Moziajánlók

Niwrok írta:

Azt én is olvastam, hogy Rowling valamelyik interjújában már "coming out"-olt, még évekkel ezelőtt, hogy "Ő" melegnek képzelte el Dumbledore-t.

Most, hogy a filmben volt egy jelenet, amikor nem csak a furcsa hátterű vérszerződés köttetett meg, ami tétlenségre kárhoztatja Dumbledore-t, de lágyan össze is fonódott két férfikéz Dumbledore tükrös visszaemlékezésénél, az erre fogékonyak meg is látták a bizonyítékot Rowling kijelentésére.

.

Aha, értem. Akkor én nem vagyok fogékony.

De ezek szerint úgy buzulnak a karakterek a franchise-okban, ahogy az aktuális pc szelei fújnak.

.
BÚÉK (Teljesen idegenek)

A Teljesen idegenek című mozi eredeti olasz és a spanyol változatai után már tényleg nem tudnék mit elmondani magáról a baráti vacsorás alaphelyzetről, az asztalra kirakott telefonokról és a folyamatosan kiderülő személyes titkokról. De így harmadszor már arról sem, hogy a szituáció és a sztori univerzális volta miatt hány ország kapott a lehetőségen egy remake-re, mindenki egy kicsit a saját szája íze szerint értelmezve, alakítva a cselekményt a meglevő keretek között, és ennek eredményeként hogyan született egy csomó film, ami 90-95%-ban annyira megegyezik Paolo Genovese filmjével, hogy a párbeszédei is szinte csak fordítások.

Ezek alapján könnyen mondhatnám, hogy a BÚÉK-ot csak annak érdemes látnia, aki nem látta az eredetit, akinek maguk a fordulatok is újdonságot jelentenek.

De nem mondom, mert a magyar 10%-nyi különbség jó lett. Nem az a része, amivel a BÚÉK hangulatában inkább lett időnként valamiféle bohózat civakodó párocskákról, amit a mozi közönségének nagyobb része hangos nevetéssel fogadott. Ellenben ha szentségtörés is, de volt, amiben Goda Krisztinának Genovese eredetijét is sikerült felülmúlni, vagy legalábbis úgy átalakítani, hogy a "toldások" önállóan is megálljanak a lábukon, akár egy másfajta értelmezést is adva a filmhez.

Spoiler:

Ennél a filmnél már nyilván majdnem teljesen hiányzott nekem az újdonság varázsa, de az a helyzet, hogy szinte csak ennyivel volt kisebb élmény harmadszorra is. Ami egyszerre bizonyítja Genovese zsenijét (amit azóta a The Place-ben is volt alkalmunk megtapasztalni), és azt, hogy Goda Krisztina az egyik legjobb magyar közönségfilmes rendező.

8,5/10
.

Niwrok írta:

.
BÚÉK (Teljesen idegenek)

Ennél a filmnél már nyilván majdnem teljesen hiányzott nekem az újdonság varázsa, de az a helyzet, hogy szinte csak ennyivel volt kisebb élmény harmadszorra is. Ami egyszerre bizonyítja Genovese zsenijét (amit azóta a The Place-ben is volt alkalmunk megtapasztalni), és azt, hogy Goda Krisztina az egyik legjobb magyar közönségfilmes rendező.

8,5/10
.

Nézem majd... valamikor. Jó lenne szilveszterkor, vagy új évkor - ha még játsszák, talán el is megyek rá.


.

Niwrok írta:

.
Keresés / Searching

Számomra az egymonitoros nézőpont nem újdonság, amiből filmet (Ismerős törlése, Open Windows, stb.) és számítógépes játékot (Orwell) is volt már szerencsém látni. A Searching annyiból volt új, hogy mozis körülmények között, nagyvásznon ez volt az első, és amíg másokat esetleg lenyűgöz az újdonság varázsa, nekem feltűnik, hogy ezt is túl lehet használni, mint a found footage stílust, és hogy nem egyszer válik zavaróvá, hogy egy képernyőre kényszerítik a cselekményt akkor is, amikor ez hiteltelen.

Történetre viszont messze a Searching a legjobb ebből a stílusból. A képek, videók, közösségi oldalak és böngészési előzmények erdejében az eltűnt lánya után kutató apa figurája több szempontból is izgalmas. Nagyon komoly drámai éle van annak, ahogy a fickó a kattingatások közben egyre jobban rájön, mennyire nem ismeri a lányát, mennyire nem tud róla alapvető dolgokat sem, miközben talán ezeken az információkon múlhat minden... de az is lejön belőlük, milyen egy zárkózott, tizenéves lánynak a közösségi média korában megtalálni a helyét a világban. Krimi szempontjából is majdnem ügyesen lett összerakva a sztori, az egyetlen abszurd véletlenen kívül feszült és pörgős, de könnyen megérthető, miért volt arra így szükség. A harmadik szálon meg előkerül az internetet érintően egy kis társadalomkritika, ami még egyik filmnek sem vált kárára.

Hangulatában így lehet, hogy sokakat a különlegessége ragad meg, de szerintem azon túl a sztorija igazán az, amiért érdemes "rákeresni".


7,5/10
.

Ez nekem kifejezetten tetszett. Különleges is volt a nézőpontja miatt, de a több csavar, az izgalmas történetvezetés, no meg az a társadalomkritika, amit te is írtál, nagyon kellemes filmélménnyé tette. Szinte végig lekötött, s mikor már azt hittem, megvan a megfejtés és még volt hára húsz perc... jó volt, na.

Igaz, néha fogalmam sem volt, hol és mit csinál a főszereplő a neten/gépen, de sebaj...


Nekem 80%

.
Kurszk

Mindig van annak valami különleges hangulata, amikor olyan esemény kerül feldolgozásra a történelemből filmen, ami már a mi életünkben történt, amiről vannak/lehetnek emlékfoszlányaink a híradásokból... még ha 20 év alatt azok feledésbe merültek is.

A Kurszk orosz tengeralattjáró elsüllyedése, a legénység túlélésének bizonytalansága és a baleset körül akadozó mentőakció története a 2000. évből ilyen... hogy már tudjuk a végét, csak az oda vezető utat nem annyira. Thomas Vinterberg filmje egyszerre három oldalt is bemutat ebből a történetből, úgymint a legénység kálváriáját és napokig tartó haldoklását a jéghideg vízben, a lassan fogyó levegővel, közben megmutatva az értük aggódó feleségeiket, szüleiket, akiket a katonai titkokra hivatkozva félinformációkkal és hamis ígéretekkel etettek... és magának a katonai oldalnak a bemutatását, hogy hány tényező szerencsétlen együttállása kellett ahhoz, hogy a mentőakció minden lehetősége ellenére úgy végződjön, ahogy. Nyilván most sem lehet biztosat tudni, nem derült ki minden részlet, így a film egy jól dramatizált lehetőséget mutat be, de mert sok esemény a média kamerái előtt történt, vannak pontok, amiket össze lehetett kötni...

A sztorit az élet írta, a filmesek meg maximálisan hozzátették, amit lehetett, olyan, szinte fojtogató jelenetekkel, mint amilyen az oxigénpatronokért merülés "vágatlan" felvétele az akkor már elárasztott hajórészbe.

8/10
.

.
Vihar előtt / Serenity

Az iraki veterán Baker valamennyire a múltja elől menekülve, álnéven egy karibi szigeten köt ki, ahol egy hajót fenntartva turistákat visz ki a nyílt vízre, hogy azok ott pecázhassanak. De Baker maga is nagy pecás, szinte már a megszállottságig hajtva egy különleges halat, aminek a kifogásáért számára semmi pénz nem drága, még úgy is, hogy minden ismerőse aggódva nézi, ahogy ennek nyomán Baker egyre újabb és újabb adósságba hajszolja magát. Egy nap aztán felbukkan a szigeten Karen, a volt párja, akivel van egy közös fiúk, Patrick, és aki a szakításuk óta egy menő, alvilági kapcsolatokkal is rendelkező milliomossal él. Karen nehéz szívvel mondja el Bakernek, hogy a férje egyre erőszakosabb, Patrickkel együtt terrorban élnek, amit egyikük sem bír már tovább, és most készen áll a fejében egy gyilkos terv arra, hogyan szabaduljanak meg tőle... de ehhez Bakernek is segítenie kell.

Gyakorlatilag a film 80%-ában az volt a meggyőződésem, hogy már így februárban sikerült egy tuti BOTTOM-listás filmnek beetetnie, én meg bekaptam a horgot. Ennek egy része az volt, amikor még azt hittem, hogy ez egy elcsépelt erotikus thriller, ahol a karikatúraszerűen végzet asszonyának maszkírozott Karen kavarja a halürüléket, többféle leosztásban kijátszva a férjét és Bakert egymás ellen. Aztán azt hittem, azért lesz az, mert tele van szórva a film hihetetlenül buta karakterekkel, a napi halcsaliért a helyi kocsmárosnővel kurválkodó Bakerrel, a nagyon bölcseket mondani próbáló fekete özveggyel, de a film Marina-árkában kétségtelenül a teljesen értelmetlenül viselkedő, nevetséges ügyvédforma figura van. De igazából azért lesz ott, mert...

Spoiler:

De meg kell említenem, hogy van azért még ott még 20%, amiből mondjuk 15% az a rész, amikor még a karakterek építése és a szituáció kibontása között nem derül ki, hogy ez egy rossz film... és van az az 5%, amiért mégis azt mondom, hogy nem volt teljesen elpazarolt ez a két óra. A Patrick körüli dráma és a gyilkosságban ott levő erkölcsi dilemma és a mérlegelés volt az egyetlen olyan pontja ennek a filmnek, amiért nem pontozom le sokkal jobban.


4,5/10
.

.
A csodagyerek / The Prodigy

"Meg lehet nézni, ha éppen nincs jobb"-típusú reinkarnációs horror, amikben a frissen született gyereket születésekor megszállja egy haldoklónak a lelke, aki ezúttal éppen egy sorozatgyilkos. A felvezetés elég lassú, hogy megindokolják, miért is Csodagyerek a film címe (a fiú gyorsabban tanul, mint a többi gyerek), aztán az is elég időrabló, ahogy hosszan megmagyarázzák, mit jelent a reinkarnáció az összes filmet néző újszülöttnek, így a film igazán Miles nyolc éves korától éri el egy közepes horror szintjét, ahogy a kölyök egyre erőszakosabb lesz.

Ettől még kellemesen van megcsinálva, egy-két ijesztése működik is (még ha eredetiség nem sok van benne...), a pszichológusnál tett látogatás jó lett, és a végére egész jó kis erkölcsi dilemmára fut ki. Ez utóbbiért még valamennyire tetszett is.

7/10
.

.
Alita - A harc angyala

Szinte mindenhol azt olvasom, hogy az animáció milyen döbbenetes, ellenben a sztori hagy némi kívánnivalót maga után, de én inkább fordítva éreztem. Persze tele van látványos harci jelenetekkel, és Roncsvárosnak is vannak izgalmas részletei, de az emberi szereplők között ez az irreálisan őzikeszemű Alita rémesen kilógott, a kiborgok meg sokszor csak karikatúrák voltak, nem sokkal jobban megrajzolva, mint az "A. I. - Mesterséges értelem" robotjai, pedig az húsz éves film... de annyiból mindez érthető, hogy egy manga feldolgozásáról van szó. Viszont a karakterek legyenek bármilyen sablonosak is egy ilyen posztapokaliptikus filmben, és legyen akárhány helyről, a Pinokkiótól a Menekülő emberig összelopkodva a cselekmény, de egy átlag YA-hoz képest nekem szövevényesebbnek tűnt, több és érdekesebb kapcsolódással, egy akár váratlannak is mondható fordulattal. Meg mondjuk bírtam a "falkavezért", az egy jópofa figura volt.

Ha már én nem tudtam, előre szólók: ebből is sorozat lesz, mert a végén Alita nem lezárja a sztorit, hanem csak a következő szintre lép benne.

7,5/10
.

Niwrok írta:

.
Alita - A harc angyala

Szinte mindenhol azt olvasom, hogy az animáció milyen döbbenetes, ellenben a sztori hagy némi kívánnivalót maga után, de én inkább fordítva éreztem. Persze tele van látványos harci jelenetekkel, és Roncsvárosnak is vannak izgalmas részletei, de az emberi szereplők között ez az irreálisan őzikeszemű Alita rémesen kilógott, a kiborgok meg sokszor csak karikatúrák voltak, nem sokkal jobban megrajzolva, mint az "A. I. - Mesterséges értelem" robotjai, pedig az húsz éves film... de annyiból mindez érthető, hogy egy manga feldolgozásáról van szó. Viszont a karakterek legyenek bármilyen sablonosak is egy ilyen posztapokaliptikus filmben, és legyen akárhány helyről, a Pinokkiótól a Menekülő emberig összelopkodva a cselekmény, de egy átlag YA-hoz képest nekem szövevényesebbnek tűnt, több és érdekesebb kapcsolódással, egy akár váratlannak is mondható fordulattal. Meg mondjuk bírtam a "falkavezért", az egy jópofa figura volt.

Ha már én nem tudtam, előre szólók: ebből is sorozat lesz, mert a végén Alita nem lezárja a sztorit, hanem csak a következő szintre lép benne.

7,5/10
.

Holnap nézem és éjjel nem tervezek mást, úgyhogy akkor lesz bővebb értékelés.

Kedden meg a gyerekekkel a Halálnapon 2-t..

.
Marvel Kapitány

Thanos csettintése után, és mert az "ismert" világ összes hőse is kevés volt ahhoz, hogy azt megakadályozzák, várható volt, hogy az MCU-ba betolnak egy eddig kívülálló, új szereplőt, hogy az ő közreműködésével beteljesüljön az az egy "jó" kimenetel, amit Strange előre látott.

Marvel Kapitány, azaz akkor még Vers erre alkalmas is lenne, Csillagharcosként a fejlett és militarista kree birodalom, a Hala egyik elit osztagában teljesít szolgálatot az alakváltó skrullok ellen folytatott, elhúzódó háborúban. Az időnként felvillanó látomásai és az egyik küldetés során felszínre kerülő emlékei azonban egy másik életről, egy földi vadászpilóta bevetéseiről és barátairól szólnak... valamint egy kísérleti hajtóműről, és vele egy olyan energiáról, ami végleg eldöntheti a kree-k és a skrullok közti harcot. Vers a Földre kerülve így egyszerre két, erősen összekapcsolódni látszó irányban is megpróbál nyomokat gyűjteni... ami 1995-ben még egy Csillagharcosnak sem megy könnyen, ha nem kap segítséget maga mellé.

Vers oldaláról ez egy kellemesen összerakott sztori, lehetőséget nyújtva érzelmes összeborulásokra, olcsó poénokra, kicsit esetlen közelharcokra, látványos űrcsatákra és némi retróra meg nosztalgiázásra (leginkább a zenék, a Top Gun és a betárcsázós internet vonatkozásában). Nem Vers hibája, hogy a sztorija kicsit elsikkad, merthogy vele párhuzamosan zajlik Nick Fury és a Bosszúállók eredettörténete is, és ez távoli birodalmak harcánál és egy abszolút erőltetetten és feleslegesen felbukkanó Ronannál általában sokkal jobban érdekli az MCU közönségét. A közepesen langyos csillagharcos sztori mellett Fury és Goose, a "macska" könnyen lopja el a showt Verstől, egyértelműen rájuk fog szinte mindenki emlékezni ebből a filmből, aminek így közvetlenül annyi jelentősége van, hogy megtudtuk, kinek és miért csipogott Fury utolsó erejével a Végtelen háború stáblistás jelenetében.

Az olyan eredettörténetek között, mint a Thor és a Hangya, ez is megállja a helyét; nem jobb, nem rosszabb azoknál. A gond csak annyi vele, hogy ami öt meg tíz éve elég volt, az a mostani MCU-ban már erős visszalépésnek érződik.

7/10
.

Niwrok írta:

.
Marvel Kapitány

Az olyan eredettörténetek között, mint a Thor és a Hangya, ez is megállja a helyét; nem jobb, nem rosszabb azoknál. A gond csak annyi vele, hogy ami öt meg tíz éve elég volt, az a mostani MCU-ban már erős visszalépésnek érződik.

7/10
.

Nem tudom, "kijön-e" a Bosszúállók előtt, ha igen, azért megnézem. Csak a teljesség miatt. Különösebben nem érdekel.

A macska is egy szuperhős?

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

.
Marvel Kapitány

Az olyan eredettörténetek között, mint a Thor és a Hangya, ez is megállja a helyét; nem jobb, nem rosszabb azoknál. A gond csak annyi vele, hogy ami öt meg tíz éve elég volt, az a mostani MCU-ban már erős visszalépésnek érződik.

7/10
.

Nem tudom, "kijön-e" a Bosszúállók előtt, ha igen, azért megnézem. Csak a teljesség miatt. Különösebben nem érdekel.
A macska is egy szuperhős?

Hivatalosan nem, de nagyon remélem, még előkerül a Bosszúállókban . Goose (a képregényben még Chewie) egy űrlény, egy flerken. Kívülről olyan, mint egy földi macska, de van két hasznos tulajdonsága a macskákhoz képest: olyan, mint egy feneketlen zsák, bármit képes lenyelni, plusz elég speciális rágószervei vannak, amik jól jönnek harci helyzetben. Mutatom:

Spoiler:

.

Niwrok írta:

Marvel Kapitány

Hivatalosan nem, de nagyon remélem, még előkerül a Bosszúállókban . Goose (a képregényben még Chewie) egy űrlény, egy flerken. Kívülről olyan, mint egy földi macska, de van két hasznos tulajdonsága a macskákhoz képest: olyan, mint egy feneketlen zsák, bármit képes lenyelni, plusz elég speciális rágószervei vannak, amik jól jönnek harci helyzetben. Mutatom:

Spoiler:

.

Akkor egye meg Thanost és kész.

R2-D2 írta:

Niwrok írta:

Marvel Kapitány

Hivatalosan nem, de nagyon remélem, még előkerül a Bosszúállókban . Goose (a képregényben még Chewie) egy űrlény, egy flerken. Kívülről olyan, mint egy földi macska, de van két hasznos tulajdonsága a macskákhoz képest: olyan, mint egy feneketlen zsák, bármit képes lenyelni, plusz elég speciális rágószervei vannak, amik jól jönnek harci helyzetben. Mutatom:

Spoiler:

.

Akkor egye meg Thanost és kész.

Thanos elment kapálni ... Ha lesz rosszfiú a Végjátékban, az nem a mostani Thanos lesz.

.

.
Elrabolt világ / Captive State

Ez a film ott kezdődik, ahol a legtöbb hasonló véget ér, bár azok általában a hősiességről szólnak... Itt a Földet egy idegen faj nem csak megtámadta, de rövid harc után nem is maradt más lehetőség a túlélésre, mint a teljes behódolás. Az emberek azóta az idegenek rabszolgái, kis részük pedig a helytartójuk, és az egyetlen célja mindennek a Föld erőforrásainak minél zökkenőmentesebb és teljesebb kiaknázása. Mindössze a különálló, a visszafogott és teljes ellenőrzés alatt levő mozgás és kommunikáció miatt egymásról gyakran nem is tudó sejtekben szerveződik valami ellenállás, de a gyér lehetőségek, a besúgóhálózat és az helytartóság kémkedései miatt ezek szinte minden esetben kudarcra vannak ítélve, ha meg nem, akkor azt véres megtorlás követi.

Igazából egy ilyen sejt egyetlen akcióját, a szervezkedést és a végrehajtásra tett kísérletet kíséri végig a film, de olyan bántóan pocsékul, egyszerre zavarosan, bután és rondán, hogy nagyon kéne erőlködnöm, ha mondjuk John Goodman és Vera Farmiga szereplésén kívül pozitívumot akarnék mondani. Tucatnyi szereplőt mozgat úgy a film, hogy a kétharmadáig meg sem tudni, hogy miért őket követi a kamera, a párbeszédek csak félutalásokból állnak, mintha a néző be lenne avatva, és szinte semmi nincs kidolgozva a világ hátteréből, mert végig egy város egy gettójára koncentrál az Elrabolt világ. A kellékek, a hangulat még valamennyire jól is hoznák egy 60-as évekből itt ragadt, fél évszázad alatt teljesen leamortizálódott rendőrállam stílusát, viszont ez tipikusan az a film, ami megteremti a szabályait, aztán zsinórban leszarja azokat, hogy egyáltalán megtörténhessen, amit a film végigkövet (azért van ilyen műtakony, mert van, leesik a kamionról... ) . Erre még rátesz egy lapáttal a filléres és gerilla módszerekkel felvett díszlet és háttér, amik közül a mindössze három jelenet, amiben a lények is feltűnnek, olyan vaksötét, mint a metróalagútban álló néger seggébe elbújt vakond belső zsebe.

Nem igazán értem, hogy ha meg akarták csinálni, akkor miért nem szántak rá annyi pénzt és időt, ami a ebben a lehetőségben benne van... ha meg nem akarták megcsinálni, akkor miért csinálták meg?! Ha csak annyira lett volna jó, mint a Skyline, én már annak is örültem volna...

4,5/10
.