3 találat

Niwrok írta:

Hurok

Az egyik, ha nem a legfelülreprezentáltabb zsáner a mi kis oldalunkon -a rendelkezésre álló alapanyagokhoz képest- az idővisszapörgetős-alternatívsíkos filmek típusa. Gyakorlatilag amit csak lehetett ezen belül látni, és a legkisebb jót is olvastuk vagy feltételeztük róla, azt mi láttunk (ha esetleg bárki, aki olvas minket, tudna olyanról, ami kimaradt, és szerinte érdemes lenne látnunk, nyugodtan megoszthatja velünk   ), és még ha a jelenleg csúcson álló Triangle-hez nem is jutottak közel, a nagy részéről jó véleménnyel voltunk. Így aztán amikor felmerült, hogy magyar stáb is készít ilyet, naná, hogy látnom kellett   !

Madarász Isti még átpörgethette volna ezt a sok visszapörgetést és a forgatókönyvet, mert egy ilyen filmet a csavarok tudnak igazán naggyá tenni, nem az, ha tekergetik, mint a verklit. Így csak elszalasztott lehetőségnek éreztem a Hurkot egy ígéretes és nagyon kedvelt műfajban; olyanban, aminek darabjai éppúgy szólhatnak Élet-mentésről, mint egy Ördögi körről, de valamiről szólniuk kell, és itt számomra ezt nem sikerült megalapozni. Külön zavaró és kicsit dühítő is, hogy apróságokon múlt a hangulat és az élmény; hogy nem pénzből kellett volna több, hanem odafigyelésből és kompromisszumból, és akkor nem csak a ténynek tudnék örülni, hogy van (még   ) egy ilyen filmünk. Aki még nem látott ilyet, annak lehet különleges, és aligha figyel ilyen mélységben a részletekre, de én erre, bármennyire is szeretném, nem tudok 7-esnél többet adni.

7/10

Másodszorra kifejezetten jobban szórakoztam rajta. A hibái, az értelmetlenségei és a folyamatos visszacsatolás helyett meglevő káosz továbbra is ott voltak, és most is úgy éreztem, hogy a lelkesedést és a dédelgetett ötleteket engedni kellett volna egy profi írónak kicsit jobban összefésülni. De közben az ötletes továbbgondolások és a tényleg alig pár percnyi szünet az állandó akcióban most hangsúlyosabb volt, és így kicsit az érzelmi szál is jobban átjött.

8/10
.

Niwrok írta:

.
Hurok


...csak sajnos ebbe a szépen megszőtt hálóba maga az író is beleragadt. Az egy dolog, hogy annyira sokszor lökte vissza Madarász az idővonal különböző pontjaira a szereplőit, amit nem igazán tudott kézben tartani,

... Hát ki az, aki egy digitális HD-kézikamerát csak azért ráköt a VHS-re, hogy utána az abban levő kazettát lehessen hurcibálni? Ki az, aki szalagos üzenetrögzítőre mondja rá az üzenetét, ahelyett, hogy mobilt használna, és akár annak a hangpostáját? És ezen továbbmenve: mi is van a pótkerékkel? Miért nem lehet elmenni benzinért? Mi van a véres trikóval? És miért kell csőre rántani egy pisztolyt a forgalmas kórházi folyosón?

Úgyhogy annak, "akit" érdekel, most mondom, hogy a játékot, amit ilyenkor csinálni szoktunk "a mi mi után következik" és a "hogyan épülnek fel a hurkok" jegyében, azt itt nem szabad csinálni   ... legalábbis nekem nem ment . Éppen ezért örülnék, ha "más" is próbálkozna, bármi is jött le az írásom alapján a filmről   ...

Madarász Isti még átpörgethette volna ezt a sok visszapörgetést és a forgatókönyvet, mert egy ilyen filmet a csavarok tudnak igazán naggyá tenni, nem az, ha tekergetik, mint a verklit. Így csak elszalasztott lehetőségnek éreztem a Hurkot egy ígéretes és nagyon kedvelt műfajban; olyanban, aminek darabjai éppúgy szólhatnak Élet-mentésről, mint egy Ördögi körről, de valamiről szólniuk kell, és itt számomra ezt nem sikerült megalapozni. Külön zavaró és kicsit dühítő is, hogy apróságokon múlt a hangulat és az élmény; hogy nem pénzből kellett volna több, hanem odafigyelésből és kompromisszumból, és akkor nem csak a ténynek tudnék örülni, hogy van (még   ) egy ilyen filmünk. Aki még nem látott ilyet, annak lehet különleges, és aligha figyel ilyen mélységben a részletekre, de én erre, bármennyire is szeretném, nem tudok 7-esnél többet adni.

7/10
.

Kezdjük a lényeggel: VÉGRE egy olyan magyar film, aminek van stílusa, hangulata, amin nem érződik első pillantásra a nihill meg az izzadtságszag. Ahol nagyjából természetesen viselkednek és beszélnek a szereplők (akkor káromkodnak, amikor én is tenném), s végre nincs benn felesleges, öncélú szex. Az egész film képi világa, színezése, dinamikája, hangulata, kamerabeállításai túlmutatnak a hazai filmes korlátokon - és ez nagyon jó.

Ugyanakkor minden szavaddal egyetértek: én magam nézés közben egyre inkább azt éreztem, hogy ez nem Hurok, ez Káosz. Egy időhurkos filmben IGENIS hadd agyaljak azon, hogyan is épülnek fel a hurkok, igenis hadd gondolkozzak azon, hogy az adott hurkok adott szereplői hova és miért kerülnek. Olvastam a VOXban egy interjút a filmről (még a bemutató előtt), amiben Madarász azt mondta, az egyik inspiráló film a Találmány volt... nos, tökéletesen leképezte azt. Az is hasonló káoszba fulladt, de még ott is tudni lehetett, hol a hurok kezdete és vége és hogy mi lesz a duplikációkkal. Ez a mozi egy halom, egymásra hányt zseniális ötlet, kapocs összessége, de folytonosságában óriásit bukott nálam. Eleve már azzal, hogy akkor melyik Ádámot és Annát követjük végig, egyszer tudta a srác, mi történik, egyszer nem... azt hiszem, a rendező nem picit túlkombinálta az egészet.

Ennek ellenére megveszem majd, és mindenképp újra is nézem - elvégre a Találmányt is kétszer néztem meg, hogy egyszer megértsem. Nekem maga a vállakozás miatt, no meg a képi világa miatt picit többet ér... mondjuk 75%-ot.

De ez jó, tekintve, hogy magyar.


.

.
Hurok



Az egyik, ha nem a legfelülreprezentáltabb zsáner a mi kis oldalunkon -a rendelkezésre álló alapanyagokhoz képest- az idővisszapörgetős-alternatívsíkos filmek típusa. Gyakorlatilag amit csak lehetett ezen belül látni, és a legkisebb jót is olvastuk vagy feltételeztük róla, azt mi láttunk (ha esetleg bárki, aki olvas minket, tudna olyanról, ami kimaradt, és szerinte érdemes lenne látnunk, nyugodtan megoszthatja velünk   ), és még ha a jelenleg csúcson álló Triangle-hez nem is jutottak közel, a nagy részéről jó véleménnyel voltunk. Így aztán amikor felmerült, hogy magyar stáb is készít ilyet, naná, hogy látnom kellett   !

Ádám és Anna egy külön és együtt is sokat megélt fiatal pár, akik csempészetből élnek. Éppen az utolsó akciójukra készülnek, amelyikkel elég pénzt szerezhetnek ahhoz, hogy megszabaduljanak a társuktól és beszállítójuktól, Dezsőtől, és új életet kezdhessenek külföldön. Szinte percekkel az indulás előtt azonban Annáról kiderül, hogy állapotos, és ez felborítani látszik a terveiket, amire pedig Ádám annyira készült, hogy bármi áron meg akarja csinálni. Elküldve Annát a nőgyógyászhoz, Ádám úgy dönt, akár egyedül is végrehajtja a tervet, legfeljebb Anna utólag utána jön, és ezért egy videóüzenetet akar hagyni a lánynak. Dezső érkezésével aztán megkavarodnak a dolgok, és amikor Ádám legközelebb összefut Annával, a lány a döbbenettől szinte szóhoz sem jut. Sokkos állapotban arról kezd beszélni, hogy látta Ádámot meghalni, hogy Dezső megölte, és erről az Ádám által hátrahagyott videokazettán van a bizonyíték. A srác ebből persze egy szót sem ért, csak annyit, hogy az élete veszélyben van, és hogy bármi lesz is, el kell szöknie, de előtte látni akarja, mi is van a kazettán. Azt megnézve rajta van a sor, hogy megdöbbenjen, ugyanis bekapcsolva felejtette a videót, amin tényleg az látszik, hogy Dezső lelövi... nagyjából egy óra múlva!

Ezzel indul meg Ádám küldetése a saját, majd később Anna életének megmentésére a folyamatosan egymásba hurkolódó idősíkokon át. Amennyire olvastam, a Hurkot író-rendező Madarász Isti éveken keresztül építette fel a történetet, és ez a része látszik is rajta. Nyilván voltak ihletői, és azokat az eszközöket, amiket általában az ilyen filmek használnak, szépen fel is használta. Az a része tetszett a filmnek, ahogy az egyes alternatív síkokon, a vissza-visszatérő szereplőkön keresztül egyre több rétegét ismeri meg ennek a mindössze egy órás szakasznak a néző, ahogy egyre tágul a világ, és egyre többször nézzük meg ugyanazt a jelenetet egy kicsit máshogy, egy másik nézőpontból. Gyakorlatilag ezekért szeretjük az ilyen filmeket, a kis játékokkal mondjuk a macskával meg az autóval, amik a megmagyarázatlan dolgokon keresztül kijelölik a csomópontokat, de olyan tényleg frappáns és újszerű dolgok is belefértek, mint Dezső megjegyzése a pisztolyra, vagy a végén a csattanó a fotóval. Azt is el kell ismerni, hogy a sok menekülés, az állandó futások, az újrajátszott verekedések és lövöldözések miatt a film tempója is egészen jó, és megvan a varázsa, ahogy a szálak teljesen összegubancolódnak, és már a szereplők is csak értetlenkedni tudnak a látott eseményeken, az újra és újra felbukkanó Ádámokon, hogy mi a picsa van itt már...

...csak sajnos ebbe a szépen megszőtt hálóba maga az író is beleragadt. Az egy dolog, hogy annyira sokszor lökte vissza Madarász az idővonal különböző pontjaira a szereplőit, amit nem igazán tudott kézben tartani, így pár visszatérés érezhetően nem a történet alakítása, hanem az írói ügyeskedés szempontjából volt fontos, de nekem a kiindulóponttal is akadtak gondjaim, mert ugyanez az erőltetés érződik rajta. A félresikerült, halálos hajszává váló csempészakció és a személyes problémák jó hátteret adnak a történetnek, és amikor a felvezetésben pár percnyi párbeszéddel sikerült Anna és Ádám elég összetett kapcsolatát felvezetni, aminek később kulcsszerepe lesz, még kifejezetten örültem, és lelkes voltam, hogy na, itthon is tudnak ilyenek születni. De amikor Ádám hazatérve teljes nyugiban kezdi nézegetni a nyaralásukról készült felvételeket, az az Annával és Dezsővel történtek tükrében túl lelombozó volt. Mert egy ilyen történetnek a központi szereplő a gerince -az ő feladata, aminek az újra és újra megkapott eséllyel neki tud futni-, és ebben idegenül hatnak a jelenetek, amik nem a főhősről szólnak, hanem a nézőnek, hogy egy újabb trükkel gazdagodjon a bűvész-show. Az pedig lehet bármilyen látványos, ha a film csorbát szenved a motivációkon: hogy Ádám miért és hogyan kezd az elmenekülés helyett inkább mentőakcióban és bosszúban gondolkodni, hogy honnan jön neki a sugallat, hogy az eseti dezsavűkön kívül milyen ismeretei vannak a korábbi eseményekről. Amik nyilván vannak, hiszen tudja, hogy ebben a mindössze négy-öt helyszínen belül mikorra kell megérkeznie egy-egy változás előidézéséhez, míg más találkozásai véletlenszerűnek tűnnek, és úgy lendítik tovább a sztorit. Legalább ilyen érzékeny pont az idősíkok kérdése, ha már erről szól a Hurok, már eleve onnantól kezdve, hogy tulajdonképpen mikor is játszódik a történet. Jó pár olyan kellék van, amik érezhetően szimbólumként, utalásként kerültek a filmbe, ebben a világban viszont idegenül hatnak, kezdve az ominózus videokazettával. Hát ki az, aki egy digitális HD-kézikamerát csak azért ráköt a VHS-re, hogy utána az abban levő kazettát lehessen hurcibálni? Ki az, aki szalagos üzenetrögzítőre mondja rá az üzenetét, ahelyett, hogy mobilt használna, és akár annak a hangpostáját? És ezen továbbmenve: mi is van a pótkerékkel? Miért nem lehet elmenni benzinért? Mi van a véres trikóval? És miért kell csőre rántani egy pisztolyt a forgalmas kórházi folyosón? Mindezeket a botlásokat a kutyás néni esete foglalja össze legjobban, aki minden ok nélkül értékeli teljesen ellentétesen a látott eseményeket, attól függően, hogy melyik idősíkon vagyunk... bár a fontoskodó, mindent látó és tudó nyugdíjas karaktere egészen jól benne van.

Ezek azok, amiket a laikus is értékelhet és kiszúrhat, de persze jó pár hasonló filmmel a fejemben azért az egész koncepcióra is máshogy tekintek, úgy is akadnak hibái. Eddig ahány ilyen film volt, próbált valami indokot szolgáltatni, hogy miért is történnek a "visszapörgetések": kozmikus sugárzás (Coherence, Plus One), fura időmasina (Time Lapse, Primer, Project Almanac, Időbűnök), de volt, amikor megtette a videojátékos narratíva (A lé meg a Lola) vagy egy szimbolikus pokoljárás (Triangle). Amikor nem, akkor pedig a mindig ugyanoda visszatérés vált közös ponttá, amiből a főhős a korábbi tapasztalatokból kiindulva tudott máshogy próbálkozni, miközben a működését, az okokat talán nem is értette, de nem is érdekelte (Idétlen időkig, Repeaters). Két éve A holnap határa éppen azzal tudott kiemelkedni a többi közül, hogy ügyesen összedolgozta ezt a két irányzatot, Madarász pedig azzal próbált kitűnni, hogy mindkettőt figyelmen kívül hagyta. Így szabadon mozoghatott az idővonalak között, miközben indokokkal sem kellett szolgálnia, de ezzel elvette a támpontokat az események alakulására, a történteket pedig nekem túl önkényessé tette. Úgyhogy annak, "akit" érdekel, most mondom, hogy a játékot, amit ilyenkor csinálni szoktunk "a mi mi után következik" és a "hogyan épülnek fel a hurkok" jegyében, azt itt nem szabad csinálni   ... legalábbis nekem nem ment . Éppen ezért örülnék, ha "más" is próbálkozna, bármi is jött le az írásom alapján a filmről   ...

Madarász Isti még átpörgethette volna ezt a sok visszapörgetést és a forgatókönyvet, mert egy ilyen filmet a csavarok tudnak igazán naggyá tenni, nem az, ha tekergetik, mint a verklit. Így csak elszalasztott lehetőségnek éreztem a Hurkot egy ígéretes és nagyon kedvelt műfajban; olyanban, aminek darabjai éppúgy szólhatnak Élet-mentésről, mint egy Ördögi körről, de valamiről szólniuk kell, és itt számomra ezt nem sikerült megalapozni. Külön zavaró és kicsit dühítő is, hogy apróságokon múlt a hangulat és az élmény; hogy nem pénzből kellett volna több, hanem odafigyelésből és kompromisszumból, és akkor nem csak a ténynek tudnék örülni, hogy van (még   ) egy ilyen filmünk. Aki még nem látott ilyet, annak lehet különleges, és aligha figyel ilyen mélységben a részletekre, de én erre, bármennyire is szeretném, nem tudok 7-esnél többet adni.

7/10
.