Moziajánlók

.
Spirál: Fűrész hagyatéka / Spiral: From the Book of Saw

Zeke Banks (Chris Rock) a csapatának megvetett tagja, de nem azért, mert korrupt zsaru lenne, hanem éppen azért, mert nem az. Évekkel ezelőtt ugyanis lebuktatta a társát, aki hidegvérrel lelőtte egy per koronatanúját, és azóta Zeke ízléstelen tréfák állandó céltáblája, akinek mindig a legszemetebb ügyek landolnak az asztalán, pedig az apja (Samuel L. Jackson), a volt parancsnok hírneve és a jelenlegi rendőrfőnök (Marisol Nichols) is védi. Ilyen ügynek indul az is, amikor a gyanú szerint valami csövest elgázol a metró, és ha ez nem lenne elég, Zeke ehhez egy zöldfülű új társat is kap. Csakhogy az áldozatról kiderül, hogy rendőr volt, a körülmények és a később postán kapott nyomok pedig arra utalnak, hogy a rettegett sorozatgyilkos Jigsaw újabb másolóra akadt.

Az talán nem akkora baj, hogy valaki végre belátta, öt résszel John Kramer halála után talán illene már eltemetni szegényt. Az már nagyobb, hogy Chris Rock alapvetően komikus, és itt is ragaszkodott ehhez a figurájához, aminek annyira semmi helye nem volt egy ilyen trancsírfilmben, hogy a poénjai közül egyedül azon mosolyodtam el, amikor Zeke a csőhöz volt bilincselve, de azon is csak azért, mert egy jópofa fan service. Ráadásul az "XXX film rendezőjének/producerének/operatőrének/sminkesének/vágójának/kaszkadőrének/vizesfiújának új filmje" kört kibővítette az "A Fűrész filmek rajongójától" kategóriával, merthogy az egész Spirál csak azért jöhetett létre, mert Chris Rock egyszer azzal viccelődött a Lionsgate fejeseinek, hogy szívesen forgatna egy Fűrész-mozit, azok meg ráharaptak az ötletre, mint medvecsapda a fejre.

A sztori ennek fényében még nem is üt el annyira egy átlagos Fűrész-filmtől, magába foglalva a mindenféle beteg csapdákat és az időnkénti csavarokat is. Nekem mondjuk sok volt a zsarus körítés, főleg ahogy értékes percek mennek el arra a filmből, hogy Zeke életbölcsességeit hallgassuk vagy hogy belekavarják a válását is meg az apjával való kapcsolatát, mondjuk utóbbit láthatóan csak azért, hogy Samuel L. Jackson is elmondhasson egy pár "m*therf*cker"-t. A csapdákkal meg az a baj, hogy Jigsaw általában tartotta magát ahhoz, hogy a csapda egyfajta próba legyen, örök tanulsággal áldozata számára az elkövetett hibáiról, vétkeiről, de itt a gépezetek csak kínzásokkal megspékelt kivégzőeszközök voltak.

Nem ez volt a legrosszabb Fűrész-mozi, még úgy is, hogy a "játszadozáson" kívül semmi köze a Fűrészhez, és hogy kiéreztem belőle egy kevés propagandát.

7/10
.

Niwrok írta:

.
Spirál: Fűrész hagyatéka / Spiral: From the Book of Saw

Nem ez volt a legrosszabb Fűrész-mozi, még úgy is, hogy a "játszadozáson" kívül semmi köze a Fűrészhez, és hogy kiéreztem belőle egy kevés propagandát.

7/10
.

Én ezért nem megyek el a moziba, hamarosan lesz hozzá felirat, megnézem és érdemben is ... egyetértek majd veled...

.
Fekete Özvegy / Black Widow

Bár Natasa Romanoff a Bosszúállók tagjaként régóta kívánt volna egy saját filmet (meg halkan megjegyzem, hogy szerintem Hulk is, hiszen a korábbi filmek még nem az MCU részeként készültek), erre csak így, az ún. 4. fázis részeként került sor. Hogy ennek mi az oka, arról sokféle elmélet kering, de leginkább az, hogy a Warnernak az olyan női szuperhősfilmek bukása után, mint az Elektra és a Catwoman, esze ágában sem volt női főszereplőt használni, amíg nem jött a Wonder Woman... persze lehet, hogy csak nem kellett volna két olyan minősíthetetlen szart csinálni, mint az említett kettő, aztán ráfogni, hogy azért nem hozták a pénzt, mert nők voltak a főszereplői... Ennek a sok jogi meg befektetői kavarásnak az lett az eredménye, hogy a Fekete Özvegy csak visszaemlékezésként, posztumusz készült el, akkor mutatva be Natasa hátterét, amikor annak már kvázi semmi jelentősége azon kívül, hogy a most már tényleg öklendezésig tolt MCU-sorozatokat felvezesse, kiegészítse.

A körítés és az időzítés furcsasága ugyan végigkíséri a filmet, hogy a Végtelen háború után vissza kell zökkenni a Polgárháború hangulatába, de attól még a Fekete Özvegy egy jobb Marvel-mozi. Én mondjuk pici akciót még el tudtam volna képzelni, bármennyire látványos is például a vége a darabjaira hulló bázis közötti bunyóval, de a bemutatott karakterek, Natasa "családtagjai" elviszik a hátukon a filmet a beszélgetéseikkel, lelkizéseikkel együtt is. Kreatívnak megint nem sikerült lenni, de húsz film után ez már nem is lehet elvárás, úgyhogy annyiból érdekes maximum, hogy Natasának nem csupán a saját "negatív" alteregójával kell megküzdenie, hanem az egyszemélyes szovjet Bosszúállókkal is, meg annyiból, hogy a mozi közben többször eszembe jutott a Vörös veréb, hogy mennyivel jobb lett volna, ha az is így készül el, persze kevesebb űrtechnológiával. A humor is működik a filmben, jópofa benne az önirónia, főleg ahogy állandóan cikizik az Özvegy-féle Trinity-pózt.

8/10
.

.
Idő / Old

Guy és Prisca a gyerekeikkel egy paradicsomi szigetre érkeznek nyaralni, miközben tudják, ezek az utolsó napok, amikor még boldog családnak tűnhetnek, leginkább a gyerekek kedvéért. Hogy eltereljék a figyelmüket a rájuk váró döntésekről, örömmel fogadják a szállodájuk igazgatójának ajánlatát, mely szerint egy exkluzív, csak kevés kiválasztott részére kínált kiránduláson vehetnek részt a sziget védett részére, egy kis öbölbe, ahol igazán különleges élmény várhat rájuk. Oda megérkezve valóban elakad a lélegzetük, de a partszakasz nevezetes szikláinak nem ez az egyetlen hatása, és közel sem az a legdurvább eleme a rájuk váró napnak, amikor a víz egy pucér női holttestet mos a partra.

Mivel a plakát, az előzetes és maga a cím is utal az alapötletre, így annyit talán elmondhatok, hogy az egész filmnek és a tengerpartnak az időhöz van köze, de hogy ennek milyen megjelenési formái vannak, hogy hogyan hat az amúgy eredetileg napozásra és fürdőzésre készülő csapatra, abba már nem mennék bele. Először is azért nem, mert ezek jelentik az egyetlen kapaszkodót a film csaknem egy órájában, éppúgy a filozófiai vagy drámai vonásai, mint a történtek sokkja (ehhez képest nem egy alkalommal harsány nevetés tört ki a nézőtéren annyira groteszk néha a film), másodszor meg azért, mert ezek építik fel azt a pár jobb ötletet (nálam például ilyen volt a jelenet a rozsdás késsel) meg az egyébként egészen kellemesre és elgondolkodtatóra sikerült finálét. Shyamalan ilyen, nagyjából már tudjuk, mire számíthatunk tőle, így az ő része annyira nem is okozott csalódást. Plusz külön réteg ezen a filmen is, ahogy a koronajárvány befolyásolja az értelmezését.

Akit viszont meg kell még említenem a filmből, az az operatőr Mike Gioulakis, a csávót ugyanis addig kéne ütni egy strandpapuccsal, amíg végleg fel nem hagy ezzel a szakmával, és el nem megy mondjuk raktárosnak egy csavarboltba. Egyszerre agyrém és röhejes, amit a kamerával művel, legyenek azok a gagyi vizuális effektusok, a fókuszt hírből sem ismerő beállításai vagy azok a képtelen "vágásai", amikor a kép véletlenszerűen elfordul a szereplőkről, hogy aztán lassan visszaforduljon rájuk (pont úgy néz ki, mintha félálomban nekidőlt volna a kamerának, aztán észbe kapva próbált korrigálni.). Azért az elég gáz, ha film közben a csodapartra vonatkozó magyarázatok keresése helyett inkább az foglalkoztat, hogy ez a kretén miért gondolta úgy, hogy neki ebből kell megélnie, és miért gondolták mások azt, hogy ez jó ötlet, adjunk neki sok olyan filmet, amit elbaszhat...


5/10
.

.
Még egy kört mindenkinek / Another Round / Druk

R2-D2 írta:

Ez az ital miatt nem jött be. Tudtam, miről szól, de nekem sok volt két órán keresztül nézni, hogy lesz négy tanárból alkoholista… pedig az ötlet jó, kitalálják, hogy az ember véralkoholszintje 0,05%-al kevesebb, mint kellene és ezért munka közben azt folyamatosan pótolják. Jönnek a sikerek, meg ezzel együtt aztán a határok bővítése, ami totál alkoholizmusba fordul át.. Nem árulok el nagy spoilert, rossz vége lesz, kb számítani is lehetett rá. Dán film, Mikkelsennel, önmagában nem rossz, van benn egy pár jó gondolat, kritika, de nekem kicsit az alkohol relativizálásaként jött át. Igyál keveset és akkor sikeres leszel. Persze.

Nekem ugyanez a relativizálás jött le belőle, azzal a kiegészítéssel, hogy "Ha úgyis mindenki iszik, miért ne innál te is?!"...

Az ötlet a tanulmánnyal nekem is tetszett, és valamennyire elfogadtam volna a film menetét, hiszen ennek így "kell" történnie, hogy a kezdeti sikerektől megrészegülve nincsen fék a szesz-vonaton. Az jó volt, ahogy a kutatással mindezt megindokolták maguknak, az meg nagyon nem, hogy az első kortyok után milyen álomszerű lett minden; hogy a töritanár lelazul és elkezd sztorizni, az oké, de hogy az össze-vissza éneklő csürhe egy kis besötétítéstől máris angyali kórusként szerepel, vagy hogy az első vodka jéggel után az asszonynak hirtelen pont lesz két szabad órája beszélgetni, az nevetséges volt. Vártam, hogy lesz belőle valami tanmese, de helyette csak egy nagy buli lett a befejezés, amiből annyi sugárzott, hogy mindig van ok az ivásra... kinek örömében, kinek bánatában, kinek azért, mert elhagyta az asszony, kinek azért, mert ott van...



A legjobb jelenet messze az volt benne, ahogy bevágták az alkesz politikusokról a képeket.

7,5/10
.

.
Jeges pokol / The Ice Road

Egy sarkkörhöz közeli, kanadai gyémántbányában robbanás történik, ami közel kéttucatnyi bányászt zár el a külvilágtól. Az egyetlen lehetőségnek a kimentésükre az mutatkozik, ha egy szeleppel sikerül kiengedni a tárnában felgyűlt gázokat, csakhogy ilyen berendezés nincs a telephelyen. A nehéz megközelíthetőség és a súly miatt csak az elképzelhető, hogy kamionnal viszik fel a csaknem húsz tonnás szerelvényeket a bányához, de mert már erősen tavaszodik, ez még a normál jeges fuvarhoz képest is több veszélyt rejt. Némi szervezéssel és szerencsével össze is áll egy kisebb konvoj, aminek egyáltalán van esélye teljesíteni a feladatot, amiért hiába a jó fizetség, könnyen az életükbe kerülhet.

A Félelem bére és a Harminchármak sztoriját elegyítő forgatókönyv az első percek alapján sem tűnt rossznak, de azzal, hogy a veszélyes fuvart több oldalról is személyessé tették, meg ahogy a jég erejét szemléltették, az még dobott rajta egy kicsit. Az is jó pont volt, hogy Liam Neesonnak nem kellett túl sokat verekednie, csak morcosan vezetni a kamiont, és az is, hogy mellette az öccsét játszó Marcus Thomas Gurty-ja simán ellopja a show-t. A tempó, az izgalom és a dráma így alapvetően a helyén van. A mérleg másik serpenyőjébe kerültek a vége felé többször előkerülő meseszerű fordulatok és a magyarázat nélkül hagyott "trükkök", és az, hogy a CGI néha fájdalmasan rossz, ami azért fura, mert a jégé egész jó, míg a hóé ultragagyi (jesszusom, az a lavina ...).

7,5/10
.

.
Öngyilkos osztag / The Suicide Squad

Hogy a címben egy névelőn kívül semmi nem jelöli, különíti el ezt a filmet a 2016-os előző filmtől, azt nehéz máshogy érteni, mint hogy a Warner nagyon szeretne úgy tenni, hogy az a film nem is létezik. Meg tudom érteni. Akármilyen okokból is szerintem elég vacak lett, ami nem csak a képregényfilmek szellemiségére nem tudott ráhangolódni, hanem a saját stílusát sem tudta eldönteni (egyszerre akart halálosan komor és játékosan ripacs lenni), a karakterei között meg olyan értelmezhetetlen bénaságok voltak, mint az izomsorvadásos Killer Croc vagy a Mámiából szalajtott kardművész-boszorkány.

Ez az Öngyilkos osztag, James Gunnal a kormánynál azt a hibát köszörülte ki leginkább, ami alapjaiban tette taccsra David Ayer moziját: nem veszi magát komolyan. Nagyon nem. Mert egy agybombával megzsarolt, titkos küldetésre összerántott szociopata gyülevészeten nincs mit komolyan venni, Gunn pedig remekül teszi az abszurd koncepció mellé az azt megkívánó abszurd humort. Tényleg minden percben sziporkáznak az ötletek, legyenek azok az Osztagba beválogatott karakterek (az olyan mellék-mellékszereplők, mint TDK és Menyét is tud szerezni pár kellemes percet), vagy hogy ez a film mennyire gúnyolódik a múltkorin (egy csomó jelenet vagy motívum olyan, mintha simán átvették volna abból, hogy aztán kifordítsák az egészet), vagy egyszerűen csak a DC univerzum alapos ismeretéből táplálkozva hányják halomra azokat a kellékeket, amiket nem hittem, hogy valaha vászonra kerülnek (kell-e többet mondanom, mint a Csillag-projekt "Patrikja"?). Mindennek a leginkább kifejezése Polka Dot Man, akinek úgy van bérelt helye a DC legbénább főgonoszait bemutató listákon (az a képessége, hogy színes pöttyöket lő ki a kezéből...), hogy most kapott egy állati jó háttérsztorit, egy döbbenetes személyiséget és "világlátást", és a képessége ilyen formában egyszerre vált látványossá, ultraerőssé és drámaivá. És ami volt az előző filmben, annak a hangulatát is sikerült jobban eltalálni, például először most, a harmadik Harley Quinn mozinál éreztem, hogy végre nem az az egyetlen mondanivaló róla, hogy "zakkant picsának lenni állati kúúúl", hanem az is, hogy nem mellesleg rohadt veszélyes is.

Bár kétpercenként temettem a kezembe az arcom, hogy "Úristen...", de ez a jóleső "facepalm" volt, amin tök jól el lehet rötyögni, mert még a gagyi poénokon is érződik a munka. Talán csak a végére fáradt el kicsit, a toronylabor megostromlása nekem túlnyújtottnak tűnt, de ezzel együtt is tudom mondani, hogy kevés szórakoztatóbb DC-mozit láttam azóta, hogy elkezdték erőltetni az Igazság Ligáját.

8/10
.

Niwrok írta:

.
Öngyilkos osztag / The Suicide Squad

Bár kétpercenként temettem a kezembe az arcom, hogy "Úristen...", de ez a jóleső "facepalm" volt, amin tök jól el lehet rötyögni, mert még a gagyi poénokon is érződik a munka. Talán csak a végére fáradt el kicsit, a toronylabor megostromlása nekem túlnyújtottnak tűnt, de ezzel együtt is tudom mondani, hogy kevés szórakoztatóbb DC-mozit láttam azóta, hogy elkezdték erőltetni az Igazság Ligáját.

8/10
.

Én is kétpercenként temettem a kezembe az arcomat... de a másik értelemben.

Ekkora baromságot, ilyen elmebeteg, semmitmondó, abszolút nem vicces ökörséget még nem láttam. Ennél nekem még az önálló HQ film is jobban tetszett, pedig az is szar volt.

Ez a sétáló óriáscsillag... anyám. Mint a Szellemirtókban a baba...

Tettem egy újabb kirándulást DC-éknél, és újból nem tetszett. Sajnálom, ez nekem csak

20%

.
Dűne (első rész) / Dune: Part One

Fontos kiemelni, hogy Frank Herbert űrbeli kalandfilmjének ez csak az eleje, mert így akkor nem is vár a néző teljes, lezárt történetet. A másik, amit helyén kell kezelni, az Denis Villeneuve és az ő minimalista, szürkeárnyalatos és gigantomán látásmódja, ami itt is pont olyan, mint az Érkezésben volt, és amiért azt mondtam a film elején, hogy ha csak a film felét teszik ki a semmibe révedő tekintetek, a lassítások és a hatalmas terekben porszemnek látszó emberek, akkor azzal képes vagyok kiegyezni.

Mindez talán csak az utolsó 20 percre bicsaklott meg, de addig a Dűne azt hozta, amit vártam (onnantól is csak azért nem, mert Villeneuve-nek láthatóan percdíjas volt a szerződése, és neki muszáj volt két és fél órára kinyújtani a filmet). Valami halvány emlékem volt a sztoriról, mert vagy negyedszázada olvastam a könyvet, leginkább a Bene Gesserit szektás vénasszonyairól meg persze a homokféregről, így volt kapcsolódási pont, és sajnos az intrika részében voltak hiányérzeteim (félmondatos utalásokból kéne összerakni sok mindent, vagy éppen csak elfogadni, ahogy van (pl. a mentátok)), de a lényeg, az Atreides-család csapdába csalása és mindennek a szerepe Paul életében, az benne volt.

A többi a végtelen sivatag, fény és sötétség játéka és a gépek. Az egész filmből a szitakötőkről mintázott helikopterek tetszettek a legjobban.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Dűne (első rész) / Dune: Part One

A másik, amit helyén kell kezelni, az Denis Villeneuve és az ő minimalista, szürkeárnyalatos és gigantomán látásmódja, ami itt is pont olyan, mint az Érkezésben volt, és amiért azt mondtam a film elején, hogy ha csak a film felét teszik ki a semmibe révedő tekintetek, a lassítások és a hatalmas terekben porszemnek látszó emberek, akkor azzal képes vagyok kiegyezni.

A többi a végtelen sivatag, fény és sötétség játéka és a gépek. Az egész filmből a szitakötőkről mintázott helikopterek tetszettek a legjobban.

7,5/10
.

Megnézem, majd, de Villeneuve egyáltalán nem kedvencem, és hogy én miatta moziba nem ülök be két és fél órára, az tuti. Szerencsére már elérhető máshogy is.

Helyette viszont kapásból 2!!! magyar filmre is indulok a héten.

.

R2-D2 írta:

Helyette viszont kapásból 2!!! magyar filmre is indulok a héten.

Beérett a munkám .

.

.
Venom 2. - Vérontó / Venom: Let There Be Carnage

A Deadpool és a Csodálatos Pókember 2. után megint egy olyan szuperhős-mozi, ami romantikus filmként simán megállná a helyét. Egy közepesen feszült Barátok közt epizódban nem civakodtak, évődtek, keménykedtek, smároltak, üvöltöztek és sírtak ennyit a szereplők, mint itt. A képet persze árnyalja kicsit, hogy a hét főszereplőből kettő vérszomjas űrbéli szimbióta, egy szociopata mutáns dobhártyaszaggató sikolyokkal, egy pszichopata sorozatgyilkos, és csak a maradék három tekinthető viszonylag hétköznapi embernek (mert azért az sem volt teljesen normális, ahogy Anne flörtölgetett Venommal, aki akkor éppen az ázsiai boltosnő testében tanyázik).

De ez nem baj, a maga abszurd módján szórakoztató volt, és kellett is valami ellensúlyozni azt, hogy a film legalább egyharmada látványos és pörgős, de full agyatlan zúzda. Tom Hardy és Venom párosa múltkor is jól működött együtt, Woody Harrelson ellenfélként nekem tetszett, és jó volt a Mulligan-szál is, ami talán a következő részt készíti elő a kéken villanó szemek alapján. Az igazi telitalálat viszont a stáblistás jelenet, ami végre kiküszöböli azt a hibát Venom filmjeiben, amit a múltkor is a legtöbbet savaztam.


7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Dűne (első rész) / Dune: Part One

Fontos kiemelni, hogy Frank Herbert űrbeli kalandfilmjének ez csak az eleje, mert így akkor nem is vár a néző teljes, lezárt történetet. A másik, amit helyén kell kezelni, az Denis Villeneuve és az ő minimalista, szürkeárnyalatos és gigantomán látásmódja, ami itt is pont olyan, mint az Érkezésben volt, és amiért azt mondtam a film elején, hogy ha csak a film felét teszik ki a semmibe révedő tekintetek, a lassítások és a hatalmas terekben porszemnek látszó emberek, akkor azzal képes vagyok kiegyezni.

A többi a végtelen sivatag, fény és sötétség játéka és a gépek. Az egész filmből a szitakötőkről mintázott helikopterek tetszettek a legjobban.

7,5/10
.

Ettől sokkal többet kaptam, mint amit vártam tőle. Minden Villenevue-i tulajdonsága ellenére lekötött két és fél órára, a sci-fi része, a látványa nagyon bejött, tetszettek a szokásos sci-fi kütyük, érdekes volt a Házak csatája, jó volt a misztikum a "boszorkányok" körül.

Leginkább egyébként a Szárnyas fejvadász 2049-re emlékeztetett, erős Trónok harca áthallással - viszont mint sci-fi, mint egy nagy sztori első része, nálam működött.

80%

Niwrok írta:

.
Venom 2. - Vérontó / Venom: Let There Be Carnage


De ez nem baj, a maga abszurd módján szórakoztató volt, és kellett is valami ellensúlyozni azt, hogy a film legalább egyharmada látványos és pörgős, de full agyatlan zúzda. Tom Hardy és Venom párosa múltkor is jól működött együtt, Woody Harrelson ellenfélként nekem tetszett, és jó volt a Mulligan-szál is, ami talán a következő részt készíti elő a kéken villanó szemek alapján. Az igazi telitalálat viszont a stáblistás jelenet, ami végre kiküszöböli azt a hibát Venom filmjeiben, amit a múltkor is a legtöbbet savaztam.


7,5/10
.

Ez viszont kimarad, már az első részen is csak szenvedtem...


.

.
Mátrix: Feltámadások / The Matrix Resurrections

Ha már nosztalgiafilmek jönnek zsinórban, akkor azok legalább legyenek olyanok, mint az új Mátrix. Sokkal kellemesebb meglepetés volt, mint vártam, mert az előzetes képek alapján alig tűnt többnek, mint egy bugyuta látványorgia, mint amilyenek a képregényfilmek általában.

Ehhez képest majdnem minden rétegében működött. Megvan benne a legutóbbi Pókembernél emlegetett osztálytalálkozós hangulat, hogy egyszerűen újra megnézhetjük a régi karaktereket, de közben van egy kis városnézős hangulata is, hogy lássuk, hogyan változtak az elmúlt 20 évben. De a Pókembert is az emelte ki a hasonló filmek közül, hogy nem egyszerűen csak összeültek a szereplők megbeszélni a régi élményeiket, körbemutogatva őket, mint egy panoptikumban, mint a Jóbarátok vagy a Harry Potter "reunion", hanem képes volt továbbgondolni a karaktereket, és a sztori is egészen jól összeállt arról, hogy Neo ténykedése hogyan változtatta meg a világot. Nem csak kellemes, de céltalan utalásokkal idézik fel a trilógiát, hanem konkrétan a történet részévé tették, emlékképekként felidézve vagy konkrétan kivetítve a falra, amihez jól illett a játékfejlesztős keret. A Mátrix azért is válhatott meghatározó filmmé az ezredfordulón, mert reflektált a társadalom kérdéseire és félelmeire az informatika robbanásszerű fejlődése kapcsán, és most legalább ilyen jól ragadja meg a közösségi média, és a nyomában fejlődő "meta" problémáit, ahol egyre jobban elmosódnak a határok a valóság, a tények és a képzelet, a virtuális között, és nem is lenne ez egy jó Mátrix, ha nem filozofálgatna, ráadásul mindezt kevésbé dagályosan, mint eddig (az Orákulum hál'istennek nem tér vissza). A hurokként egymásba fonódó valóságokat meg mivel is lehetne jobban visszaadni, mint hogy a Warner úgy folytatja a Mátrixot, hogy a filmen belül az a téma, hogy a Warner hogyan folytatja a Mátrixot ?

Egyedül akciófilmként nem volt jó élmény, az önismétlő és kaotikus püfölés miatt a hosszabb verekedős jelenetek unalmassá váltak, ettől pedig a film túl hosszúnak hat (két és fél óránál ez azért nem meglepő)... de ez is valahol része a Mátrixnak.


8,5/10
.

.
Az Adam-projekt / The Adam Project

"Úristen, izmokra cseréltem az agyam! Hát, nem volt jó üzlet..."

Több mint húsz éve készült el Bruce Willisszel a Kölyök, és Shawn Levy meg Ryan Reynolds időszerűnek látta a remake-t, csak mert azóta egy ilyen sima komikus dráma a fiatal énnel, a beteljesületlen tervekkel és az elkövetett hibákkal való szembesülésről aligha rúgna labdába (meg nem is illik Reynoldshoz), így nyakon öntötték némi sci-fivel meg időutazással. Mindez így kellemesen szórakoztató, van benne akció, románc, nagy felismerések is, kissé giccsbe hajló színvilágú CGI, és hogy a család fiatalabb tagjai is megnézhessék, a vért és a hullákat kékes-sárgás szikrafelhőre cserélték.


7,5/10
.