R2-D2 írásai 1.0

.




Csak Isten bocsáthat meg




Nem szívesen kezdeném azzal, amivel gyakorlatilag minden netes írásban találkozok, nevezetesen a cím kifordításából eredő szójátékkal – ami egyébként találó és jogos – így inkább másfelől indulok neki. Onnan, hogy nem különösebben szeretem Nicolas Winding  Refnet, mint rendezőt, s különösen nem szeretem Ryan Goslingot, mint színészt. Kettejük előző munkája a hatalmas felhajtás ellenére is csupán egy átlagosan jó mozi lett nálam. Ha akkor azt mondtam, hogy tökéletes lehetett volna, ha nem a dán rendező rendezte volna, akkor ez a Csak isten bocsáthat meg esetében hatványozottan igaz – kiegészülve  Fapofa Gosling feleslegességével …

A mozi talán legnagyobb erénye, hogy végig bírtam nézni. Mikor már-már majdnem bealudtam rajta, mindig jött valami véres esemény (szerencsére): hol egy kézlevágás, hol egy szemkiszúrás, hol egy nyakátszúrás. Ezek voltak talán a film legjobb és leghatásosabb jelenetei, ugyanakkor – bárki bármit is állít – messze nem volt annyira brutális, mint ahogy ez beharangozva vagyon.  Ezek nélkül kellemes bóbiskolást biztosítana a film, egy vörös ködben eltöltött másfél órát, egy végtelenül lassú, unalmas és ingerszegény környezetben való tanácstalan bolyongást. A beállítások, a kameramozgás, a lassított felvétel-szerűen mozgó karakterek a legrosszabb művészfilmeket majmolják: bizony, beugrott Béla bá, sőt Jancsó is. Refn gyakorlatilag egy színes Tarr Béla lett, ugyanolyan feleslegesen művészieskedő, agyament képi világot teremtő egoista f*sz , akinek műveit trendi ugyan szeretni, de megérteni mondandóját rajta kívül senki nem fogja.

Mert mit is látunk ebben a filmben? Két amerikai Bangkogban boxklubot üzemeltet, ami tulajdonképp csak fedőtevékenység a drogbizniszhez (kicsit fura, de hagyjuk). Egyikük, az idősebb fivér egy pedofil vadbarom, aki egy gyerekkurvát megöl – majd megölik őt is. Aki megölte őt, azt is megölik, aki megölte azt, azt meg meg akarják ölni, de nem sikerül. Igaz, hogy hozzátartozóit megölik, de a film nagy részében ő öl meg mindenkit. Na most. Ő a törvény oldalán áll. A másik oldalon meg előkerül egy anyuka, akit szívem szerint az első öt perc után pofánb*sztam volna, no meg azon az oldalon áll a főhős. Pontosabban fogalmazva: ebbe a gárdába bámul bele Ryan Gosling, Julian szerepében. Hihetetlen, miért istenítik annyira ezt a színészt: több órai képi anyag megtekintése után, talán egyetlen egyszer láttam elmosolyodni. Már-már kezdtem azt hinni, nincsenek is arcizmai: talán valami pókeres filmben is szerepelni fog, s akkor zseniális lesz a játéka.
Nagyjából erről szól a film. Komolyan. És még ez az élvezhetőbb része a dolgoknak. A sok gyilkolászás, a sok??? vér, a bosszú motívum biztosít annyi motivációt, hogy az ember végigülje a másfél órát. Az, hogy gyakorlatilag egyik karakter sem szerethető, valójában senki nem áll a „jó oldalon” (egyfajta thai társadalomkritikaként) egyáltalán nem zavaró, tulajdonképp alig várjuk már az egyes figurák halálát. Röhej, de itt az okoz katarzist, ha valakit kinyírnak, annyira megérdemli mindenki azt – e szempontból sajnálatos módon óriási hiányérzet maradt bennem a mozi végén. Az az éneklős jelenet… ehhh…s ha már itt tartunk: a film talán legjobb figurája, színésze Chang szerepében Vitaya Pansringarm – még ha énekel, akkor is.

A Csak Isten bocsáthat meg legtöbbet emlegetett és dicsért tulajdonsága a képi világa. Ez számomra minimum kétes dicsőség: feleslegesen hosszú, szürreális látványvilág, a percekig nem beszélő és némán bámuló karakterek egy piros szobában nekem nagyon nem jöttek be. Annyira izzadtságszagúan művészi volt, hogy fájt – túl erős lett a vizualitás, túlságosan szabadjára engedték a dán rendezőt. Az egész mozi leginkább a Walhalla Risingra emlékeztetett engem, annak is a középső részére: ott, a hajón már feltűnt a vörös köd – ami itt majdnem az egész mozit beborítja. Vélhetően teljesen rátelepedett Refn agyára is, aki így hamarosan egy szobát kaphat dán kollegájával, Trierrel egy barátságos, jól őrzött kastélyban egy szigeten, amit úszkáló cápák vesznek körül. Ott majd festhetik a szobákat olyanra, amilyenre akarják: s elképzelem, hogy néha meg elmegy hozzájuk Gosling és bebámul a cella rácsán…

Na. Bármennyire is úgy tűnik, ez egy nézhetetlen film lenne, ez nem igaz. Először is, mert Goslingot szarrá verik. Aztán meg a nevezett erőszakosabb jelenetek simán átlendítenek a monotonitáson, a karakterek pedig  annyira utálatosak, hogy már miattuk is érdemes néni a filmet. Számomra azt az iszonyat kényelmetlen, erőszakos, kemény mozit ugyanakkor messze nem hozta el, mint amilyennek be van állítva, csupán egy művészieskedő rendező nehezen befogadható agymenésének jött le. És míg a Walhallát képes voltam kétszer is megnézni, ezt nem fogom: Refn meg kapott egy cetlit, amivel bekerült, Trier, Tarr, Arronofsky, Bekmanbetov mellé. A rendezők közé, akiknek kerülöm filmjeit.

Persze lehet, hogy időről-időre megadom nekik majd az esélyt, hogy kijöjjenek a körből – legközelebb a Noé lesz alkalmas erre -, mert én is képes vagyok megbocsátani. Pontosabban ÉN képes vagyok.




50%



.

R2-D2 írta:

Csak Isten bocsáthat meg

Már az Xpress fórumán kiveséztem ezt a filmet, de akkor most leírom ide is. Bocsi, ha összefüggéstelen lesz kicsit, mert több hozzászólásból ollózom össze, de a film lényege és a szimbólumok kifejtése az benne van. A film egy színtiszta megváltás történet, lényegében minden jelkép erre a koncepcióra épül.

"...Julian kezei pedig az erőszakot és a megbánást szimbolizálják. Az összes kirobbanó jelenet előtt mereven bámul az ökölbe szorított kezeire, vagy gondolj csak arra, mikor mossa a kezét a csapban, majd rátekint, és minden csupa vér.
Julian azzal, hogy felvágja az anyja méhét, és visszahelyezi bele a kezét, kvázi áttestálja a saját bűneit az anyjára, aki mondta is előtte, mielőtt megölték, hogy Julian a pusztai kezeivel ölte meg az apját. Persze ez lehet annak is a szimbóluma, hogy Julian végre kiszakadt az anyjából, már nem kötődik hozzá, végleg elhagyta a méhét. Amúgy ezt is felvetette neki az anyja, hogy el akarta őt vetetni. Én így értelmeztem, de persze mindenki azt lát bele, amit akar."

"Chang pedig magát Istent jelképezi. Refn is a forgatás során folyamatosan azt suttogta a fülébe a jelenetek előtt: "You are God"... Ezért is kvázi megérinthetetlen. Gondolj csak arra, amikor Julian-nel bunyózott. Julian egy szimpla ütést sem tudott rámérni. Na meg a semmiből előhúzott kard, amivel isteni igazságot szolgáltat. A végső jelenet pedig maga a megváltás, mikor Julian elfogadja a sorsát és bocsánatot nyer, megszabadul az erőszakot és gyilkosságot jelképező kezeitől."

"Az éneklős, karaokés jelenetek pusztán a thai spiritualizmust szimbolizálják. Refn úgy nyilatkozott, ennek a szokásnak olyan erős szellemi ereje, szimbolikája van, amit nem akart mellőzni a filmből. Ez lehet egyfajta összemosás is isten karakterével, elvégre így egyesül a földi és túlvilági spiritualizmus."

Weide írta:

Már az Xpress fórumán kiveséztem ezt a filmet, de akkor most leírom ide is. Bocsi, ha összefüggéstelen lesz kicsit, mert több hozzászólásból ollózom össze, de a film lényege és a szimbólumok kifejtése az benne van. A film egy színtiszta megváltás történet, lényegében minden jelkép erre a koncepcióra épül.

Ezt így még feldolgozni is képtelen vagyok - hithű ateistaként.
Így még nagyobb ökörség az egész.

R2-D2 írta:

Weide írta:

Már az Xpress fórumán kiveséztem ezt a filmet, de akkor most leírom ide is. Bocsi, ha összefüggéstelen lesz kicsit, mert több hozzászólásból ollózom össze, de a film lényege és a szimbólumok kifejtése az benne van. A film egy színtiszta megváltás történet, lényegében minden jelkép erre a koncepcióra épül.

Ezt így még feldolgozni is képtelen vagyok - hithű ateistaként.
Így még nagyobb ökörség az egész.

Én is ateistának vallom magam, mégis, már az első megtekintés után számomra egyértelmű volt a film üzenete, illetve a mondanivalója. Szerintem ebben semmi baromság vagy logikátlanság nincs. Egyszerűen nem feketén-fehéren vannak elénk vetve a kész tények, hanem mindez egy árnyaltabb formában jelenik meg.

Weide írta:

Én is ateistának vallom magam, mégis, már az első megtekintés után számomra egyértelmű volt a film üzenete, illetve a mondanivalója. Szerintem ebben semmi baromság vagy logikátlanság nincs. Egyszerűen nem feketén-fehéren vannak elénk vetve a kész tények, hanem mindez egy árnyaltabb formában jelenik meg.

Én olyan szinten elutasítom az egészet, hogy az agytekervényeim legeldugotabb zugában sem szerepel - még ötletként sem - semmiféle szimbólumrendszer, ami a megváltásra asszociálhatna. Nincs Isten, nincs megváltó. Akkor mi a f*sznak gondoljak rá.

De most így, ahogy írtad, én is látni vélem az összefüggést, viszont ha ezen a vonalon indulok el, akkor még -20% a filmnek.

R2-D2 írta:

Weide írta:

Én is ateistának vallom magam, mégis, már az első megtekintés után számomra egyértelmű volt a film üzenete, illetve a mondanivalója. Szerintem ebben semmi baromság vagy logikátlanság nincs. Egyszerűen nem feketén-fehéren vannak elénk vetve a kész tények, hanem mindez egy árnyaltabb formában jelenik meg.

Én olyan szinten elutasítom az egészet, hogy az agytekervényeim legeldugotabb zugában sem szerepel - még ötletként sem - semmiféle szimbólumrendszer, ami a megváltásra asszociálhatna. Nincs Isten, nincs megváltó. Akkor mi a f*sznak gondoljak rá.

De most így, ahogy írtad, én is látni vélem az összefüggést, viszont ha ezen a vonalon indulok el, akkor még -20% a filmnek.

Számomra pont ez a tudatosan felépített jelkép-összefüggés az, ami feljebb tornázta a film pontszámát, nem beszélve a gyönyörű képi megoldásokról, a jól megkomponált színvilágról, és a remek ambient zenéről. Számomra így, egybe ez a film simán 8/10, gondolkodom is a külföldi BD beszerzésén.

Na meg mindattól függetlenül, hogy én is elutasítom - személyes szinten - , a vallást és a hitet, attól még születhet erről a témáról érdekes és elgondolkodtató film, és jelen esetben az Only God Forgives engem el tudott gondolkodtatni, képes volt arra, hogy foglalkozzak a szimbólumok kifejtésével, utánaolvassak a rendező és a színészek nyilatkozatainak, interjúinak, és ezzel együtt nyílt ki, terebélyesedett és színesedett maga a film világa is. Sokkal-sokkal több van ebben a filmben, mint amit az egyszeri néző tulajdonít neki (általánosságban). Nem beszélve arról, hogy Refn saját démonait, személyes kihívásait is beleépítette a történetbe és a szimbólumrengetegbe, de ez ugye már az a szint, amiről nem lehet objektíven nyilatkozni...

Weide írta:

Nem beszélve arról, hogy Refn saját démonait, személyes kihívásait is beleépítette a történetbe és a szimbólumrengetegbe, de ez ugye már az a szint, amiről nem lehet objektíven nyilatkozni...

Bolondokat a bolondokházába!

Weide írta:

Na meg mindattól függetlenül, hogy én is elutasítom - személyes szinten - , a vallást és a hitet, attól még születhet erről a témáról érdekes és elgondolkodtató film...

Na látod, ez a nézőpontbeli különbségünk. Számomra nem.

R2-D2 írta:

Na látod, ez a nézőpontbeli különbségünk. Számomra nem.

Nem feltétlen célom, hogy meggyőzzelek a saját igazamról, de ez a fajta merev elutasítás szerintem nem feltétlen kedvező dolog, és nem csak a filmek világában.
Most a vallásnál, ideológiáknál maradva, attól még, mert engem hidegen hagy a téma, vagy akár megvetem az adott tárgykört, attól még az ezekkel foglalkozó filmekkel nem élből vagyok elutasító. Személy szerint mélyen megvetem a szélsőséges nacionalizmus jelenkori fajtáját, ahogy a szélsőséges liberalizmust is, mégis, az Amerikai história X egy remek film, ami konkrétan kimeríti a fent említett nézeteket, mégsem intézem el annyival, hogy ez egy barom film, mert alapból (számomra) barom témával foglalkozik.
Ugyanez áll a vallásos filmekre is. Azért, mert nem hiszek az exorcizmusban, mert csak egy idióta hókuszpókusznak tartom, attól még A rítus egy igenis érdekes és izgalmas film.

Weide írta:

Nem feltétlen célom, hogy meggyőzzelek a saját igazamról, de ez a fajta merev elutasítás szerintem nem feltétlen kedvező dolog, és nem csak a filmek világában.

Tudom. De ez már a korral is jár. Egyébként ugyanúgy elutasítom a zenét, politikát, bőrszínt, mindent. Pontosan olyan vagyok/leszek, mint a Gran Torino öregje. Ha lenne egy tornácom, kiülnék köpködni.

Weide írta:

... az Amerikai história X egy remek film, ami konkrétan kimeríti a fent említett nézeteket, mégsem intézem el annyival, hogy ez egy barom film, mert alapból (számomra) barom témával foglalkozik.

Ebben egyet értünk, de korántsem barom az a téma. Lényegesen életszerűbb, befogadhatóbb, hitelesebb, mint a megváltás.

Weide írta:

... attól még A rítus egy igenis érdekes és izgalmas film.

Ebben meg nem értünk egyet. Így kerek a világ!

Az ember elmegy családilag ebédelni, aztán arra jön haza, hogy nem bírtok magatokkal  ?! Annyifelé reagálnék, hogy inkább besűrítem az összeset ebbe az egy hozzászólásba, válogassatok  .

R2-D2 írta:

Hihetetlen, miért istenítik annyira ezt a színészt...

Én személy szerint a Maradj!-tól a Blue Valentine-ig rajongtam érte, mert bár előtte is voltak jó szerepei, alakításai, de az az öt filmje zsinórban, úgy tűnt, örök kedvenccé teszik. A Drive után viszont olyan lett, mint aki elfelejtett színjátszani, és még az Örült, dilis szerelem pojácájaként volt a legjobb, pedig azt a filmet rühellem. A Fenyves még hátravan, talán majd ott...

Weide írta:

Julian kezei pedig az erőszakot és a megbánást szimbolizálják. Az összes kirobbanó jelenet előtt mereven bámul az ökölbe szorított kezeire, vagy gondolj csak arra, mikor mossa a kezét a csapban, majd rátekint, és minden csupa vér.
Julian azzal, hogy felvágja az anyja méhét, és visszahelyezi bele a kezét, kvázi áttestálja a saját bűneit az anyjára, aki mondta is előtte, mielőtt megölték, hogy Julian a pusztai kezeivel ölte meg az apját. Persze ez lehet annak is a szimbóluma, hogy Julian végre kiszakadt az anyjából, már nem kötődik hozzá, végleg elhagyta a méhét. Amúgy ezt is felvetette neki az anyja, hogy el akarta őt vetetni. Én így értelmeztem, de persze mindenki azt lát bele, amit akar.

Spoiler:

Weide írta:

Na meg mindattól függetlenül, hogy én is elutasítom - személyes szinten - , a vallást és a hitet, attól még születhet erről a témáról érdekes és elgondolkodtató film...

Bizony, nekem például ilyen volt az Emberek és istenek!
Hogy van hit, amivel az emberek évezredek óta magyarázzák a természet és a környezetük számukra ismeretlen dolgait, és hogy van vallás, ami a tapasztalatokon nyugvó tudásnak és a hitnek területtől és kultúrától függően szimbólumokat és hagyományokat rendel, azzal nekem miért lenne bajom? Ha emberek egy csoportjának könnyebb úgy kevésbé önzőnek vagy erkölcsösebbnek lenniük, hogy odaképzelnek maguk fölé egy személyt, aki minden tettüket látja, és mint a felnőttek Mikulása, húzogatja nekik a strigulákat, oké. Ha afféle remény-placebóként van szükségük rá a küzdelmük folytatásához, tegyék.
Ha mindez intézményesül, aztán mindez hatalommá erjed, ami túlnő a tagok és főleg az irányítók személyes erkölcsi korlátain, majd az önellentmondások nyomán felüti a fejét a képmutatás, vagy beindul az "én istenem jobb isten"-farokméricskélés, és főleg, ha mindebből üzlet lesz... na, az egy más tészta.
.

Niwrok írta:

Az ember elmegy családilag ebédelni, aztán arra jön haza, hogy nem bírtok magatokkal  ?! Annyifelé reagálnék, hogy inkább besűrítem az összeset ebbe az egy hozzászólásba, válogassatok  .

.

Hehe. Ez volna a lényeg - a végén még működni is fog tán minden, ahogy kell...

.
Ez még lemaradt :

Niwrok írta:

.
Ez még lemaradt  :

?? Ez mi? Valami nyugtató?

Niwrok írta:

.
Ez még lemaradt  :

Ez az Őrület határán mekkora film. A csávónak(rendezőnek) a többi filmje is ilyen jó?

Mr. White írta:

Ez az Őrület határán mekkora film. A csávónak(rendezőnek) a többi filmje is ilyen jó?

Niwrok írta:

.
Ez még lemaradt  :

Jó, de nehéz.