R2-D2 írásai 1.0

cs-robert írta:

Lenne egy kérdésem:

Spoiler:

Szia! Üdv nálunk!!!

Spoiler:

Remo írta:

Spoiler:

No, csak nem megnézted Te is???

Most, hogy írod, lehet, igazatok van. Én talán kicsit félreértettem az egész kérdésfelvetést is.

Spoiler:

R2-D2 írta:

No, csak nem megnézted Te is???

Rajta volt a film egy ideje a várólistámon. A színészek jók voltak és a sztoriban is voltak érdekes elemek, de összességében nekem nem tetszett. Az első fele túlságosan el volt nyújtva, a második meg túl volt kavarva szerintem. A legtöbb csavart úgy találtam el, hogy arra gondoltam, csak nehogy ez legyen.

Remo írta:

R2-D2 írta:

No, csak nem megnézted Te is???

Rajta volt a film egy ideje a várólistámon. A színészek jók voltak és a sztoriban is voltak érdekes elemek, de összességében nekem nem tetszett. Az első fele túlságosan el volt nyújtva, a második meg túl volt kavarva szerintem. A legtöbb csavart úgy találtam el, hogy arra gondoltam, csak nehogy ez legyen.

Ja, hát az az egy óra a bárban az kínos volt. Viszont a második fele nekem bejött.

A Triangle-t megnézted végül is?

R2-D2 írta:

Remo írta:

R2-D2 írta:

No, csak nem megnézted Te is???

Rajta volt a film egy ideje a várólistámon. A színészek jók voltak és a sztoriban is voltak érdekes elemek, de összességében nekem nem tetszett. Az első fele túlságosan el volt nyújtva, a második meg túl volt kavarva szerintem. A legtöbb csavart úgy találtam el, hogy arra gondoltam, csak nehogy ez legyen.

Ja, hát az az egy óra a bárban az kínos volt. Viszont a második fele nekem bejött.

A Triangle-t megnézted végül is?

Nem, de nem is rémlik, hogy tervbe lett volna véve.

Remo írta:

Nem, de nem is rémlik, hogy tervbe lett volna véve.

Tessék sürge pótolni!

Anno elég sokat beszéltünk róla, azt hittem, kedvet csináltunk hozzá Neked is.

R2-D2 írta:

Csúnya, gonosz bácsik

Csúnya, gonosz Tarantino… el akarta hitetni velem, hogy ez a tavalyi év legjobb filmje… pedig nem az. Weide ajánlója e tekintetben legalább teljesen korrekt: az értékelése alapján ő sem igazán tudott mit kezdeni ezzel a filmmel - ahogy én sem. Ebben a moziban a stíluskeverés ugyanis számomra nem fűszerezést jelentette, sokkal inkább idióta megszakításokat hozott az amúgy sem mindig feszült történetbe.

70%

Ugyanezen sarokpontok mentén, de még annyit sem igazán érdemelt nálam, mint nálatok.

Lehetett volna egy "jó" pedo-faggatós, szűk térbe zárt emberes pszicho-thriller, amiket jól kiegészített volna az időnkénti dráma, de még akár a politikai kikacsintások is beleférnek... VAGY lehetett volna szolid kis idétlenkedés, valami kevésbé fajsúlyos témával... na de ez a sok kizökkentő hülyeség?! Az ujjtördelés és anyuci aggódó telefonja, a körömletépés meg aggódó anyuci levese (ami ráadásul olyan sűrű, hogy besötétedik, amire kimerik egy tányérba... ), a kalapáccsal szétvert kéz és meg a tortasütés pont azok a dolgok, amik kiütik egymást; a poénosabb jeleneteken nem lehet igazából még mosolyogni sem, a terror és az aggódás feszültségét meg huss, gyertyalángként lobban el... és így tulajdonképpen nem marad semmi a filmből.

Csak el kellett volna dönteni, hogy mi a fontosabb, és akkor nem csak a tényleg kiváló operatőri és színészi munkát, meg azt tudnám értékelni, hogy Izraelt is kipipálhattam a filmes térképről.

5,5/10
.

Niwrok írta:

Csúnya, gonosz bácsik

Csak el kellett volna dönteni, hogy mi a fontosabb, és akkor nem csak a tényleg kiváló operatőri és színészi munkát, meg azt tudnám értékelni, hogy Izraelt is kipipálhattam a filmes térképről.

5,5/10
.

Ez is valami!

.





Szemekbe zárt titkok




Kicsit megkésve ugyan, de próbálom pótolni (legalább) azokat az alkotásokat, amik az elmúlt pár évben közel kerültek az idegen nyelvű Oscar-díj elnyeréséhez: egészen különleges alkotások ezek, kicsit kiszakítanak a hollywoodi mainstream irányvonalból. Persze messze nem hibátlan és tökéletes mindegyik, messze nem lehet azt mondani mindegyikre, hogy elementáris erejű filmélményt biztosítanak, viszont kicsit kitágítják az ember látókörét, származási helyük révén megismertetnek olyan világokkal, amiket ezek nélkül még csak érintőlegesen sem ismernék. És nem, egyáltalán nem köldöknézegetős filmek ezek, nem öncélú, önmagukba forduló rendezők vizuális magömlései – legalábbis jórészt nem azok.

A 2010-es Oscar díjas Szemekbe zárt titkok például egy krimi. Egy argentin krimi, egy évtizedeken átívelő nyomozás története – leginkább a Zodiákust tudom mintának felhozni -, de egyben sokkal több is annál. Egyszerre egy argentin kórkép 1974-ről és egy szerelmi történet, egyszerre a szenvedély kutatásának illetve a klasszikus bűn és bűnhődésnek az esete. Mély tartalmú, lassú, és komoly alkotás, ami meglehetősen pozitív fogadtatásban részesült szerte a világon a netes ítészek között. Az, hogy én megint csak nem vagyok (annyira) elalélva tőle, az legyen az én bajom, jómagam jobban szeretem a kőkemény, fotelbe döngölő drámákat, itt viszont a negyedszázados szerelmi szál - ami épp oly lényeges eleme a történetnek -, számomra kicsit felhígította a katarzist.

Argentína, 2000. Benjamin Esposito (Ricardo Darin) egy nyugdíjas bírósági dolgozó – fénykorában kicsit olyan volt, mint egy ügyész, kicsit, mint egy nyomozó, már ez is érdekes kategória – épp könyvet készül írni egy korábbi, 25 évvel ezelőtti bűnügyről. A kezdő képsorok a készülő könyv prológusának három változatát jelenítik meg – a tapasztalatlan író ugyanis tanácstalan, hogyan is kezdje a történetet. Egy megerőszakolt és meggyilkolt fiatal lány gyilkosa utáni nyomozásának történetét, ami – mint később kiderül – egész életét meghatározta: a film pedig a készülő könyv tükrében, annak lapjait megelevenítve meséli el az 1974-es eseményeket, mikor is Esposito még aktív korában nyomozott a kegyetlen tettes után. Ő maga sem volt egy egyszerű ember, meglehetősen fafejű, hirtelen haragú, de alapvetően jóindulatú figura, de akkori társa, és barátja, Pablo Sando (Guillermo Francesa) még rajta is túltett: az alkoholista, vicces, de egyben szinte egy elveszett zseni is – ő adja a film igazi sava-borsát, a humort ebben a komor történetben. Esposito oldalán feltűnik még egy Irene nevű hölgyemény is (Soledad Villamil), aki a történet szerelmi vonaláért lesz majd felelős – ő Esposito plátói szerelme a múltban, s egyben múzsája a jelenben. Hármójuk nyomozásának eredményét, annak megdöbbentő fordulatait és kapcsolataik sűrű hálóját tárja elénk Juan José Campanella rendező (megnéztem, nem sok nagyjátékfilmje volt, inkább TV sorozatokban van otthon). Neki sikerült a képernyőre/vászonra mixelni a bűnügyi vonalat (ami a film gerince, ami az izgalmak fő forrása) a szerelmi szállal illetve a korrupció-diktatúra bemutatásával …

A helyzet az, hogy a krimi rész qrva jó. Van egy áldozat, annak egy megtört férje, van egy éveken át hajtott gyanúsított (beismerő vallomásának előcsalogatása hatalmas élmény, egy hatalmas pénisszel) és van egy sértődött, korrupt, hatalmával teljesen visszaélő ügyész kolléga. Aki aztán az argentin politikai hierarchiában bizalmas pozícióba kerülve kamatostul adja vissza Espositonak a múlt sérelmeit – megdöbbentő volt, ahogy a gyilkos ebbe a hálóba is kapcsolódik. Akció viszonylag kevés van – ez az a film, ahol inkább szóban nyomoznak -, ami viszont van, az teljesen jó: gondolok itt mindenekelőtt a stadionos szcénára, meg esetleg a betöréses jelenetre (a két órás játékidőben viszont mindez el is veszik). Sokkal inkább járunk Esposito fejében, érzéseiben, emlékeiben: lubickolva a mániákus igazságérzet és a reménytelen szerelem tengerében. Ugyanis a nyomozás mellett épp oly fontos Esposito és Irene viszonya, egy ki nem mondott szerelmi vallomás következménye, két eltékozolt élet története. Ez mondjuk, szerintem bárkit megérinthet, mert ki ne járt volna már úgy, hogy fiatal korában kerülgetett egy lányt, de soha nem mert oda állni elé szerelmi vallomással… ahogy azt Esposito sem teszi. Mosolyogtató is az a jelenet, mikor Irene irodájába megy beszélni vele, még az ajtó is majdnem becsukódik – igazából az irodát leszámítva magam is éltem át hasonlót… A krimi és a love strory pedig egy olyan rendszerbe van elültetve, ahol a felsőbb politikai érdekre embereket ölhetnek, bűnözőket szervezhetnek be, semmirekellő seggfejek juthatnak szinte korlátlan hatalomhoz. Kiváló mix, zseniális lenne az egész, ha…

… ha kicsit feszesebb lenne. Legalábbis nekem néha túlságosan vontatottnak tűnt az egész, a nyomozás lendületét sokszor megtörte a már idősödő Esposito és Irene újból feléledő románca. Hiába a néhány egészen kiváló beállítás, a történelmi és a földrajzi tabló – bizony az sem segít, hogy az első negyed órában teljesen el lehet veszni a spanyol nevekben és arcokban, ki kicsoda, mit csinál, miért és hol is vagyunk. Mindez pedig két idősíkon, 1974-ben és 2000-ben… nem egyszerű. Picit talán nehezebben ránt be a film, mint kellene, picit talán megint csak az a – sokat szidott – hollywoodi hatásvadászat hiányzott, ami az álomgyári filmeknek oly komoly érzelmi töltetet képes adni. Kicsit talán lehetne több dráma benne – jó, akkor meg a szerelmi szál értéktelenedne el -, mert egyszerűen azt szoktuk meg. Megkockáztatom: ha az elején nem vágják be a lány halálát, még ennyire sem kötött volna le a történet. Lassan csordogáló film lett ez - amúgy kiváló korrajzzal -, aminek a végére ugyan valóban azt érzi az ember, hogy egy jó kis mozit látott, de semmi olyan emlékezetes esemény, figura nem marad meg, ami miatt érdemes lenne bármikor újranézni. Leginkább talán magát a társadalomkritikát, a korrupt rendszer elé tartott görbe tükröt hiányoltam a filmből. Az adhatott volna neki egy olyan színt, plusz töltetet – akár még nagyobb drámával -, ami miatt tényleg maradandó élmény lehetett volna.



75%



Talán a  remake jobb lesz. Nincs rá szükség, de ha már lesz, talán jobb lesz.



.

R2-D2 írta:

Szemekbe zárt titkok

Kicsit megkésve ugyan, de próbálom pótolni (legalább) azokat az alkotásokat, amik az elmúlt pár évben közel kerültek az idegen nyelvű Oscar-díj elnyeréséhez: egészen különleges alkotások ezek, kicsit kiszakítanak a hollywoodi mainstream irányvonalból. Persze messze nem hibátlan és tökéletes mindegyik, messze nem lehet azt mondani mindegyikre, hogy elementáris erejű filmélményt biztosítanak, viszont kicsit kitágítják az ember látókörét, származási helyük révén megismertetnek olyan világokkal, amiket ezek nélkül még csak érintőlegesen sem ismernék.

A szekrényemben van egy ideje, bekerülve a "halogatott-film" körbe. Ez az írás talán ösztönzés lesz, bár túl sok újat és lelkesítőt nem tudtam meg belőle ...

Ezen kívül is van még kettő nálam a "külföldi" Oscar-jelöltek közül, már csak az a kérdés, hogy ki nézi meg előbb azokat .
.

R2-D2 írta:

Remo írta:

Nem, de nem is rémlik, hogy tervbe lett volna véve.

Tessék sürge pótolni!

Anno elég sokat beszéltünk róla, azt hittem, kedvet csináltunk hozzá Neked is.

Nekem viszont annak idején kedvet csináltatok a Triangle-höz. Nekem bejött a film, azóta már meg is vettem az angol BD-t belőle.

cs-robert írta:

Nekem viszont annak idején kedvet csináltatok a Triangle-höz. Nekem bejött a film, azóta már meg is vettem az angol BD-t belőle.

Ennek kimondottan örülök!!! Már megérte olvasgatni minket!