11 találat

.
Végtelen útvesztő 2. - Bajnokok csatája / Escape Room: Tournament of Champions




Noha elég gyakran lehetett szabadulószobás filmeket találni a kínálatban, ezek általában csak a közepestől a pocsékig tartó skálán voltak nálam, és igazán csak egy emelkedett ki közülük, a 2019-es Végtelen útvesztő. Mindezt tette úgy, hogy messze az volt a legabszurdabb, egyben a leglátványosabb "szobákkal" ellátva, és ahol a szereplőkkel együtt döbbentem meg azon, hogy egy kis "faházból" kilépve a sztori hirtelen egy havas hegycsúcson találta magát, egy befagyott tó mellett... legalábbis látszólag. Azután, hogy olvastam róla, hogy a 10 milliós gyártási költség nagyjából 1500%-ban megtérült, nem volt kérdés, hogy lesz folytatás, és ennek nagyon örültem.

Mivel közvetlen folytatásról van szó, a stáb előzékenyen csinált egy "az előző rész tartalmából" montázst a film elejére, így még azok is képben lehetnek arról, hogy miért szövetkezett Zoey és Ben ennek a Midas nevű cégnek a leleplezésére, akik nem látták az első részt vagy már nem annyira emlékeznek rá. Csakhogy elég gyorsan kiderült, ezt könnyebb eltervezni, mint végrehajtani, leginkább azért, mert mindkét túlélőben elég komoly traumákat hagyott a társaik halála, vagy egyáltalán a szobákban átélt élmények. Hiába áll rendelkezésükre egy teljesen tiszta nyom a Midas New York-i épületének helyéről, ha ennek elérése már ott megbicsaklik, hogy Zoey retteg a repüléstől... még ha ez éppen nem is a Midas sara. Amikor végül eljutnak oda, akkor is csak egy elhagyatott, mocskos épületet találnak, pont olyat, mint amilyeneket a Midas hátra szokott hagyni a "játékok" után, és már éppen távoznának, amikor egy csalinak szánt akció során a Midas behúzza őket az újabb játékba, ahol ezúttal olyan emberek lesznek a társaik, akik már túléltek egy ilyen próbát... de természetesen ők sem utóhatások nélkül.

Egy folytatás nem rendelkezhet annyira a meglepetés erejével, az ember a tapasztalatok alapján még a fordulatokra, a "tágas" helyszínekre is számít, de az alapok ettől még ugyanúgy működnek, sőt! A Bajnokok csatája simán új szintre emelte a szabadulószobás élményt azzal, hogy a szobák például többszörösen összetettek lettek. Bár annak is megvolt nálam a varázsa, hogy a szobák egy-egy szereplő múltjához kötődtek, és ezek a féltett titkok lettek a megoldás kulcsai, maga a játék itt jobban működött azzal, hogy több a nyom és a kulcs, és ezeket láncszerűen kell összefűzni, sorban újabb nyomokat nyitva meg, míg végül feltárul a lehetséges átjáró, általában egy másik szobába. A szereplőknek folyamatosan agyalniuk kell, utalásokat visszafejteni, új tárgyak funkcióját kitalálni, és ehhez a díszlet legalább olyan erős és ötletes, mint legutóbb, és annyival rögtön jobb is, hogy nincs olyan alibi-szoba, mint amilyen volt az "ujjlenyomatos"-drogos. Eddig is voltak olyan trükkök, amik simán elmentek volna bűvészmutatványnak, és bármennyire is éreztetik folyamatosan, hogy az illúziók ellenére ezek szobák, itt a Polaroidos volt az, amitől éppen annyira leesett az állam, mint amennyire semmi értelme.

Rejtvények megfejtésében és hangulatában így többet kaptam ettől a résztől, olyannyira, hogy egyszer-kétszer már soknak is éreztem; minden filmnek ez legyen a legnagyobb baja, de a tempó a folyamatos előrejutás kényszere és a minden szobában ott levő, borzasztóan szűk időkeretek miatt tényleg szédítő (valamilyen időzítő mindig ketyeg), és talán kétszer két perc van az egész moziban a felvezetést leszámítva, amikor a játékosok tudnak pár szót váltani arról, hogy egyáltalán ki kicsoda, és miért vannak pont ők itt egyáltalán. Így egyfelől elveszett kicsit a drámaisága az egésznek, néha csak egy mondat erejéig van szerepe a személyiségeknek (pedig a rénszarvasos feladvány nálam még mindig viszi a prímet), de talán ennyi feladat mellett a rejtvényfejtős énemnek az hiányzott a legjobban, hogy legyen esélyem egy kicsit együtt gondolkodni a szereplőkkel, hogy velük együtt fejthessek meg legalább néhány nyomot. Meg voltak olyan apróságok, amit szívesen láttam illetve hallottam volna viszont, például vártam arra, hogy most is lesz olyan "zenei" feladvány, mint volt az első részben a Downtown... mondjuk valamelyik visszaszámláló óra helyett.

Feladványokban többet kaptam a folytatással, míg karakterekben egy kicsit kevesebbet, de egy dolog változatlan maradt: a folytatást ugyanúgy várom. Adam Robitel és a stábja munkájára a múltkor még félve, csak az újranézéskor adtam magasabb pontot, de most nem futok efféle felesleges köröket.


8,5/10
.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Végtelen útvesztő

Csak azért ennyi a pont, mert akkora marhaság, hogy ciki lenne rá többet adni   ... de egyébként kellemes másfél óra volt, jól szórakoztam rajta. Még a teljes értelmetlenségén is   .


6,5/10
.

Nem lenne ciki. Nálam simán 75%, de ha a pszichoszoba helyett értelmesebbet találnak ki, akár 80% is lehetett volna... Kifejezetten tetszett. Nincs sok tökölés benn, az, hogy az informális gyűlés már rögtön az első szoba, az qrva jó. Jók a csapdák, jók és változatosak a helyszínek, nekem a Kocka mellett a Halálfutam is beugrott - a nézők miatt. Kicsit fura volt a kiscsaj története, de aztán helyére került, miért ő van a poszteren.

S tudod, mit? Ha ennek lesz második része, még meg is fogom nézni.

.

Na jó, akkor ha nem ciki, akkor legyen 80% .

Második nézésre jobban tetszett, mert már nem akadtam fenn a kicsit lassú bevezetőn (mert már tudtam, hogy a jellemeknek és a múltnak szerepe lesz; sőt, tök jól lehetett vadászni, hogy melyik kellék kire utal), a hipno-szoba bénaságán (mert bármilyen gáz, két perc alatt vége), és a látszatra abszurd csapdákon sem. Most talán a fagyos terem lassúsága zavart picit, mert amire a jégtömbből kiolvad a kulcs, az legalább annyira izgalmas, mint a répa növekedése, de a többi még mindig pörög, tempós, izgalmas, és van némi fekete humora is, még ha továbbra is azt mondom, lehetne kicsit több feladvány. Szinte el is felejtettem, de tök jó a végén a "teszt" a lezuhanó repülővel.

Megnéztem, lesz második része (9 milliós költségre hozott 150 milliót, szerinted?!), úgyhogy nézhetjük , és lehet, hogy akár már idén év végén.

.

Niwrok írta:

.
Végtelen útvesztő

Csak azért ennyi a pont, mert akkora marhaság, hogy ciki lenne rá többet adni   ... de egyébként kellemes másfél óra volt, jól szórakoztam rajta. Még a teljes értelmetlenségén is   .


6,5/10
.

Nem lenne ciki. Nálam simán 75%, de ha a pszichoszoba helyett értelmesebbet találnak ki, akár 80% is lehetett volna...

Kifejezetten tetszett. Nincs sok tökölés benn, az, hogy az informális gyűlés már rögtön az első szoba, az qrva jó. Jók a csapdák, jók és változatosak a helyszínek, nekem a Kocka mellett a Halálfutam is beugrott - a nézők miatt. Egyébként most játszik valamelyik B csatorna egy akadályfutós ZS kategóriás akciófilmet (borzalmas), na abban vannak még nézők, az is eszembe jutott.

Kicsit fura volt a kiscsaj története, de aztán helyére került, miért ő van a poszteren. S tudod, mit? Ha ennek lesz második része, még meg is fogom nézni.


.

.
Végtelen útvesztő / Escape Room




"- Nézd, bekötött ide egy csövet a kis hülye! Vajon mit remélt tőle?!
.- Oxigént, köcsög!"

Érdekes visszacsatolás, ahogy a szabadulószoba jellegű filmekből (pl. Fűrész) kiindulva elszaporodtak a szabadulószobák, majd mostanra a szabadulószobák népszerűsége hív életre szabadulószobás filmeket. Úgy bő egy éve már be is mutattak ilyen címmel egy egész szeméttelepre való hulladékot, és ilyenkor a néző könnyen elfordul a többitől is. Én viszont szeretem annyira a stílust, az összezárt emberek reakcióit és az ötletesebb feladványokat, hogy ne így tegyek... még ha az általában ezeket követő trancsír egyáltalán nem is hoz lázba.

Ez a film kicsit Kocka, kicsit Belko Experiment, kicsit meg Ház az erdő mélyén. Már a bevezetője is tetszett, az is, ahogy a későbbi résztvevők közül mutatnak be hármat (van köztük reménytelenül lecsúszott fiatal alkesz, nagyon magának való főiskolás zseni és beképzelt bróker), és az is, hogy már maga a meghívó is egy feladvány... meghívó egy szabadulószobába, amit egy közeli ismerősüktől kaptak ajándékként vagy kihívásként. A megadott címen a portással ellátott épület nagyon exkluzívnak kinéző várótermében még összefutnak egy iraki veteránnal, egy volt bányásszal, és egy olyan sráccal, aki már nagy tapasztalattal rendelkezik a szabadulószobák terén. Hirtelen rájönnek, hogy már benne is vannak a játékban, hogy a meghívót kamuból kapták olyan személy nevében, akit ismernek, és természetesen arra is rájönnek, hogy az egész szabadulószoba halálos csapdák sorozata, bla-bla-bla...

Három dologgal több, mint egy sima szabadulószobás mozi. Egyfelől azzal, hogy fontos szerepet szán a szereplőinek... annyira fontosat, hogy legalább van három mondat a múltjukról és a személyiségükről, aminek segítségével még az is kiderül, mi és miért köti őket össze (pedig lehetnének ugyebár szimpla bulizó fiatalok egy szülinapi elhajláson...). A másik, hogy a feladványok jó része kötődik valamelyikőjükhöz, vagy a megoldás, vagy egy tárgy, amit ott találnak; a Télapós rejtvény például "állati" jópofa, egyben pedig tragikus is. A harmadik pedig az, hogy milyen őrültségeket tudtak felvonultatni itt "szoba" címszó alatt... nem akarok spoilerezni, de garantált meglepetés volt mindig, amikor a túlélők kinyitották egy új "szoba" ajtaját.

Sajnos mint egy tükörteremben, ugyanezeknek megvan a negatív tükörképe is a filmben. Például hogy a karakterek személyiségének, testalkatának csak elvben van szerepe, és lehet azt mondani, hogy a túlélésért folytatott harc miatt lettek bizonyos jelenetek olyanok, mint ha mindenki most jött volna a Ninja Warrior középdöntőjéből, de én úgy éreztem, csak a szobák összeállítása miatt tették ezt bele, nem azért, mert ténylegesen foglalkozni akartak vele. Hasonló az például, hogy a szociofób csajszi hova fejlődik a végére, mekkora vezéregyéniség lesz, és persze, tegye, de azért elég furcsán veszi ki magát... A rejtvényeknek igazán csak a számával és a kitalálhatóságával volt bajom, mert csak öt szoba van, és mindegyik csak egy-egy trükkre épül, és félve mondom ki, de ebből a szempontból a Szabadulószoba feladatai "szabadulószobásabbak" voltak. Na és persze a szobáknál is van pocsék, az ujjlenyomatos például nagyon rossz; látszik rajta, hogy az írók akartak még egy szobát, csak már nem volt ötletük, ezért odadobták ezt a stroboszkópos drogos tripet a hullámzó képpel és egy szimpla kocsmai bunyóval.  

Csak azért ennyi a pont, mert akkora marhaság, hogy ciki lenne rá többet adni   ... de egyébként kellemes másfél óra volt, jól szórakoztam rajta. Még a teljes értelmetlenségén is   .


6,5/10
.

.






Az útvesztő: Halálkúra





Az első epizód majdnem minden perce kincs. A második epizód perceinek túlnyomó többsége kifejezetten kínos. A kérdés az volt, hogy a harmadik, záró epizód melyik elődjéhez fog közelebb állni… nos, azt hiszem, senkit nem lepek meg vele, hogy a másodikhoz. Annál mondjuk jobb és élvezhetőbb, de maga az egész koncepció már rég félrecsúszott, a sejtelmes, csak minimális logikai bukfencekkel tarkított első rész, annak hangulata, zsenialitása soha többé nem tér vissza – még ha a Halálkúrában van is egy rövid kísérlet erre. Ez a harmadik (nagyon remélem, záró) fejezet néhány eseményében legalább annyira blődség, mint elődje volt, de valahogy most mintha némi kohézió is felfedezhető lenne a történtek között…

Majdnem ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Ugye, Thomasék megmenekültek a VESZETT kezei közül, egyedül Minho-t sikerült a szervezetnek magával vinni – erre mit csinálnak a fiúk? Hát persze, egy mentőakciót!! Most képzeljétek el, egy maroknyi fiatal kölök, meg két háborús veterán egy szuperül felfegyverzett hadsereg ellen indul, hogy kiszabadítsák barátjukat…     az erőviszonyok kb olyanok, mint mikor Aragorn, Legolas meg Gimli fut az orkok után Trufa és Pippin nyomában, azzal a különbséggel, hogy ők harcra születtek. Thomasék a tapasztalatlanságot őrültséggel és bátorsággal pótolják – így csöppenünk rögtön a mozi elején egy Halálos iramban-Mad Max-Terminator kombinációs vasúti üldözésbe: az ilyen pedig nekem nagyon szokott fájni. Valóság és fizika csak nyomokban, minden katonának vélhetően elállított céllövöldés puskája van, míg Thomasék vérprofin lőnek, vonat tetőn futkosnak (menetszél, hahó!!) – és akkor az autóval a síneken mesét még ki se fejtettem. Két dolog miatt nem temettem kezembe fejem: egyik az, hogy volt néhány jó ötlet is az akcióban, másik meg, hogy akkor nem láttam volna a következő két órát (!!!). Ja igen, ugyanis készüljetek föl rá, ez még a Tűzpróbánál is hosszabb, ez 2 óra 22 perc…

Az első 20 perc iszonyat pörgős, majd jön egy kis pihi, hogy Thomas, Newt és Serpenyő öngyilkos küldetésre induljon Minho megmentésére. Igen, mert még mindig nem mentették meg, sőt egész film arról szól majd, hogy megmentik – így a biztos tengerparti szállásról, amit fura mód nem fedez fel a VESZETT repülőgépe, útnak indulnak. Hárman, a város felé. Ja, mert képzeljétek, kiderült, hogy a vonatot ide-oda furikáztatták – WTF, miért is???      – mielőtt begurul a kísérleti telepre… pontosabban a Városba. Az utolsó városba, amit nagy-nagy falak vesznek körbe a Buggyantak elől, ahol a fehér ruhás Ava Paige rendezkedett be. Szóval, van egy város is, ami sértetlen, ahol busz, metro villany, mozgólépcső, minden van… tessék is mondani, miből? Ha a Nap felperzselte a Földet, ha utána jött a csúnya zombivírus, akkor miből is van energia, benzin, víz, kaja, minden egy ilyen disztópialuxusra???  De egyébként a várossal még csak nem is ez a legnagyobb gond, a léte, hanem az majd a végén jön, mikor történik vele, ami történik…  

De előbb még az útról: hát persze, hogy nem lesz sima, hát persze, hogy baj lesz – és hát persze, hogy váratlan segítség jön.    Itt jegyzem meg, hogy valami eszméletlenül ócska és messziről ordító fordulatai vannak a filmnek, később ilyen lesz majd a repülő, a negyedik katona, meg még sok más (azért írtam ilyen rejtelmesen, hogy ne lőjek el poént, de ha nézitek, ugorjon majd be), nagyon kevés az olyan eseménysor, amire az ember elégedetten mosolyodik el, hogy ez igen. Ez ötlet! Van ilyen is, de kevés. Szóval az út a városig: többször összeráncoltam a szemöldököm a hülyeségeken, Thomas hozzáállásán – kb., mint a bátor, de vak ló – de amikor megláttam egy srácot, megcsóváltam a fejem. Most ez komoly?? Ezt, így minek és kinek?? Vagy tényleg azt hiszik az alkotók, hogy nem emlékszünk, ki halt meg 5 évvel ezelőtt?? S miután szerintem ez nem Wes hibája, így kérdésem inkább az írónak szól: mi a fasznak kell visszahozni már kiírt szereplőket? B+, Darth Maulnál sem jött be…    hát itt sem. Magyarázat: „De hát te meghaltál” Nem, csak ott hagytatok” Aha, persze most néztem meg direkt azt a jelenetet, lószart mama…  

De ezen kívül is a szomorú valóság az, hogy az Útvesztő harmadik epizódja tele van értelmetlen és értelmezhetetlen eseményekkel. Néha egyáltalán nem érdekli az írót, mi is történt korábban, néha tök fontos szereplőket minden ok nélkül félretesz. Viszont, ami a legeslegfontosabb, s amire illett volna egy trilógia záró epizódjában magyarázatot adni, nevezetesen, mi ez az egész és mi mire volt jó – nos, az sem történik meg. Nemhogy választ kapnánk bármire is, inkább csak a kérdéseink halmozódnak – nagyjából abból kell kiindulni, amit a doktornő elmondott az első rész végén. Fogalmunk sincs, minek (hogyan, miből, mikor) épültek az Útvesztők, ha például ott fertőzöttek is lehettek, aztán hogy akkor most kik is a Buggyantak, mert eddig nekem zombiknak tűntek. Most már az sem biztos. Aztán az sem teljesen világos hogy most akkor ez a fertőzés kivel mit csinál – lesz egy faszi, aki úgy néz ki, mint aki most kelt ki a koporsóból, még talán kukacok is lógnak ki belől… nos, akkor ő most mi? Félút? Itt egész jól össze van szedve a sok baromság, lehet rajta csemegézni – de vigyázat, spoileres!

Thomas és társai persze bejutnak a városba, és tényleg egy őrült mentőakcióba kezdenek – ami szinte teljes egészében az akciónak és a látványnak van alárendelve. Logika, fizika ugyanúgy hiányzik a film végéről, mint az elejéről, mintha csak a célközönség tényleg annyira buta lenne, hogy az ilyesmi nem érdekli. Pedig szerintem de, szerintem az ifjak is elvárnák, hogy ne legyen minden totál idiótaság a moziban, már csak azért sem, mert ez az egész franchise nem így indult.    Egy FF, XXX, 007 szériában a néző elfogadja a kisebb nagyobb túlkapásokat, de ez eddig nem feltétlenül erről szólt. Még a Tűzpróba sem, ott inkább az volt a baj, hogy szinte videojáték szintek szerűen váltakoztak a helyszínek egymás után, tejesen értelmetlen átkötésekkel, itt viszont egyre inkább maga alá temet mindent és mindenkit az akció és a robbanás.    Hihetetlen, hogy még mindig ott tartanak a filmkészítők, hogy az a jó, ha minden összedől,, minden felrobban – itt ráadásul úgy, hogy annak az égvilágon semmi értelme nincs. Hát nem jó, kedves filmesek, qrvára nem jó: a trükkös fiúk helyett nem ártott volna az írókat jobban megfizetni, és néhány dolgot kidumálni a nagy káoszból… vagy azt gondolták, hogy a nagy robbanáshalmaz maga alá temeti a kérdőjeleinket is??? Vagy, hogy az a néhány, kényszeredetten beleírt dráma mindent elfeledtet?? Oké, jó és megsüvegelendő, hogy nem éli túl mindig mindenki a teljes kalandot, de ez nem szabadna mentség legyen másra…  

Tudom, mindaz, amit írtam, így, olvasva nagyon negatívnak tűnik, holott a Halálkúra egyáltalán nem nézhetetlen mozi. Sőt, a Tűzpróbát simán veri: csak egyszerűen a szórakoztatás oltárán szinte mindent feláldoztak. A látvány, képi világ, fényképezés zseniális (itt említendő meg a magyar operatőr, Pados Gyula neve), a fiatal szereplők is hozzák formájukat. Fura – és kicsit gonoszan jól eső érzés is – egyébként rájuk nézni, mennyit öregedtek ők is az elmúlt közel 4 évben, mindenesetre maguk a színészek továbbra is szimpatikusak. Mint egy kétrészes disztópia, meg is állja a helyét, a Tűzpróba folytatásaként egészen kellemes mozi – de mint egy újabb Útvesztő epizód, bizony rendesen kilóg a lóláb. A helyszínek hangulatosak (amellett ugye, hogy önmagukban létük baromság), a karakterek is rendben vannak – új sok nincs, de nem is kell. Teresa korábbi pálfordulása kissé érthetőbb, kár, hogy jelleme, tettei, az írók szándéka vele kapcsolatban egy sablon csak a sok közül. Viszont… nagyon sajnálom, hogy egy ígéretes indításból csak egy ilyen lezárás kerekedett, az biztos, hogy maga a young adult stílus egy időre kifutottnak tűnik, s ha csak ilyen minőségű produkciókra telik belőle, akkor nem is bánom.

Meg lehet nézni, a maga módján el is lehet lenni vele, de senki ne várja azt, hogy még egyszer átélheti azt, amit az első Útvesztő filmben. Jobb volt, mikor még nem tudtunk semmit – mert akkor még nem kellett azon mérgelődni, hogy amit tudunk, miért nem áll össze kerek egésszé.





70%



.

.




Az útvesztő: Tűzpróba




Olyan jó volt tavaly ilyenkor… az Az útvesztő című mozi a maga sejtelemességével, lendületével, hangulatával teljesen megfogott. Igazolva láttam benne a young adult stílus létjogosultságát, ékes példáját látva benn annak, hogy ha valamire odafigyelnek és van egy jó érzékű rendező, akkor igenis sikerülhet tinikről szóló filmet nem tinik számára is élvezhetővé tenni (ez lennék én, ugyebár). Egyáltalán nem volt hát véletlen sem az akkori értékelésem, sem az, hogy most gyakorlatilag rohantam a moziba a második részt megnézni…

Kár volt. A Tűzpróba (itt megint futhatnánk egy kört a kötelező kiegészítő cím idiótaságával) számomra óriási csalódás lett, és még akkor is az lenne, ha nem kellene kapcsolni előzményéhez: totál középszerű poszt apokaliptikus filmet láttam, ami hemzseg az unalmas kliséktől meg a logikai bukfencektől. Nagy kár érte, mert a franchise kimondottan ígéretesnek indult – viszont úgy néz ki a korábban agyondicsért rendező csupán a látványhoz és az akcióhoz ért igazán – a történeti szálakat, a karaktereket képtelen hatásosan mozgatni. Néha már-már kínosak voltak a párbeszédek illetve azok hiányai, a néha véletlenszerű események, no meg a kis csapatot körülvevő (félelmetesnek beállított) felnőttek komplett töketlensége is. Azon meg csak utólag, egy másik írás alapján gondolkodtam el, hogy ha már a film címe Tűzpróba (ami elvileg a kinti világ kegyetlen forróságának túlélését hivatott szimbolizálni – ld. még Perzseltföld), hogy a faszomba tud mindenki kabátban mászkálni a sivatagban. Igaz, ez a moziban még nem tűnt föl…

Az első epizódban ugyebár Thomas és kis csapata kijutott az Útvesztőből – majd valakik kimenekítették őket magából a komplexumból is. Az új helyről, ahova kerülnek, azonban hamarosan kiderül, hogy korántsem olyan békés és nyugodt, mint amilyennek azt annak vezetői láttatni próbálják ( Aidan Gillennek, a Trónok Harca Kisujjának felettébb örültem), így Thomasék hamarosan újabb rohanásban találják magukat, ezúttal is az életükért futva. Abba nem is akarok igazán belemenni, milyen szuper egy létesítmény az, amiből ilyen egyszerűen ki lehet rohanni, mint ahogy abba se nagyon, hogy 8 fiatal milyen simán el tud tűnni az őket üldöző technikailag támogatott kutatók elől – elvégre ha nem jutnak ki, nincs film. Ilyentájt már sokkal inkább tűnődtem el azon, hogy kvázi mi értelme is volt az első filmnek. Hogy igazándiból mennyire is nincs köze ennek ahhoz: hangulatában, feszültségében, mindenhogy – de talán ez lenne amúgy a kisebbik baj: viszont azzal, ami a létesítményben történik, teljesen hazavágják az egész Útvesztő(k) létének értelmét. Minek? Erre a célra felhasznált gyerekeknek minek is éveken át kínlódni a magas falakkal körbevert létesítményekben???  Onnan ugyebár nem hoztak ki senkit – azt várták, hogy valaki kijusson. No de miért? Elvileg ott immunis mindenki – a VESZETT céljainak így is, úgy is megfelel. Akkor meg minek (hol, hogyan, miből – megint) több gigantikus kísérleti telep megfigyelésekkel meg mindennel, ha csupán ez a cél, amit itt tolnak arcunkba magyarázatnak??? Ezen a ponton nálam a Tűzpróba teljesen elszakadt az Az útvesztőtől… persze, ez nem feltétlenül a film hibája, sokkal inkább az írott anyagé.

Ugyanakkor a mozi első szakasza a bezártsággal még tetszett is, helyenként még izgalmas is lett. Amíg nem tudtuk, mivel állunk szemben, nagyjából addig. Miután aztán Thomasék kiszöktek a nagyvilágba – Theresa mezítláb !!!, miután félkóma után kb. egy perccel teljes értékű running woman lett – kezdődtek számomra az igazi gondok. Egyrészt nem gondoltam ugyanis, hogy – jobb ötlet híján – MEGINT egy homokkal borított apokalipszis utáni világba jutok, ahol MEGINT valami fertőzés miatt a fél világ vadul rohangáló zombi lett. Amúgy is sok mostanában a világvége film (ez egyébként nem feltétlenül baj), de kezdem unni a zombi klisét, mint ahogy a homokot is. A Buggyantak nevezett lények a Tűzpróbát meg majdnem átbillentik egy tucathorrorba, s csupán azért nem teszik, mert keveset vannak a képernyőn. Nekem az események ezen irányú fordulata, a kinti tűzforró-nagykabátos világ ilyen kiszínezése nem jött be.

Másrészt elkezdődtek a hol idegesítő, hol hiteltelen események láncolata, az oda nem figyelésből, a látvány miatt elnagyolt logikai bukfencek sora. Valahogy ezzel a függőleges dimenzióval hadilábon állnak az írók,az Az útvesztőben is fura volt, hogy a lift honnan az anyámból jött olyan mélyről, de itt meg bemennek a földfelszínen (vagy annak közelében) egy csarnokba, ott van mondjuk néhány emelet, egy óriási akna, ami fölött tök jól lehet embereket lógatni, majd lemásznak egy csatornába, ami több tíz emelet magasban ér véget… mi van?? Hogy majd aztán kiérjenek egy olyan világba – amit egyszerűen nem is tudok hova tenni. Nem csak a diszkós jelenet miatt, hanem amúgy is: már megint a kérdések: víz, villany, kaja, pia, drog – miből, honnan, hogyan???? Megint odaszartak egy populációt az összedőlt, homokkal borított város közepére, anélkül, hogy belegondoltak volna abba, hogy mennyire hiteltelen az egész úgy, ahogy van. A friss hús, Brenda (Rosa Salazar) ablakos jelenete meg egyszerűen fájt, akkora klisé volt – még ha technikailag tökéletesre is sikeredett.

Talán legkevesebb bajom a fináléval volt – bár… idióta egy hadsereg, aki kábító pisztollyal megy éles fegyverrel szembe (de győz!!) – az ellenállás, annak figurái kimondottan bejöttek. A csavar ugyanakkor totál baromság, legalábbis így, hogy igazából fogalmunk sincs arról, aki azt tette, amit tett, miért is csinálta. Egyébként is, az egész történetben gyakorlatilag vakok vagyunk, a dolgok valódi hátterét végig titkolják, ami egy idő után zavaró, némi magyarázat nélkül az egyes cselekedetek csak úgy vannak a levegőben. Itt például a szereplő emlékeiből, amit visszakapott, talán jobb lett volna a nézőknek is mutatni valamit, mert ez pálfordulás teljesen ötletszerűnek tűnt nekem. Ennél még a féltékenység is jobb lett volna alternatívának. S ha már féltékenység: az Az útvesztőnek egyik legnagyobb erénye pont az volt, hogy nagyon visszafogottan bánt a fiú lány kapcsolattal, az egy igazi fiús film volt, amiben egy lány sem tudott törést okozni. Itt meg… kényszeredetten beemelték a sztoriba az érzelmeket, ezzel is elvágtak egy korábbi összekötő szálat az előzményfilmhez. A Thomas-Brenda-Theresa háromszögben semmi eredeti nincs, mint ahogy abban sem, hogy egy elpusztult világban egy titkos gonosz szervezet valami titkos gonosz dolgot csinál, a kiválasztott fiatal fiú meg meg fogja ezt akadályozni. Innentől totál érdektelen az egész – ahogy írtam, az Az útvesztő minden frissessége, sejtelmessége, lendülete a múlté: nem marad más, mint üres sablonok üres puffogtatása.

Amire nem lehet panasz, az a látvány. Elképesztően jól néz ki a film, a fentebb említett idiótaságokkal a vállukon a szereplők qrva jó háttér előtt sétálnak. A Buggyantak hitelesen életveszélyesek, az épületek – a statika ugye ilyenkor másodlagos – szenzációsan néznek ki. Az első szakasz szállása, laborjai, az összedőlt világ, Jorge bázisa, a fura mód lüktető város, de még az Ellenállás tábora is baromi hangulatos. Azt mondjuk nem értettem, hogy az elején a helikopter leszálló miért is van kinn a szabadban, s miért nem a háztetőn – de hát gondolom minden utasra ráfért egy kis rohanás a Buggyantak elől. Aki meg lassú, azt kizárják    … Szóval Wes Ball a látványhoz és az akcióhoz tényleg nagyon ért (egy baki viszont van: a fináléban azok a fránya járművek még szürkülten érkeznek, de már koromsötétben harcolnak), de csak az állandó rohanással sikerült valamit átmentenie az Az útvesztőből. Márpedig szerintem nem célszerű egy történetfolyam második epizódjának ennyire elszakadni az előzményétől.

Aztán lehet, csak velem van a baj: a magasra tett léc után nem egy ilyen tömegterméket vártam, milliószor látott és újrahasznosított elemek egymásra pakolásával. Ebben ennél sokkal több volt – kár érte. És ez akkor is így van, hogy maga az alapanyag, a történet ezt az utat kínálja – szerintem egy jól megírt, az eredetiséget legalább minimálisan megkísértő forgatókönyvvel sokkal jobb lehetett volna az egész. Ha meg már a Mad Max 4-hez kell viszonyítani, akkor tényleg nagy a baj.



65%




.

.






Az útvesztő





EZ után már mindent értek… Ez után a Ruin után abszolút megérdemelten kapta meg az elsőfilmes (és meglehetősen szimpatikus) fiatal director, Wes Ball az Az útvesztő rendezői székét – és ez után a Ruin után egyáltalán nem csodálkozom azon, miért lett annyira jó és hangulatos az utóbbi idők tinifilmjei közül kimagasló The Maze Runner. Ami egyébként nekem már a mozibemutató idején tetszett, még itt a Fórumon is meglehetősen egyöntetű pozitív kritikákat produkált korábban – így kérdés nem volt az újranézés… sőt, tekintve a BD egészen kimagasló technikai paramétereit, szívesen fogok majd a második rész bemutatója előtt is elmerülni az útvesztő titokzatos világában…

Thomas (Dylan O'Brien) egy fiatal srác, aki egy liftben tér magához: a lift pedig egy totál ismeretlen helyszínre, totál ismeretlen srácok közé repíti. Amúgy ezzel a lifttel túl is vagyunk a történet legnagyobb ökörségén, miszerint honnan és milyen mélyről is jön az a szerkezet, mikor annak irányítása, indítása???  a földfelszínen van – de igazából mindegy is. Ekkor, ez még abszolút nem számít, s később sem fog, csak a teljes film ismeretében – no meg a lögybölő kifejezés iránti vadászatban, ld. xpress - szúrt szemet. Szóval Thomas felér a felszínre, egy csapat fiatal srác fogadja, akik igyekeznek a beilleszkedését megkönnyíteni: ugyanis ő még saját nevére sem emlékszik, fogalma sincs, honnan jött és miért van itt. A bizonytalanságban tartás egyben aztán a feszültségkeltés egyik legjobb eszköze is lesz majd, hisz mi is Thomassal együtt fedezzük fel ezt az idillinek tűnő világot, a Tisztást. A mozi első harmada egy tök jó kis karakterkalauz az új helyszínen, a 30 méter magas falakkal körülvett mesterséges élettéren, ahol nagyon hamar nyilvánvalóvá válnak Thomas (és a nézők) számára a kis közösség erőviszonyai. Nekem tök bejött az önfenntartó életre berendezkedett mini civilizáció, a mindenkinek a közösség érdekében meglévő – esetleg képességeinek megfelelő – feladata. Külön jó pont, hogy a gyerekek (mert mind azok) ösztönösen tisztelik és vezetőjüknek választották azt az Albyt (Aml Ameen), aki három évvel ezelőtt az első volt ezen a világtól elzárt helyen. A hely ugyanis egy átkozott csapda, a néző számára (bár, most így belegondolva picit talán fura is, hogy csak a néző számára) pedig nyilvánvaló, hogy a fiúk kísérleti patkányok egy útvesztőben…  

Szó szerint, ugyanis az egész film legjobb, legzseniálisabb része maga az útvesztő. A Tisztás köré épített, folyamatosan változó gigászi építmény lenyűgöző: mind képi világát, mind összetettségét, mind pedig szerepét tekintve a moziban. Ehhez kapcsolódóan annak felderítése is az: a futók, akik feltérképezik az egészet, keresve a kiutat belőle, nagyon jó ötletnek bizonyultak - itt jegyzem meg, hogy az egyik futó, a Minho nevű srác (Ki Hong Lee) állandóan a Lostos Jint juttatta eszembe. Persze, az egész az Az útvesztő ugyebár Thomas kalandja, ő az összes esemény katalizátora, ő a nyughatatlan fiú a történetben: hamarosan aztán ő lesz a másik futó Minho mellett. Ő lesz az újjászerveződő csapat új vezére, az egész sztori az ő hátán fog pihenni. Thomas a franchise lelke, mégis… mégis, az egész film ismeretében hihetetlen módon sikerült a Thomason kívüli társaság fontosabb elemeit, szereplőit is megragadni. Nagyon jól sikerült a csapat hierarchiáját bemutatni, hiteles és életszerű mindaz, amit a fiúk egymással, egymásáért tesznek, mint ahogy azok a reakciók is totál hitelesek, amit Thomas feltűnésére és „szarkeverésére” adnak. Még Gally (Will Poulter – Narnia3), mint a változások legnagyobb ellenzője, gyakorlatilag Thomas ellenfele, sem vált át tettei által valami hiteltelen figurába, még tőle sem – érezve szerepének negatív szükségességét – tudunk teljes mértékben elszakadni. Ráadásul tök jó karakteres arca van, az a tipikus filmbeli gonosz kinézet… Vele szemben a másik véglet ugyebár az Aliens kislányának a nevét??? viselő Newt (Thomas Brodie-Sangster - Trónok harca), aki viszont pont ártatlan képével, boci szemeivel az örök jó és áldozat (lesz) a filmekben. No meg aztán ugyebár érkezik közéjük az első és egyetlen lány, Teresa (Kaya Scodelario), akit azonban végre valahára nem a fiúk közti rivalizálás kiélezésére használnak – legalábbis ebben a filmben még nem -, hanem csupán Thomas öntudatra ébredésének kiváltójaként. Tetszett ez a megoldás, hisz a filmek többségében azért ez máshogy lett volna…

Thomas kíváncsisága aztán egy végzetes, de bátor felfedezésben ér véget, a film utolsó harmada pedig egy őrült akció és rohanás, ami egy újonc néző számára talán megdöbbentő csavarban érhet véget.  De ezen igazándiból nincs is mit csodálkozni, már eleve a film stílusa és célközönsége miatt sem: a pár éve előtérbe kerülő young adult -filmek épp a középiskolás, fiatalabb korosztályt próbálják megszólítani, velük próbálják a különféle filmes zsánereket megismertetni, a saját korosztályukat helyezve a középpontba. A tapasztaltabb nézők azonban láttak már ilyet, a THX 1138 és a Logan futása is hasonló tőről fakad, az embercsoport megfigyelése, a legerősebb egyed kiválasztódása egyáltalán nem újdonság, az útvesztő kiszámíthatatlansága pedig a Kocka-filmek legjobb pillanatait idézi. Az Az útvesztő igazi varázsa mégiscsak az, hogy képes túllépni a tinifilm korlátain, az idősebb nézőknek is működhet ez az egész – talán jobban, mint társaik -, mert kimondottan okosan van felépítve hozzá az egész mozi. Nekem egyes-egyedül a Siratókkal volt bajom (másodjára is): nem elég, hogy gyakran alig látni belőlük valamit, de a lények ezzel a hibrid anatómiával kimondottan buták és hiteltelenek számomra. Nem is egészen értem már felépítésüket sem, meg tulajdonképp szerepüket sem – Thomas nélkül aztán az Alapító Atyák várhattak volna, míg valaki is szembeszáll ezekkel a robotskorpiókkal…

Na mindegy, ezen végképp nem múlt semmi. Ez a mozi így is simán veri az elmúlt évek összes hasonló stílusú filmjeit, az összes kibontakozóban lévő franchise közül ennek várom legjobban a második felvonását.




85%



Akkor már csak Az útvesztőt kell "kipirosítani"    - Megtörtént.




.

Tegnap volt szerencsém kihasználni a moziünnep adta lehetőséget, hogy megnézhessem az Útvesztőt! Azt kell, hogy mondjam nekem bejött!
Az eleje nagyon hangulatos egyből bele a közepébe utoljára ilyen érzésem a Predatorsnál volt mikor is a szereplő zuhan és úgymond vele együtt mi is! Ami nagyon bejött (persze sok ilyen van azokat majd később), hogy a végén derült ki, hogy egy Sci-Fit láttam!
Azt hallottam valakitől a moziban, hogy a film egysíkú(Ezt nem értettem talán mert szinte egész végig egy helyen játszódott? Akkor nem is kérem meg ezeket az embereket, hogy nézzenek meg egy 12 dühös embert vagy akár egy Öldöklés Istenét!) sőt sokan (köztük én is) az első amit tudtak mondani a filmről az volt, hogy Fura! Én persze nem a szerkezetére gondoltam hanem arra a világra amit megalkotott! Mert maga a szerkezet az lineárisan volt felépítve némi flashback-el megspékelve!
A visszaemlékezéseket álmokként hozzák nekünk ami nekem tetszett! Mert így lehetett sejteni, hogy ezek nem mezei álmok, de azért néhány nézőben biztos, hogy nem úgy tekintett rájuk, mint visszaemlékezések.
Maga a film látványos volt(Amikor kinyitották az összes falat és mindenhonnan jöttek a Creeperek az hatalmas volt!), a dialógra sem volt szerintem panasz és maga a világ az fantasztikus még ha annyira nem is láttunk belőle sokat!

Pár szót a színészekről:

A főszereplő Thomas szerintem ha így folytatja akkor lehet belőle egy valamire való színész mert nem azt mondom,hogy amit itt művelt az tanítani kéne(Nem egy Robert De Niro, még!), de amit kellett azt hangsúlyosan csinálta vagyis nem esett át a ló egyik oldalára sem hanem az arany középúton haladt végig!

A csaj(mert mindenhova kellenek!) Nem volt rossz de annyira nem si volt jó vagy lehet, hogy csak ennyit lehetett kihozni a karakterből?

A Vezért alakító fekete bőrűnél én éreztem, hogy Ő volt az első és a bölcsesség megtestesültje (persze nem zavaró módon!)akárcsak egy jedi(bocsi R2, hogy ilyet írtam)

Van egy csávó aki szerepelt az Igazából szerelemben(2003) meg most a Trónok harcában(Ő volt a lebénult, de repülni majd fogni tudó Starknak a "Mestere"(->A Strain óta azért csak óvatosan írjuk meg, hogy ki is mester!)) És a csávó nem változott semmit max csak magasabb lett! De tényleg semmit ugyan az a babaarc meg minden!

Spoiler:

Spoiler:

Kiváncsi is vagyok a folytatásra! Remélem Weide kollégám/barátom majd tud időt szánni rá, hogy együtt nézzük majd meg!
Egyenlőre ennyit, majd lehet, hogy kipótolom mert még lehet cucc a filmből, de most csak ennyit tudtam összehozni!

.
Az emlékek őre

Simán el tudom képzelni , hogy ez a történet úgy született, hogy a stáb megnézte, csinált-e már valaki filmet a Logan futása és a Pleasantville fele-fele arányú felhasználásával, és amikor látták, hogy nem, megnyugodtak, és ők leforgatták. Ez pedig nekem két jó alapanyag: a Logan hozta magával a társadalomkritikai részt, az érzelmileg sterilizált közösség taszító ridegségét, kegyetlenségét (az ikrek sorsa brutális) és unalmas vegetálását, de hiányzott belőle a Pleasantville játékos korlátoltsága (legfeljebb a "puha tárgy" ilyen, az nagyon tetszett), viszont ez a játék a színekkel le sem tagadhatná, hogy onnan jött. És ha tiniszemmel nézem -elvégre ők a célközönség, nem a többé-kevésbé kétszer olyan idősek- akkor mindez működik is szerintem, hiszen abban a korban az ember még jellemzően ugyanúgy tanulja ezeket az érzéseket, mint ahogy Jonas teszi, ahogy egy tágabb világot is megismer, annak minden reményével és erőszakosságával együtt. Nekem már feltűnnek a hibák is, ahol a szépen megtervezett szabályrendszer gyakorlatilag csak névleg létezik, és a film bármikor beáldozza azokat egy érzelmesebb fordulat miatt... vagyis éppúgy hazudhat, mint az Őrző. És ez az, ami az időnkénti sekélyességnél, és a kétmondatos, szájbarágós tanulságnál is nagyobb, potenciális "Lopott idő"-díjat érő negatívum volt ennél az amúgy most kellemesen nézhető tini-sci-finél.

7/10


***************************

Az útvesztő

Akkor már inkább legyen az Útvesztő, ami nem akar a magától értetődő bajtársiasságon kívül semmit behozni, két mondatban sem megmondani a tutit a világról, csak a rétegenként lebomló titokhálójával és a szörnyeivel elszórakoztatni. És jól csinálja! Mi ez a lift? Honnan jön? Ki van benne? Ja, és hogy amnézia? Naná, hiszen a nézőt is bizonytalanságban kell tartani, hogy ő is együtt agyaljon, találgasson a fiatalokkal, és benne is legyen némi kétkedés, hogy melyik jobb: a szabályok által övezett rutin biztonsága, és a külső erők kegyelmére hagyatkozás, vagy a szabadság, de legalábbis a cél érdekében elszenvedett halál kockázata. A rejtélyek működnek, a szörnyek "jól" néznek ki és a folyton változó labirintus önmagában is elég érdekes alap; azt hiszem, így egyben jó bemelegítés lehet mondjuk tiniknek a Losthoz. Ami igazi bónusz, az a vége; hogy fanfárok és konfetti helyett valami egészen más várja a kijutókat, az is jó, de hogy még azon is tudott a stáb csavarni egyet... az ilyenek miatt vár folytatásokat az ember.

8,5/10
.

Az útvesztő

Na, nem ragozom, a sztorit mindenki vágja nagyjából, úgyhogy emiatt nem is koptatom a billentyűzetet, csapjunk is bele a közepébe.
Az alapszituáció, bár nem újszerű, de nagyon jó, én imádom az ilyet. Amnézia, halovány emléktöredékek, egy új, ismeretlen világ, adaptáció a környezethez, kihívás, veszély. Imádom, főleg úgy, hogy nem minden a szánkba van rágva utólagosan, mikor egy addig teljesen érdektelen karakter gyorsan összefoglalja az egészet, hogy a hülye nézőnek ne kelljen megerőltetnie az agyát, hanem szépen fokozatosan, a főszereplővel együtt ismerjük meg a világot, jövünk rá a logikájára, ismerjük ki az alaphelyzetet, illetve fedezzük fel a múlt és jelen titkait. Ez akár egyemberes projekt is lehetne, de sokkal izgalmasabb, ha közben a környezet és annak "lakosai" is segítenek ebben.  Ehhez viszont jó karakterek és színészek kellenek, és komolyan mondom, bár nem vagyok oda a gyerek-/tiniszínészekért, itt mindenki kurva jó volt. Mindenki. A különböző elvek, a hierarchia, dominancia, ugyanakkor az egymásutaltság, összetartás eszméje, közben a "közös ellenséggel" való szembenézés nagyon jól ki vannak fejtve, egyik sem mesterkélt vagy éppen túljátszott. Itt el tudtam képzelni, hogy kb. én is így viselkednék egy hasonló szituációban. És nem kellenek ehhez tipikus gonosz, meg rögeszmés, meg félénk, meg bátor, meg mit tudom én milyen karakter, ehhez elég egy csapat fiatal, akik próbálnak a túlélni a ki tudja mi közepén, néha ünnepelnek, bebasznak, verekednek, gyümölcsöt ültetnek, megemlékeznek a halottakról, értitek.
Egyszóval az egész sztori, hiába úgymond össze van lopkodva máshonnan, kicsit sem mesterkélt, vagy éppen unalmas, esetleg klisés. Tud így is újszerű és izgalmas lenni. De ami a legjobban tetszett az egészben.

Spoiler:

Akkor a technikai részéről egy kicsit. Maga a labirintus nagyon durva. Egyrészt kurva jól néz ki, másrészt ahogy a szereplők fedezik fel, úgy fed fel magából egyre többet a sztori is, az útvesztő képén keresztül. Az első fél órában simán azt lehetett hinni, hogy akár a középkorban is lehetnének. Ódon kőfalak, liánok és borostyán mindenhol, por, mocsok, stb. Aztán megjelennek a groteszk, mechanikus lények. Aztán a labirintus is egyre modernebb, egyre vészjóslóbb lesz. Hatalmas, rozsdás fémlapátok, festékkel felfestett számok, valami lézeres/LED-es biztonsági zár, és hoppá, akkor ez most nem is valami fantasy? Inkább sci-fi, valami jövőbeli groteszk elme szüleménye? Természetesen úgy-ahogy ezekre választ ad a film végső felvonása, de úgy, hogy közben szájtátva bámulsz, és várod a következő filmet.
A látvány egyszóval remek, a karakterek dinamikája és viszonya konszolidáltan kellemes, nem túl harsány, nem túl klisés, nem túljátszott. A színészi játék csillagos ötös. A zene pedig (igen, ez nekem nagy szívügyem), bár nem szállít epikus témákat, de remekül illeszkedik a jelenethez. Menekülés a labirintusban, pörgős tam-tam dobok, aztán egy kis nagyzenekari a hősies jeleneteknél, itt egy kis baljós zene, itt egy pillanatnyi nyugalmat árasztó. Nem kiemelkedő, de változatos és szépen illeszkedik a mozihoz.
Még egy jó pont, hogy a végső, nagy felfedezés mellett folyamatosan képes meglepni minket a film. Nem érkezik több ellátmány? Nem tudni, melyik karakter fog elhullani legközelebb?

Spoiler:

Az egyetlen gondom az volt, hogy néha bizony vonatott volt. Több akció kellett volna bele. Nem mintha fukarkodtak volna vele, 3 remek akció-szcénát is szállítottak nekünk, csak hát ezek nem voltak túl hosszúak. Jöhetett volna még valami.
Összességében ilyen egy remek, YA-adaptáció, aminek kellett is az a 16-is karika! Tini téma felnőtteknek is, meg igazából akárkinek.
Még egy bónusz pont, hogy rengetegszer használtak rendes díszletet a CGI helyett

Spoiler:

És mindezt eredeti nyelven, 3D ránkerőszakolása nélkül!
9/10
Remélem jön majd itthon BD-n! Nagyon-nagyon remélem!

Az útvesztő

No. Ez a mozi az ékes példája annak, hogy nem kell alapból leírni minden tiniknek szánt filmet. Az Az útvesztő ugyanis az elmúlt hónapok legkellemesebb, pozitív MOZIS csalódása volt számomra, gyakorlatilag minden rezdülése tetszett, ilyen felütést pedig még az Az éhezők viadala sem produkált nálam.

A trailer már önmagában is zseniális, mert nagyon bölcsen hallgat a mozi valódi lényegéről. Mint ahogy a cím is, bár ott inkább a magyarosítás nehézségét érzem - mindenestre simán azt hiszi a néző, hogy a film szimplán egy útvesztőből való kijutásról szól. Túl sokat én sem árulok el belőle, amit eddig is tudni lehet róla, az kedvcsinálónak pont elég: fiatalok csoportja él egy tisztáson, ahova a rejtélyes központból minden hónapban új tagot küldenek. Senki nem emlékszik a múltjára, a tisztást pedig egy titokzatos labirintus veszi körül. A fiúk persze keresik a kiutat, de mivel az Útvesztő naponta változik (akárcsak a Kocka), így meglehetősen nehéz. Az új jövevény, Thomas érkezése azonban alaposan felforgatja a kicsit már bepunnyadt csapat életét, a tűz, amit magában hordoz, elvezethet egy hatalmas változáshoz és talán a kiutat is jelentheti..

Qrva jó volt. A helyszín, a díszlet, a labirintus egyszerűen zseniális. A kis fiúcsapat belső viszonyai, a hierarchiarendszer, majd annak felborulása szintén az. Nagyon jó volt, hogy pont annyit tudunk a körülményekről, amennyit a főszereplő, a bizonytalanság ezúttal is a feszültség fenntartásának tökéletes eszköze. A fiatal színészek szintén kiválóak, néhányan már ismerősek voltak, de nagy részük friss hús. Simán lehetett velük azonosulni, izgulni értük, siratni őket – hogy aztán a film végén a meglepő fordulatok után egy új kalandra induljanak tovább. Egyes-egyedül talán a Siratókat, ezeket a skorpió szerű Grievous lényeket éreztem kicsit komikusnak, de még ezeket is sikerült kellő veszélyességgel felruházni. Önmagában az egész történet hiteles, a saját keretein belül nem fogtam a fejem a baromságaitól, s a fejemben visszhangként eszembe jutott filmcímek sem zavartak:

Spoiler:

85%