3 találat

R2-D2 írta:

Shot Caller

Money (Nicolaj Coster-Waldau) most szabadul a börtönből, ahova egy balszerencsés baleset miatt került - évekkel ezelőtt. A szabadulása után azonban nagyon hamar ki akarják nyírni, ő meg természetesen igyekszik kinyomozni, ki is áll a háttérben. Jó barátja, Shotgun (John Bernthal) mindenben segít neki, hisz a sitten az elején elsősorban rá támaszkodhatott - az már más kérdés, hogy valami ok miatt az évek alatt felcserélődtek az erőviszonyok, és már Money a menő. A mozi hangulata egészen kiváló, a színészi alakítások parádésak. Némi logikai és történetvezetési nagyvonalúság mellett ez egy jó kis film, kevés akció, talán kicsit kevés dráma, de hiteles és meglehetősen komor/kemény az egész.

80%

Így, kibontva a dolgot azért könnyebben tudok viszonyítani a véleményedhez, mert nagyjából ugyanígy láttam... de a lelkesedés talán kevésbé vitt magával, és ettől kicsit jobban leragadtam a furcsa váltásnál Jacob és Money között. Nem ismerem az USA jogi rendszerét, de már eleve az értelmetlennek tűnt, hogy az alig 18 hónapot töltő ittas vezetők köztörvényes gyilkosokkal vannak összezárva (Magyarországon éppen ezért van három szintje az elzárásnak), azt meg "nem fogta át a tudatom", hogy ebben a rendszerben milyen Wall Street-i yuppie az, aki egy pillanatra sincs befosva. Aki egy sóhajjal a másik oldalára fordul, amikor a mellette levő ágyban kibeleznek valakit, aki az első szóra beleáll a mexikói gengszterbe a börtönudvaron, és akinek arcizma sem rándul, amikor valakinek a nyakába kell állítani a kihegyezett műanyag kanalat. Értem én, hogy céltudatos, meg elmebajnok meg akármi, de aki a civil életből bekerül a tetovált gyilkosok közé, az legalább egyszer rezzenjen már össze vagy legyen benne valami morális vívódás. Így akivel igazán bajom volt, az Jacob. Mutatták volna meg két jelenetben, hogy hogyan van a családjával és miért kerül sittre, visszaemlékezésként, vagy lett volna jobban bemutatva az átmenet.

Mert anélkül még az az egy magyarázat is ingatag, ami nálam választ ad a kérdésekre...

Spoiler:

Nálam 7-7,5/10, attól függően, merre billen ez az elmélet   .
.

.





Shot Caller




Bár már pár gondolat erejéig megemlékeztem erről a moziról, de miután a trailereinek ajánlóján (    ) kívül nem nagyon találtam róla semmit a neten, úgy gondoltam, hogy ha már más nem írt róla, részünkről egy hosszabb írást is megérdemel. Mintha senki nem látta volna még, vagy esetleg annyira érdektelennek tartja, hogy szóra sem méltatja… pedig aztán ez korántsem jogos. Ráadásul a szokásos kis kutatómunkámat is elvégeztem a film után, így most már örömmel tudom tájékoztatni a kedves olvasókat egy nagyon fontos, a mozi szándékát, lényegét érintő információról – nevezetesen a cím jelentéséről.

A shot caller a szlengben azt a bandafőnököt jelenti, aki már csak kiadja a likvidálási parancsokat, maga azok végrehajtásában nem vesz részt. Többnyire végigjárva a ranglétrát, kezdetben maga is ölt eleget parancsra, ám egy idő után – vélhetően a társak kihalásával, vagy sittre kerülésével – olyan pozícióba kerül, hogy nincs szüksége bepiszkítania saját kezét. Kicsit, mint a maffia, de ez a környezet, ez a börtönvilág azért más – mert azért csak gondoljon bele mindenki abba, mekkora hatalmú az a shot caller, aki a börtön falai közül ad utasításokat mindenféle dolgokra… de ne szaladjunk ennyire lőre. Filmünk szempontjából azért fontos mindezekkel tisztában lenni, mert így, értve a címet, sokkal szembetűnőbb a főhős átalakulása, fejlődése, sokkal érthetőbb, mire is akar kilyukadni a néha bizony nehezen magyarázhatóan csapongó sztori.

Jacob (Nicolaj Coster-Waldau) egy sikeres, menő bróker: feleség, kiskölök, barátok, buli, minden… minden adva van a boldog élethez. Aztán egyszer csak minden rosszra fordul, ő pedig sitten találja magát – amellett, hogy valóban felelős egy ember haláláért, még a saját lelkiismeretével is el kellene számolnia. Így, mikor megtudja, hogy 7 évet kap, szinte megnyugvással veti bele magát a vezeklésbe, amit a fogva tartás jelent. No de egy ilyen típusú ember, mint ő, vajon mihez kezd magával a kőkemény körülmények között, vajon hogy fogja túlélni csicskáztatás nélkül az egészet? Vajon képes-e ő maga is olyan keménnyé és könyörtelenné válni, mint a már hetek, hónapok, évek óta benn lakó erőszakos bűnözők?? Nos, tekintve az előzetest és a posztert, kitalálhatjátok, hogy igen, tud: sőt, most meg, hogy ismeritek a cím jelentését is, azt is kitalálhatjátok, hogy akár még milyen kitüntető pozícióig is eljuthat Jacob...  A mozi legfontosabb eleme tehát az, hogy hogyan lesz a jól szituált Jacobból a szétvarrt, kőkemény Money, aki ráadásul egyenes úton halad a totális megsemmisülés – vagy a totális hatalom felé. Remek és nagyon találó a promó szövege, miszerint „Néhány bűnöző a börtönben születik” – az most más kérdés, mindez mennyire hiteles, egyáltalán egy évtizednyi átalakulást hogyan lehet két órában megmutatni.

A film tulajdonképp végig két idősíkon játszódik, az egyikben, a múltban Jacob börtönbe kerülése, az őt, ott ért behatások és az ezek hatására átalakuló karakter a központi téma. A másik szál, a jelen már a Jacobból időközben Money-vá vált figura szabadulását mutatja a börtönből, aki, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, épp egy fegyverkereskedelmi bizniszt próbál tető alá hozni (ld. még SoA). A kettő együtt alkotja azt a jellemet, ami majd shot callerré válhat, a két idősíknak kellene egymást támogatva, kiegészítve felépíteni a gyilkos karaktert. Nos, nekem a legnagyobb bajom itt van a filmmel: szerintem túlságosan messziről indították Jacob figuráját Moneyétól, számomra a srác az elején, minden, csak nem keményfiú. Ez által a börtönben történtek is kicsit valószerűtlenebbek, hiteltelenebbek lettek a kelleténél – csupán pillanatképeket látunk egy ember átváltozásából, mindenféle moralizálás és különösebb magyarázat nélkül. Sokszor írtam már máshol is, de nekem az ilyenfajta történetvezetés, ami inkább hasonlít egy méhecske virágporozó útjára, nem igazán jön be – én szeretem látni, érezni, milyen lelki vívódáson megy keresztül az ártatlannak beállított főhős, míg kőkemény bűnöző lesz… ráadásul az ilyen stílusú „kezdők” inkább a farok túlsó végén szokták végezni. Valahogy úgy érzem, abból a Jacobból, akit a film elején megismerünk, egyszerűen nem válhat az a Money, akit a film elején megismerünk: vagy már ártatlan srác is lehetett volna keményebb, vagy egyszerűen több időt kellett volna hagyni a múltra, a börtönös jelenetekre.

A másik, ami zavaró lehet – de aztán a film előrehaladtával elhalványul az érzés – hogy a fentiekből kifolyólag túl nagy lett a kontraszt Jacob és Money között, és csak nagyon lassan jön el a feloldás, csak nagyon lassan közelít egymáshoz a két figura, kinézetben és viselkedésben is. Így viszont a gyakori idősík váltás néha kifejezetten zavaró, a küllem ugyan jól megkülönböztethetővé teszi a két karaktert (ami egyébként olyan, mintha Waldau két különböző szerepet játszana), de néha nehéz befogadni, hogy a seggéből csempészárut előhúzó figura ugyanaz, mint aki hidegvérrel embert képes ölni. S ha már itt vagyunk: igen, az egész mozi legnagyobb csodája maga a főszereplő, bámulatos, ahogy a Lannister fiú a szemünk előtt válik azzá, aki. Az a Motorhead-bajusz, az a kivarrt felsőtest… beszarás. Mellette szinte mindenki eltörpül, gyakorlatilag az egész börtönbagázs – még kedvenc TWD-s Shane-m (John Bernthal) is – mint ahogy a külső, szabad világ összes jó és rossz fiúja. A Shot Caller ha akart is más lenni, egyértelműen egy egyszereplős dráma lett, kifejezetten Waldau mozija, egy emberé, aki tulajdonképp akaratán kívül lett nehéz fiú – viszont ha már az lett, azt csinálja rendesen…

Mint minden börtönös film, ez sem képes elkerülni a tipikus hollywoodi (vélhetően azért valóságos) kliséket: van itt minden, fehér-mexikói-néger belháború, szomorú feleség, elvesztett gyerek. Mellesleg az ő szerepük számomra a legnagyobb kérdőjel a filmben, ha valami, hát pont ez van iszonyat elnagyolva – már eleve azzal, hogy túl sima a leválásuk Moneyról, de hogy szimplán csak konfliktusforrásnak, önigazoló motivációnak kerüljenek elő, az meglehetősen kicsinyes húzás. A felügyelő, mint másik kinti katalizátor más más tészta, rajta keresztül érezni a se jó/se rossz dilemmáját (Sicario, True detective), de ahogy mondtam, a Jacob/Money dupla figura mellett a srác is meglehetősen elnagyolt lett. Egy valaki tetszett igazán, elsősorban a megjelenése miatt: a The Beast nevű, igazi Shot Caller, aki ugyan roppant kevés időt tölt a vásznon, de számomra hihetetlen karizmája van a faszinak.

Szerencsére a kissé szürkébb karakterek mellett a Waldau által megformált páros a hátán viszi a filmet és szerencsére az egész mozinak kegyetlen jó hangulata van. Annak ellenére, hogy két órás, sok üresjárat nincs benne (inkább még talán kapkod is), de legyen szó akár a benti jelenetekről, akár a kinti bandázásról, minden apró részlet a helyén van. A börtön minden sablonja ellenére zseniális – külön kiemelném a „zárt osztály” megvalósítását – hiába láttunk már gyakorlatilag minden elemét máshol, nagyon ritkán érezni csak az ismétlés ízét. Valahogy sikerül másnak lennie, mint a többi, valahogy ez az egész shot calleres dolog kicsit egyedi ízt ad neki. Ha már ugye eleve erről szól a mozi… hogy az abszolút nem bűnözőnek induló figurából hogy válik egy meghatározó alvilági figura. Az már más kérdés, hogy bennem kicsit hagyott kétséget az, hogy ez olyan természetes lenne – legalábbis ebben a történetben, ilyen motivációkkal és ilyen felületes bemutatással nem egyértelmű. Ettől még a Shot Caller egy érdekes darab, egy kemény és talán realista film is – olyan óriási katarzist nem okoz, mint ami esetleg kódolva van bele. Jammie Lannister mindenestre lenyűgöző.




80%



.

.

Shot Caller



Már a plakátjára érdemes egy pillantást vetni, a GoT Jammie Lannistere valami brutálisan néz ki rajta...

Money (Nicolaj Coster-Waldau) most szabadul a börtönből, ahova egy balszerencsés baleset miatt került - évekkel ezelőtt. A szabadulása után azonban nagyon hamar ki akarják nyírni, ő meg természetesen igyekszik kinyomozni, ki is áll a háttérben. Jó barátja, Shotgun (John Bernthal) mindenben segít neki, hisz a sitten az elején elsősorban rá támaszkodhatott - az már más kérdés, hogy valami ok miatt az évek alatt felcserélődtek az erőviszonyok és már Money a menő.

Két szálon fut a film, két idősík váltakozásával bomlik ki előttünk a jó nevű bróker története, így tudjuk meg, hogy is lett belőle az aki: megmondom őszintén, az elején roppant zavaró volt az a hatalmas távolság, ami a két karaktert (de ugyanazt az embert) jellemezte. Aztán, ahogy megyünk előre a jelenben és a múlt feltárásásban, úgy lesz egyre érdekesebb és keményebb az egész, kapunk egy, a szokásostól talán kissé eltérő börtönös filmet, egy remek kinti jellemparádét, amilyen közegben nincs tiszta jó és rossz. A mozi hangulata egészen kiváló, a színészi alakítások parádásak. Némi logikai és történetvezetési nagyvonalúság mellett ez egy jó kis film, kevés akció, talán kicit kevés dráma, de hiteles és meglehetősen komor/kemény az egész. A teljesen nyilvánvaló börtönös kliséken is túl tud lépni, különösen az udvaron, a ketreces résszel - az megint más kérdés, hogy miért nincs az, ott bekamerázva, illetve ha be is van, miért is nem nézi azt senki. De erre talán még lehet azt mondani, The Beast (Holt McCallany - újabb zseniális casting) miatt...


80%


.