R2-D2 írásai 1.0

.





Annabelle




„Ha valaki azt szeretné tudni, hogy mitől működik egy horrorfilm, és mitől nem, csak megkérném, hogy nézze meg az Annabelle-t meg a Démonok közöttet, és a különbségeikben benne lesz a válasz.”

Ennél jobban magam sem tudom megfogalmazni az érzéseimet az Annabellel kapcsolatban. Megint láttam egy horrort, ráadásul egy ünnepelt másik film világában játszódó horrort, aminek még az előzetese is kifejezetten ígéretesre sikeredett – hogy aztán több mint másfél órán keresztül csak bámuljam a képernyőt, várva, hogy történjen már valami. Most vagy az én értékrendemmel, lelki világommal van baj, vagy egyszerűen a mozik lettek túl puhapöcsűek, de aztán az is lehet, a Karácsony Szelleme simán eltompította a félelmet, amik a filmekből áradtak felém – a lényeg az, hogy az Annebelle után sem kellett a hideg veríték által átáztatott lepedőt cserélni.

Mint bizonyára tudjátok, ez az a baba, ami a Warren házaspár (ld. még Démonok között finálé) vitrinjében terpeszkedik. Hogy mi a valóság vele kapcsolatban, azt megint csak nehéz kideríteni, vélhetően a marketingnek óriási szerepe van az egész hóbelevanccal kapcsolatban – mindenestre állítólag tényleg nyomoztak egy ilyen babás ügyben. Azt viszont nehezebben képzelem el, hogy ha volt is egy megszállt baba, az a VALÓSÁGBAN is ilyen abnormálisan nézzen ki. Megmondom őszintén, amikor először láttam a vitrinben, azt hittem, az évezred viharai simán csak megviselték angyalomat – de nem, ez tényleg ilyen ronda. Ez olyan ronda, hogy aki ezt gyűjti, aki ezért pénzt ad, az nem normális. Aki meg ezt esetleg képes ajándékba adni egy gyereknek, azt a gyámhivatalnál fel kell jelenteni… és mit kapjon az, aki várandós feleségének ajándékoz ilyet?? Ja, hogy az asszony ilyeneket gyűjt??? Meg is érdemlik a sorsukat…

Mia (Annabelle Wallis) és John (Ward Horton) első gyereküket várják valamikor a 70-es évek elején. Fiatal, jómódú család, apuka orvos (ez fontos, a racionalitás szempontjából), anyuka fogalmam sincs micsoda. Egy szóváltás után, kvázi kiengesztelésül John megajándékozza Miát ezzel az ocsmány babával, egy sorozat rég hiányzó darabjával: a baba pedig felkerül a gyerekszoba polcára dísznek. Szegény kisgyerek… Ekkor még nincs is baj, a baj akkor kezdődik, mikor a Manson szekta tagjai megtámadják a kis családot és majdnem tragédiába fordul az egész: az én értelmezésem szerint ekkor mászik bele a gonosz a babába. Ekkor lesz belőle az az Annabelle, amit ismerünk. A dolgok innentől fordulnak rosszra, a baba gonoszsága mindenféle csúnya dolgot idéz elő a lakásban (bekapcsolódó varrógép, lemezjátszó, tűzhely), míg nem a kukába végzi. Már menet közben is gondolkodtam rajta, miért nem verik darabokra, gyújtják föl vagy tudomisén mi… nem, ezek kidobják. Persze Annabellet hiába dobtad ki az ajtón, visszamászik az ablakon – Frédi-Béni, ismerős? A kis család hiába költözik el egy belvárosi apartmanházba, a megszületett gyerekkel együtt, a horror nem ér véget. Annabelle egy dobozban követi őket, hogy aztán egy sablontörténet végén kiderüljön, egy lelket akar. A kisgyerekét…

Ahogy visszaolvastam, ez már leírva sem túl bizalomgerjesztő. Tipikusan horror-panelekből építkező történet, a gonosszal szembekerülő ifjú pár, a kisgyerek, a pap, a médium. A ház, a tárgy, amit megszálltak, a fehér hálóinges fekete hajú, lehajtott fejű kislány (ez olyan, mint az Otto-motor, örökös) a poltergeist jelenségek, a hatásvadász hang és ijesztőnek szánt szcénák. Ha azonban ezeket mesteri érzékkel egybegyúrná valaki – azért gondoljunk csak bele, egy horror sem nagyon áll másból, csupán a megvalósítás a kérdés -, akkor lehetett volna egy fasza kis izgalmas mozi. Annabelle kinézete mindenképp adott hozzá, a terhes nő pedig megadhatta volna szükséges pluszt. De nem, nem sikerült: a filmben jóformán semmi parás hangulat nincs, ijesztgetések 90%-át meg ellőtték a trailerben – aki az előzetest látta, jóformán semmin nem tud már megijedni. A mozi egyáltalán nem félelmetes, egy átlagos lightos horror lett belőle, ami ráadásul eszméletlenül pofátlanul hasznosítja más filmek elemeit.

Azt még nem tudom, ez koppintás, vagy tiszteletadás, de a Rosemary gyermeke hasonlat kézenfekvő (már csak MIA Farrow és JOHN Cassavetes miatt is). A megszállt embert/tárgyat milliószor láttuk már, mint ahogy a sablonfilmek elengedhetetlen kelléke a pap is. A Gyerekjáték, az Ómen, az Ördögűző, talán az Insidious (az unalmas részek mindenképp ebből) mindenképp megemlíthető, de nekem ezzel a film végi boltban árulom a babát képpel még talán a Hellraiser is beugrott. Rengeteg film, rengeteg utóíz, kevés eredeti ötlet… az igazi baj számomra mégsem ez. Sokkal inkább az, hogy az egész történetnek, Annabelle történetének így nem sok értelme lett. Az én olvasatomban nem közvetlenül Annabelle akart valamit valakitől, hanem maga a gonosz: nem is egészen tudom hova tenni az eseményeket. Egy szekta tag lelke belemászik a babába , aki mellesleg szellemként bóklászik is Mia körül. De a lelket a Gonosz /Sátán akarja magának (miért is??), aminek keze Annabelle. No de a Gonosz egy jelenetben meg is jelenik, de nem Annabelle formája van…most akkor hogyan is van ez? Akkor ez most babás film vagy sátános? Mi szerepe is van a babának?

A fene… szerintem kár is gondolkodni. ennek a mozinak nagyjából mindegy is. Már az első házban sem volt meg a félelmetes hangulat, a társasházban aztán végképp eltűnt. A forgatókönyv lyukas, mint az edami sajt, s sajna a színészek sincsenek a beleélés magas fokán: mintha mindegy is lenne, mi történik. Egyre inkább igazat adok azoknak a hangoknak, akik azt mondják, hogy aki tud fényképezni, nem biztos, hogy rendezni is tud. John R. Leonetti beállításai itt is működnek ugyan, de egy Pillangó-hatás II. illetve egy Mortal Kombat II. után túl sokat várni nem is lehetett tőle. Az egészben azonban a legnagyobb ludasnak a szinte totál amatőr Gary Dubermannt tartom – lehet, egy tapasztaltabb íróval jobb lehetett volna az egész...

Így ez is totál középszer.



55%


.

R2-D2 írta:

Annabelle

„Ha valaki azt szeretné tudni, hogy mitől működik egy horrorfilm, és mitől nem, csak megkérném, hogy nézze meg az Annabelle-t meg a Démonok közöttet, és a különbségeikben benne lesz a válasz.”

Ennél jobban magam sem tudom megfogalmazni az érzéseimet az Annabellel kapcsolatban.

Megint láttam egy horrort, ráadásul egy ünnepelt másik film világában játszódó horrort, aminek még az előzetese is kifejezetten ígéretesre sikeredett – hogy aztán több mint másfél órán keresztül csak bámuljam a képernyőt, várva, hogy történjen már valami.

55%

Mivel az idézet tőlem van, így nincs nagyon mit hozzátennem.
Az Annabelle csak arra volt "jó", hogy önigazolásként lehessen visszamutogatni, hogy ugye-ugye, tényleg mennyire túlhype-olt volt a Démonok közt. Pedig a kettőnek köze nincs egymáshoz, sem hangulatban, sem ötleteiben, sem dinamikájában. Mintha a Vukot meg a Kis Vukot állítanánk párhuzamba, csak mert mindkettőben rókák vannak...


.

Niwrok írta:

Annabelle

Mivel az idézet tőlem van, így nincs nagyon mit hozzátennem.
Az Annabelle csak arra volt "jó", hogy önigazolásként lehessen visszamutogatni, hogy ugye-ugye, tényleg mennyire túlhype-olt volt a Démonok közt. Pedig a kettőnek köze nincs egymáshoz, sem hangulatban, sem ötleteiben, sem dinamikájában. Mintha a Vukot meg a Kis Vukot állítanánk párhuzamba, csak mert mindkettőben rókák vannak...
.

Bezony! Kis időbe telt, míg megtaláltam írásodat, de rögtön megfogott ez a mondatod.

Etől függetlenül az Annabelle legalább nekem nem fájt, a The babadook viszont bizonyos pontjain igen. Kíváncsi leszek, ahhoz mit szólsz majd. Utóbbit creeper ajánlotta figyelmembe, neki nagyon tetszett - el se merem neki küdeni az írás linkjét..

.
Időhurok

cs-robert írta:

Spoiler:

Remo írta:

Spoiler:

R2-D2 írta:

Spoiler:

Spoiler:

.

-------


Folytatás itt: R2-D2 írásai 2.0

R2-D2 írta:

Silent Hill 2


Sőt, ha ezt is meg lehet majd valahol valamikor venni egy ezresért, ahogy az első részt, még meg is veszem lemezen. Arra úgyis elfelejtem az egészet.

50%

És tényleg megvettem.  Nem most, már jó pár hónapja, de tegnap csak másfél órám volt éjszaka filmezni, és ez volt az egyetlen másfél órás, újranézésre váró lemez a polcon.

Nos, a véleményem - anyám, mennyire szegényes is a korai írás - jottányit sem változot: egyszerűen egy nagy nulla az egész. Megmondom őszintén, bizonyos részeit nem is értettem, néha totál káosz volt az egész. Ami pozitívum - ami amúgy tényleg az első rész másolása - az a hangulat: legyen az akár a sötétség, akár a hamueső, de működik. Jó volt a néha felcsendülő dallam is. De hogy a forgatókönyvet milyen tudatállapotban írták, arról sejtésem sincs...

Mindenestre most sem fájt, de nem is okozott örömöt. Kit Harringtonon és Carrie-Anne Mosson viszont meglepődtem - egyikükre sem emlékeztem.



.

R2-D2 írta:

Silent Hill 2

Nos, a véleményem - anyám, mennyire szegényes is a korai írás - jottányit sem változott: egyszerűen egy nagy nulla az egész.

"Szegényes"?!... Azt az öt sort is véres verejtékkel izzadtam ki az éves listámra, úgyhogy részemről egy hős vagy!  


.