogásolnivaló.

7/10
.

Ez nem rossz ajánlólevél, ha visszatér inden normális kerékvágásba, beütemezem...

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Emlékezz



Jó kis dráma, érdekes és jó film.

80%

Tényleg az volt, köszi az ajánlást.

8/10
.

Niwrok írta:

.
Don't Knock Twice


Nyilván nem ez a film fogja megújítani a horror műfaját, hiszen messziről látszanak a felhasznált kliséi, és a kevés szereplős, félamatőr megvalósítás sem fogja kedvenccé tenni. De a saját korlátai között egészen jó darab, ami inkább a fordulatosnak szánt történetre helyezi a hangsúlyt, nem a beijesztésekre, amikből nincs is sok, és a többsége a rondaságával jobban megijeszt. A története meg tényleg jó is, és az ajtókat is kreatívan használták, ha már egyszer ugye ezúttal a kopogással lehet démont idézni...

6,5/10
.

Kopogással, névkimondással, könyv felolvasással, mindennel...

Ezt is jegyzem.

.
It Comes at Night

A legtöbb helyen az Év Horrorjaként emlegették már előre ezt a filmet, és talán az ebből eredő várakozás is szerepet játszik abban, hogy ez bizony csalódás volt. Mert ebben a formában nem több, mint egy TWD-kamaradarab, amiben egy háromfős család próbál az erdei, mindentől távol levő házukban túlélni valamiféle járványt, láthatóan már hónapok óta. Ennek része a szerettek elvesztésének megélése (a bevezető képsorokban a nagypapától búcsúznak), az erőforrásokért, a biztonságért folyó harc, aztán meg a bizalmi vagy bizalmatlansági kérdések, amikor egy másik család is az ő portájukra vetődik. Ez így önmagában még egy jobb TWD-spinoff is lehetett volna, csak a filmnek van egy másik arca, ami abból próbál horror-hangulatot csinálni, hogy a kiskölyök kóvályog egy lámpával éjszakánként a házban meg az erdőben, vagy a kialvatlanságtól meg az átéltektől mindenféle rémálmai lesznek. Ez volt, ami viszont egyáltalán nem működött, mert baromi gyengének tartom azokat a horrorokat, amiknél a fosatósabb jelenetekről kivétel nélkül kiderül, hogy csak "Pamela" álmodta azokat. Így az egész rémálmos-kóválygós résznek semmi értelme, bármilyen jól is néz ki a maga szerény eszközeivel, bármilyen filmeket is próbál a rendező beállításaiban, hangulatában megidézni... viszont a film felét teszi ki.

6/10
.

.
A felfedezés

Thomas (Robert Redford) 40 éves kutatómunkája eredményeképp bizonyítani tudja, hogy van valami a halál után. Ennek következtében a világon emberek százezrei - napi számláló a filmben négy milliónál jár - lesznek öngyilkosok, hogy átmenjenek az új, jobb világba. A nagy médiavisszhang után Thomas visszavonul, de csak azért, hogy fizikai bizonyítékot is szerezzen erről az állításáról: segítő, követői körében egy kastélyban kísérletezik. Hazajön viszont neorológus fia, aki roppant mód szkeptikus apja felfedezésésvel kapcsolatban (főleg annak társadalmi hatásai miatt), viszont ő maga sem számít rá, amit talál...

Azt kell mondjam, az alapötlet zseniális. Nem csak az, hogy van élet a halál után, hanem hogy ez mit jelent a civiliáció szemszögéből. A mozi sok tekintetben hasonlít az Egyenesen átra, rengeteg remek ötlettel, egy kifejezetten megdöbbentő fináléval - viszont valahol nem képes kilépni a szürkeségből, a saját árnyékából. A forgatókönyv néha indokolatlanul belassul, néha a filozofálgatás (állatos rész) ugyan jó, de érezni, hogy csak kényszeredetten van benn a filmben. A közepe rendesen leül, szinte nem történik semmi (a hullalopás kész röhej),ekkor még a szerelmi szálnak sincs sok értelme, és valahogy a színészek, karakterek is picit sótlanok voltak.

Ennek ellenére érdemes megnézni, a végjáték kellően meglepő (még ha vannak is kérdőjelek vele kapcsolatban), a felvetett témái meg... minimum elgondolkodtatóak.



75%


.

R2-D2 írta:

.
A felfedezés

Ennek ellenére érdemes megnézni, a végjáték kellően meglepő (még ha vannak is kérdőjelek vele kapcsolatban), a felvetett témái meg... minimum elgondolkodtatóak.

75%

Ez is Netflixes film, ezt is halogatom egy ideje, mert talán még itt írt róla valaki. Azért ahogy kiolvasom, annyira nem nagy szám, hogy rohannom kelljen, de meg fogom nézni.

.

.
A kocsma / El Bar

Ez a nap is úgy zajlott a Madrid belvárosában levő kocsmában, mint a többi: törzsvendégek, idegenek jöttek-mentek, reggeliztek, kávéztak. Azonban egy pillanat alatt minden megváltozik, amikor a kocsma ajtaján éppen kilépő vendéget egy lövés teríti le, majd a neki segíteni próbáló másik fickót is. A bent rekedtek, köztük a kocsma személyzete, egy reklámszakember, egy félbolond koldus és egy üzletasszony első rémületüket követően megpróbálják kitalálni, hogy miért és ki által vannak halálosan fenyegetve. A bizonytalanságnál azonban már csak a tudás szörnyűbb. Hamarosan ugyanis nem csak a külvilág fenyegetésével kell szembenézniük, hanem egymással is a túlélésért folytatott harcban.

Ezek alapján gondolhatná a kedves olvasó, hogy itt valami feszült kamaradráma zajlik a kocsmába bezárva, de ez csak részben igaz. A konfliktusok, az indulatok megvannak a szereplők között, izgalom is akad mind a kitalálós, mind a túlélős szakaszban, de a film stílusát sokkal inkább meghatározza az író/rendező személye, vagyis Álex de la Iglesia. Tőle eddig olyan filmeket lehetett látni, mint az Egy őrült szerelem balladája vagy a Bűbáj és kéjelgés, és ebben -az amúgy leginkább a [REC]-re vagy a The Divide-ra hajazó- sztoriban is az ő kissé morbid cselekményvezetése és élénk színvilága köszön vissza. Ez éppúgy tudott kellemes poénokkal szolgálni (a bénázás a csatornanyílással igazán komikus), mint ahogy egyre drámaibb helyzetekkel, de a végére egy kicsit belefáradtam, a finálé meg nem volt éppen a legjobb.

7/10
.

.

Starship Troopers: Traitor of Mars



Hogy milyen elgondolásból lett ez magyarul a Mars inváziója, nem tudom...

Nem tartozom a Starship Troopers filmek rajongói bázisába, sőt, kifejezetten kerültem eddig ezen alkotásokat, de ez a mozi nyomatékos baráti ajánlásra végül is bekerült az éjjeli programomba. Annyira, amennyire mondták, ugyan nem volt jó, de tényleg nagyon kellemes másfél órát szerzett nekem: köztudomású, hogy bírom a sci-fiket, ez viszont az animációs mivoltával rendesen felpörgette a hangulatot. A sztorija szerint egy épp frissen kiképzett újonc csapat, a maga tapasztalt, sebhelyektől hemzsegő parancsnokával a Marson ragad, ahol is a semmiből hirtelen óriási rovar invázió keletkezik. A plazmabogarakkal ( ) megerősített támadók hamar leigázzák a telepeseket, a Földön meg már a Q-bomba bevetésést fontolgatják, megsemmisítve ezzel az egész bolygót, a rovarinváziót - no meg a telepesek népes populációját.

Ez eddig túl sok újdonságot nem tartalmaz, leginkább egy B/C kategóriás filmhez hasonlítható. Nézése közben többször beugrott a Halo, de nem volt rossz, a mai mozik jó része már úgyis rajzolt - itt legalább tudtuk, hogy minden az. Jó, a rovarok kínosan gagyik voltak, de az emberek első ránézésre talán nem - csak mikor jobban elmerül benn az ember, akkor tűnik fel némi anime vonulat, illetve az egyik csaj engem a SW Rebels Sabine-re emlékeztetett. Ami viszont mindenképp elgondolkodtatott, az az egész háttérgondolatiság (az árulás) - különösen a hétvégi katalóniai események tükrében.

Van, mikor egy mozi pont jókor huppan az ember ölébe, ez most pont ilyen volt. Reálisan nézve talán nem ér ennyit, de ez most tényleg jókor jött - minimális elvárás, kellemes csalódás.



75%

.

Shot Caller



Már a plakátjára érdemes egy pillantást vetni, a GoT Jammie Lannistere valami brutálisan néz ki rajta...

Money (Nicolaj Coster-Waldau) most szabadul a börtönből, ahova egy balszerencsés baleset miatt került - évekkel ezelőtt. A szabadulása után azonban nagyon hamar ki akarják nyírni, ő meg természetesen igyekszik kinyomozni, ki is áll a háttérben. Jó barátja, Shotgun (John Bernthal) mindenben segít neki, hisz a sitten az elején elsősorban rá támaszkodhatott - az már más kérdés, hogy valami ok miatt az évek alatt felcserélődtek az erőviszonyok és már Money a menő.

Két szálon fut a film, két idősík váltakozásával bomlik ki előttünk a jó nevű bróker története, így tudjuk meg, hogy is lett belőle az aki: megmondom őszintén, az elején roppant zavaró volt az a hatalmas távolság, ami a két karaktert (de ugyanazt az embert) jellemezte. Aztán, ahogy megyünk előre a jelenben és a múlt feltárásásban, úgy lesz egyre érdekesebb és keményebb az egész, kapunk egy, a szokásostól talán kissé eltérő börtönös filmet, egy remek kinti jellemparádét, amilyen közegben nincs tiszta jó és rossz. A mozi hangulata egészen kiváló, a színészi alakítások parádásak. Némi logikai és történetvezetési nagyvonalúság mellett ez egy jó kis film, kevés akció, talán kicit kevés dráma, de hiteles és meglehetősen komor/kemény az egész. A teljesen nyilvánvaló börtönös kliséken is túl tud lépni, különösen az udvaron, a ketreces résszel - az megint más kérdés, hogy miért nincs az, ott bekamerázva, illetve ha be is van, miért is nem nézi azt senki. De erre talán még lehet azt mondani, The Beast (Holt McCallany - újabb zseniális casting) miatt...


80%


.