.
Busan Expressz / Train to Busan / Busanhaeng
Dél-Korea messze van, és "emiatt" az ottani filmes világot annyira nem is figyeljük errefelé, azért akad néhány film (A Pokoli torony remake
Ta-weo, és a sorozatgyilkos-celebről szóló
Confession of Murder), amiről már írtunk itt is, csak ami így hirtelen eszembe jut. A Busan hype-ja viszont ezekéhez képest akkora volt az elmúlt évben, több helyen az év horrorjaként emlegetve, hogy szinte lépten-nyomon botlottam bele, és bár a zombis hentelések nem a kedvenceim ebből a műfajból, egynek gondoltam jó lesz.
Így, hogy ennyit elmondtam a filmről (ami amúgy két perc után kiderül, tehát akkora titkot nem árultam el), nagyjából összerakható bárki számára, hogy a vérzombis "mókában" a vonat lesz a csavar, azaz hogy a vírusfertőzött emberevő hullák ezúttal egy menetrend szerinti vasúti szerelvényen kezdenek vad őrjöngésbe és zabálásba. Lehet, hogy ez akkora hűha, hogy le kéne rakni tőle a kevés hajam, de szerintem ennyi története nagyjából a Snakes on a Plane című, szintén elég "nomen est omen" jellegű filmnek is volt. Így bár voltak érdekes vonatkozásai a száguldó csőben való menekülésnek, vagy ahogy a vonaton rekedt emberek próbáltak menedéket találni, miközben a járvány miatt a külvilágra is egyre kevésbé számíthattak, és inkább csak telefonon vagy rádión tudták tartani a kintiekkel a kapcsolatot (mondjuk engem megintcsak meglepett, hogy az ottani MÁV-központban milyen sztahanovisták dolgoznak...), önmagában ez még kevés lett volna.
Még úgy is, hogy a film látványvilága egész tisztességes, mondjuk megfelel egy közepes délutáni sorozaténak. Eleve ugye a nagy része egy vonaton játszódik, az meg adott, ott inkább csak a maszkmestereknek kellett dolgozni (szürkés-sápadt sminket mázolni az átváltozottakra, némi feketeséggel a száj körül és az ereknél, plusz szürkehályogos kontaktlencsét rakni a szemekbe), a CGI megmaradt a pánik keltette pusztulás bemutatására, ahogy robbanások és füst tarkítják az eget a városokban, továbbá a nagy tömegben hömpölygő zombik megjelenítésére. Igen, "hömpölygő", mert valakinek a stábban nagyon tetszhetett a World War Z-ből a szinte vízként viselkedő zombijainak áradata, és párszor átvették ezt az ötletet, mondjuk ahogy az élőhalottak áttörnek egy üvegfalon, és mintha egy hatalmas akvárium durranna szét ettől... de azért a grafikája nincs olyan. Nagyobb trancsírt, TWD-szintű belezéseket és csonkolásokat ne ettől a filmtől várjatok, mert fröcsög ugyan némi vér, de nagyon visszafogott a marcangolás, a legdurvább harapásoknál is legfeljebb egy normál fognyom látszik az emberek kezén ... és ez nekem jó is volt, mert a gore-t amúgy sem nagyon szeretem. Ami talán leginkább tetszett, az a mozdony kisiklása volt a vége felé, azt tényleg szépre és elég izgalmasra csinálták meg, újabb veszélybe sodorva az addigra igencsak megcsappant számú túlélőt.
Merthogy a katasztrófafilmek (például a fent említett Ta-weo) jó szokásához híven egy egész vonatnyi népes társasággal indítunk, akiknek a fele már nagyjából az első kilométereken elhullik névtelenül, aztán megint feleződnek, és megint, míg megmarad az a pár szereplő, akiket valamennyire jobban megismerünk, és akiknél esetleg van izgulni való, hogy ki marad meg a végére... vagy éppen hogy milyen módon és hányadiknak halnak meg. Akad köztük elfoglalt és elvált üzletember, aki a lányát kíséri az volt feleségéhez, egy idős testvérpár, állapotos anyuka a férjével, egy komplett baseball-csapat cheerleaderestől, a vasúttársaság egyik vezetője, kalauzok, és még pár hasonló, akik nagyjából eloszlanak a szokásos panelek mentén. Annak mondjuk nagyon tudtam örülni, hogy azon túl, hogy a koreai beszédnek van egy kicsit visongós jellege, amit néha túlripacskodnak a színészek, olyan hisztériás karikatúrákat, mint az eddigi koreai filmekben, nem találkoztam.
Akadt pár kellemesen újszerű ötlet (van egy-két olyan hátránya ezeknek a zombiknak, amit a túlélők elég jól ki tudnak használni, lehetőséget adva némi rejtőzködésre és az abból eredő feszültségre), jobb jelenet (rögtön az elején tetszett az őzes), érdekes háttérelem (a dél-koreai belpolitikai helyzet nem túl nagy ismeretében is elég morbid az, ahogy az emberek a "zavargásokról" beszélgetnek), vagy ügyesen megvalósított beállítás, amiktől ez több lett, mint a sokadik sablon katasztrófafilm. Nekem azért nem ez lett az év horrorja.
7/10
.
Téma: 
Tárgy: 
Csüt. Jún. 07, 2018 12:04 pm