Általános film topik

mesterjani írta:

R2-D2 írta:

Mivel ember nincs, aki ne várná a Halálos iramban hetedik részét, pár érdekesség biztos jól jön mindenkinek
 Hát ezért vagyok asztrodroid... én nem várom. Qrvára nem...
FF7

Èn sem várom, filmeken nem szoktam elaludni de a hatodikon sikerült.  Világrekorder kifutòpályás résznél ébredtem meg azt meg végröhögtem.

Ha az elalvás azt is jelenti, hogy kimaradtál a világbajnok tankos részből, az SÜRGŐSEN pótolandó... röhögés szempontból mindenképp! Szerintem már linkeltem, de mit csináljak, nekem megunhatatlan !


.

.
Aki esetleg nem látta, és érdekelné: cs-robert ajánlott egy filmet, a Time Lapse-et, és látatlanban gondoltunk hozzá egy kibeszélőt . Az kb. vasárnap indulna, így aki még nem látta a filmet és becsatlakozna, addig van ideje megnézni.
.

Kék villám feldolgozás - ááááááááá... most ez megint miért???


Az eredeti Kék villám után megint mi szükség erre????

R2-D2 írta:

Kék villám feldolgozás - ááááááááá... most ez megint miért???
Az eredeti Kék villám után megint mi szükség erre????

Hagyd el ! Az legalább van már bő harminc éves .
Nálam most az Engedj be! sorozat-remake vezet, ahol a remake alig öt éves. Innen már nincs messze a rajongók által régóta várt Alkonyat remake ...
.

Niwrok írta:

Hagyd el ! Az legalább van már bő harminc éves .
Nálam most az Engedj be! sorozat-remake vezet, ahol a remake alig öt éves. Innen már nincs messze a rajongók által régóta várt Alkonyat remake   ...
.

Komolyan, küldök nekik valami új forgatókönyvet.

.
Poker Night

Stan fiatal zsaruként éppen egy esti, a kollégáival folytatott pókerezésről tart hazafelé, amikor hirtelen egy fiatal, rémült lány szalad ki a kocsija elé. Utána szalad, de amikor megtalálja egy bokor alatt, valaki megtámadja és leüti. Legközelebb egy pincében tér magához, egy székhez kötözve, és egy bizarr maszkos fickó kezdi terrorizálni. Stan fülében még a pókerezés eseményei csengnek, ahogy öreg róka kollégái sztorizgattak, és próbálták átadni a tudásukat, azokat a tanulságokat, amiket ők összeszedtek az évek alatt. Szüksége is van a srácnak ezekre, mert csak a szökés jelenthet ebből kiutat, ahhoz pedig folyamatosan koncentrálnia és agyalnia kell, ráadásul a szabadulásának legalább olyan komoly a tétje, mint amennyire a fogva tartásának a célja.

Ez a film sok minden akart lenni, így aztán az igazi ötletbörze ellenére esetlen lett, kapkodós és steril, mert alig tartja össze valami az elemeit. Tök jó lenne egy "B-"-kategóriás Fűrész utánérzésnek, mert vannak benne ügyes trükkök (a "légypapír" például amennyire hülyén néz ki, annyira frappáns), jó a pókeres est és a zsarusztorik (főleg ahogy az a vége felé egy kicsit álomszerű lesz), ahogy a maszkos beszélgetése Stannel megelevenedik, és bár néha hihetetlen, hogy Stan vezetékneve nem Houdini, a srác és a maszkos folyamatos egymás fölébe kerülése jó ritmust adott... volna, ha nem lenne az egésznek valami olcsó és igénytelen érzete. Mind mondjuk annak az ajtónak, amit Stan az első rúgással pozdorjává zúz. És ezen a halmozódó csavarok és meglepetések sem javítanak eleget.

7/10
.

Niwrok írta:

.
Poker Night

jó ritmust adott... volna, ha nem lenne az egésznek valami olcsó és igénytelen érzete. Mind mondjuk annak az ajtónak, amit Stan az első rúgással pozdorjává zúz. És ezen a halmozódó csavarok és meglepetések sem javítanak eleget.

7/10
.

Ennek csak a poszterét láttam, az alapján nem tudtam, hova tegyem. Most már tudom. A sor végére...

.
Hector and the Search for Happiness

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Hector nevű pszichológus, aki a marketingesként dolgozó barátnőjével, Clarával boldog egyhangúságban élt. Hector szerette a rendet és a rutint, Clara pedig szerette ezeket megteremteni neki, és úgy érezték, ennél boldogabbak már nem is lehetnek. Hector idővel azonban azt vette észre magán, hogy egyre kevésbé tud mit kezdeni a páciensei nyavalygásával, a kicsinyes problémáikkal, egyre kevésbé tud nekik olyat mondani, amiről igazán azt érezné, hogy segít. Ezért Hector úgy dönt, tanulmányútra megy, és a világ különböző pontjain, az útjába kerülőket mind megkérdezi, hogy ők mitől boldogok, és ebből próbálja majd leszűrni a boldogság receptjét, ismérveit.

A film nekem igazából az Ízek, imák, szerelmek testvérfilmje volt, egy kicsit férfiasabb kiadásban. Ebben a központi szereplő nem olasz kaják falásán, indiai meditáción és bali őserdeiben való kalandokon keresztül fedezi fel, hogy amit keresett, az végig otthon várta, hanem kínai "diáklányokkal" flörtöl, afrikai milíciákat "látogat", és egy, az érzelmekről szóló kísérletben vesz részt Los Angelesben. Annál kevésbé szólt arról, hogy a pénz mi mindenre gyógyír (bár a kínai rész dühített, olyan volt, mint egy turisztikai reklám), viszont annak szatírikus hangjait is közhelyekkel helyettesítette. A laposnak ható életbölcsességeket kis rajzos animációkkal, örömteli vagy éppen szokatlanul félelmetes jelenetekkel és kiváló színészekkel (Simon Pegg, Rosamund Pike, Jean Reno, Stellan Skarsgaard, stb.) dobta fel nekem a Hector a boldogság nyomában... csak az a kínai rész...

7,5/10
.

.
Vérfagyasztó / Freezer

A "2014 leggázabb címfordítása" versenyben előkelő helyen szereplő Freezer egy hűtőkamrába zárt fickó történetét követi végig. Robert egy ruszki étteremben ünnepelte a szülinapját, amikor hirtelen leütötték, és a mirelit félsertések között tért magához, hogy hamarosan felbukkanjon két rosszarcú orosz (kb. a Bunkó és a Vész leosztásban), mindössze annyi angol szókinccsel, hogy "Pénz.". Ahogy bővül a szereplők köre, kiderül, hogy az orosz maffia egyik vezérétől meglovasítottak 8 millió dollárt szállítás közben, a fuvarban részt vevő fogdmegeknek meg ettől annyira arcára fagyott a mosoly, hogy bárkit, aki csak egy kicsit is gyanús, a mélyhűtőbe dobnak, és így járt Robert is. A fickó gyorsan rájön, hogy igazából két lehetősége van, hiszen fogalma sincs a pénzről: vagy kijut a kamrából, vagy a menet közben megszerzett infókat felhasználva valahogy kidumálja magát... de persze mindkettő csak akkor ér valamit, ha elég időt tud nyerni ezekhez az órákon belül esedékes fagyhalál előtt.

A zárt tér, a kevés szereplő, a meglepő (még ha nem egyszer kicsit értelmetlenek vagy hajnálrángatottak is, amik néha csak arra jók, hogy a néző többet tudjon meg a pénzről és a ruszkikról) fordulatok, a fagy miatti időkorlát és a kellemes pszichológiai vetélkedés önmagában is szórakoztatóvá tette volna ezt az igencsak rövidke filmet (alig 80 perc), hiszen ezeket szeretem (talán mondjuk kicsit több pára nem ártott volna, hogy tényleg lássuk milyen rohadt hideg van). De igazából a film nagy része Dylan McDermott stand-up estje, mert bármilyen hűvös fogadtatásra is találnak a poénjai és a beszólásai, ugyanúgy szórja őket, mintha mondjuk John McLane-t zárták volna a fridzsiderbe, legfeljebb kevesebb benne a "fuckin'" meg a "jippikájié".

7,5/10
.

.
A játék / Would you rather

Középszerű, túl nagy megerőltetést nem jelentő thrillerhez volt éppen kedvem, és azt pont meg is kaptam ettől a filmtől, amiben egy milliárdos család nyolc, a problémáik tengerén hánykolódó embert hív meg egy vacsorával egybekötött "játékra". Közéjük tartozik a rákbeteg öccsét ápoló és az elhunyt szüleiktől hátramaradt hitelek alatt nyögő, munkanélküli Iris is, aki hótt naivan megy el erre az estére, mintha nem tudná, hogy a Fűrész óta a "játék" nem pont Monopolyt jelent. Mintegy bemelegítés gyanánt a házigazda a vacsora közben 10 ezer dollárt ajánl a vega Irisnak, ha befalja a felszolgált steaket, aztán 50 ezret a 16 éve absztinens fickónak, ha legurít egy üveg whiskeyt. A desszert pedig az, hogy betolnak egy vallatásoknál használt elektromos sokkolót, és elhangzik a kérdés, "Mit tennél inkább?"...

Amennyit egyébként a már sokszor feldolgozott ötletből ki lehetett hozni, azt majdnem teljesítette a film. A vacsora hangulata és a játék közbeni feszültség megvan, de túl alacsony szinten, mert igazából nincs miért izgulni. Nemcsak mert Irist követjük, hanem azért is, mert a maradék hét "játékosról a nevükön és egy-egy jellegzetességükön kívül nem derül ki semmi, még csak az sem, hogy miért neveztek be a "játékra", így meg a dráma kb. nulla, a hét ember nagyjából vágóállatként jelenik meg, azoknak a sorsa meg adott. A "játék" így egy túlnyújtott mészárszék, egy-két jobb, meg egy bődületesen rossz (a lopakodó doki) csavarral, amit a finálé hallgatólagosan feltett kérdése dob fel valamennyire.

Ezt a témát, hogy "Ki milyen áldozatot hozna meg a céljai eléréséért vagy a félelmei leküzdéséért?" ugye a Fűrész, de még az évekkel ezelőtt látott Dread meg a Fermat's Room is jobban, érdekesebben és elgondolkodtatóbban dolgozta fel, de végülis én akartam, megkaptam...

6/10
.

.
Eva



Alex tehetséges mérnök a robotika területén, azon belül is az érzelmi intelligenciájának tervezésében, aki 10 év távollét után tér vissza a szülővárosába a korábbi mentora felkérésére, hogy egy új androidhoz készítsen programot. Az azonban gyorsan kiderül, hogy nem mindenkinek öröm ez a viszontlátás, a tíz éve itthagyott konfliktusok és érzések pedig gyorsan visszatérnek, amikor Alex találkozik régi szerelmével, Lanával, aki azóta hozzáment Alex bátyjához, Davidhez. A felkavarodó érzelmek ellenére Alex kénytelen a munkájára figyelni, ehhez azonban először is egy mintára lenne szüksége, ami alapján megtervezheti a programot, de a számára kijelölt alanyok helyett a választása Evára esik, akivel egyszerűen az utcán találkozik, és duplán is meglepődik, amikor kiderül, hogy Eva Lana és David lánya...

Még a Celda 211 után találtam rá az Evára (Davidet az ottani főszereplő, Alberto Ammann játsza, és ha már színészek, Alexet Daniel Brühl), aztán elfelejtődött, és csak az Ex Machina után bukkant fel megint, a robotos kapcsolat miatt. Elsőre a gyönyörű képek ragadták meg a figyelmem, a helyszín és a rengeteg robotos CGI és kapcsolódási pont is rengeteg lehetőséget teremt a szép fényképezésre, legyen szó akár Alex macskájáról, akár az Alex alkalmazta tervezési módszerről, akár a hóval borított hegyi városkáról. Ebből az utóbbi önmagában is valami rejtélyt áraszt...ana, ha a film nem lőné le a keretes szerkezet menekülésével a feszültség felét, a másik felét meg nem áldozná fel az első órában, amíg Alexhez hasonlóan lassan (NAGYON lassan...) felépíti az érzelmeket, és az ügyesen félrevezetős, de eléggé kamaradarab jellegű drámáját.

Sokáig azt hittem, jó kiegészítése lesz az Eva az Ex Machinának, kicsit belemenve abba milyen nehéz lehetett Nathannak összehoznia Avát, filózva a tapasztalatok hatalmán és az érzelmi hálónk törékenységén, de ezekre csak címszavak jutnak, a lassan kibontakozó szerelmi háromszög viszont túlságosan elvitte a filmet, így a legnagyobb érzelmi hatást két mellékszereplő, Max és Gris kapcsolata váltotta ki belőle, mert az legalább megnevettetett. Még a finálé drámája is csak a második helyre szorult, ahogy a film is az Ex Machina mögött.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Eva

Sokáig azt hittem, jó kiegészítése lesz az Eva az Ex Machinának, kicsit belemenve abba milyen nehéz lehetett Nathannak összehoznia Avát, filózva a tapasztalatok hatalmán és az érzelmi hálónk törékenységén, de ezekre csak címszavak jutnak, a lassan kibontakozó szerelmi háromszög viszont túlságosan elvitte a filmet, így a legnagyobb érzelmi hatást két mellékszereplő, Max és Gris kapcsolata váltotta ki belőle, mert az legalább megnevettetett. Még a finálé drámája is csak a második helyre szorult, ahogy a film is az Ex Machina mögött.

7,5/10
.

Az "alapprogram" csábító, de nem hoztad meg annyira a kedvem hozzá... most még nem.

De később lehet. Kicsit visszatart a szerelmi háromszög.

.
Prince Avalanche

Ennél road-movie-bb nem is lehet egy film ! A kicsit magának való Alvin és a barátnője lusta öccse, Lester az útburkolati jeleket festi meg az útjelzőket teszik ki egy olyan texasi szakaszon, amin egy évvel előtte pusztított tűzvész. Kezdetben nem nagyon beszélgetnek egymással, de egy levél és egy hétvégi "eltávot" követően, az azon történt események hatására egyre többet, leginkább persze a nőkről, miközben az utat festik és a tájban gyönyörködnek... És közben csak két emberrel találkoznak, egyre furcsább körülmények között: egy teherautó-sofőrrel, aki állandóan piával kínálja őket, és egy nővel, aki a tűzben leégett házát siratja, miközben a hamu között próbál bármi használhatót találni...

Paul Rudd és Emile Hirsch is remek színészek, a személyes és/vagy mélyenszántó beszélgetéseiket is jól egészíti ki a hamuból újraéledő táj csendessége, így bár egy kicsit lassú a film, de csak amennyire az útburkolati jelek festése. Viszont semmi, de semmi nem tudja elvenni a film igazi érzelmi tetőpontját attól a jelenettől, ahogy a fent említett nő, Joyce Payne a leégett házról beszél... nem színészről van ugyanis szó, az tényleg a saját háza, és a stáb kérte meg, hogy őt és a történetét a filmbe tehessék.

8/10
.

.
La cara oculta

Miután a tehetséges fiatal karmester, Adrián megtalálja a barátnője, Belén videós búcsúüzenetét a közös házukban, teljesen magába szakad. Később a bárban, ahol bánatában inni kezd, megismerkedik Fabianával, a pincérnővel, akivel, még ha a szakítás fájdalma láthatóan még nem is múlt el, gyorsan összejönnek, és hamarosan Fabiana odaköltözik Adriánhoz. Szinte az első naptól kezdve gyűlni kezdenek a gyanús jelek: kiderül, hogy a rendőrség nyomozást folytat Belén eltűnése miatt, a videóüzenet óta ugyanis semmifajta életjelet nem adott magáról, és Fabiana is egyre furcsább dolgokat tapasztal a házban, gyanús zajokat és rezgéseket...

Elsőre egy sima thrillernek tűnik, kis misztikus beütéssel, de aztán az írók a közepén tekernek egy isteneset a sztorin, úgyhogy nyilván nem is írok róla többet...

8/10

--------------

Multik haza! - I {heart} Huckabees

Az egyik környezetvédelmi szervezet vezetőjét, Albertet foglalkoztatni kezdi a kérdés, miért találkozott ugyanazzal a magas fekete fickóval háromszor is egy napon belül, és egy véletlenül hozzá kerülő névjegy segítségével el is jut a megoldáshoz, egy lételméleti nyomozó pároshoz. A sajátos módszereik, továbbá a történetbe kerülő egyéb szereplők, mint például az öntelt reklámszakember, a francia írónő és az állandóan az olajhelyzeten aggódó tűzoltó lehetnek segítségére Albertnek, de leginkább az, ha kideríti, mi történet a macskájával még gyerekkorában.

Legalábbis remélem, hogy ez a sztori, mert egyébként egy irdatlan katyvasz az egész, alacsonyan szálló filozofálgatással az élet és a világmindenség kérdéseiről, gagyi animációkkal és sehova sem vezető párbeszédekkel. Paródiának a sztárparádé ellenére is szar, szatírának jobb, de még ahhoz is túl zavaros és fárasztó, hogy simán szórakoztasson a káoszával. Mintha az idősödő Terry Gilliam rendezte volna a John Malkovich menetet.

3,5/10

--------------

La casa del fin de los tiempos

A középkörú Dulcét elítéli a bíróság a férje és az egyik fia megöléséért, noha az asszony ártatlannak vallja magát, és a házban levő szellemről beszél, egy öreg férfiról, késsel a kezében. 30 évvel később az idős nőt a börtönből háziőrizetbe helyezik a korábbi házukban, ahol szinte azonnal újrakezdődik a kísértetjárás. Egy fiatal pap, hogy Dulcén segítsen, utánanéz a ház történetének, amiből kiderül, hogy azt még valamikor az 1800-as években építette egy angol szabadkőműves, és régi újságcikkekből az is, hogy a házban rendszeresen történtek gyilkosságok illetve tűntek el belőle emberek... pontosan 30 évente.

Bár alapjaiban leginkább a The Conjuring spanyol megfelelője lenne, annál sokkal lassabb, mert egy külön drámai szálat is bele akartak vonni Dulce családjáról, és ezért eléggé untam. Egy kisebb csavar van a filmben, onnantól gyorsulnak fel egy kicsit jobban az események, de ebből a szempontból igazából már maga a film címe is spoileres. Az viszont ügyes, ahogy a fináléban minden szál összeér.

7/10
.

Niwrok írta:

La cara oculta

... úgyhogy nyilván nem is írok róla többet...

8/10

Nyilván. De ennyi is elég volt, köszi!

Niwrok írta:

Multik haza! - I {heart} Huckabees

Mintha az idősödő Terry Gilliam rendezte volna a John Malkovich menetet.

3,5/10

És.... ennyi is elég volt, köszi!

Niwrok írta:

La casa del fin de los tiempos

... de ebből a szempontból igazából már maga a film címe is spoileres. Az viszont ügyes, ahogy a fináléban minden szál összeér.

7/10

Hehe. Nem tudok spanyolul, de akkor nem járok utána. Ez is érdekel.


.