Niwrok írásai 1.0

A Végzet napját megtartom magamnak, mint személyes élményt - ezt már megbeszéltük. Viszont az Öt legendához kedvet csináltál, eddig tartottam tőle, de így lehet, megnézem a gyerekekkel.

Artu, úgy tűnik, tegnap kölcsönösen egymás ajánlóit fogadtuk meg, és azt hiszem, egyikünk sem járt rosszul .

Börtönregény - Get the Gringo / How I Spent My Summer Vacation

Nem tudom, hogy miért nincs nagyobb felhajtás e film körül, amikor van benne Mel Gibson, akció és poén.

Viszont hiába van Mel Gibson a stáblistán, ha főszereplőt kéne mondanom ehhez a filmhez, akkor az a börtön maga lenne. Még egy ennyire döbbenetes és abszurd helyszínt! Néha egyszerűen nem is figyeltem a cselekményre, annyira lekötött hogy milyen és mennyi elképesztő dolgot tudtak belezsúfolni El Pueblitoba. Ha zenei aláfestéssel megtámogatott útifilm lenne, talán akkor is élveztem volna... na jó, lehet, hogy több óra után kiszúrtam volna a dobhártyám ettől a mexikóirap-mariachizene egyvelegtől. Nem is akarok sokat írni róla, mert a meglepetés sokkja legalább annyira része volt a dolognak, mint ennek a "lakóparknak" az olyan apróságai, mint az "üzleti negyed" vagy a V.I.P.-részleg.

A helyet benépesítő karakterek is sokszínűek, legyen az a Gibson alakította Névtelen (ő csak ugyanattól lett az ajánlóban Driver, mint a Drive-é, vagyis hogy vezet), a katonai múlttal és ebből eredő profizmussal rendelkező, de azért érző szívű tolvaj, a "speckó" kissrác az anyjával, a börtönt kvázi-dirigáló gengszterfőnök a családjával (Flor néni rulez!), a saját pecsenyéjét sütőgető és azt láthatóan sokszor fel is faló amcsi konzul, a zsaruk, börtönőrök, egyéb segédek. Még a legutolsó csicskának is van valami jellegzetessége, hogy ne "Ágyútöltelék 1." szerepeljen a stáblistán a neve mellett, ha más nem, legalább egy húszdolcsis szűzmáriás Rolex-utánzat.

Noha azért lehet tudni, hogy a mexikói börtönök nem arról híresek, hogy ott lenni életbiztosítás vagy csupa móka és kacagás, ahogy a Névtelen narrálja saját akcióját és a tapasztalatait, abból szinte ez jött le. Persze, ha sopánkodott volna, akkor is ugyanolyan vacak lenne a helyzete, és lehet, hogy jobban fel is hívja magára a figyelmet. Ez volt egyébként a leghihetetlenebb, hogy a cipős balhén túl alig kötnek bele a "gringóba", még a hecc kedvéért sem... ő meg közben nyugodtan megfigyelhet, szövögetheti a kijutásáról a terveket, és kezdhet el kötődni egyik-másik bentlakóhoz. Eszköze a menekülésre maximum a jókor, jó helyen felhasznált információ lehet, például arról, mi is lett azzal a pármillió dollárral, amivel lekapcsolták a korrupciót hétköznapi könnyedséggel kezelő zsaruk. Aztán sajnos a narráció kezdett elmaradozni, míg végül az egész egy félórás, mesterien megtervezett duplabosszúban csúcsosodott ki;  az is jó volt, csak nem annyira.

Röviden: Szórakoztatóan morbid börtönfilm, ahol a véres leszámolások és összeesküvések közé azért csak befér a cinikus  humor is. A valóság amúgy is sokszor rálicitál bármilyen elképzelésre, másrészt meg még ezt is komolyabban tudtam venni, mint tavaly a szappanos drogoperába hajló Vadállatokat.

8/10
.

.
Váltságdíj/ Kidnapped


Mint utólag kiderült, ezt is vetítették már nálunk, ráadásul az RTLKlub és az AXN is, ami hét év alatt nem is annyira meglepő. Nálam úgy fél éve került képbe, részben a sztorija, részben a színészei miatt, részben mert sokan írták róla, hogy egy igazán csavaros és izgalmas darab, amit de kár, hogy elkaszáltak 13 rész után, részben meg mert tetszett, amit idézetként olvastam, hogy "This is like a maze built on a maze within a maze.". Ennyit még én is rá tudok áldozni egy sorozatra, főleg, hogy úgy szólt a fáma, a soha el sem készülő második évad szálait leszámítva a dolog igazából kerek. Néha szívesen "rétes"-re cseréltem volna a fenti idézetben a "labirintus" szót ("Ez olyan, mint a rétestészta, amihez hozzágyúrtak egy rétest, és mindezt beletöltötték egy rétesbe"), de a bevezetőt leszámítva a nagy része tényleg pörgős és feszült volt.

Az alapszituáció ugyanis jó: a befolyásos üzletember Conrad Cain fiát (Leo) iskolába menet fegyveresek rabolják el, hátrahagyva többek között egy halott sofőrt, egy sebesült testőrt (Vigil) és egy üzenetet: "Ne hívják a rendőrséget!". A családi jogász (naná, hogy rögtön azzal konzultálnak!) javaslatára Cainék megbízzák Knappet, a profi, de nem makulátlan hírű túszmentőt, hogy kutassa fel a fiukat, de persze nem lenne kellően túlbonyolítva a dolog, ha nem kapcsolódna be idővel szép sorban az FBI, a média, az egyéb befolyásos rokonok, emberek a családtagok múltjából, és az is kiderül, hogy ez nem olyan egyszerű ügy, hogy egy telefon után a fiú és a váltságdíj majd szépen helyet cserél. A "maze"-es madzag ugyanis az, hogy a mentőakcióval párhuzamosan az emberrablók szemszögéből is látszanak a kulcsesemények, akár az, hogyan szervezik a fogva tartást, az, hogy mint a gyík, hogyan törik le a "farkat", akihez a nyomozók már túl közel kerültek, és az is, hogyan növesztenek a helyére új, arctalan senkit. Így aztán senki sem tudhatja igazán, hogy hol van éppen a táplálékláncban ill., hogy mennyire van közel Leohoz.

A karakterek, ami elsődleges, önmagukban kiválóak. Mindenkinek van valami kis szenny a múltjában, amit meg lehet kapargatni, titkok, amik most kapcsolódnak össze, régi sérelmek, elfojtott vádak, bűntudat, és ezek mind szépen ki is vannak bontva. A gond a sorozatok rossz szokásához híven az, hogy ezeknek általában egy-egy epizódig van jelentősége, nehogy a múlt heti részt kihagyó nézőknek összezavarodjon a kis feje, így ha a nyolcadik részben újságírók hada rohanja meg Cainék lakását, akkor felesleges is várni, hogy akár egy paparazzo is zaklassa a kilencedikben kalandtúrára induló Mrs. Caint. Nekem nagyon tetszett Knapp figurája, aki azért ismeri olyan behatóan az FBI-ügynökök módszereit, mert sok egyéb mellett az is volt, és egy ottani kudarca, egy kislány elrablása azóta is kísérti (az áldozat ugyanis nem került elő, sem élve, sem holtan). Kinget például -aki a Cain-ügyben kvázi vezeti a nyomozást, és akinek Leo testőre a sógora- annak idején, rögtön az első bevetésén ő mentette meg. De jó az apu-anyu páros, jó a Leo bizalmasává vált Vigil, és igazából jók az átmeneti szereplők is, egy-egy új szál, két-három ember szinte minden részben tovább tágítja a Cain-univerzumot. Az egy más kérdés, hogy ennyi egyéni kavarás mellett néha az emberrablásnak van a legkisebb szerepe, hiszen ennyiféle figura, ha akarna sem tudna együtt dolgozni; mindenki meg van győződve, hogy az ő módszere vezethet csak eredményre, így aztán egyértelmű, hogy Knapp nem csak az emberrablókkal, hanem az FBI ügynökeivel is versenyt fut, miközben azokat meg a belső elhárítás cseszteti, és hol a sebesüléséből villámgyorsan felépülő Vigil, hol a Cain-család valamelyik tagja veszi át a stafétát. Hogy megosztva az információikat együtt dolgoznának... ugyan kérem...

A sok bába között elvész a gyerek, szó szerint is, mert Leoval szinte csak a bénázás megy... hogy most már a negatívumokról is essen szó. Ahogy síkhülye fogvatartói egymást cseszegetik (egy inverz "jó zsaru - rossz zsaru" felállásban, néha egymás vallási meggyőződésén csámcsogva), miközben Leo a szökésének egyre kacifántosabb terveit szövögeti, az totál felesleges. Nekem fáj, hogy a srácot egy olyan szobában őrzik, ahol az ágy mögött "véletlenül" pont van egy funérlappal letakart lyuk a falban, de Leo sem jobb, amikor az ágy alá esett mobilt úgy akarja felvenni, hogy keresztülfúrja magát az ágy matracán, a pengés-sajtos produkciója meg potenciális Darwin-díjat ér. Ehhez jön hozzá, hogy ez a "maze"-dolog csak ideig-óráig vicces és/vagy izgalmas, utána zavaró lesz, hogy igazából ezt a dolgot a végtelenségig lehetne folytatni, és csak azért lett gyorsan vége, mert jött a kasza. A "hogyan" még jó is, de például nagy erőfeszítés kellett, hogy ne hagyjam három rész után a fenébe az egészet, a 2. és a 3. epizód ugyanis a labdapattogtató Schroederrel és a felesleges mellékszálakkal (Aubrey) pont olyan, mintha az írók az emberrablás lendületétől pofára estek volna, és két epizódnyi időre lett volna szükségük arra, hogy feltápászkodjanak, és eldöntsék, milyen irányba is akarják terelni a sztorit. Az ötlettelenség csúcsa nálam az volt, hogy szinte biztos vagyok benne, az egyik szereplő, Kellogg nevéhez a reggeli kukoricapelyhes doboz adta az írónak az ihletet, ahogy szerintem Knapp neve is a sorozat címéről (KidNAPPed) ugrott be neki. És persze megint van sok-sok amnézia, vannak a történetet előrerugdaló szereplők és tárgyak, akik/amik "véletlenül" pont akkor kerülnek elő, amikor már épp elkezdene mindenki egy helyben toporogni. Az a Kidnapped óriási szerencséje, hogy mindez még éppen bele is fér, mivel egy epizód egy nap eseményeit öleli fel, így két hét az egész sorozat, és annyi idő alatt persze nem juthat idő mindig mindenre.

Az említett "pofára esést" leszámítva viszont szórakoztató volt a Kidnapped, leginkább -ahogy mondtam- egyes szereplői, a szépen összefésülődő szálai, és -ahogy még nem- az időnkénti humora miatt. Ennyi időt pont megért... meg 8 pontot a 10-ből.

8/10

.

Niwrok írta:

.
Váltságdíj / Kidnapped

8/10

.

Felírtam a néznivalók közé.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Váltságdíj / Kidnapped
8/10

Felírtam a néznivalók közé.

Szerintem megéri, a te tempóddal két-három napnál nem kell többet rááldoznod .
.

Niwrok, külön Neked:

Ők is Darth Mault láták az elsőben. Mégsem vagyok teljesen hülye.

R2-D2 írta:

Niwrok, külön Neked:

Ők is Darth Mault láták az elsőben. Mégsem vagyok teljesen hülye.

Ezt eddig sem gondoltam, viszont továbbra is tartom, hogy a démonlak -ami, hozzáteszem, nekem sem tetszett- egy Argento előtti tisztelgés, és annak egyébként nem rossz.

Amúgy jól értem, hogy a forgalmazó pusztán a sorszám leradírozásával bebassza a folytatást a mozikba, aztán aki majd beül rá, az kiszophatja az ujjából az előzményeket?! Jepp, ma sem kellett csalódnom az emberi faszságban...
.

Törtetők / Entourage S1-S8


Tudom, hogy a sorozatok egyes évadjairól külön szokás írni, itt azonban ezt sem a sorozat hossza (vegyes hosszúságú évadok 20-40 percig tartó epizódokkal), sem a tartalma (sitcom), sem az nem teszi lehetővé, hogy egy kicsit elnyújtva néztem végig, kb. másfél év alatt az első négyet, aztán a másik négyet egy lendülettel. Nagy vonalakban tudok írni róla, ajánló jelleggel, hátha "valakinek" ez is elég lesz .

A sorozat központi alakja Vince Chase, aki a bátyjával (Johnny "Drama" Chase) és két gyerekkori haverjával (Eric, Turtle) New Yorkból költözött Hollywoodba, hogy az ígéretes filmes karrierje során minél közelebb legyen a tűzhöz. Ebben leginkább az ügynöke, Ari Gold van a segítségére, és a szekér jól megy, a pilot már úgy indul, hogy Vince a Jessica Albával készített filmjük bemutatóját várja, több jövedelmező ajánlattal az asztalán. A többiek Vince mellett afféle állandósult kisérők (a cím jelentése is inkább "slepp", mint "törtetők"), de bármikor és bármiben számíthatnak is egymásra, jelenleg éppen abban, hogy Vince minél inkább a színészkedésre tudjon koncentrálni: Eric egy pizzéria "ügyvezetői" posztját adta fel, hogy menedzserkedjen, Turtle a csapat mindenese/sofőrje/kifutófiúja, és Drama, a megkopott hírnevű sorozatszínész volt az, aki Los Angelesbe csábította az öccsét, most meg szakácskodik neki, hogy ne legyen gond a kondícióval. Persze később jutnak ők feljebb is, megjárják a maguk hullámvasútját a vagyonig és/vagy a hírnévig, de a lényeg, az összetartásuk -kis képzavarral élve- a legmélyebb gödörben is segít a felszínen maradniuk.

A sorozat a romantikus sitcomok hagyományait követve a szereplők karrierje és barátsága mellett azok magánéletét mutatja be, ami Vince-nél a folyamatosan cserélődő csajokat jelenti, Ericnél a "se veled-se nélküled"-állapotot az éppen aktuális barátnőjével, Arinál a családi életet feleséggel és a gyerekekkel, Johnnynál és Turtle-nél pedig sokszor csak az epekedést az elérhetetlen puncik után. De ez a vonal kb. ennyi szót is érdemel, ez a legkevésbé érdekes része a Törtetőknek.

Mert hát csak Hollywood és a filmes világ a téma, és ezért belefér egy kis picsogás meg enyelgés, nem ?! A dolog először is onnan indul, hogy a sorozat egyik producere Mark Whalberg, akinek a sleppjéről eleve mintázták a főszereplőket, és akiknek jó pár személyes élménye -állítólag kissé finomítva, mert a valóságot úgysem hinné el senki - be is épült a sorozatba. És lehet, hogy kicsit karikírozva, kicsit tévé-kompatibilisebbé téve, de visszaköszönnek azok a figurák, akikkel ők kapcsolatban állnak... és ezt tessék szó szerint érteni. A színészek egy része ugyanis természetesen karaktert játszik, egy másik része meg önmaga karakterét saját néven a Törtetők világában! Tucatjával vannak itt olyan cameok, amikért külön-külön is ölnének a producerek, és tartsanak akár csak egy jelenetig, vagy húzódjanak át több részen, a meglepetés ereje nagyon sokáig (kb. a 7. évadig, amikor már inkább a sportolók érkeznek tömegével) működik. Nézőként igazából fogalmam sem volt, hogy legközelebb éppen ki nyit vagy telefonál rá Vince-re, James Cameron vagy Martin Scorsese, meddig lesz a csaja Sasha Grey, a pornósztár, hogyan égeti le magát Drama Whoopi Goldberg talk-showjában, hogy Ericet tényleg megcsalta-e a csaja Seth Greennel vagy meddig jár Anna Farisszel. A másik oldalon így lesz Beverly D´Angeloból ügynökségi befektető, Carrie Fisherből egy pletykalap főszerkesztője, Stellan Skarsgardból csökönyös német rendező (abszolút ötcsillagos alakítással!) vagy Peter Stormare-ból... na de ezt inkább meghagyom meglepetésnek, hadd essen hanyatt más is a fotellal . Vagyis tényleg egy élő, a különbségek ellenére is ismerős alternatív filmes világot kreáltak Vince és barátai köré, olyat, hogy néha sajnálja az ember, hogy azok a filmek és forgatókönyvek, amik körül jó esetben forognak az események, csak kitalációk (mondjuk az Enzo Ferrari életéről szóló mozi vagy a Johnny´s Bananas). Ehhez persze dukálnak a luxusvillák, a csili-villi irodák, bárok, éttermek, a pálmafás vágóképek a külső helyszíneken, a rengeteg bikinis csaj és sportkocsi, de az olyan filmes díjátadók megidézése is, mint a Sundance vagy Cannes.

De még ha mindez nem lenne elég, akkor ott vannak a karakterek, akiknél egyébként már szinte kínos, hogy az elkényeztetett csodagyerek-playboy Vince-től és talán még Erictől is hogy lopja el a showt majdnem mindenki, aki visszatérő szereplő. Olvastam egyszer egy felmérést valami rajongói honlapon, hogy kinek melyik szereplő hiányzik a legjobban, és 20% volt Johnny Drama-é, 80% Ari Goldé, a többiek meg osztoztak a "maradékon". Azért nálam ennél színesebb a paletta, én bírtam a szinte a sorozattal együtt üzletemberré és felnőtté érő Turtle-t, Ari kazánforróságú személyi asszisztensét (Lloyd), Vince szabadszájú sajtósát (Shauna), a vége felé már a magától elszállt rendező Billy Walsht, vagy éppen az öntelt-pojáca Dramat is, és ezekhez sokat tettek hozzá az alakító színészek is, de ha egyet kéne mondanom, az nálam is Ari Gold lenne. Jeremy Piven magabiztosan alakítja az üzletben megállíthatatlan, "kissé" ripacs ügynököt, aki abszolút nem polkorrekt és nyomdafesték-barát stílusával trappol végig bárkin, aki az ügyfelei vagy az ő sikere, előmenetele útjában áll, legyen az egy tesze-tosza beosztott, a saját üzlettársa, de még akár a főnöke is, hogy egyébként otthon (nem sokat finomítva a szóhasználatán) megpróbáljon jó apa és férj lenni.

Mondjuk ízelítőnek álljon itt egy kis párbeszéd, amit Ari a Warner egyik kisfőnökének (mellesleg ex-szeretőjének) titkárnőjével folytat telefonon:
- Hol van Dana, Amanda?
- A nevem Jen. Amandát elbocsátották.
- Oké, Jen, szóval hol van?
- Sajnálom, Mr. Gold, de egész nap nem láttam Ms. Gordont.
- Aha... Maga új a városban?
- Egy hónapja vagyok itt.
- Jó... Valószínűleg még nem ismer engem, de meg fog. Kérem, hogy a következő üzenetet adja át Dana-nak: mondja meg, hogy még mindig megvannak a cancuni fotók, és hogy egy honlapot fogok indítani velük. Mondja meg, hogy egész oldalas hirdetést fogok feladni az L.A. Timesban, hogy reklámozzam. Mondja, hogy az oldal címe hollywood-ügyvezető-kurvája-vagyok.com lesz, és hogy sem jelszó, sem díjfizetés nem korlátozza majd a megtekintését. Mondja, hogy egy kibaszott visszahívást várok tőle!

Vagy így osztja ki a feladatot a napi megbeszélésen:
- Az egyetlen dolgotok mára az, hogy ennek az embernek munkát találjatok. Bármilyen munkát. Az sem érdekel, ha az egy pornó, amiben ezüsthátú gorillák tömeges erőszakot követnek el rajta! Ha forog a kamera, nekem jó.

Jó pár alkalommal meglesz a szexista, rasszista és -nyugodtan mondhatom- tahó beszólásoknak a kisebb, és egyszer a nagyobb böjtje, és persze nem szívesen akarna magának senki efféle főnököt (amit Lloyd időnként kap, hajaj... ), de csak nagyon kevés alázás történik ok nélkül . És lehet, hogy valakit elküld a picsába, de szeretettel teszi .

Még egy pár szót a hangról. Nem véletlenül használtam végig az eredeti neveket, mert ugyan van hozzá szinkron, a magyar HBO vetítette is a sorozatot, de Hajdú Steve is csak halvány árnyéka Jeremy Pivennek, a többiek hangja pedig annyira fakó és jellegtelen, mintha egy hónapig áztatták volna tömény hypoban. Komolyan, ha nem láttam a képet, alig tudtam eldönteni, hogy éppen ki beszél. Szóval a sorozat mellett erősen ajánlom az eredeti hangot is.

Röviden: Rengeteg 10 pontos jelenet és karakter és összességében is 9 pontos évadok mellett is egy kicsit lejjebb kell vennem a lelkesedést. A sorozat elején a döcögés és a mérsékelt költségvetés, és az, hogy a vége felé már inkább volt egy filmes Grace klinika (a záró epizódról nem is beszélve), mint filmesekről szóló sitcom, egy kicsit árnyalják a teljes képet, de ami jár, az jár.

8,5/10

.

Anyám... S1-8...

Felkeltetted érdeklődésemet, de nem mondtad, hogy nyolc évad. Még ha rövidebbek is...
Ebből tényleg november lesz. Jövő november.

És most? Zombik vagy Lost?

R2-D2 írta:

Anyám... S1-8...

Felkeltetted érdeklődésemet, de nem mondtad, hogy nyolc évad. Még ha rövidebbek is...
Ebből tényleg november lesz. Jövő november.

És most? Zombik vagy Lost?

Az epizódhosszok és az évadok is rövidebbek az átlagnál, és a nyolcadik évad például 8 darab átlag 25 perces részből áll, az meg kb. 200 perc . Normál sorozatokban ennyi az üresjárat a félévi szünet előtt . Az S1-S8 ijesztő (na, gondolhatod, hogy én mit érzek a Lost terjedelmét elnézve , az nyolc órás műszakban nézve is kb. két hétig tart majd ), de összességében 2,5-3 évadnak felel meg.

Zombik, de annyira rászűkült az agyam a Törtetőkre, hogy hallani sem akarok most sorozatról. Előtte egy kicsit apasztanom kell a felgyűlt filmállományom, plusz a mostani megjelenések között is lesz jó pár újranézős. Talán novemberben... de még idén .

Vagy hát, úgyis "közeleg a tél" ...
.

.
Brooklyn mélyén / Brooklyn's Finest, avagy "Szolgálunk és vétünk"


"Az élet nem jóról és rosszról szól, hanem jobbról és rosszabbról"

Alig fél éve néztem a másik, Kiképzéssel reklámozott rendőrfilmet, az Utolsó műszakot, és ahhoz képest, hogy a Brooklyn mélyén volt az, ami kevésbé érdekelt, mégis filmként ez tetszett jobban. Amíg ugyanis Ayer remek forgatókönyve és annak drámaisága mellett a rendezése nekem már nem jött be, addig Fuqua-nak sikerült egy kezdő, de tehetségesnek tűnő íróval együtt dolgoznia (Michael C. Martin), így a történet és a megjelenítés ebben állt össze jobban.

Persze talán nem véletlen, hogy az Utolsó műszak nagyobb népszerűségre tett szert (az imdb szerint egy ponttal jobb). Az emberek biztosan szívesebben néznek filmet hősies zsarukról, akik minden körülöttük hömpölygő mocsok ellenére megtalálják a bajtársiasságnak és a poénkodásnak azokat a kis pillanatait, amivel az eufemisztikus "munkahelyi stresszt" ellensúlyozni lehet, hogy legalább ne mindig vigyék haza magukban a munkát, mint olyanokról, akiket ugyanez már bedarált. A Brooklyn mélyénnél a borító hátulján említett három zsaruja ez a kategória, de az ajánló valóságtartalma ezen a ponton véget is ér, például nincs itt semmi "a véletlen úgy hozza, hogy együtt kell folytatniuk megkezdett útjukat", mert bár a sorsuk valóban összefonódik, de együttműködésre esélyük sincs. Helyette az egyéni drámák mentén halad a történet, és a nehézkes indulás és lassúság ellenére egyre jobban átérezhetővé vált, hogy mit jelenthet ennek a három embernek nap mint nap munkába indulni, hogy ezt milyen erkölcsi dilemmáktól terhelten teszik. Hogy hogyan folyik össze munka és magánélet, ami mindhármuknál oda vezet, hogy a jogszolgáltatás egyre lejjebb csúszik a fontossági listán, főleg mert a rendőrség intézményének magának is megvannak a maga érdekei, stiklijei, például hogy egy utcai lövöldözés kapcsán kialakult botrányban produkálni kell egy pár rendőrös "pandahírt", ami segít majd a kirakatban a rendőri állomány szebbik arcát mutatni.

"Erre" ott vannak ők hárman. A vallásos Sal, akinek nem csak a felesége és a gyerekei "boldognak látása" a célja, hanem az, hogy a házat, ami már több szempontból sem megfelelő nekik, le lehessen cserélni egy jobbra, és ezért bizony tényleg nem csak annyit tesz, hogy várja a fizetési csekkeket. Az apatikus Eddie, akinek a nyugdíja előtti utolsó hetén varrják a nyakába olyan újoncok felkészítését, akiknek a bizonyítványán még meg sem száradt a tinta, de abban, amit ő tanítani tud nekik, igazságszolgáltatási szempontból nem lesz sok köszönet. A csak Tangoként bemutatott beépített zsaru, akinek pár rendőri vezető jobb választási esélyei miatt kellene még mélyebbre ásva feladnia olyan elveit és kapcsolatait, amiknek a beépítés ideje alatt az életét köszönhette, miközben tehetetlenül kénytelen nézni, ahogy "kinti" élete minden nap távolléttel egyre jobban esik szét. Nem tipikusan azok a figurák, akiknek szívesen osztogatnánk az "A hónap dolgozója" emlékplaketteket, ugye? A film viszont ügyesen meghagyja a kérdést a nézőnek, hogy megvetését, erkölcsi aggályait az egyének, azok jellembeni "hibái" felé irányítja, vagy a "rendszer" ellen, amelyik az egyéneket ilyen helyzetbe hozza.

Mindehhez a film a film megadja az elmerengési időt, két óránál is hosszabb játékidejét lassú drámaiság és két pörgösebb tetőpont jellemzi; az első szinte mértani pontossággal a film közepénél afféle lehetséges fordulópont mindhárom zsarunál, a második meg a finálé majd egy órával később. Mégsem éreztem unalmasnak vagy üresnek ezt az időt, az érzelmek és a pár meglepően érdekesnek és szimbolikusnak ható jelenet (leginkább az maradt meg, ahogy Sal keresztet próbál vetni a liftben, szerintem a film messze legjobb pillanata volt) több, mint elegendő volt.

Röviden: Akik fejében a rendőrök még emberi mivoltuk ellenére is ideálképként élnek, azoknak inkább az Utolsó műszakot tudnám ajánlani. Mindenki másnak ott a Brooklyn mélyén.

8,5/10
.

Niwrok írta:

.
Brooklyn mélyén / Brooklyn's Finest, avagy "Szolgálunk és vétünk"

Felírtam a kis cetlimre, a nézendők közé. Furcsa, de nem is hallottam róla.

R2-D2 írta:

Felírtam a kis cetlimre, a nézendők közé. Furcsa, de nem is hallottam róla.

Talán mert nem tipikusan az a film, amire az ember felkapja a fejét ebben a dömpingben, pusztán a zsarus filmekre vetítve is. Meglátom, hogy "rossz útra tévedt, korrupt zsaruk", és már lapozom is tovább, főleg 2008 után, amikor majdnem egyszerre jött Az éjszaka urai, Az utca királyai, a Zsaruk becsülete, a Mocskos zsaru meg még ki tudja mi. A Zsaruk becsülete ráadásul annyira kiporciózott, sablonos és minden drámaisága ellenére is olyan szirupos volt, hogy azóta is ragad tőle a szám.
Ezt sem láttam volna, ha nem egy MM-es turiskosár aljáról halászom ki. De ahogy mondtam már, néha megéri átforgatni egy kicsit a "szemetet" .
.

.
También la lluvia / Even the Rain / Ismeretlen föld


- És hogy fogja csinálni?
- Pénzzel. Az mindig beválik.

A 2000-es évek első napjaiban forgatócsoport érkezik a bolíviai Cochabamba városába, hogy ott Kolumbusz érkezéséről, Amerika felfedezésének kevésbé dicső oldalát bemutatva forgassanak. A forgatókönyv központi alakja a tervek szerint nem is Kolumbusz maga, hanem egy Hatuey nevű Taíno indián, aki véresen megtorolt lázadást szított alig húsz évvel a hódítók megérkezése után, és Antinio de Montesinos atya, aki ugyanebben az időszakban, szembeszállva a spanyol korona érdekeivel elsőként emelte fel szavát a leigázott őslakosok jobb elbánásáért. Bár több stábtagnak is aggályai vannak, hogy a szárazföld belsejében, hegyektől körbeölelve mennyire lehet majd akár csak megközelítően hiteles filmet készíteni, úgy, hogy a történelmi szereplők és események mind a karibi vidékhez (Hispaniola szigete) kötődnek, de a producer (Costa) szerint sok statisztára és munkásra lesz szükségük, ami az eredeti helyszíneken sokkal drágább lenne, az itteniek meg beérik két dollárral naponta. A rendezőt (Sebastián) ennél sokkal jobban érdekli, hogy végre megelevenedve láthatja majd a művét, és ezért is örül, hogy már az első napon sikerül kiváló "bennszülöttet" (Daniel) találnia Hatuey szerepére azok sorában, akik statisztának jelentkeztek. Hogy Daniel közösségének szószólója, jól jön a szerep megformálásánál, azonban Sebastián és a stáb számára nem várt bonyodalmakhoz vezet. A fickó ugyanis előbb résztvevője, később oszlopos tagja lesz annak a polgári engedetlenségi mozgalomnak, amelyik tüntetésekkel próbálja kikényszeríteni a helyi ivóvízhálózat működési szabályainak állami felülvizsgálatát. A tulajdonos multinacionális cégcsoport ugyanis olyan abszurd árakat és előírásokat határozott meg, olyan törvényi felhatalmazásokkal, amik szinte lehetetlenné teszik a legszegényebbek vízhez jutását, utóbbiak között például a hírhedt 2029. törvénnyel, mely hatósági engedélyhez kötötte azt is, hogy a lakosok a házuk tetejéről lecsorgó esővizet összegyűjthessék, és ez alapján a közműcég az efféle közösségi vízellátó rendszerek "fogyasztását" is kiszámlázhatta. A stábtagok beszélgetései, a forgatási jelenetek és az utcán történtek során lassan egymásba folyik a múlt és a jelen, és ebben a helyzetben kell minden érintettnek mérlegelnie, mi is az igazán fontos számukra.

A felvezető-ajánló kicsit hosszú lett, de szerettem volna bemutatni mindhárom szálat, amik mentén a film halad. A párhuzamos események ugyanis mindennél jobban beszélnek arról, hogy 500 év alatt nem sok változott azon a vidéken, legalábbis ami a "bennszülöttek" és a "hódítók" viszonyát illeti. A film eredetileg pusztán történelmi film lett volna, de az író Paul Laverty sok lehetőséget látott a tényleges cochabambai "vízháborúban" is, és ennek a kettőnek az összekötésére évekig és több átírásig tartott (ez utóbbiban egyébként az egyik kedvenc spanyol filmesem, Alejandro González Iñárritu is részt vett) megtalálni a fiktív filmes stáb koncepcióját. A több szál sajnos egy kellemetlen vonással is együtt jár, mégpedig azzal, hogy egyik történetet sem ismeri meg néző mélységeiben, inkább csak jellegzetes pillanatok kerülnek kiemelésre pár emberi sorssal és a stábtagok moralizálásával kitöltve a hézagokat. Ettől ez a remek alapötlettel és kiváló pillanatokkal rendelkező mozi (az a jelenet például, amikor a rendőrök a forgatás közben jönnek letartóztatni Danielt, egyszerűen csillagos tízes!) pont csak egy árnyalatnyival lesz felszínesebb, mint kéne, ami a végére azt az érzést hagyta, hogy az írónak nem volt igazán ötlete a befejezésre.

A színészek és a stáb ezen a kényszerű "apróságon" túl jó munkát végzett, például ami a hangulatot illeti. Nekem például nagyon tetszett, hogy a történelmi jeleneteket legtöbbször nem a forgatócsoporttal együtt mutatják, hanem tényleg magát a "filmet a filmben", megvágva, annak minden érzelmi töltetével együtt, és néha egy hiperűrugrással ért fel, ahogy hirtelen 500 évvel később "találtam magam". A színészek közül eredetileg Gael Garcia Bernal volt a húzónév, de Luis Tosar szerintem nagyobbat alakított, és minél több filmben látom (az utóbbi időben ilyen volt a Celda 211 és a Mientras Duermes), annál jobban felhívja magára a figyelmem.

Viszont ez a film megint eszembe juttatta, mi a legnagyobb szívfájdalmam ezekkel a filmekkel: hogy a Cirko qrvajó filmeket hoz be az országba, de ezek a széles közönség számára nem vagy csak alig megismerhetők.

8,5/10
.

Niwrok írta:

.
También la lluvia / Even the Rain / Ismeretlen föld

8,5/10
.

Köszi az ajánlót, ezt mindenképp előreveszem a listámon!