R2-D2 írásai 1.0

.





Mielőtt meghaltam




Még  szerencse, hogy a magyar cím nem árul el semmit a végkifejletről… Ehhh….

Kicsit megint messzebbről kell indítanom gondolataimat, ha tényleg meg akarom értetni, igazándiból mit is jelentett nekem e film – pontosan e filmnek melyik aspektusába tudtam leginkább belekapaszkodni. 2003-ban jelent meg dr. Lenkei Gábor Cenzúrázott egészség című könyve - amivel jómagam két évvel később találkoztam -, majd egy évvel később annak folytatása, a Cenzúrázatlan egészség. Mindkettő kegyetlen őszinteséggel rántja le a leplet a gyógyszeripar mocskos trükkjeiről és érdekérvényesítő hatalmáról. A tudatos, vitamin alapú táplálkozást hirdetve a doki hamar az OGYI és az ÁNTSZ célkeresztjébe került, majdnem sikerült is üzletileg kinyírniuk: na, ő kb. hasonlókon mehetett át, mint a Dallas Buyers Club (továbbiakban DBC) Ron Woodrofja. Én pedig, aki személyesen is találkoztam a dokival, gyakorlatilag élesben láttam/éltem át azt a hecckampányt, amit az OGYI a gyógyszergyárak érdekében művelt Lenkei termékei ellen – ámde azt végül is mégsem tudták megakadályozni, hogy pl. a C-vitamin napi minimális mennyisége a nevetséges 60 mg-ról hivatalosan is 1000 mg legyen…

A DBC ebből kifolyólag számomra tökéletesen betöltötte azt az űrt, amit anno a Mellékhatások hagyott maga után. Végre egy mozi, amiben  (egy meglehetősen drámai történetbe öltöztetve) kicsit megpiszkálják a gyógyszerbizniszt, az egész profitorientált, emberi életeket semmibe vevő gigahatalmat. Woodroof kálváriája, az AZT erőszakolt bevezetése, annak körülményei, összeolvasva Lenkei könyvével dühvel kevert borzongást váltottak ki belőlem. Ha csupán ez lett volna a film, én már akkor sem szólnék egy szót sem, de ezen kívül ajándékként még legalább kettő, külön is értékelhető, igazán mély mondanivalóval bíró nézőpontot, szálat kapunk. Az egyik maga a halálraítélt ember története, akinek a kórházi ágyon, egy furcsa balesetből magához térve a szemébe mondják, hogy harminc napja van hátra…

Te mit csinálnál, kedves néző??? Mit csinálnál, ha harminc évvel ezelőtt (ez fontos, már csak az ingerszegényebb társadalom miatt is) a szemedbe mondják, hogy HIV pozitív vagy???  Iszonyat tetszett Ron reakciója, a kezdeti hitetlenkedés, az utánajárás, a döbbenet, majd az önpusztítás (ez mondjuk kevésbé) borzasztóan életszerű és hatásos volt, mentes minden hollywoodi hatásvadász, nyálas jelenettől. Csak a kétségbeesés, a düh és a pusztulás van: egy szenzációs alakítás keretében. Kérem szépen, Matthew McConaughey zseniális: Bale-i mértékű fogyása, az egész karakter megelevenítése parádés és teljesen jogosan Oscar gyanús. Szinte hihetetlen, ahogy a csont sovány AIDS-es halálraítéltet, majd az abból felépülő tökös – ámde tulajdonképpen önzetlen – üzletembert hozza. A történet súlyát egyébként igazándiból az adja, hogy ez nagyjából tényleg meg is történt, a mozi főbb motívumai valósak – no persze kissé kiszínezve, ahogy az az Álomgyárban már szokás.

Aztán itt van még a harmadik – akár egész mozit is eltartó - szál is, a homofóbból homokosokat gyógyító, azokkal együtt élő, texasi rodeos története. Icipicit hasonlít az egész az Amerikai históriához, de természetesen itt teljesen más a lényeg meg a hangulat. Jómagam e kérdésben a kezdetekben végsőkig azonosulni tudtam Ronnal, s a legnagyobb megdöbbenésemre ez a végéig is kitartott. A melegekkel való együttlét, Rayon barátsága egyáltalán nem zavart, s bizony a karakter drámája mélységesen megérintett. Mert Jared Leto legalább olyan szenzációs alakítást nyújt, mint McCounaghey, sőt, talán nehezebb is eljátszani a női ruhába bújt buzit, mint a homofób rodeóst. Hülyén hangzik, de valóban működik köztük a kémia: az állandó beszólásaik, az egész kifordított szituáció elképesztően sok – és jól megírt – poént eredményezett. Kicsit buddy movie-ként is működött ilyenkor a film, néha szabályosan felröhögtem az ugratáson.

De kellett is a kis vidámság, ugyanis ezen a filmen nagyon rosszul lehet magad érezni. Eleve már maga a betegség deprimáló, a csont sovány betegek, a haldoklók látványa minden, csak nem kellemes. Márpedig nem árt, ha egy film közben az ember nem szorongva feszeng az székben, vagy undorral ül az ágyon – szerintem az alkotók (Jean-Marc Vallée rendezőről életemben nem hallottam) remekül ráérzetek ebben a kilátástalanságban a humor szükségességére. Ugyanakkor, ami nekem az egész moziban – az összes ehhez hasonló moziban – ami a leginkább zavaró tényező volt, az az önpusztítás. Amit Ron és Rayon művel magával, pia, drog, stb., az számomra egyszerűen visszataszító. Életszerűségét és létjogosultságát nem tudom megkérdőjelezni, csak szimplán nem szeretem nézni. Nem szeretek nézni sem alkoholistás, sem drogos mozikat, így a DBC minden zsenialitása ellenére nem lehet nálam abszolút filmélmény – mert nehezen viselem a vásznon is, mikor valaki ennyire baromként bánik saját magával. S még valami: egy egészen picit úgy éreztem, mindhárom főbb aspektusba mélyebben is bele lehetett volna menni, a gyógyszeripar, a haldokló ember gondolatai illetve az utált társadalomba integrálódás is tartogatott még kiaknázatlan lehetőségeket. Értem, hogy a két órás játékidőbe ennyi fért bele – s ez sem kevés -, de talán ha már meghámozták azt a fránya gyümölcsöt, mélyebben is belevághattak volna a húsába…

A korrajz hibátlan (még jó emlékszem az AIDS-re, annak kitörésére), a két főszereplő mellett kiváló karakterek is árnyalják a mozit. Mindenek előtt kiemelném a mexikói dokit, de a Jennifer Gardner által életre keltett Eve is nagyszerű. A DBC egy kegyetlen jó drámai sztori, ami nem csöpög a nyáltól – pedig tartottam tőle -, hitelesen mesél el egy történetet egy halálraítélt emberről. Jogosan Oscar esélyes, kíváncsi vagyok mi sül ki belőle – bár ha a gyógyszerlobbi nem engedi, úgysem nyer semmit. Max. mellékszereplőt…



85%



.

R2-D2 írta:

Mielőtt meghaltam

Kérem szépen, Matthew McConaughey zseniális: Bale-i mértékű fogyása, az egész karakter megelevenítése parádés és teljesen jogosan Oscar gyanús.
Jared Leto legalább olyan szenzációs alakítást nyújt, mint McCounaghey, sőt, talán nehezebb is eljátszani a női ruhába bújt buzit, mint a homofób rodeóst.

85%

Nagyon szép írás, a bevezetőnek meg külön örültem. A film nekem is tetszett, de azért nem lesz kedvencem.
Amit a színészekről írtál azzal is egyetértek(főleg a két fontos szereplővel kapcsolatban)
Valamint az is tetszett a filmben, hogy előjött az előítélet amit az emberek egy része mondhatott(legalábbis a 80-as években tuti), hogy akinek HIV-je van az csak meleg lehet.
Kifejezetten örülök Matthew harmadik színész korának(lehet hogy ez csak az én elméletem de legalábbis én így neveztem el ugyanis   1: A kezdő színész amikor szinte bármit elvállalt, 2: az idő amikor rájött, hogy romantikus filmekkel és azzal, hogy leveszi a felsőjét pénzt tud keresni és az Igazság árával kezdődő 3. korszakot <amit remélem még sokáig élvezhetünk!>), jobbnál jobb filmekkel és alakításokkal jön elő az ürge.

Amúgy érdemes megnézni tőle a True Detective-et(ha jól értesültem róla akkor még kb 3-4 epizód van hátra az évadból), valamint a MUD-ot is ajánlom tőle!

A film nálam is olyan 80-85%!

Valamint az első sorodon meg nagyot nevettem!:
Még  szerencse, hogy a magyar cím nem árul el semmit a végkifejletről… Ehhh…

.

Mr. White írta:

Nagyon szép írás, a bevezetőnek meg külön örültem. A film nekem is tetszett, de azért nem lesz kedvencem.

Köszi! Igen, nekem is nagyon tetszett, de ez tipikusan az a film, amit nem rohanok megvenni - viszont mégiscsak van annyira értékes, hogy majd a polcon a helye. Mert lehet, három-négy év múlva újranézem.

Egy kicsit átpofoztam a hozzászólásodat, ha nem baj.

Mr. White írta:

Amúgy érdemes megnézni tőle a True Detective-et(ha jól értesültem róla akkor még kb 3-4 epizód van hátra az évadból), valamint a MUD-ot is ajánlom tőle!

Ejnye! Tessék kicsit körülnézni a Fórumon!!!

Itt már jeleztem, hogy érdekel...

R2-D2 írta:

Ejnye! Tessék kicsit körülnézni a Fórumon!!!

Itt már jeleztem, hogy érdekel...

Én kérek elnézést, de nálam ez a sorozat akkorát arat, hogy csak na!!! Már olyan fél éve halottam róla először de csak elvétve volt róla hír. Azóta is mondogatom az ismerőseimnek akik adnak a minőségre, hogy legalább tegyenek próbát vele. Gondoltam HBO, Woody Harrelson, Matthew McConaughey nem lehet rossz triumvirátus és nem is az. Szerintem ez a sorozat epizódról- epizódra jobb! Csak azt sajnálnám, ha az értesülésem beigazolódna ami nem más, minthogy évadról-évadra más zsarukat és eseteket ismernénk meg ami azt jelentené, hogy minden évadban más zsaru(és ezzel együtt színész) páros lesz. Bár ha így lesz én akkor is kíváncsi vagyok rá!

Apropó MUD-dal hogy állsz?

Mr. White írta:

Apropó MUD-dal hogy állsz?

Sehogy, de most, hogy felhívtad rá a figyelmem, majd meglesem. Mint ahogy a sorozatot is - de azt meg majd csak egyben.

.





Meghalsz újra



Megint egy mozi, amihez különösen tudok kötődni… Ezen film után vettem az akkori szerelmemnek bokaláncot ajándékba, meg ezen film után gondoltam először arra, hogy le kellene szokni a cigiről. Előbbi még mindig meg van (ahogy a lány is), utóbbi meg nagyjából már sikerült. Valahogy egyébként is úgy érzem, hogy a 90-es évek eleje tobzódott a jobbnál-jobb filmekben, rengeteg zseniális mozi rengeteg maradandó élményt tudott okozni…

Arra amúgy kíváncsi vagyok, hogy az ifjaknak mond-e valamit ez a cím, vagy ez is – kiválósága ellenére – a feledésbe merült. Nem lenne példa nélküli eset, amikor egy remek mozi tűnik el a süllyesztőben, mert esetleg a szereplői, a bevétele, vagy bármi (marketing) nem volt képes életben tartani az érdeklődést évtizedeken át. Valahogy így járhatott a  Dead Again is: pedig egészen kiváló thriller, misztikussá téve egy kicsit a reinkarnációval és a hipnózissal. A kétféle idősík, azok színben és hangulatban elkülönülése, a címszereplők dupla játéka, a meglepő fordulatok és a néhány maradandó képsor kiváló filmet eredményezett, amit a néha bizony teátrális színészi játék sem tud lerontani. Kenneth Branagh második rendezése ugyanis néha kissé színházias lett, a szereplők gesztikulálása, a beállítások egy színpadi darabra emlékeztetnek, de összességében Scott Frank forgatókönyve volt annyira erős, hogy mindezeken simán átsegít…

Történetünk 1949-ben, fekete-fehér kockákkal kezdődik: az ismert operaszerzőt, Roman Strausst (Kenneth Branagh) halálraítélték felesége meggyilkolásért: a halálsoron pedig egy rámenős újságíró, Gray Baker (Andy Garcia) látogatja meg – milyen fiatalok voltak, te jó ég!!! -, aki akkor még csak a folyamatos cigizése miatt marad emlékezetes. Aztán az újságíró felteszi a kérdést az elítéltnek, hogy "Maga ölte meg a feleségét? "– de a választ nem halljuk, a füléhez hajoló Roman suttogása megdöbbenést vált ki Garryből… A következő jelenet már a jelen, mikor is egy fiatal nő egy zárdában tér magához, amnéziában, fogalma sincs, kicsoda és honnan  jön. Kilétének kiderítésére Mike Church (Kenneth Branagh) magánynyomozót kérik fel, aki szépen ki is bogozza a szálakat – eljutva egy hipnotizőrhöz, aki visszaviszi Grace-t (Emma Thompsont) a múltjába – épp 1949-be. Innentől viszont nem írom tovább, mindenki fedezze fel magának a filmet: a lényeg az, hogy a jelen és a múlt összekapcsolódik, a meggyilkolt nő, Margaret (Emma Thompson) sorsa kísért a jelenben is…

Nagyon jól összerakott történet, ha figyelsz, akkor is képesek meglepni: ráadásul a fordulatnak itt egyáltalán nincs izzadtság szaga. A nyomozás, a múlt feltárása zseniális, a szerelmi szál szerencsére annak ellenére nincs előtérbe tolva, hogy alapjaiban ez egy romantikus sztori: az egyik jelkép, jelenet még így is nagy hatással volt rám. Amikor Roman bokaláncot ad Margaretnek ajándékba, s azzal a szerelem örök létét szimbolizálja, engem is rögtön hasonló ajándékozásra késztetett.  A Dead Again újszerűsége – a thriller és a love vonal mellett -, hogy olyan dolgokkal foglakozik, mint a reinkarnáció, a hipnózis: emlékszem, akkor ezek engem nagyon érdekeltek, játékfilmben e témák pedig nem nagyon voltak elterjedtek. A színészek és karaktereik egyszerűen kiválóak, a két(négy) főszereplő mellett mindenképp említést érdemel a dadogós kisfiú, a hipnotizőr faszi, no meg mindenek előtt az újságíró. Grayt fiatalkorában Andy Garcia nagyszerűen kelti életre a sármos rámenős zsurnaliszta képében, mégis, talán az egész mozi legsokkolóbb és legmegdöbbentőbb jelenete számomra Curch (LOL) az öreg Graynél tett látogatása. Dohányzó ember számára az valami brutális volt. Még ma is kirázott a hideg, amikor láttam – pedig már csak hobbicigis vagyok…

A hangulat – legyen az a múlt, vagy jelen – kiváló: a kétféle korszak színben és megjelenésben elkülönülése zseniális. A dupla szerep szintén zseniális a két színésztől, ráadásul nem kevés meglepetést tartogat. A némi humor remekül színezi az egész sztorit, ahol a legnagyobb akciójelenet – eltérően a mai trendtől – egy futásos üldözés, no meg a finálé kissé idióta verekedése. A fináléval kapcsolatban egyébként ugyanazt éreztem – ahogy említettem is -, mint korábban, néhány mozdulat, beállítás túlságosan színházias lett: mintha Branagh nem teljesen tudta volna kizárni a másik énjét. Mármint a való világban. Mert a filmben talán sikerül becsukni az ajtót, és a múlt nem tér vissza többet…


Nem tudom,rajtam kívül ki ismeri és szereti ezt a mozit, de remélem, ha valakinél kimaradt, felkeltettem az érdeklődését. Vegyétek (külföldről), nézzétek!!



85%


.

R2-D2 írta:

You're next

Egyszerűen ez a mozi sokkal jobban össze van rakva minden szempontból: bár ez csak egy vérbeli mészárlás, ami azonban szerencsére nem megy el a feleslegesen hatásvadász vérözönbe és nevetséges hentelésbe, a karakterek közti kapcsolatok pedig életszerűek és működnek. Az ugyan való igaz, hogy mindegyikük tulajdonképp csak mozgó célpont/áldozat, de ez meg már a film történetéből adódik.
Nekem az egész összejövetel tetszett, jók voltak a testvéri és szülői kapcsolatok felvillantásai, a veszekedés az asztalnál meg kimondottan életszerűvé sikeredett.
Kíváncsi voltam ugyan, hogy milyen apropóból irtanak ki egy 10 fős családot, de tulajdonképp sikerült meglepniük a csavarral. Mindkettővel. Mert már majdnem el is felejtettem, ki mikor miért került ki a körforgásból, így váratlan – és hihető volt a telefonáló. Persze, sokan fogják azt mondani, hogy kiszámítható volt a dolog, de én csak abban voltam biztos, hogy valamit fognak még kezdeni vele...  

Spoiler:

75%

Hozzátok képest kicsit megkésve láttam (tudom, ment volna előbb a posta ...), de legalább nekem is tetszett. Sima mészárlós film, de legalább a sablonos eszközöket úgy használja, ahogy kell, nincsenek túl kirívó butaságok (talán csak a bejárati ajtó zárjával lehetett valami gond ), a családi dolgokból és a maszkosokból is kihozták, ami lehet.

Spoiler:

Nekem 7/10 volt.
.

R2-D2 írta:

Meghalsz újra

85%

Imádom a jól összerakott krimiket, így nekem is régi kedvencem ez a film. A zenéje is nagyon el lett találva. Külön megvettem cd-n, és azt hiszem többször hallgattam meg, mint ahányszor a filmet láttam.  


.

Niwrok írta:

... kicsit megkésve láttam (tudom, ment volna előbb a posta ...), de legalább nekem is tetszett. Nekem 7/10 volt.
.

Ennek kimondottan örülök.   

Te nem érezted úgy, hogy ez az egész mozi jobban illene a The Purge-ba?

Remo írta:

Imádom a jól összerakott krimiket, így nekem is régi kedvencem ez a film.

Ezen valahogy nem is lepődöm meg, sőt bíztam is benne, hogy Neked is kedvenced. A mai futószalag filmek között jó elmerülni néhány 20 éves klasszikusban... Te ezt gyakrabban meg is teszed, de én is próbálok néha újrázni. A tegnapi 12 év rabszolgaság után kedvem is támadt Amistadot nézni...

A zene meg tényleg király, olyan oldschool. Ez a részlet Hitchcock filmbe is elmenne.


.

Idézet :

Ezen valahogy nem is lepődöm meg, sőt bíztam is benne, hogy Neked is kedvenced. A mai futószalag filmek között jó elmerülni néhány 20 éves klasszikusban... Te ezt gyakrabban meg is teszed, de én is próbálok néha újrázni. A tegnapi 12 év rabszolgaság után kedvem is támadt Amistadot nézni...

Én is szeretem a régebbi filmeket főleg a 80-as, 90-es évekbeli filmeket.
Neked tetszett a 12 év?
Nekem személy szerint olyan film volt amit direkt az Oscarra csinálnak.
Persze tudom, hogy megtörtént eset és könyv alapján készült, de Hollywood-tól nem áll messze, hogy egy kicsit rosszabbítson a helyzeten lásd a legtöbb 2. világháborús filmben a németeket brutális, nem annyira ember szeretőnek mutatták be és így ment több évtizeden keresztül.

Mr. White írta:

Neked tetszett a 12 év?

Hamarosan megtudod, tervezek írni róla.

Egyébként annyira nem, amennyire mondják. Hiányzott belőle az érzelmi töltet, no meg az egész történet (a címe miatt) cseppnyi kétséget nem nyújt a végkifejletet illetően.

R2-D2 írta:

Te nem érezted úgy, hogy ez az egész mozi jobban illene a The Purge-ba?

Csak nagyon távolról .

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Spoiler:

.

Nem tudom, de szerintem ez valahogy kevésbé volt idióta, s lényegesen több feszültséget hordozott - már a házon belül.

.





12 év rabszolgaság




Steve McQueen munkásságát – pontosabban azt a két filmet, amit eddig rendezett – jómagam nem tartom túl sokra: az Éhséget kifejezetten untam, így már a Szégyentelenbe pedig csak bele-belehúztam a kurzort – nos, amit meg ott láttam, azok alapján teljesen elment a kedvem a megnézésétől. Ezek után  kíváncsian vártam a hatalmas médiafelhajtás övezte rabszolgafilmet, kíváncsi voltam, McQueen kilép-e nálam az árnyékából, s házi kedvencével, Fassbenderrel együtt végre egy értékelhető mozit tesz-e le az asztalra. Direkt nem Oscar esélyest írtam, hanem értékelhetőt. Számomra értékelhetőt…

A válaszom: igen, egyértelműen. Ez a mozi messze jobb, mint a másik kettő, talán még méltán is került be az Akadémia kiválasztottai közé (jó témaválasztás és időzítés) – ugyanakkor a benne rejlő potenciálokat (vélhetően a rendező látásmódja miatt) messze nem használja ki. Egyszerűen hiányzik belőle a mélység, az igazi érzelmi kötődés, hiányzik belőle az a – sokak által utált – pátoszos megközelítés, ami könnyet tud csalni a szemünkbe, amiben a főhős útját magunk is bejárjuk, ahol néhány érzelmi csúcspont köré katartikus élmény tud párosulni. A 12 év rabszolgaság híján van mindennek: az egész egy végtelenül lassú, merengő, nagyjából érzelemmentes eposz egy négerről – akiről (a szerencsétlen címválasztásnak is köszönhetően) egy percig nem hisszük el, hogy lehet valami komoly baja, akinél igazából csak azt várjuk, mikor szabadul ki. Nem tudom, mit kellett volna máshogy csinálni – ha tudnám, nem itt lennék -, talán jobban kellett volna titkolózni, kicsit sejtelmesebbé tenni az egészet, de legalább elrejteni a moziban olyan jeleneteket, amikor Solomonért valóban izgulni lehet…

Egyébként nekem már rögtön az elejével bajom volt. Csak kapkodtam a fejem, most épp mikor és hol vagyunk, hogy lehetnek a nádvágás után a békés családi élet képei a vásznon, tulajdonképp az egész ezzel az in medias res kezdéssel zavaró volt kicsit (ekkor még főcím sem volt). Eltartott egy ideig, míg rájöttem, mi micsoda – normális esetben az ilyen flashforwardokat azért valami átkötéssel illik felvezetni és befejezni. Ami jól állt az Életevalóknak, ennek nem: itt egymás után vannak hányva a jelenetek, a finomhangolás elmaradt. Pontosabban későbbre került… Aztán szerencsére a lineáris történetvezetés, ahogy Solomon Northop (Chiwetel Ejiofor) nevű szabad négert csapdába csalják, majd Délre viszik, viszont már hiba nélküli, ahogy rabszolgasorba kerül, ahogy különböző gazdák keze alatt próbál életben maradni, ahogy a végén hazajut, magába a történetbe nem igazán tudok belekötni. Mivel megtörtént eseményeken alapul, ezért hitelesnek is tekinthető, a korrajz, a szereplők az egész intézmény működése nagyon realista lett. Talán szokatlanul is…

És itt azért álljunk meg egy pillanatra. Sok film készült már az amerikai történelem talán legsötétebb időszakáról, kétségkívül van egy bizonyos igény rá, hogy a filmesek időről-időre tükröt tartsanak a társadalom elé: látjátok, milyen undorító dolgot tűrtetek századokon át… mintha bármi veszélye is lenne annak, hogy ez így visszatérne… na mindegy is. Amit akarok mondani, az az, hogy a 12 év rabszolgaság meglepő módon lényegesen árnyaltabban fogalmazza meg, mutatja be azokat a körülményeket, amik azt a kort, magát a rabszolgatartás intézményét jellemezték, mint azt várni lehetett. Csupán csak az elrabolt néger szemszögéből látjuk a világot, ami így viszont messze nem lett olyan tág nézőpont, mint lehetne - ráadásul ugyebár Solomon meg nem is egy átlagos néger, ő kiemelkedik a többi közül -, messze nem tűnik annyira kegyetlennek az egész, mint ahogy az eddigi mozgóképekből kiderült. Mindenekelőtt Ford gazda (Cumberbatch) karakterén keresztül lehet ezt érzékelni, de ritkán akár még Epps gazda (Fassbender) is meglepően emberi tud lenni. Valószínűleg ez volt a valóság – számomra lényegesen hitelesebb ez így, mint a többi moziban ábrázolt elfajzott explicit erőszak -, ugyanakkor ezzel mintha ki is húzták volna a film méregfogát. Valahogy nekem hiányoztak az igazán ütős, megdöbbentő, sokkoló jelenetek.
Mindazok ellenére, hogy azért volt néhány. Volt néhány korbácsolás (Patsey-é nagyon kemény), volt néhány akasztás, de úgy összességében – a korhoz képest – nem olyan durva a mozi, mint azt vártam. Talán inkább érzelmi vonalon próbáltak hatni a nézőre (nagyjából működik is), a szétszakított családokkal, a levélírási kalamajkával, az egy napos fellógatással. McQueen azonban sajnálatomra ugyanúgy kezeli a kamerát, mint az Éhségben: a sokszor unalomba fulladó, feleslegesen hosszú ideig mutatott képek képesek elvenni a drámai események élét – hiába hal meg valaki a gyapotmezőn, ha utána percekig a hófehér növényt mutatja. Ugyanúgy, nálam az sem működött, hogy majdnem halálra korbácsolna valakit, aztán utána meg Patt arcát kell bámulnom. Annyira azért nincs jó mimikája.

Épp ezért nem is egészen értem, mi szükség volt a külföldi ács (Pitt) karakterének ilyen formában való szerepeltetésére. Az ő szájába adott mondatok voltak hivatottak megerősíteni a rabszolgatartás igazságtalanságát? Miért, ezt eddig nem tudtuk? Vagy úgy érezte McQueen is, hogy a filmje túl lágy lett, s nem jön le a kor vérgőzösen kegyetlen mivolta? Lehet, de ezt el lehetett volna érni más filmes eszközökkel is, nem pedig egy erőltetett figura erőltetett mondanivalójával. Állítom ezt úgy is, hogy Solomon kiszabadulásának szempontjából értem Bass (kulcsfontosságú) szerepét, sőt azt is értem, hogy 12 év után egyedül benne tudott megbízni Patt, de akkor is: okfejtése az igazságtalanságról, a megrendelő fehér ember szükségszerű bukásáról ott, akkor hatásvadász volt. S ha már a végére értünk: ami nekem a legjobban hiányzott, az a katarzis. Persze, elvették már a címmel azt, de többre vágytam, mint amit kaptam. Olyan semmilyen befejezése nem volt: ennyi szenvedés átélése után a nézőnek igenis szüksége van az igazságtétel érzésére. A bosszú érzésére…

Megkockáztatom, ha nem ez a film témája, lényegesen kisebb érdeklődés övezné. Az USA múltjába tekintés egy szerencsés castinggal karöltve azonban még akár sikert is hozhat az Oscar-gálán – ha ezt Spielberg csinálja, a maga érzelgős módján, tuti lenne a siker… ja, hogy azt már megcsinálta Amistad címmel?

Inkább azt javaslom, mint ezt.




75%

.