Niwrok írásai 1.0

Niwrok írta:

Pál Adrienn

Ahogy a Friss levegő, a Pál Adrienn is felemás élmény lett, mert voltak érdekes szálai, de sokat közülük idejekorán meg- és elfojtott a rengeteg statikus, elnyújtott kép, amik úgy telepedtek rá a filmre, mint a háj. A sok unalmas életkép ugyan nekem meghozta a maga játékosságát azzal, hogy elkezdtem találgatni, ez vagy az a jelenet, kellék éppen mit akar megmutatni, kifejezni Piroska személyiségéből (mondjuk az, hogy még otthon is ragaszkodik a klumpa viseléséhez) meg a keresés szinte krimiket, thrillereket idéző hangulata is tetszett, de abban biztos vagyok, hogy ebben a témában egyszerűen nem volt 133 perc.

7/10
.

Háát... ne haragudj, de ezt kihagyom.

R2-D2 írta:

Pál Adrienn

Háát... ne haragudj, de ezt kihagyom.

       
.

Niwrok írta:

.

Évértékelő (2014)

Hehe... megint süssem el a tavalyi poént: az enyém más lesz?


Négy közös címünk van a Top10-ben, egy homlokegyenesen más élmény, a többi csak pillanatnyi szubjektív megítélés tükre

Hamarosan.

R2-D2 írta:

Évértékelő (2014)

Hehe... megint süssem el a tavalyi poént: az enyém más lesz?
Négy közös címünk van a Top10-ben, egy homlokegyenesen más élmény, a többi csak pillanatnyi szubjektív megítélés tükre
Hamarosan.

Ha titokzatos akarsz lenni, ne árulj el ilyen sokat .
Múltkor elárultál négyet, ami nincs a tieden, ma még egyet, ahogy azt is tudom, hogy melyik az, ami "homlokegyenes"... szóval ha jól számolok, akkor a maradék az mind egyezés ...
.

.
A próféta / Un Prophéte


A 19 éves Malikot hat év börtönre ítélik hivatalos személy elleni erőszak miatt. Ahogy az a srác sebein látszik, jócskán megedzette az élet, a börtön azonban teljesen új világ számára, ahol benti és/vagy kinti pártfogók nélkül szabad prédának számít. A blokkban, ahova bezárják, egy korzikai banda tartja kezében a hatalmat, és annak a feje, Luciani hajlandó védelmébe venni az arab fiút, amennyiben az "segít" nekik: még az átszállítása előtt meg kéne ölnie a Malikkal szomszédos cellában levő Reyebet, egy bírósági ügy tanúját. Ez az ára annak, hogy befogadják maguk közé, aminek meglennének a maga előnyei (jobb ellátás, nagyobb mozgástér, később esetleg csicska feladatok az üzletben és a csapat körül, stb.), az elutasításnak vagy a kudarcnak meg persze a végzetes hátrányai... Malik úgy dönt, ha már úgysincs igazi választása, legalább kihozza a helyzetből a legtöbbet, és amellett, hogy munkát vállal a börtön falain belül, és folytatja félbehagyott tanulmányait, a dolgokat is elkezdi a maga javára fordítani.

Mivel ez is egy börtönös film, abból meg láttam párat (legutóbb mondjuk az Éhséget, a Börtönregényt meg a Celda 211-et), így akaratlanul is befolyásolták ezek a hangulatot, például ami magát az intézményt illeti. Ebből a szempontból simán az élbolyban van a Próféta. Ez a koszos, nyomasztó letargia hiányzott nekem a Celdából (na persze nem annak nyitójelenetét illetően, az mindent vitt!), a redvás, málladozó vakolatával, ahol évek óta csak a sunamagazin látott "meszet", a csupasz, mégis formatervezett rácsaival a cellák ablakain. Az más kérdés, hogy én nem tudom, tényleg ilyenek-e a börtönök a franciáknál, de ez néha mint egy átjáróház vagy gengszter-pláza, amiben a rabok civil ruhában vannak, a digók például műbőr kabátban feszítenek a nyitott cellaajtóban, mások meg tolják végig a folyosón a bevásárlókocsit, amiből kilógnak a bagettek. Alig látni őrt, és nem úgy néz ki, mintha bármi következménye lenne, ha a rabok közül esetleg egyiket-másikat vérbe fagyva találják, ami még akkor is furcsa, ha a börtön teljes személyzete a maffia zsebében van.

Mert ellentétek, és emiatt erőszak akad bőven, már onnan kezdve, hogy a fegyintézetben három nagyobb frakció van, és ezek között elég durva hatalmi harcok dúlnak. A Luciani vezette korzikaiakat már említettem, és bár viszonylag kevesen, 20 körül vannak, de nekik van a legjobb ellátórendszerük, nekik vannak a legstabilabb kinti kapcsolataik, és ahogy mondtam, az őrök is a tenyerükből esznek. A második csoport az araboké, akik hiába vannak sokan, ha az erőforrásaik és a hatalmuk szűkös. Végül vannak a franciák, akik viszont feltűnően kevesen vannak, és nincs is túl nagy szerepük. Ebből a börtön bezártságával keveredve egy izgalmas nyelvi és kulturális egyveleg lett. Érdekes, ahogy szinte folyamatosan váltogatnak az arab, a francia és az itáliai eredetű korzikai között, sőt, sokszor ki is használják, az őrök vagy a többi rab előtt olyan nyelven beszélnek, amit azok nem értenek, gondolják.

Bátor dolog volt egy jócskán kezdő színészre (Tahar Rahim) bízni Malik szerepét, mert sokféle és erős érzelmet kellett a fiú drámájába belevinni, de ez amekkora kihívás volt, annyira érett hozzá az alakítás. Kezdetben még ő a megszeppent kis utcakölyök, aki azt se tudja, hova nézzen, nehogy rászálljanak, de persze mindegy, mert ettől még rászállnak, hogy aztán a helyismerettel megnőjön a bátorság, a szakma csínjának kifigyelésével a kockázatvállalási kedv, ha már a benti előmenetele segít neki előteremteni az alaptőkét, a tanulással pedig az átfogó gondolkodás. Különösen nehezek lehettek azok a jelenetek, amik a börtönéletben meglevő kiszolgáltatottságot érzékeltetik, néhány közülük pedig fizikailag vagy lelkileg lehetett kimerítő a brutalitásuk miatt. A pengés jelenet, ahogy Malik "próbálkozik" vele, nálam talán még a börtönfilmek legjobb jelenetei közé is befér.

Páran panaszkodtak rá a neten, hogy a film túl francia, túl művészies, és bár van benne valami, de nekem azért nem volt baj -bár magam sem vagyok kibékülve a francia filmművészet jellegzetességeivel-, mert a legművésziesebb jelenetek a film legjobbjai, és eszem ágában sincs semmit mondani róluk, hiszen egyben a film legnagyobb meglepetését is adják ezek a "látomások". Hogy ezekért jelölték-e a Legjobb idegen nyelvű film Oscarjára, vagy hogy jogosan nyert-e előtte a Szemekbe zárt titkok, az meg majd kiderül, ha azt is láttam...

Malik története, szellemi és lelki átalakulása és a börtön hangulata szempontjából nagyon erős jelenetei vannak a filmnek. A gond az volt vele, hogy ezek között csak töredékes, és emiatt kicsit vontatott. Nincs mindig benne a jelenetekben az az érzelmi töltet, amit egy ilyen szélsőséges és az erőszaktól pattanásig feszült helyzetben alapnak tartottam volna. 9-10-es részei is vannak, de összességében kevesebb volt.

7,5/10
.

Niwrok írta:

Ha titokzatos akarsz lenni, ne árulj el ilyen sokat .
Múltkor elárultál négyet, ami nincs a tieden, ma még egyet, ahogy azt is tudom, hogy melyik az, ami "homlokegyenes"... szóval ha jól számolok, akkor a maradék az mind egyezés ...
.

De hülye vagyok, látod, már el is felejtettem, hogy már reagáltam a listádra..

Csak ma kezdtem formába önteni meg sorrendbe rakosgatni az enyémet, aztán azért. Na mindegy. Még ezt a 10 napot kivárom, a Leviathan nagyon érdekel, hátha lesz hozzá magyar felirat is. No meg a Lavinához.

Niwrok írta:

A próféta / Un Prophéte

... a redvás, málladozó vakolatával, ahol évek óta csak a sunamagazin látott "meszet", a csupasz, mégis formatervezett rácsaival a cellák ablakain. Az más kérdés, hogy én nem tudom, tényleg ilyenek-e a börtönök a franciáknál, de ez néha mint egy átjáróház vagy gengszter-pláza, amiben a rabok civil ruhában vannak, a digók például műbőr kabátban feszítenek a nyitott cellaajtóban, mások meg tolják végig a folyosón a bevásárlókocsit, amiből kilógnak a bagettek. Alig látni őrt, és nem úgy néz ki, mintha bármi következménye lenne, ha a rabok közül esetleg egyiket-másikat vérbe fagyva találják, ami még akkor is furcsa, ha a börtön teljes személyzete a maffia zsebében van.

Hehe. Szökés S3. Na, az mexikói? börtön mindent vitt...

Niwrok írta:

Malik története, szellemi és lelki átalakulása és a börtön hangulata szempontjából nagyon erős jelenetei vannak a filmnek. A gond az volt vele, hogy ezek között csak töredékes, és emiatt kicsit vontatott. Nincs mindig benne a jelenetekben az az érzelmi töltet, amit egy ilyen szélsőséges és az erőszaktól pattanásig feszült helyzetben alapnak tartottam volna. 9-10-es részei is vannak, de összességében kevesebb volt.

7,5/10

Köszi!

Jegyzem, nézni fogom. Érdekel.

R2-D2 írta:

De hülye vagyok, látod, már el is felejtettem, hogy már reagáltam a listádra..
Csak ma kezdtem formába önteni meg sorrendbe rakosgatni az enyémet, aztán azért. Na mindegy. Még ezt a 10 napot kivárom, a Leviathan nagyon érdekel, hátha lesz hozzá magyar felirat is. No meg a Lavinához.

Na, ne légy ilyen szigorú magadhoz .

Csak örülök, hogy ezek szerint valamilyen formában csak eljutott hozzád a Féreg, és meglep, hogy nem gyűlölted meg, de még jobban örülök a "megélhetési mazochistáknak" .
.

Niwrok írta:

.
A próféta / Un Prophéte

Páran panaszkodtak rá a neten, hogy a film túl francia, túl művészies, és bár van benne valami, de nekem azért nem volt baj -bár magam sem vagyok kibékülve a francia filmművészet jellegzetességeivel-, mert a legművésziesebb jelenetek a film legjobbjai, és eszem ágában sincs semmit mondani róluk, hiszen egyben a film legnagyobb meglepetését is adják ezek a "látomások". Hogy ezekért jelölték-e a Legjobb idegen nyelvű film Oscarjára, vagy hogy jogosan nyert-e előtte a Szemekbe zárt titkok, az meg majd kiderül, ha azt is láttam...

.

Amire megírtam a véleményt a Prófétáról, addigra a kérdésre is meglett a válaszom: IGEN.

Amit Artu itt leírt a Szemekbe zárt titkokról, nagyjából ugyanazt tudnám én is leírni, csak rám mind a drámai vonal, mind a képi megvalósítás (a favorit vágatlan snittjeimmel; a stadionos külön remek), de még a nyomozás feszültsége és fordulatai is jobban hatottak és meggyőztek. Szerintem is nagyon jó volt a kihallgatásos jelenet, főleg a jó zsaru - rossz zsaru leosztás, a film csúcsa viszont a liftes jelenet volt nálam: hiába tudtam, hogy messze még a film vége, így semmi nem történhet, de benne volt a dologban, hogy a nő ott pisili össze magát félelmében. Ha lassú is volt egy kicsit a film, a szerteágazó szálak és a nagy időtáv miatt mégsem tűnt nekem soknak.

Nálam olyan 88%
.

Niwrok írta:

Csak örülök, hogy ezek szerint valamilyen formában csak eljutott hozzád a Féreg, és meglep, hogy nem gyűlölted meg, de még jobban örülök a "megélhetési mazochistáknak" .
.

A Féreg még nem jött, valamit félreértettél.. (vagy félreérthető voltam)

Még van rá 10 napja, de azt rögtön észre fogod venni, ha megjön. Kizárt dolog, hogy ne legyen rám valamilyen hatással...

Niwrok írta:

Amit Artu itt leírt a Szemekbe zárt titkokról, nagyjából ugyanazt tudnám én is leírni, csak rám mind a drámai vonal, mind a képi megvalósítás (a favorit vágatlan snittjeimmel; a stadionos külön remek), de még a nyomozás feszültsége és fordulatai is jobban hatottak és meggyőztek. Szerintem is nagyon jó volt a kihallgatásos jelenet, főleg a jó zsaru - rossz zsaru leosztás, a film csúcsa viszont a liftes jelenet volt nálam: hiába tudtam, hogy messze még a film vége, így semmi nem történhet, de benne volt a dologban, hogy a nő ott pisili össze magát félelmében. Ha lassú is volt egy kicsit a film, a szerteágazó szálak és a nagy időtáv miatt mégsem tűnt nekem soknak.

Nálam olyan 88%
.

Örülök, hogy tetszett, a különbség a szokásos szubjektív, hangulati dolog. Így, utólag nekem is többet ér, mint akkor, néhány jelenetésre szívesen emlékszem.

Nekem mindkét film a próféta és a szemekbe zárt titkok is nagyon tetszik. A prófétában az a pengés jelenet tényleg komoly volt, de ami leginkább tetszett az a karakterfejlődés.. A próféta rendezőjének van egy filmje Rozsda és csont Marion Cottilard-dal és a Bikanyakkal. Az jobb is mint a próféta szerintem. Persze más műfajt képvisel, de attól még szerintem nagyszerű film! Amúgy volt "szerencsém" megnézni a Lucyt és számomra pár dolog biztossá vált még pedig, hogy Luc Besson nem felejtett el rendezni, csak filmet készíteni! A másik, hogy Miss Johannson elképesztően megérdemelne egy saját filmet ahol nem Ő statisztál másoknak hanem neki statisztálnak! Mármint egy másik filmben ami jobb mint a Lucy mert igazán megérdemelné! És igen tudom, hogy abban a földönkívülis filmben Ő volt a Főszereplő meg minden, de én olyanra gondoltam amit könnyen emészthető!

Mr. White írta:

Nekem mindkét film a próféta és a szemekbe zárt titkok is nagyon tetszik. A prófétában az a pengés jelenet tényleg komoly volt, de ami leginkább tetszett az a karakterfejlődés.. A próféta rendezőjének van egy filmje Rozsda és csont Marion Cottilard-dal és a Bikanyakkal. Az jobb is mint a próféta szerintem. Persze más műfajt képvisel, de attól még szerintem nagyszerű film! Amúgy volt "szerencsém" megnézni a Lucyt és számomra pár dolog biztossá vált még pedig, hogy Luc Besson nem felejtett el rendezni, csak filmet készíteni! A másik, hogy Miss Johannson elképesztően megérdemelne egy saját filmet ahol nem Ő statisztál másoknak hanem neki statisztálnak! Mármint egy másik filmben ami jobb mint  a Lucy mert igazán megérdemelné! És igen tudom, hogy abban a földönkívülis filmben Ő volt a Főszereplő meg minden, de én olyanra gondoltam amit könnyen emészthető!

A Rozsda és csont is "halogatott" film nálam, egyszer csak sorra kerül, de azt nem is tudtam, hogy a rendezője közös a Prófétával.

Johansson esetében meg talán a Ghost in the Shell remake fog az általad említett kategóriába esni, már ha tényleg ő lesz a főszereplője...
.

Niwrok írta:

Johansson esetében meg talán a Ghost in the Shell remake fog az általad említett kategóriába esni, már ha tényleg ő lesz a főszereplője...
.

"... de én olyanra gondoltam amit könnyen emészthető!"

Így is?

.
Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)


Láttam, hogy R2-nak sikerült egy pár órával megelőznie , és gyorsan át is futottam az írását, de még ha a lényegét tekintve talán ugyanazt is fogom leírni, legfeljebb a saját nézőpontomból, de akkor is szívesen szánom rá az időt. Inárritu-filmről ugyanis ritkán van alkalom írni, eddigi munkái közül viszont eddig csak a 21 gramm nem tetszett, de amúgy sem igazán számít, mert az eddigi több szálon futó, realista drámái mellé most forgatott egy abszolút egyetlen szálra felfűzött komédiát, ami sem a drámát, sem a szatírát nem nélkülözi.

Riggan Thomas 20 éve igazi akciófilmsztár volt a képregényhős Birdman alakjában, de akkora, hogy még most is nagy népszerűségnek örvend, az utcán folyamatosan a rajongóiba botlik, akik remélik, egyszer még felölti a tollas jelmezét. Riggan azonban -sok más pályatársához hasonlóan- a siker kiélvezése után kétségbeesetten próbál kitörni a rá aggatott skatulyából, és az elmúlt -vélhetően kudarcokkal teli- 20 év után, végső lehetőségként színpadra akar állítani egy darabot a Broadway-n, aminek írója, rendezője és szereplője is. A múlt és a vélt kudarc terhe az amúgy is feszültséggel teli időszakot még tovább fokozza, a személyes kétségeiről, bűntudatáról nem is beszélve, ráadásul az egyszervolt és újra oly könnyen elérhető siker Birdman alakjában folyamatosan kísérti Riggant, a hangja átkozza és szapulja. Az utolsó napokra végképp pattanásig feszülnek Riggan idegei, főleg, amikor véletlenek kezdik szabotálni a darab nyilvános próbáit, és egyáltalán nem úgy néz ki, Riggan egyben tudja tartani magát és a józan eszét a premierig.

A filmben a premierig hátralevő napokban kísérjük Riggant és a körülötte levő embereket... és a kísérést ezúttal a szó szoros értelmében kell venni. A bevezetőben is említett "egyetlen szálra felfűzés" úgy értendő, hogy egyetlen kamera van végig a filmben, vágás pedig csak "rejtett" helyeken (hirtelen kameramozdulatoknál, ha a szereplők egy sötét helyiségen mennek át vagy ha statikus a kép), ettől a több perces vágatlan jelenetek annyira egybefüggőek lesznek, mintha az egész filmben egy snitt lenne. Ez amennyire lenyűgöző, mert én nagyon szeretem az ilyen vágatlan jeleneteket, a legtöbb munkát és odafigyelést kívánó technikának tartom, ezúttal és így már a nézőnek is megerőltető, hogy tényleg végig a karakterek szájában vagyunk vagy a tarkójukban lihegünk. Nincsenek vágóképek, nincsenek még perspektívaváltások sem, mindig dráma van, mindig konfliktus van, és így, hogy három napot ölel fel a film, sokszor az is eltelik pár másodpercig, hogy rájöjjünk, hány órát is ugrottunk előre a rejtett vágás "féregjáratán". És akkor gyorsan letudom a másik, a valódi és egyetlen negatívumot is -mert az nem feltétlenül baj, ha egy film "strapás"-, ami a zene: amúgy is utálom ezt a fajta jazzt, de itt évekre elég dobot és cint hallottam, ami néha még a szöveget is elnyomja

Ezt ennyire gördülékenyen és folyamatosan összerakni és eljátszani hihetetlen nagy feladat lehetett, érthető okból jelölték az összes fontosabb díjra a Birdmant az Oscaron, ahogy a színészek közül is egyedül a Legjobb Női Főszereplő maradt ki. Naomi Wattsnak talán tényleg nem volt olyan erős jelenete, mint mondjuk Michael Keatonnak, aki igen, saját magát játszotta, elvégre ki emlékszik tőle bármire is a Batmanek óta, vagy Edward Nortonnak, aki tökéletesen hozta az életunt pojácát, és Emma Stone is mindent beleadott, amikor a sértettségét kellett kiadnia magából Riggan, az apja iránt. Meg eleve nekik is percekig kellett koncentrálni, benne maradni a karakterükben, nem volt "majd a vágással megoldjuk" és egyéb menekülőutak.

A Birdman viszont nem csak bravúros, de az érzelmeket és a kiszólásokat sem nélkülözi. Engem a környezet, a hangulat és a stílus miatt Robert Altman munkásságára, azon belül is Az utolsó adásra emlékeztetett. Az is egy színházban és annak kulisszái mögött, az öltözőkben, folyosókon játszódott, abban is kicsit feketés volt a humor, abban is megjelent egy kevés szürrealitás, Altman pedig minden általam eddig látott filmjében kiválóan bánt a karaktereivel, és ügyesen játszott a kellékeivel. A téma is hasonló; mindkettő a fogyasztói igények megváltozásáról szól, ahogy ott egy kis zenés társulat az utolsó élőben közvetített műsorára készül, mert már nem hallgatják elegen őket, itt meg Riggan szembesül vele, hogy csinálhat ő bármilyen jó darabot, népszerűséget aligha várhat tőle, hiszen a Broadway világa mostanra jócskán belterjes lett, az áhított szakmai elismertséget pedig aligha várhatja, amikor mindenki az ebben a körben lenézett képregényhőssel azonosítja. Vagyis sem a közönség, sem a kollégák és a kritikusok (ez volt egyébként a film egyik legkeményebb jelenete... persze ha Nortonét nem számolom ) nem igénylik azt, amibe ő szívét-lelkét, pénzét, józanságát beleáldozta.

És biztos vagyok benne, hogy ha nem is ugrottak rá az emberek csak úgy a Birdmanre, hogy "nini, egy új szuperhős, nézzük meg", de ha látták az előzetest, annak átverésébe jó páran belesétálhattak. Abban ugyanis úgy jelenik meg Birdman, mint Riggan állandó, megelevenedett kísérője, aki életre kelti Riggan látványos belső világát, ehhez képest csak a film vége felé teszi tiszteletét, és addigra bizony körülöttem már többen is csalódottságuknak adtak hangot. A párhuzam persze adott, a koncepció a nézőnek mutat fityiszt a mostanában népszerű, a bevételi listákat ostromló filmek főbb karaktereinek és színészeinek emlegetésével, megidézésével, és mi is éppen elégszer dobjuk fel ezt a témát: a nézők többsége nemhogy a "minőségre" vagy az "értékekre" nem vevő, vagy legalábbis egyre kevésbé teszik ezt, de már az sem zavarja, ha újrahasznosított effektekkel tömik, csak robbanjon, vérezzen, lőjék szét -lehetőleg gépágyúval-, zuhanjon le, és ennek a változásnak Hollywood a bulvárhíradós kiszolgálója lett. Mindig is készültek középszerű, sablonos filmek egyszerű szórakoztatásra, de a mélység és a töménység egyre csak nő, és nem hinném, hogy azzal, hogy Bay elképesztő látványvilágba öltöztette a nagybetűs Semmit az új Transformersben, ez lenne a gödör alja. Csak nehogy tényleg James Cameronnak kelljen mélytengeri expedíciót indítania a Szint megkeresésére és felemelésére...

Szóval egy remek egyveleget kap, aki minimálisan is túllát a szuperhősök-akciófilmek-vígjátékok tömkelegén, amiben keveredik a családi és a személyes dráma, az egyre jobban összemosódó határok miatt a filmvilág halálhörgése és a kiváló stábmunka... Csak azt a "zenei" sávot tudnám valahogy kitörölni...

8,5/10
.