Niwrok írásai 1.0

R2-D2 írta:

Ezzel szemben az egész tulajdonképp egy nagy esemény - a polgármester lebuktatásának - előkészítése.

Ezt akkor tényleg homlokegyenest máshogy láttuk  !

Spoiler:

Na, de mindegy is, éppen elég időt szántál egy olyan filmre, ami nem tetszett... és amit köszönök, mert így legalább egy kicsit beszélni tudtam egy filmről, ami nekem igen .
.

Niwrok írta:

Spoiler:

Hát persze hogy arról, de tulajdonképp az is az. Egy idő után nyilvánvaló volt a módosított cél - de nekem magához az eseményhez tartozik, egy személyhez kötődik mindkét dolog.

Niwrok írta:

És hogy helyette miről? A "vadászat" izgalmáról

A fene se tudja... Ha  az állatos hasonlatodnál maradok, akkor nekem inkább egy delfin és papagájshow volt: egy ideig érdekes és izgalmas, de egy idő után bizony fárasztó.

És még mindig a legfontosabb kérdésem: EZ volt a NAGY AMERIKAI BOTRÁNY???

Niwrok írta:

Na, de mindegy is, éppen elég időt szántál egy olyan filmre, ami nem tetszett... és amit köszönök, mert így legalább egy kicsit beszélni tudtam egy filmről, ami nekem igen .

Ugyan már, szívesen. Sőt, ah nem írásban kellene, hanem momdjuk hetente találkoznánk, még többet tudnék beszélni ilyenekről. [/quote]

R2-D2 írta:

És még mindig a legfontosabb kérdésem: EZ volt a NAGY AMERIKAI BOTRÁNY???

Nem, szerintem ez nem AZ amerikai botrány volt, hanem egy amerikai "botrány" (a "hustle" inkább jelent "szélhámos"-t, ebből a szempontból már az elejétől félrevezetőnek tartottam a címet) a sok közül, az "Így simliskedtünk mi Jimmy Carter idejében" témakörön belül . Bennem fel sem merült, hogy ezt übertopmájer botránynak tekintsem, aminél vadabbat a világ nem látott még. Azért azt senki nem hiheti komolyan, hogy az USA legnagyobb botrányának bárki is azt tartsa, hogy pár amcsi politikus elfogadott egy-egy "nokiásdobozt", ami kb. a borravaló lehetett azokhoz a pénzekhez képest, amit egy komolyabb lobbi után felnyaltak, és akkor hol vannak még az olajpénzek vagy a fegyverpiac... vagy mégis ?!
.

Niwrok írta:

Nem, szerintem ez nem AZ amerikai botrány volt, hanem egy amerikai "botrány" (a "hustle" inkább jelent "szélhámos"-t, ebből a szempontból már az elejétől félrevezetőnek tartottam a címet)...

Na látod, picit ez is félrevitt engem.

.
Gyilkos tréfa / Amusement


A napokban Artu és Weide olyan jókat beszélgettek a V/H/S-ek kapcsán, hogy kedvem támadt egy kis epizodikus horrorhoz nekem is. Bár maga a V/H/S is rendelkezésemre állt volna, inkább erre esett a választásom. Az érdekes az ebben, hogy úgy három éve már láttam, elsőre viszont nem hagyott túl mély nyomot. Egy jelenete derengett csak fel, az viszont gyakran, ha a fekete humor szóba került.

Most sem tudnám tagadni, hogy csak azért hívom a Gyilkos tréfát horror-antológiának, mert az túl hosszú lenne, hogy "a horror, ami minden elemét nem pusztán a klasszikus kelléktárból vette, hanem egyenesen más filmekből lopta". Azt sem mondom, hogy nem játszott közre, hogy a két nézés között eltelt időszakban annyi igazán ótvar horrort láttam, hogy jobban tudom értékelni, ami akár csak egy-egy dologban megfog, hát még ha többen is. Biztos meg volt az oka annak, hogy akkor "erőltetett, gyenge lábakon álló főszál"-ról meg "mindenfajta ésszerűséget nélkülöző csattanó"-ról hadováltam... ahogy annak is, hogy ezúttal az idő jelentős részében vigyorogtam .

Na, de most már elég belőlem, térjek végre rá arra, mi is ez! Ez egy "horror-antológia" , azon belül is a sorozatgyilkosos picsahorrorok négy legáltalánosabb sablonját veszi elő, és szövi őket egy múltban gyökerező történetbe. Ahogy azt úgy középtájon meg is mutatják, az egészet inkább lehet afféle makettnek tekinteni, és még véletlenül sem szabad feltenni olyan kérdéseket, hogy mennyi pénz és idő kellett volna mindezt előkészíteni, és hogy megy be, és hogy jön ki, és mikor, és "Na persze, pont ekkora mázlija van!?", és mi ez a képtelenül beteg szar. Ez a díszletek, a kellékek, a szereplők illúziója ezekben a Meghökkentő horrormesékben, és ezek látszatát el kell fogadni. Máshogy nem működnek :

- "Autós kitérő": Shelby a barátjával egy rossz emlékű hétvégi kiruccanásról kocsival hazafelé tartva, "konvojozás" közben letér az autópályáról. A kis, elhagyatott erdei utakon meg bármi megtörténhet, ugye?
- "Bébiszitter kerestetik": Tabitha két kis unokaöccsére felügyelni megy a nagynénjéék kertvárosi házába, de szinte az elejétől kezdve baljós előérzete van, amit az estére kitörő vihar, a megmagyarázhatatlan zajok, a csúf bohócbabákkal teli vendégszoba és a barátnője után érdeklődő esőkabátos fickó csak fokoznak.
- A "pizsamaparti": Lisa lakótársa egy koleszos buli után nem tér haza másnapra sem, az aggódó barátnő ezért a keresésére indul. A nyomok egy városszéli, romos panzióhoz vezetnek, a legkevésbé sem bizalomgerjesztő hely hangulatán pedig csak még ront a gyanúsan viselkedő gondnok, aki állítólag semmit sem tud Lisa barátnőjéről.
- Erről pedig nem is szeretnék sokat írni; legyen elég annyi, hogy ebben a fejezetben kerülnek helyükre a "kirakós" darabjai .

Az autós az üldözések miatt rögtön remek felütés, feszültség is akad rendesen, hogy aztán jöjjön a parás ház, és egy kis kanyarral a film visszatérjen ahhoz a szolidan mészárlós meneküléshez, ahonnan indult. Igazából nincs nagy minőségbeli különbség a részek között, most egyformán tetszett mindegyik. 15-20 perc fejezetenként meg annyi, hogy a nézőnek nincs is nagyon ideje rájuk unni, főleg mert az író néha látszólag teljesen új irányba viszi a filmet. Mintha az ajtók átjárók lennénk különböző horrorfilmek között, és olykor az is beletelik pár másodpercbe, amíg a néző hozzászokik az új körülményekhez.

Viszont bármennyire is tetszett és értékeltem legalább a csavarok és a csattanók szándékát, a legnagyobb meglepetés mégis a stáblista alatt jött el nekem .

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Gyilkos tréfa / Amusement


7,5/10
.

Bármennyire is felkeltetted érdeklődésemet, egyelőre borzalmasan hosszú a néznivaló listám. Sőt picit most horrorszünetet is akarok tartani, mert bele tud fásulni az ember (az ilyen Gyilkos tréfák jól jönnének mondjuk egy Torinói ló, vagy egy Sátántangó után).

Más: kérem vissza a százalékos értékeléseidet! Ez a 7.5/10 ez nem Te vagy.

.
Egy különc srác feljegyzései / The Perks of Being a Wallflower


Tudom, hogy lüke dolog, de az első, ami miatt ez a film gyökeret vert a fejemben, az az volt, hogy a "penészvirág" mennyire magától értetődő, és mégis különleges fordítás lett volna a sablonos "különc srác" helyett. Még akkor is, ha definíció szerint a "wallflower" nem ezt a "növényt" takarja, a bulikon a fal mellett álldogáló, visszahúzódó, "petrezselymet áruló" emberekre viszont stimmel.

Ez a fajta a főszereplő Charlie is, aki éppen középiskolai pályafutását kezdi, félénk természete miatt és barátok híján azonban nehezen találja a helyét az iskolai hierarchiában, társaságban és szívatásokban, még úgy sem, hogy a nővére végzős ugyanebben a suliban, a bátyja meg fényes focikarriert futott be az iskola színeiben. Végül a gúnyneve miatt állandóan piszkált Patrickben és az ő mostohahúgában, Samben talál barátokra, akik az iskola különceiként, saját társaságukkal járnak szívesen össze. Ez a banda lesz a kerete mindazoknak az eseményeknek, érzéseknek, hibáknak és kudarcoknak, amivel általában minden tinédzser szembenéz ebben a korban... csakhogy elejtett félmondatokból és az események olykor szerencsétlen alakulásából kiderül, Charlie ezek nélkül is nehéz emlékeket cipel magával, amiket, bárhogy próbálta, még nem sikerült feldolgoznia, csak elnyomnia.

Jó érzékkel a stáb úgy indítja a filmet, mint egy egyszerű, magának való srác első napja az új suliban, és aki -tudva, hogy pária lesz a suli kasztrendszerében- eleve úgy indul neki, hogy "csak" kb. 1.400 napot kell így eltölteni, és vége. Romantikus tinidrámának is érdekes darab lett volna, sok kis kalanddal és szerelemmel (Emma Watsonba tinédzserként belezúgni nem lehet különösebben nehéz ...), de a behozott újabb és újabb szereplők és szálak egy sokkal összetettebb személyiséggé tették Charlie-t, mint ahogy az az ilyen filmekben megszokott.

Spoiler:

Eredetileg, a film végén úgy 8 körül akartam pontozni, de húsz perccel később önálló életre kelt a fejemben, újabb rétegeit és kapcsolódási pontjait fedeztem fel, ez pedig a 9-es liga filmjeinek sajátossága, úgyhogy...

9/10
.

Niwrok írta:

.
Egy különc srác feljegyzései / The Perks of Being a Wallflower

9/10
.

Valahogy erről sem hallottam még... Meglepő?

Azt nem tudom, hogy meglepő-e de hogy sajnálatos azt igen. Nekem is nagyon bejött a film.Egyik kedvencem, sőt még a top "10"-esben is benne van bár igaz az inkább tartalmaz 35-40 filmet mint 10-et!
Valamint Niwrok rövid, de szép és lényegre törő írás volt, gratula!

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Egy különc srác feljegyzései / The Perks of Being a Wallflower

9/10
.

Valahogy erről sem hallottam még... Meglepő?

.
Piranha

"Remélem, menni fog. Nem hiába rúdtáncolok."

Ha végre itt a nyár (a filmben mondjuk tavasz, de ennyi írói szabadságot remélem engedtek nekem ), és meleg az idő, az ember strandra jár, mert ott lehet stírölni a csajokat, jókat bulizni, sörözni... és ahol pechére esetenként lecsócsálják róla a barlangi tavacskájukból frissen kiszabadult őspiranhák a húst.

Jól szórakoztam rajta, és ha ez nekem egy picsahorror meg tudja adni, akkor már elégedetten fogok felállni a végén. Ez meg aztán azoknak abszolút 18-as karikás kiadása. Van ugyan valami észrevehetetlen jelentőségű körítés a körzeti seriffasszony engedetlen, kapzsi kölykeiről meg a kanos fiáról, ami funkciójához képest még jó és hangulatos is lett. A lényeg ugyanis nem titkoltan az, hogy csöcsöket mutogassanak, aztán a halak lerágják ezeket a csöcsöket. Szinte már ősemberi az a bujaság és vérszomj, ami az erre nyitott elmével találkozva kielégítést nyerhet itt, 2-in-1. Ez a film ezt tudja... de csak ezt .

Ajatól én a Magasfeszültséget nem annyira szívlelem, a Sziklák szemét és a Tükröket viszont nagyon is, pont azért, amiért ezt is. Azon túl ugyanis, hogy a strandon annyi a szép és jó, közben annyi vicceset láttam, hallottam, hogy az sem zavart, hogy nem kaptam bambit. Maga a műfaj garancia a gagyira, de kellő mennyiségű munkával és ötlettel a gagyit is meg lehet színvonalasra csinálni. Az itt megvan. Aja nekem már bizonyította, hogy be tudja szaratni a közönségét (innen gratulálok azoknak, akik egy mukkanás nélkül kibírják egyedül, egy lesötétített szobában ülve az éjjeliőr Mayfair áruházban tett sétáit surroundban), és mostanra vélhetően szeretett volna valami könnyedebbet csinálni, de a saját zsáneréből nem tudott kilépni. Miért is kellett volna, ha ő ebben jó? Plusz bevont pár régebben neves, mostanában hanyagolt színészt egy nagy ökörködésbe. Ezért aztán simán megfért nekem az úszkáló "sellők" egyébként a Bond-főcímek vágóasztali hulladékát idéző jelenete a halak vizespóló-versenyre megérkezését követő tíz perccel. Utóbbi nagggyon durva volt (persze az előbbi is, gondolom, 3D-ben ott lebegtek a nézők orra előtt ), főleg mert ott éreztem leginkább a belevitt energiát; kiváló maszkmesteri munka, jól elhelyezett morbid poénok, feszültség, remekül összehangolt pánikos tömegjelenet, amiben még a túlélés ösztöne által vezérelt egymáson átgázolás filozófiája is helyet kapott. Ott aztán nem volt kérdés, hogy a sok néni miért sikít. És hogy elfoglalhassak egy köztes helyet az "Úszó Farok"-tengelyen: nem tartozom azok közé, akiket heveny röhögőgörcsre késztetne egy hal által visszaböfögött hímtag, de nem is vetődöm tőle az OFF-gombra. Ide, most elfért... de csak ide .

Röviden: Csöcsök és trancsír, mindkettő maximumra tekerve. "D" kosár, kicsontozva... azaz csont nélkül !

74%

*************************


Piranha 3DD

Hjaj... Tudtam én előre, hogy miért a "D" lett duplázva a címben, de mert az előző Piranha a maga idétlen módján is szórakoztató volt, a piranhatámadás meg durva, így aztán úgy voltam vele, ha mindahhoz hozzácsapnak még egy pár mellet, na bumm, majd kibírom valahogy .

A bevezető az előző rész következményeivel (pl.: a kisváros lepusztultságával) éppen ezért váratlanul komor és érdekes volt, de nem kellett sokáig "aggódnom", két perc múlva már az új helyszín, a The Big Wet csúszdapark megnyitójának előkészületeit láthatjuk. A háttérben családi és kapcsolati drámák bonyolódnak, régi gimis románcok elevenednek fel, meg hasonlók, de a lényeg az, hogy a parkot nemrég örökölte meg a főszereplő csaj és a nagybátyja, utóbbi pedig a haszon reményében új koncepciót kíván bevezetni: minél több csaj lehetőleg minél kevesebb ruhában, a gyerekvédelem jegyében a nudisoknak külön kis elkerített résszel. Vízben ázó puncikból és/vagy ringó mellekből így aztán nincs hiány... mégis azt kell mondanom, hogy kevés van ezekből ahhoz képest, amit a cím ígér, és főleg ahhoz képest, hogy ezek helyett mire megy el a játékidő.

Mert ez lehetett volna egy jó film, pontosabban lehetett volna egy árnyalatnyival gyengébb, mint az előző, plusz DD-csöcsök. Nem is vártam többet, mint egy jól megcsinált, de gagyi picsahorrort, amibe már múltkor is belefértek nekem olyan elemek, mint a megcsócsált farok. A 3DD viszont végig gyengén összetákolt kivágott jelenetek érzetét kelti, sokkal nagyobb ökörségekkel, mint amiket türelemmel viselek. Ez szokott a bajom lenni a folytatásokkal: ami jó, tetszik, az már az első részben is tetszett, az összes többi viszont harmatos, unalmasan sablonos, esetleg ótvar. Már a medencekifolyóval fajtalankodó, dagadt kretén felbukkanásánál éreztem, hogy baj lesz, amit csak fokoztak a "távirányítású" halak (az egyik jelenetben pár hal a frászt hozza a pancsolókra, hogy aztán elbújjanak; nehogy észrevegyék őket, vagy mi?!), de a mélypont a "remete-piranha" volt!

Spoiler:

A Piranha 3DD egyetlen dologban pedig döbbenetes újdonságot jelentett: soha nem láttam még olyan filmet, ami ennyire ne tudta volna kitölteni még a nagyjátékfilmes minimumot, azaz a 70 percet sem. Menet közben is feltűnt, hogy túl sok a vízalatti-sziklás vágókép (a csöcsringós snitteket szándékosan nem említem, hiszen azok az alapkoncepció részei), ahogy ott vannak időhúzásra a nyilvánvaló töltelékszereplők (Ving Rhames, Christopher Lloyd, David Hasselhoff), akik pár poénért kerültek csak be, de a vége minden határon túlmegy. A film tényleges eseményei után jön még egy epilógus... aztán az, ahogy az utolsó áldozatot lassított-feketefehér felvételen kamerásmobilozzák a bámészkodók... aztán egy bakiparádé... aztán egy Hasselhoff klipcsíra... aztán régi ismerősként a vízalatti-sziklás vágókép, búcsúzóul... aztán még egy bakiparádé... aztán a stábtagok ökörködése. Persze, vannak ezek között jó poénok, de a harmadik-negyedik váltás már unalmas, és megváltásként vártam a stáblistára, ami a lezárástól számított 8.-9. percben jött csak el. Ezek nélkül a film bő egy órás élmé... szóra... elfoglaltságot jelentett.

46%

Niwrok írta:

.
Piranha 3D

Röviden: Csöcsök és trancsír, mindkettő maximumra tekerve. "D" kosár, kicsontozva... azaz csont nélkül !

74%

*************************

.

Véleményem ismered. Szex, drugs, piranhas... 40%

Niwrok írta:

.


Piranha 3DD

A Piranha 3DD egyetlen dologban pedig döbbenetes újdonságot jelentett: soha nem láttam még olyan filmet, ami ennyire ne tudta volna kitölteni még a nagyjátékfilmes minimumot, azaz a 70 percet sem. Menet közben is feltűnt, hogy túl sok a vízalatti-sziklás vágókép (a csöcsringós snitteket szándékosan nem említem, hiszen azok az alapkoncepció részei), ahogy ott vannak időhúzásra a nyilvánvaló töltelékszereplők (Ving Rhames, Christopher Lloyd, David Hasselhoff), akik pár poénért kerültek csak be, de a vége minden határon túlmegy. A film tényleges eseményei után jön még egy epilógus... aztán az, ahogy az utolsó áldozatot lassított-feketefehér felvételen kamerásmobilozzák a bámészkodók... aztán egy bakiparádé... aztán egy Hasselhoff klipcsíra... aztán régi ismerősként a vízalatti-sziklás vágókép, búcsúzóul... aztán még egy bakiparádé... aztán a stábtagok ökörködése. Persze, vannak ezek között jó poénok, de a harmadik-negyedik váltás már unalmas, és megváltásként vártam a stáblistára, ami a lezárástól számított 8.-9. percben jött csak el. Ezek nélkül a film bő egy órás élmé... szóra... elfoglaltságot jelentett.

46%

Ez nekem is feltűnt, de nem is mertem szóvá tenni, mivel nem gyári lemezen néztem és azt hittem, valami hamisítvány.

20%

.
Sherlock S3


Én... én egyszerűen nem találom a szavakat...

Amikor elkezdtem nézni a sorozatot, hálát adtam az égnek, hogy a Guy Richie-féle haverkodós akció-komédia filmeket valami ilyen jól kiegészíti a Sherlock-témakörben. Ami ott poénra volt véve, és igazából alig építette fel a karaktereket, amiket a viktoriánus Londonban mozgatott, itt egy tökéletes modernizációvá vált, PDA-val, Google-lel, bloggal meg CSI-jal. A nyomozás, a jelentéktelennek tűnő, de később létfontosságúvá váló apróságok, a deduktív módszerek, ahogy Sherlock egy-egy hihetetlen kijelentését csak később magyarázzák el, és teljesen logikusan, néha kedvesen a néző orra alá dörgölve, hogy "Igen, minderre te is rájöhettél volna, ha figyelsz", az mindkettőben működött. Az viszont csak a Sherlockban hangsúlyos, hogy idővel a háborús traumák által kísértett Watson és a következtetéseiben az unalom ellenszerét kereső, szociopata zseni Holmes -akit mindenki csodabogárnak tart, és jobb esetben csak megvetik, rosszabban kinevetik-  összecsiszolódnak, és egy szimbiózis alakul ki köztük, amiben Sherlock már nem egyedül kénytelen szembenézni legnagyobb ellenfelével, a saját emberi tényezőjével. A kiváló szereplők (akik közül messze Irene Adler emelkedik ki nálam, és a második helyen sem a főhősök vannak, hanem Mycroft (az őt játszó Mark Gatiss amúgy ötletgazdája is a sorozatnak)), az eredeti novellákra való utalgatások, a zene és az egész hangulat ilyen rövid idő alatt (hatszor másfél óra) is favorittá tették a Sherlockot.  

A harmadik évaddal, pontosabban a nemzetközi figyelem-, és az elsöprő népszerűséghullámot követő harmadik évaddal azonban ez a kiegészítés megszűnt. Én legalábbis nem találtam. Nem mintha ezúttal nem lettek volna érdekes kisebb ügyek, lenyűgöző megfigyelések vagy gyengült volna a színvonal. Sőt, külön örültem Amanda Abbington felbukkanásának, aki Freemannel remek összhangban alakította Watson (leendő) feleségét, mert már egy korábbi közös filmjüket is láttam, akkor is tetszettek, és csak utólag tudtam meg, hogy a nagy összhangnak talán az is az oka, hogy majd 15 éve élettársak. De még ő sem tudta elnyomni az érzést (vagányságával és talpraesettségével inkább erősítette), hogy Sherlock S3 címszó alatt egy kandikamerába hajló Sherlock-önparódiát nézek, ami amúgy tökéletesen ráérez azokra a pillanatokra, hogy amikor már éppen üvöltve vágtam volna ököllel az "Eject"-gombra, akkor jött a hidegzuhany és a bi-bi-bi... Amennyire a Sherlock S1 megmutatta Holmes szomorú magányát a zseniség mögött, és amennyire örömteli és vicces volt az egyre felszabadultabb kalandozása az emberi érzések és gyengeségek útvesztőjében a Sherlock S2-ben... akkora fejest ugrott az S3 az infantilis marhulásba. Na de szép sorban:

- The Empty Hearse / Az üres halottaskocsi: A metrós felvételig szépen megvan az átkötés a második évadból, ugyanazt a hangulatot viszi tovább, és érthető volt, hogy a Holmes "feltámadását" nem lehet annyival elintézni, hogy "Szia, élek!"... bár megpróbálták . Azt is megértettem, hogy a stáb nem akart egyértelmű magyarázatot adni a megmenekülésre, és kreáltak két nevetséges meg egy hellyel-közzel elfogadható megoldást. Úgy a Sherlock-klub bemutatásánál kezdtem kényelmetlenül feszengeni, a metrós rejtély megoldása után pedig már azt is tudtam, miért: a megoldandó ügy a sorozat leggyengébbje. Nálam a terrorizmus előkerülése, főleg így, az ötlettelenség szinonimája, és különösen nem tetszett, hogy állandóan a "V, mint Vendetta" unalmas másolatát láttam benne. Ami meg a metróban történt, annyira idegesített, hogy dühömben már stopperrel mértem az időt, sűrű anyázások közepette, és bár el kell ismernem, működött és megmosolyogtatott a fordulat (az ilyeneknél érződik, hogy az angolok még hülyülés közben is mennyivel jobban tisztelik a nézőiket), így is a sorozat mélypontjának tartottam ezt a részt...

- The Sign of Three / A hármak jele: ...legalábbis a következőig. Ezt a részt még az esküvőt, mint háttéreseményt figyelembe véve is csak gúnyolásának látom mindannak, amit a sorozat két évad alatt felépített. Steven Moffat megfestette a saját Mona Lisáját, majd pingált rá egy betyárbajuszt. Utólag azt mondom, zseniális, ahogy a nézők idegeivel (legalábbis az enyémekkel) játszottak egészen a fináléig (és ahogy addigra tényleg mindennek jelentősége lesz, még Mrs. Hudson visszaemlékezésének is), mert az epizód kétharmadát Holmes beszéde teszi ki, előbb csak ügyetlenkedésből, később kényszerből, hol a szociális érzéketlenségére rájátszva, hol megmutatva, mennyire igyekszik, hogy a barátjának minél jobb esküvőről gondoskodjon, vagy kifejezze, mint jelent neki John... de végignézni addig, mint állat, olyan agyvízforraló volt! Széteső, semmibe vezető történetszálak (mi a f*sz volt az a bankrablós bevezető?!), képtelenül idióta helyzetek (mondhatnám a legénybúcsút, mert a szőnyegre hányásnál mondtam azt, hogy oké, akkor én MOST elmegyek mosogatni, de nem, inkább azt kérdezném meg, hogy ki az az állat, aki éjfélkor megy magánnyomozóhoz?!) és zavaró szájbarágások (Sholto) váltogatták egymást, amit csak néha szakított meg valami érdekesebb, pl.: a tárgyalóterem (bár attól sem ájultam hanyatt, a magyar Nyomozóban jobban működött ez a koncepció). A sorozat új mélypontja ekkorra már a mackóalsós, hasvakaró Mycroft volt.

- His Last Vow / Az utolsó ígéret: Ez a rész sokkal kevésbé volt megterhelő, mint az előzők, de a végkövetkeztetésem kicsit kiábrándító volt: ez nem a Sherlock S3, hanem a Mr. & Mrs. Watson S1. Tetszett a szálak összevezetése és a szereplők bővebb bemutatása, undorkeltően hiteles politikai élősködőt alkottak Magnussen figurájában, remek ötletek dobják fel a hangulatot... csak hova lett Sherlock? Hol van az a figura, aki kapott egy kódsort, és öt másodperccel később megmondta, mi az? Hol van az a figura, aki ránézett egy telefonra, és tíz másodperc alatt komplett személyiségrajzot adott a tulajdonos testvéréről? Az a Sherlock tudta volna a szemüveges trükk után, hogy mi az átverés. Ez a Sherlock szinte már csak közvetlen életveszélyben használja a deduktív-módszert -amiben amúgy komoly riválisa lesz egy random hajléktalan-, és az én ízlésemnek túlságosan eltolódik az egész a terepmunka és a beépülés irányába, és ezügyben még az sem nagyon érdekel, hogy az alapul szolgáló The Last Bow is inkább világháborús kémsztori volt, mint krimi.

A kapott pontszám a fentiek miatt nem önmagában értelmezendő, hanem a 9-9,5/10-es első két évaddal összevetésben.

7/10
.

Niwrok írta:

.
Én... én egyszerűen nem találom a szavakat...

7/10
.

Én mondtam.  Vagy legalábbis én is hasonlót mondtam...

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Én... én egyszerűen nem találom a szavakat...
7/10
.

Én mondtam.  Vagy legalábbis én is hasonlót mondtam...

Tudom, visszaolvastam .

Talán majdnem az összes hülyülést meg tudtam volna bocsátani (a legénybúcsús "helyszínelést" nem), ha Sherlock legalább Sherlock marad.

Spoiler:

.