Általános film topik

.
Keep Quiet

Nem ajánlóként írok erről, inkább csak érdekességként, hogy mik is akadnak a Netflixen... hogy mikre lehet találni ott kis segítséggel -most már azt kell mondanom- a sok bollywoodi és ázsiai szemét között...

Merthogy nem feltétlenül mond bármi újat az "idősebbeknek", legfeljebb csak a mostani gimnazistáknak Szegedi Csanád itt bemutatott története, aki egészen addig volt hithű Jobbikos, amíg ki nem derült, hogy akad egy pár zsidó gyümölcs a családfán. Annyiból viszont jól utánament a két amerikai dokumentumfilmes a részleteknek, hogy nem csak híradó-bejátszásokból és Szegedi elbeszéléséből lehet megismerni a hátteret, hanem családi videókból, fényképekből is, és az érintettek közül is jó párnak utánamentek, hogy nyilatkozzanak. És az Index-cikknek is igaza abban, hogy nem egy érdekes áthallása, általános kérdése van a filmnek, akár csak arról, hogy egy ember tényleg hittel "pálfordulhat-e" ennyire.

De, akkor mégiscsak tekinthető ajánlónak   . Hátha ez is felbukkan majd valahol máshol is...
.

Niwrok írta:

.
Keep Quiet

De, akkor mégiscsak tekinthető ajánlónak   . Hátha ez is felbukkan majd valahol máshol is...
.

Akkor majd megnézem. Mert érdekel... még ha látatlanban kicsit propaganda szagot is érzek mögötte.

De majd meglátjuk.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Keep Quiet

De, akkor mégiscsak tekinthető ajánlónak   . Hátha ez is felbukkan majd valahol máshol is...
.

Akkor majd megnézem. Mert érdekel... még ha látatlanban kicsit propaganda szagot is érzek mögötte.
De majd meglátjuk.

Attól függ, milyen irányból ...

Én mindenesetre összetettebb figurának látom Szegedit, mint a film előtt. Nekem az jött le, hogy ő erre úgy tekint, mint valami kényszerű adottság, mint mondjuk a bénulásra deréktól lefelé, ami elvette tőle a korábbi életét, és amiből megpróbálja kihozni a legtöbbet. Mintha a zsidóság neki valami paralimpia lenne...

De rajta kívül is elég érdekes volt, a nagymamájával készült videók például elég kemények...
.

Niwrok írta:

Keep Quiet

Mintha a zsidóság neki valami paralimpia lenne...

Ez jó. És szerintem találó is...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Keep Quiet

Mintha a zsidóság neki valami paralimpia lenne...

Ez jó. És szerintem találó is...

Ezt nem mondtam   , de ő viszont azt többször is, hogy ő a vére következtében zsidó, bárkinek, akár neki is tetszik ez vagy sem... És hát elég sokaknak nem tetszik, meg az ő mondataiban is benne van, hogy ez neki mennyire hiányzott.
.

Niwrok írta:

R2-D2 írta:

Race

1936-ban, a berlini olimpián egy néger srác rendesen beleszart a náci propagandába, és példátlan módon négy aranyérmet is nyert atlétikában. Ő volt Jesse Owens...

De ezen felül két egészen érdekes aspektusa is van a mozinak, ami miatt mindenképp érdemes megnézni: az egyik természetesen a náci olimpia, annak körítése, mit, hogyan manipuláltak Goebbelsék, hogy eladható legen a játékok a nagyvilág számára. Zseniális korrajzban kiváló karakterek (Goebbels borzongató), egy igazán elgondolkodtató és korrekten kritikus hangvételű kórkép - ami azonban még így is eltörpül az USA aktuálpolitkiai viszonyai mellett. Több filmet is néztünk itt már a feketék emancipációjáról, de minden egyes alkalommal mellbe képes vágni az a tény, ahogy a XX-ik században bántak a négerekkel a "demokrácia (export) fellegvárában". Hogy egy négyszeres olimpiai bajnoknak az elnök nem gratulál (a szóbeszéd szerint ellenben Hitler a színfalak mögött igen), sőt, a teherliften kell neki felmenni a saját tiszteletére rendezett fogadásra. Volt néha olyan gondolat a fejemben, miszerint nem is állt egymástól messze a német és az amerikai faji ideológia...

75%

Hallani már hallottam Jesse Owensről, meg a körülményekről is, ahogy nyert, de ettől függetlenül biztosan érdekes lesz megtudni majd pár újabb részletet, ha megnézem a filmet.
Mondjuk így elsőre a cím egyszerű kettőssége tetszik benne a legjobban.

...és még mindig az tetszik benne a legjobban, pedig a film maga is jó volt. Mert ugye a "race" szó a verseny mellett a "fajt", a rasszt is jelenti, és bizony azügyben mindkét országnak akadt elszámolnivalója, még ha az arányok talán tekinthetők is másnak.

Ami érdekes, hogy ezeket a film is nyíltan kimondja, ehhez a témához kapcsolódik a film három nekem legjobban tetsző jelenete (a fekete érdekképviselet "kérése", a beszélgetés Carl Longgal és az epilógus a díszvacsoránál), mert igen, ezek azok, amik jól összefoglalják, amikről beszéltünk az emancipációs mozik kapcsán. Meg a kis sportdiplomáciai kavarás is bejött, és jó volt a megjegyzés a végén, hogy aki csinálta (Brundage) inkább csak felfelé bukott, és még harminc évig boldogította az olimpiai mozgalmat.

Sportfilmnek is jó, bár a nagy sportoló helyett inkább az jött le, hogy Owens csak egy huszonéves kölyök, aki nem értette igazán, mi is zajlik körülötte. A magánéleti részt viszont feleslegesnek találtam.

Részemről is 7,5/10.
.

.
Colossal

Miután Gloria élete a bulik, a társasági élet és az alkoholizmus hatására annyira szétcsúszott, amit már a barátja, Tim sem, képes tolerálni, és szakít a lánnyal, annak nem lesz más választása, mint hogy hazatérjen a szülei régóta üresen álló házába, hogy ott próbálja rendbe rakni az életét. Ebben nagy segítségére lesz Oscar, akivel még általánosban voltak barátok, és most is szívesen segít, ha kell, bútorokkal, ha kell, munkával. Így miközben a világot és a közösségi médiát a Szöult rettegésben tartó óriásszörny pusztítása tartja izgalomban, Gloria sokkal földhözragadtabb dolgokkal van elfoglalva, mígnem két ijesztő felfedezést is tesz. Az egyik hogy valami bizarr módon kapcsolatban áll Szöulon napi rendszerességgel végigtrappoló, majd hirtelen eltűnő szörnnyel... a másik pedig az, hogy Oscar korántsem az a fickó, akinek ismerte vagy gondolta...

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy az Időbűnökért egekbe magasztalt, majd az Open Windowsért földbe döngölt Nacho Vigalondo az M. Night Shyamalan által kijelölt pályán szeretne lecsúszni. Amennyire beteg ötlet volt a kisvárosi komikus drámát és a kaiju-filmeket összepárosítani, annyira vicces jelenetek akadtak az előzetesben, és jó dolgok is kijöhetnek egy ilyen stíluskeverékből... meg pöcegödörbe való szemét is. A Colossal valahol a kettő között van, mert az eleje az enyhe unalom ellenére is magában hordozta az ígéretet egy jó filmre, de egy ponton, a nagy leleplezés után fejre állt az egész. Hogy az egészből valami idétlen tanmese legyen a bántalmazó kapcsolatokról, Oscarból elmebeteg bunkót csinált az író/rendező úr, amivel nagyjából a szörnyes-robotos vonal kukázva is lett, és mivel annak különlegességére volt építve a film, így ezzel a könnyed mozdulattal össze is dőlt minden, ami az első egy órában felépült.

4/10
.

.
Free Fire

Pedig minden simán is mehetett volna... Az IRA tagjai csak fegyverekhez szerettek volna jutni, a kereskedő meg egy táska pénzhez, és ehhez elsőre minden adott is volt, amikor leszervezték a találkozójukat egy elhagyott kikötői gyárépületben két közvetítő segítségével. A feszültség azonban folyamatosan fokozódni kezdett, ahogy apróbb gikszerek, hiányosságok és beszólogatásig fajuló személyes ellentétek kezdték tarkítani az üzletet... amit végül annak a szikrája robbantott be amikor a külön-külön csapatokban levő két, pusztán pakolásra és sofőrködésre odarendelt fickó egymásra ismert és folytatni gondolta az előző nap a kocsmában megkezdett verekedését. Ettől persze mindenki más is olyan ideges lett, hogy a megfékezésükre és a nyugalom helyreállítására tett kísérletek kudarca után pár perccel már mindenhonnan golyók kezdtek cikázni, az elszabaduló indulatok pedig kétségessé tették, hogy ki is hagyja majd el élve az épületet.

Elsőre érdekesnek és furának hangzott a film, aminek a kétharmadában nem történik más, mint hogy a szereplők patthelyzetben lövik egymást, és próbálnak túlélni, de igazán akkor kezdett érdekelni, amikor megláttam a stáblistát. Cillian Murphy, Sharlto Copley, Brie Larson és Armie Hammer, csak hogy az ismertebbeket mondjam, és a karaktereiket is sikerült úgy megírni, hogy másfél órán ár sorakoznak a jó szövegek és a remek jelenetek... Hammer precíz, hidegvérű kommandósát például nagyon bírtam. Az időnként előkerülő új elemek, az egyre véresebb és komikusabb párbajok közepette viszont éppen a lövöldözés lett egy kicsit unalmas, ahogy átkötésként csak ide-oda lőnek, néha eltalálva valakinek a lábát vagy a vállát, és percekig megy a laposkúszás, mert felállni már nem tudnak, de nem is mernének... Stílusban nagyon jó lett a Free Fire, de rövidebb játékidő alatt jobban kijött volna, ha már történetről ugye nem nagyon beszélhetünk...

7/10
.

Niwrok írta:

.
Free Fire

7/10
.  

Jaj, de jó, hogy előhoztad, ennek láttam előzetesét, de ki is ment a fejemből. Érdekel, megnézem. Köszi!

Niwrok írta:

.

Éjféli látomás

... a filmnek egyszerre lesz misztikus, sci-fi, de még komoly vallási hangulata is.  

Spoiler:

8/10

U.i.: A címnek (bármelyiknek) biztos van valami értelme, de én nem találtam. Biztos utal valamire...
.

Na basszus, ha csak a címnek kellene értelmet keresni, jó is lenne...

A 75%-ot én is megadom, mert végig kiválóan egyensúlyozott a rejtély, tudatlanság határán, volt benn egy-két egészen zseniális ötlet (éjjellátós vezetés), ráadásul egy kezemen meg tudom számolni, hány film közben kiáltottam fel a meglepettségtől, hogy "Ez qrva jó!" ... márpedig itt megvolt.. De a hab a tortán egyértelműen az a Michael Shannon, akit a Gengszterkorzó óta nagyon bírok, s aki - mint kiderült - Jeff Nichols rendező házi színésze. Egyébként is: ilyen színészgárdával, ilyen minimális effektekkel csak a feszültségkeltésre és a várakozásra, bizonytalanságra alapozva ilyen mozit összehozni, több, mint dicséretes...

Én egyébként ezt

inkább :

Viszont... tényleg nem jó ez így, ahogy be van fejezve. Ez már több, mint a nézői szabadság, a továbbgondolás szabadsága. Menet közben is több olyan esemény volt, aminél némi útmutató nem ártott volna, menet közben is inkább csak gyarapodtak a kérdések, mintsem megszűntek volna... de a finálé kifejezetten irritált. Olyan volt, mint egy sorozatévados cliffhanger... a néző az egész filmes várakozás után csak megérdemelt volna valami értelmes magyarázatot arra, hova és miért megy Alton. Némi negatívum volt még számomra a kissé kitartott képi világ, bár ennek a másik oldala meg az, hogy voltak benn egészen kiváló tájak, beállítások.

Szóval... jó volt ez, na.



.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Éjféli látomás

Ez már több, mint a nézői szabadság, a továbbgondolás szabadsága. Menet közben is több olyan esemény volt, aminél némi útmutató nem ártott volna, menet közben is inkább csak gyarapodtak a kérdések, mintsem megszűntek volna... de a finálé kifejezetten irritált. Olyan volt, mint egy sorozatévados cliffhanger... a néző az egész filmes várakozás után csak megérdemelt volna valami értelmes magyarázatot arra, hova és miért megy Alton.

Ezért is mondtam, hogy olyan, mintha egy történetnek a végkifejletét látnánk, úgyhogy az évadzárós dolog teljesen megáll .
Engem talán azért zavart kevésbé, mert a K-Pax-nak is így van vége, ott már találkoztam ezzel a nem kicsit hatásvadász lezárással...
.

.
2:22

A harmincadik születésnapjára készülő Dylan (Michiel "Daario Naharis 2." Huisman) légiirányítóként igazi sztár a szakmájában, lazaságával pedig a társaság oszlopos tagja, még ha ritkán is sikerül programot egyeztetniük. Amikor azonban egy pillanatnyi zavar, egy hirtelen jött látomás miatt csaknem katasztrófát okoz a repülőtéren, azonnali hatállyal felfüggesztik. Az addig napi rutin szerint élő fickó így kiesik a ritmusából, de hamarosan felfigyel egy különös mintára a napi eseményekben, ami ugyan más emberekkel, akár más helyen is történik, de ugyanúgy, minden nap ismétlődve. Ebbe az eseménymintába lassan belegabalyodva még annak sem tud teljes szívvel örülni, hogy egy színházi előadáson találkozik Sarah-val (Teresa "Juliet" Palmer), akivel villámgyorsan kölcsönös vonzalom alakul ki. Dylan ugyanis kezd mindent mindenbe belelátni, és hogy minden mindennel összefügg, így a minta részének tekinti a Sarah-val való találkozását, a születésnapjukat, a majdnem bekövetkező repülőszerencsétlenséget, a lakásában talált levélköteget, egy szupernóva robbanását és egy harminc évvel korábbi gyilkosságot.

Nagy valószínűséggel soha senki nem találna rá erre a filmre (főleg, hogy néhány helyen "késnek" a címből egy percet ), és csak azért szólok, hogy nem is feltétlenül érdemes. Három részletben láttam, mert annyira nem kötött le, hogy minden más fontosabb lett, bár alapvetően nem nézhetetlen. Hiába tetszetős ugyanis az alapsztori az ismétlődéssel, és akadnak jobb, szebb snittek is, előbbi a sok belehajigált marhaságtól zavaros lesz, utóbbi meg egyre giccsesebb. Hiába akar itt a film valami nagy kozmikusan drámai romantikus történetet előadni, ha közben nem jut beljebb egy misztikus ponyvaregény borítójánál. Ha nem erőltetik ezt az időtlen kapcsolatos, agyonbonyolított maszlagot, még lehetett volna jó, így meg...

5/10
.

.
Serena

A fakitermelő cégét az 1929-es gazdasági válság rosszabb napjaiban is felszínen tartani tudó George Pemberton élete mintha lejtőre kerülne, amikor első látásra beleszeret az öntörvényű, tragikus múltú Serenába, és alig pár hét ismertség után feleségül is veszi. Bár ez nem közvetlenül az asszonytól függ, hiszen az ő megjelenése még hatékonyabbá is teszi a telep működését, sőt, még a munkások is elfogadják az új asszonyt a főnök általános helyetteseként, de mégis valahogy minden akkor kezd félresiklani. George korábbi befektetései elúszni látszanak, ami a fatelepet is csőddel fenyegeti, főleg hogy a helyi környezetvédők nemzeti parkot akarnak az üzem helyére, és a férfi magánélete is válságba kerülni látszik... de Serena számára semmi sem drága kettejük boldogságáért.

Ez megint csak az a film, ami remek összetevőkből áll (rendezte: Susanne Bier, főszerepben Jennifer Lawrence és Bradley Cooper), de a végeredmény a néhány tragikus elem, az időnkénti gyilkosságok és a szép tájak ellenére is egy langymeleg szerelmi dráma, amiben szerintem senki nem hozta ki magából a maximumot. Az üzleti ügyek körüli kavarások unalmasak, nem érződik a tétje a brazil biznisznek, ahogy az azzal párhuzamosan futó zsarolásoknak és fenyegetéseknek sem; még az a legjobb, ahogy George vitázik a sheriffel a erdő további sorsáról a munkások előtt. A másik oldalon meg az érzelmi tetőpontok elsikkadnak az egy szem finálét leszámítva, mert itt az sem érdekel senkit, ha gyilkolnia kell, mintha az lenne a legtermészetesebb (na jó, mondjuk elég közel vagyunk még a vadnyugathoz, hogy az is legyen). Az egyetlen igazán kidolgozott történetszálat George fattyú fia jelenti, de az meg csak a film közepére indul be, amikorra a nézők nagy része már talán békésen elszenderedett... de az is csak annyira jó, hogy ugyanebből a szempontból megkötheti a pár hete emlegetett The Light Between Oceans cipőfűzőjét.

A film legérdekesebb momentuma az volt, hogy meg lehetett nézni a Trónok harcából Varys-t hajjal... és akkor ezt talán nem is kell tovább ragoznom...

5,5/10
.

Niwrok írta:

.
Serena


Ez megint csak az a film, ami remek összetevőkből áll (rendezte: Susanne Bier, főszerepben Jennifer Lawrence és Bradley Cooper), de a végeredmény a néhány tragikus elem, az időnkénti gyilkosságok és a szép tájak ellenére is egy langymeleg szerelmi dráma, amiben szerintem senki nem hozta ki magából a maximumot.

A film legérdekesebb momentuma az volt, hogy meg lehetett nézni a Trónok harcából Varys-t hajjal... és akkor ezt talán nem is kell tovább ragoznom...

5,5/10
.

Ezt szomorúan olvasom, bíztam a rendezőnőben, de ezek szerint senki nem tévedhetetlen.
Majd talán egy hosszú téli estén...

.
Shimmer Lake

Bankrablós-menekülős filmet már sokan csináltak, olyat is, ami egy kicsit húz a komédia felé, de Oren Uziel filmje még egy csavart vitt a témában: a visszajátszást. A rablás eseményeit ugyanis nem előre, hanem visszafelé, péntektől keddig mutatja be, ezzel próbálva egy kicsit izgalmasabbá, érdekesebbé tenni a négy nap történetét. Amiben talán van is valami, hiszen jó pár olyan apróság előkerül, gyilkosságok vagy a rablás körülményei, amik "utólag" másnak tűnnek, mint ahogy eredetileg volt. Csak ezek mellé néha fontosabb volt, hogy a szereplők poénkodjanak vagy hogy egyre idétlenebb körülményekre, mellékszálakra derüljön fény, mint hogy a történet "visszább" haladjon... igaz, azt talán nem mondanám, hogy ettől unalmas lenne, bár nem mindenkinek fog feküdni a stílus. Pedig ha az ember átverekszi magát Stan és Pan FBI-ügynök reinkarnációin, a hasmenéses hímringyón, a főzni nem tudó háziasszonyon, és a fél agyát egy balesetben szó szerint kirobbantó drogoson, akkor a nagy képben nem is a bankrablás válik fontossá, hanem a régóta tervezett bosszú...

6,5/10
.