Moziajánlók

butch írta:

hogy a fenébe lehet, hogy az itt olvasott kritikák sokkal nagyobb részével értek egyet, mint az xpress-en olvasottakéval?   

Látod... Az oldal igazodik az olvasó elvárásaihoz. Interaktív...

R2-D2 írta:

butch írta:

hogy a fenébe lehet, hogy az itt olvasott kritikák sokkal nagyobb részével értek egyet, mint az xpress-en olvasottakéval?   

Látod... Az oldal igazodik az olvasó elvárásaihoz. Interaktív...

jól hangzik, még a végén átszokok ide

butch írta:

hogy a fenébe lehet, hogy az itt olvasott kritikák sokkal nagyobb részével értek egyet, mint az xpress-en olvasottakéval?   

Csak arra tudok gondolni, hogy Remo személye a kulcs .
.

Niwrok írta:

butch írta:

hogy a fenébe lehet, hogy az itt olvasott kritikák sokkal nagyobb részével értek egyet, mint az xpress-en olvasottakéval?   

Csak arra tudok gondolni, hogy Remo személye a kulcs  .
.

őszintén szólva simán lehet benne valami, mert úgy néztem, az ízlésem nagyjából egyezik az övével. de mindenképpen nagyobb az egyezés mint R2-éval   

butch írta:

...még a végén átszokok ide

Csak hajrá, tele vagyunk kiadó hellyel!   

Dom Hemingway

Mi is várható egy olyan nyitány után, amiben Jude Law szórja a költői hasonlatokat a farkáról, miközben valaki a nevezett szervet kényezteti orálisan? Hát, mégtöbb szívás és meredek humor. A szépfiús külsejét egy kőkemény sittesére cserélő színész Dom Hemingwayként uralja a filmet, és ez nem puszta dícséret, hanem tényállás. Az író-rendező Richard Shepard teljes egészében Jude Lawra bízta magát. Minden jelenet az övé és egyfolytában löki is a szöveget hosszú, trágár körmondatokban. Ha nincs épp balhé, akkor Dom csinál, de hát ilyen fickó ő, nem épp egy angyal. Annyiból meg is lehet érteni, hogy tizenvalahány évi börtönért próbálja sietve kárpótolni magát, ami egyszerűbb, mint rendezni a kapcsolatát a lányával, akinek az életéből kimaradt. Persze az útja idővel hozzá is elvezet, de addig a történet vesz pár cifra kanyart, egyebek mellett Dom szeretett dákója is veszélybe kerül. A meredek szitukon jókat lehet röhögni, de épp az a baj, hogy csak lazán összefűzött szituációkból áll a film. Dom nem könnyen, de megkedvelhető tróger, Jude Law pedig tényleg veszett jó, ám nagyjából ennyi, amit a film fel tud ajánlani. Van pár jópofa mellékkarakter is (pl. Richard E. Grant, a félkezű haver), akik repülve vagy épp futva tűnnek el, ha feleslegessé válnak. Nincs tehát minden rendben a filmmel, de ami igen, az nagyon.

70%

Remo írta:

Dom Hemingway

Mi is várható egy olyan nyitány után, amiben Jude Law szórja a költői hasonlatokat a farkáról, miközben valaki a nevezett szervet kényezteti orálisan? Hát, mégtöbb szívás és meredek humor. A szépfiús külsejét egy kőkemény sittesére cserélő színész Dom Hemingwayként uralja a filmet, és ez nem puszta dícséret, hanem tényállás. Az író-rendező Richard Shepard teljes egészében Jude Lawra bízta magát. Minden jelenet az övé és egyfolytában löki is a szöveget hosszú, trágár körmondatokban. Ha nincs épp balhé, akkor Dom csinál, de hát ilyen fickó ő, nem épp egy angyal. Annyiból meg is lehet érteni, hogy tizenvalahány évi börtönért próbálja sietve kárpótolni magát, ami egyszerűbb, mint rendezni a kapcsolatát a lányával, akinek az életéből kimaradt. Persze az útja idővel hozzá is elvezet, de addig a történet vesz pár cifra kanyart, egyebek mellett Dom szeretett dákója is veszélybe kerül. A meredek szitukon jókat lehet röhögni, de épp az a baj, hogy csak lazán összefűzött szituációkból áll a film. Dom nem könnyen, de megkedvelhető tróger, Jude Law pedig tényleg veszett jó, ám nagyjából ennyi, amit a film fel tud ajánlani. Van pár jópofa mellékkarakter is (pl. Richard E. Grant, a félkezű haver), akik repülve vagy épp futva tűnnek el, ha feleslegessé válnak. Nincs tehát minden rendben a filmmel, de ami igen, az nagyon.

70%

erre nagyon kíváncsi vagyok, Jude Law mostanában ügyesen választja ki szerepeit (azért régebben se volt gondja ezzel). ha csak annyira van jó mint írtad, akkor nálam nyerő lesz, filmen mindig is szerettem az ilyen igazi seggfej figurákat (lásd A guardista, Vasember stb).

A túlélő - Lone survivor

hadd kezdjem azzal, hogy imádom a Black Hawk down-t. már az első megtekintéskor lenyűgözött az az eddig általam még nem látott nyersesség és kompromisszummentesség ami az egész filmet jellemezte, anélkül hogy tipikus amerikai háborús mozivá degradálódott volna önfeláldozó hősökkel stb.

és pontosan ezek azok a dolgok, amik miatt imádtam az A túlélőt is. mondhatnám hogy ez itt az A sólyom végveszélyben testvérfilmje és nem is járnék messze az igazságtól. stílusa nagyon sokban megegyezik az említett filmével, nyers, brutális és mocskos, kb amilyen ténylegesen lehet az efféle közelharc.

a lényeg itt is egy balul sikerült bevetés, bár a Sólyommal ellentétben itt nem abból ered a probléma hogy nem számított túlerőbe, illetve elszántságba ütköznek, itt egy kisebb morális dilemma juttatja főszereplőinket olyan durva események körforgásába, amiből nem lehet kiutat találni és ezt Peter Berg és operatőre mesteri fokon viszi véghez. ritkán látott szinten vonnak be minket az események sűrűjébe, szinte ott érezzük magunkat Wahlberg, Kitsch, Foster és Hirsch mellett, repkedő golyók, repeszek és füst közepette, bizonyos jelenetek szinte fizikailag fájnak.
mivel a cím egyértelműen utal rá, így nem lövök le a lényeget azzal, ha elmondom, Wahlberg lesz az egyetlen túlélő, de érdekes módon ez nem jelenti azt hogy övé a legnagyobb szerep. sikerült egy olyan egészséges egyensúlyt teremteni a négy főbb karakter között, ami nem veszi el senkitől a reflektorfényt, senki nem lesz kevésbé főszereplő, senki nem szorul háttérbe. ez persze idővel változik, de csakis azért mert sorozatban le kell mondanunk egy-egy karakterről, hiszen akármilyen speciális kiképzést is kaptak embereink (erről valós archív felvételek kapunk a főcím alatt), ilyen túlerővel szemben ők is csak folyamatos hátrálásra képesek. senki nem lesz hős, senki nem akarja hogy a többiek nélküle folytassák a menekülést mert ő megsérült és senki nem fog ordítva a géppuskatűz elé ugrani lassított felvételen. szóba sem jöhet az hogy valakit másképpen kezeljenek, hiszen jól összeszokott, barátsággá csiszolódott kapcsolatokról beszélünk, az egyetlen lehetséges út az az, hogy együtt megpróbálják túlélni az eseményeket. ha kell, húzzák-vonják egymást, ha kell ordítanak egymással annak érdekében hogy talpra álljon és tüzelve-menekülve folytassa velük az utat, de sajnos ez sem volt elég, ugyebár hárman is meghalnak közülük. és ne essék tévedés, ha valaki meghal, akkor az brutálisan és véresen történik (nem eltúlzottan véresen szerencsére), pátosz és lassított felvételek nélkül.
a rendezőben nagyon kellemeset csalódtam, mert akármennyire is kedvelem a Királyságot, az nem mutat túl egy jól megcsinált akciófilm keretein, míg a Csatahajó számomra az adott év mélypontja volt. az operatőri munka megint csak rendben van, túlzott kamerarángatás nélkül is be tudnak vonni az akcióba, de ugyanúgy marad idő remek beállításokra a nyugodt pillanatokban.
a színészekre sem lehet panasz, Wahlberg kihozza magából amit tud és remek teljesítményt nyújt, a nekem eddig egyáltalán nem szimpatikus Kitsch itt olyan figurát formál a csapatvezetőből akit ugyanúgy lehet kedvelni barátai iránt érzett szeretete miatt, mint amennyire tisztelni döntései miatt. Foster szerintem mindig is fantasztikus teljesítményt nyújtott, ez itt sincs másképp, mint ahogy Hirsch-nek sem kell szégyenkeznie.

egyetlen negatívumot tudnék kiemelni, ez pedig a helikopteres mentési akció, majd ha látjátok, akkor tudjátok hogy miről beszéltem, sajnos elég sokszor láttunk már ilyet. de ettől még nem lesz kevésbé jó és szerethető a film, a karakterekért úgy izgultam mintha nem tudtam volna mi lesz az események végkimenetele, a párbeszédek bőven túlmutatnak az amcsi fenegyerekek vagyunk, poénkodva megoldjuk a legnehezebb helyzeteket is sztereotípiánál, az akciójelenetek közül pedig jó néhány beleégett az agyamba.

ez bizony: 9/10

butch írta:

A túlélő - Lone survivor


ez bizony: 9/10

Ha tényleg visszafogták benne a pátoszt, akkor még az is lehet, hogy megnézem. Berg amúgy nem rossz rendező szerintem, de nem egyszer volt olyan érzésem, hogy más rendezőket utánoz: A királyságban Michael Mann-t, a Csatahajóban meg ugye Bay-t.

Remo írta:

butch írta:

A túlélő - Lone survivor


ez bizony: 9/10

Ha tényleg visszafogták benne a pátoszt, akkor még az is lehet, hogy megnézem. Berg amúgy nem rossz rendező szerintem, de nem egyszer volt olyan érzésem, hogy más rendezőket utánoz: A királyságban Michael Mann-t, a Csatahajóban meg ugye Bay-t.

ha tetszett a Black Hawk down és abban nem érezted túl soknak a pátoszt, akkor ez is tetszeni fog!

nem tudom, nekem a Királyságnál nem volt Michael Mann érzésem, a Csatahajó viszont volt olyan rossz mint a Transformers 3...   

butch írta:

...a Csatahajó viszont volt olyan rossz mint a Transformers 3...   

Én úgy fogalmaznék, hogy egyik se rosszabb a másiknál. Látványfilmként szerintem mindkettő megállja a helyét.

Remo írta:

butch írta:

...a Csatahajó viszont volt olyan rossz mint a Transformers 3...   

Én úgy fogalmaznék, hogy egyik se rosszabb a másiknál. Látványfilmként szerintem mindkettő megállja a helyét.

igen, de látványfilm és látványfilm között is van különbség. a Bosszúállók se kifejezetten okos, vagy csavaros, vagy érzelemgazdag film, egyszerű látványfilm, mint a Csatahajó vagy a Transformers 3. csak míg a Bosszúállók rohadt jól sikerült, addig a másik kettőt még egyszer nem rakom a lejátszómba az biztos.

butch írta:

igen, de látványfilm és látványfilm között is van különbség. a Bosszúállók se kifejezetten okos, vagy csavaros, vagy érzelemgazdag film, egyszerű látványfilm, mint a Csatahajó vagy a Transformers 3. csak míg a Bosszúállók rohadt jól sikerült, addig a másik kettőt még egyszer nem rakom a lejátszómba az biztos.

Nem is állítanám, hogy egy szinten vannak. Számszerűsítve a Bosszúállók nálam megér 90%-ot, míg a Transformers 3-at meg a Csatahajót kb. 60-ra taksálom. Karakterek terén nem a legjobban áll az utóbbi kettő, de akcióban és látványvilágban elsőosztályúak, Blu-rayen igazi demóanyagok.

12 év rabszolgaság

Az emberiség legszörnyűbb tettei a díjszezon közeledtével az azokat feltáró filmek ütőkártyáivá válnak, ami olyan groteszk, hogy nem is érdemes foglalkozni vele. A 12 év rabszolgaság egy csodásan fényképezett, remek alakításokkal teli, lassú folyású alkotás, erős rendezéssel, de ezúttal nem nyilvánvaló pozitívumait szeretném kifejteni, inkább azt leírni, hogy szerintem mitől fontos film. Nem azért mert elsőként vagy utolsóként beszél a témáról, hanem mert rámutat arra mitől annyira égbekiáltó a rabszolgaság intézménye és egyszersmind elénktárja azt a gondolkodásmódot valamint embertelen mechanikát, amely szerint működött.

Központi szereplőnket, Solomon Northupot (Chiwetel Ejiofor), akit az északi államokból rabolnak el, nem csupán a családjától, a jogaitól és a szabadságától fosztják meg, hanem az emberi mivoltától. Haszonállat lesz, eszköz, akit hol előbbiként, hol utóbbiként kezelnek, de emberként soha. Természetesen megverik és megalázzák, de ez nem egy szenvedéstörténet, ahol addig dörgölik az orrunk alá a sebeket, míg rosszul nem leszünk. A mindennapokat nézzük végig, melyek rettegéssel telnek annak a biztos tudatában, hogy gazdái azt tesznek vele, amit akarnak. Nincs élete, nem mondhat nemet, sőt, ha akár a legkisebb ügyben is kiáll magáért, meg is ölhetik. Ha rendesen bánnak vele, azt is többnyire úgy teszik, ahogy az ember rendes a kutyájához. Látjuk, ahogy ez a művelt és intelligens férfi fokozatosan feladja a tartását. Szökésre gondolni is alig mer tisztában léve az azért járó büntetéssel, ezért egyre jobban összehúzza magát és engedelmes rabszolga lesz. Így telik el 12 éve.

Solomon tapasztalatain keresztül megismerjük a rabszolgaság működtetőinek legfőbb típusait is. A kereskedőt és a tulajdonosokat, akiket jobbnál jobb színészek keltenek életre, igaz közülük nem egy csak rövid időre tűnik fel. A leghúsosabb szerep a rendező kedvencének, Michael Fassbendernek jutott, aki egy személyben megtestesíti mindazt a gonoszságot és kíméletlenséget, ami a legrosszabb rabszolgatartókat jellemezte. Áldozati részről Solomonon kívül a legnagyobb teret a Lupita Nyong’o játszotta Patsey kapja. Neki mégelviselhetetlenebb a sora, mivel gazdája szexuális vágyának tárgya, aminek folytán a feleség gyűlöletének is ki van téve. A film legszívszorítóbb jelenetei is hozzá köthetőek és miatta nem beszélhetünk happy endről. Mert, ahogy az a címből is sejthető, Solomon végül megmenekül, de a szerencsétlen nő és a rendszer, illetve annak kihasználói, akik őt és sorstársait nyomorúságos létre kárhoztatták, maradtak.

80%

Remo írta:

12 év rabszolgaság

80%

Ez roppant ígéretesen hangzik, természetesen tervezem is a megnézésést. Viszont egyáltalán nem érzem úgy, hogy ezt moziban kell látnom, millió másik ember társaságában, popcornos zacskók zörgése közepette. De egyelőre nem is játsszák, úgyhogy nincs túl nagy kísértés.

Jó lesz ez majd otthon, nyugodtan, egyedül.